Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-21 / 301. szám, péntek

Amint lapunk hétfői szá­mában már röviden ismer­tettük, Moszkvában közzé­tették a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának határozatát Le­nin születésének közelgő 110. évfordulója alkalmából. Az alábbiakban közöljük a határozat teljes szövegét Az SZKP KB határozata Vlagyimir lljics Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából Közeleg Vlagyimir lljics Le­nin születésének 110. évfordu­lója. Lenin a tudományos gon- dolkodás titánja, a valóban né­pi vezér, a lángoló lelkesedé- sű forradalmár, a kommunista párt és a világ első szociális-1 ta államának alapítója egész ragyogó, hősi életét jelentős és nemes ténykedésnek szentelte — a proletariátus és minden el-' nyomott tömeg szociális felsza­badításáért, a dolgozók boldog életéért vívott harcnak. Az osztályharc világporond* jára Lenin Marx és Engels hű­séges és rendíthetetlen követő­jeként lépett, S' minden téren továbbfejlesztette forradalmi tanaikat. Alapvetően fontos té­zisekkel gazdagította a mar­xizmus valamennyi alkotó ele­mét, és új szakaszt nyitott meg a tudományos szocializmus fej­lődésében, mivel a tudományos előrelátás felülmúlhatatlan képességével volt megáldva, igen mélyen tudott behatolni a végbemenő események, vala­mint a jelenségek lényegébe, és alkotó módon tudta alkal­mazni a dialektikus-materialis­ta módszert az új történelmi feltételek elemzésére. Valamennyi ország forradal­márjainak felbecsülhetetlen eszmei-elméleti és módszertani fegyverévé váltak Lenin taní- lásai az imperializmusról, a szocialista forradalomról, és a proletariátus diktatúrájáról, a pártról, a proletariátus osztály­szövetségeseiről a demokráciá­ért és a szocializmusért vívott harcban, a szociális és a nem­zeti felszabadulás elválasztha­tatlan összefüggéséről, valamint a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elveiről. Nagy jelentőségűek Lenin eszméi a szocialista haza védelméről. Lenin elméleti alkotásának csúcspontját jelentették a szo° cializmus és a kommunizmus építésének útjairól szóló tanai. Lenin — a lángelméjű teo­retikus, a világ proletariátusá­nak legnagyobb stratégája és taktikusa —• tökéletesen ural­ta a forradalmi harc és a kom­munista építés irányításának művészetét. Leninre és a bolsevik pártra hárult az a jelentős küldetés, hogy előkészítsék a történelem első győztes szocialista forra­dalmát, annak élére álljanak, s a tudományos szocializmus elméletét összekössék a néptö­megek legszélesebb körű gya­korlatával. Az elnyomottak és kizsákmá­nyoltak milliói, az összes dol­gozó számára a leninizmus a világ társadalmi újjáépítésének jelképévé, kordunk forradalmi zászlajává vált. Lenin nevéhez és tanításához fűződnek a XX. század összes jelentős forradal­mi eseményei. A marxizmus nem létezik és nem létezhet mindazon új nélkül, amivel fej­lődéséhez Lenin hozzájárult. A leninizmus — a jelenkor marxizmusát jelenti, a nemzet­közi munkásosztály egységes, komplex és szüntelenül fejlő­dő tanítását. A leninizmus tartós jelentő­sége abban rejlik, hogy mély­rehatóan és pontosan kifejezés­re juttatja a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeit, a világ társadalmi haladásának szükségleteit, lehetővé teszi he­lyes válaszok kidolgozását a jelenkor legégetőbb, létfontos­ságú kérdéseire, megtanít az időszerű problémák bátor és alkotó szellemű megoldására, és felvértez a társadalmi fejlő­dés távlatainak tudományos ér­telmezésével. Lenin mérhetet­lenül gazdag eszmei öröksége, tanainak forradalmi bíráló szel­leme, a marxizmus elveinek következetes és szilárd megvé- delmezése az opportunista tor­zításokkal szemben. Lenin egész élete a jelenlegi nemzet­közi kommunista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom számára a forradalmi gondol­kodás és a forradalmi cselek­vés kimeríthetetlen forrása. Lenin legnagyobb történelmi érdeme az új típusú proletár párt megalapítása volt, amely élő megtestesítője a tudomá­nyos elmélet és a forradalmi gyakorlat megbonthatatlan egységének, a szocialista forra­dalom és az új társadalom fel­építésének ihletője és vezére. A szovjet nép a Lenin mu­tatta úton haladva, a kommu­nista párt vezetésével sikere­sen megvalósította az ország szocialista iparosítását, a me­zőgazdaság kollektivizálását és a kulturális forradalmat, s az egész világnak példát mutatott a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásával. Hazánk igen rö­vid időn belül hatalmas szocia­lista nagyhatalommá vált. A szovjet emberek megvédelmez­ték Október vívmányait a belső ellenforradalom és az interven­ció elleni harcban. Az egész emberiség sorsára mérhetetlen forradalmasító hatást gyako­rolt a szovjet nép fasizmus fe­lett aratott győzelme a Nagy Honvédő Háborúban. Az SZKP és a szovjet nép Lenin eszméinek megvalósítása során végzett tevékenységének világtörténelmi eredménye volt a fejlett szocialista társadalom felépítése, amelyben egyre na­gyobb mértékben érvényesül­nek az új rend alkotó erői, va­lamint annak valóban humánus jellege. Valamennyi győzelmünk fő forrása a párt és a nép meg­bonthatatlan egysége, a kom­munisták képessége — Lenin szavaival szólva —, hogy kö­zel kerüljenek és bizonyos mértékig egybeolvadjanak a dolgozók legszélesebb tömegei­vel, serkentsék a tömegek ere­jét, hősiességét és lelkesedé­sét, s a forradalmi erőfeszíté­seket a legfontosabb feladatok­ra összpontosítsák. Ilyen le­nini módon járt el a párt a szo­cializmus felépítése és megvé- delmezése során egyetlen or­szágban az ellenséges kapita­lista körülzárás közepette. így járt el a világ első fejlett szo­cialista társadalmának kialakí­tása során. Így fog eljárni to­vábbra is. A történelem menete és a mérhetetlen gyökeres átalaku­lások, amelyek alapjaiban meg­változtatták a jelenlegi világ képét, egyre újabb bizonyíté­kait adják a lenini eszmék he- lyességének és legyőzhetetlen erejének. A leninizmus zászlaja alatt győztek a szocialista forradal­mak Európa, Ázsia és Latin- Amerika számos országában. A marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus alapján egyesült szocialista vi­lágközösség a társadalmi hala­dás élcsapatában halad, a legdinamikusabb gazdasági és politikai erő, a népek békéjé­nek és biztonságának oltalma- zója. Az élet igazolta Lenin előrelátását, miszerint a szo­cialista építés különféle for­mákban és módszerekkel folyik a különböző országokban a szocializmus létrejöttének és fejlődésének közös törvény- szerűségei alapján. A szocialista közösség min­den egyes országának felvirág­zása elválaszthatatlanul össze­függ ezen országok eszmei-po­litikai egységének megszilárdí­tásával, növekvő azonosságuk­kal a politikában, a gazdasági és a társadalmi élet terén gyü­mölcsöző, egyenjogú együttmű­ködésük fejlesztésével vala­mennyi területen. Ennek az együttműködésnek példaképe a testvéri országok együttműkö­dése a Varsói Szerződés Szer­vezetének és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának keretében, amely szervezetek az internacionalista szolidari­tás lenini elvein alapulnak. Napjaink legbefolyásosabb politikai erejévé vált a nem­zetközi kommunista mozgalom, amelynek forrásainál Lenin állt. A Lenin által kidolgozott eszmei-elméleti, politikai és szervezeti alapelvek alkotják ma is a munkásosztály forra­dalmi pártjai tevékenységének alapját, segítik küzdelmüket és győzelmüket. Az SZKP fennen lobogtatja a proletár internacionalizmus le­nini zászlaját, síkraszáll a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom felzárkózottságá­ért, valamennyi antiimperialis­ta és békeszerető erő cselekvő egységéért. Most, amikor elmélyült a ka­pitalizmus általános válsága, ami a szó szoros értelmében a burzsoá társadalom életének valamennyi szférájában meg­nyilvánul, szüntelenül fokozó­dik a munkásosztály és a dol­gozók harca az imperialista monopóliumok mindenhatósága ellen. A termelés társadalmi jellege és a kisajátítás magán­tőkés formája közötti engesz­telhetetlen antagonizmus, a he­ves társadalmi konfliktusok, a munkanélküliség és az inflá­ció szüntelen növekedése, a po­litikai és a szellemi válság, a gazdaság militarizálása, a ve­szélyes fegyverkezési hajsza — mindez szemléletesen igazolja az imperializmus Lenin általi értékelésének helyességét, mi­szerint az imperializmus a tő­kés társadalom utolsó szakasza, amelynek nincs jövője. Lenin és a Nagy Október eszméinek közvetlen hatására a világszocializmus fejlődésé­nek ihlető példája nyomán ki­magasló eredményeket ért el a nemzeti felszabadító mozga­lom. Számos fiatal állam az el­maradottság felszámolására, a gazdasági, függetlenség kivívá­sára és az igazságos társada­lom felépítésére törekedve- a marxizmus—leninizmushoz, a reális szocializmus tapasztala­taihoz fordul. Az SZKP és a testvéri pártok mélyrehatóan elemzik a társa­dalmi élet folyamatait, és al­kotó módon fejlesztik a mar­xizmus—leninizmust. Az utób­bi években a marxizmus—leni­nizmus tárháza tovább gazda­godott a fejlett szocializmusról szóló tanítással, amely tovább­fejleszti és pontosítja az új tár­sadalmi-gazdasági formáció ki­alakulására, a kommunizmus építésének törvényszerűségeire vonatkozó elgondolásainkat. Hatalmas elméleti és politi­kai jelentősége van annak a következtetésnek, hogy a fej­lett szocialista társadalom lét­rehozásának folyamatában a munkásosztály pártja, bár él­csapat marad, az egész nép pártjává válik, s a proletárdik­tatúra állama össznépi állammá alakul át. A forradalmi elmé­lethez kimagasló mértékben hozzájárultak az SZKP XX11I, XXIV. és XXV. kongresszusának határozatai, a párt programdo­kumentumai, Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs és a párt más vezető személyiségeinek művei. Mélyreható marxista—-leni­nista elemzés alapján a párt a fejlett szocializmus szükségle­teinek megfelelő gazdasági stratégiát dolgozott ki, amely­nek legfőbb célja a nép anya­gi és kulturális színvonalának szüntelen növelése. Kitűzte azt a tételt, hogy a tudományos­műszaki forradalom vívmá­nyait feltétlenül egybe kell kap­csolni a szocialista gazdálko­dási mód előnyeivel, megnyitot­ta az utat a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának ki­alakításához, az intenzívebb gazdálkodási módszerekre való áttéréshez, a termelés haté­konyságának növeléséhez és a munka minőségének javításá­hoz. Az SZKP, amely alkotó mó­don továbbfejlesztette Lenin szövetkezetesítési tervének gon­dolatait, kidolgozta és követke­zetesen megvalósítja azt az Irányvonalat, amely biztosítja a mezőgazdasági termelés szün­telen növekedését a termelő­erők gyors fejlődése s a szo­cialista mezőgazdaságban fenn­álló termelési kapcsolatok szün­telen tökéletesítése, a termelés szakosításának fejlesztése és a kooperáció, valamint a növényi és az állattenyésztési termelés színvonalának emelése alapján. Sikeresen megvalósul a szo­cialista demokrácia továbbfej­lesztésének és elmélyítésének, a szovjet államiság és a fejlett szocializmus egész politikai rendszerének tökéletesítése. A Szovjetunió új alkotmánya — a világ első össznépi államá­nak alaptörvénye — az alkotó szellemű marxizmus—leniniz­mus kimagasló dokumentuma, a népuralomról szóló lenini eszmék továbbfejlsztése és konkrét