Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-06 / 262. szám, kedd

A termés minőségét vizsgálják MILLIÓS HASZNOT EREOMENYEZŰ BARATSAG Kiváló kukoricatermés az Ondava partján A kárpát-ukrajnai földművesek példamutatása A

michalovcei járás kukoricatermesztői közül a trhoviStei Csehszlovák Szovjet Barátság Efsz az idén követésre méltó kísérletbe kezdett. Felkérte az uzsgorodi (KárpátUkrajna járás Gorkij és Zizics nevű kolhozait, hogy segítsenek neki a Szovjetunióban jól bevált kukoricatermesztési módszer elsajátításában. Az egyezményt tettek követték és a szovjet szakemberek a talaj előkészítésétől kezdve a termés betakarításáig gondozásba vették a 104 hektáros Ondava menti dűlőt, ök vetették és ápolták is a növényzetet, természetesen a saját gépeikkel. A ZPSK 418-as jugoszláv hibridét is ők hozták. A mindössze ötven kilométeres utazgatások nem voltak megterhelőek, igaz mindig csak az egyes műveletek befejezése után tértek haza. A napokban ismét TrhoviStébe érkeztek a szovjet mezőgazdasági dolgozók, hogy segítsenek a termésbetakarításban. He— A környező mezőgazdasági üzemek szakemberei közül nyáron többen is voltak, akik nem sok jót néztek ki az akkori növényzetből. Azt mondták, nem íog beérni és túl sűrű. Ma már hallgatnak, mert szovjet barátainknak lett igazuk. Most sokan azt jósolják, hogy elérjük a 100 mázsát is, de én inkább csak nyolcvanat saccolok. Az első hektárokról leszedett mennyiség valóban nyolcvan körül van. Jobban körülnézünk, de a tőItlnk kétszer magasabb kukoricaerdő közepén vágott, egyre szélesedő sávból nem látunk messzire. Ahhoz, hogy valóban tudjuk mi történik a dűlőben, hol mit csinálnak, körutat kell tennünk, melynek során lépten-nyomon gépekkel, traktorokkal -találkozunk. — „Huszonnégy traktor és két tehergépkocsi, valamint két rakodó dolgozik itt" — tájékoztat MikuláS Munkában a szovjet kukoricakombájn (J. Onofrey felvételei j 1979. XI. 6. ten vannak, egy technikus és kettesével a három gép kezelői. Október 24-én, amikor meglátogattuk a kukorica betakarítókat, a hatalmas táblából már néhány hektáron csak a tarlót fésülgette a hideg északi szél. A megérkezés első pillanatában meglepett, hogy a tarló itt nem olyan, mint amilyet már soksok helyen láttam, vagyis a csövétől megfosztott szár nincs a földre tiporva, hanem... Odébb érve rájöttem a rend titkára, ugyanis az egyszerre hat sort bekebelező Hersonec 200 típusú kombájn nemcsak a szépen sárguló csöveket gyűjtötte, hanem egy traktor húzta utánfutóra a kukoricaszárat és silózta. Ivan Kováü mérnök, az efsz elnöke a vezetőség többi tagjának társaságában elégedetten figyelte a munka menetét. Az örömre nem csupán a zavarmentes üzemelés, hanem elsősorban a jó termés adta az okot. kukoricának a vetésében, sarabolásában, vegyszerezésében is. A dűlőnek a Secovce—Michalovce főúthoz közel eső végében két kétsoros gép dolgozott, szintén kárpát-ukrajnaiak. A kukoricát törő és szecskázó szovjet gépek már a trhoviáteiek tulajdonát képezik, de a két TE 150 típusú vontató traktor a szezon befejeztével visszamegy. A tábla egyik szélén szintén nagy volt a sürgés-forgás. A szovjet kombájnokkal letört kukoricát a szállítók először odaviszik a morzsolást végző két E 512-es kombájnhoz, majd a tiszta szemet a szövetkezet négy szárítójába szállítják. Egy szárítóval kisegít a felvásárló üzem is. Alig ötven méterrel távolabb újabb csoport dolgozik, a silótakarmányt tárolja, melyhez répaszelet is vegyül. „Kell ez, jó lesz télen" — mondják az efsz szakemberei, akik szerintem nem gondolkodnak rosszul, hiszen: — Itt hektáronként 100—150 mázsa silót nyernek. Igaz, a tápértéke nincs olyan, mint a silókukoricáé, de répaszelettel és más kiegészítőkkel megfelelő takarmány. Itt-ott a tarlón asszonyokkal is találkoztunk, akik az elhullatott csöveket szedték. Négyen voltak. Nem sok került a zsákba, a gépek ugyanis megbízhatóan dolgoztak, de a termelők nem hagyják, hogy valami is kárba vesszen abból, ami megtermett. » « • A körút után ismét az elnökhöz érünk. — Valóban szép munkát végeznek ezek az emberek — erősíti meg véleményünket. — Sokat tanulhatunk tőlük, elsősorban a technika vívmányainak kihasználása és alkalmazása terén, a szakismeret gyakorlati megvalósításában, de főleg a munkához, a közös feladathoz való lelkiismeretes, odaadó hozzáállásuk az, ami mindenképpen követésre méltó. V

itathatatlan, hogy a trhovisteí földművesek az eredményesség útjának keresése k-özben nem rossz helyen kutatnak, próbálkoznak. A kísérletezések első lépései azt mutatják, hogy a kukoricából még nemrég soknak, elérhetetlennek tűnő 60 mázsás hektárhozam lassan a múlté lesz, csak folytatni kall a jobbaktól való tanulást, fokozni az igényességet, a tenniakarást és a célhoz vezető utakból a legrövidebbet, s legjárhatóbbat kell választani. GAZDAG JÖZSEF A hibákból okulni keli A komáromi (Komárno) járás állattenyésztői az előző évek folyamán rendszeresen túlteljesítették tervezett feladataikat. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a 6. ötéves terv 1980-ra 17 500 tonna vágósertés kitermelését irányozza elő — a járás sertésgondozói ezt már 1978-ban 18 018 mázsa sertéshús kitermelésével túlteljesítették. 1979ből 9 hónap telt el ,— és csodák csodálja — az állattenyésztők háromnegyedévi eredményeit épp a sertéshústermelés rontja le. A magyarázatért Richárd Rusnák mérnökhöz, a 'Járási Mezőgazdasági Ignzgíóság főállattenyésztőjéhez fordultam. — így igaz — kezdte a beszélgetést Richárd Rusnák mérnök, majd folytatta —, s a járási párt- és gazdasági szerveink ezt a helyzetet nem szemléjük tétlenül. Közös erőfeszítéssel elemezzük az idei lemaradás okát, és komoly intézkedések egész sorát foganatosítottuk. Tény, hogy a sertéshús eladási kötelezettségeinek gyengébb teljesítése nem általános jelenség a járásban. Vannak szövetkezetek, mezőgazdasági vállalatok — mint például a búcsi, a csicsói, a dulovcei, az ógyallai, a dunamocsi, a bátorkeszi és a vágfüze81 efsz-ek, amelyek nagyszerű eredményekkel büszkélkedhetnek e téren az idén is. Van azonban járásunkban 5—8 olyan mezőgazdasági nagyüzem is, amelyek alaposan lemaradtak, mégpedig azért, ment az elmúlt őszön nem készültek fel kellőképpen a téli időszakra. A kemény hideg ezeket az üzemeket igencsak meglepte. Munkaszervezésből elégtelenre vizsgáztak, aminek következtében lényegesen kevesebb kisEialac született. A rossz munkaszervezés volt tehát a fő oka, hogy kevesebb sertéshús jutott a dolgozók asztalára. Rusnák mérnöktől a továbbiakban megtudtam azt is, hogy e felelőtlen felkészülésnek további következményei is voltak. A malacelhulilás ls jóval nagyobb volt a sokévi átlagnál a megfázás következtében, ezenkívül kisebb arányú volt a leválasztás és — sajnos — a súlygyarapodásban is megmutatkoztak a megfázás következményei. A felelőtlen munkaszervezés, felikészülés jelentős károkat okozott népgazdaságunknak még akkor is, ha a komáromi járás mezőgazdasága ez évben 700—800 tonnával több sertéshúst termel, mint tavaly. Ez viszont a fejlődés törvényszerűsége, éppen ezért a járás párt- és állami szervei behatóan foglalkoznak e kérdéssel. A hibák okának részletes elemzése alapján a járás mezőgazdasági üzemeiben — október 3-tól november 15-ig — a járási szervek ellenőrzést hajtanak végre, amely főleg az állattenyésztők téli felkészülésére irányul. Minden mezőgazdasági üzemben, vállalatban megkövetelik, hogy a sertésólak, neveidéit kellőképpeh el legyenek látva hősugárzó lámpákkal. Az ellenőrök fokozott figyelmet szentelnek az etetés és a takarmány minőségének, valamint annak, hogy a sertések számára meleg és száraz környezetet teremtsenek. A tapasztalatok ugyanis ozt bizonyítják, hogy a süldő malacok nagyon érzékenyek a hidegre és a meleg környezetben felnevelt sertések hizlalásában a gondozók sokkal jobb napi súlygyarapodást érnek el. A sertéstenyésztés más gondokkal is küszkör' i miről Rusnák mérnök íp uyilatkozott: Néhány mezőgazdasági vállalatban, üzemben a sertéstenyésztés hibridprogramját is át kell értékelnünk. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésünkre átló takarmánykeverékek etetésével a keresztezett sertésfajtáknál nem érhetünk el jobb eredményeket, mivel e fajták végtagjai gyöngék. Elesnek, lábuk eltörik és így elég gyakori a kényszerlevágás. Ez pedig nem kifizetődő sem az üzemnek, sem a népgazdaságnak. Erősebb fajtákat kell kinemesítenünk, amelyek alkalmasak lesznek a ketrecben való hizlalásra. Az ilyen scrtésnevelésre épülnek már istállók a csicsói, a hetényi, az izsai, a keszegfalusi, a martosi, a dunamocsi, a madari, a lakszakállasi eíszben, valamint a Bajcsi Állami Gazdaságban. Ilyen berendezések működnek már Felara nyoson, Bátorkeszin és Lakszakállason. Ha az említett objektumok elkészülnek, ezekben évente 100 000 sertést nevelünk' majd fel 15—35 kilogrammos súlyig. Richárd Rusnák még elmondotta, hogy az új, korszerű „ketreces" sertésnevelés csak úgy hozza meg a várt jobb eredményeket, ha az állatgondozók felelősségteljes hozzáállást tanúsítanak és megtartják az előírásokat, főleg a fertőtlenítés terén. Nem véletien, hogy a komáromi járás párt- és gazdasági szervei fokozott figyelmet szentelnek a sertéstenyésztésnek. A járás mezőgazdasága az idén 1915 vagon sertéshúst termel. A helyi húsüzem e mennyiségnek csak 35 százalékát dolgozza fel. A járásból hetente mennek a húst szállító különvonatok Bratislavába, Zilinára, Nyitrára, Ostravára és az ország más részeibe KOLOZSI ERNŐ Éssierű takarmány-felhasználással TÚLTELJESÍTIK A HÜSELADÁSI TERVET Varga, az egyes számú gépesítési csoport vezetője. A naponta 8—10 hektárt levágó Hersonec legénységét Vincent V. Feszucsákot és Vasit V. Ajdankot nem sokáig faggathatjuk, mert sok van még előttük, de azért elárulnak egyet s mást. Feszuscsák például azt, hogy nálunk a Gorkij kolhozban az idén négyszáz hektár kukorica volt, s annak teljes gondozásáért négy munkacsoport volt a felelős. Mindegyiknek volt tehát 100—100 hektár a gondjára bízva és a dolgozók jutalma a munka minőségétől, az eredményességtől függött. — „Nem tagadom, igyekeztünk is. Annak a csoportnak a területén, melyet én vezettem, 104 mázsa termett, s a szem nedvességtartalma nem volt nagyobb 22 százaléknál. Itt szintén jó hozamra van kilátás". Társától azt ls megtudtuk, hogv részt vettek ennek a llllllli Amikor Keson Mártától, az imelyi (Imel) Csehszlovák Szovjet Barátság Efsz főzootechnikusától megkérdeztem, hogy milyenek a lehetőségek a szerződéses eladási tervek teljesítésére, az előtte levő iratcsomóba nézve ezt válaszolta: — Épp most tanulmányoztam át a kimutatásokat, és az a véleményem, hogyha a termelés az év végéig is ilyen szinten lesz, akkor túlteljesítjük a szarvasmarha- és a sertéshúseladási tervet. Tejből viszont kevesebbet adunk el a tervezettnél. Petrik Margittal, az állattenyésztési szakasz könyvelőjével összegezik a háromnegyedéves eredményeket, és megállapítják, hogy a múlt évhez viszonyítva jobban gyarapodnak az állatok. A hizóbikák napi átlagos súlygyarapodása egy kilogramm, a hízósertéseké pedig ötvenhat dekagramm. Egy kilogramm szarvasmarha-hús előállításához 1,75 kilogramm, s egy kilogramm sertéshús előállításához 3,8 kilogramm takarmánykeveréket használunk fel. Egy liter tej termeléséhez pedig 28 dekagramm szemes takarmányra van szükség. — Vajon, hogyan lehet ilyen kevés szemes takarmány fogyasztásával jó súlygyarapodást elérni? — kérdezem. A főzootecbnikus elmosolyodva mondja: — Ilyen mutató elérése csak akkor lehetséges, hogy ha a növénytermesztő csoport elegendő és jó minőségű tömegtakarmányt termel az állatállománynak. Három éve tartalékot is tárolnunk, még mindig tavalyi silótakarmányt etetünk a hí zóbikákkal. A további beszélgetésből kiderült, hogy nem elég csak tömegtakarmány mennyisége, fontos a minőség is. A főzootechnikus elém tesz egy jegyzökönyvet, amely arról szól, hogy a szakemberek a laboratóriumban megállapították, a silókukorica mind első osztályba sorolható. A főzootechnikus arról is tájékoztatott, hogy a növénytermesztő csoport a tavaszi, nyári és őszi hónapokra elegendő zöldtakarmányról gondoskodott. Az idei őszön elég nagy területbe vetettek rozsot, hogy minél korábban etethessék az állatokkal. Megfelelő keverékekkel is gazdagítják a takarmányalapot. Megtekintjük az egyik szarvasmarha-hizlaló telepet. A frissen szecskázott kukoricaszárat répaszelettel keverve öntik egy traktor pótkocsijából a vályúkba. Pasztorek Kálmán telepvezető elmondja, hogy a hármas számú istállóban a hizóbikák naponta darabonként több mint egy kilogrammot gyarapodnak. A hizlalásban elért sikerrel szemben a tejtermelésben lemaradnak. A tervhez viszonyítva tehenenként előreláthatólag '200 literrel fejnek kevesebbet az idén. Nehezen értem meg, hogy mi az oka a lemaradásnak, mivel találkozásunk elején azt mondotta, hogy jő minőségű és elegendő takarmányuk van. Problémát jelent számukra például, hogy nincs elég legelő. Ezért a telepvezető javasolta, hogy ha korszerűsítik az egyik telepet, legalább 40 hektáros legelőt hagyjanak a tehenek részére. Még egyszer számba vesszük a lehetőségeket, és most már pontosan megmondják, hogy sertéshúsból 100 mázsát, marhahúsból szintén ugyanannyit adnak el terven felül. Tejből viszont 60 ezer literrel kevesebbet. Egy kis előrelátással elejét vehették volna a lemaradásnak. BALLA JÖZSEP