Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-25 / 252. szám, csütörtök

„Csak azt tesszük, ami o kötelességünk" PÁRTMUNKA AZ ISKOLÁBAN # IGÉNYES VILÁGNÉZETI NEVELÉS # JÓL DOLGOZNAK A SZAKKÖRÖK Kommentáljuk A PABTCSDPMTOK MUNKAJA A párt aiapszervezetei eredményes munkájának és ak­cióképességének egyik feltétele a pártcsoportok aktivitása. Ezt az is bizonyítja, hogy a kiváló eredményeket elérő alapszervezetekben kivétel nélkül jó munkát végeznek a pártcsoportok, a kevésbé akcióképes szervezetekben pedig gyakran éppen a pártcsoportok munkájának ellenőrzése je lenlené a kivezető utat. Mivel a pártcsoport a kommunista párt legkisebb szer- vezeti egysége, feltételei a rugalmas munkára adottak. Tagjainak összehívása kisebb gondot okoz, mint az egész szervezet tagjainak mozgósítása. A pártcsoportok gyűlései meghatározott tartalmi és időrendi tervhez igazodnak, de szükség esetén soron kívül is összehívható a csoport — váratlan események, főleg a mindennapi munkával kap­csolatos ügyes-bajos elintéznivalók azonnali megtárgyalá­sára. Annál is inkább, mivel a csoportok tagjai rendszerint ugyanabban a munkakörben, üzemrészlegen, műhelyben dolgoznak, vagyis jobbára azonosak a feladataik és gond­jaik. Legalábbis abban az esetben, ha a pártbizottság már a csoportok létrehozásakor figyelembe vette azt a fontos szempontot, melynek érvényesítése a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt hasznos. Az üzemekben valamivel könnyebben megoldható az azonos helyen dolgozó pártta­gok azonos csoportokba való beosztása, de a földműves' szövetkezetekben, állami gazdaságokban tevékenykedő alap- szervezetekben is lehetőség nyílik külön pártcsoportok lét rehozására, például az állattenyésztésben, a növénytermesz­tésben, a gépesítésben dolgozó kommunisták számára. Nagy gondot fordítottak a pártbizottságok a pártcsopor­tok létrehozására többek közt a Sereďi Nikkelkohóban, a púchovi Makyta Ruhagyárban, a Szímői (Zemné) Egységes Földintívesszovetkezetben. Ha a feltételek időközben meg­változnak, illetve a gyakorlat azt mutatja, hogy a pőrtcso- portokat át kell szervezni, akkor a pártbizottság ezt a módszert választja. A pártcsopurtok sikeres munkájának fontos feltétele az is. hogy a pártbizottság rendszeresen ellenőrizze, értékel­je, valamint támogassa a csoportok tevékenységét. A nyit rai Piastikában, ahol szintén tevékenyek a pártcsoportok, a pártbizottságok tagjai részt vesznek a csoportok össze jövetelein, hogy tájékoztassák az embereket az alapszerve­zetek feladatairól, a pártbizottságot pedig a csoportokban felmerült kérdésekről. Számos észrevétel, kezdeményezés éppen a pártcsoportokból jutott el a pártbizottságokba, il­letve az alapszervezetekbe. A pártbizottság az ellenőrzés eredményeiről, a csoportok munkájáról a taggyűléseken is rendszerint beszámol. A pártcsoport vezetésével többnyire tapasztalt, megfelelő szervezési adottságokkal és tekintéllyel bíró kommunistát bíznak meg. A csoportvezetők igyekezete és rátermettsége egymagában azonban korántsem elegendő a pártcsoporttól joggal elvárt munka biztosításához. A pártbizottság már említett rendszeres törődésén kívül a csoport többi tagjá­nak aktivitása is nélkülözhetetlen. Éppen ezért a tagok tevékenységének értékelésekor azt is figyelembe kell ven­ni, milyen munkát végeznek a párt legkisebb szervezeti egységében. A tagságot elsősorban a konkrét feladatok mozgósítják. A feladatok megválasztásában nagy szerepe van a párt- csoportoknak, melyek a legjobban ismerik tagjaik képes­ségeit. A pártcsoport aktivitása szavatolja, hogy mindenki a neki legmegfelelőbb feladatot kapja és azt hiánytala­nul teljesítse. FÜLÖP IMRE Az ifjúság nevelése ÜZEMI IDEOLÓGIAI KONFERENCIA # KITÜNTETTÉK A JÖL DOLGOZÓKAT Aligha tévedek, ha azt mon-, doni, hogy minden jól, ponto­san és szépen elvégzett munka részben nagy elhatározásokból