megtestesítése. Egyáltalán nem helytálló az, ahogy ellenségeink megkísérlik a szocializmust olyan társada­lomként feltüntetni, amely ál­lítólag elfojtja az emberek kezdeményezését, jogait és szabadságjogait. A legszélesebb tömegek szüntelenül növekvő politikai és munkaaktivitása, részvételük valamennyi társa­dalmi és állami ügy megtárgya­lásában és ezeknek az ügyek­nek az eldöntésében megerősí­ti Lenin azon következtetésé­nek a helyességét, hogy az élő, az alkotó szocializmus maguk­nak a néptömegeknek a műve. A párt és a nép egész tevé­kenysége a fejlett szocialista társadalom további szilárdítá­sára, a kommunizmus anyagi­műszaki alapjának megteremté­sére, a társadalmi kapcsolatok tökéletesítésére és az állam­polgároknak a kommunista esz­meiség szellemében történő ne­velésére irányul. A párt sokoldalú szervező és politikai munkájának, valamint a munkásosztály, a kolhozpa­rasztság és a népi értelmiség áldozatkész munkájának kö­szönhetően hazánk az utóbbi 15 év alatt jelentős előrehala­dást tett a kommunizmus épí­tésének valamennyi szakaszán. Kimagasló sikerek születtek a gazdaság, a tudomány és a kul­túra fejlesztésében. Kialakult a világ legnagyobb fűtőanyag­energetikai komplexuma. Je­lentősen megnőtt az ipari ter­melés terjedelme, kibővült a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa. Megszilárdult az ország védelmi képessége. Sikeresen megvalósul a szociális prog­ram, emelkedik a szovjet em­berek életszínvonala. Az egy lakosra eső reáljövedelem mintegy megkétszereződött, és a lakosságnak csaknem kéthar­mada új lakásokba költözött, illetve megjavultak lakáskörül­ményei. Az SZKP Lenin hagyatékához hűen bírálóan értékeli az elért eredményeket, s erőfeszítéseit az időszerű problémák megol­dására összpontosítja, bátran feltárja a fogyatékosságokat, a kommunistákat és a dolgozókat a fejlett szocializmus valameny- nyi lehetőségének maximálisan hatékony kihasználására és ar­ra mozgósítja, hogy érzékenyen és valóban gazdaságosan vi szonyuljanak mindahhoz, amit a dolgozó nép hozott létre. Az SZKP KB 1979 novemberi plenáris ülésének határozatai és Leonyid Brezsnyev elvtárs­nak az ülésen elhangzott beszé­de meghatározták a szovjet gazdaság további előrehala­dásának sarkalatos problé­máit, és kitűzték a konkrét utakat a termelés hatékonysá­gának lényeges növeléséhez, a munka minőségének javításá­hoz és a nép életszínvonalának emeléséhez. A párt figyelmének közép­pontjában álló kulcsproblémák: a fűtőanyag- és nyersanyagbá­zis, az energetika, a kohászat, a gépipar és a vegyipar fejlesz­tése, a közlekedés és a beruhá­zási építkezés helyzetének alapvető és azonnali megjaví­tása, a mezőgazdaság átalakí­tása magasan fejlett gazdasági ágazattá, az élelmiszer és a fo­gyasztási árutermelés növelése. Nagy erőfeszítés bontakozott ki a gazdaság és az egész gaz­dasági mechanizmus tökélete­sebb tervezésére és irányítá­sára. A párt valamennyi párt-, állami és társadalmi szervezet­től és a gazdasági szervektől megköveteli a fegyelem és a rend további szilárdítását, a mindennapos alapos szervező és nevelő munkát, a munkához va­ló kezdeményező és felelősség- teljes hozzáállást és a jóváha­gyott határozatok következetes teljesítését. A párt egész tevékenységé­ben az ország hatalmas tudó-- mányos potenciáljára támasz­kodik, és szüntelenül gondos­kodik a nép műveltségének, a társadalom szellemi gazdagsá­gának növeléséről, sok nemzet szocialista kultúrája értékeinek gyarapításáról, amely a pártos­ság és a népi jelleg lenini elvei alapján fejlődik. Az SZKP első­rendű figyelmet fordít a dol­gozók kommunista öntudatos- ságának fejlesztésére, az ideo­lógiai és a politikai nevelő munka javítására, a propagan­da tudományos színvonalának, érthetőségének és hatékonysá­gának növelésére s az élettel való szilárdabb kapcsolatára. A párt a társadalom vala­mennyi tagját a marxizmus— leninizmus, a szovjet hazafiság és a proletár internacionaliz­mus szellemében a munkához és a társadalmi tulajdonhoz való kommunista viszonyra, po­litikai éberségre és a burzsoá ideológiával szemben kérlelhe- tetlenségre neveli. Következe­tesen megtartják a pártélet le­nini normáit és a pártirányítás elveit, szüntelenül fejlődik a párton belüli demokrácia, a bí­rálat és az önbírálat, fokozó­dik az igényesség az SZKP minden egyes tagjával szem­ben. A kommunista párt — a társadalom vezető és irányító ereje — szüntelenül növekvő szerepet tölt be egyidejűleg azzal, ahogy növekszik az épí­tő tevékenység feladatainak terjedelme és bonyolultsága, és ahogy egyre szélesebb nép­tömegek kapcsolódnak be az öntudatos történelmi alkotó munkába. Az SZKP és Központi Bizottsága gondosan őrzi és gyarapítja a lenini forradalmi, harci és a munkával kapcsola­tos hagyományokat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának egész nemzetközi te­vékenységét a nagy Lenin esz­méi iránti hűség határozza meg. A proletár, a szocialista in­ternacionalizmus, a békés egy­más mellett élés alapelvei, amelyeket Lenin tűzött ki és tudományosan megindokolt, megvalósulnak a Szovjetunió külpolitikájában. Az SZKP és a szovjet állam mindent megtett és megtesz a szocialista orszá gok egységének és felzárkózott­ságának megszilárdítására, az imperializmus, az újgyarmato sítás és a fajgyűlölet ellen harcoló népek segítésére és tá mogatására, a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tására, a fegyverkezési hajsza megállítására. Az SZKP meghirdette átfogó békeprogramját, s annak kö­vetkezetes megvalósításán mun­kálkodik. A szocialista és a ka­pitalista országok között meg- ; kötött szerződések; ezen álla­mok sokoldalú együttműködé­se, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sike­res lebonyolítása lehetővé tét- le Európában az enyhülési fo­lyamat megszilárdítását. A nemzetközi politikai légkör egészségesebbé tételéhez nagy mértékben járulna hozzá a szovjet—amerikai SALT-II. szer­ződés életbelépése. Az európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséhez, az európai bé­ke és biztonság jelentős mérté­kű megszilárdításához reális alapot nyújtanak a Varsói Szer­ződés országainak konstruktív javaslatai, a Szovjetunió leg újabb békekezdeményezései. A Szovjetunió, a szocialista országok, a világ haladó erői álhatatosan küzdenek azért, hogy a nemzetközi kapcsola­tokban az enyhülés váljon meg­határozó tendenciává, hogy a politikai enyhülést kiegészítse a katonai enyhülés is. A világban végbement pozitív változások elkeseredett ellen­kezést váltanak ki az imperia­lista reakciós körökből. A mili­tarista reakciós erők mind ak­tívabban lépnek fel az enyhü­lés ellen, megkísérlik, hogy megváltoztassák javukra a ki­alakult erőviszonyokat, ösztön­zik a fegyverkezési hajszát, megpróbálnak beavatkozni más országok belügyeibe, el akar­ják fojtani a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat. Az imperializmusnak ebben nyíltan segédkezet nyújt a kí­nai vezetés, amely nagyhatalmi, hegemonista politikát folytat, s ez ellentétben áll a béke, a szocializmus érdekeivel. Az SZKP leleplezi e politika reak­ciós lényegét, rámutat a maoiz­mus ideológiája és gyakorlata összeegyeztethetetlenségére a tudományos szocializmussal, és ugyanakkor következetesen sík­raszáll az államközi kapcsola- . tok normalizálásáért, a való­ban jószomszédi kapcsolatokért és a kölcsönösen előnyős együttműködésért a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kö­zött. A marxista—leninista eszmék (Folytatás a 6. oldal o*fs

Next

/
Oldalképek
Tartalom