Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-05 / 235. szám, péntek

PÜNOMARJOY TALÁLKOZÓJA A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLE LESZERELÉSI MUNKACSOPORTJÁVAL

A tárgyalásokról közös sajtónyilatkozatot adtak ki

(ČSTK) — Borisz Ponomar- jov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára szerdán Moszkvában fogadta a Szocialista In terna* cionálé leszetrelésl munkacsoportját, amelyet Kalevi Sorsa, a bizottság elnöke, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke vetet. A találkozón részt vett több más szovjet közéleti személyiség is.

Ponomarjov a megbeszélés során kifejtette, hogy az SZKP és a szovjet kormány konstruktívan foglalkozik a nemzetközi kérdésekkel, azok megoldására törekszik, következetesen állást foglal a legradikálisabb leszerelési intézkedések mellett. Ennek ellenére Nyugaton az állítólagos szovjet fenyegetés jelszavával indítottak propagandakampányt. A leszerelésért vívóit hatékony harchoz feltétlenül szükség van az ilyen állítások visszaverésére.

Bernt Karlsson, a Szocialista Internacionálé főtitkára válaszában kijelentette, hogv az enyhülés politikája, amely a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején fejlődött ki és állta ki a próbát, bebizonyította: van olyan út, amelyen haladva egyszerre lehet megvalósítani a biztonságot és az együttműködést.

Á Szocialista Inbemacionálé munkacsoportja és szovjet partnerei a tárgyalások befejeztéNagygyűlés Moszkvában

(ČSTK) — „Éljen a szovjet és a csehszlovák nép megbonthatatlan barátságai“ jelszó jegyében szerdán Moszkvában a szovjet fővárosban ünritepi nagygyűlést rendeztek a duktai hadművelet 35. évfordulója alkalmából.

Az ünne>pi nagygyűlésen részt vett Dmitrij Haritonov, az

OSZSZSZK oktatási miniszter- helyettese, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság központi vezetőségének tagja, valamint a szovjet hadsereg tábornoki karának képviselői, a Csehszlovákia felszabadításában részt vett katonák, Josef Novisedlák vezérőrnagy, hazáink szovjetunióbeli katonai attaséja és Čest- mír Lovetínský moszkvai csehszlovák nagykövet.

vei közös sajtónyilatkozatot adtak ki. A két fél megerősíti benne a feszültség enyhülésének jelentőségét. Véleményük megegyező abban, hogy szükséges a lázas fegyverkezés és a fegyverkészletek felhalmozásának leállítása, az a toon- és hagyományos fegyverek korlátozása.

Különösen szükséges harcot folytatni az atomháború veszélye ellen; ha ez kitörne, az egész világot romba dönthetné — hangsúlyozták a tegnapi moszkvai sajtókonferencián.

(ČSTK) — Annak ellenére, hogy a brit Munkáspárt 78. konferenciái ána k h i va ta 1 osan ma kell befejeződnie, a küldöttek már értékelték a tárgyalások eredményeit. Ezek közül az egyik legfontosabb James Callaghan és volt kormánya politikájának veresége.

Amíg a konferencia küldöttei között a szavazás után nyugalom állt he, addig a munkáspártiak parlamenti frakcióját a vádlottak padjára ültetEdward Gierek fogadta Miloš Jakešt

(ČSTK) — Miloš Jakéit, a

CSKP Elnökségének (póttagját, a Központi Bizottság titkárát le ng ye'io r szá g i ta r t óz ko dása

során fogadta Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit. kára. A két politikus a CSKP és a LEMP együttműködésének elmélyítéséről tárgyalt a mezőgazdaságban végzett pártmunka szakaszán. Nagy figyelmet szenteltek a két ország gazda- sági együttműködése, de főleg az élelmiszeripar kooperációja fejlesztésének.

A találkozón jelen volt Jozef Pinkowski, a LEMP KB titkára, és Jindrich ftehorek, hazánk lengyelországi nagykövete.

ték — írja a The Daily Mirror

című napilap.

Callaghannak és híveinek egyik manővere sem sikerült, ha csak az nem, hogy megvédtek a párt vezetőjének megválasztási módját. A többi kulcsfontosságú kérdésben leszavazták őket. A küldöttek síkraszálltak a munkáspárti képviselők választóikkal szembeni felelősségének érvényre juttatása mellett.

Kommentárunk

A szoikásósnál talán kevesebbet foglalkozott « sajtó azzal a ténnyel, hogy a múlt héten a 212. plenáris üléssel — kéthónapos szünet után — megkezdődött a bécsi Hof- burgban a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások 19. fordulója. Ez talán természetes is, hiszen a leszereléssel — s ezen belül a SALT—Il-vel — kapcsolatban elsősorban a jelenlegi ENSZZsákutca

közgyűlés vitájára, valamint a Washington és Moszkva közötti párbeszédre, az amerikai ve- aetés baklövésnek is méltán nevezhető fonákságaira irányul az általános érdeklődés.

Nem kell külön bizonygatni a bécsi tárgyalások fontosságát sem, hiszen az európai politika mindig döntő hatássa'i volt a világhelyzet alakulására. Amikor júliusban a nyugati fél időhúzó, halogató taktikája miatt minden konkrét eredmény, előrehaladás nélkül véget ért a 18. fordu’ió, abban reménykedtünk, hogy a szovjet —amerikai csúcstalálkozó és a második SALT-szerződés aláírása netán pozitív ösztönzést ad a bécsi tárgyalásoknak is.

Azóta azonban történt egy s más, elég csak címszavakban utalni az amerikai szenátus ratifikálási színjátékára, vagy az enyhülést ellenző amerikai reakció léggömbszerűen felfújt legújabb kampányára, az úgy. nevezett szovjet katonai jelenlétre Kubában. S bár mindenki tudja — leginkább azok, akik felfújták —, hogy csak buborék, és ezért nem is veszélyes, de ártalmasnak elég ártalmas. Rontja a szovjet—amerikai kapcsolatokat, hátráltatja az enyhülést, a SALT—II. ratifikálását, ami pedig éppolyan érde(ČSTK) — Todor Zsivkov, a

BKP KB első titkára, a Bolgár Népiköztársaság Államtanácsának elnöke tegnap befejezte hivatalos baráti látogatását a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban. Vientiane-ban a Kaysone Phomvihane-val folytatott tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok - fejlődését tekintették át. A tanácskozás véke a Nyugatnak, imin£_a szocialista országoknak.

A múlt heti plenáris ülésen Emil Keblúšek, hazánk nagykövete hangsúlyozta, a zsáikut- oka az, hogy a nyugati résztvevők nem hajlandók Közép Európában elhelyezett fegyveres erőik és fegyverzetük lényeges mértékű csökkentésére. Nem adtak semmilyen hivatalos választ a szocialista országok három legutóbbi ko m p ro m issz u mo s ja vas'ia tá ra. 1978. június 8-án, 1978. november 30-án és 1979. június 28-án a szocialista országok kezdeményező, konstruktív, s a két fél egyenlősége és a kölcsönös biztonság elveinek teljes mértékben megfelelő javaslatokat terjesztettek elő.

Tehát csak akkor lenne elér-! hető a javu'iás, ha a NATO-országok képviselői nemcsak ezért ülnének a tárgyalóasztalhoz, hogy bizonyítsák, lám ők hajlandók a párbeszédre, hanem akarniuk is kellene az előrehaladást. A taktikázó, mesterségesen szított viták helyett — mint amilyen például a létszám vita is volt az egymással közölt adatok helyessé-’ gét, illetve pontatlanságát ille.- tőén — tudatosítaniuk kéilene: ők a felelősek, hogy már jó hat éve eredménytelenül „foglalkoztatják egymást“ a Hof- burgban rendszeresen, hetente egyszer összeülő diplomaták. S amint Emil Keblúšek is hangoztatta, első 'lépésként kompromisszumos javaslatokat kellene előterjeszteniük, amelyek lehetővé tennék az első konkrét megállapodások kidolgozását.

Ugyanis a tárgyalási hajlandóság jobbítást célzó politikai akarat nélkül semmit sem oldhat meg.

gén aláírták a laoszi—bolgár barátsági és együttműködési szerződést, valamint a két or-» szág isko'iaügyi együttműködéséről szóló megállapodást és több más dokumentumot.

A bolgár küldöttség tegnap hazautazott. A repülőtéren Kay- sone Phomvihane és Szufanu- vong köztársasági elnök vett búcsút a vendégektől.

Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke szerdán Marx Károly Renddel tüntette ki Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Dwncsenkov szovjet űrhajósokat, akik tavaly 140 napot töltöttek az űrben a Szaljut —6—Szojuz— 29—Szojuz—31 tudományos űrkomplexumban. A két kozmonautával a Szaljut—6 fedélzetén egy hetet töltött Sigmund Jähn, az NDK első űrhajósa. Képünkön Erich Honecker átnyújtja a magas kitüntetést Kovaljonoknak és Ivancsenkovnak fbalra) (Telefoto—ČSTK)

CALLAGHAN VERESÉGET SZENVEDETT

MALINAK ISTVÁN

ZSIVKOV BEFEJEZTE LAOSZI LÁTOGATÁSÁT

Ellentmondásos politika

1979

X. 5.

JE CSIEN JING BESZÉDE

(ČSTK) — Amint a sajtó közölte, Pekingben szeptember 29- én gyűlést tartottak a Kínai Népköztársaság 30. évfordulója alkalmából. A gyűlésen beszédet mondott Je Csien-jing, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnöke.

harminc esztendőből és főként a tízéves kulturális forradalomból a hivatalos következtetéseket“ megfelelő pillanatban és külön tanácskozáson vonják le.

Az utóbbi 20 év alatt első ízben fordult elő, hogy ilyen magas hivatalos szinten mondott beszédben pozitívan említették a Kínai Kommunista Párt 1956 szeptemberében megtartott VIII. kongresszusának határozatait, amely jóváhagyta a szocializmus építésének fő irányvonalát a Kínai Népköztársaságban. Ezekből a határozatokból azonban csupán egyes belpolitikai jelszavakat, a gazdaságot és a kultúrát érintő irányelveket ragadnak ki. Teljesen megkerülik azt az értékelést, amely a kongresszuson hangzott el az erők megoszlásáról a nemzetközi porondon, valamint a kongresszus külpolitikai platformját éppúgy, mint a kongresszusnak azt az elvi következtetéseit, hogy „a Kínai KP egész tevékenységében a marxizmus—leninizmushoz igazodik“.

A beszédben pozitívan értékelték Kína 1958 utáni fejlődését. Je Csien-jing jellemezve Kína gazdasági és szociálpolitikai fejlődését a következő időszakban megállapította, hogy ,,a gazdasági munka irányításában megsértették az objektív törvényszerűségeket“, olyan hibák fordultak elő, mint amilyenek „a vak parancsolgatás“ és

A beszéd szövegében, amint azt az Oj Kína hírügynökség közzétette, főként a kínai forradalom győzelmének történelmi jelentőségéről van szó — írja a TASZSZ hírügynökség. Ezt „a nemzetközi proletariátus forradalmi mozgalma legfontosabb történelmi eseményének“ minősíti az „oroszországi októberi forradalom“ után. Ugyanakkor rámutat, hogy ez volt „a világpolitika legfontosabb eseménye a második világháborút követően“. )e Csien-jing, a kínai forradalom győzelmét úgy jellemezte, hogy az annak volt az eredménye, hogy „saját erőire támaszkodott“, hogy az „Mao Ce-lung eszméinek“ győzelme volt. A beszédben Mao Ce-tung nacionalista kispolgári koncepcióit úgy magyarázzák, hogy az „a marxizmus— leninizmus továbbfejlesztése a kínai forradalom gyakorlatában“. Ismételten hangsúlyozzák Mao Ce-tung „el nem évülő érdemeit“, és megígérik, hogy „Mao Ce-tung eszméit mint tudományos rendszert szilárdan védelmezni és fejleszteni fogják“.

A Kínai Népköztársaság harminc éve alatt elért eredményeiről Je Csien-jing kijelentette, hogy ezek „a bonyolult harc évei“, „a szövevényes utak és óriási sikerek évei“ voltak. Kijelentette azonban, hogy csak „fő vonásokban, vázlatosan értékeli“ azt az utat, amelyet Kína megtett, és hogy „az elmúlt

„a felnagyított mutatószámok hajszolása“.

Lényegében beismerik, hogy a kulturális forradalom meghiúsította annak a feladatnak a teljesítését, amelyet 1964 végén Csou En-laj tűzött ki, miszerint Kína változzék „modern mező- gazdasággal, korszerű iparral, korszerű védelemmel és korszerű tudománnyal és technikával rendelkező hatalmas szocialista állammá“.

Je Csien jing szavai szerint a kulturális forradalom kibontakozásának indítéka ,,a revizio- nizmus ellen és annak elhárításáért vívott harc“ volt. A továbbiakban azonban megjegyzi, hogy e kampány kibontakoztatása során „a helyzetet mind a pártban, mind az országban a valósággal ellentétben értékelték, nem határozták meg pontosan a revizionizmust, eltértek a demokratikus centralizmus eivéiől, és a harc téves irányvonalát és hibás módszereit érvényesítették“. Ezért „a valóban megrendítő borzalmas csapásért“ Kínának azután „drága árat kellett fizetnie“. A beszéd továbbá rámutat, hogy a Kínai Népköztársaságban „szakadás és káosz“, „a véres terror légköre“ következett be, a népet mérhetetlen szenvedés sújtotta, az emberek milliói kegyetlen megtorlásnak voltak kitéve, és az országban befész- kelődött „a teljesen korhadt, legsötétebb fasizmusnak a feudalizmussal vegyes diktatúrája“. Az egyedüli bűnösöknek Lin Piaót és a „négyek bandáját“ minősítik, ellentétben a Kínai KP IX. és X. kongresszus sának dokumentumaival, amelyekben arról volt szó, hogy Mao Ce-tung „személyesen irányította a nagy proletár kulturális forradalmat“.

Je Csien-jing felszólított arra, hogy „súlyt helyezzenek Lin Piao és a „négyek“ ultrabalos irányvonalának elemzésére és bírálatára, és hogy valóban általánosítsák az ellenük vívott harc tapasztalatait és tanulságait, hogy megelőzzék az ehhez hasonló ellenforradalmi események visszatérését, és biztosítsák áz ország egészséges fejlődését“. Minden jel szerint ebben az a törekvés rejlik, hogy megőrizzék a maoizmus lényegét s emellett megfosszák a nyilvánvalóan csődöt mondott következtetésektől és tanulságoktól.

Je Csien-jing többek között kijelentette, hogy Kína „még mindig viszonylag elmaradott ország gazdasági, műszaki és iskolaügyi téren“. A gazdasági feladatokat a következő sorrendben állították fel: mezőgazdaság, könnyűipar és nehézipar. Hangsúlyozzák „a védelmi erő növelésének“ szükségességét. Általános formában beszélnek a kínai dolgozók életszínvonalának emeléséről. A legközelebbi évekre feladatul tűzték ki a népgazdaság „kiegyenlítésének“ biztosítását.

Je Csien-jing védelmébe vette a Kínai KP KB 1978 decemberi harmadik plénumának határozatait, mindazzal szemben, amit „balról és jobbról“ jövő támadásnak nevezett, s a káderdolgozók egy részét passzivitással vádolta meg. Azt állította, hogy ideológiai kampánnyal „kell felújítani Mao Ce-tung eszméinek igazi jellegét“, hogy kialakuljon „a nagy korszerűsítés tervszerű és fokozatos megvalósításának szilárd alapja“.

A beszéd a nemzetközi poli-! tikai kérdéseket csak felülete-* sen érintette. A fő hangsúlyt arra a felhívásra helyezte, hogy „határozottan meg kell valósítani a Mao Ce-tung és Csou En-laj által kidolgozott külpolitikai irányvonalat és következtetéseket“. A Kínai Nép-* köztársaság külpolitikai tévé-! kenységét a hetvenes években egybefűzi „Mao Ce-tung a há-i rom világról szóló stratégiai el-! méletének“ megvalósításával. Ennek fő értelme mentséget keresni arra, hogy Kína anti* szovjet és antiszocialista ala-< pon „a szupernagyhatalmak he- gemonizmusa elleni közös harc“ jelszava alatt a legreakciósabb és legagresszívabb imperialista körökkel paktál.

A beszédben elhangzott az a vitathatatlan megállapítás is, hogy Kínának fejlődéséhez békére van szüksége. Ez a kije-* lentés azonban nem áll össz-« hangban azzal a politikával, amelyet a kínai kormány nemzetközi téren folytat, és az eny-* hülés elleni támadásaival. Ez a veszélyes politika főként a kínai ENSZ-küldött beszédében nyilvánult meg, aki csaknem egyidejűleg szólalt fel Je Csien* jinggel. Je Csien-jing beszédé-* nek azok a részei, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásáról és arról szólnak, hogy Kína „sohasem támaszt igényt a hegemóniára“, nyilJ vánvaló ellentétben állnak az-* zal a hivatalos irányvonallal, amely „nyomatékosan támogat^ ja“ a kambodzsai nép által megdöntött véres Pol Pot-rezsi-' met és nem áll összhangban a nyomás a fenyegetőzés és a területi követelések módszereivel sem, amelyeket Peking a Vietnami Szocialista Köztársaság és más államok ellen alkalmaz.