Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-20 / 274. szám, kedd

Tisztelgés — némi késéssel SZENCi MOLNÁR ALBERT ÉS A MAGYAR KÉSÖ-RENESZANSZ Szenczi Molnár Albert iro­dalmi öröksége hosszú, ideig elhanyagolt része volt a mo­dern szövegkiadásnak. Az 1970 es évek első felében Molnár Albert irodalmi munkásságának hozzáférhetőségéért többet tét' tek néhány év alatt, mint az­előtt háromnegyed évszázadon át. Ekkor kritikai kiadásban je­lent meg zsoltárainak s más magyar és latin verseinek, elő­szavainak, ajánlásainak gyűjte­ménye (Régi Magyar Költők Tára). Válogatott műveinek ki­adásával (1976) pedig kevéssé ismert könyveinek sok részlete, levelei, naplójegyzetei stb. ke­rültek az olvasók kezébe. Ma­gáról Szenczi Molnárról mind össze két részletes monográfia jelent meg. Életrajzok, verstör­téneti, zenetörténeti összefogla­lások, filológiai egybevetések, tanulmányok szélesítették a kutatás útját, de Szenczi Mol­nár Albert irodalmi-esztétikai értékelése, költői rangjának ki­jelölése mindmáig nagyrészt megoldatlan feladat. A Szenczi-oeuvre modern ku­tatásainak sorához csatla­kozik az alcímet viselő, kissé késve megjelent kö­tet is, melynek törzsanyagát azoknak az előadásoknak a szövege adja, amelyek jubileu­mi tudományos ülésszakokon: a sárospataki konferencián és a szülővárosában, Szencen rendezett tudományos összejö­vetelen, a költő születésének 400. évfordulóján hangzottak el. A két ülésszakon a kései humanizmus és reformáció leg­jobb magyar, szlovák, francia, német szakértői különböző szakterületek [irodalomtörté­net, gazdaságtörténet, filozófia, politika stb.) képviseletében Meggyőző vallomások Elena Lazinovská kiállíláso o Csallóközi Múzeumban Az elmúlt napokban nyílt meg a dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) Csallóközi Mú­zeumban Elena Lazinovská ér­demes művész tárlata. Elena Lazinovská művészi pá­lyája aránylag későn indult, de színrelépésével kikristályoso­dott, társadalmilag aktuális festői szemléletű egyén jelent meg művészeti életünkben. Mű­vészetének talán legjellemzőbb tulajdonsága a témaválasztás céltudatossága, amit nemcsak személyes élményein alapuló tapasztalata, de a tartalmi-for­mai szempontból is új, teljes egészében szocialista valósá­gunkra épülő művészetért foly­tatott harc is indokol. A kiállításon szereplő alko tásai, haladó hagyományainkat megörökítő vásznai, portréi, ze­nei motívumú képei, tájábrázo­lásai és lírai hangvételű virág- esendéletei a művésznő mun­kásságának az utóbbi években készült terméséből nyújtanak —■ helyszűke miatt a teljesség igénye nélkül — válogatást. Elena Lazinovská témaválasz­tásának középpontjában az egész nemzetet érintő történel­mi események képzőművészeti tolmácsolása áll. Hazánk leg- újabbkori történelmének sors­döntő eseményei közül festé­szetében kiemelkedő helyet foglal el a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőinek megörö­kítése, a helyszín ábrázolása. A partizánok életét, a portrékat vagy a harcok színterét a felü­letes látványosság mellőzésével ábrázolja. S bár képein megfi­gyelhetünk bizonyos lírai tó­nust, poetikus vonást, semmi­képpen sem marad meg él­ményanyagának emlékképek­ben való rögzítésénél, vallomá­sának meggyőző erejével eleve­níti fel ezeket az eseményeket. Munkásságának jellegére erő­sen rányomja bélyegét tájfelfo­gása, amelyek ihletőjét gyak­ran keresi a táj ma már meg­változott arculatában vagy a valódi színhely stilizált, átérté­kelt megformálásában. Tájké­pein különösen érződik tempe­ramentumos rajzkészsége, de­koratív érzéke és dinamikus ecsetkezelése. Az utóbbi években Elena La­zinovská érdeklődése a zenei motívumok festői ábrázolása fe­lé fordult. Ezekben a képekben a művésznő megpróbálkozik a klasszikus zeneművek és azok alkotóinak megörökítésével, a szubjektív zenei élmény festé­szeti tolmácsolásával. A