Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-29 / 255. szám, hétfő

AZ lOEOLOGim ES POLITIKAI NEVELI MIM U EGÉSZ Pllf ÍO¥

(Folytatás a 3. oldalról)

Valamennyi ország kommunistái mint a leghumánusabb és legoptimistább világnézet hordozót kötelességük nek tartják, hogy a haladó forradalmi elmélettel felvértezve harcoljanak az osztályellenség ellen, erélyesen szembf szálljanak az antikommunizmussal ós a szocializmus és a békéért és társadalmi haladásért folytatott harcnak megnyerjék az emberek további millióit valamennyi kontinensen, a világ min den részén. Ideológiai munkánk során figyelembe kell vennünk azt, mint Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán megállapította, hogy a világ- politikában és a feszültség enyhülésében beállt pozitív változások kedvező feltételeket teremtenek a szocializmus eszményeinek terjesztésére. Ezzel szemben a másik oldalon a két rendszer ideológiai konfrontációja mind aktívabb és az imperialista propagan da hovatovább mind találékonyabb. Ideológiai dolgozóinktól ez megköveteli, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi problémáinak alkotó feldolgozása alapján fokozzák a harcot a burzsoá ideológia ellen, a jobboldali és a „baloldali“ opportunizmus megnyilvánulá sai ellen.

A békéért és a társadalmi haladásért folytatott kitartó és következetes harcban éppúgy, mint társadalmunk gazdasági és szociálpolitikai fejlesztése grandiózus feladatai teljesítése során mind teljesebben és kifejezőbben megnyilvánul a marxizmus—leniniz- musnak, az SZKP egész forradalmi-átalakító tevékenysége elméleti alapjának hatalmas alkotó ereje.

II.

Az SZKP abból indult ki és abból indul ki ma is, hogy az ú] ember alakítása n kommunizmus egész építésének fontos része. Az alkotó, szellemileg gazdag, harmonikusan fejlett személyiség nevelése — ez programcélunk.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a nagy stratégiai célt sosem lehet elérni elszigetelten, a mindennapi feladatok teljesítése nélkül, amelyek ehhez a célhoz visznek közelebb bennünket. Az új ember kialakítása szoros kapcsolatban áll n gazdasági, szociális és politikai problémák egész komplexumával. A párt arra tanít minket, hogy a kultúra, a műveltség és a társadalmi tudat magas szintje nélkül, az emberek ideológiai érettsége nélkül nem lehetséges a kommunizmus éppúgy, mint ahogy nem lehetséges a megfelelő anyagi, műszaki bázis nélkül sem. Ez azt jelenti, hogy az új ember kialakítása nemcsak eredménye, de fontos feltétele Is az űj társadalom építésének.

A párt azokból az ismert lenini elvekből indul ki, hogy az államot a tömegek öntudatossága teszi erőssé, akkor erős, ha a tömegek tudják, hogy mindent megítélhetnek és mindenhez öntudatosan állanak hozzá. A tömegek öntudatosságának és aktivitásának állandó növelése és az erről való tartós gondoskodás, mint Lenin tanította, a pártmunka alapja és főleg fő tartalma marad. Ezért az ideológiai és politikai nevelőmunka további javításáról szóló határozatot a Központi Bizottság úgy jellemzi, mint az egész párt fontos ügyét, mint valamennyi pártszervezet, a szakszervezet, minden Komszomol- szervezet és szovjet fáradhatatlan gondoskodásának tárgyát.

Egész ideológiai munkánk fő jellemvonása, hatékonyságának forrása, életereje tudományosságában rejlik. A mély érdeklődés az elmélet iránt, a sokoldalú gondoskodás annak fejlesztése iránt — ez pártunk dicső forradalmi hagyománya, megváltoztathatatlan törvénye.

Ma időszerűbb, mint bármikor eddig, hogy a párt káderei, valamennyi kommunista és a dolgozók mind szélesebb tömegei Marx, Engels és Lenin munkáiból merítsenek, melyek forradalmi tudományunk alapjait tartalmazzák. Hangsúlyoznunk kellene, hogy e munkák részleges és átfogó tanulmányozásáról és propagálásáról van szó, nem pedig a marxizmus—leninizmus klasz- szikusai munkái egyes gondolatainak futólagos és felületes megismeréséről. Figyelmesen kell tanulmányozni az SZKP történetét, a pártkongresszusok dokumentumait és Leonyid Brezsnyev elvtárs munkáit, aki személyesen jelentős mértékben hozzájárul a kommunista építés problémáinak tudományos feldolgozásához.

Épp így biztosítható a marxizmus— leninizmusnak és dialektikus materialista megismerési módszerének elsajátítása. És csak ezután következik a marxizmus—leninizmus alkotó jellegének és pártunk politikája tudományos megalapozottságának megértése.

A marxizmus—leninizmus a tfirsada- lomtudomány legnagyobb sikere. Tényleges elsajátítása nagy, bonyolult, intenzív munkát, az ismeretek állandó kiegészítését és felújítását követeli meg. Tanulni, tanulni, tanulni, ez Lenin hagyatéka, aki figyelmezetett arra, hogy tudományunk nem maradhat holt betű, vagy divatos frázis (és ez, minek is tagadjuk, nálunk különösen gyakran előfordul], hogy a tudománynak valóban a vérünkké kell válnia, teljesen és valóban a mindennapi élet részévé kell válnia. Ezek a lenini szavak ma is időszerűek minden kommunista és főleg az ideológiai front számára. Az ideológiai káderek által a marxizmus —leninizmus elméletének és metodológiájának következetes elsajátítása és alkotó érvényesítése elkerülhetetlen feltétele az egész ideológiai munka további javításának. A marxizmus—leninizmus állandóan fejlődő elmélet. Ennek alapja a jelenlegi társadalmi fejlődés bonyolult folyamatainak tudományos megindokolása és az új jelenségek elemzése. A párt elméleti tevékenysége során állandóan a szovjet társadalomtudósok kutatásaira támaszkodik.

A szovjet társadalomtudományok az elmúlt évek során elértek bizonyos sikereket. Aktívan tanulmányozzák a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa felépítésének, a társadalmi kapcsolatok fejlesztésének és a dolgozók kommunista világnézete kialakításának a problémáit.

Az élet és a társadalmi gyakorlat azonban nem áll egy helyben. A marxista—leninista elmélettel szemben fokozott követelményeket támaszt és új feladatok elé állítja. A társadalom- tudományok nem maradhatnak el az élet mögött. A kutatások hatékonyságát jelentősen emelni lehet és emelni kell. Minden tudományos kollektívában az alkotószellemű, bátor keresés légkörének kialakításánál határozottan meg kelt szabadulni a valódi tudomány számára olyan idegen jelenségektől, mint amilyenek a mesterséges következtetések, a skolasztika, az idézetek Üres használata, a felületes kommentálás és a formalista elmefuttatásoknak újításként való feltüntetése.

A társadalomtudományok hatékonysága fokozásának fő útja a tudósok erőfeszítéseinek s még inkább a kutatásnak azokra a fő problémákra való összpontosítása, amelyeket a társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza hoz magával.

A materialista dialektika Lenin meghatározása szerint a marxizmus élő lelke. A dialektikának, mint a fejlődés általános elméletének, mint a megismerés logikájának és elméletének szerepe meghatározza további fejlesztésének rendkívüli időszerűségét. Bizonyos szempontból szükséges tanulmányozni a dialektika konkrét felhasználásának útjait a legbonyolultabb jelenségek és folyamatok megismerése során a tudomány minden területén és a természet- tudományok legújabb ismereteinek materialista értelmezésénél is.

A történelmi ma te rial izmusé a tudományos kommunizmus terén most olyan problémák kerülnek előtérbe, mint társadalmunk szociális egységének további erősítése a munkásosztály vezető szerepe mellett, a nemzetek és nemzetiségek közeledése, az új történelmi közösség — a szovjet nép — egységének megszilárdítása, a társadalmi tudat kialakításának és fejlesztésének törvényszerűségei és sajátosságai a jelenlegi feltételeik között.

Van még egy sor részletkérdés is, de ezek sem kevésbé égetőek és időszerűek. Tudományunknak ezekre is választ kell adni. A XXV. kongresszus, mint ismeretes, kijelentette, hogy az anyagi lehetőségek növekedését az emberek szellemi- erkölcsi és kulturális színvonala állandó emelkedésének kell kísérnie. Ellenkező esetben a polgári és kispolgári pszichológia recidiváira kerülhetne sor. Ezzel kapcsolatban filozófusaink, szociológusaink, pszichológusaink és pedagógusaink egész sor feladat előtt állanak, melyek közé mindenekelőtt a reális szükségletekkel kapcsolatos problémák kidolgozása tartozik. Pártunk káderei és a neveléssel foglalkozó dolgozók a tudósoktól megfontolt javaslatokat várnak e fontos társadalmi probléma megoldására.

Egyre fontosabb a szocializmus politikai közgazdasági tudományának, mint minden gazdasági tudomány alapjának, mint az SZKP gazdaságpolitikája elméleti alapjának további részletes kidolgozása.

Különösen jelentős gazdaságunkban a tulajdonhoz való viszony egész komplexumának kutatása, a gazdasági mechanizmus és irányítás struktúrájának, a gazdasági érdekek ésszerű egyeztetésének és a gazdaság valamennyi területének, az ágazati és területi tervezés működésének kutatása. A marxista társadalomtudósok fáradhatatlan figyelmét követeli meg a jelenlegi monopolista kapitalizmusban végbemenő folyamatok ós a forradalmi világmozgalom problémáinak rendszeres tanulmányozása.

A társadalomtudományok szerepének növekedése az ideológiai munkában szoros kapcsolatban áll a tudományos kutatások, főleg az alapvető kutatások minőségének javításával és komplexitásával. A társadalomtudományok minden területén folytatott alapvető kutatások nélkül az ideológiai propaganda és nevelőmunka nem teljesítheti teljes mértékben feladatát. E kutatások megszervezésében és megvalósításában jelentős szerepet játszik a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, annak intézetei, az SZKP KB mellett működő Társadalomtudományi Akadémia, a főiskolák és valamennyi elméleti és tudományos káderünk.

Ha szorgalmazni fogjuk az- ideológiai munka tudományosságának minden oldalú fokozását és a kádereket felfegyverezzük a színtiszta marxista—leninista elmélettel, haladást érhetünk el közös ügyünkben olyan jelentős téren, mint a politikai nevelőmunka.

Mint ismeretes, országunkban a szovjet emberek milliói tanulmányozzák a marxizmus—leninizmust. A kommunista világnézet kialakítása az iskolapadokban kezdődik és a szakközépiskolákon és főiskolákon folytatódik.

A szovjet dolgozók a marxista—leninista tudományt a politikai oktatási rendszer szerteágazó hálózatában tal- nulják. Csak a pártoktatás rendszerében több mint 22 millió ember tanult a múlt tanévben. Ez nagy siker. Hibát követnénk el azonban, ha csak e tény egyszerű megállapítására szorítkoznánk, és nem vennénk figyelembe az Itt felmerülő objektív problémákat.

Feladatunk mindenekelőtt arra törekedni, hogy minél szélesebb tömegek alaposan és részletesen megértsék a párt elméletének és politikájának időszerű kérdéseit. A marxizmus—leninizmus alapvető téziseinek tanulmányozása a dolgozók látóköre kibővítését és politikai színvonalának emelését kell, hogy eredményezze. Ennél a megismerő és a gyakorlati tevékenység egységének elvéből kell kiindulnunk. Ezért a KB határozata megköveteli, hogy az ismeretek meggyőződéssé, az utasítások tevékenységgé, a szovjet ember aktív életszemléletévé váljanak, az olyan ember életszemléletévé, aki magas fokú öntudatosságról tesz tanú- bizonyságot, minden erejét a közös ügynek szenteli és tántoríthatatlanul harcol az idegen ideológia és erkölcs minden megnyilvánulása ellen.

Természetesen a tudományos eszméket egész mélységükben érthető módon kell a széles dolgozó tömegek számára hozzáférhetővé tenni, és emellett határozottan ki kell zárni a sablonosságot és az áltudományos módszereket. A marxista—leninista elmélet propagálása során a maximális hozzáférhetőséget szorgalmazva fontos mindig tekintetbe venni, hogy létezik egy határ, amelyet az elmélet népszerűsítésénél nem szabad őtlépni. A gondolkodás mélységére és tartalmasságára gondolok. Éppen ebben különbözik —< Lenin szavaival élve — nagy tanításunknak hozzáférhetővé tétele a legszéleseb tömegek számára a helytelen népszerűsítéstől.

Ma különösen megengedhetetlen az örökigazságok mechanikus ismételgetése az időszerű problémák alkotó- szellemű megindokolása helyett, a formalizmus és a szócséplés, ami még mindig előfordul propagandánkban és az anyagok szürke „uniformizált" stílusa. Ezek és a továbi hiányosságok, mint ahogy ezt a határozat megállapítja, alapvetően csökkentik nevelő- munkánk befolyásának hatékonyságát az emberek tudatára és érzelmeire.

Nem lehet azt mondani, hogy korábban keveset beszéltünk ezekről a hiányosságokról. A baj mősban rejlik. Abban, hogy egyes dolgozók nem képesek a hiányosságok feletti általános elmélkedésről áttérni e hiányosságok konkrét eltávolítására, a gyakorlatból való következetes kiküszöbölésükre. És éppen ezt követeli a párt Központi Bizottságának határozata.

Az SZKP KB határozata a nevelőmunka magas tudományos színvonala biztosítására irányítja a pártszervezetek és más szervezetek figyelmét, és ezzel egyidőben valamennyiünket a propaganda és agitáció tárgyilagossága, konkrét volta és hatékonysága fokozására, valamint a propagandának és agitációnak az élettel való kapcsolata elmélyítésére, a gazdasági és politikai feladatok teljesítésére kötelez. A KB határozata feladatul tűzi ki az SZKP szociális és gazdasági politikájának megmagyarázását, amely a nép anyagi és kulturális életszínvonala emelését tűzte ki céljául. Feladatul szabja meg a szocialista verseny sokoldalú fejlesztését és a munkához való kommunista viszonyért indított mozgalom fejlesztését, az aktív hozzájárulást annak a történelmi feladatnak a teljesítéséhez, melynek célja a szocializmus előnyeinek összekapcsolása a tudományosműszaki forradalom vívmányaival. Általánosítani és szélesen propagálni kell a szovjet tudomány és technika haladó tapasztalatait és sikereit; szívósan harcolni kell a munka- és állami fegyelem megszilárdításáért, a feladatok teljesítéséért, a megtakarításokért és a szocialista vagyonnal való takarékos gazdálkodásért, a felelősség fokozásáért. Szorgalmasan kell harcolni a pazarlás ellen, az ágazati érdekek és lokálpatriotizmus előnybe részesítése ellen. A szovjet embernek világosan tudatosítania kell a népgazdasági tervek teljesítésében a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával való személyes részvételének társadalmi jelentőségét. Ez a haza ereje további megszilárdításának és a kommunizmus győzelmének döntő feltétele.

A KB határozata tehát teljes szélességben megfogalmazza a propaganda és az élet kapcsolatát. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez a követelmény nemcsak egész propagandánk címére hangzott el, hanem annak minden összetevő része, tehát az egyéni politikai agitáció és propaganda címére is. Az egyéni agltációt és propagandát az SZKP mindig is mint a tömegek politikai nevelésének fontos eszközét használta. Semmilyen, még a legtökéletesebb technikai eszköz sem helyettesítheti az agitátor vagy lektor közvetlen élő kapcsolatát a tömegekkel. Épp a propagandisták, agitátorok és lektorok, akik jól ismerik a hely-' zetet az adott helyen — az üzemben, brigádban, kolhozban vagy szovhozban — sokat tesznek a közös politikai propagandista feladatok konkretizálásáért az adott kollektíva feltételei között.

Az SZKP KB határozata megköveteli a propaganda és agitáció harcos, előre törő jellegének és pártos elkötelezett* ségének fejlesztését, és az erélyes har* cot valamennyi idegen befolyással és a múlt csökevényeivel szemben, mindaz ellen, ami akadályozza előrehaladásunkat. A propagandának és agitációnak mozgósítania kell a közvéleményt a szovjet életformával szemben olyan ellenséges jelenségek, mint az alkoholiz* mus, a garázdaság, az élősködés ellen, az olyan törekvések ellen, hogy az egyén minél többet kapjon a társadat lomtól és semmit se adjon ezért, a szolgálati beosztással való visszaélés, a rossz gazdálkodás és pazarlás, a bü-< rokratizmus és a közöny ellen az emberekkel való kapocsolatokban.

Ezt a következetes harcot össze kell kapcsolnunk mindannak a sokoldalú támogatásán, ami új, ami haladó és perspektivikus, a nép minden értékes kezdeményezésének támogatásával.

A párt különös figyelmet szentel az új nemzedék, az ifjúság szellemi, politikai, munkabeli és erkölcsi nevelésének. Az SZKP XXV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy az ifjúság nevelésének egész munkáját úgy kell megszervezni, hogy a fiatal embereknek az életbe, a munkába belépésével, a kommunizmus építésében való tudatos részvételbe aktívan bekapcsolódva elmélyüljön őszinte lelkesedésük és a kommunizmus ideáljába vetett valódi hitük. Az ifjúságot segíteni kell, hogy a lehető legjobban megértse és értékelje azt, amit a párt és a nép a hősi harc évtizedei alatt elért és azt, amit még aktív részvételével meg kell tenni. Az ifjúságba a gyermekkortól bele kell oltani a munka szeretetét és a helyes állampolgári életszemléletet.

Állandó figyelmet kell továbbra is szentelni a szovjet emberek, mindenekelőtt az ifjú generáció testnevelésének. Valamennyi párt- és társadalmi szervezet, az üzemi és hivatali vezető dolgozók feladata a testnevelési mozgalom megszilárdítása, a testnevelés és sport feltételeinek javítása és e cél érdekében az 1980 as nyári olimpiai játékok propagandisztikus jelentőségének felhasználása.

Ifjúságunknak testileg és lelkileg edzettnek kell lennie. Ennek a meg- edződésnek kitűnő iskolája a szovjet hadseregben való szolgálat. A KB határozata ezzel kapcsolatban több konkrét feladatot szab meg a párt- és Kom- szomol-bizottságok és a szovjet fegyveres erők számára. A legfontosabb ezek közül az ifjú nemzedékbe beoltani a szocializmus sorsáért, a haza felvirágzásáért és biztonságáért való történelmi felelősség tudatát.

Az eszmei-politikai nevelés fontos feladata a szovjet emberek arra való nevelése, hogy büszkék legyenek szocialista hazájukra, hogy tovább szilárdítsák a nemzetek közti testvéri barátságot és a proletár internacionalizmust. Valamennyi nemzet és nemzetiség dolgozóinak a kommunizmus építésének új sikereiért vívott közös harcában megszilárdul ez a törhetetlen barátság, a szovjet emberek történelmi sorsa egységének és oszthatatlanságának nagy érzése.

(A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük,}