Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-06 / 262. szám, kedd

Műveiből emberség árad PRÁGAI BESZÉLGETÉS SZABÖ MAGDÁVAL Szabó Magda Kossuth-díjas írónő neve és munkássága nem ismeretlen a sziováK és a csen közönség előtt sem. -Eddig tíz müve jeient meg cseh illetve sziovák fordításban. A prágai közönség az eimúlt héten a Magyar Kulturális Központ szeünázában megrendezett író­oivasó találkozón személyesen is megismerhette a népszerűvé vált müvek íróját. Tapasztalhat­tuk hogy kölcsönös rokonszenv aiakuit ki az írónő és a csen közönség között. Mert Szabu Magda jelenleg Csehországban kétségkívül a legolvasottabb kortárs magyar írók egyike, az írono pedig nagy rokonszenv­vel viseltetik Praga, a cseih kul­tura és történelem iránt. Hon­nan ered, minek is köszönhető az a rokonszenv? Kérdésünkre ezt a választ kaptuk: — Miért érzem magamat önöknél annyira odahaza? Ta­lán mert mar gyermekkorom­ban a szülői hazban arra ta­nítottak, hogy érdeme$ megis­merkedni a cseh. nép történel­mével, kultúrájával. Hamar rá­jöttem hogy nekem tisztelnem és szeretnem kell a gazdag ha­gyományú cseh kullurát. Külö­nösen a zéne és az irodalom ragadott magával. E vonzalom taián onnan is származik, hogy az ember megérkezik Prágába; s a város ráköszön, mint egy ismerősre, s ha származás sze­rint idegen is, úgy érzi, haza­jött. Szabó Magdának két alapvető érdeklődései iránya, hogy von­zódik a gyermekekhez és az öregekhez. Amit erről mondott, az bizony nagyon is megszívle­lendő, szinte hitvallásnak is> te­kinthető. — Az egyik- még nem, a má­sik már nem tud védekezni. Uvnunk kell az öregeket és vi­gyáznunk- kell a gyerekekre, lizért is készültem tanárnak ... Idén a nemzetközi gyermek­év kapcsán is világszerte fog­lalkoznak a gyermekek problé­máival. Megkérdeztük Szabó Magdát: Mi a vé^ménye a gyermeknevelésről? — Nem tudom, hogy van-e gyermek mint műfaj. Azt hi­szem, hogy van az ember, .aki eleinte nagyon kicsi. Vigyázni keli rá nagyon, mert gyenge, törékeny, könnyen beteg lesz, mert eleinte még járni sem tud, s édesanyja tápláléka kell ahhoz, hogy életben maradjon. Még a terminológiát sem tudom elfogadni, hiba történt, hogy a gyereket beskatulyázták a „gyerek" kategóriába, s azóta gyermekként kezelték, s meg­feledkeztek ember voltáról. Pe­dagógiai kérdés, hogy mi tör­ténjen a gyerekkel otthon és az iskolában. Azt hiszem, hogy ugyanaz a törvény érvényes az iskolára is, mint az otthonra. Mindkeítő akkor oktat és nevel okosan, ha tudomásul veszi, hogy nem a katedráról vagy a szigorú „szüiői emelvényről" beszél lefelé a „gyermekekhez". Tudatában kell lenni, hogy a tanár a munkahelyén foglalko­zik egy nála sokkal fiatalabb közeggel és az a rendkívüli öröme lehet, hogy ő az első, aki valami szépre, valami nagy­ra, például művészetre, iroda­lomra, hazaszeretetre taníthat­ja. Pedagógusnak lenni tulaj­donképpen kiváltság. Munkája az archeológuséhoz hasonlítha­tó, akinek lehetősége van, hogy a felszínre hozzon egy felbe­csülhetetlen értékű kincset. — Többször járt már Prágá­ban. Az itt látottak és tapasz­taltak adtak-e valamit írói munkásságához? — Én most nem tudok sem­mi konkrétumot mondani, olyan emberi szituációt, ami dátum és helyszín szerint iga­zolható volna, hogy csehszlo­vákiai utazásom kapcsán került a tudatomba. De ez a város annyira impresszív, olyan nyo­mokat hagy, amelyek nyilván a mélylélektannal függnek ösz­sze, s hiszem, hogy az itteni benyomások, Prága különös ki­sugárzása nem marad nyom nélkül munkámban ... Van egy álmom: Egyszer télen jövök Prágába. Szeretném, ha akkor esne a hó. Egészen nagy pely­hekben. És