születik. Persze, kell még ehhez a jó alapállás, a munka, a szak­ma szeretete, tisztelete és nem utolsósorban a mélyről fakadó hivatástudat is. Kiváltképpen fonios a hivatástudat a pedagó­giai pályán. Hiszen a fiatalok az iskolákban kapják meg az alapokat mindahhoz, amire az életükben szükségük lesz. S az sem a gyerekek, sem a szolok, de a társadalom számára sem mindegy, hogy ez az alap mi­lyen. Mert az iskola nemcsak a tudás felé nyit kaput a fiata­loknak, hanem döntően megha­tározza világnézetük alakulá­sát, s a szocialista erkölcs nor­máinak tudatos vállalását is. S abban az Iskolában, ahol az oktatás, a nevelés szempontjá­ból e hármas követelménynek maximálisan eleget tesznek, ott valóban párosul az elhatározás a hivatástudattal. S ma már egyre több az ilyen iskola. Ezek közé tartozik a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola is. Aki belép az iskola tá­gas folyosójára, akaratlanul' is felfigyel egy nagyon tartalmas jelmondatra, amely már jelzi, hogy itt ezt a hármas oktatási4 nevelési feladatot komolyan is gondolják. íme a jelmondat: „Ami sok volt tegnap, nem elég mc és kevés lesi. holnap." Tovább haladva a folyosón, másra is felfigyeltem, szlovák és magyar szavak szűrődtek ki a hangos gyerekzsivajból, mert éppen szünet volt. Ennek egy­szerű a magyarázata: egy épü­letben van a magyar és a szlo­vák tanítási nyelvű alapiskola. Erről viszont már Onódi Jó­zsef, az iskola pártszervezeté­nek elnöke tájékoztatott. — Bár mind a két iskola ön­álló igazgatás alatt áll, a párt- szervezetünk már 15 éve közös mondja a pártelnök. — S az együttműködés? — A legőszintébben mondha­tom, hogy példás. A másfél év­tizedes együttlétíink alatt a leg­kisebb súrlódás sem volt a két tantestület között. Pedig éltünk meg már olyan időket is, ami­kor az ilyesmi szinte „dívať“ volt. Mi akkor is kommunisták, kollégák és barátok maradtunk. A baráti szellem, a kölcsönös bizalom ápolása humánus, kom­munista meggyőződésünkből fa* kad. Ilyen szellemben neveljük tanulóinkat is. Ezt mind a két iskola pedagógusai elsődleges feladatuknak tartják. S ebben elsősorban mi, kommunista pe­dagógusok járunk elő jó példá­val. Évente több közös rendez­vényt szervezünk, ahol a barát­Ritkaság, ha a katonai szol­gálatra bevonuló fiatalok között akad egy-kettő, aki nem tagja a Szocialista Ifjúsági Szövet­ségnek. Ugyanakkor egyre több a bevonuló fiatalok soraiban az ifjú kommunista, illetve pár­tunk tagjelöltje. Olyanok, akik a munkahelyükön vagy lakó­helyükön az ifjúsági szövetség tisztségviselői voltak, bizonyos politikai ismeretekre, szervezé­si tapasztalatokra már szert tettek. A múltkoriban, amikor meg­látogattam néphadseregünk egyik alakulatát, ahol bevonu­ló fiatalokat fogadtak, elsősor­ban rájuk voltam kíváncsi, il­letve véleményükre. Emlékez­tetve őket arra, hogy otthon, meg az üzemben milyen moz­galmi és politikai tevékenysé­get végeztek. Az egyik katona, Ottó Krelo- vec, aki pártunk tagjelöltje, kérdésemre így válaszolt: — Meggyőződésem, hogy a folytatás során hasznosíthatom majd az eddig tanultakat, de főleg arra számítok, hogy ma­gasabb szintű lesz a mozgalmi munka, tanulnom kell. Pártel­nökünk megmondta, hogy a ka­tonaság életiskola, ott tanulni kell, és elvárják, hogy leszere­lés után bizonyítani is fogom, Jó iskolába jártam. A másik katana, Jozef Rich- tar, aki szintén tagjelölt, mun­ság és testvéri egymás mellett élés gondolata még jobban el­mélyül. — S a pártgyűlések? — Mindenki azon a nyelven beszél, amelyen a legjobban ki­fejezheti gondolatait. Mi nem­csak papíron, hanem a gyakor­latban is érvényesítjük a lenini nemzetiségi politika elveit. Pél­dául, hogy mennyire őszintén gondolják ezt a szlovák kollé­gák, bizonyította a tagkönyv- cserével kapcsolatos beszélge­tés is. Példa erre az is, hogy én, a magyar nemzetiségű kom­munista vagyok az iskola párt- szervezetének elnöke, a veze­tőségben is mi vagyunk eggyel többen. A beszélgetéseken ezt a kérdést is felvetettem, s a szlovák elvtársak egyöntetű vé­leménye az volt, hogy a jövő­ben is maradjon így, mert nem az a lényeg, hogy ki milyen nemzetiségű, hanem az, hogy hogyan végzi el a munkáját. Beszélgetésünk közben lépett be az igazgatói irodába Sípos Béla, az iskola igazgatója és Lőrincz Imre igazgatóhelyettes, aki a pártvezetőségnek is tag­,a" A — Óránk volt, amelyről, ha csak valamilyen rendkívüli ese­mény nem jön közbe, nálunk senki sem hiányozhat — mond­ja az igazgató. — Milyen óráik voltak? — Nekem polgári nevelésem volt — feleli a helyettes. — S a tananyag? — Az iskola és a műveltség szerepéről beszélgettünk. — Hogyan viszonyulnak a ta­nulók a polgári neveléshez? — Nagyon szeretik ezt az órát. Itt szabadon, kötetlenül fogalmazhatják meg gondola­taikat, lehet vitatkozni, egymást kijavítani, én szinte csak irá­nyítom őket. kahelyén az ifjúsági szervezet vezetőségi tagja volt, ezt mond­ta: — A folytatás nem maradhat el. Tudom persze, hogy előbb bizonyítanom kell, felkészültem a feladatra, tudok már valamit. Számítok arra is, hogy a poli­tikai és szakmai továbbképzés során tanulnom kell. Nem va­gyok önhitt, de bízom abban, hogy ennek az üzemben ka­pott pártfeladatnak képes va­gyok eleget tenni. Az újoncokkal folytatott kö­tetlen beszélgetés során, azok­tól, akik pártunk tagjelöltjei, nem véletlenül hallottam ilyen tervekről, elképzelésekről: — Példás katona leszek. Bizonyos, hogy alkalom nyílik a szakmai továbbtanulásra is. Feltétlenül jó katona leszek, megtanulom majd a fegyverek mesteri ke­zelését. Nem szeretném, ha csa­lódnának bennem. A mozgalmi munka szempontjából fontos, hogy amit csak lehet, mindent megtanuljak, mert otthon szá­mítanak erre. Hogy milyen lesz a folyta­tás, az sok mindentől függ. Néphadseregünk kiképző tiszt­jei, az újoncok politikai és szakmai nevelői azonban min­den tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a foly­tatás sikeres legyen. 60TTI.IEBER FERENC alezredes Mi érdekli leginkább a ta­nulókat? — Mondhatom, hogy minden. Most például arról beszélget­tek, amit a nagyszüleiktől hal­lottak a múltról, az akkori ne­héz életről. S maguk fogalmaz­ták meg a nagyszülők elbeszé­lése és a mai valós élet alap­ján, hogy az ő életük mennyi­vel jobb és könnyebb, tudják értékelni, hogy ingyen tanul­hatnak, művelhetik magukat. S ezek a megnyilatkozások na­gyon őszinték. Tehát lényegé­ben a polgári nevelési órákon rakjuk le a gyerekek világné­zetének helyes alapjait. Ezért fontos, hogy ezt a tantárgyat lehetőleg párttagok tanítsák. Nálunk én és a pártelnök tanít­juk ezt a tantárgyat, s megvan rá a képesítésünk is. — És a többi tantárgy? — Minden tantárgyat képe­sített tanító tanít — feleli az igazgató. — Az eredmények? — Az értékelések alapján a járás egyik legjobb iskolája va­gyunk. Tanulóink 42 százaléka tanul tovább különböző típusú középiskolákban. Ez az orszá­gos átlagnál jóval több. S ed­dig még minden felvett tanu­lónk megállta a helyét, azok is, akik szlovák tanítási nyelvű is­kolákban folytatják tovább ta­nulmányaikat. — Hiszen ez a mi munkánk, s azt illik becsületesen elvé­gezni — szól közbe a pártel­nök, majd így folytatja: — Pártszervezetünk azt tart­ja: először az oktatás és a ne­velés, s csak aztán az egyéb párt és iskolánkívüli munka. — Hallhatnánk arról is vala­mit? — Például pártszervezetünk 19 kommunistája közül már nyolcán elvégezték a marxista esti egyetemet, további három most végzi. Hárman közülünk az esti egyetem lektorai, a töb­biek pedig a járási pártbizott­ság lektorai, illetve propagan­distái. — Az iskolában a pártokta­tás? — Az 1979—80-as pártokta­tási évben a pártonkívüli kol­légák számára is középfokon történik a pártoktatás. Párt­munkánk fontos részét képezi a szülői tanácson keresztül a szülők politikai nevelése. E cél­ból szerveztük meg már régeb­ben a Szülők Akadémiáját. Az eredmény? 487 tanulónk közül az idén már csak öten jelent­keztek hitoktatásra. Nagyon jól működik pedagógusaink irányításával a Szovjetunió If­jú Barátainak Köre és a Szlo­vák Nyelv Barátainak Köre. A teljességhez tartozik az is, hogy a kulturális munkában is szép eredményeket mutat fel az iskola. Van az iskolának egy hatvan tagú, országos hírű gyermekkórusa, egy kiváló tánccsoportja és egy irodalmi színpada. Persze gond is akad bőven, egyebek között a tante­remhiány. Az alsó tagozatos ta­nulók hetven százaléka délután jár iskolába. Nincs szaktante­rem, így a meglevő korszerű szemléltető tansegédeszközöket sem tudják a legcélszerűbben felhasználni. S az elért szép eredmények nagyságát csak nö­veli, hogy az iskola kommunis­ta és pártonkívüli pedagógusai ilyen körülmények között érik el azokat. TÖRÖK ELEMÉR Az ágcsernyői (Cierna nad Tisou] vasúti átrakóállomás üzemi pártszervezete Dudás Zol- tán elnök vezetésével ideoló­giai konferenciát tartott. A résztvevők megvitatták a párt­oktatás jelenlegi helyzetét, meghatározták a politikai ne­velés terén a legfontosabb te­endőket. Az elmúlt pártoktatási évben 127 előadó és propagandista foglalkozott a kommunisták és pártonkívüliek ideológiai és po­litikai képzésével. Örömmel ál­lapították meg, hogy a politi­kai tanfolyamokon való rész­vétel 99,77 százalékos volt, ami a kommunisták fegyelmezettsé­gét, a pártonkívüliek nagyfokú érdeklődését bizonyítja. Az ér­tékeléskor azonban nem csak ebből a szempontból tették vizs­gálat tárgyává az elért ered­ményeket, hanem abból a szempontból is, hogy milyen mértékben növekedett a tanfo­lyamokon részt vevők képzett­sége. Ezzel is elégedett volt a bizottság, amely az értékelő jelentést elkészítette. Külön téma volt a párttag­jelöltek politikai oktatásának vizsgálata. Megállapították, hogy azért volt sikeres, mert ezzel a feladattal a legjobban felkészült előadókat, Dubík Fe­renc, Takács János, Dudás Zol- tán, Lázár János elvtársakat, és a hozzájuk hasonló felké­szültségű elvtársakat bízták meg. Jól végzett munkájukért dicséretet, elismerő oklevelet és kisebb ajándéktárgyakat kaptak. Kiváló segítőtársnak bizo­nyult a politikai nevelés és képzés megszervezésében Este­fán József elvtárs vezeteséve) a szakszervezeti üzemi bizott­ság. Közreműködésével párton­kívüli gazdasági vezetők számá­ra magas színvonalú előadáso­kat rendezett a pártbizottság. Közgazdasági témákkal, a po­litikai gazdaságtan sarkalatos kérdéseivel, fontos, napjaink­ban is jelentős tételeivel fog­lalkoztak ezeken az előadáso­kon. Egyébként 15 ilyen elő­adássorozatot szerveztek, és azokon összesen 2475 dolgozó vett részt. A vitában két fontos kérdés­sel foglalkoztak a felszólalók. Az egyik: hogyan fogják fo­kozni a politikai képzés haté­konyságát?, a másik: miként fogják tökéletesíteni az ifjúság politikai nevelését és képzését? A felszólalások és elhangzott javaslatok alapján különbizott­ságot jelöltek ki, melynek a jö­vőben az lesz a feladata, hogy napirenden tartsa ezt a kér­dést, figyelmét arra összpponto- sítsa, hogy a kedvező feltéte­lek megteremtésével minél si­kereseb legyen a fiatalok poli­tikai nevelése és képzése. Jozef Matejovsky elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója köszönetét mondott az előadók, a propagandisták jól szervezett tevékenységéért, értékelte az elért eredményeket, ugyanak­kor figyelmeztette a konferen­cia résztvevőit: állandó felada­tunk, hogy szüntelenül növel­jük Ideológiai frontunk mun­kájának hatékonyságát, tökéle­tesítsük módszereit, olyan of­fenzív propagandát folytassunk, amelyet az előrelátás, a rugal­masság és meggyőző érvelés jellemez. SIVÄK BÉLA Milyen lesz a folytatás? Pártunk tagjelöltjeí, néphadseregünk újoncai Akarnak és tudnak dolgozni I A szerző felvétele) 1979. X. 25, 4 A gyermekkórus

Next

/
Oldalképek
Tartalom