Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-11 / 240. szám, csütörtök

Derekas munkát végeznek Látogatóban a Kelet-szlovákiai Vasmű nagyolvasztója javításán Szeptember végén olyan je­lentős eseményeknek lehettünk tanúi, ami még a legmegrög- zöttebb kételkedőket is meg­győzhette arról, hogy a CSKP KB által meghatározott idő alatt elvégezhető a Kelet-szlo­vákiai Vasmű 2. nagyolvasztó­jának javítása. A munkák első szakaszát ugyanis határidő előtt végezték el, a tervezett­nél tizenhárom nappal koráb­ban került helyére az új nagy­olvasztó. Az igazság kedvéért szüksé­ges elmondani: kezdetben, s még jóval a munka megkezdése után is, kevesen hitteik abban, hogy száztizenöt nap alatt el­végezhető egy ilyen minden szempontból igényes, nem min­dennapi munka. Ezen talán nem is lehet csodálkozni, mert száznegyven napon alul eddig az egész világon sehol nem vé­geztek el ilyen nagyjavítást. Probléma akadt bőven, ezek­ről a rendszeresen megtartott sajtóértekezleteken az építke­zés vezetőitől kapott tájékozta­tások alapján mi is meggyőződ­hettünk. Michal Voščinár mér­nök, a Vasmű termelési igaz­gatója, az építkezést irányító bizottság elnöke mindig nyíl­tan és kendőzés nélkül elemez­te a pillanatnyi helyzetet. Nem rejtette véka alá észrevételeit a javítás irányításában fontos szerepet játszó Ladislav Milče- vič, Adam Gaško, Jozef Varga, de a kivitelező vállalatok egyetlen képviselője sem. Rudolf Macho, a kassai (Ko­šice) Kohóépítő Vállalat meg­bízottja, Tomáš Bartolomej, a műszaki berendezéseket szállí­tó vítkovicei vállalat képviselő­je, valamint Eduard Kollár, a javítás 'legjelentősebb részét, a régi nagyolvasztó lebontását, s az új összeszerelését végző Ost­ravai Kohószerelő Vállalat kol­lektívájának vezetője, a bra­tislavai Termostav n. v. és más vállalatok megbízottjai, nagyon érzékenyen — de egyre fele- lőségteljesebben — reagáltak a felújítás menetét értékelők bí­ráló megjegyzéseire. Eleinte úgy tűnt, mintha min­denki másban keresné a hibát, a problémák okát, hogy ezzel saját vállalata, kollektívája mulasztásait takargassa. Eset­leg tehetetlenségét is, mert a késedelmes anyagszállítás és az összehangolatlanság közepette Ilyen állapot is volt. Viszont azt is láttuk, hogy mindenki a sok esetben túlfeszítettnek tű­nő határidők megtartására tö­rekszik. AZ ÉPÍTKEZÉSI PÁRTBIZOTTSÁG megalakítása után kedvező for­dulat állt be. Ján Cabala, a pártbizottság elnöke az egyik sajtótájékoztatón bejelentette: „Az építkezésen dolgozó kom­munisták értettek a szóból, pél­damutatásukkal az egyes vál­lalatok kollektívái munkájának Összehangolásán fáradoznak. Ezzel kapcsolatban személyes feladatokat kapnak, illetve vál­lalnak. Munkájuk eredményes­sége már érezhető " Valóban így volt. Megszűn­tek a magyarázkodások, meg­született az építkezés minden szakaszára kitérő ütemterv. A vállalatok felelős képviselői már nem firtatták, melyik partnerre miért panaszkodhat­nak, hanem arra törekedtek, hogy egymást segítve, lerövi­dített határidőn belül elvégez­zék az ütemtervben meghatáro­zott teendőket. KÖZÖS KÖTELEZETTSÉG­VÁLLALÁS A Kassai Kohóépítő Vállalat dolgozói felhívást intéztek a partnervállalatok dolgozóihoz, kövessék példájukat, közös erő­vel igyekezzenek lerövidíteni az egyes munkák határidejét. A felhívás visszhangra talált, s augusztus inásodikán közös vállalás született, amely tovább erősítette a nagyjavításon dol­gozó vállalatok kollektíváját. Augusztus 7- én este leállt a termelés a régi, 3719 köbméte­res 2. nagyol­vasztóban, amely 1967. áp­rilis 28-tól 9 millió 740 ezer tonna nyersva- sat termelt. Az Ostravai Kohószerelő Vállalat, a Kas­sai Kohóépítő Vállalat, vala­mint a Vasmű erre a célra ki­jelölt szakem­berei hozzálát­tak a régi nagy­olvasztó lebon­tásához. Közel hatezer tonna acélszerkezetet és több mint ti­zennégyezer tonna hulladé­kot kellett el- távolítaniuk Közben az ostravai válla­lat szakembe­rei — március közepétől — folytatták az új, korszerűbb 2400 köbméter kapacitású nagyolvasztó acél­vázának szerelését. A bratis­lavai Termostav vállalat „fe­hér kőművesei“ pedig a tűz­álló anyagok beépítésén fára­doztak. A Kassai Kohóépitő Vállalat dolgozói több mint tíz­ezer köbméter földet mozgat­tak meg, 2700 köbméter betont építettek be abba az ötven mé­ter hosszú speciális útba, me­lyen az új nagyolvasztó került a helyére. A jól szervezett, összehan­golt munkának egyre kézzel­foghatóbb eredményei szület­tek. — Jó légkört sikerült te­remteni ebben a kollektívában — jelentette ki Voščinár mér­nök, az egyik szeptember ele­ji sajtótájékoztatón. Kétségte­len, országos ügy ez a nagyja­vítás, hiszen egész népgazdasá­gunkat érintő kérdés: sikerül-e idejében üzembe helyezni a ko­rábbinál 681 köbméterrel na­gyobb kapacitású új nagyol­vasztót? HATÁRIDŐ ELŐTT A javítás első szakaszának „finisében“ erre a kérdésre ki­elégítő választ adtak a nagyol­vasztó javításán dolgozók. A vállalt határidőt 13 nappal le­rövidítve szeptember 21-én ke­rült helyére a 11 560 tonna sú­lyú, 72,5 méter magas új nagy- olvasztó. Olyan eredmény ez, amivel kezdetben valóban sen­ki sem számolt, de amelynek mindenki nagyon örült. Néhány vélemény ezzel az eseménnyel kapcsolatban: Michal Voščinár mérnök, a Vasmű termelési igazgatója: — Beérett a sok ezer munka­óra, sok-sok gond közepette ki­fejtett közös igyekezet gyümöl­cse. Nagyon boldog vagyok, hogy túl vagyunk a munkák el­ső, kockázattal teli szakaszán. A második szakasz, műszakilag még igényesebb, hiszen az üze­meltetés előtti befejező munkák következnek. Derűlátó vagyok, az eddigi munkában összefor­rott kollektívák szeptember 1979. X. 11. Ezeken a görgőkön ,gurult" helyére a nagyolvasztó (J- Onofrey fel vételei J Az új nagyolvasztó az 50 méteres út elején 26-án kihirdetett közös vállalá­sukban további kilencnapos ha- táridölerövidítést ígérnek. František Čech, a Kassai Ko­hóépítő Vállalat igazgatóhelyet­tese: — Dolgozóink bebizonyítot­ták, milyen nagyszerű szakem­berek, milyen nagy dolgokra képesek. Ilyen munkaszervezés­sel, két műszakban kellene dol­goznunk egyéb építkezéseken is, akkor nem lenne sehol le­maradás. Nagyon örülök annak, hogy a követőkre talált felhí­vást a mi vállalatunk dolgozói kezdeményezték. Ján Cabala, az építkezési pártbizottság elnöke: — Az itt dolgozó emberekkel együtt őszintén örülök nagy­szerű eredményeiknek. Több hó­napos munkájukat siker koro­názta. Ennek a közös igyeke­zetnek az élén a kommunisták álltak, példájukat mások is kö­vették. Szeretném, ha a javítás második szakaszában is így lenne. Eduard Kollár, az Ostravai Kohószerelő Vállalat vezető szerelője: — Olyan boldog vagyok, hogy talán ki sem tudom fejezni. Nemcsak azért, hogy én irányí­tottam az eddigi szerelést és az új nagyolvasztó „helyreszál­lítását“, hanem azért is, mert a partnervállalatok kollektívái nagyszerűen összehangolt, a legnehezebb munka elvégzésére is képes egységgé formálódtak. Ebben látom további sikereink alapját. Helyén áll a Vasmű új 2. nagyolvasztója, de még igen sok munka hátra van. Az igazi, magas fokú műszaki pontossá­got igénylő szerelési munkála­tok csak most következnek. S ebben újabb vállalatok vesznek részt. Köztük a bratislavai Vil­lamossági Szerelő Vállalat, a Prešovi Ipari Automatizációs Vállalat, a Brnói Hídépítő Vál­lalat, a Nové Mesto nad Vá- hom-i Vzduchotechnika vállalat. Tehát újabb partnerek lépnek az eddigi hasznos munkában jól helytálló közösségbe. KULIK GELLERT Ä NÖVÉNYZET ÉS A VÍZ Kellő mennyiségű víz nél­kül nincs aktív élet a termé­szetben — egy évszázada ezek­kel a szavakkal hívta fel kor­társai figyelmét dr. Molisch Hans (1856—1937) osztrák nö- vényfiziológus. Ismert mondá­sára jó lenne ma is felfigyelni! A sajtóban napról napra olva­sunk a víztakarékoskodás fon­tosságáról. Néhány hónapja, az Oj Szóban „Érdektelen?“ cí­mű írásában Gály Iván foglal­kozott e fontos problémákkal, írja: „Fejlődő iparunk és me­zőgazdaságunk tömérdek vizet igényel, főleg a felületi, de részben a talajszint alatti for­rásokból is. Az iparban és a mezőgazdaságban az eddiginél nagyobb mértékben és követke­zetesebben kell törekedni a víz gazdaságosabb felhasználására és védelmére.“ Valóban, a kér­dés régen aktuális. Felmerül ezért, hogy gondoskodhatunk a mezőgazdaság számára elegen- • dő vízről? Hogy a víznek milyen óriá­si jelentősége van, az aláb­biakban szemléltetem. A zöld növény rögtön fonnyadni kezd, ha vízhiányban szenved. Be­szünteti életműködését, elszá­rad, elhal, jelezve ezzel a víz­nek a növény életére kiható rendkívüli fontosságát. De a víz nemcsak a növény fejlődé­sének, hanem magának a ter­més nagyságának is a legfon­tosabb tényezője! Hogy mi az oka? Hangsú­lyozni kell, hogy a termés nagysága arányban áll ugyan bizonyos mértékben a talajvíz mennyiségével, de természete­sen csak akkor, ha a növény­nek egyéb termelési feltételei sem hiányoznak. Sokszor elfe­lejtjük, hogy kultúrnövényeink nagy termésük eléréséhez kü­lönböző mennyiségű vizet igé­nyelnek. De a termés nagysága nem­csak az évi vízmennyiségtől, hanem attól is függ, hogy a növények egyes fejlődési idő­szakaiban mennyi vízzel ren­delkezünk. Különösen ma fon­tos ezt tudni, amikor a mű­trágyázás lehetőségeivel élve, dúsan álló, erőteljes, kifejlő­dött növényeket nyerünk ugyan, de ezzel több vizet igé­nyelünk a talajból is, és ami a lényeges, a jól trágyázott növény is több vizet párolog­tat el, mint a satnyább nö­vényzet. A víz azonban nem­csak mint tápanyag szükséges a növény életében, de még fon­tos „mellékfunkciókat“ is be­tölt. Sejtfeszültség nélkül fonnya- dás áll be, a növények élet* funkciói is megzavarodnak. A víz felvétele, majdnem kizáróan a gyökérzet által történik. A friss levél a levegő, víz pára- tartalmából (harmat, eső, köd) oly csekély mennyiséget vesz fel, hogy az igen jelentékte­len. De a gyökérzetnek sem minden része végzi a vízfelvé­tel funkcióját. Erre csak a fiatal, finom hajszálgyökerek képesek, amelyek a talaj víz­tartalmát vékony sejtfalaikon át magukba szívják, megduz­zadnak, és így a szomszédos vízszegényebb sejt vonzza ma­gához a vizet, szívó erč" képez­nek. A víznek ezt a mozgását fokozza természetesen „az el- párologtatás“, a növény leve­lein keresztül pára alakjában a levegőbe bocsátott víz is. Természetesen nemcsak fizikai behatások szerepelnek Itt, ha­nem a növény belső szerveze­tében végbemenő élettarú fo­lyamatok is, ezért a növény vízpárologtatását fizikai, biol- lógiai életfolyamatnak is kel! tekinteni. Tudjuk jól, meleg időben nagyobb az elpárolgás, mint hidegben. Száraz levegő­ben nagyobbb, mint páratelt­ben. Szeles időben nagyobb, mint szélcsendben. Világosság­ban erősebb, mint sötétben. Ért­hető, minél termőképesebb egy növény, annyival élénkebb ben* ne az anyagcsere, tehát annál erősebb az elpárologtatás is. KMOSKÚ LÁSZLÓ, agrármérnök FIGYELMEZTETŐ ÉSZREVÉTELEK Figyelemre méltó eredmény­nyel zárult a rimaszombati (Rimavská Sobota) Jnb népi ellenőrző bizottságának egyik legutóbbi vizsgálata. Az ellen­őrző szervek annak jártak utá­na, vajon, miért nem sikerül 1974(1) óta a járás mezőgaz­dasági nagyüzemeiben hiány­talanul végrehajtani a CSKP XV. kongresszusa és a járási konferencia határozataiból eredő fehérje programot? A felmérés egyértelműen megállapította a termelési fo­gyatékosságokat, amelyek külö­nösen a lóbab és a takarmány- borsó termesztésében tapasztal­hatók. Különösen sok kívánni­valót hagy maga mögött a nö­vényvédelem és a betakarítás, de már a vetést megelőző talaj- művelés során is megtűrik az üzemági vezetők a felszínes munkát. A legutóbbi négy esz-* tendő eredménytelenségéért, persze, felelősség terheli a vetőmaggal ellátó vállalatot is, bebizonyosodott ugyanis, hogy nem egy esetben a vető­mag és a növényvédőszerek hiánya, illetve szállítása okoz­za a későbbi bonyodalmakat. Az idei betakarítás tapasztala­tai megerősítik a felmérés azon észrevételeit is, miszerint a me­zőgazdasági üzemek többségé­nek nincs elegendő betakarító­gépe. Megszívlelendő megállapítá­sok, hiszen a fehérjetakarmány szerepe nemcsak a korszerű állattartásban jelentős, hanem hazai termesztésének növelé­sével lényegesen csökkenthető a behozatala is. Ez pedig senki számára sem lehet közömbös!-h. s­űzette! e szüret iiefeleiisiiiei Telnek a vödrök, működnek a présgépek, s a meredek hegyoldalon a szőlőtőkék kö­zött itt is, ott is felhangzik a szüretelők egy-egy vidám nótája. Az időjárás kedvező, ezért minden percet kihasznál­nak az Újbodvai (Nová Bod- va) Egységes Földművesszövet­kezet szőlészetében. 82 hektár szőlőterülete van a szövetke­zetnek, ebből 52 hektár termő, a többi űj telepítés. Horváth Sándor, a szőlészet vezetője ezekben a napokban nagyon elfoglalt ember. Gon­doskodni kell a szüretelőkről, eligazítani őket a táblákban a szőlő fajtája szerint, ellenőriz­ni, segíteni a préselést, a pin­cében is rengeteg a munka. Vastag csövön ömlik az illatos must, s egymás után telnek a hordók. Gondoskodni kell a szerződött mennyiség folyama­tos szállításáról is. A szövetke­zet főképpen Burgundit, Miil- lert, Müliler-Turgaut, Tramint és kétféle rizllngfajtát termel. A szőlészet vezetője szerint a tavalyi fagy és szőlőbetegségek az ez évi termésben is érezte­tik hatásukat. A mennyiség kevesebb a vártnál, de a minő­ség kitűnő. Régen volt ezen a vidéken a mustnak ilyen ma­gas cuktortartalma. Az idei bo­rok kiváló minőséget ígérnek, de míg az asztalra kerülhet­nek, rengeteg munka vár a szőlészet dolgozóira. Szombaton és vasárnap is népes a hegyoldal, mert az idő sürget. Nagy segítséget nyújta­nak a tömegszervezetek tagjai és az üzemek dolgozói. A múlt heti szombaton is a Nő­szövetség tornai (Turňa nad Bodvou) szervezetének 38 tag­ja, a kassai (Košice) Ferona Üzem és a posta dolgozói ís szocialista felajánlásukat tel­jesítve segítettek a szüret mi­előbbi befejezésében. Nemcsak az időjárás rosszra fordulása sürgeti a munkát. Nagy gondot és óriási károkat okoznak a seregélyek. Mintegy hatalmas fekete feliM szállnak a tőkékre, s percek alatt le­tarolják a termést. Az eddigi kár, melyet a seregélyek okoz­tak, közéd két vagonra tehető. Mindent elkövetnek, hogy ha­tásosan védekezzenek ellenük. A vadásztársaság puskásai jár­ják a táblákat, de a terület óriási, s a seregély gyorsabb, mint az ember A nehézségek ellenére a munka kitűnő ütemben halad, a hét vég© felé a jól végzett munka örömére megérdemelten koccinthatnak. —esd—

Next

/
Oldalképek
Tartalom