Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-13 / 242. szám, szombat

Eivhűen és tevőlegesen Amikor népgazdaságunk mai helyzetéről beszélünk, figyel­münket redszerint a gazdasági -műszaki és irányító dolgozók ra összpontosítjuk. Ez érthető és természetes. Ezek az elvtár­sak nagymértékben hozzájárul nak gazdaságunk pozitív fej­lődéséhez, de ugyanígy részük van a mai problémákban es nehézségekben is. Kétségtelen, hogy a gazda ság egy óriási bonyolult me­chanizmus, amely csak akkor működhet folyamatosan, nehéz­ségek nélkül, ha az összes ösz- szetevője zavartalanul és üte­mesen dolgozik, amikor képle­tesen szólva a nagyobb és ki­sebb fogaskerekek pontosan egymásba illeszkednek. Ha nincs ilyen összhang, ha aránytalansá gok kelet kéz n e k megbomlik a folyamatos fejlő d'és. Ha valahol hiba fordul elő. azt meg kell szüntetni, helyre kell hozni. így van ez a mi irá­nyításunkban is? Véleményünk szerint nem mindig és minde­nütt. Nézzük meg, mit mondott er­ről a Központi Bizottság 1974 novemberi ülése: „Fel kell szá molnunk azt a gyakorlatot hogy egyesek sikeres és jó munkája mögött megbújnak azok a dolgozók, akik évről évre nem teljesítik feladatai kát, abban reménykedve ügyes­kednek, hogy helyzetüket vala­hogy mindig sikerül megoldani. Nem szabad megtűrnünk, hogy egyesek húzzanak míg mások ólbe tett kézzel ülnek.“ Ezek világos, igaz szavak — öt év­vel ezelőtt hangzottak el az irányító dolgozók etgy részének címére. Érvényesek voltak ak­kor és érvényesek ma is, mert a helyzet nem nagyon javult. Fel kell számolnunk azt a gyakorlatot... Kinek kellett feszámolnia ezt * gyakorlatot? Kinek volt ez az első pillanatban népszerűt­lennek tűnő, de egyértelmű kb leiessége? Ma már a dolgozók egy ré­szének szemében ez a helyzet a normális, megszokott, pedig sohasem volt ez normális hely- vet. És mivel ez így van, ma is csak sóhajtva ismételhetjük el azt, amit öt év előtt mondot­tak a novemberi ülésen: „Ered­ményeink sokkal átütőbbek len­nének, ha az irányító szervek és dolgozók minden szinten ha­tározottabban érvényesítenék a társadalmi érdekeket, az elfo­gadott határozatokat, a fogya­tékosságok kiküszöbölését.“ Tehát határozottabban ... Mintegy négy évvel később »i CSKP KB 11. ülésén a párt­nak újból emlékeztetnie kellett: „Lényegesen jobb munkát kell folytatni a párthatározatok kai... Gyorsabban kell ezeket lebontani azokra a szervekre, részlegekre, ahol megvalósító mkról döntenek. Tehát minden téren jobban kell dolgozni a határozatokkal, idejében, kom­plexen kell azokat lebontani a helyi viszonyokra, meg kell határozni az eljárás módját, a felelősséget és a következetes "megvalósítás és ellenőrzés for máját.“ Hol van a hiba? A követelmények helyesek voltak és ma is helyesek. Miért ■nem tudjuk ezeket sok helyen megvalósítani az életben, a gya­korlat ban? Az 1974. évi novemberi ülés figyelmeztetett, hogy véget ért az az időszak, amikor relatíve könnyen és alacsony áron sze­rezhettük be a tüzelőanyagot, az energiát, a nyersanyagot és az élelmiszereket. Az űj fellé telek következményeivel csakis a termelésben, a beruházások bún és a külkereskedelemben foganatosított aktív, komplex in tézkedések kel birkózhat un k meg. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet, hogy gazdaságosab­ban, takarékosabban kell ki­használnunk a rendelkezésünk re álló eszközöket, ki kell ak náznunk a belső tartalékokat, fokoznunk kell gazdaságunk teljesítőképességét és az irá­nyítás hatékonyságát. Ezért na­gyobb igényeket kell támaszta­nunk a vezetőkkel, minden egyes dolgozóval, valamennyi­ünk munkájával szemben. A 11. ülés tayaly márciusban megállapította, hogy & haté­konyság növelésében, a gazda­sági fejlődés intenzív tényezői­nek kihasználásában elért bi­zonyos előrehaladás ellenére egyelőre nem hatja üt teljes mértékben az emberek tudatát, mindennapi tevékenységét a .VI/. pártkongresszusnak a haté­konyság növelésére és minden­nemű munka minőségének javí­rására vonatkozó irányvonala. Az illés egyúttal meghatározta azt a feladatot, hogy minden munkahelyen, a minisztériu­moktól a műhelyekig, elemezni kell a helyzet okait és intéz­kedéseket kell foganatosítani a kongresszusi határozatok telje­sítésére. Miért nem hatja át azonban tudatunkat, mindennapi tevé­kenységünkéi a kongresszusi irányvonal? A vezető dolgozók eleinezték-e az okokat, fogana­tosítottak-e intézkedéseket a helyzet javítására? A mai helyzet, a nyersanyag- és anyagfelhasználás gazdasá­gosságának növeléseben elért csupán részleges előrehaladás alapján azt a nézetet valljuk, hogy ez nem történt meg. Miért nem, és ki a felelős ezért? Az említett öt év előtti no­vemberi ülés figyelmeztetett, hogy az irányítás minden szint­jén határozott intézkedéseket kell hozni a tervezés, valamint az anyagi-műszaki ellátás irá­nyítása műszaki színvonalának emelésére. Rámutatott, hogy a fogyatékosságok fó oka az irányítás alacsony színvo­nala. Erről tanúskodnak az egyes minisztériumokon belül az ágazatok, a vállalatok kö­zötti kapcsolatokban keletke­zett fogyatékosságok. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a szállítók kötelességeik teljesí­tését bizonyos ellenszolgáltatá­sokhoz kötik, nem teljesítik a szerződéseket, és más olyan jelenségekkel is találkozunk, amelyek ellentétben állnak a szocialista erkölccsel, sőt néha a törvényekkel is. Megváltozott, javult ez a helyzet az elmúlt öt év alatt? Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy nem sokat. Ha figyelem­be vesszük a januári lemara­dást, akkor is le kell szögez­nünk, hogy az eddiginél még jobban megnyilvánulnak azok a problémák . és fogyatékossá­gok, amelyekre a dolgozók jo­gosan panaszkodnak, főleg a szállítói-megrendelői kapcsola­tokban és a műszaki-anyagi el­látásban. Mi okozza ez: a helyzetet? Ki a felelős ezért? Megenged­hetjük magunknak az óriási gazdasági károkat, a számok­kal nem kifejezhető politikai és erkölcsi károkat, amelyeket e fontos problémák rugalmat­lan megoldása okoz? A CSKP KB novemberi ülése figyelmeztetett, hogy a párt az irányítás minősége szempont­jából döntő tényezőnek tartja a vezető döntő, szervező és el­lenőrző tevékenységét. Lehető ségeink eredményes kihaszná­lása, az új feladatok megoldó sa elsősorban felelősségtudatuk­tól, pártos hozzáállásuktól, at­tól az eltökéltségüktől függ, hogy harcolnak a maradiság, a kényelemszeretet. a rutinmun­ka ellen, a párt irányvonalának következetes megvalósításáért, és nagy igényeket támasztanak saját munkájukkal, de mások munkájával szemben is. Az ülés egyúttal rámutatott, hogy a konkrét fogyatékosságok zöme mögött konkrét emberek állnak — és ebből le kell vonni a kö v étkeztetéseket. Tehát levonni a következte­téseket ... A 11. ülés azonban — körül­belül négy év után — újból rá­mutatott: a fogyatékosságok, többségének szubjektív oka van, az irányító tervező és szerve zö munka fogyatékosságaiból ered. Nem akarjuk leegyszerűsíteni a dolgokat és nem is azt szor­galmazzuk, hogy néhány óra alatt megoldják az olyan bo nyolult kérdéseket, mint a terv­szerű irányítás rendszerének tökéletesítése, a tervezés, a termelési-műszaki alap szerve­zésének tökéletesítése. Úgy gon­doljuk azonban, hogy azzal Is időt vesztünk, ha a dolgok megoldását halogatjuk s a ne­hézségeket sziklaként magunk előtt görgetjük. Rendkívül időszerű az a kö vetelmény, hogy az eddig meg­oldatlan problémákat az irányí­tás minden szintjén és szaka­szában konkrét 'céltudatos al­kotómunkával kell megolda­nunk. Kiváló határozataink ésszerű intézkedéseink vannak azoknak a kulcsfontosságú kérdéseknek a megoldására, amelyek továb­bi előrehaladásunkról és a fo­gy a tékosságok kiküszöbölésé­ről döntenek. Azt is tudjuk, mi az oka annak, hogy az egyes munkahelyek különböző eredményeket érnek el a párt politika megvalósításában. A/ ok az, hogy a vezetők eltérő­en, nem egyforma kezdeménye­zéssel, pártos felelősségérzet­tel és áldozatkészséggel viszo­nyulnak a feladatok teljesíté­séhez és .i problémák megoldá­sához. Mit kell tehát tennünk? Lenini elvhűséggel minden vezetőtől meg kell követelnünk a szavak és lettek egységét. Szem előtt kell tartani azt tíz elvet, hogy értékelésüknél a döntő kritérium azok az ered mények, amelyeket ők maguk és kollektívájuk érnek el, A to­vábbi alapelv: minél magasabb funkciót tölt be valaki, annál nagyobb igényeket támasztunk vele szemben, annál nagyobb felelősség hárul rá. A CSKP KB 13. ülésén Husák elvtárs azt mondta, hogy az emberek elhelyezésével kapcso latban teljes mértékben érvé­nyes az az elv, amely szerint nem szabad engedni a politi­kai és szakmai követelmények­ből. Nem mondunk le a káde rek stabilitásának elvéről, de nem kerülhetjük el a szükséges változásokat, nem halogathat juk ezeket fölöslegesen. Az irányíiómunka minőségének ja vitása elsősorban au emberek­től függ. Elérkezett az az idő. amikor nem elegendő megállapítani, hogy a további gazdasági fejlő­désünkért folytatott küzdelem elsősorban az irányítómunka területén dől el. Konkrét, te­vőleges megoldásra van szük­ség. | PRAVDA t A púchovi Május 1 Gumigyár dolgozói eredményesen teljesítették háromnegyedévi tervfeladatait. Ebben az időszakban egymilliárd All millió korona értékben gyártottak gumiabroncsokat, szállító- szalagokat és más gyártmányokat, s ezzel a tervezett áruterme lési feladatokat 100,3 százalékra teljesítették. Felvételünkön: Gusiáv Ondriöka a kész gyártmányokat ellenőrzi (Felvétel: V. Gobfio — ČSTKj tt KIS NYELVŐR „Hripka", „krtpka", „ripka Az utóbbi időben nyelvművelésünk nemigen érinti a ma­gyar beszédbe kevert idegen szavak használatának kérdé­sét, azt tartva, hogy ez nem annyira veszélyes jelenség, mint a szlovák szavak és kifejezések szó szerinti fordí­tása. A .szlovák szavak — magyar megfelelőek eltörje désével - úgyis kikopnak beszédünkből, hiszen idegennek érezzük őket. Gondoljunk csak arra, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt még a szövetkezet is družstvo volt. az elnök predseda, a könyvelő úötovmk, a munkaegység pracovňa jednotku, de ma már messze vagyunk ettől: a magyar megfelelők szerencsésen elterjedtek, s kiszorították a szlo vák megnevezéseket. Ez így is van, de azért akad egykét szlovák szó, amely úgy meggyökeresedett a csehszlovákiai magyarok nyelv- használatában, hogy három évtized alatt sem sikerült a magyar megfelelővel felváltani. Nézzük a példát! A rendelő várószobájában megjelenik az orvos, és tájé­kozódik, kinek mi a panasza. „Elkapott a kripkyi“ — mondja az egyik idősebb férfi. „Talán nekem is ripkám van“ — vélekedik egy asszony. .,Szintén hripkás voltam, ellenőrzésre tetszett berendel­ni" közli egy leány. Ugye. ismerősek ezek a szavak, nemcsak azért, mert gyakori betegség jelölői, hanem azért is, mert széltében- hosszaban így nevezik nálunk az influenzát. A szlovák eredetije ez: chripka; az elején cft-val, a közepén hosszú ž vei. De mivel a magyarban nem ejtjük a ch t, hanem h-\, vagy k-\ ejtünk helyette, mint például a technika szóban vagy a Michelangelo névben, a chrípka is ennek megfelelően „magyarosodon“, s az í-je is megrövidült. Előfordu rtripka, kripka sőt már ripka alakban is. Pedig az a betegség, .amelyet jelölnek vele, nem új, sőt nagyon is régi. Azelőtt mindenki influenza-nak ismerte, s ma is ez az általánosabb neve a magyarban, esetleg az orvosi sziaknyelvben nevezik olykor náthaláz-wa k. Kétségtelen, hogy a magyar náthaláz nagyon választékosnak hat, h ta­lán ezért nem terjed el a nyelvhasználatban, esetleg azért is viszolyoghatnak egyesek a használatától, mert a be­tegség néha láz nélkül zajlik le, a szóban pedig főhelyen éppen a láz átll. Elképzelhető, hogy ilyenkor még tilta­koznának is a használata ellen, mondván: „Nem vagyok én náthalázas, csak kripkás.“ De ha a náthaláz nem tetszik, ott van a közhasználatú influenza. Igaz, ez is idegen, s a benn* tevő mássalhangzó-torlódás próbára te­szi kiejtési készségünket, az alacsonyabb szintű nyelv használatban ezért az infulenza alakban is él —, mégis ajánlatosabb lenne ehhez visszatérnünk. Az influenzát használják a magyar nyelvterület más részein is, ezt használtuk azelőtt mi is, sőt akik adnak valamit is nyelvi műveltségükre, ma is ezt használják nálunk is. Dr. JAKAB ISTVÄN NYELVCSALÁDOK ÉS NYELVROKONSÁG Közismert dolog, hogy az olasz és a spanyol vagy a német és az angol nyelv eléggé „hasonlít“ egymáshoz. Aki pedig valamelyik szláv nyelvet ismeri, szinte minden s/.iáv országban nagyobb nehézségek nélkül meg tudja értetni magát. Az egyes nyelvek rokonsága tehát eléggé szembetűnő, s ezt a nyelvésznek nem is kell bizonyítani De vannak olyan esetek is, amikor a rokonságot nehezebb megállapítani. A magyarórákon mindenki megtanulta, hogy a magyar nyelvnek rokona a finn és az észt nyelv. Északi rokonainknál járt turisták, újságírók úti beszámolójából sohasem hiányzik az a közhelyszerű megjegyzés, hogy egy szót sem értettek az „állítólagos“ rokon finn vagy észt nyelvből. Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy mi a nyelvre konság fő fényezője? A nyelvtudomány a nyelvek rokon­ságát a nyelvek származásának kimutatásával igazolja. Ez egyben ,i nyelvtudományi vizsgálatok legfontosabb mód szere, a történeti és összehasonlítható módszer. A nye.v történet és az összehasonlító nyelvtudomány kimutatta, hogy a nyelvek állandó változását, fejlődését törvényszerű folyamatok irányítják. A régen még ugyanazt a nyelvet beszélő társadalom a vándorlások során kisebb csoportokra szakadt, s az egyes csoportok nyelve elkülönült, önállóan fejlődött. A nyelvtörténeti és az összehasonlító módszer segítségével azonban ki lehet mutatni az alapnyelvet. így például rábizonyított tény, hogy a latin nyelv az őse az újlatin, más szóval a román nyelveknek. Á szláv nyelvek őséről nincs írásos emlékünk, csak az egyik régebbi szláv nyelvről, az óegyházi szlávról. A tudomány mai álláspontja szerint már vitathatatlan tény. hogy nyelvünk a finnugor nyelvcsalád tagja. Rokoni viszonyban áll tehát a manysi (vagy vogul), chanti fvagy osztják), komi (vagy zűrjén), udmurt (vagy votják), mari (vagy cseremisz), észt, mordvin, finn és lapp nyelvekkel. Mivel a finnugor népek többsége, több ezer éve elkü­lönülten éi egymástól, ezért a nyelvek életének e hosszú szakasza alatt a szavak hangalakjában, a szókészletben nagy változások mentek végbe. Ezzel magyarázható az, hogy például a magyarul és finnül beszélők nem értik egymást, Európában a legelterjedtebb nyelvcsalád az indogermán nyelveké, s ebbe tartozik több nyelvcsoport, így a már említett újlatin nyelvek, valamint a germán és a szláv nyelvek. A legismertebb újlatin nyelvek a francia, az alas2, a spanyol, a portugál és a román. A germán nyelvek közül a legismertebbek a német, az angol, holland. a svéd, a dán és a norvég nyelv. Az indogermán nyelvcsaládba tartoznak a szláv nyelvek is, amelyek déli, nyugati és keleti csoportra oszlanak. A déli szláv nyelvterület ma a Fekete-tengertől az Adriáig hú­zódik. Ezen a nagy területen három irodalmi nyelv talál­ható a szerb-horvát, a szlovén és a bolgár. A nyugati csoportba tartozik a cseh és a szlovák nyelv; valamiül ,j lengyel. A szláv nyelvek keleti csoportját az orosz, a belorusz éí az ukrán nyelv alkotja. Indogermán nyelv még <i görög e& az albán nyelv is. A világon a felsorol­takor) kívüi még számos nyelvcsalád van, például a kau kázust, tibeto kínai, szemlta-hamita stb., de ezekkel nem foglalkozunk men ez már túlnőné e cikk kereteit. SZÜTS LÁSZLÓ SÜSS f 1979. * 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom