Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-20 / 222. szám, csütörtök

Hívójelük: OK—3—KTD

A honvédelmi nevelés emelkedő színvonaláért # Egy rádiós expedícióról # A pártmegbízatás helyes értelmezése

Akik szívügyüknek tartják az ifjúság nevelését, jól tudják, hogy pártunk XV. ikongresszU' sa határozatban mondta iki: „Elvárjuk, hogy a Honvédelmi Szövetség olyan intézkedéseiket foganatosítson, amelyek biztosítják a tömeges testnevelést és a honvédelmi nevelés emelkedő irányzatát.“ Azt is tudják persze, hogy a határozat nem csodaszer. Senki helyett nem dolgozik, gondolkodik, de segít dolgozni és gondolkodni: lehe- . tőségeket nyújt, amelyek kihasználása az egyes kollektívák és pártmegbízatást teljesítő kommunistáik feladata.

Az amatőr rádiózás nemcsak szenvedély, hanem honvédelmi sportág is, fontos része a honvédelmi nevelésnek. A dunaszerdahelyi (Dun. Strada) járásban Zsemlye Jenő elvtárs, az amatőr rádiósok tanácsának elnöke felelős azért, hogy az amatőr rádiózás népszerű legyen, jól működjenek a klubok, képzettek és gyakorlottak legyenek a klubtagok, a honvédelmi nevelésnek ezen a sajátos területén is emelkedő irányzatú legyen a tevékenység.

Elmondja, hogy a járásban Valérián Dubecký (Somorja) és Nagy Dezső, a dunaszerdahelyi klub vezető operátora, voltak az amatőr rádiózás úttörői, és ma is azok közé tartoznak, akikről „oszlopos“ tagként szokás beszélni. A tanács szervező, irányító munkájáról így tájékoztat:

— Minden ülésen behatóan elemezzük az amatőr rádiózás problémáit. Az idén elsőrangú feladatunknak a fiatalság bekapcsolását tekintettük. Több ifjúsági klubot szerveztünk, Alistálon (Hroboňovo), Gellén (Holice), Felbáron (Horný Bar) és más községekben. Gondunk persze elég sok, mert az amatőr rádiózás nagyon költséges felszerelést igényel. Egyébként az idén már többször rendeztünk tájékozódási rádiósverBalla László, az expedíció egyik operátora munka közben

hogy a csehszlovák amatőr rádiósok részére lehetővé tegyük az összeköttetések létrehozását a II—79-es térségben, az OK—3 -KTD hívójelű, kollektív rádió- állomás segítségével, mert a térség iránt érdeklődést tanúsítottak más járások rádiósai.

A II—79-es térség Kürt

(Ohrady 1 község mellett, a sziget környéki négyszög alakú terület. Őtt, egy kies tisztáson sátrakat, tábori tűzhelyet állítottak fel. Egy hatalmas katonai sátorban üzemeltették a rá- d i ókész ü lékeke t, b e re n d ezé se két. A legközelebbi háztól, Varga János bácsi házától mintegy 800 méterről vezették oda az üzemeltetéshez szükséges villanyáramot. Tizenkét tagja, állandó résztvevője volt az expedíciónak. Balla László, a legkorszerűbb, OTAVA—77 jelzésű adó vevőn dolgozott. Fóniikusan, vagyis beszéddel teremtett ösz- szeköttetéseket. A tanács elnöke, aki az expedíció vezetője volt, Nagy Dszső, Algayer KáSimon Tibor, a C-l es kategória kerületi győztese

(Kanovits György felvételei)

senyt, ún. rókavadászatot. Ez közikedvelt a fiataiok körében, Szerveztünk egy toborzó versenyt is, majd megrendeztük a járási bajnokságot. Közel ötven versenyző részvételével. Ősszel újabb toborzó versenyt rendezünk, a klubvezetők és ifjúsági vezetők részére pedig tanfolyamot szervezünk.

Szívből örül annak, hogy a járásból hárman bekerültek a kerületi versenybe, melyet Nyit- rán (Nitra) rendeztek meg. A serdülők C—les, valamint C—2-es kategóriájában Simon Tibor, illetve Hodosi Károly első helyezést érteik el. Az ifjúsági B kategóriában László Géza negyedik helyezett volt.

A járásban már három koncesszióval rendelkező kiüli' működik. A klubtagok közül az idén négyen szereztek működési engedélyt. Három ifjúsági, OL jelzésű, egy felnőtt, OK jelzésű. —.

A tanács érdekes akciót, ki- lencnapos rádiós expedíciót szervezett az idén nyáron. Erről így tájékoztat:

— Fö célkitűzése az volt,

roly, Végh László, Gaál József,

egymást váltva rádióztak, hogy a készülékeket, az időt hatékonyan kihasználják. Zsemlye Péter, Sárkány Attila, László Géza, Hodosi Károly, Simon Tibor, Igar Neuschwandtner és ifj. Végh László, akik még nem rendelkeznek működési engedéllyel, megfigyelőként tevékenykedtek. Közben persze sportoltak, fürödtek, Dunatőkés (Dunajský Klatov) mellett horgásztak is. Gyakran még az ebédre, vacsorára valót is sikerült kifogniuk. Az expedíciót több alkalommal meglátogatták a klub többi tagjai, akik elfoglaltságuk miatt kilenc napot nem tölthettek a táborban. És persze a rádiósokkal együtt táboroztak, üdültek családjuk nem rádiós tagjai is.

— Háromszáztizennyolc ösz- szeköttetést teremtettünk — állapítja meg az eredményt Zsemlye elvtárs. — Hét, értékes, eddig számunkra ismeretlen felségjelű állomással is. Alaszkai, kóreai, jordániai rádiósokkal. A terjedési feltételekhez viszonyítva jó teljesítményt értünk el.

Ezen az akción kívül említésre méltó az is, hogy az idén már több rádiósversenyen vettek részt a járás rádióamatőrjei, pl. az „OK—SSB contest“ elnevezésű, majd a hasonló jellegű „Békét a világnak“ versenyen, melyet a szovjet rádióamatőrök rendeztek. Végül a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére meghirdetett versenyen.

Terveikről szólva elmondja, hogy már beneveztek az Amatőr Rádiósok Szlovákiai Tanácsa által meghirdetett versenybe. Részt vesznek a csehszlovák —szovjet barátsági hónapban megrendezendő aktivitási versenyen. Az „OK—DX contest“ elnevezésű, csehszlovák távösz- szeköttetési versenyre is felkészültek.

— Minden adott lehetőséget hasznosítunk — mondja —, hiszen « honvédelmi nevelés további fejlesztéséért nekünk is meg kell tennünk minden tő lünk telhetőt.

Többes számban szólva beszél erről, mint ahogy tény, hogy másokkal együttműködve, másokat lelkesítve, irányítva teljesíti feladatát, pártmegbízatást teljesítve, hogy az OK—3 -KTD hívójelet minél több „rádiós főid! jegyezze be naplójába. Hogy az amatőr rádiózás népszerű legyen.

KÖSA ÁRPÁD

RÉSZVÉTEL AZ IRÁNYÍTÁSBAN

Ai Kiemeltben hamarosan sor kerül a gazdasági év uUilxft negyedét megelőző üzemi konferenciák és termelési értekezletek megrendezésére. Előkészítésük nagy feladatot ró mind a gazdasági vezetőkre, mind a szakszervezeti tisztség- viselőkre. A legfontosabb feladatok egyike: hatékony politikai-szervező munkával elérni, hogy a dolgozók minél nagyobb mértékben vegyenek részt az irányításban, javaslatokkal, kezdeményező módon segítsék a tervfeladatok teljesítésére való törekvést. Ennek értelmében különösen hangsúlyozott szerepet kap az előkészítés során a kommunista szakszervezeti tisztségviselők politikai-szervező munkája.

A XV. pártkongresszuson Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára kijelentette: ,,A dolgozóknak az irányításban való részvétele nemcsak azt teszi lehetővé, hogy növeljük a bizalmat politikánk iránt, hanem azt is, hogy összegyűjt- sük a dolgozók kritikus észrevételeit és ötleteit. Ez minden szinten fontos a politika kialakítása ér?1 sikeres megvalósítása szempontjából.“ Fontos, és ezt — főleg az irányításban való részvételt — a kommunista szakszervezeti tisztségviselőknek kell szorgalmazniuk.

Lenin azt sürgette, hogy az irányítás ismeretét figy kell fejleszteni, mintha az általános műveltség része volna. Egy alkalommal azt mondta, hogy „minden szakácsnőt meg fog tanítani az irányítás kérdéseinek megértésére a szakszervezet.“ Iskolának nevezte a szakszarvezetet, ahol a dolgozók megtanulnak irányítani és gazdálkodni, megtanulják a kommunizmust.

Az irányításban való részvétel lényege az, hogy a dolgozókkal úgy számolunk, mint a termelés fő tényezőjével. Lehetővé tesszük számukra, hogy részt vegyenek a döntések előkészítésében. Pontosan tudatjuk a dolgozókkal, hogy milyen döntésekről van szó, miként járulhatnak hozzá a közösségi érdekeket szolgáló feladatok megoldásához.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy lemondanánk az egyszemélyi vezelés és felelősség elvéről. Viszont tudatosítanunk kell, hogy a dolgozók részvétele az irányításban a munkáshatatom konkrét megnyilvánulása az üzemekben, a munkahelyeken.

Persze, ha az üzemi konferenciák, a termelési értekezletek csak tájékoztató jellegűek, nem foglalkoznak behatóan ű munkahelyek megoldásra váró feladataival, aligha akad hozzászóló. És ez nem is csoda. Viszont, ha nyíltan beszélnek a problémákról, javaslatukat terjesztenek a résztvevők elé, akkor választ is kapnak, s az üzemi konferenciák, a termelési értekezletek a dolgozók irányításban való részvételének kifejezői lesznek.

A nagymegyeri (Üalovo) Szolgáltatóüzem munkahelyein a kommunista szakszervezeti tisztségviselők kezdeményezése alapján vált szokássá, hogy az üzemi konferenciát megelőzően a bizalmiak feljegyzik az egyes munkahelyek sajátos problémáit, a dolgozók észrevételeit, kívánságait és kérdéseit, s azokat előterjesztik az üzemi konferencián, a termelési értekezleten. S mindezt megvitatják, a problémá kát megoldják, a kérdésekre választ adnak.

Így azután érthető, hogy az év eleji energiaválság okozta mulasztást hamar pótolták, félévi tervüket már 51 százalékra teljesítették, és Simonies Imre elvtárs, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke bizakodva beszél arról, hogy

20,7 millió koronás évi tervüket az év végéig túlteljesítik.

Ez a példa is bizonyítja, hogy a dolgozók irányításban való részvétele, ha azt lehetővé teszik, ha céltudatosan alkalmazzák, hatékonyan segíti a tervfeladatok teljesítését.

Végeredményben pedig ez a célja az üzemi konferenciának, a termelési értekezletnek. Olyan cél, melyről az előkészítő politikai-szervező munka során nem feledkezhetnek meg a kommunista szakszervezeti tisztségviselők.

HAJDÚ ANDRAS

Ki tan éti® meg őket?

A fiatalok és o sajtó

Hatalmas a nyomtatott szó ereje. Főleg olyankor tudatosítjuk ezt, amikor saját problémánkban érezzük, tapasztaljuk hatását. A modern életvitel el sem képzelhető újságolvasás nélkül.

Milyen újságolvasók a fiata- lok? Hogyan és mit olvasnak? Ismerik-e, érzik-e a nyomtatott szó erejét? Olyan kérdések ezek, melyekre érdemes választ keresni.

Felmérések’, szociológiai tanulmányok bizonyítják, hogy a fiatalok nem rendszeres, inkább csak alkalmi újságolvasók. Utazás közben, vonaton, autóbuszban, villamoson veszik elő az újságokat, folyóiratokat. Esetenként zenehallgatás közben, vagy az iskolai szünetekben. Nem olvassák el az egész újságot vagy folyóiratot, csak bizonyos cikkeket, az őket érdeklő írásokat.

Kutató csoportunk tagjai megállapították, hogy míg a gyermekek újságolvasását a család, az iskola hatékonyan ösztönzi, bizonyos mértékig motiválja is, a fiatalok újságolvasása egészen más. Ha korlátozottak is anyagi lehetőségeik, annyi pénze mindegyiknek van, hogy tetszése szerint válassza meg, milyen újságot vásároljon. Végső soron tehát Önállóan, maga szabja meg: mit olvas.

A felmérés során rendszeres újságolvasónak minősítettük azt a fiatalt, aki egy hétre visszamenőleg legalább egy-egy írás, közlemény címére, tartalmára emlékezett, s így állapítottuk meg, hogy az ipari tanulók 27,7

százaléka, a közép- és főiskolások 30,6 százaléka nem rendszeres újságolvasó. A fiúk, feltehetően a sport iránti érdeklődés miatt, rendszeresebb új-! ságolvasók, mint a lányok.

Furcsa, ellentmondásosnak tűnő jelenségre figyeltek fel munkatársaink az adatgyűjtés során: az érettségire, államvizsgára készülő fiatalok ke-* vésbé rendszeres újságolvasók, mint a többiek. Ennek valószínű oka az, hogy szabad idejük jelentős részét leköti a vizsgára való felkészülés.

Figyelemre méltó, hogy milyen témák érdeklik a fiatalo- kát. A felmérés szerint az ér* deklődés aránya százalékban kifejezve a következő: szórakoztató jellegű írások 77,4 százalékos, sport 08,5 százalékos, katasztrófákról és balesetekről szóló írások <38,0 százalékos, ifjúsági témák 57,6 százalékos, kortársak életéről szóló írások 55,6 százalékos, folytatásos re- gények 54,2 százalékos, hirdetések 35,4 százalékos, a művészet és kultúra kérdéseiről szóló írások 32,1 százalékos, a nemzetközi események hírei 25,3 százalékos, tudomány és technika 30,3 százalékos, a belpolitikai események hírei 16,3 százalékos, köz- és népgazdasági kérdések 4,8 százalékos.

Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a fiatalok érdeklődésében megmutatkozik a gyermekkorban kialakult olvasási szokás. Erre utal a szórakoztató jellegű írások, a sportról, valamint a katasztrófákról és balesetekről szóló írások, és a folytatásos regények- iránti nagyfokú érdeklődés.

Nyomon követhető az önálló ízlés alakulása is, mert hiszen a tegnapi gyermek, a mai fiatal már érdeklődik az ifjúsági témák, a kortársak életéről szóló írások iránt. Az a tény, hogy aránylag csekély érdeklődést tanúsítanak a belpolitikai események hírei, a köz- és népgazdasági kérdések iránt, bizonyítja: még nem érettek, nem tekinthetők érett olvasóknak.

A spontánul megmutatkozó érdeklődés jelzi, hogy milyen írások közlésével lehet hatni a fiatalokra. Meggyőződésünk, hogy ezeket a tényeket a műfaj megválasztásánál figyelem-/ be is veszik a sajtó dolgozói, akik a fiataloknak írnak. Fel-i merülnek azonban ezek a kérdések: Ki tanítja meg őket a rendszeres újságolvasásra? Mit teszünk azért, hogy a fiatalok érett olvasókká legyenek?

Sajnálattal állapítottuk meg a felmérés során, hogy kevés kivételtől eltekintve, valójában senki sem tanítja őket újság- olvasásra.

Vitathatatlan: ez elsősorban az iskola, az ifjúsági szövetség és a család kötelessége lenne.

Kellő pedagógiai tapintattal, a fiatalok életkori sajátságait feltétlenül figyelembe vevő nevelési rendszer alkalmazásával érdeklődésük irányítható.

Tenni kell tehát, mert a felmérés adatai sürgető követelményként jelzik: alapvető változásra van szükség, ha azt 1979. akarjuk, hogy a fiatalok rend szeres újságolvasók legyenek, jx. 20. ismerjék meg és érezzék a nyomtatott szó erejét.

HILDA HQL1N0VÄ ^