én nagyon lassan mennék a Vártól lefelé a nagy cseh költőről, Jan Nerudáról elnevezett hangulatos utcán, a Nerudovkán, ahogy itt Prágá­ban -nevezik... A találkozót követő napon könyvvel a kezünkben Szabó Magda prágai olvasói várakoz­nak a Magyar Kultúra ajándék­és könyvesboltjában, hogy az írónővel dedikáltassák kedvenc könyvüket. Kettejüktől meg­kérdeztük, mi keltette fel ér­deklődésüket Szabó Magda mű­vében. Alzbeta Salzerová így válaszol: Az emberi sorsok mély, érzékeny meglátása és feltárása, az, hogy a legfájdai­masabb sorsból is megtalálja a k'vezető utat — gazdagítja ol­vasói lelkivilágát. Csémy Júlia pedagógus a Csallóközből ke­rült Prágába. A dedikálásra hozott könyvei elárulják, hogy sok kézben jártak. — Tanítvá­nyaim is olvasták, a faluban is soknak kölcsönadtam — mon­dotta. Szabó Magda művében a pedagógus sors, a pedagógiai problémák feltárása hatott rám főleg, de nagyon szeretem stí­lusát is, s azt az emberséget, ami műveiből árad. MOLNÁR ANGÉLA SAJATOS UTAKON ELENA BELLUSOVÁ TÁRLATA Elena BelluSová művészi pá­lyájának kezdetedről és az utol­só évek monumentális alkotá­sairól ad számot a bratislavai Maijerník Galéria őszi kiállítá­sa. A Komensky Egyetemen jo­got hallgatott, majd átiratko­zott a Bratislavai Technikai Fő­iskolára. Itt Benka, Mally, Schurmann, Mudroch, Koniarek és Kostká tanároknál folytatott tanulmányai végeztével 1944­ben diplomázott. Bellusová a fiatal festő és rajzoló a valóság vonzásában él. Művészete emberközpontú. Ez időtájt elsősorban a gyer­mek érdekli. Csecsemőotthonok­ban, kórházakban odaadással figyeli testi-lelki megnyilvánu­A VILftOÍTÖHAJÖ ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK Siegfried Lenz kisprózái Heinrich Böl.l és Günther Grass mellett Siegfried Lenz reprezentálja a legnagyobb hi­tellel a mai NSZK-beli széppró­za haladó szellemét. A német­úra és A példakép világhírű írójának válogatott elbeszélése­it és a címadó kisregényét ez­úttal az Európa Könyvkiadó Zsebkönyvek című magas pél­dányszámú sorozatában jelen­tette meg. A világítóhajó — úszó vilá­gítótoronynak is nevezhetjük — a Balti-tenger partján azzal a feladattal horgonyoz, hogy a közelben áthaladó hajóknak az aknamentes zónát jelezze. A világháború következményei nem múltak el, az aknák ka­tasztrófát idézhetnek elő, ám magát a hajót is veszély fe­nyegeti: a fedélzetére kerülő gonosztevők, megszökött fegy­veres bűnözők arra akarják kényszeríteni a kilenc év ó.ta a parti szakaszt őrző parancs­nokot, Freytag kapitányt, hogy szedje fel a hajó horgonyát és tegye őket partra egy veszély­mentes helyen. Kalandtörténet? Nem más, hogy izgalmas jelenetekben bő­velkedő a meséje, amelyet a szokvány fölé emel az a tény, hogy a még sajnálatosan ele­ven fasizmus létezésére figyel­meztet. ' Freytag kapitány ellenfelei, köztük kivált a sötét múltú Gaspary doktor, veszélyes ka­landor és a kapitány majdnem áldozatul esik az ellenük foly­tatott harcban. Az elbeszélések java a Balti­és az Északi-tenger partvidékén játszódik le. Lenz egyformán alapos ismerője mind a tájnak, mind az ott élő lakosságnak. A felvonultatott népes ember­galériában minden alakot ala­posan átvilágít, a lélektan ki­tűnő ismeretével felderíti múlt­ját, élete körülményeit. Törté­netei érdekesek, a hátterük reális, és ott is érezzük ezt a valóságeleimet, ahol a képzelet munkálkodik. Meséinek ihletője a megélt, a meglátott valóság, amely sokrétűségében is köny­nyen áttekinthető. Elfogadjuk azt a vallomását, hogy nem sze­retné az olvasót untatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pusztán szórakoztatni akar. A történelmi eseményekből faka­dó mondandója tanulságos és minedütt emberien hiteles. És ami mindennél fontosabb, Lenz rátapint a lényegre: megmutat­ja hogy a még élő fasizmussal szembeni ellenálás révén bekö­vetkezik az ember tisztulása és lehetővé válik a tiszta érdemes élet. Lenz kisregényét és köteté­nek tizenöt elbeszélését hatan fordították. Aki Lenz prózáját az eredetijében ismeri, könnyen megállapíthatja, hogy a fordítók példásan szépmíves, az erede­tivel egyenértékű munkát vé­geztek. EGRI VIKTOR lásaikat. Gyöngéd anyai érzés­sel. de nem érzelgősen, biztos ecsetvonásokkal, szilárd kom­pozícióval foglalja képbe olaj­jal, pasztellel a legkisebbeket, s a formálódó egyéniség jegye­it viselő nagyobbakat. A hatvanas években festői lá­tása építészeti gondolkodással párosult. Eszmei és képzőművé­szeti törekvései az architektú­rával szerves összefüggésben élő monumentális és diszítmé­nyező alkotásokra irányulnak. Már gyermekkorában ébredezik benne az anyag iránti érzék. Apjával a Banská Bystrica-i er­dőket járja. Nemcsak szemük­kel, de kezükkel, tapintásukkal is gyönyörködnek a fákban, kérgük plasztikájában. Vonzza az élők világa, a növény, a vi­rágok belső felépítése. Nem ke­retbe kívánkozó képet fest, ha­nem monumentális, az épület falával szervesülő alkotást. A fémek, a bauxit, az alumí­nium képlékenysége is izgat­ják. Érdekli, hogyan sugároz­zák ki a magukba nyelt fényt. A saját útján járó Bellusová a hatvanas éveken túl, valamint azóta társadalmi küdetéstől in­díttatva az ország számos köz­intézménye részére tervez és új technikával, kifinomult ízléssel és formálással kivitelezi egy­mással társított anyagokból, fémből, folyami kavicsból mo­zaikjait, a fémdomborműveket és festett üvegablakokat. A tárlat ezekről résziettanulmáinyokat, modelleket, fényképeket is vo­nultat fel. A bratislavai Egyete­mi Könyvtár . előcsarnokának építészeti terébe tökéletesen beleilleszkedő alumínium és bauxit dombormű magas eszté­tikai igényű. A hatalmas ablak fatörzset ábrázol vagy, talán az élet vagy a tudás fáját idézi, annak szüntelen növekedését, fejlődését. Összhangzó színed is magas esztétikai igényről val­lanak. A humanista alapállású Bellusová legfrisebb művei a lúckyi szanatórium és a Ban­ská Bytsirca-i krematórium szá­mára alkotott, az 'illető épületek rendeltetését, célját, szellemi tartalmát bensőségesen kifeje­ző alumíniumreliéfek, mozaikok és betonfalak Elena Bellugová kiemekedő teljesítményei a szlovák képző­művészet java értékedhez tar­toznak. BÁRKANY JENÖNÉ SZOVJET FILMEK FESZTIVALJA A Fekete nyírfa és a Blokád Évről évre visszatérő esemé­nye, értékes hagyománya kul­turális életünknek a szovjet filmek fesztiválja, melyet a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójára emlékez­ve novemberben, a barátsági hónapban rendeznek meg. A se­regszemle pénteken kezdődött a szlovák fővárosban, a Fekete nyírfa című alkotás díszelőadá­sával. Az ünnepi bemutatón szovjet filmművész-küldöttség is részt vett. A november 2-a és december T-e között lezajló szovjet fil­mek fesztiválján nyolc játékfilm vár bemutatásra. Műfajok, té­mák és a gyártó stúdiók sze­rint változatos a szemle műso­küzdött meg a tajga urával 1922-ben Gajdar Szibéria déld részén a fehérek elleni ádáz harcokban. Két barátról, a könnyű sike­rekhez szokott élsportolóról és a kitartással, szívós akarattal kisebb babérokat arató vetély­társáról szól A hosszútávfutás című film. A két fiatal spor­toló életéibe beleszól a háború, de a fasiszta megszállás sem szakítja el őket egymástól: ugyanazon partizán-alakulathoz kerülnek. Ez a küzdelem azon­ban nem ismer játékszabályo­kat, keményebb és kegyetlenebb minden harcnál. S így az igazi hosszútávfutás csak ezután vár ráiulí Jelenet az ünnepi bemutatón szereplő Fekete nyírfa című filmből ra. Nézzük hát, milyen filme­ket ígér a fesztivál. Háborús film a Fekete nyírfa, de nem a-szó hagyományos ér­telmében, a rendező ugyanis nem a történelmi eseményeket rekonstruálja, hanem egy férfi háborús élményein át közelíti meg a témát. A katona sorsa, megpróbáltatásai egy sárguló, a vérzivataros napokból fenn­maradt levél olvasása közben elevenednek meg a vásziion. Az autentikus események alap­ján készült alkotás belorusz filmesek munkája. Taskentban, a földrengés súj­totta' üzbég fővárosban játszó­dik a Ház a nap alatt című film cselekménye. Az emberek élete, szemlélete az utóbbi év­tizedekben gyökeresen megvál­tozott, lassan eltűnnek a régi szokások is. Vannak, akik azon­ban még nem szabadultak meg az előítéletedtől, magatartásu­kat, döntéseiket gyakran a kis­polgári szemlélet határozza meg. Akárcsak a film fiatal munkásáét is, aki képtelen az új erkölcsi normákhoz igazod­Telefonértesítések, pénzado­mányok, titokzatos jótevők, egy mozdonyvezető tragikus halála, eltűnt építkezési anyagok, ret­tegésben tartott vasutas... A Telefonmegvesztegetők izgal­mas krimi, melyben egy. bű­nözőcsoport felgöngyölítését kö­vethetjük nyomon. A leninigrádi ostromot, a csaknem három éven át tartó blokád nehéz napjait mutatja be az Alekszandr Csakovszkij négykötetes műve alapján ké­szült hatalmas történelmi fres­kó, a Blokád. Az alkotók Le­ningrád 900 napos élethalálhar­cát, a város ostromát, s önfel­áldozó védőinek hősiességét, a történeleimnek ezt a megrázó hősi eposzát négy részben dol­gozták' fel; most a folytatást, a harmadik és a negyedik részt láthatjuk ismét, az alkotást ugyanis már korábban (a fel­szabadulás évfordulóján és a nyári filmszemlén) játszották a mozik. A Nagy Honvédő Hábo­rú idején játszódik a Kósza szél cselekménye, az alkotók mégis arra törekedtek, hogy az Ismét láthatjuk a Blokádot ni, inkább lemond a szeretett asszonyról. Balladai hangvételű film A holdfogyatkozás éjszakája; ős­régi legendát mesél el a bas­kírokról, akik sokáig megőriz­ték őseik szokásait, viseletét, vastörvényeit, a firól fira szál­ló rangot. A film cselekménye a XVIII. században játszódik, s az ősi baskír legendát felidéz­ve egy tragikus kimenetelű szerelmi történetet tár elénk. Ki ne ismerné Arkagyij Gaj­dar nevét? A Timur és csapa­ta, vagy a Csuk és Geg című népszerű ifjúsági regényét? Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Gajdar a polgárháború idején tizennégy éves fejjel a szovjethatalomért harcolt, ké­sőbb újságíróként dolgozott, s haditudósítóként haláláig meg­járta a második világháború frontjait. A tajga ura című ka­landtörténet életének egy epi­zódját mutatja be: azt, hogyan ember és a természet kapcso­latát, összefonódását domborít­sák ki a történetből, melynek hősei a természet ölén felnö­vő gyerekek. Az idei műsor ismeretében úgy érezzük, hogy a válogatás nem elég méltó a rendezvény jelentőségéhez, mert a bemuta­tásra kerülő filmek nem jelzik a szovjet filmművészet új tö­rekvéseit, nem adnak ízelítőt a termelés legjavából . és nem mutatják meg kellőképpen a kortást. szovjet film valós ér­tékeit sem. Napjainkban, ami­kor egyre erőteljesebben han­goztatjuk és követeljük a mi­nőségi munkát, úgy véljük, nem ártana, ha á filmforgalmazók is igényességre, és a párthatá­rozatok következetesebb megva­lósítására törekednének. TÜLGYESSY MÁRIA 1979. XI. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom