Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-29 / 255. szám, hétfő

AZ IDEOLÓGIAI ES POLITIKAI NEVELŰ MUNKA AZ ESISZ PART ŰGVE

Mihail SzuszlovnaK, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának beszéde

Az alábbiakban közöljük Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagja, a KB titkára beszédének teljes szövegét, amelyet az ideológiai dolgozok össz-szövet- ségi tanácskozásán 1979. október

16-án mondott.

Közel hat hónap telt el az SZKP KB Az ideológiai és politikai nevelő munka további javításáról szóló határozatának elfogadása óta. Ez alatt az idő alatt valamennyi köztársaság, kerület és terület pártszervezeteiben, a szovjetekben, az állami szervekben és az ideológiai intézményekben pártgyűléseket, plénumokat és aktívaüléseket tartottak, melyeken a kommunisták figyelemmel és nagy érdeklődéssel tanulmányozták e fontos pártdokumentum megállapításait és javaslatait.

A szovjet polgároknak a Központi Bizottságba érkező nagyszámú levele bizonyítja, hogy a munkások, a szövetkezeti tagok és értelmiségiek, írók és művészek, tudósok, újságírók — a legkülönbözőbb foglalkozású emberek — úgy érzik, hogy ez a határozat hozzájuk szól, világos választ ad a nevelő munka további javítása terén felmerülő kérdésekre.

Az SZKP KB határozata a párt és az egész nép eszmei-politikai életének jelentős eseménye lett. Általánosítja a pártnak különösen az SZKP XXIII., XXIV. és XXV. kongresszusa után végzett eszmei-nevelő tevékenysége gyakorlatát. A határozatban behatóan elemzi a jelenlegi ideológiai munka különböző szempontjaival kapcsolatos problémákat, rámutat annak erősségeire, de alapvető hiányosságaira is. Ez zel kapcsolatban hangsúlyozni kell Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB (1978) novemberi plénumán tett idevágó megjegyzéseit, útmutatása különleges fontosságát. A határozat jellege a szovjet társadalom fejlődése jelenlegi szakaszának szükségleteiből, a két világrendszer szembenállásának sajá tosságaiból fakad.

Az a feladat határozza meg, amelyet objektíve a párt ideológiai tevékenysége tölt be a jelenlegi körülmények között.

Jelenlegi tanácskozásunkon, amelyet az SZKP KB határozata alapján hívtak össze, meg kell vitatnunk a határozat teljesítésének folyamatát és a határozatban foglalt feladatok hatékony megvalósításának útjait. Ez annál is fontosabb, mert a határozat hosszú távra szól, és tulajdonképpen széles körű akcióprogramot jelent az ideoló giai nevelő munka terén.

I.

1979.

X. 29.

Az SZKP-nak, mint a tudományos kommunizmus pártjának a tevékenységére az jellemző, hogy a marxizmus— leninizmus elméletét szervesen összekapcsolja a munkásosztály forradalmi gyakorlatával és a néptömegek történelmi alkotó tevékenységével. Az új társadalom kialakításáért folytatott harc valamennyi szakaszán leninista pártunk ahhoz a marxista alapelvhez igazodik, hogy a világot nemcsak megmagyarázni, hanem megváltoztatni is kell.

Pártunk a társadalmi fejlődés törvényeinek mély tudományos ismerete, a megtett út, a reális helyzet és a társadalmi-politikai élet fő irányzatai alapos elrnezése alapján irányítja társadalmunk haladását a kommunista jövő felé. Tizenöt év telt el az SZKP KB (1964) októberi plénuma óta, amely történelmi mérföldkő pártunk életében. A plénum rendkívüli jelentőségű volt az SZKP vezető és irányító szerepének megszilárdítása, a pártéletben a lenini normák és elvek megerősítése, a kollektív vezetés, a káderek iránti megbecsülés és bizalom feltételeinek megteremtése, a valóban alkotó szellemű munkastílus kialakítása szempontjából. A plénum határozatai kimagasló szerepet töltöttek be a párt politikai irányvonala kidolgozásában a fejlett szocializmus feltételei között. Ennek az irányvonalnak a következetes teljesítését a párt és a nép kimagasló eredményei kísérték.

Az új társadalmi tapasztalatok sokoldalú figyelembe vétele, a társadalom anyagi és szellemi fejlődése mindennapi szükségleteinek alapos elemzése — annak a nagy ideológiai-elméleti és gyakorlati munkának az alapja, amelyet fáradhatatlanul végez a párt, annak Központi Bizottsága Leonyid Brezsnyev elvtárssal, a nagy Lenin tevékenységének hu folytatójával, pártunk, a szovjet állam és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló személyiségével, a béke fáradhatatlan harcosával az élén. Az SZKP XXIIL, XXIV. és XXV. kongresszusa történél'

ini határozataiban erőteljesen megnyilvánult a párt kollektív bölcsességének ereje, szociális-gazdasági és politikai stratégiájának tudományos megalapozottsága. A marxizmus—leninizmus elveihez való luiség, az elméleti erő, valamint a gazdag tapasztalatok pártun kát a tudományos előrelátás rendkívüli képességével ruházzák fel. Ezt bizonyítja a jelenlegi történelmi fejlődés egész folyamata.

A lenini elméletet, hogy „szigorúan meg kell különböztetni a különböző jellegű szakaszokat, józanul kell elemezni a körülményeket“, a párt kötelező módszertani alapnak tartja. E szerint határozza meg azokat a feladatokat, melyeket a társadalomnak fejlődése minden újabb szakaszában meg kell oldania.

A gazdaság, a szociális kapcsolatok, a szocialista demokrácia, a kultúra, a kommunista nevelés fejlesztésének alapvető problémáit leninista pártunk csak e kérdések alapos tudományos értelmezése alapján oldhatja meg. Ez azért szükséges, mivel országunk, hős népünk történelmi küldetése, hogy járatlan utakon haladjon elsőként, hogy alapvetően új és sokrétű feladatokat oldjon meg az érett szocializmus további fejlesztésével kapcsolatban.

A forradalmi elmélet és gyakorlat láthatárát kibővítő elméleti gondolkodás kimagasló megnyilvánulása a fejlett szocializmusról, mint hosszú, történelmileg elkerülhetetlen, a kommunista formáció létrehozását eredményező folyamatról szóló tan. Ezzel a tannal, amelyet sokoldalúan alátámasztanak a pártkongresszusok anyagai, a KB plénumainak határozatai s más pártdokumentumok, közvetlenül összefüggnek az SZKP elméleti és gyakorlati tevékenységének legfontosabb irányzatai.

A fejlett szocializmus szakaszában mindjobban megnyilvánulnak társadalmi rendszerünk alkotó lehetőségei és valóban humanista alapja. Ez megnyilvánult a Szovjetunió új alkotmányában is. Elfogadása nemcsak a fejlett szocializmus sikereinek rögzítését és a kommunista építés gyakorlatának alkotó szellemű általánosítását jelentette, hanem hatalmas ösztönzést adott a társadalmi-politikai kapcsolatok egész rendszere további tökéletesítésének is. A párt gyümölcsöző tevékenysége, országunk szociális, gazdasági és politikai folyamatainak irányítása, a népi képviselők szovjetjei tevékenységének aktivizálása és a polgárok mind széleskörűbb és közvetlenebb részvétele során az ország irányításában — mindez a szocialista demokrácia további következetes fejlesztésére és a szovjet államiság megszilárdítására irányul.

Jelenleg a gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztésének olyan szintjét, a szovjet társadalom erkölcsi-po- litikai egységének olyan fokát értük el, hogy már felépült a szilárd alap országunk anyagi és kulturális erőinek újabb nagyszabású felvirágoztatásához. Pártunk ezen az alapon bonyolult és nagy feladatokat old meg, mindenekelőtt a gazdaság és a nevelés terén. A társadalmi élet tevékenységének e két legfontosabb területén elért sikerek szervesen összefüggnek egymással. Éppen ezért a Központi Bizottság ez év áprilisában és júliusában két határozatot hagyott jóvá — Az ideológiai és politikai nevelő munka további javításáról, valamint A gazdasági mechanizmus további tökéletesítéséről s a párt és állami szervek feladatairól. Határozatot hagyott jóvá az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa is a tervezés javításáról és a gazdasági mechanizmusnak a termelés hatékonyabbá tételére és a munka minőségének javítására gyakorolt fokozott befolyásáról.

Az SZKP Központi Bizottsága a közelmúltban Leonyid Brezsnyev elvtárs kezdeményezésére újabb fontos határozatokat fogadott el az ország termelőerői fejlesztésének kulcsfontosságú kérdéseiről. A termelés hatékonyságának állandó fokozása érdekében szükségesnek ismerték el az energetika előnyben részesített fejlesztésének biztosítását és a gazdaság olyan létfontosságú részei tevékenységének javítását, mint a közlekedés, az energiaipar, a vas- és egyéb fémkohászat, a gépipar és a vegyipar. Mindamellett változatlan marad a párt orientációja a mezőgazdaság további fejlesztésére.

Ezeknek a ma különösen időszerű problémáknak a megoldása lehetővé teszi az összes meglevő forrás és a jelenlegi tudományos műszaki forradalom eredményeinek felhasználásit minden gazdasági ágazat és az 'g valamennyi területe harmonikus és komplex fejlesztésére, mindenekelőtt az intenzív minőségi tényezők alapján. Ez lehetővé teszi a fogyasztási cikkek termelésének bővítését és a szovjet polgárok életszínvonala további növelésének biztosítását.

A párt legutóbbi határozatai tehát komplex módon, kölcsönös kapcsolatban érvényesülnek. Ezeknek az intézkedéseknek a célja maximálisan kibontakoztatni a szovjet nép alkotó erőit, biztosítani a dolgozók még szélesebb- körű és elkötelezettebb részvételét a társadalom irányításában, és alapvetően hatékonyabbá tenni alkotó munkájukat. Rendkívül fontos részletesen és érvekkel megvilágítani az SZKP politikáját és a párt elfogadott liatáro-' zalait, mozgósítani a néptömegeket a

10. ötéves terv sikeres teljesítésére és a következő, a 11. ötéves terv kedvező feltételeinek létrehozására.

A párt tevékenysége során figyelembe veszi a Szovjetunió bel- és külpolitikája közti kölcsönös szoros kapcsolatot. Az élet meggyőzően bebizonyította a forradalmi világfolyamat és az egész nemzetközi fejlődés tudományos elemzésének helyességét, melyet az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa valósított meg. Pártunk és Központi Bizottsága a marxista—leninista elméletre és saját politikai tapasztalatára támaszkodva figyelemmel kíséri az események fejlődését, részletesen elemez minden változást, és a bonyolult, ellent mondásos külpolitikai helyzetben következetesen megvalósítja elvi irányvonalát a nemzetközi küzdőtéren.

Külpolitikánk legfontosabb feladata a szocialista közösség egységének megszilárdítása volt és marad.

Évről évre sszilárdul a testvéri barátság és együttműködés a szocialista országok között. Kölcsönös kapcsolataik megszilárdítása, együttes gazdasági erejük növekedése, amely állandóan fokozódik a szocialista gazdasági integráció alapján, ugyanakkor minden nemzet gazdasága és kultúrája felvirágzását, valamennyi szocialista ország szuverenitásának megszilárdítását eredményezi.

Az egész társadalmi fejlődés alátámasztja a XXV. kongresszus határozatát a testvérországok kölcsönös közeledéséről a politikai, gazdasági és szellemi életben. Ez a közeledés megnyilvánul az ideológiai munka fő feladatai* nak azonosságában is. Szemléltetően bizonyítja ezt a szocialista közösség országai pártjainak bensőséges és érdekelt hozzáállása a KB-nak az ideológiai munkáról szóló határozatához. Az ideológiai együttműködés további bővítéséhez hasznosan hozzájárult a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak tanácskozása a nemzetközi és ideológiai kérdésekről, amely ez év júliusában valósult meg.

A szocializmus történelmi fölénye és vitathatatlan sikerei fokozzák elveinknek és a szocialista országok koordinált külpolitikájának a vonzerejét. Az egész haladó emberiség jól tudja, hogy a béke fő védelmezője a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa, amelyek következetesen a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszenek.

Az enyhülés alapjában a békés egymás mellett élés lenini elveinek a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatába való érvényesítését „ jelenti. Ezeknek az elveknek, mint a különböző társadalmi rndszerű országok közti kölcsönös kapcsolatok alapjának a nemzetközi elismerése, többek között a nyugati nagyhatalmak kormányai részéről is, történelmi vívmány és a világ erőviszonyai megváltozásának bizonyítéka. Az, hogy az emberiség már negyedik évtizede nem ismer világháborút, a szocializmus nagy érdeme, a világ valamennyi békeszerető erőinek sikere. A nukleáris háború veszélyének elhárítása és a lázas fegyverkezés leállítása érdeké- benr tett jelentős lépés a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés, amelyet Leonyid Brezsnyev elvtárs és James Carter, az Egyesült Álamok elnöke írt alá. Ha a SALT-II. szerződés, amely a felek egyenlőségének és egyenlő biztonságának elvéből indul ki, érvénybe lép, megnyitja az utat a hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése érdekében tett új lépések előtt és lehetővé teszi, hogy sikerek szülessenek a fegyverkezés más irányú korlátozása, és a leszerelés terén .

A világbékének és mindenekelőtt az európai népek biztonságának megszilárdítása szempontjából nagy jelentőségűek Leonyid Brezsnyev elvtársnak az NDK 30. évfordulója alkalmából Berlinben mondott beszédében foglalt javaslatai. Leonyid Brezsnyev megerősítette az SZKP és a szovjet állam lenini irányvonala megrendítheletlensé- gét és következetességét, s jogosan bírálta a NATO vezetését azokért a kísérletekért, hogy a fegyverkezési verseny újabb fordulója kezdődjön és hadászati fölénybe kerüljenek a Szovjetunióval és szövetségeseivel, a Varsói Szerződés tagállamaival szemben. Az egész világ előtt lelepleződtek a NATO vészjósló tervei, hogy új amerikai közép-hatósugarú rakétákat helyezzenek el Nyugat-Európában, és így azt a Szovjetunióra irányított nukleáris fegy-t verek kilövő állomásává változtassák.

Válaszul ezekre a tervekre — mint azt Berlinben bejelentette — a Szov-* jetuníó úgy döntött, hogy Közép-Euró- pában csökkenti fegyveres erői és fegy-» verzete számát.

Az új szovjet kezdeményezés országunknak a világbéke, az európai kon-* tinensen az országok közti bizalom megerősítése érdekében kifejtett őszin- te erőfeszítése újabb vitathatatlan bt-* zonyítéka. Természetesen jogosan el^ várjuk, hogy a nyugat-európai orszá- gok a Szovjetunió konstruktív akciói-* hói levonják a béke érdekeinek meg-* felelő következtetéseket.

Az a tény, hogy a haladó nemzetközi közvélemény egyértelműen támogatja Brezsnyev elvtárs beszédének gondolatait, meggyőző bizonyítéka az SZKP és a szovjet állam békepolitikája helyességének és konstruktív voltának, és a világ valamennyi becsületes embere elhatározásának, hogy szorgalmazzák az enyhülés további stabilizálódását, a világbéke megszilárdítását. Az enyhülés, a béke ügyének sikerei és a nemzetközi biztonság még kedvezőbb feltételeket teremtenek a népek nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért folytatott harca fokozásához. Sokan közülük megszabadulva a gyarma- tosítás és a reakciós diktátorrezsimek’ igájától, a szocialista irányú fejlődés útjára lépnek.

A nemzetek harca természetesen ne> héz, bonyolult és ellentmondásos feltételek között bontakozik ki. Nem sza* had figyelmen kívül hagyni az impe-* ríalista reakció próbálkozásait a nemj zeti felszabadító erőik és az el nem kötelezettek mozgalmának megbomlasz- tására, amely a világpolitika befolyá- sós tényezőjévé vált.

Általában a nemzetközi helyzet úgy fejlődik, hogy a szocialista közösség országai népeinek, a nemzeti felszabadító mozgalomnak és valamennyi béke-1 szerető erőnek még nagyon sok erőfeszítést kell tennie a békés fejlődés ellenségei heves ellenállásának legyőzésére, így tehát az Egyesült Államok katonai ipari komplexuma ellenállásának legyőzésére is. Az erőfeszítések cél-* ja az enyhülés további konkretizálása, mindenekelőtt a fegyverkezési verseny csökkentése, az enyhülésnek a nemzetközi élet további területeire, a világ valamennyi térségére való kiterjesztése.

Az e célokért folytatott harc komoly akadálya Peking politikája is, amely az imperialista reakcióval és a militarista erőkkel működik együtt. Határozottan elítéljük a maoizmus nagyhatal-i mi és hegemonista ideológiáját és politikáját, amely hihetetlenül ellenséges a marxizmus—leninizmussal és a szocializmus, a béke és a nemzetek fel-* szabadítása érdekeivel szemben. Ugyanakkor azonban mi megteszünk minden tőlünk telhetőt a KNK-val való államközi kapcsolataink normalizálása érdekében a békés egymás mellett élés elvei alapján. Ebben a kérdésben minden a kínai fél készségétől függ, hogy hajlandó-e a jelenlegi tárgyalásokon a józan és konstruktív hozzáállásra.

A marxizmus—leninizmus elveihez való hűség és azok alkotó érvényesítése valamennyi ország konkrét feltételei között és a stratégia és taktika kidolgozása során valamennyi valóban forradalmi párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom tevékenysége sikerének megbízható záloga.

Marx, Engels és Lenin tanításának tekintélye, hatalmas szellemi befolyása a reális szocializmus példájának' ereje ma nagyobb, mint bármikor ezelőtt. Éppen ez félemlíti meg osztály- ellenségünket. Ebből fakadnak a marxizmus—leninizmus elleni heves támadások. Ebből indulnak ki a marxizmus —leninizmus jelentősen megélénkült különböző burzsoá és kispolgári meg- másításai is, a marxizmus új és mind rafináltabb revizionista értelmezései. Végül is mindegyik célja a reális szocializmus tapasztalatainak és sikereinek diszkreditálása, a világ kommu-? nista mozgalmának aláásása és meg- bomlasztása.

Pártunk következetesen síkraszáll a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításáért a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. Örülünk a testvérpártoknak a munkásosztály és valamennyi dolgozó létérdekeiért, a monopóliumok hatalma és az imperialista reakció ellen folytatott harcában elért sikereinek ■