Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-19 / 273. szám, hétfő

ÚJ szó 1979. XI. 19. 3 Méltók a bizalomra Látogatóban Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) leg­fiatalabb üzemében Aki pár évvel ezelőtt a kábeldobgyártó üzemet kereste Királyhelmecen, az azt az eligazítást kapta: mindig csak arra tartson, amerről a kongást, vascsörömpölést hallja, az egész biztosan odavezeti. Volt ebben egy kis irónia is, mert különösen az üzem környékén lakók feje zúgott egész nap a messze hangzó éles kalapácsütésektől. Ez volt az altató és ébresztő zenéjük mindaddig, míg elkészült a nagy termelő- csarnok. Ez is jelentős változást hozott az üzem életében, azonban a nagyüzemmé-válás 1978 ban kezdődött. Ekkor lett ugyanis a bratislavai Kablo vállalat fióküzeme, önálló. — A termelés is fellendült — mondja Szedlák János, az (izem igazgatója. — 1977-ben, amikor még a Járási Ipari Vál­lalathoz tartozott az üzem, 20 és fél millió korona volt az árutermelés. Tavaly pedig a 23 millió korona értékű áruterme­lést előirányzó tervet 5 millió koronával túlteljesítettük, s az idén sem maradtunk el a múlt évben felvett ütemtől. A har­madik negyedév végére 101,54 százalékra valósítottuk meg időarányos feladatainkat. Az éves terv egyébként 34 millió korona értékű áru előállítását szabja meg számunkra. Hogyan tudták elérni az ug­rásszerű fejlődést? — kérdem az igazgatót. — A termelési folyamat újjá­szervezésével és korszerűsíté­sével. E ikét dolog eredmé­nyeként lényegesen javult az anyagellátás, és lerövidült az út az alapanyagtól a kész termékig. Ugyanannyi munka­erővel hoztuk létre a második műszakot, s így javult a gépek és a munkaidő kihasználása. Közben teljesítjük energiataka­rékossági vállalásunkat, s min­den nehézség nélkül ki tudjuk kerülni az áramfogyasztás csúcsidejét is. A korszerű, el­szívás lakkozó-berendezés be­állításával meggyorsult a kész darabok festésének üteme, s ezáltal az egészségvédelem szempontjából is megjavultak a munkakörülmények. Továbbá beszereztünk 21 félautomata hegesztőkészüléket, félmillió korona ráfordítással. Sikerült olyan tartalékokat is feltárni, amelyek kiaknázásával szintén a munkatermelékenységet nö­veljük. A Kablo királyhelmeci üzeme mindössze két éves, és már is érezteti hatását a város életé­ben. Alkalmazottainak száma 179, és 50 ipari tanulója van. A jövő évben is 30 ipari tanuló felvételét tervezik. Sokféle szakmából választhatnak itt a fiatalok. Kitanulhatnak gépla­katosnak, villanyszerelőnek, karbantartónak, esztergályos­nak, marósnak. — Az üzem vezetősége sze­retne minél több szakmunkást képezni — folytatja a tájékoz­tatást az igazgató. — Azonban ahhoz, hogy az üzem fejlesztési tervét megvalósíthassuk, kész szakemberekre; mérnökökre, hegesztő szakmunkásokra is szükségünk van. Az elkövetke­ző 5 év alatt — amikorra a bútorgyár szomszédságában el­készül a Kablo új üzeme is — közel 600-ra kell emelni az al­kalmazottak számát. Sajnos, előfordult már több olyan eset is, hogy hozzánk pályázó mér­nök, közismerten jó és fiatal szakmunkás fordított hátat, mert nem tudtunk számára la­kásról gondoskodni. Ezt a problémánkat csak a nemzeti bizottságok megértésével közö­sen tudjuk majd megoldani. Nemcsak az üzem fiatal, ha­nem az itt dolgozó alkalmazot­tak zöme is. Ebből is adódik, hogy az üzemnek jól működő ifjúsági szervezete van, az élén Latóczky Ferenccel, aki az if­júságot az üzem vezetőségében is képviseli. — Nem panaszkodhatunk