zenei motívum formai-hangulati átül­tetését rendszerint a zeneszer­ző portójával egészíti ki. Portréi, amelyek között poli­tikai és művészeti életünk ki­emelkedő személyiségei is sze­repelnek, realista szemléletük­kel, érzékeny vonalvezetésük­kel, az ábrázolt személy jel­legzetes vonásainak kiemelésé­vel tűnnek ki. Arcképfestésze­tében a művésznő az érzelmi és racionális vonásokat az ábrá­zolt személy anatómiai jellem­zőivel együtt örökíti meg, érzé­keltetve és kiemelve egyben az egyéniséget. A nemzetközi gyermekév je­gyében készült zsánerképeinek jellemzője a játékos könnyed­ség és a tartalmat előtérbe he­lyező formagazdagság. Csendéletei — amelyek meg­festésekor a virágokon kívül néha egzotikus tárgyakhoz is nyúl —, lágy líraiságukkal, harsány vagy tompított szín­skálájukkal nyerik el a néző rokonszenvét. Jellegzetes képzőművészeti eljárása, a monotípia és az olajfestés vegyítése, ecsetkeza- lését szinte egyedülállóvá teszi kortárs képzőművészetünkben. Néhol visszafogott, másutt már fauvista színtobzódást mutató palettája, az egyéni ecsetkeze­lés és a kompozíciós elrende­zés mellett Elena Lazinovská legjellemzőbb és úgy tűnik leg­hatásosabb kifejezőeszköze. Mindez számára nem öncélú, hanem őszinte állásfoglalása tolmácsolásának eszköze, mun­kájának, tapasztalatának gyü­mölcsöző eredménye. NAGY KORNÉLIA EGY MOSZKVAI ISKOLÁBAN A Ludas Matyi másodszor Belépünk a 379. számú moszk­vai iskolába és megcsap ben­nünket a bemutató hangulat levegője. A tablók és az üveg­szekrények, amelyek Móricz Zsigmond munkásságát, vala­mint a magyar színházi életet mutatják be, színházi előcsar­nokká varázsolják az iskolai zsibongót. A gyerekekből álló „színtár­sulat“ a száz éve született író Lbdas Matyi című színdarabját mutatja be. Felmegy a függöny, és a lelkes közönség szeme előtt Fazekas Mihály hősének története játszódik le úgy, ahogy azt a 20. század legna­gyobb magyar regényírója szín. padra álmodta. Az Iskolában már tizennyolc éve működik az amatőr színját­szókor. Vezetője kezdettől fog­va Jevgenyij Scseglov, alti ezóta hatvanötnél több előadást rendezett. A bemutatóikon a legjobb helyeket ma is az is­kola egykori színjátszóinak tartják fenn, akik annak idején siikerre vitték a produkciókat. A mostani bemutatón is részt vesz Alekszandr Brovkin, egy kutatóintézet főtervezője, aiki vailamikor ugyanebben a darab­ban Ludas Matyi szerepét ala­kította. Brovkin nagy szeretet­tel beszél azokról az időkről és kedves tanárjáról. — Nagyon szeretek a gyere­kekkel dolgozni — mondja Jev­genyij Scseglov. — Jó látni, ho­gyan lobban fel bennük az élet­re szóló vonzalom a színház iránt. Annak idején a Lüdas Matyi az egyik legnagyobb si­kerünk volt. Örülök, hogy ta­nítványaimnak még egy nemze­déke megismerkedett vele. VALENTYIN MASZTYEROV mondták el véleményüket. A több mint háromszáz oldalas kötet harmincnál több tanul­mánya a szerzők által használt nyelven, tehát magyarul, s öt esetben szlovákul, franciául, illetve németül van írva. Fény derül itt Szenczi Molnár Al­bert személyiségére, humaniz­musára, az európai nyelvtudo­mányhoz és a „titkos tudomá­nyokéhoz való viszonyára. Részletes vizsgálat tárgyát ké­pezi fordítói stílusának, zsoltá­rainak, szótárainak probléma­köre, éppúgy, mint költészeté­nek utóélete vagy szülővárosá­nak múltja. A tanulmányírók között ta­láljuk Tolnai Gábor akadémi­kust; 1954-ben megjelent kivá­ló tanulmányával ő irányította újra a modern irodalomkutatás figyelmét a zsoltáros költőre, s tette meg az első lépéseket korszerű értékelése felé. Fi­gyelmet érdemel Bán Imre és Bóta László írása, mert a köl­tőre és zsoltáríróra vonatkozó Molnár-ismereteinket bővítik. Szathmári István és Benkö László Szenczi Molnár szótárait és naplóját elemzi nyelvi szem­pontból. A csehszlovákiai magyar ku­tatók közül Csanda Sándor (aki a tanulmánykötet egyik összeállítója) Szenczi Molnár Albert zsoltárainak szlovák fordításával foglalkozik, s egy 1752-ben megjelent szlovák nyelvű kiadványról, mely hűen tolmácsolja Molnár Albert va­lamennyi zsoltárát, bebizonyít­ja, hogy egyúttal az első jelen­tős szlovák nyelvű alkotás is. Tőzser Árpád esszéje is érté­kes. A kötet második része (Ki­sebb közlemények) Molnár Al­bert több latin versét, valamint eddig ismeretlen leveleit adja közre. Adatok feltárásával új megvilágításba kerül altdorfi tartózkodása és marburgi, élet­re szóló élménye, ahol felesége, Kunigunda Fér mari és annak első férje, a különc Conrad Vielor kapcsolata tisztázódik. Szétszóródott nagy könyvtárá­nak töredékeire vonatkozóan is új adatok kerülnek felszínre. Szenczi Molnár Albert sok­rétű életművének történetileg is egységbe foglalt értelmezése kerekedik ki a tanulmánykötet anyagából. A kultúrpolitikus és tanár, teológus és diplomata, de mindenekelőtt költő, nyelv­tudós, műfordító és szerkesztő­kiadó Molnár Albert, aki a ma­gyar kulturális fejlődés késő­reneszánsz periódusának alko­tó-szervező egyénisége, ha megkésve is, méltán került a részletes irodalomtörténeti ku­tatás körébe. ALABÄN FERENC ÉRTÉKES LELETEK Ötödik századi fegyvereikre, Lószerszámokra bukkantak a közelmúltban a Győr melletti Pannonhalmán. A ritka lelete­ket szőlőmunkások találták meg a híres p-annonhalml vár közelében. Nyolcvan méter mélységből két jó állapotban lévő méteres vaskard került elő. Hun ikori fe­jedelmek harcoltak vele 1500 évvel ezelőtt. Az egyik kard markolata dísztelen, a másikat viszont aranylemezek és drága­köveik ékesítik. A rany lemezek­kel borított vasszablyát, és aranydíszítésű lószerszámokat is találtak. A lemezeket is kü­lönböző figurákkal így halpik­kely ekkel, fenyőfákkal, s egyéb mintákkal díszítették. Az egyik legértékesebb darab egy arany íj. Ez a tárgy a feje­delmi rang jelképe. A hun fe­jedelmek szövetségeseiknek szokták ajándékozni. A leletmentést követően a Győri Xantus János Múzeum megkezdte a terület feltárását. Másfél méter mély és 15 mé­ter hosszú kutatóárkot ásnak, s feltételezett temetkezési nyo­mok után kutattak. Ilyeneket viszont nem találtaik. Ebből ar­ra a kövekeztetésre jutottak, hogy a kincseket a hun biro­dalom felbomlása után elrejtet­ték. A talált régészeti kincse­ket a győri múzeumban restau­rálják és majd kiállításon be­mutatják. Cs. I.- Oj filmek ­SZERGEJ ATYA (szovjet) A világirodalom egyik legna­gyobb alakja, Lev Nyikolaje- vics Tolsztoj orosz kritikai rea­lista író születésenek 150. év­fordulójára készült e szovjet film. Az alkotás alapjául szol­gáló Tolsztoj-elbeszélés 1890 tá­ján keletkezett, azokban az években, amikor az író életé­ben radikális fordulat követke­zett be: évtizedes töprengései­nek eredményeként szakított osztályával (nagy múltú ne­mesi családból származott) sa parasztság érdekeit emelte nemzeti érdekké. Tagadta a ha­talom, az egyház szükségessé­gét, hangoztatta az erőszak- mentességet és az öntökéletesí­tést mint egyéni célt. A belső lelki-szellemi koncentráció fon­tosságát hirdette s aszkézist a testi életben, amint erre a Szergej atya című elbeszélése is mutat. 9 Kaszatszkij herceg, a mű hő­se, miután tűrhetetlennek érez­te létformáját, kolostorba vo­nult, s felvette a Szergej atya nevet. Az elbeszélés címszerep­lőjében Tolsztoj többé-kevésbé saját magát formálta meg, sa­ját gyötrelmeiből indult ki. Olyan kérdések foglalkoztatták, elbeszélés adaptálóinak felfo­gása szerint általános érvényű lesz. Értelmezésükben a hős lelki válságát a környezet ál­szent morálja, a szeretetköz- pontú élet hiánya idézi elő. Olyan kérdéseket vetnek fel, mint az élet és a halál, a lét tartalma. E tekintetben Tolsztoj emberi és írói szellemében jár­tak el. A filmet Igor Talajikin ren­dezte. Nem alkalomszerűen, de az alkalomhoz illően nyúlt a témához. A rendezőt már a hat­vanas években foglalkoztatta valamely TolsztoJ-mű adaptálá­sának gondolata. Akkor azon­ban Csajkovszkij életét vitte vászonra, később pedig Kurcsa- tov akadémikusról készített fil­met, A cél kiválasztása címmel. Évek múltán úgy tűnik fel, hogy a két filmmel az alkotó próbára akarta tenni képessé­geit, azt, hogyan tud majd megbirkózni egy Tolsztoj-mű- vel. Adaptációja egészében vé­ve sikeres, bar a filmnek nem minden jelenetét sikerült azo­nos „hőfokon“ tartania. Egy- egy rész felerősödik, helyen­ként viszont „ráérősen“ köve­tik egymást a jelenetek. Szergej Bondarcsuk és Ljudmila Makszakova a szovjet film egyik jelenetében mint az önvizsgálat, az ereden­dő tisztaság, a lelki-szellemi új­jászületés. Vallotta: felelősen élni csak a néppel, a segítség­re szorulókkal tevékeny közös­séget vállalva lehetséges; er­kölcsi útja az önérdektől a ma­gát másoknak szánó szellemi szeretethez ível. Jóllehet a cselekmény a múlt században játszódik, a téma az Szergej Bondarcsuk a cím­szerepben színészi tudásának legjavát nyújtja. A tolsztoji életszemléletet remekül ötvözi a mai felfogással, a hős huma­nista lényét hangsúlyozva, Nem kegyelettel közelít Tolsztoj­hoz, hanem alkotó módon, szí­nészi kifejező eszközökkel ér­zékeltetve az Író filozófiáját és nagyságát. MÁR MIÉRT IS LŐNÉNK A TANÍTÓRA (kanadai) Ez a film is regényadaptáció: Max Braithwait önéletrajzi ele­meket tartalmazó művének a filmváltozata. A cselekmény a harmincas évek derekán, a nagy világgazdasági válság ide­jén játszódik Kanadában. Hőse egy fiatal tanító, aki szeren­csés embernek mondhatja ma­gát, hiszen iskoláit befejezve mindjárt munkalehetőséghez jut. Igaz, nem valami kecseg­tető az ajánlat, de mégis csak kenyérkereseti lehetőség — a bizonytalanság, a nagy munka- nélküliség éveiben. Max, a fiatal pályakezdő ne­mes ideálokkal, a népnevelő szép, de nehéz feladatát vállal­va érkezik meg egy isten háta mögötti településre; több ezer kilométerre a szüleitől, a vá­rostól, a civilizált világtól kell oktatnia s a betűvetésre taní­tani a nebulókat, a látástól va- kulásig gürcölő, az életüket tengető földhözragadt emberek gyermekeit. A természet kiet­lensége, a puszta megélhetésért vívott nehéz küzdelem beleszól a gyermekek életébe is. Az is­kola? A létért folyó szakadat­lan harc, a darab kenyér fon­tosabb, mint a szellemi táplá­lék. A fiatal tanítónak nemcsak a zord természeti viszonyokkal, hanem az emberek évszázados elmaradottságával is meg kell vívnia a maga csatáját. Nehéz utat törnie a megkeményedett emberi szívekhez, nehéz jobb belátásra bírnia a konok, csak a saját kis földjük, mikrovilá­guk távlataiban gondolkodó embereket. Silvio Narizzano rendező az egyszerű emberek mindennapi életének sodrában a legközvetlenebb valóság jelen­ségeivel szembesíti a nézőket. Nem fest kórképet, csupán rea­lista hangvételben, szinte ér­zelmek nélkül vetíti elénk e tá­voli földrész kemény-keserves életét. —ym— Filmvilág □ Jane Fonda, James Caan és Jason Robards főszereplé­sével készült Alan J. Pakula Jön egy lovas című filmje. A második világháború után ját­szódik, amikor az amerikai „csorda-királyságok“ urainak rá kellett ébredniük, hogy szembekerültek az új kor er­kölcsi normáival és értékrend­jével. A leszerelt katonák a fronton tanult módszereket ve­tik be a gazdasági életbe is.,Ä □ Amerikai dokumentum- film készült a leningrádi Kirov Balett Intézetéről, elsősorban annak bemutatására, hogy a gyerekeket hogyan készítik fel a balett-táncosok nehéz pályá­jára. A film címe: A színház utcai gyerekek; rendező Robert Dornhelm. Érdekessége még, hogy az ötvenes évek sztárja, a monacói hercegnővé lett Grace Kelly először jelenik meg annyi év után a filmvász­non: Ő mondja el a kommen tár-szöveget, z tf j sió 1979. XI. 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom