Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-21 / 223. szám, péntek

Az általános pszichológia problémái Sz. L. Rubinstejn szovjet filozófus pszichológus munkájúról A bratislavai Obzor kiadó je­lentette meg szlovák fordítás­ban Sz. L. Rubinstejn ' szovjet filozófus-pszichológus „Az álta­lános pszichológia problémái“ című művét. A könyv első ré­szében azok a cikkek és ta­nulmányok találhatók, amelyek eddig még nem jelentek meg összegyűjtve, azonban alapgon­dolatai már monografikus fel­dolgozást nyertek. A pszicholó­gia alapkérdéseiről, elsősorban a pszichikum mibenlétéről és az objektív léthez fűződő kap- cső la tárói, a tudat és a cse­lekvés viszonyáról van itt szó. Mivel ennek megoldása filozó­fiai alapvetést követel meg, különös figyelmet szentel Ru­binstejn Marx munkásságának és a műveiben található pszi­chológiai problémák feldolgo­zási módjának. Hasonló meg­gondolások vezetik őt a szov­jet pszichológia fejlődési útjá­nak megrajzolásában, Szecse- nov és Pavlov működésének elemzésében, a kibernetika „tit­kainak“ fejtegetésében, vala­mint a személyiség problémája és a pszichológia elméleti kér­dései közti viszony bemutatá­sában. A könyv második, általunk behatóbban tárgyalt része a szerző „Az ember és a világ“ című eddig publikálatlan mun­káját tartalmazza. A szerző pszichológiai témájú tanulmá­nyaiban már rámutatott arra, hogy az ember és környezete kapcsolatában nem a megis­merő, hanem a gyakorlati vi­szony az elsődleges. Az ember átalakító tevékenysége révén kerül kapcsolatba az objektív valósággal, fund ámen tálisan meghatározóvá tehát nem a tu­dat és a lét, hanem az ember és a lét viszonya válik. És 'ez nem jelent mást, mint az emberi világ, a társadalmiság onlológiai vizsgálatát. Rubinstejn könyve ezen részé­ben a metafizikus materializ­mus ellen harcol, állítva, hogy az embernek magának az el­hanyagolása, pontosabban a természet tudományos alapon és mechanisztikusa n felfogott anyagfogalom révén történő világegységesítés, a dialektikus materializmus előtti fejlődési fokra veti vissza a filozófiai gondolkodást. A 18. század ma­terialistái ugyanis — akárcsak ma a vulgárisán értelmezett materializmus — a lét maga­sabb, fejlettebb formáit, az embert, a történelmet deonto- logizálták, a lét—természet— anyag egyenlet alapján kizár­ták a létből ép az eszmeihez kapcsolták, a tudat formáiban oldották fel. Ez az alapállás azonban visszacsempészi az idealizmust a társadalomelmé­letbe. Rubinstejn következteté­se: az emberi lét ontológiája kiépítésének követelménye. En­nek az ontológiának a feladata, hogy tisztázza az ember és a társadalmon kívüli lét viszo­nyát, a társadalmiság lénye­gét és alapvető tulajdonságait. A vizsgálatok kiindulópontja pedig nem a pszichológiai vagy szubjektív-etikai, hanem az ontológiai síkon keresendő. Rubinstejn — akárcsak Lukács György poszthumusz könyvé­ben, ,,A társadalmi lét ontoló­giájáéban — hangsúlyozza az ontolugiai és az axiológiai elemzés elkülönítését, és a ket­tő összezavarásában véli meg­találni a történelem fejlődés­törvényeinek feltárását nehezí­tő okokat. Közös náluk a má­sik kiindulópont is, miszerint az emberi lét ontológiáját nem szakíthatjuk el az általános on­tológiától, de nem is redukál­hatjuk az anorganikus va.gy szerves természet létére, mivel az ember tevékenységével túl­nő az adott körülmények ke­retein, megváltoztatja a külvi­lágot. Az emberi keletkezése az első fokon szituációban-le- vést majd pedig az adott hely­zet határainak leküzdését je­lenti a tudatban és a cselek­vésben. Ebből adódik, hogy a tudat és a tudatos cselekvés az emberi lét alapvető jellem­zői. A lényeg megközelítésénél Rubinstejn a determináció ér­telmezését hívja segítségül, és így definiál: „A lényeg a kül­ső hatások specifikus átalakí­tását, bizonyos módon való tö­rését jelenti“ (364. oldal) Az ember és a természet közti anyagcserét és a „második NÉGY CSEHSZLOVÁK MŰVÉSZ BUDAPESTEN A fiatal magyar művészek kiállító intézményében, a Stú­dió Galériában Budapesten négy csehszlovákiai művész mutatko­zott be. Egyikük sem több 22 évesnél. Közülük egy festő, Jan Grimm, egy grafikus: Jan Holu- bek, kettő szobrász: Milada Othavová ás Ji'ŕí Vlach. Legtöbb alkotással, 10 festménnyel Jan Grimm szerepel. Meglátszik rajta a kitűnő mester, Jiroudek hatása, főleg az expresszív fo­galmazásban. Némelyik képén egészen közvetlenül tárja elénk a mondanivalóját, többek közt önarckép és Kis kikötő című festményén, máskor jelképbe öltf’teti, mint a Körhinta vagy a Búcsú című képén. A grafikus Jan Holubek a hagyon ^nyokból indul ki, klasszikus szellemben lát és fogalmaz. Nem veti el a pontos szerkesztést, határozott, zárt egységet mutatnak rajzai. A lé­lek befelé fordulását figyeli, az elmélkedő, gondolkodó embert örökíti meg. Alakjait a közvet­len környezetéből meríti, bele­értve az utca emberét, a tömeg­jeleneteket is. A két szobrász, Milada Otha- va és Jirí Vlach a cseh szob­rászati hagyományokon indul, mintegy annak igazolásául, hogy a korszerűség megjelenít­hető a hagyomány megtagadá­sa nélkül is. A korszerűnek érzett forma nem száműzi szük­ségképpen sem a hagyományos tematikát, azt is a mai ízlés­formákba tudja öltöztetni. Kiál­lított müveik részben az érem­művészet, részben pedig a dom­bormű felé közelítenek. Vlach munkái nem nélkülözték az al­legorikus tartalmat és megjele­nítést sem. SZlj REZSŐ HÁROM NAP DERŰ Három napon át énekeltek és láncoltak a gyermekek Prešo- vom saját, immár lietediik év- f o 1 yamá ba 'ié pe 11 népm ű vésze ti fesztiváljukon. A hagyományok őrzésére és ápolására ösztönző szlovákiai rendezvény egyik legparádésabb műsorára a má­sodik napon, szeptember tizen­ötödikén került sor. Két korcso. portban összesen húsz tánccso­port lépett a szépszámú, mind­végig lelkes közönség elé. Többek iközött a bobroveci, ikét bratislavai, egy kassai, a humennéi együttes mutatikozott be. Az egyetlen, e műsorban feltüntetett hazai magyar cso­port, a szepsiek (Moldava nad Bodvou | Fehér liliomszál“ együttese sajnos nem érkezett meg, pedig élénk várakozás előzte meg szereplésüket. Az előző napon a ghymesi (Jelenec) „Villő“ aratott sikert, bér ve­zetője, Jókai Mária szerint jó­val lehetőségeik szintje alatt maradtak. Az idei seregszemle is bebi­zonyította, milyen gazdag és mennyire kimeríthetetlen a nép­művészet (kincsestára. Bár né­hány téma ismétlődött mégis, a legtöbb csoport eredeti, közsé­gük, városuk hagyományaiból feltárt feldolgozást mutatott be. A fellépőik zöme jói képzett énekes és táncos volt; felsze­relésük kifogástalan, ruházatuk színipompás. Most is akadtak azonban együttesek, amelyek elfelejtették, mi az igazi ikül- detésiik. Felnőtteknek való kompozíciókat mutattak be, s annak éilenére, hogy si'kert arattak, nem tudták — mert nem is tudhattá'k — szereplői­ket valóban aktivizálni. A legtemperamentumosabb, leglendületesebb táncot a féli (Tomášov) nevelőintézet kis csoportja mutatta be. Tagjai él­vezték a mozgást, a zenéi, a sok ügyességet, olykor az akro­batika határát megközelítő fi­gurákat. A csoportok többségét félké­szült szakemberek irányítják, ami a műsorok színvonalában is megmutatkozott. Az idei fesztivál a gyermefkév jegyében zajlott. Szakmai érté­kein túl elsősorban a gyerme­ki öröm seregszemléje volt. RÉZ GYÜRGY természet létét a munka biz­tosítja, a gyakorlati viszony határozza meg az emberi eg­zisztencia fejlődését. Tehát: „Az alkotó ember cselekvését, munkáját mint szükséges és lé­nyegi elemet kell. besorolnunk az ontológiába (az emberi lét ontológiájábaJ.a (336. oldal) Itt ismét figyelemreméltó pár­huzamra lelünk Rubinstejn és Lukács nézetei közt, aki a munkát minden más társadalmi kategória meghatározójának te­kintette. Mivel Rubinstejn kihangsú­lyozza természet és társadalom eltéphetetlen kapcsolatát, és a másik oldalon, a vulgármateria- lizmust kerülendő, állandóan figyelmeztet az emberi lét ter­mészetitől eltérő ontológiai tulajdonságaira és jellemzőire, elkerülhetetlenné válik e kü­lönbözőségek elméleti reprodu­kálása a kategóriák szintjén. Ennek szükségessége már gya­korlati szinten is jelentkezett a szocialista társadalom építé­sénél, ahol a tervezés, az irá­nyítás és a társadalmi előre­jelzések terén a tudományosság alapvető feltétele a szociális rendszerek adekvát fogalmi megragadása. A gazdasáigi és nem gazdasági tényezőknek a társadalmi létben megvalósuló dialektikus viszonya lényegileg határozza meg az ember eg­zisztenciális formáit, és ennek alapján a természetet leíró fogalmak is mélyen benyúlnak a társadalmiságot megragadó kategóriák rendszerébe. Ezért az itt jelentkező feladatot Ru­binstejn úgy határozza meg, mint az általános ontológiai kategóriáknak az ember törté­nelmi létére való alkalmazását. Itt tér vissza fejtegetéseinek kiindulópontjához és megálla­pítja, hogy az ilyen kategóriák hiánya és az általános filozó­fiai kategóriák fizikaiakra va­ló redukálása egyazon hiba —■ a metafizikus materializmus —■ két oldala. A társadalmiság lényegi moz­zanatai mellett fontos szerepet tulajdonít Rubinstejn a formai •jellemzőknek is, és szigorúan tartva maigát a dialektikus ma­terialista anyagfogalom lényegi és formai meghatározottságai­hoz, az idő és a tér társadalmi- történeti vetületeit veszi szem- íigyre. Megalapozottnak tekinti azt a felfogást, miszerint a szervetlen, szerves és társada­lom mozgásforma kvalitatíve elkülönülő szintjei a tér és az idő eltérő dimenzióit, ritmusait és az adott mozgásforma fej­lődésében betöltött szerepének változó determinációs erejét implikálják. Az így körvonalazott társa- dalomontológia teszi lehetővé egy új alapokon nyugvó etika és esztétika megteremtését is, ahol „az etika nem a morali- záláson alapuló emberi kapcso­latok izolált területe, hanem az ontológia szükséges része“ és „az esztétika alapproblémái mint az ontológiai problémák aspektusai jelennek meg“. (427. oldal) Rubinstejn műve szerencsé­sen ötvözi a polémikus indula­tot a — marxizmus társadalom- elméleti kérdéseit új megvilá­gításba állító — tudós elmé- lyültséggel és azzal a huma­nista pátosszal, amely főként a könyv végén tör felszínre. Annak ellenére, hogy némely tétele komoly vitát ébreszthet — ami érthető is —, a mű az egyoldalú gnozeologizmus elle­ni állásfoglalásával és újszerű problémafelvetésével megér­demli figyelmünket. mészáros andrAs Az Üveges tánc egyik jelenete (Kontár Gyula felvétele) II Jubilál a SZŐTTES Lelkes fiatalok teremtették meg a SZŐTTES népművészeti csoportot tíz évvel ezelőtt. Olyanok, akik a munka vagy a tanulás mellett elsajátították és terjeszteni is akarták a csehszlovákiai magyar nemze­tiségű lakosság népi kultúráját. Azt a kultúrát, melyet a nép mindmáig dalban, táncban, ze­nében megőrzött. A Csehszlovákiai Magyar dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának népmű­vészeti csoportja, a SZŐTTES, 1969. novemberében alakult. Az elmúlt tíz év alatt összesen 641 alkalommal léptek közön­ség elé az együttes tagjai, be­leszámítva a kamaraegyüttes 125 fellépését. A SZŐTTES örömet és vi­dámságot vitt szerte az ország­ba, fennállása óta legtöbbször, 98 alkalommal, a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) járás látta vendégül. Ezt sorrendben a galántai járás követi 69, majd a komáromi (Komárno) 62 fel­lépéssel. Ezenkívül több kerüle­ti és országos fesztiválon tap­solt nekik a közönség, és több alkalommal külföldön. Az együttes vezetői mindig a legújabb és legértékesebb gyűj­tés anyagát dolgozzák fel úgy, hogy az szórakoztató és szín­pompás legyen. A SZŐTTES el­ső önálló műsorát, A tűznek ndm szabad kialudnia, követte a Mezőkapuban és az 1974-ben szőttük. A Szerelmek és ná- szok című műsor után az Űjra itt uagyunk című összeállítás­sal léptek színre. Jelenleg na­ponta próbál, gyakorol a SZŐT­TES 69 tagú együttese. A jubi­leumi fellépésre készülnek, mely szeptember 29-én és 30-án lesz Bratislavában az Üj Szín­padon. A Szerelmek és nászok és a 10 év dallal, tánccal, muzsiká- val című műsort adják elő. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szeptember harmincadikad vasárnapi előadás technikai okokból nem 17.30 órakor kez­dődik, ahogyan azt a meghí­vókban feltüntettük, hanem 19.30-kor. A bemutatóra olyan szeretet* tel várják a közönséget, ami­lyen lelkesedéssel készülnek. SZARKA ILDIKÓ, a SZŐTTES szervező titkára Közelítések A Slovenský sipsovatef ki­adásában Bratislavában kétha- vonként megjelenő Revue sve­tovej literatúry legutóbbi, 79/5- ös száma két jeles szlovák mű­fordítónak, Karol Wlachovský- nak és Vojtech KondrótmxV. kö­szönhetően ismét bemutat há­rom magyarországi költőt s egy prózaírót. Az utóbbi a jú­niusban elhunyt Örkény István, akinelf nagy sikerű, már több nyelvre lefordított Rózsakiállí­tás című kisregényét a magyar próza egyik legkiválóbb szlo­vák ismerője, Karol Wlachovs­ký ültette át szlovák nyelvre. Az először a budapesti Űj írás­ban majd könyvalakban is meg- jelnő kisregény nyelvi bravúr­tól, telitalálattól fénylő néhány részére emlékezve úgy tűnt, a fordító szinte megoldhatatlan­nak tűnő feladatot vállal ma­gára. De Wlachovský, mint min­dig, most is jelesre vizsgázott. Fordítása gördülékeny, élveze­tes, s ami a legfontosabb, a mű Örkényi jegyeit is megőriz­te. A szlovák olvasó nem Wla- chovskýt, hanem Örkényt ol­vashat — vérbő humorát, iró­niáját, abszurdba hajló gro- teszkjét, frappáns lélek- és helyzetleírásait. A hűen tolmá­csolt kisregény igazán megér­demli, hogy mielőbb a szlovák könyvesboltok polcaira kerül­jön. A jeles szlovák költőt és mű­fordítót, Vojtech Kondrótol nem kell bemutatni olvasóink­nak, hiszen már többször sze­repelt lapunk hasábjain. Kra­jina s rozšíreným srdcom (Táj, kitágult szívvel) címmel most Kassáktól Illyés Gyulán, Juhász Ferencen és költőtársaikon ke­resztül Veress Miklósig és a mai harmincévesekig rövid ta­nulmányban vall a mai magyar líráról, majd három költő hu­szonöt versét publikálja. Kis- esszéjét Döbrentei Kornél (1946) Mesék gyümölcse, Petrl György (1943) Táj, vájdlingban és Veress Miklós (1942) Mag­hasadás című verse követi, ma* gyár és szlovák változatban egyaránt. Ezután a költők fény* képes, „vallomásos“ bemutat* kozása olvasható, és persze, Vojtech Kondrót fordításai, amelyek a Fordító megjegyzé­sével (Poznámka prekladateľa) zárulnak. „Igen, a nagy halot­tak, Kassák és Babits, a nagy élő klasszikusok, Weöres és Illyés, valamint Juhász Ferenc és Nagy László versei után most nemzedéktársaim, Veres Miklós, Petri György és Döbren- tei Kornél verseinek fordításá­ba fogtam. ... Hiába — a nem­zedéket (még így is, a határo­kon át), valami mégiscsak ősz* szeköti.“ A lapban négy fametszettel két magyarországi képzőmű­vész, Havas Eszter és Szunyogh András is bemutatkozik. A Revue svetovej literatúry jóvoltából irodalmi kapcsola­taink két áldozatos szlovák mű* velője ismét közelebb vitte a szlovák olvasóhoz a mai ma­gyar irodalmat. S bár Vojtech Kondrót a mai magyar költé* szetről írta bevezető tanulmá­nyában az alábbi sorokat, úgy érzem, Karéi Wlachovský is ezt vallja a mai magyar prózá­ról: „Valóban mai, jelenkori, s csendesen hozzáteszem, hogy hozzánk nagyon közeli, hogy tulajdonképpen a miénk.“ (szegI FIGYELEMRE MÉLTÓ KIÁLLÍTÁS Igényes, elemző áttekintést nyújt a komáromi sorakoztatja fel, kellő látványossággal. A lénye- (Komárno) Dunamenti Múzeum új részlege a gesebb okiratok és egyéb bizonyító adalékok ki- Duna mente munkásmozgalmi múltjáról. Egye- emelésével értékrendteremtő magyarázatot is ka- lőre négy helyiséget nyitottak meg, de már az punk. Az összekötő szövegek, a kétnyelvű ma­it! látottakból is kitűnik, hogy az értékes törté- gyarázó textusok, a cikk- és tanulmányrészle- nelmi gyűjtemény nemcsak ezekre a társadalmi tek, az eredeti fényképek és a felhasznált kora­eseményekre hívja fel a figyelmet, hanem a beli képzőművészeti alkotások az adott kor at- inunkásícultúra kialakulását is demonstrálja, és moszféráját idézik. Általuk számos munkásműve- a hazai szocialista megmozdulások első lépésé- lődést szolgáló szervezet és csoportosulás jelen­től kezdve a fasizmus bukásáig elvezeti a látó- tőségét ismerhetjük meg és a gyűjtemény átta- gatót. Ez az állandó jellegű dokumentum-kiállí- nulmányozása után élménydúsan távozhatunk a tás valós képet ad a szervezkedés nehéz idősza- kiállításról. A munkásmozgalomról most tájéko­káról, a munkásság ellenállási harcairól, szer- zódó diák hasznos, ismeretgyarapító tárlatot vezeti csoportosulásainak küzdelmeiről, i Hegali- láthat, míg a tudományos elmélyülésre vágyó tásukbau kifejtett tevékenységükről. szemlélő, az egyes korszakok részletesebb meg­A Délnyugat-Szlovákia munkásmozgalma című ismerésére törekvő történész hozzáférhet olyan kiállítás négy járás — Komárom, Galánta, Ér- dokumentációhoz, amely eddigi kutatásait ki sekújvár (Nové Zámky) és Dunaszerdahely (Du- egészítheti, elmélyítheti, najská Streda) — idevonatkozó dokumentumait foglalja történelemmé. Az anyagot időrendben SUCHY M. EMIL 1979. IX. 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom