Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-14 / 190. szám, kedd

A legegvszerttbb a legnehezebb Orest Dm boy nemzeti művész hotvonéves Orest Dubay Szlovákia egyik legismertebb grafikusa. Nem­csak neve, hanem jellegzetesen leegyszerűsített, tömör arcula tú <iIkotásai is mélyen emléke­zetünkbe vésődtek. Szinte hihetetlen, hogy a fe kete-fehér műfaj oly aktív mű­velője valamikor kizárólag fes­tészettel és szobrászattal fog la lkozott. Grafikus eszközök höz 1945 körűi! nyúlt először. De bármihez fogott ls, az A háború borzalmai benne is heves tiltakozásit váltottak ki (In memoriam Tokajik; Háború után. Halott nő stb. című mun­káiban ). Az „éj vészjósló ma­daraitól“ azonban csakhamar a . virágzó nap fészkelő madarai­hoz" pártolt át. Ettől kezdve a fák, madarak, lepkék, virágoik, felhők, napsugarak lettek fi­gyeli meztetö fegyverei. Velük együtt a civilizáció velejáróba technika eszközei, illetve vív­Orest Dubay: Partizánőr járat (linómetszet) anyag iránti érzékenysége min den területen egyformán meg­nyilvánult. Orest Dubay életútja nem ép pen zökkenőmentesen kezdő­dőit. Édesapját — aki az Egytv sült Államokba vándorolt — ti­zenhat éves koráig nem látta. Hat testvérével addig édesany­ja nevelte. A gimnázium befeje­zése után (szülőfalujában, a Prešov melletti Veľká Po Taná­ban) Bratislavában rajzot, föld­rajzot és térképészetet tanult. Megismerkedett néhány vele egykorú művésznövendékkel, akiknek rábeszélésére beiratko­zott a Műszaki Főiskola képző- művészeti szakára. 1943-ban végleg itt telepedett le. Első olajfestményein a ná'la Idősebb Peter Matejka hatása érezhető. Később a francia ex­presszionista, Georges Rouault konstruktív felépítésű képért voltak rá döntő befolyással. Eb­ben az Időben főleg színházi, cirkuszi környezőt Ml meríti té­máit. Viaszrajzai már jövendő grafikáinak kontrasztos fényha­tásaira utalnak. Legjobb faszoltai, illetve doimiborművei (mint például a lányok) 1945—46 körül szület­tek. A következő két év alatt grafikáiban már sajátos, a leg­lényegesebbre korlátozódó áb­rázolásmódot sikerült kialakí­tania. Kortársad elbeszélő, ex­presszív, vagy a szürrealizmus félé hajló törekvéseitőil Dubayt népies, szinle faragatlan, amel­lett érzékeny, balladikus kife­jezési formája különböztette meg. A liarsányság, fellengzős- ség miindig távol állt tőle. In- kábh „halkan szólt“, az élet értelmére, szépségeire csende­sen hívta fel a figyelmet. naányai is egyenlő mértékben vannak jelein grafikáin, a fejlő­dő élet üdvözléseiként. „Hiszek a technika humánus elhivatott­ságában. De azt is tudom, hogy a technika önmaaa nem váltja meg az embert nyomorúságaitól és alapvető nehézségeitől.., Az életerőt és életörömöt min­denki saját maga kell, hogy ki­harcolja. Művem az emberbe vetett hitből ered" — mondta a művész egyik nyilatkozatá­ban. 1948 után készített grafi­kai ciklusai — melyekl>e.n gya­kori a munka motívuma — ezt az optimizmust sugározzák. így például a Napok és évek (1950- ből), Kis lapok. Fel a hegyek­be, később az Üj tavasz című sorozatok. A kinagyított rész­let hatáserejét — mely idővel jellemzőjévé vált — ezekben a műveiiíben már alkalmazta. Ko Ionian Sokol, az egyik leg­kiválóbb grafikus 1948-ban a Műszaki Főiskolán tanársegéd­jévé választotta. Egy év múlva az akkor megnyíló Képzőművé­szeti Főiskolán lett tanársegéd, s máig itt oktat, miközben rek­tor és docens lett. 1957-től készített grafikai so­rozataival: a Szputnyik című PVC-metszetekkel, a Fekete fe­héren című fametszetekkel, a Fák, Felhők, Emberek című li- noimeitszeteíkkeil nem egy orszá­gos méretű verseny díját nyer­te el. 1961-ben állami díjat ka­pott, 1965 ben a firenzei Kép­zőművészeti Akadémia tisztelet­beli tagjává választották. Az NDK-ban, az NSZK-ban több­ször, Bagdadban 1964-ben ren­deztek müveiből önálló tárla­tot. 1969-ben érdemes művész lett, két éve pedig nemzeti mű­vész címmel tüntették ki. Orest Dubay könyvillusztrá­lással és épületdíszítő tervek készítésével is foglalkozik. Egyik legkorábbi monumentális terve a bardejovi kórház üveg­ablaka (1958-ból). Nagyméretű dekoratív műveiben a festé­szet eszközeit „a fém tisztán grafikai ki fejezőerej ével“ pá­rosítja, s gyakran dolgozik fény kontrasztokkal. Mindenféle anyaggal, illetve technikával próbálkozik, az üvegablakoktól kezdve, a kovácsolt rácsokon át a gobelinekig; ez vállalkozó szetlleiméről, folyton kutató lé­nyéről tanúskodik. Az utóbbi években a vonalak és a színek optikai hatásai foglalkoztatták leginkább. A képzőművészeti alkotás alapvető követelményének az egyszerűséget tartja: „A leg­egyszerűbb a legnehezebb" — állítja. Ebből ered tehát tömör fogalmazása, egy-egy színfolt­tal, sziluettel, bizonyos részlet kidomborításával elért hatás. Lényegében minden művével ugyanazt a gondolatot igyek­szik kifejezni: az életbe vetett hitét, amely nemegyszer (az Elet dala című ciklusban) szin­te himnuszba, halk magaszta- lásba csap át. Képeinek síkját „az élet fényének heves ra­gyogása" töilti be. L GÄLY TAMARA Mély k ú t b ó I Néprajzi könyv a tanyai életformáról KULTURÁLIS HÍREK □ A Német Demokratikus Köztársaság egyik déli megye- székhelyén, Gerában tartották meg az I. nemzeti gyermek­fesztivált, amelyen egész estét betöltő játékfilmeket, rajz- és bábfilmeket, valamint tv-játé- kokat mutattak be. Az alkotók találkoztak az ifjú közönség képviselőivel, s egy szeminá­rium keretében alkalom nyí­lott arra is, hogy a filmesek és a pedagógusok a tovább­lépés lehetőségeiről, illetve a gyermekfilmek nevelő hatásá­ról lájékoztassák egymást. □ A szovjet oktatásügyi mi­nisztérium dohányzásellenes kampányt indított. Rendeletben szólította fel az általános is­kolákban és a kollégiumokban dolgozó pedagógusokat, hogy erélyesen lépjenek fel a do­hányzás ellen. A tantervekben és a tankönyvekben az eddi­gieknél nagyobb teret szentel­ned a dohányzás ártalmaival kapcsolatos témáknak, és kü­lönösen sokat várnak a peda- góusok személyes példamuta­tásától. A tanyai életformáról megje­lent néprajzi munkák sorát gazdagítja Szenti Tibor: A ta­nya című munkája. A Hódme- ző vásárból y-ko-páncsi tan yák közé vezeti el az olvasót ez a könyv, A „tanyavilágba“, ahogy a tanyák népének sajátos és va­lóban külön „világ“ nak is ne­vezhető életformáját általános­ságban nevezik. Ismerjük-e ezt a világot, melynek külső látványát — a szétszórtan álló tanyák képét — az ember madártávlatból oly megszokottan szemléli? Bár a tanyák történeti gyö­kerei a török uralom előtti ko­ra, a XV. századig nyúlnak vissza, fénykorukat a XIX, szá­zad második felében és a XX. század eleijén élték. A zárt te­lepülésekhez tartozó tanyák ki­alakulását a fokozatos legelő­feltörés, az egyéni földtulajdon kialakulása és a mezőgazdaság fejlődése magyarázza. Belterjes gazdálkodás semmiképpen sem teremthető meg úgy, hogy a gazda egész éven át benn la­kik a városban, s helyette a majoros él a tanyán. Közel lenni a földhöz, a termeléshez! — mindenütt ez vol az egyik legfontosabb szempont a ta­nyaépítésnél, s legalább nyári kint tartózkodásra késztette a gazdákat. Szerepet játszott az is, hogy a családok megszapo­rodtak, a városban levő családi ház túlnépesedett, s a fiatalabb fiú, vagy a szegényebb ág ki­költözött végképp a tanyára. Az 1950-es években a szövetkeze­tesítés után a tanyák száma csökkenni kezdett, de Magyar- országon napjainkban is majd­nem 1 millió ember él tanyán. Nálunk jóval kevesebb, de a könyv a csehszlovákiai kutatók és olvasók számára is sok ér­dekességet tartalmaz. Szenti Tibort is ifjúkora óta foglalkoztatja a tanyák törté­nete. A hagyományos és az át­alakuló paraszti életformát ku­tatja, Ismeri a belső feszültsé­gekkel teli, elhanyagolt, vál­ságba jutott tanyasi világot és életet. Az ott élő emberek sor­sát belülről élve és megértve, szenvedélyes felelősséggel vál­lalkozott könyve megírására. A tanyán élő törpe- s kispa- rasztok küzdelmes életéről ír, s munkájával a szociológia felé kitágítja a néprajztudomány­ban szokásos határt. Élményszerű, elbeszélő stí­lusban idézi fel családjának, rokonságának történetét; sze­retettel betűzi az íráshoz nem szokott paraszti kezek fennma­radt vonásait, megszólaltatja az élettel végső számadást készí­tő idős embereket, hogy a le­hető legteljesebb és legponto­sabb képet festhessen életük­ről. Emberi magatartások, vi­szonyok, belső rezdülések ís megjelennek könyve lapjain. Nem tud elfogulatlanul írni övéiről, felüilkerekedni érzésein és kötöttségein, munkájából mégis másfél évszázad renge­teg gonddal és nyomorúsággal, kevés örömmel teli története jelenük meg. A müvet értékes fényképek egészítik ki, amelyek szinte lé- pésről-lépésre követik nyomon a tanya történetét, megépítésé­től a pusztulásig. Szent Tibor könyve alapvető dokumentum. így jellemzi mű­vét a szerző: „Merítettem egy mély kából. Vize továbbra is lentmarad, de egy vödörnyi legalább a földszínre került" A kiadvány a mi könyvesbolt­jainkban is megvásárolható. FEHÉRVARY MAGDA A tizenegyedik MA KEZDŐDIK A MOSZKVAI FILMFESZTIVÁL Moszkva ünnepi díszbe öltö­zött: a fellobogózott szovjet főváros a világ minden tájáról összesereglett filmművészeti szakembereket, alkotó művé­szeket, a hírügynökségek és a sajtó képviselőit köszönti, akik a XI. moszkvai filmfesztiválra érkeztek. A seregszemle azok­nak a találkozója, akiket ez a jelmondat egyesít: A film­művészet humanizmusáért, a békéért, a népek barátságáért. Jelentős évforduló — a szov­jet filmművészet hatvan éve — jegyében zajlik az idei szemle; augusztus 27-én lesz hatvan esztendeje, hogy Lenin aláírta a szovjet film államosításáról szóló dekrétumot. A jubileum­ról a fesztiválon is megemlé­keznek: néhány külön progra­mot szentelnek az eseménynek. Az évfordulóra alapított em­lékérmet is a szemlén adják át azoknak a jeles filmművé­szeknek, akik különösen sokat tettek e művészeti ág fejlő­nagyszabású seregszemlén. Ez azt jelenti, hogy rekprd szü­letett, hiszen az első fesztivá­lon, 1959-ben „csak“ 32 ország mutatla be filmjeit. Az eltelt húsz esztendő alatt a fesztivál tekintélye évről évre nőtt. Az idei szemlére valamennyi szo­cialista ország elküldte alko­tásait, bemutatják produkcióikat a nyugati filmnagyhatalmak, s bejelentették részvételüket a harmadik világ országai is. Ebben az évben is három kategóriában lesz verseny: já­ték-, rövid- és gyermekfilmek versengenek, s a hivatalos ve­télkedőn kívül informatív vetí­téseket és szakmai bemutató­kat is tartanak. A világ min­den részéből a fesztiválra ér­kező mintegy 900 filmszakem­ber előtt 500 filmet vetítenek le a szovjet főváros mozijai­ban. Hazánk filmművészetét a játékfilmek versenyén Jaromti Jires Az ifjú ember és a fehér bálna című alkotása képviseli. Hazánk filmművészetét a moszkvai fesztiválon AZ IFJO EMBER ÉS A FEHÉR BÁLNA című film képviseli. A képen: Jana Brejchová és Eduard Cupák, az alkotás főszereplői (Ján Kudéla felv.) déséért. A jubileum napján pedig a Nagy Színházban ün­nepségen emlékeznek meg a szovjet film születésének hat­vanadik évfordulójáról. A moszkvai fesztivált mindig is az különböztette meg a leg­ismertebb nyugati filmszemlék­től, hogy a világ összes fil­mesének fórumot biztosítva a népek közötti megértés és ba­rátság ügyén munkálkodik. E hagyomány szellemében rende­zik me.g az idei szemlét is, melyen a régi barátok mellé újak is felzárkóznak, akiket nem csak a fesztivál hírneve vonz a szovjet fővárosba, ha­nem az az őszinte elhatározás, hogy a fesztivál eszméjének megfelelően segítsék a hala­dást. A legutóbbi seregszemlét minden földrész előtt nyitott fesztiválnak nevezte Leonyid Brezsnyev. Nem vitás, hogy az idei szemle Is a demokratikus filmművészeit igazi ünnepe lesz. Szergej Eizqnstein Éljen Me­xikó! című világhírű filmjének ősbemutatójával nyílik meg augusztus 14-én, a Rosszija Szálló 3000 fős hangverseny- termében a XI. moszkvai nem­zetközi filmfesztivál. A harmin­cas évek elején forgatott és sokáig elveszettnek hitt filmet most Grigorij . Alekszandrov rendező, Eizenstein egykori alkotótársa újította fel és fe­jezte be. Kilencvenhét ország, valamint az ENSZ, az UNESCO, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet és a chilei hazafias erők képviseltetik magukat a A Szovjetuniót Szavva Kulis filmje, a Szárnyalás reprezen­tálja, mely az űrhajózás elmé­lete megalapozójának, Konsz- tantyin Ciolkovszkijnak állít emléket. A főszerepet Jevgenyij Jevtusenko alakítja. A magya­rok Az erőd című filmet mu­tatják be. A játékfilmverseny zsűrijének elnöke Sztaniszlav Rosztockij szovjet filmrendező. Hazánk egyébként mindhá­rom kategóriába benevezett. A gyermek- és ifjúsági filmek vetélkedőjén A vétrovi indiá­nok című alkotással veszünk részt. A rövidfilmek kategóriá­jában hat művel képviseltetjük magunkat. Versenyen kívül az érdeklődők megtekinthetik a Bátyám minden pénzt megér, a Veszély, az Esőre várva, az Aranyidők, a Repüjl madár, re­pülj, Az ügyvéd, valamint A férfiak kurblival című cseh szlovák filmeket. A fesztiválra az idén is több ismert személyiséget hívtak meg. Az augusztus 28-ig tartó szemle vendége lesz előrelát­hatólag Cesare Zavattini és Giuseppe de Santis (Olaszor­szág), Rádzs Kapur (India), King V/idor (Amerika), Fábri Zoltán (Magyarország), Neveim Koka- nova (Bulgária), Jerzy Kawale- rowicz (Lengyelország). A filmfesztiválon népes csehszlo­vák küldöttség is részt vesz. Tagjai közt van Marta Vanču- rová, Jana Brejchová, Jaromil Jireš, Stefan Uher, Oldŕich Lipský, Emília Va'sáryová, Mi­lán Kfíazko és Naďa Konva­linková. —ym— 1979. VIII. 14. Az érdeklődtek versenyen kívül láthatják AZ ARANYIDŐK cimü - szlovák fűmet. A képen: Jan Viusák, u főszereplő (M. Kordoš felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom