Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-27 / 280. szám, kedd
ANDREJ CHOMIKO SZOVJET IlULllGffllieSZTtlI BMW HYllATKOZftTA ÍS SUJKÍHOWFEREMCI/lM A NATO-tervek megbontják az erőegyensúlyt (CSTKJ — Andrej Gromiko. 0z SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter bonni hivatalos tárgyalásai befejeztével sajtókonferenciát tartott, melynek beve- vetőjében nyilatkozatot tett: Hivatalos látogatásra jöttünk 0 Német Szövetségi Köztársaságba, hogy véleménycserét folytassunk a nyugatnémet államférfiakkal a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok és a nemzetközi politika különböző fontos problémáiról. Bizonyára helyénvaló hangsúlyozni, hogy itteni tárgyalásaink során rendkívüli figyelmet szenteltünk az európai helyzetnek, más szóval az európai biztonság problémáinak. Több ízben tárgyaltunk, mindenekelőtt Helmut Schmidt szövetségi kancellárral, Kari Carstens elnökkel és Hans Dietrich-Genscher külügyminiszterrel. A kétoldalú szovjet- nyugatnémet kapcsolatok kérdéseinek megvitatása során mindkét fél megállapította, hogy e kapcsolatok fejlesztése terén jelentős haladás született. Megállapodtunk, abban, hogy ehhez jelentős mértékben hozzájárult a Szovjetunió és az NSZK között 1970-ben megkötött moszkvai szerződés, valamint a többi szovjet—nyugatnémet közös dokumentum, melyeket a legfelsőbb szintű találkozókon fogadtak el. Mindkét fél megállapította, hogy nagy haladás figyelhető meg mind politikai, mind a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, mind pedig a kulturális, tudományos-műszaki együttműködés terén és más területeken. Ezzel egyidőben megállapítást nyert, hogy fennállnak bizonyos hiányosságok is, főleg a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. Azonban mindkét fél optimista, és úgy véli, hogy fel lehet számolni ezeket a hiányosságokat. A Szovjetunió mindent megtesz ennek érdekében. A világpolitikai kérdések és a nemzetközi helyzet megvitatása során mindkét fél kifejezte meggyőződését, hogy egyedül a nemzetközi feszültség enyhülésének a politikája a helyes, amely a béke megszilárdítására irányul, azé a politikáé, amely a leszerelésről szóló megállapodásokat keresi, melyek a lázas fegyverkezés leállítását tartják szem előtt. A legrészletesebben tárgyaltuk meg az Európát érintő kérdéseket. A szovjet vezetés és személyesen Leonyid Brezsnyev nevében kijelentettük, hogy a szovjet fél pozitívan fogadta Schmidt kancellár és a Német Szövetségi Köztársaság további politikusainak kijelentéseit arról, hogy az NSZK hű az enyhülés politikájához. Hangsúlyoztuk, hogy mindig is üdvözöltük az NSZK politikusainak és személyesen Schmidt kancellárnak a kijelentéseit a lázas fegyverkezés leállításáról, a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról és egyáltalán a leszerelésről szóló megállapodások keresését. Ismétlem, hogy pozitívan fogadtuk az ilyen kijelentéseket és meggyőződésünk volt, hogy az NSZK jelentős mértékben hozzájárul az enyhülésért és a békéért folytatott közös harchoz. Pozitívan értékeltük továbbá az NSZK és koalíciós kormánya állásfoglalását a szovjet- amerikai hadászati támadófegy- verek korlátozásáról szóló megállapodást illetően. Az NSZK, mint köztudott, a ratifikáció mellett szállt síkra, vagyis e szerződés érvénybe léptetése mellett. Ez helyes álláspont. Ez tetszik nekünk és a lázas fegyverkezés leállítása és az enyhülés, valamennyi hívének. Nyíltan megmondom, hogy most a legégetőbb kérdésről fo gok beszélni, melyben nem jutottunk közös nevezőre az NSZK és a Szovjetunió között. A jelenlevők jól tudják, hogy XI. 27. a NATO bizonyos köreiben a közelmúltban tervek születtek 3 új típusú közép-hatósugarú rakéta- és atomfegyverek elhelyezéséről Közép-Európában. 1979 Véleményünk szerint helytálló, ha megjegyezzük, hogy a kezdeményezés nyilvánvalóan a Pentagonból, vagy a hozzá közelálló körökből indul ki. Ha valaki végül is bebizonyítja, hogy ez a kezdeményezés másutt született, és ha meggyőző érveket sorakoztat fel, egyetértünk ezzel. Nem Is any- nyira arról van szó, hol született ez a kezdeményezés, hanem inkább arról, ki reagált rá konkrétan. A legfontosabb, hogy az egyik vagy a másik fél milyen álláspontra helyezkedik ebben a kérdésben. Ebben az esetben nagyon érdekel minket, és ezt semmiképp sem titkoljuk, hogy milyen álláspontra helyezkedik a Német Szövetségi Köztársaság. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az NSZK kormánya, mint ahogy ezt bonni tárgyalásaink is megmutatták, egyetért ezekkel a tervekkel. Minden lehetőt megtettünk annak érdekében, hogy megfelelő érvekkel rámutassunk arra: az ilyen fegyverek kiterjesztése nem vezet az enyhüléshez és az európai helyzet megjavításához. Ellenkezőleg, ez az út az európai helyzet kiéleződéséhez, a lázas fegyverkezés szításához vezet. Ez új szakasz kezdetét, a lázas fegyverkezés újabb fordulóját jelenti. És nem valami játékszerekről, hanem rakaté- és atomfegyverekről van szó. Önök tudják, hogy ezt a kérdést teljességében Leonyid Brezsnyev fejtette ki a közelmúltban Berlinben mondott beszédében, melyben értékelte ezeket a terveket és azon NATO-országok kormányainak álláspontját, az NSZK-t is beleértve, melyek ezeket a terveket támogatják. Mit válaszolnak azonban bíráló kijelentéseinkre e terveket és az olyan álláspontot Illetően, mint amilyenre az NSZK is helyezkedett? Azt válaszolják nekünk, hogy ez a terv állítólag válasz arra, hogy a Szovjetunió területén egy bizonyos fegyverfajtát fejleszt. Azokról a rakétaberendezésekről beszélnek, melyeket Nyugaton SS-20-nak neveznek. Milyenek azonban ezek a berendezések? Valójában az eddigi rakétaberendezéseik modernizálása valósul meg. Kérdezik tőlünk: „Mire jó ez a modernizálás?“ A NATO-országok azonban szintén korszerűsítették felszerelésüket — a hasonló fegyvernemeket is beleértve — nem is egy ízben. Azt válaszolják nekünk, hogy ez már régen volt, míg mi ezt most hajtjuk végre. Felvetődik azonban a kérdés, jó vagy rossz az, hogy a nyugati országok korábban valósították meg a korszerűsítést, mint a Szovjetunió. Talán nekünk is hamarabb kellett volna ezt megtenni? Az a benyomásom, hogy egyes nyugati körök talán teleszkóppal, vagy talán mikroszkóppal feľszerelve — nemegyszer felfedezték, mivel foglalkozik a Szovjetunió. A Szovjetunió valójában már legalább öt éve egyes fegyverei modernizálásával foglalkozik, és ezt nem titkolja. Az utóbbi három vagy négy évben nem tett semmi mást, csak folytatta a megkezdett korszerűsítést. Feltételeztük, hogy egyes emberek tévednek, és őszintén hisznek abban, hogy a Szovjetunió ezen a téren valamilyen előnyt érhet el, s kijelentettük: „Helyes, hogy valaki kételkedik, kezdjünk tárgyalásokat, üljünk le a tárgyalóasztalhoz!“ Sőt azt is kijelentettük, hajlandók vagyunk megvitatni a rakétakilövő berendezések kérdését és azok számának csökkentését. Kérem szenteljenek ennek figyelmet, és jegyezzék meg a csökkentés szót. A tárgyalások során valamennyi fél szabadon előterjesztheti javaslatait. Ez miért elfogadhatatlan a NATO-országok számára, beleértve a Német Szövetségi Köztársaságot, de az Egyesült Államokat is? Miért? Mint tudjuk, ezt a javaslatot Leonyid Brezsnyev terjesztette elő berlini beszédében. Azután megismételte a tárgyalásokra tett javaslatát a moszkvai Pravda tudósítójának kérdéseire adott válaszában. Megismétel tem javasla tunikáit itt, Bonnban is. Azt a választ kaptam, hogy az NSZK kormánya kész a tárgyalásokra. Én és azok az elvtársak is, aikik velem együtt részt vettek a tárgyalásukon, örültünk ennek: úgy tűnt, közeledünk egymáshoz, mi tárgyalásokat javaso- lumk, és nekünk tárgyalásokat javasolnak, jó, hogy nem adtuk jelét örömünknek, mivel kitűnt, hogy azok a tárgyalások, amelyeket mi javasolunk és azok, melyeket nekünk java sóinak, teljesen eltérőek. Mi azt javasoljuk, hogy a tárgya, lások azonnal kezdődjenek meg figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, az új nukleáris rakétafegyverek Nyugat-Eurő- pálian való elhelyezéséről szóló döntés jóváhagyása nélkül, vagyis anélkül, hogy mozgásba lendülne e fegyverek gyártásé nak és helyezésének egész me chanizmusa. Azonban ezt a választ kaptuk: nem, mi előbb döntünk e fegyverek gyártása, ról és elhelyezéséről, és csak ezt követően kezdünk önökkel tárgyalásokat. Egyes NATO-országok kormányai, és önök jól tudják melyeik, nyíltan azt állítják, hogy a Szovjetunióval az erő pozíciójából kell tárgyaim. Ha szabad így kifejeznem magam, ezeknek a kijelentéseknek politikai naítalinszaga van. Nyíltan kijelentettük, hogy a kérdés ilyen felállítása előzetes politikai feli tétel megszabását jelenti. Ez zavarja a megbeszélések bázisát. Ismétlem, az egyes NATO-országok ilyen állásfoglalása zavarja a megbeszélések bázisát. Ha bárki is azt próbálja állítani, hogy ez nincs így, hogy gyakorlatilag nincs különbség az általunk javasolt tárgyalások és a nekünk javasoltak között, ne higgyenek neki. A megbeszélések különböző felfogásáról van szó. A NATO-tagorszá- gok valamennyi polgára, minden (német, a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi lakosa nyugodtan mérlegelje a tárgyalások azonnali megkezdésére tett javaslatunk mellett és ellen széló valamennyi érvet. Alakítsa ki nézetét, mi jobb: vakon követni azokat, akik az új atomfegyverek gyártása és elhelyezése melletti döntést követelik, vagy azonnal tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval, és kísérletet tenni olyan közös megoldás megtalálására, amely mindkét felet kielégítené. Hiszen a tárgyalások célja mindent megítélni, mindent megvitatni és megtalálni a közös, kölcsönösen előnyös megoldást. Az egyik fél sem kényszeríthet a másikra olyan megoldást, amely számára elfogadhatatlan. Ismétlem, mi rossz van az általunk java so 11 tá rg y a 1 á sokba n ? Máskor a kedélyek megnyugtatására azt mondják, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok már abban ,is megállapodott, hogy a SALT— III. tárgyalások során más, nem stratégiai fegyverekről is tárgyalni fognak. Megengedjük, hogy ez lehetséges lesz, habár az USA és a Szovjetunió közti megállapodás ezt nem feltételezi. Ott csak a stratégiai fegyvernemekről van szó. Ismétlem azonban, feltételezzük, hogy ezzel mindeki egyetért. Gondolják csak el, mennyi ideig tartottak a SALT—II. tárgyalások? Közel nyolc évig. Ha a SALT— III. tárgyalások nemcsak a hadászati, de a közóp-hatósugarú n u k le á r i s ra k é tafe g y ve rek r e i s kiterjednek, képzeljék csak, milyen sokáig fognak akkor tartani! örülhetnénk, ha hétnyolc év alatt befejeződnének. Milyen hatalmas veszélynek lesz kitéve Európa, és nem csak Európa így van ez? Mi azonban azt javasoljuk, hogy azonnal kezdőd jenek nteg a tárgyalások, és ne várjunk a SALT—III. ra Azonkívül van itt még egy fontos kérdés, amelyet meg kell világítanunk, mivel meggyőződésem, hogy a sajtónak e teremben jelenlevő képviselői ezt nem tudatosítják. Az egyensúly és egyenlő biztonság elvéről van sző. Amikor Leonyid Brezsnyev és Carter el- nők találkozott Bécsben, és alá . írták a SALT—II. szerződést, mindkét fél elégedettségét fejezte ki, hogy a tárgyalások az említett elv alapján valósultak meg. És már hány nyilatkozat; hangzott el arról, hogy jelem leg fennáll a Kelet és a Nyugat közti megközelítő erőegyen súly. És most egyszerre a nyu gáti országok képviselői az USA-t is beleértve azt állítják, hogy nincs egyensúly, de állt tőlag majd lesz, ha megvalósulnak azok a NATO-tervek, amelyekről most beszélünk, Felve tődik a kérdés, hogy az ameri kai elnök mikor fejezte ki az USA valódi álláspontját. Ma vagy Bécsben. Az egyik ellent mond a másiknak. Hiszen valójában épp az rúj nukleáris ra kétafegyverek Nyugat-Európá. ban való elhelyezése tervének megvalósítása vezetne az erőegyensúly megbontásához, amelyről a NATO-országok kép viselői a múltban már nemegy szer beszéltek. Végül az utolsó kérdés e problémát illetően. Néha azt mondják: Jó, mindent megvitat hatunk a SALT—III. szerződés előkészítése során. Önök azon ban tudják, hogy még semmilyen megállapodás sincs arról, hogy mely országok vesznek részt a SALT—111. tárgyalás© kon. Elmondhaitjuk: Természete sen a Szovjetunió és az Amié rikai Egyesült Államok. Persze fennál a tehetőség, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió. Pedig más országok is rendelkeznek hadászati fegyverekkel. Minek mivel és kinek kivel kell egyensúlyban lennie? Miért kell a S#ov jetuniónak mindig abból kiindulnia, hogy csak az USA ás a Szovjetunió közti egyensúlyról legyen szó. És mi van az Am* riktai Egyesült Államok nukleáris fegyverekkel rendelkező szövetségeseivel? Ez a kérdés szintén felmerül. És mindebben még nem született megállapo dás. Lehetséges, hogy a SALT —III. tárgyalásokat nem sikerül olyan gyorsan megkezdeni. Nem is beszélve arról, hogy a SALT—II. szerződés még nem lépett érvénybe, és nem tudjuk, mikor fog érvénybe lépni. A jelenlevők közül valaki és mások is megkérdezték, mit je- lent az ún. taktikai nukleáris eszközök egyensúlya az Amerikai Egyesült Államok európai támaszpontjai fenállása mellett? Ha a SALT-megállapodást figyelembe véve beszélünk az egyensúlyról, a minőségi és mennyiségi jellemzőiket és paramétereket vesszük figyelembe, amelyek valamilyen közös nevezőre hozhatók. Ezt tettük a SALT—II. előkészítésekor is. Ennek során azonban nem vettük figyelembe az USA taktikai nukleáris eszközeit Európában. És a földrajzi tényezők? A stratégiai fegyverek mennyiségi és minőségi jellemzőinél nem számoltunk vele. Ez azonban olyan tényező, amely csak az USA számára előnyös. A SALT—11. szerződés előkészítésével kapcsolatban többek között Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki találkozója során is igyekeztek megvitatni az amerikai taktikai eszközök kérdését is. Az amerikaiak azonban ezt határozottan elutasították. Nyíltan kijelentjük, hogy a Szovjetunió engedményeket tett, beleegyezett abba, hogy a szerződést a földrajzi tényező figyelembevétele nélkül kössék meg, amely csakis Nyugat, ax USA számára előnyös. A Szovjetuniónak nincs semmije, ami közel állna a tényezőhöz. Ezt. szintén figyelembe kell venni. Andrej Gromiko azután válaszolt az újságírók kérdéseire. • Ön rámutatott azokra az alapvető különbségekre, amelyek a két fél saját katonai potenciáljának megítélésében és a felek ebből adódó eltérő álláspontjában mutatkoznak. Miről folynak majd a megbeszélések, ha a figyelem középpontjába az atomfegyverek kerülnek? — Igen, természetesen. Ä megbeszéléseik témájává kel.1 válniuk anélkül, hogy előre döntenének róla: fognak-e gyártani Nyugat-Európában új típusú fegyvereket, és elhelye- ziik-H azokat a nyugat-európai országok területén. E kérdésben nem lenne szabad dönteni. Hiszen ha a megbeszélései ken megállapodás születik, amely minden fél számára elfogadható ktnne, akkor ez a kérdés tárgytalanná válik. • A Hans-Dietrich Gén- scherrel folytatott megbeszé. léseken a nyugatnémet fél aggodalmát fejezte ki, ami a közel-keleti helyzetet il* leti és az Egyesült Államok* kai való szolidaritásra szólított fel minden országot. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, mi az álláspontja az iráni helyzettel kapcsolatban, s a Szovjetunió kész-e a szolidaritásra az Egyesült Államokkal az Iránban kialakult nehézsé* gek leküzdésében? —1 Röviden álláspontunkról. Mi amellett vagyunk, hogy teljesítsék az illető országok képviselői diplomáciai immunitásának tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi egyezményeket. Ezt d nézetet vallottuk akkor is, amikor a kérdésről a Biztonsági Tanács tárgyalt. Ezt az Egyesült Államok és Irán kormánya is tudja, örülnék, ha ez a kérdés a két fél kölcsönös megelégedésére rendeződne. Azonban mindkét félnek, így az Egyesült Államoknak is tartózkodást és józanságot kell tanúsítania, s nem szabad meg-* engednie, hogy az érzelmeik ke* rekedjenek felül. • Mi, európaiak, megkérdezzük: milyen hatalmas súrlódási anyag halmozódott fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, hogy most 35 évvel a második világháború befejezése után ilyen nagyarányú fegyverkezésre volt szükség? — Ez a kérdés nemcsak az Egyesült Államokat, hanem n>ás államokat is érint. Nemegyszer javasoltuk már az Egyesült Államoknak éppúgy,- mint a többi országnak, hogy a fegyverkészleteket sóikkal na* gyobb mértékben csökkentsék, mint ahogy azt a SALT—1., a SALT—II. és más megállaipodá- sok határozzák meg. Ami a nemzetközi ellenőrzéssel végrehajt tan dó leszerelést illeti, a legradikálisabb intézkedést javasoltuk. S hány ilyen javaslatot terjesztettünk már elő! 'Az Egyesült Államok és NATO-szö* vetségesei sajnos, ezeket a javaslatokat rendszeresen eluta-* sítottáik. Ez azonban nem gyengíti elszántságunkat, hogy a jövőben is ilyen javaslatokat terjesszünk elő. Folytatni fogjuk Irányvonalunkat. Ezt a politikát folytatjuk Lenin ideje óta. G Lehetségesnek tartja-e a megbeszéléseket, ha a NATO decemberi ülése a felfegyverkezésről dönt? — A NATO országok jelenlegi álláspontja, beleértve a Német Szövetségi Köztársaság álláspontját is, szétrombolja a megbeszélések alapját. Ezt közöltük az NSZK kormányával is. • Spanyolországi látogatása során Madrid NATO- tagsága ellen foglalt állást. Spanyolország azonban katonai szerződésben áll az Egyesült Államokkal, és területén amerikai támaszpontok vannak. Mi a különbség, hogy Spanyolország a NATO tapia-e vagy nem? Miért lét ön ebben minőségi változást? — Meggyőződésünk szeriruť Spanyolország hatalmas politikai tőkét, hatalmas poli tálkái potenciált szerez azzal, ha tovább^ ra is független, hangsúlyozom: független politikát fog folytatni. • Az ön szavai azt jelentik, ha a NATO decemberi ülésén megszületik az említett döntés, akkor a Szovjetunió nem hajlandó tárgyalni az eurostratégiai fegyverekről? (Folytatás a 4. oldalon/]