Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-18 / 246. szám, csütörtök
ILYEN TERMESRE NEM EMLEKEZNEK Szombat délután a meleg, őszi napsütés nyugtatóan, lágyan simogatta a szunnyadni készülő tájat, s közben mintha azt suttogta volna neki: „Ne félj, itt maradok még néhány napig“. A mezők nagy részén csend honolt, az ébrenlét csak helyenként volt jelen. A Buzitai (Bu- zica) Május 1 Efsz Kanyapta parti cukorrépaföldjén maguk- na hagyva gubbasztottak a fe- béredö répahalmok, s egész Ko- márócig (KonTárovce) kihalt volt a síkság, a község északi határában azonban változott a kép. A harminc hektáros Borzagos dűlő nem pihent, éppen termé— Előfordul* de hát csoda az, amikor mindig a mezőn vannak?! — Október másodikén kezdtük, mondja a csoportvezető, miután beljebb haladunk a „tarlón“, közelebb a még lábon álló fejlett, . száraz növényhez. — Eddig' jól megy a munka, s ehhez a kitűnő időjárás is hozzájárul. Amíg a parcella másik végén haladó kombájnok kiürítik tartályaikat és hozzánk érnek, szemügyre vesszük a növényzetet, lehántunk néhányat a vállmagasságban levő kalászokból. Nem kell keresgelni, sűrűn vannak és mind egyformán fejlett. Szanyi László és Greso ErnÖ sem emléiceznek ilyen jó kukorica- termésre, mint amilyen az idén a Doijukon és a Borzagoson volt IA szerző felvétele) sét adta le művelőinek. A hatalmas szürke kukoricaerdőt két SZK—5-ös vágta szépen, sorjában. Az országút mentén vagy százötven méter szélességben már csak a letiport, termésétől megfosztott kukorica szár hevert, amiből arra lehetett következtetni, hogy a két gépóriás már hosszabb ideje ezen a táblán köröz. — Nem, nem régen jöttünk kle, csak tegnap — válaszol a munka menetét irányító és ellenőrző Gazsi Sándor. Igaz, pénteken még négy kombájn vágta a kukoricát, azért tűnik soknak a levágott terület. Sajnos, Greso Béla és az Antoiíák István gépe elromlott, most a m ű hel yben va n nak. — Gyakori a gépek meghibásodása? — Ügy nyolcvan mázsa körűid mutatkozik belőle — állapítja meg Gazsi Sándor, majd azt is hozzáfűzi, hogy szárítás után még csökken valamennyit, de nem hiszi, hogy hatvantól kevesebbre. —- Azt mondja meg, hogy mennyit jegyzett a füzetébe a szesztai Dobokon, ahol néhány napja fejeztük be — szól közbe Abosi Lászlóf a szemet szállító tehergépkocsik egyikének vezetője, amikor megáll mellettünk. — Az a tábla igen jól fizetett, hektáronként 115 mázsát. Igaa, azt is nyers állapotban számoltuk, de a szárítás sem csökkenti le többel mint 30, legfeljebb 35 százalékkal, s az már kiváló hozam. Ilyen gazdag termésre Vi- lenczi László gépkocsivezető .sem emlékezik, pedig már jó pár őszt megélt. — Most is tele vannak a szárítók — mondják a gépkocsivezetők, akik Buzitára és Szesz- tára (Cestice) szállítják a friss kukoricát. — Holnap pihenni kell, mert nem lesz hová rakni. Mire az „égig érő“ kukoricába hozzánk érnek az egyenletes tempóban haladó kombájnok, tartályaik ismét teltek. Az első nyergében Szanyi LAszló, a másodikéban Greso Ernő ül. Mindketten tapasztalt kezelői a gépóriásoknak. A múlthoz hasonlóan az idei év nagy részét a kormány keréknél töltik. Greso Ernő például a gabonafélékből itthon, majd Levočán mintegy 320 hektárt aratott le, é® most október végéig — persze, ha közben nem esik — biztosan nem lesz megállása, mivel a 750 hektár kukorica betakarítása sürgős és fontos feladat. —■ Egyelőre négyen vagyunk, de hamarosan újabb kettő érkezik, így szaporábban megy majd a munka — mondja a rövid ideig tartó szünetben. Nyáron két kombájnos kezelt egy gépet, most mindegyiken egy-egy ember van. Szanyi László szerint elsősorban azért, mert ilyenkor a szakemberek egy csoportja a más munkát végző gépekkel van elfoglalva, és az is igaz, hogy a nyári alkalmi munkások, segédkombáj- nosok az őszi munkákban már neon segítenek. — Naponta hany órát vannak a mezőn? — Reggel héttől ameddig látunk. néha méig vasárnap is. — Ha itt befejezik, hol folytatják? — Ügy tudom a Gyula tanya következik... — Az, az — bizonyítja a gépére felkapaszkodó Greso Ernő — az a vaddisznós terület van soron, utána pedig megyünk a Kanyapta déli oldalára, vagyis Alsóláncra, Buzitára és Restére. Pár perces állás után, mely kis pihenőnek is számított, a két kombájn tovább folytatta útját az egyre fogyó kukoricarengetegben. Nyugodt, őszi szombat délután volt, s a Kanyapta-menté- nek csendjét csupán a Borzagos dűlőben folyó munka zaja törte meg. GAZDAG JÓZSEF Csöngessünk csak be! 1979. X. 18. Kedves, de egy kicsit szío- szóritó ünnepségre hívtak meg a múlt évben. Az egyik üzem nagy szaktekintélynek örvendő művezetőjét búcsúztatták, aki 45 évig dolgozott és nyugdíjba ment. Méltatták érdemeit: törzs- gárdatag volt, betanított munkásból került mindig feljebb, míg művezető lett. Dióhéjban felsorolták murikasikereit, s főleg azért dicsérték meg, mert aktívan bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe és mintegy két évtizeden át számtalan újítási javaslatot nyújtott be. Míg a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke beszélt, arra gondoltam: lehet-e ebben az üzemben olyan gép uagy munkafolyamat, melyet ez a idős ember ne ismerne úgy, mint a tenyerét? Aligha. És tudják-e majd pótolni? Tudásban, szakértelemben minden bizonnyal, mert a szakképzett munkaerők, mérnökök száma a múlthoz viszonyítva évről évre nö, de az évtizedek folyamán összegyűjtött, az arany értékét meghaladó tapasztalatban már nehezen. Élete, munkássága folyamán hány bonyolult, előre nem látható probléma merülhetett fel, mely végső soron mindig elrendeződött, s azt csak ő tudja hogyan. És most ezt az értékes tárházat magával viszi az üzemtől távoli otthonába, ahol talán kertészkedik majd, vagy az unokákat neveli, esetleg halászik a fűzfákkal, bokrokkal szegélyezett csendes vízpartokon ... Aztán az ajándékozás következett és kezet ráztak vele a munkatársak. A művezető elfő- yódottan állt meg néhány percig az eddig második otthonául szolgáló műhelyben és elindult az üzem portája felé. A szak- szervezet üzemi bizottságának elnöke még utána szólt: Nem feledjük ei magát, Józsi bácsi, ha szükségünk lesz a szakértelmére, majd becsengetünk, hiszen tudjuk, hol lakik ... Egy év telt el azóta. Nemrég az üzemben jártam, feszült volt a helyzet, mert közeledik az év vége és még nem sikerült pótolniuk az energiahiány miatt keletkezett termelési lemaradást. ~ Ki segít rajtunk? — panaszkodott az igazgató. — A beígért nagy teljesítményű gépek nem érkeztek meg, pótalkatrészhiány miatt több kulcsfontosságú berendezés hetek óta áll, késnek a részlegszállítmányok, munkaerőhiánnyal küzdünk ... és sorolta tovább a gondokat. A panaszok egyike sem volt számomra új keletű. Ügy tűnt, egy régi hanglemezt tettek a korongra, melyet évekkel ezelőtt is elindíthattak volna bármelyik vállalat vagy üzem képzeletbeli gramofonján. — Megmozgattunk mindent — folytatta az igazgató —, de úgy látszik, rajtunk már senki sem segít. Míg beszélt, hogyan, hogyan se, a tavaly nyugdíjba vonult Józsi bácsi jutott az eszembe. Vajon hozzá, is becsengettek ...? Tény, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de az országban sok, a nyugdíj éveiben is erőben, egészségben élő és az el- hagyottság magányában talán olykor az életét céltalannak érző Józsi bácsi él, akt szíves örömest segítene jó tanáccsal, javaslattal. Es ez pénzbe se kerülne, mint azok a költséges beruházások, melyektől egyes gazdasági vezetők csodát várnak. Éppen ezért, ha minden kőiéi szakad, nem szabad megfeledkezni a vállalatot, üzemet tökéletesen ismerő nyugdíjas „szakikról“ se. Döntő többségük nem tekinti ezt molesztá- lásnak, nem formed rá a tan- nácsot kérőre, hogy még nyugdíjban sem hagyják békén, hanem azt érzi: valóban nem felejtették el és van értelme az életének, mert a tudását kamatoztatják a közösség javára. KOMLÖS1 LAJOS Míg az áru a fogyasztóhoz int Megkezdődött az öszí zöldség és gyümölcs elraktározása Amíg a zöldség és gyümölcs kacskaringós útján eljut a termelőtől a fogyasztóig, a Zelenina vállalat raktáraiban is megfordul. Ez a zöldség és gyümölcsforgalmazó szerv vásárolja fel és értékesíti ugyanis e vitamindús termények zömét, s hogy ennek a feladatának eleget tehessen, egész országra kiterjedő hálózata van. Számos üzeme, kirendeltsége szolgálja a lakosság ellátását. A Zelenina érsekújvári (No vé Zámky) fióküzemének igazgatóságát a városszéli zöldség- és gyümölcsraktárak tőszomszédságában találjuk. Az udvaron egymásra rakott üres zöldségesládák, a raktárak szárnyas ajtói előtt álló, csemege vei megrakott teherautók vezet: tek bennünket nyomra. A Dimiter Christov igazgatóval, Bolemant József igazgató- helyettessel, Misko János termelési osztályvezetővel folytatott beszélgetés során megtudtuk, hogy a járásban összesen hét helyen vásárolnak fel zöldséget és gyümölcsöt. Az egy központban történő felvásárlás nem a céljuk, mert nagyon költséges lenne az egész járás területéről ide szállítani az árut. Sokkal ésszerűbb a termelőkhöz közelebb felvásárolni a zöldséget, gyümölcsöt, s mielőbb továbbítani az üzletekbe, vendéglátóipari egységekbe, óvodákba, bölcsődékbe, üzemi konyhákra, illetve vagonokba rakni és távolabbi országrészekbe juttatni. Igen, a járásban megtermett zöldség 80—85 százalékát annak határán kívül értékesítik. Helyben csak a 15—20 százalékra van szükség. Ennek az a magyarázata, hogy a járás üzemei nagy zöldségtermesztők, a gyümölcstermesztésre viszont már kevesebb gondot fordítanak. A járásban maradt 15—20 százaléknyi zöldséget saját üzleteikben árusítják, amelyből 28 van. Az öt nagy üzlet közül kettő a járási székhelyen, kettő Surányban (Surany) és egy Párkányban (Štúrovo) található. Ezek az üzletek egyenként havonta mintegy 300 000—700 000 koronás forgalmat bonyolítanak le. A kisebb elárusítóhelyeken 50—100 000 korona értékű zöldséget és gyümölcsöt adnak el egy hónap.alatt. Ahol a Zeleni- nának nincs üzlete, ott a Jednota Fogyasztási Szövetkezet boltjai, vagy pedig a helybeli efsz árusít zöldséget. Az üzletek rendelés alapján kapják az árut a hozzájuk legközelebbi raktárakból. Sokan feltették már a kérdést, vajon miért kell először a Zelenina raktáraiba vinni a terményt, s innét tovább az üzletekbe? Bár, mint az a későbbiekben kiderült, arra is van példa, hogy a földről a zöldséget egyenesen az üzletbe viszik, s szinte- harmatos még, amikor a fo gyasztó kosarába kerül, de ez a kivétel, ami erősíti a szabályt; hogy a folyamatos ellátás csakis a kereskedelmi vállalaton keresztül biztosítható. Ennek bizonyítására hadd Észak Szlovákia legnagyobb zöldségtermesztője a Koťešovái Efsz (žilinai járás} kertészete. E napokban takarítják be a gazdag sárgarépát érmést. Felvételünkön az NDK ban gyártott sárgarépaszedő kombájn látható, melyet egyetlen dolgozó kezel (Felvétel: V. Gabčo — ČSTK) mondjuk el, hogy míg az igazgató irodájában beszélgettünk, a Szímői (Zemné) Efsz fokhagymával megrakott tehergépkocsija ment el az ablak alatt. Ennyi fokhagymát egyetlen üzletvezető sem venne át egyszerre, hiszen nem tudná eladni, itt pedig, miután a raktáros átvette, minden üzletbe elküldi a megrendelésnek megfelelő mennyiséget. Persze, a fokhagyma mellé még felraknak több láda almát, káposztát, vöröshagymát, sárgaréj>át, petrezselymet, burgonyát, s csak azután indul el kőrútjára az autó, hogy a sorra látogatott üzletek előtt fokozatosan megszabaduljon terhétől. Az érjek- újvári raktárból öt tehergépkocsi hordja reggeltől estig az üzletekbe az árut. Bő is most a választék azokból a zöldségfélékből ami ezen a tájon terem. Kisebb azonban a gyümölcsből. Érsekújvárott példálu ottjártunkkor csupán alma volt kapható a főtéri zöldségüzletben. Különösen a dél! gyümölcsöket hiányolják a vevők. Nem a Zeleninán múlik, hogy jelenleg nincs belőle elegendő. Ami a Koospol külkereskedelmi vállalaton keresztül néha eljut hozzájuk, ők azonnal továbbítják az üzletekbe. Egyébként minden áru esetében a mielőbbi továbbítás elvét vallják, mert egyes fajtáknak a minősége óráról-órára romlik. A különösen „törékeny“ zöldség esetében azt teszik, hogy maga a termelő hordja szét az üzletekbe, egyenesen a földekről. Ilyenkor a szövetkezet vagy állami gazdaság gépkocsijának kell üzletről üzletre járnia, ami több üzemanyag és időveszteséggel jár, mint amikor csak a raktárakba kell szállítani az árut. A fáradságért azonban kárpótolják a salátát, paprikát, paradicsomot szállító mezőgazdasági üzemeket, 40 fillérrel többet kapnak az áru kilójáért. Szerencsére nem minden zöldség ilyen kényes, s így mód van rá, hogy ezeket — különösen most, amikor az őszi érés idején sok van belőlük — elraktározzák a téli, tavaszi hónapokra. Érsekújvárott is felkészültek a zöldség és gyümölcs téli tárolására, s a napokban folyamatos ellátás biztosításán kívül hozzáláttak a raktárak feltöltéséhez is. Azzal számoltak, hogy az év végéig még mintegy 3850 tonna zöldséget és gyümölcsöt vásárolnak fel, de ebből már csak 2800 tonna érkezik meg, mert kevesebb termett a tervezettnél, így hát kevesebb áll majd rendelkezésükre a téli, tavaszi ellátáshoz, és bizonyos tárolási veszteségekkel is számolni kell. Ez a veszély itt fokozott mértékben fennáll, mert a raktározási viszonyok elavultak. A sáncokban körülbelül méternyi vastagon szétterítve tárolják a burgonyát. Bolemant igazgató- helyettes aggódva nézett végig a betárolt burgonyán. Bizonyára nyugodtahb lenne, ha légkondicionált raktárban, egymás fölé rakott ketrecekben lárol- hatnák a második kenyerünkként számon tartott burgonyát, mert akkor kisebb lenne a valószínűsége annak, hogy romlásnak indul. Egyébként több minden korszerűsítésre szorulna még. Több gépkocsira, gépre lenne szükségük, mert a munka zömét kézzel végzik a raktár alkalmazottal. Itt és a többi hat helyen egyaránt. Ha nem is a legideálisabb körülmények között, de teljesíti küldetését a Zelenina érsekújvári fióküzeme. Minden igyekezetüket latba vetve azon fáradoznak, hogy eleget tegye*-, nek a mezőgazdasági miniszté- rius 323-as rendeletének, mely a zöldség és gyümölcskereskedelmi szervek számára feladatul adta, hogy teljes egészében vásárolják fel mindazt ami megtermett, s ezzel tegyék lehetővé a lakosság és feldolgozó ipar jó zöldség és gyiimölcseHátá- sát. KOVÁCS ELVIRA
