Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-22 / 276. szám, csütörtök
Akaratból, lelkesedésből nincs hiány A Mariim Neiiézgépgyárban az idei év nem kezdődött sikeresen. A január minden üzemében, üzemrészlegében hiányt hagyott maga után. A sebesség- váltókat gyártó résziegen is jelentős volt a lemaradás, mégpedig 1,8 millió korona értékű áru hiányzott a tervteljesítéshez. Milan Kapusta, a részleg vezetője, Podhorský mérnök, a helyettese, Tibor Veres műhely- vezető és Stefan Pačaj, a párt- szervezet elnöke nem egyszer tanácskozott arról, hogy a termelési kiesést milyen módon lehetne a lehető leggyorsabban pótolni. Tibor Vereš műhelyvezető javasolta: — Személyesen beszélünk minden elvtárssal, maróssal, csoportvezetővel, szocialista munkabrigádvezetővel — s mindenkinek megmondjuk pontosan, hogy mit várunk el tőle. Az emberek bizonyára megértik a helyzetet és segítenek. Meg vagyok győződve afelől, hogy május 1-ig pótoljuk a lemaradást. zett a kért áruból az első szállítmány, s hamarosan követte a többi is. Az év végéig pedig 360 darab sebességváltó szekrényt küldenek a gépgyárba, vagyis az eredetileg tervezett mennyiséget. Ürömmel üdvözölték a Prágából visszatért részlegvezetőt, s megdicsérték ügyességéért. Akadt viszont olyan dolgozó is, aki annak ellenére, hogy Örült volna a kezdeményezésnek és a jó hírnek, a részleg- vezetőt megrágalmazta, hogy jogtalanul tárgyalt a vállalat nevében. Egy másik eset a vállalat történetéből, amely ugyancsak azt bizonyítja, hogy akarattal, megfontoltsággal sok mindent el lehet érni. A közelmúltban a vállalatban sürgették a sebességváltók komplettizálását. Ugyanakkor a kereskedelmi osztály egyik előadója a pótalkatrészek gyártását is erőteljesen szorgalmazta. — Mi a sürgősebb, az aggregátok. vagy a pótalkatrészek? '%%'%■ ::yiy Jozef Krško — az üzemi pártbizottság elnöke (balról} és Štefan Pačaj pártelnök, a szocialista munkabrigád vezetője — gyakran 1979 XI. 22. tárgyalnak a problémákról így is történt. Igaz, a részlegvezető sem fukarkodott a buzdító szavakkal. „Szocialista munkabrígád vagytok? — kér dezte. — Akkor mutassátok meg, hogy a havi terv 105 százalékra is teljesíthető..." Szó ami szó, eléggé kemény teltételeket szabtak számukra, de a Martini Nehézgépgyárnak ebben a részlegében a dolgozók azt tartják: „A termelésben felmerülő problémák 80 százalékát maguknak kell megoldani. A siránkozás és a húzódz- kodás nem segít. Mindenkinek, s elsősorban a kommunistáknak kell sokkal többet tenni a kötelességén túl is.“ Ez az elv ma is érvényes. Még a közelmúltban is kételkedtek abban, hogy teljesítik a tervet, ugyanis az általuk gyártott termék komplettizálá- sához hiányoztak a sebességszekrények, amelyeket a Prágai ČKD vállalatnak kellett volna leszállítania. Az anyagbeszerző a követke ző hírrel tért vissza: — Sebességváltó szekrények pedig nincsenek. Itt van a kereskedelmi előadó írásbeli igazolása. Néhány nap múlva Milan Kapusta Prágába utazott a vállalat anyagbeszerzőjével együtt. Útközben úgy elmélkedett: „A ČKD-ban dolgozó elvtársak bizonyára megértenek bennünket. A sebességváltó szekrények csupán néhány napot késtek, de a dolgozóknak már így is több mint 15 ezer korona álláspénzt kellett fizetnünk. Az emberek ugyan részt vettek közben egy óvoda építésében, és segítettek a közeli mezőgazda sági üzemeknek a burgonyaszedésben is, de ez így nem mehet tovább.“ A ČKD illetékes dolgozójának kíséretében végigjárták a szó- hnn forgó részlegeket, s beszéltek az illetékes dolgozókkal. A prágai elvtárs ugyan nem örvendett a rendkívüli szállításnak, viszont ő is kommunista. A martini elvtárs a következőket mondotta a ČKD dolgozóinak: „Holnap a taggyűlésen be kell számolnom az elvtársaknak arról, hogy mit intéztem itt el. Elismeritek, elvtársak, hogy szégyenkeznem kellene vállalatunk dolgozói előtt, ha üres kézzel térnék haza.