fiataljainkra — mondja Kajla Ernő elvtárs, a pártszervezet elnöke —, az üzem vezetősége mindenkor számíthat megérté­sükre. Tudatában vannak, hogy a tervek teljesítésével, munká­juk becsületes végzésével ön­magunknak, a családjuknak, s egész szocialista társadalmunk­nak tartoznak. Számításaikat is jól megtalálják. A 35 tagú ifjú­sági szervezet nagy segítséget nyújt az üzem szociális prog­ramjának teljesítésében. Mun­kaidőn túl végzik a szociális Vojtko József festés közben Molnár János felvételeJ IFJÚSÁGI találmányi hivatal Hogyan lehet egy mopedet kétüléses repülőgéppé alakíta­ni? Hogyan kell olyan tűt ké­szíteni, amelyiknek nincs foka? Hogyan működik az ablaknyitó automata? Ezekre és ehhez ha­sonló kérdésekre ad választ Lengyelországiján a Fiatal Mű­szakiak Egyesülete mellett mű­ködő Ifjúsági Találmányi Hiva­tal. Szakemberekből álló bíráló bizottság vizsgálja meg a fiata­lok valamennyi benyújtott öt­letét. A legjobb elgondolásokat diplomával és szabadalommal jutalmazza az iroda. Szedlák János igazgató berendezések készítését, az üzem területéről a hulladék­vas folyamatos eltakarítását, a szemléltető agitációs anyag ké­szítését, az üzem előtti térség parkosítását. — Igazgató elvtárs, a nagy­szerű eredmények láttán a kí­vülállónak úgy tűnik, hogy üzemük problémamentesen mű­ködik. így van ez a valóságban is? — Lehet, hogy így látszik, mert .mindent megteszünk a termelés zökkenőmentes végzé­sért. Már az előre látható problémák megelőzésével is igyekszünk csökkenteni a za­varó körülményeket. Viszont olyan gondjaink is vannak, amelyeket csak az új üzembe való átköltözés oldhat meg. Ilyen például az üzem területi gondja. A szűk udvarban a hatalmas mennyiségű nyersanyag és készáru mozgatása közben nagy a balesetveszély. S hogy még idáig nem volt tragikusabb kimenetelű balesetünk, az dol­gozóink egymás iránti nagyfo­kú figyelmességének köszön­hető. Pedig teljesítményük, s keresetük rövidül ezáltal. Itt a legkisebb lehetőségünk sincs a munkaterület bővítésére. To­vábbá elég gyakran gondot okoz számunkra a kész termé­kek elszállítása. Több megér­tést várunk a királyhelmeci vasútállomás részéről. Hisz ter­mékeinket várják a megrende­lők, s mindaddig holt értéket jelentenek, amíg nem szolgál­ják rendeltetésüket. A meglevő nehézségek, körülmények köze­pette is úgy igyekszünk dol­gozni, hogy eleget tegyünk a velünk szembeni elvárásoknak. Ennyi lelkes fiatal és kiváló szakember, amennyi már eddig is itt dolgozik, csak a hasznos­ságát, jó hírét növelheti a Kab­lo királyhelmeci üzemének. A fiatal üzem' életképességével, elért eredményeivel már eddig is bebizonyította, hogy dolgo­zói méltóak a felsőbb szervek bizalmára. CSÜRKŰ DEZSŐ Túri oltók, oblokÉ Valószínű, hogy hazánkban nincs olyan ipari vagy mező- gazdasági üzem, melyben az újítókat ne foglalkoztatnák az energiatakarékossággal kap­csolatos kérdések. Tanácskoz­nak a fűtőházak dolgozóival, és a csőszerelőkkel, mert — főleg az utóbbiak — a veze­tékek jó szigetelésével ren­geteg eddig elillant melegei vezethetnek el veszteség nél­kül azokba a térségekbe, ahol melegre van szükség. Az újí­tók a dolgozók javaslataiból indulnak ki, eszmecserét folytatnak az energetikusok­kal és az összegyűjtött isme­retek birtokában látnak mun­kához. Sok példa bizonyítja, hogy az energiatermelésben, felhasználásban és szállítás­ban sok még a tartalék. A Défiín melletti öntöde újítói többek között rájöttek arra, hogy a szabad ég alatt tárolt koksz különféle tényező — nem lopás! — következtében megcsappan. Elég nagy volt a szétszóródás, ezért nagymé­retű fémtartályokat, vagy ta­lán jobban kifejezi a lénye­get, ha azt írjuk: fémdobozo­kat készítettek, melyeket a koksz átrakásánál használ­nak. A módszerrel évente 17 tonna tüzelőanyagot takarí­tanak meg. Természetesen a takarékos­ság számos más példájával is találkozhatunk. A napokban az egyik bútorgyár vezetői elmondották, hogy valaha igyekeztek megszabadulni a naponta nagy mennyiségben felhalmozódó fűrészportól, ma viszont ezt az anyagot az üzem fűtésére használják fel. Más helyeken is módósították a kazánokat és ezáltal hő­termelésre tudják használni a különféle, eddig fillérekért eladott hulladékanyagokat. Mindezeket — és több más ésszerű takarékossági intéz­kedést ismerve — egyszerűen érthetetlennek tűnik, miért kell egyes műhelyeket, irodá­kat, üzleteket túlfűteni?! A múlt hét elején kellemes volt az időjárás, mégis több üzlet­ben tárt ajtó fogadta a vá­sárlókat. Először arra gon­doltam: talán így akarják be­csalogatni a vevőket, de bent kiderült, olyan nagy a meleg, ha becsuknák az ajtót, bent ki sem lehetne bírni. így is panaszkodtak az őszi-téli ka­bátokat viselő vásárlók, hogy szakad róluk a veríték, míg megvásárolják a szükséges holmikat. Felmerül a kérdés: mi szükség van erre? Ugyan­így nem értettem meg, hogy az egyik üzem irodájában miért volt megközelítőleg 30 fok meleg. Az utcán útbur­kolatjavítást végeztek, a sű­rített levegőt előállító komp­resszor rettenetesen zúgott, úgy hogy bent alig értettük egymás szavát, az ablakot azonban nem lehetett becsuk­ni, mert perceken belül gőz­fürdő keletkezett volna az irodában. Sok helyen túlfűtik a kávéházakat, éttermeket, falatozókat is és gyakran látni reggeltől estig kitárt ab­lakokat az emeletes lakóhá­zakban. A túlfűtött helyiségek azon kívül, hogy rengeteg tü­zelőanyagot emésztenek fel feleslegesen, egészségtele­nek is, mert a benn tartózko­dó — és feltehetően izzadó — emberek, ha kilépnek a jóval hidegebb utcára, könnyen megbetegedhetnek. Ki a felelős azért, hogy sok helyen így pocsékolják az energiát? Ha a gépkocsive­zető túllépi a főleg energia­takarékossági okokból elren­delt felső sebességhatárt, megbüntetik, de az üzem­vagy üzletvezetők úgy tűnik a hajuk szála meggörbülése nélkül fűthetik a novemberi utcát! Vagy annyi szenünk, villamos áramunk, gázunk, fűtőolajunk van, hogy átvitt értelemben az ablakon haji- gáljuk ki azokat? A túlfűtött irodák, vendéglátóipari léte­sítmények, üzletek vezetői nem éreznek lelkiismeret-fur- dalást, ha arról olvasnak a lapokban, hogy a bányászok hősies munkát végeznek a föld mélyében azért, hogy több szenünk legyen, hogy az újítók és ésszerűsítők napi munkájuk elvégzése után odahaza energiatakarékossági inté2Jkedése!ket dolgoznak ki a szabad idejük és pihené­sük rovására? November van, természete­sen fűteni kell. De ésszerűen, vagyis a szükségleteknek megfelelően. Ahogyan a pén­zünket vagy más értéktár­gyainkat nem dobáljuk ki az ablakon, ugyanúgy nem sza­bad megtennünk ezt az ener­giával sem, mert érték az ís. Fáradságos munkával létreho­zott nagy kincs, melyre nem­csak minden embernek, ha­nem népgazdaságunk vala­mennyi ágazatának minden nap minden órájában nagy szüksége van. KOMLÚSI LAJOS Jogos önellenőrzés RITKA BÚZA Ä Nemzetközi Búzatanács (IWC) legújabb becslése sze­rint a világon 1979-ben — a kedvezőtlen időjárás miatt — szemben az előző évi 443 mil­lió tonnás rekordterméssel. A prognózisban a tanács az ex­portálók készleteinek csökke­405 millió tonna búza terem, nését jósolja. Kerek 20 esztendő telt el az­óta, hogy baráti kapcsolat ala­kult ki a nyugat-szlovákiai ke­rület és a Szovjetunió szarato- vi körzetének dolgozói, lakosai között. A kapcsolat évről-évre erősödött és ma már alig akad munkás, értelmiségi, vagy szö­vetkezeti tag, akit nem fűzne személyi barátság a szaratovi körzet dolgozóihoz, népeihez. A baráti kapcsolatok elmélyítésé­hez hozzájárulnak a kölcsönös látogatások, amelyek során nem marad el a tapasztalatcse­re. A Komáromi (Komárno) Szlovák Hajógyár dolgozói 1973 végén hasznos tapasztalatcseré­re tettek szert egy szaratovi küldöttség hajógyári látogatása alkalmával. A 4090-es részleg kommunistái megtudták, hogy a küldöttség egyik tagja olyan gépgyár igazgatója, ahol sike­resen alkalmazzák a szaratovi munkamódszert. Megkérték a szovjet vendéget, tájékoztassa őket e módszer alkalmazásáról és előnyeiről. A szovjet gyár­igazgató szívesen tett eleget a kérésnek, sőt ellátogatott a 4090-es üzemrészlegre is és ajánlotta nekik a módszer be­vezetését. A módszer alkalmazása hosz- szabb időt igényelt, hiszen en­nek több feltétele is van. A ha­jógyártásban valamennyit nem lehet bevezetni, ezért 1974 ta­vaszán ezen a munkahelyen kezdték alkalmazni, ímert itt sikerült megteremteni a szük­séges feltételeket. így kezdték alkalmazni a szaratovi mód­szert a mozgalom első hajó­gyári úttörői: Csicsó Béla, Dór- čiak Ján, Engel Zoltán, Lich- temberg Károly, Mészáros Zol­tán, Mocskos Endre, Nagy Dé­nes és Szokol József. A napokban ellátogattam az üzemrészlegre, ahol megtud­tam, hogy az idei év nyarán Korpás Lajos vette át az üzem­részleg és a szaratovi mozga­lom irányítását. Tőle érdeklőd­tem, mennyit fejlődött az el­múlt négy és fél év alatt a ha­jógyárban ez a mozgalom? Korpás Lajos e Lmondotta, hogy a mozgalom valamennyi krité­riumának teljesítéséhez e mun­karészlegen nincsenek jó fel­tételek, ellenben az első úttö­rői követőkre találtak. Ma már 28 azoknak a száma, akik ön­maguk nyomják rá a saját ma­guk által készített termékre a kiváló minőség feliratú bélyeg­zőt. Ez persze nem csupán a bélyegzés kérdése. A bélyegzőt valamennyien előzőleg kiváló minőségű termékek készítésé­vel érdemelték ki. A bélyegző további birtokosai büszkék e bizalomra, ezért megérderíTlik, hogy felsoroljam neveiket: Ju­hász Sándor, Hajabács Gyula, Blaskó Ottó, Iván Tibor, Ven- dégh Béla, Horváth László, Ko­vács Zoltán, Dibusz István, Ke­mény István, Martonossy Ist­ván, Haulitusz Sándor, Šzláma György, Bőgi Tamás, Lehotszky Mátyás, Miklóš Pavol, Lérant György, Méry István, Kacz Ist­ván, Puskás Vilmos és Furinda Ferenc. A mozgalom dolgozói első­sorban a termékek minőségé­nek állandó javítására töreked­nek. Emellett időt takarítanak meg, valamint az ellenőrök bé­rét és munkaerőt is. Az az em­ber, aki a termékek ellenőrzés sével töltené idejét, kihasznál­ható más munkaszakaszon. A' szaratovi munkamódszer hajó­gyári alkalmazói hasznot hoz­nak vállalatuknak és népgazda­ságunknak is. Termékeikkel elégedettek a megrendelők a Szovjetunióban és a Prágai Cseh Hajógyárban. A mozgalom dolgozói öntuda­tos magatartásukkal és munká­jukkal jó hatást gyakorolnak a munkatársakra is. Sokan igye­keznek olyan minőségű termé­keket előállítani, mely jogossá teszi számukra is az önellen­rípypcf KOLOZSI ERNŐ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom