Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-19 / 273. szám, hétfő
fiv intinfiéSÉR te » nelfelési kô* vetelményekben. A tudományos-műszaki haladás a technika és a technológiai folyamatok állandó tökéletesítését eredményezi. Új termelési területek Jönnek létre, meglevő üzemrészek válioztat- lák meg az arculatukat, tehát változnak a tanulók munkahelyi teltételei. Ezért a „tanulók produktív munkájára vonatkozó tantervet“ meghatáro zott időközönként felül kell vizsgálni. Módosítani kellett a az Özem és az iskola KAPCSOLATA A SZÍNVONALAS POLITECHNIKA! NEVELÉSRŐL A Német Demokratikus Köztársaság általános műveltséget nyújtó középiskolája sokrétű kapcsolatot tart fenn a legfontosabb ipari és gazdasági ágazatok üzemeivel. Ez a kapcsolatrendszer, amely több mint két évtizedes múltra tekint vissza, már hozzátartozik az iskola hétköznapjaihoz és az üzemekben folyó termeléshez. Az üzemekkel, illetve a munkásosztállyal és a szövetkezeti parasztsággal való közvetlen kapcsolatot az iskolák képzési és nevelési munkájuk színvonalának emelésére használják fel. Az 1979/80-as tanévben, amely az NDK fennállásának 30. évfordulója jegyében zajlik, több mint egymillió 7—12. osztályos iskolás hetente egy alkalommal több órát tölt a gépipar, az elektrotechnikai ipar, az építőipar, a textil és vegyipar üzemeiben vagy a mező- gazdaságban. Ez a munka a a kortól és a tanulók növekvó teljesítőképességétől függően, az üzemi feltételeknek megfelelően folyik. A politechnikai oktatás tanmenete pontos követelményeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit kell elérniük a tanulóknak a produkkovetelmónyeket a mezőgazda- ságban és építőiparban dolgozó tanulók számára, mivel a növénytermesztés iparszerű módszereire való áttérés és az építőiparban a modern építészet által nyújtott új munkaterületek ezt követelték. Jelenleg több mint 5100 üzem, műhely azon fáradozik, hogy minél jobb feltételeket teremtsen a színvonalas politechnikai oktatáshoz, mely elsősorban az üzem és az iskola szoros kapcsolatán nyugszik. Mint fontos eredményt kell kiemelni, hogy a politechnikai oktatás hosszú évekre visszanyúló, következetes megvalósítása folyamán a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közvetlen befolyása a felsőbb osztályos tanulókra a kommunista nevelés szempontjából pótolhatatlan értékűnek bizonyult. A szakmunkásokkal és a szövetkezeti parasztokkal való közös tevékenység a tanulók munkafegyelmét erősíti, serkenti a tanulási vágyat, elősegíti a termelés feltételeiről és követelményeiről alkotott elképzeléseket, betekintést enged a dolgozók szociális helyzetébe, munkátielyi fiapesoíá* taiba. Elképzeléseink helyesek voltak, beigazolódtak. Az üzemek rendelkeznek a szükséges szakemberekkel, termelési eszközökkel és munkahelyekkel, melyek a tanulók igényes, a termelési gyakorlattal közvetlen kapcsolatban levő kiképzéséhez elengedhetetlen feltételek. Az üzemekben a tanulók lehetőséget kapnak a tudományos-műszaki haladás gyakorlati formáinak megismerésére. A politechnikai oktatás üzemi feltételei és tartalmi követelményei megfelelően összehangoltak, így az üzemeknek módjukban áll a tanulókat a saját profiljuknak megfelelő tevékenységi körben foglalkoztatni. Ezáltal a tanulók olyan ismereteket szereznek, melyeket később alkalmazni tudnak. A politechnikai oktatás és az üzemi termelés még szorosabb kapcsolatával az üzemeknek lehetőségük nyílik arra, hogy a tanulók egy részét a szakmai képzés során megnyerjék maguknak. Nem ritka eset hogy egy évfolyam 70 százaléka már tanuló korában, az üzemi gyakorlat során sajátítja ei a szakmát. Ha még a különféle mozgalmakat, mint például a holnap mesterei, vagy a szünidei FDJ-akciókat is figyelembe vesszük, vagy a számos pártolóbrigádot és szakmai munkaközösségvezetőt, akkor elmondhatjuk, hogy a munkás- osztálynak több mint 150 ezer képviselője vesz részt állandóan és közvetlenül a tanuló- ifjúság kommunista nevelésében. Ez a tény döntő jelentőségű az üzem és az iskola közti kapcsolatok alakulásában. A pedagógusok és munkások, illetve szövetkezeti parasztok közös munkája nyomán a tanulókban olyan lényeges jellembeli vonások alakulnak ki, amelyek a kommunista munkamorálnak megfelelnek. Olyan tulajdonságokról van itt szó, mint kitartás, kezdeményezés, alkotókészség, rendszeretet, fegyelem a munkafolyamatban, önállóság, segítőkészség, felelősségérzet, kollektív magatartás stb. FRED POSTLER Írás, könyv, értelmiség Jakó Zsigmond több évtizedes kutatói pályáját foglalja össze az Írás, könyv, értelmiség címen kötetbe válogatott tanulmányok gyűjteménye. A történész Jakó azokat az írásait szedte itt sorba, amelyek a könyv és az értelmiség történetével foglalkozva segítik a homályba vesző múlt megvilágítását. Jakó így jellemzi kötetét: „Számadás és bizonyság ama kutatói felfogás eredményességéről, mely úgy véli, hogy a magyar és a szász nem- zetiség történetének feltárása, historiográfiai hagyományaink értékesítése nemcsak az erdélyi országrész hajdanának alaposabb megismeréséhez nélkülözhetetlen, hanem bizonyos vonatkozásokban hasznos tanulságokkal szolgálhat történetírásunk egésszének is." Ezen hasznos tanulságok közül a legkézenfekvőbb talán az, hogy Jakó nem elszigetelten, önmagával veszi nagyító alá az erdélyi magyar értelmiség szerepét és írásbeli produktumait, hanem széles körben érvényesíti a helyi és egyetemes határok dialektikus vizsgálatát. A középkori értelmiség kialakulásában számba veszi a nyugat-európai hatásokat, amelyek áttételesen, írásbeli közvetítéssel vagy éppen személyes tapasztalások útján jutottak Erdélybe, s ugyanígy értelmezi azokat a szükségszerű érintkezési felületeket, amelyek elengedhetetlen részei az együtt élő nemzetiségek köznapi történelmének. A másik érvényes tanulság pedig, hogy az írás- és könyv- történetben eleddig némiképp elhanyagolt társadalmi háttér, az értelmiség kialakulásának magyarázata kerül fakó könyvében a történeti stúdiumokban az azt megillető helyre. Helyesen ismerte fel fakó Zsigmond, hogy -kultúrtörténetünk egyik döntő, a további századokat alapjaiban meghatározó változása akkor következik be, amikor a feudális értelmiség megindula laicizálódás útján, és a társadalmi változásokra fogékony világi értelmiség jellemzője lesz az „írásos kultúra javaival való élés." Az új szerep jelentőségét több évszázad fennmaradt írásos emlékei igazolják, s Jakó Zsigmond, akinek tudományos munkássága mindig kellően dokumentált levéltári és könyvtári anyagra épül. számos értékes adalékot mutat fel a világi értelmiség kultúrateremtő tevékenységéből. írás- ós könyvtörténeti tanulmányai sem szorítkoznak csupán az adott oklevél vagy könyvtári anyag vizsgálatára, hanem a forrás megfelelő történeti értékelése, a társadalom fejlődésére érvényes következtetések levonása is benne foglaltatik akár a legkisebb terjedelmű dolgozatban is. Nem véletlen, hogy tanulmányai jó részéhez csatlakozik egy-egy záró fejezet, ahol Jakó összefoglalja a vitatott kérdés jelenlegi állását, felsorakoztatA Patyomkin páncélos alkotójáról ja tudományos kutatás szakembereire váró további feladatokat. E törekvés, a folytonosság hirdetése már előszavában megfogalmazódik, amikor tudós mesterei munkájának folytatását vallja, s ugyanerre ösztönzi, készdi fel minden dolgozatával a következő nemzedéket is. Erdély és a Corvina című dolgozata a híres budai könyvtár utóéletéhez szolgál új szempontokkal, felhívta a figyelmet többek között arra, hogy az Erdélyből Győrbe került fejedelmi könyvtár töredékei között máig ismeretlen ritkaságok lappanghatnak. A régiség kutatásában Jakót mindig az a gondolat mozgatja, amit a Könyv és könyvtár az erdélyi magyar művelődésben című tanulmányában — szintén tanulságként — megfogalmaz: „hogy e gazdag örökséget miként lehetne legjobban hasznosítani a jövendő építésében". NÉMETH S. KATALIN Viktor Sklovszkij Eizenstein című könyve rövid idő alatt Ikét kiadást ért meg, s a vásárlóközönség mindkét alkalommal szinte azon nyomban szétkapkodta a kiadványt. Érthető a könyv iránti nagy érdeklődés. Eizenstein a Szovjetunióban rendkívül népszerű. Filmjét, a Patyomkin páncélost minden idők és nemzetek legjobb filmalkotásaként tartják számon. Ez a „titka“ a szovjet olvasó Eizenstein személyiségéhez, művészi munkásságához, esztétikai nézeteihez fűződő széles körű érdeklődésének. Sklovszkij könyve új, élményszámba menő elevenséggel tárja elénk, lendületes élethűséggel idézi fel a szovjet filmművészet eizensteini gyöngyszemét. Feltárja a film tartalmi és művészi összetevőinek titkait, s az alkotás tőikéletességét a forradalom harmóniájával állítja párhuzamba. Eizenstein példáján Sklovszkij nemcsak a forradalom jelentőségére mutat rá a művészetek szempontjából, hanem aláhúzza a dialektikus egységet: a művészet szerepét a forradalmi folyamatban. „A ikor nem láthatja önmagát, ha nem szól a művészet. A kor sok mindent elfelejthet, kihagyhat, letakarhat önmagáról.“ Az Októberi Forradalom nemcsak a Patyomkin páncélos című filmalkotásban él. Ott hangzik az Elavult és űj című eposzban, s ugyanígy meghatározza az Ivan Groznij történelmi tragédia mondanivalójának mélységét és eszmei határait. Valter Müller-Bringmann nyuil leüli llÉlB fenSíBÉ iüfB&KI A „kis nép — nagy irodalom“ gondját a lengyelek is ismerik. Tisztában vannak a nyelvi nehézségeikkel, amelyek elválasztják irodalmuk értékeit a külföldi olvasótól. Ezért — különösen az utóbbi két évtizedben — kiváltképpen sokat törődtek a lengyel irodalmat külföldön népszerűsítő intézményekkel és magánszemélyekkel, főleg a műfordítókkal. A varsói Szerzői Ügynökség négyévenként megrendezi a lengyel irodalom műfordítóinak kongresszusát. Az idei, negyedik találkozóra október 2-a és 10-e között került sor Varsóban és Krakkóban. Huszonöt országból érkeztek műfordítók, többek között Japánból, Kanadából, Norvégiából, Törökországból, az NSZK-ból, Vietnamból és Ausztráliából. Előadások hangzottak el a mai lengyel prózáról, költészetről, drámáról és tényirodalomról. Az összegyűltek megtárgyalták az átültetések műhelyproblémáit, felkeresték a legnagyobb kiad ó vá 1 la 1 a tok a t, ta Iá liko ztak az Irodalmi élet kiváló személyiségeivel. A sajtó és a rádió naponta beszámolt a „lengyel irodalom külföldi nagyköveteinek" programjáról. Egy-egy Hyen kongresszuson lehetőség nyílik arra, hogy a „nyelvi anyaországtól“ távol élő műfordítók megfelelő segédanyagokhoz jussanak, találkozzanak az írókkal, akiknek könyveit fordítják, megnézhessék az új színdarabokat és filmeket, felkeressék a kiadókat, megismerkedjenek a nemzeti irodalom legújabb áramlataival. Varsóban úgy fogadták a műfordítókat, akár az igazi nagyköveteket. Luxusszállodákban laktak, a kormány jablonnai palotájában és a külügyminisztérium vendégházában rendeztek fogadást a tiszteletükre. NEMERE ISTVÁN gatnémet kritikus Eizenstein távolodását jelezve a történelmi tényeken alapuló mondanivalótól, leszögezve: „Eizenstein esztétikája a múltból táplálkozik.“ Mindannyiunk számára érdekes és tanulságos, hogyan vitatkozik a Sklovszkij az ilyennemű ítéletekkel. Szembenéz velük, kimondatja őket, majd saját területükön, meggyőző érveikkel zúzza szét azokat, A forradalom és Lenin megtanította —- erről maga Eizenstein vall — érteni a történelmi ellentmondásokat. A lángelme felosztja korának ellentmondásait, azok saját érzéseivé, fájdalmává válnak, azok megoldódnak alkotásaiban. Ilyennek látja Eizensteint életrajzának írója. Eizenstein élete a könyvben nem egyéni történet. Átmegy a fejlődés mindazon szakaszán, amelyeken keresztül ment Eizenstein nemzedéke. Sok bátor tettet követel az élet Eizen- steintől: kicsi korától felgyülemlő ellenszenve szülei burzsoá előítéletei iránt már ifjúkorában arra készteti, hogy szakítson szüleivel; később már színházban dolgozva, nyíltan szembefordul tanítójával, hogy a művészeiben saját útjára lepjen. Eizenstein, mint újat hozó, kiemelkedő művészt és gondolkodót, az állandó változás és keresés légköre vette körül. Gyakran olyan hipotéziseket állított fel, amelyek módosították korábbi állításait, ítéleteit. Sklovszkij Eizenstein életét pergő filmképekben tárja elénk. Kiemel olyan életmozzanatokat, amelyek időben ugyan távolink egymástól, de ott rejlik bennük a logikai kiegészítő kapcsolat. S döbbenetes váratlansággal és meggyőző erővel állítja párhuzamba azokat. így érthetjük meg a művészi pálya törvény- szerűségeit. A könyv lapjain olyan emberi sorsok tárulnak fel, melyek döntő módon érintették Eizenstein életét. Sokat megludunk Charles Chaplinről, költőkről, művészekről, zeneszerzőkről, akiket ma az egész világ jól ismer. Sklovszkij Eizenstein bűvöletében áll, de nem idealizálja őt. Bemutatja más szovjet kortárs filmrendezők, mint Dovzsenko, Pudovkin, Kulesov, Vertov, ^ Eizenstein termékeny alkotóút- ját, bizonyítva ezzel a szocialista filmművészet sokrétűségét, gazdag lehetősiégeit, több irányú fejlődését. Sklovszkij könyvében Eizenstein alakját a maga összetettségében állítja elénk. MÄZSÄR LÄSZLÔ A Lityeraturnaja Gazeta nyomán 1979. XI. 19. jelenet a bukaresti Tandarica bábegyüttes DON QUIJOTE című bábjátékából, melyet a román kultúra napjai keretében a csehszlovák közönség is láthatott (A. Haščák — ČSTK felvétele]