“ Három nap múlva megérke10. Jiríček felvétele) — kérdezte Tibor Veres műhelyvezető- A kérdés Podhorský mérnököt illette. Az pedig gondolkodás nélkül rávágta: — Azonnal le kell szállítanunk két komplett aggregátot, de a pótalkatrészeket is. Tibor Veresnek ez nem nagyon tetszett és erélyesen tiltakozott a pótalkatrészek gyár tása ellen. Azt csak abban az esetben akarta elvállalni, ha segítenek a 01 -es számú üzem dolgozói is. A részlegvezető véleménye szerint viszont ez lehetetlen kívánság volt, mivel ott nagyon sok ember hiányzik. Tibor Vereš erre azt válaszolta, hogy náluk ís munkaerőhiány van, a tervet mégis teljesítik. — Igen ám, de most nem a mi részlegünkről, hanem az egész vállalatról van sző — hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz. Mivel a párbeszéd egyre élesebb hangvételű lett, mindenki a saját igazát állította, az ügy az üzemi pártbizottság elnöke elé került. Krško elvtárs mindkettőjüket jól ismeri, tudja, hogy ami a tervteljesítést illeti, mindkettőnek a szívügye. Ha a szükség úgy kívánná, az éjszakát is a gyárban töltenék. — Mindkettőtöknek igaza van — mondotta. — Nektek is és az árukra váró vállalatoknak is. Béküljetek ki, s közösen gondolkodjatok el azon, hogy mit lehetne tenni, A két vezető dolgozó közösen kezdte járni a műhelyeket. Megnyerték ügyüknek, illetve a vállalat ügyének a marósokat, az esztergályosokat és megszervezték az éjszakai műszakot. Másnap — mivel az egyik dolgozó nem jött munkába, Veres elvtárs állt az árván maradt gép mellé. Ügy dolgozott, mint esztergályos korában. Az egyes műhelyekben bíznak a terv teljesítésében, mondván, hogy ha a szállítók az ütemterv szerint küldik a kért alkatrészeket. akkor nem lesz különösebb fennakadás. Szeretnék viszont, ha gyorsabban folyna a numerikus vezérlésű gépek szerelése, mert az az egyik feltétele annak, hogy növelhessék a munkatermelékenységet. Már délután négy óra is elmúlt, amikor elhagytuk a részleget. Krško elvtárs, aki naponta rendszeresen végigjárja a műhelyeket, Pavol Kartáktól, egyik részlegvezető helyettestől is megkérdezte, hogy miként teljesítik a napi tervet. A válasz tömören így hangzott: — A napi lervet 302 százalékra teljesítettük Remélem, elnök elvtárs, hogy a jó hangulatot a műhelyben is észrevetted. A vállalati pártbizottság tagjait biztosíthatod afelől, hogv részlegünk hiánytalanul teljesíti a tervet. A munkacsarnok bejáratánál ismét talákoztunk Tibor Vereš- sel, akinek szintén jó volt a kedve. Az elnök kérdésére, hogy hol járt, tréfásan megjegyezte. — A szabónál, sötét öltönyt varratni. Hiszen tudod, részlegünk egyik dolgozója megszerezte a mérnöki diplomát, és ez nagy szó. Megígértük, hogy valamennyien elmegyünk a mérnökké avatására. S az, akit hamarosan mérnökké avatnak, nem más, mint Milan Kapusta. -A lelkes, kezdeményező fiatalember még a tanulmányi szabadsága alatt is gyakran bement a gyárba. Örül ahnak, hogy a részleg az év végéig teljesíti, feladatait. „Ha szükség lesz rá — mondja —, ismét elmegyek a prágai elvtársakhoz, hiszen ők is nagyon készségesek és megértöek.“ Akaratból és lelkesedésből azonban e részleg dolgozói részéről sincs hiány. BÄTORI JÁNOS 11 r . j.-* : lalUBBi im IP Él Űj üzem — új gondok A Malmok és Tésztagyárak nemzeti' vállalat rimaszombati {Rimavská Sobota) üzemrészlegének dolgozói nem kis várakozással tekintettek az új üzemben történő termelés elé. Nem is csoda, hiszen a tervek nemcsak az ország, hanem Kö- zép-Európa egyik legkorszerűbb létesítményéit ígérték. Miután az Akasztó-hegy lábánál a már-már roskadozó malomban a nyár elején megszűnt a munka, júliusban az új üzemben is kezdetét vehette a termelés. A dolgozók öröme, sajnos, nem volt, nem lehetett teljes. Az ugyanis már az átadáskor kiderült, hogy sem az építők, sem a műszaki berendezés szerelését végző szakemberek nem végeztek minőségi munkát. A szupermodernre tervezett malomban csak a feladatok lettek nagyobbak, a munkakörülmények szinte alig változtak. A technológiai berendezések egy. része ugyan eléri a nemzetközi élvonal szintjét, de a hanyag szerelés következtében keletkezett műszaki problémák miatt kihasználtságuk pillanatnyilag még az ötven százalékot sem éri el. Ilyen körülmények között nem is csodálkozhatunk azon, hogy az üzem nem teljesíti tervfeladatait, s ami egyáltalán nem nyújt megnyugvást; gyors javulásra nincs is kilátás. — Egész sor kofeudációs hibát találtunk — kesergett látogatásunkkor Milan Konček mérnök, az üzemrészleg igazgatója. Magában a főépületben például hiányzik a legelemibb dolog, a teherfelvonó, mely nélkül szinte lehetetlen az anyagmozgatás. További nagy gondunk, hogy a szállítást egységrakományokban, vagy táro- lőkocsiban tervezték, holott mi Jelenleg mintegy tiO százalékban zsákokkal vagyunk kénytelenek manipulálni. A huszonnégy óra alatt 32 vagonra tervezett őrlési kapacitás sem elérhető teljesítmény számunkra, hiszen a malom melllé eleve hozzátervezték a sütődét, ahová csővezetéken keresztül szállítottuk volna a lisztet. A sütődét viszont még el sem kezdték építeni. A kiskereskedelmi forgalom számára üzemelő lisztcsomago'ló automata teljesítőképességének kihasználtsága a gyakori üzemzavarok miatt még az ötven százalékot sem éri el. Az elmondottakat hallván, azt hiszem jogos a kérdés; miért vették át a „félkész“ üzemet, miért kezdték el a termelést? — A helyzet bonyolultabb annál, mint ahogyan az az első látásra tűnik. Valóban rá- k'ényszerítheltük volna a kivitelezőket hibáik elhárítására, csakhogy az idő ez esetben nem nekünk dolgozott volna. Ismerjük építőiparunk nehézségeit, s jobbnak láttuk ezt a megoldást, miután határozott ígéretet kaptunk a hibák „rae- netközbeni“ felszámolására. S az sem az utolsó szempont, hogy abszolút értékekben így is jóval többet produkálunk, mint a régi malomban. A hibák elhárítását valóban végzik az illetékesek. Kőművesek serénykednek a felvonó- épület körűi, s a malomipar g é pb e re n de zé s e í t s z a k em be rek vették ismét kezelésbe. Megnehezíti a termelést az elmondottakon kívül a munkaerő- hiány is. Pillanatnyilag 85 szakmunkása és betanított dolgozója van a malomnak, s nem kevesebb mint negyven munkahely betöltetlen még. Főként v i 1 l a mo ssá gi sz a kém berekre, lakatosokra, gépkocsivezetőkre és kocsikísérőkre lenne nagy szükség, de híján vannak nő segédmunkásoknak is. Az üzem vezetői az elmúlt egynéhány hónap alatt kedvező tapasztalatokat szereztek a cigányszár- mazásúak foglalkoztatásával, akik számaránya ma már meghaladja a húsz százalékot. Bebizonyosodott, hogyha megfelelő közösségbe kerülnek, jól dolgoznak. A sok nehézség ellenére azért nem pesszimisták az üzem vezetői. Meggyőződésük, hogy valamennyi érdekelt ösz- szefogásá val kilábalhatnak a jelenlegi, senki számára sem elfogadható helyzetből. Államunk több mint 140 millió koronát fektetett a malom építésébe, s minimális társadalmi igény az, hogy a zvoleni Sta- voiiidustria, a Pardubicei Malomgépgyár és a Bratislava! Villanyszerelő Vállalat a lehe>- tő leggyorsabban és legjobban pótolja itteni mulasztását. HACSI ATTILA Halászat nagyüzemi szintem Az 1979. év jelentős jubileumot jelent a České Budéjovice-i Állami Halgazdaság életében, mert az idén emlékeznek meg a szakágazat megalakulásának (30. és a szocialista mezőgazdaság építésének 30. évfordulójáról. Dél-Csehországban az állami halgazdaság megalakítása szervesen összefügg a köztársaság megalakításával. Állami dekrétum alapján hozták létre többek között a Chlum u Tfe- bone-i állami nagygazdaságot, melynek igen fontos és nagy jelentőségű részét képezik a halastavak. A 30-as években az állami halgazdaság mintegy 11 ezer hektár kiterjedésű halastavon gazdálkodott főleg Tre- boííban, jindrichűv Hradecben és Protivinskben. A dél-csehországi területen ebben az időszakban mintegy ezer tonna eladásra kerülő, kiváló minőségű halat fogtak. Lassan, de biztosan fogalommá vált a treboni ponty, mely külföldön is ismert és keresett csemege. A felszabadulás, de főleg 1948 után önálló halászszervezetek alakultak. Az eredeti struktúra az évek folyamán tökéletesedett, míg eljutott jelenlegi szervezési formájáig. Ma már a halastavakban folyó munkálatokat a Cseh Szocialista Köztársaságban az állami halgazdaság egységesen irányítja. Az utóbbi 30 évben a piaci termelés a korábbi évekhez viszonyítva több mint a négyszeresére nőtt. Tavaly a halászok egy hektár kiterjedésű halastóból 326 kilogramm halat termeltek. A szocialista mezőgazdaság építése folyamán ismét fellendítették a halastavak környékén a baromfitenyésztést. Először 1950-ben kezdtek hozzá egy nagyméretű keltető létesítéséhez, és 1970-ben megkezdték a libanevelést. Néhány év leforgása folyamán — főleg a keltetőkben való baromfinevelés következtében — sikerült nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményeket elérni. Az utóbbi 15 évben a halászok berkeiben több, hagyományokkal nem rendelkező tevékenységgel is találkozhatunk. Legnagyobb jelentőségűek az édesvízi halakból készült félkészáruk. Nagy az érdeklődés és a kereslet a megtisztított és porciózott halak iránt. Halászok munka közben (A szerző felvétele) A Dél-csehországi halászok nagy gondot fordítanak azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyek a kiskereskedelem ellátásával kapcsolatosak. Az állami halgazdaság közvetlenül látja el az üzleteket, a vendéglőket és a jednota boltjait élő hallal. Ugyanakkor az édesvízi halakból előállított különféle készítményeket is döntő többségükben az állami halgazdaság közvetlenül juttatja el az üzlethálózatba. Gazdag a választék. Szállítanak bontott pisztrángot, csukát, süllőt és marénát. Tavaly megkezdték a halból gyártott krokettek készítését. Korszerű gépeken úgy munkálják meg a halhúst, hogy könnyű azt kroketté formálni. Az alapanyagot ízesítik, csomagolják, lisztben, tojásban forgatják, és a vásárlónak csak ki kell sütnie. A közeljövőben füstölt pontyot is szállítanak az üzletekbe. Mi a helyzet a halastavakon? A haltenyésztés lényegében hároméves ciklusból áll, ami azt jelenti, hogy az eladásra kerülő halak nevelése három évig tart. A halak súlygyarapodása függ a klimatikai viszonyoktól is. Azokat a meteorológiai viszonyokat nevezzük ideálisaknak, melyek megfelelnek a sokéves átlagnak. Tavaly — főleg, ami a meleget illeti — eltért az Időjárás az említett átlagtól. Ez előnytelenül éreztette hatását a haltenyésztésben. Az idén — januárban, februárban — jelentős károkat okozott a halállományban a szokatlanul hideg időjárás csakúgy, mint a gyakori tavaszi lehűlések és esők. Ebben az évben az állami halgazdaság olyan munkatervet dolgozott ki, melynek realizálása nagyban elősegíti a megnövekedett feladatok teljesíié- sét. TÓTH ANDRÁS Trijonty Erzsébet, Mihály Erzsébet és Stnkó Margit munka közben (Felvétel: archív)
