Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-10 / 187. szám, péntek

Popzene - ipar, üzlet művészet Ľ.UBOIVIÍR DORÜZKA KÖNYVÉRŐL Néhány hónapja jelent meg az Opus zeneműkiadó vállalat gondozásában dr. Ľubomír Do- ružka könyve. Popzene — ipar, üzlet, művészet címmel (Popo- lárna hudba — priemysel, ob­chod, umenie). Már maga a cím is utal arra, hogy nem egyszerű poplexikon vagy a popzene történetével foglalko­zó kiadvány kerül az olvasó kezébe, hanem olyan könyv, amely mélyebbre hatol, új meg­világításból foglalkozik ezzel a zenével. Éppen ezért több fi­gyelmet érdemel. A könyv áttekintést ad a popzene társadalomban elfog­lalt helyéről, a századforduló­tól mostanig. A legnagyobb fi­gyelmet az utóbbi húsz-harminc év popzenéjének szenteli a szerző, kezdve a rockandrolltól. Mindjárt az elején szükséges­nek tartja meghatározni, hogy mit is ért popzene szó alatt. [Az egyes stílusok és kifeje­zések meghatározása különben nagyon nehéz. Például a Slov- koncert egyik plakátján az Ex­press mint rock-együttes sze­repel, holott zenéjük vajmi ke­veset tartalmaz a rockból.] Hosszas fejtegetés után arra a megállapításra jut, hogy pop­zene az, ami nem tartozik a komoly zenéhez és a népzené­hez. A popzene kezdetét nagy­jából századunk első évtizedé­re teszi, majd felvázolja e zené fejlődését, foglalkozik az egyes stílusokkal. Az új áramlatok keletkezését (dzsessz, swing, rock) az afro-amerikai és az európai zene találkozásaként és ezek szintéziseként magyaráz­na. Foglalkozik azokkal az el­lenállásokkal, amelyeket min­den új hullám kivált a régit megszokott generáció részéről. Pár sorban lehetetlen leírni minden témát, amellyel a könyv foglalkozik, ezért csu­pán néhányat említenék: a pop­zene mint az ipari termelés és az alkotó művészi erőfeszítés ellentétes hatásának eredménye (az ipari termelés alatt a hang­lemezgyártás és a tömegtájé­koztatási eszközök értendők]; a popzene és a társadalom, tá­madás a társadalmi tabuk el­len: szexuális forradalom és a kábítószerek; a fiatal közönség és értékmérő módszerük stb. A felsorolt témák közül talán az első szorul bővebb magya­rázatra. Arról van szó, hogy mikor egy előadóművész új stí­lust, új hangzást kezd alkal­mazni és képes ezt sikerre vin­ni, rögtön rengeteg utánzója lesz, amit elősegít a hangle­mezgyártás profit utáni haj­szája. A sok hasonló stílusú kiadott mű miatt az új stílus elveszti eredeti, haladó tölté­sét és az igényesebb zenészeket már nem elégíti ki. Oj módsze­rek felé fordulnának, azonban a kiadóvállalatok újabb és újabb hasonló stílusú számot követelnek tőlük. Tehát ellen­tétben áll a művészi továbbfej­lődés, a megszokott-tói valami újra való törekvés a hangle­mezgyártással, mely a nyereség miatt nem szívesen kockáztat, inkább gyártaná a régit, a be­váltat. Egy másik érdekes téma, amivel a könyv foglalkozik, az eltérő értékmérő módszer. A legtöbb bíráló szó az új zené­ről az idősebbektől hallható, akik védik saját ifjúkoruk ze­néjét. A legtöbb ecetben azon­ban anélkül bírálnak, hogy ala­posan ismernék az új zenét, illetve értékeit. A szerző sze­rint ez ahhoz vezet, hogy az újat a régi módszer szerint ér­tékelik és így szinte megdönt­hetetlennek látszik az a megál­lapítás, hogy az új zene zenei­leg teljesen értéktelen, csupán pillanatnyi divathóbort vagy az ifjúság megtévesztésének következménye. Nem kell mesz- szire menni ilyen megállapí­tásért. A Kultúra Világa című sorozat egyik cikkírója fejlet­len melodikus érzékkel és túl- fejlett ritmikai érzékkel vá­dolja a dzsesszrajongót, aki olyan kompozíciók felé fordul a legszívesebben, me­lyekben átütő mozgási képletek uralkodnak, dallammenetük pe­dig némiképpen csökevényes. Ilyen a legtöbb jazz-darab.“ Az idézet egy igen tekintélyes ko­molyzenei szakembertől szár­mazik és jó példája annak, hogy hova vezet az új zene ré­gi módszerekkel történő érté­kelése. Az új nemzedéknek azonban, mely magáévá teszi az újat, más a nézete az új zene értékéről. „Az érték alap ja új, eltérő kategóriákba to­lódhat el“ — írja borňžka. A könyv viszonylag legke­vésbé alapos része az, amely a cseh és szlovák popzenével foglalkozik. Ez azonban rész­ben érthető, hisz 26 oldalon inkább csak egy-egy érdeke­sebb időszak és név fölvillan- tásáról lehet szó, semmint ala­pos elemzésről, feltáró munká­ról. Sokkal több dicsérő szó mondható el azokról a feje­zetekről, ahol általánosságban foglalkozik a popzenével. Ál­talános következtetéseket le­vonni a popzene egyes esemé­nyeiből, a társadalom egyes csoportjaira gyakorolt hatásá­ról, a társadalom popzenére gyakorolt hatásáról, és ezek között meglátni az összefüggé­seket: nehéz és felelősségteljes feladat. Alapos ismereteket követel, nemcsak a popzene te­rületéről. A szerző nincs híján ezeknek a tulajdonságoknak. Talán a mai csehszlovákiai pop­zenei kritika legjelentősebb képviselője, cikkei több kül­földi lapban jelennek meg, még a dzsessz területéről is (Jazz Fórum). Széles körű kritikai munkássága alatt kristályosod­tak ki benne a popzenével kap­csolatos nézetek, melyek egy része ebben a könyvben talál­ható. Nem lehet célja ennek a cikknek, hogy kimerítő elem­zést nyújtson a könyv minden egyes fejezetéről. Ha azonban egészében véve nézzük a könyv tartalmát és témakörét, megállapíthatjuk, hogy alapos felkészültséggel megírt mű je­lent meg. Minden következte­tés alaposan alá van támaszt­va érvekkel és néhol szám­szerű adatokkal is. Nem ár­tott volna azonban pontosab­ban meghatározni, a második fejezetben, az egyes stílusokat. Érzésem szerint túlságosan nagy súlyt helyezett az előz­mények, körülmények és hatá­sok leírására. Ennek ellenére talán nem túlzás azt állítani, hogy a következtetések nagy része általános érvényű. Termé­szetesen nem foghatják át tel­jesen ennek az állandóan fej­lődő zenének szinte áttekint­hetetlen, szerteágazó problémá­ját, viszont igen örvendetes már maga az a tény, hogy ilyen inü napvilágot láthatott. GYUROVSZKY LÄSZLO Szabadidő A tudományos-műszaki forra­dalom, mely szemünk láttára bontakozik ki világszerte egy­re erőteljesebben, nemcsak cso­dálatos találmányokkal, az em­ber életét szebbé, jobbá és gaz­dagabbá tevő technikai csodák­kal lepi meg az emberiséget, hanem azt is eredményezi, hogy egyre több a szabadidő. Ennek ésszerű, kulturált kihasz­nálása azonban újabb problé­mát jelent. E probléma megol­dásához, a szabadidő hasznos és helyes kihasználásához igye­keznek segítséget nyújtani a vi­lág számos országában ma már rendszeresen megjelenő „sza­badidő- vagy hobby-folyóira- tok“. Magyar nyelven a buda­pesti Lapkiadó Vállalat gondo­zásában az idén jelent meg az első ilyen jellegű folyóirat Szabadidő címmel. A napokban jutott el hozzánk az egyelőre negyedévenként megjelenő folyóirat 2. száma, amely még magán viseli az út­keresés jegyeit, azt a törekvést, hogy a lap megtalálja a saját profilját. Erről a szerkesztőség a lapban így fejti ki nézeteit: „A világ sok, csaknem vala­mennyi részén megjelenik már a szabadidővel, annak hasznos és kellemes, tartalmas és élet­szépítő eltöltésével foglalkozó lap. Nem a mi finnyáskodásun­kat terheli, vagy dicséri, ha úgy éreztük: nem tekinthetjük mintának egyiket sem a ke­zünkbe kerültek közül. Mit is kezdenénk a milliomosok ked­velt időtöltéseivel, vagy a tisz- tán-4udományos-társadalmi pro­blémákat feszegető — egyéb­ként gyakran magvas — írá­sokkal, ha egyszer nálunk most arra van szükség, hogy először is gondolkodjunk a gyakran el­Egy új folyóiratról fecsérelt, gyakran túlterhelt, gyakran meg rosszul kihasz­nált szabadidőre. Arra, amely szoros összefüggésben alakul ki az általunk — tehát itt és most — végzett munkával, a mi életkörülményeinkkel, amelyek szinte évről évre rohamosan változnak A Szabadidő színes borítójú, 64 oldalas 2. száma a szabadidő hasznos és kellemes eltöltésé­nek különféle módozataira hív­ja fel az olvasók figyelmét tar­talmas és érdekfeszítő írások­ban. Külön cikk foglalkozik a Balatonnal és a vele kapcsola­tos turisztikával, és érdekes írásban számol be a lap az evezős sport szépségeiről, le­hetőségeiről. Híres személyisé­gek (Kossuth Lajos, Deák Fe­renc, Hunyadi László, Dózsa György, Wagner Richard, Liszt Ferenc, Arany János, Toldi Mik­lós, Jászai Mari, Jávor Pál és mások) névrokonaival készítet­tek interjúkat a lap munkatár­sai, többek között arról is ki­faggatták őket, hogyan, mivel töltik szabadidejüket. Több írás a képzőművésze­tekkel és a zenével, zenehall­gatással kapcsolatos hasznos időtöltésről szól és a lap nagy terjedelemben foglalkozik a pop zenével, e műfaj képviselőivel is. A szerkesztőség, amely arra törekszik, hogy az összes kor­osztályok igényeit kielégítse, a szerkesztőségi üzenetekben rea­gál az idősebb korosztályokhoz tartozó olvasók javaslataira, akik a pop- és rockzene pro­blematikáját ki szeretnék szo­rítani a lapból. A szerkesztő­ség válasza: mivel a fiatalok közül rendkívül sokan kedve­lik ezt a zenei műfajt és ér­deklődnek annak művelői, az egyes együttesek és énekesek iránt, a lap — a fiataloknak szóló mellékletben — a jövőben is szándékozik ilyen jellegű írá­sokat, fotókat közölni. A Hobby címet viselő rovat­ban ezúttal a főzőcske, a sakk, a díszállat-tenyésztés, a bélyeg­gyűjtés és a bridzs kapott he­lyet. A főzőcske-rovat a sza­badban történő sütés-főzéshez ad hasznos útbaigazításokat és receptet is közöl, a sakkro­vatban sakkfeladványok, a dísz­állat-tenyésztéssel foglalkozó rovatban az aranyhalak te­nyésztésével és etetésével kap­csolatos tájékoztatás, a bélyeg- gyűjtő- és bridzs rovatban pe­dig e kedvtelésekkel kezdő szinten foglalkozók számára szóló tudnivalók találhatók. A sport és turisztika meg- kedveltetését célozzák a „Csa- litvándor lettem“ és a „Bar­langászat“ című írások, vala­mint a kulturisztikával (a lap szerint szépen magyarított „testépítéssel“) foglalkozó, fényképes utasításokat, gyakor­latokat tartalmazó cikk. A Sza­badidő nem feledkezett el a gyermekekről sem. Számukra is ügyes ötleteket, tippeket ad szabadidő hasznos eltöltéséhez. A kisfiúkat ezúttal a sárkány­készítéssel, a kislányokat a gyöngyfűzéssel ismerteti meg. rajzos útbaigazításokkal. Hat oldalnyi különféle rejtvény, több színes-humoros írás és még sok, egyéb érdekes olvas­nivaló, divatrovat, 4 oldalas ké­pes ízelítő a „régi szép idők­ből“, képes riportok stb. teszik vonzóvá ezt a tartalmas, színes, új folyóiratot. SÁGI TÓTH TIBOR Aligha szorul különösebb bi zonyításm, s főleg nem egy szakmabeli részéről, akit akár elfogultsággal is megvádolhat­nak, hogy a riport végleg lét- jogosultságot nyert az iroda­lomban. A műfajok egyre: in kább összemosódó —, egyosek szerint válságjelenségként ke zelendő — területén a novellá­val és a regénnyel hármas ha­tárt alkot. A műfajt rosszul mű­velőik miatt annyiszor elma­rasztalt riport, a világirodalom újító törekvéseiben módszer­ként tör utat magának. Riport­regények, riportnovellák, iro­dalmi riportok, lírai riportok látnak napvilágot, amel yekl>en elsődlegesen a tény, a valóság igaz felmutatása kerül előtéri**, megerősítve a dokumentatív hitelességgel, esetenként a szo- ciografi kits feldolgozásmóddal. Mindezek mellett irodalomesz­tétikái mércével mérhető érté­keket is hordoznak. Ilyen ten­denciák után érthető, ha min­dig fokozott érdeklődéssel for­dulunk a riport műfaji problé­mája felé egy egy csehszlová­kiai magyar riporfkönyv megje­lenésekor. Kétszeresen ígv van 0z, ha egy, íróként és költő­ként már elismert alkotó köte­téről van szó. Sokszor hangoztatott kifogás a lapjainknál dolgozó újság­írók, szerkesztők részéről, hogy a szerkesztőségi muntka alig ad lehetőséget olyan riportok meg írására, amelyek nemcsak nap rak ész információjuk, gyors, át­fogó problémai©1 tárásuk, pon­tos helyzetképeik miatt figye­lemre méltóak, hanem mara­dandó esztétikai, és nem utol- sósorlian erkölcsi értékeik miatt is. Vagyis a kort doku­mentáló, a benne élő, alkotó emberi típusokat megörökítő, az igazság kimondásában elkö­telezett, nyelvi stílusában és eszmei tisztaságában ki­fogástalan politikus iro­dalom termékei. Szinte termé­szetes, hogy az ilyen riportok előbb-utóbb könyvért kiálta­nak. S ilyenkor a szerző (ri­porter) és a könyvkiadó közös felelősséggel dönti el, mi ke­rül kötetbe. Ha egy ember naponta meg küzd az idővel, a napilap vagy hetilap szerkesztése diktál la irammal, óhatatlanul is szert tesz egyfajta rutinra. Ha ebben a küzdelemben nem kerekedik felül az írástudó felelőssége, téma- és önbecsülése, akkora riportútjain megismert tény- és élményanyagot ezzel a rutinnal veti papírra. Ez inág nem vol­na baj, hiszen ezek az írások időszerű információikkal segí­tik a szocialista sajtó tájékoz­tató. mozgósító funkciójának kiteljesítését. A baj akkor kez­dődik, Ina az olvasó ezeket a riportokat a ma rád and óságra törekvő kötetekben is viszont­látja. Ilyenkor tudatosítjuk va­lójában, hogy bevenyészettsé- gükön még az oly látványosan megjelenítő tájleírás sem segít, amilyeneket az erős, jelentős lírai és szépírói tehetséggel al­kotó Gál Sándor Liliomon kür­tök című kötetében olvasha­tunk. A kötet első riportjának — Hat mogyorófa bot története — bevezetését olvasva izgalomba jön az olvasó. Lassan azonban lelohad a feszültség, amikor látja, hogy a riporter telefonál­gatásain kívül másról alig sze­rezhet tudomást a veterán har­coshoz vezető úton. Ez a fur­csa keresés, majd a megtalált Bitter Ferenccel folytatott be­szélgetés híján van a mogyo­rófa botokat faragó ember éle­te oknyoimozó feltárásának. A téma erejét a bevezetésen kí­vül a befejezés is bizonyította, ahol novellisztikus elem — az udvaron nevelt mogyorófa — kerül a riportba. Az első rész­ben önálló riportként szerepel még az Este a fonóban, Göraői lakodalom. Mintha mese szól­na, Lilinmos kürtök, „Mi ha megyünk, csak siessünk ...“, Zétéwfi vizeken és a „Naayiá- ból meaörökíteni a korom". Té­májuknál fosva — népi hagyo­mányok meeőrzése — egybe­tartoznak A rinort-láno két leggyengébb szeme az Este fonóban és a Gömöri lakoda­lom, amelyekben a rinorter szinte főszereolővé Iód elő Az első esetben plkerüli figyelmét .17 ellentmondás, amely pedig nyilvánvaló: az egykor saját kincsként őrzött táncokat, da­lokat az idős embereknek is egymástól kell újra megtanul­niuk. A Görgői lakodalomban nem lép ki a riporter az ese­mény szabta keretből és a vendég szerepéből. A lakoda­lom mozzanatai a falu társa dalmának, belső életének szer­kezetét is tükrözik. A szocia­lista társadalom teremtette anyagi jólét több szokást a szélsőségekig felfokozott. En­nek egyik megnyilvánulása t(többről helyszűke miatt nem szólok), hogy a lakodalmas menetből a „nézőknek is kí- kiadnak pálinkás üvegeket“, de nemcsak a kedv „megemelésé­ért“, hanem mert eszerint ítélt meg a falu, gazdag volt-e a la­kodalom. A ciklus és egyben a kötet legjobb darabjának tartom a Zétényi vizeken című riportot, amelyben a szerző szereplése igazi felfedezéseket eredmé­nyez. A vízi emberek, halá­szok, pák ászok leleményes, év­századokon át gyarapodott tu­dását örökíti meg. Az első rész riportjai közül éppen ebben kérdez legkevesebbet a ripor­ter. Pontosabban: itt birtokol­ja legbiztosabban a téma anya­gát, s éppen ezért nem tűzdeli meg ezt bizonyítani hivatott, fölösleges kérdésekkel. A kötet leggyengébb fejezete a Smink nélkül című. A szí­nészportrék alig közölnek töb­bet a MATESZ megszólaltatott színészeiről, mint amit egy dél­szlovákiai színházlátogató is tud. Ezt húzza alá az a tény Is, hogy a megírás óta eltelt három-négy év alatt több lé­nyeges változás történt a mog szólaltatott színészek, de- a színház éleiéiben is. Ezért sem indokolt, hogy az ilyen napra kész riportok helyt kapjanak kötetben. Különösen akkor nem, ha mint ebben az esetben is. erkölcsi közhelyeket, féligazsá­gokat, sejtelmes önvallomáso­kat, itt-olt pletykaszintű közlé­seket tártál ma znak. Volt egyszer egy osztály ... Ez a címe a kötet legegysége­sebb, szándékában, törekvésé ben I egeg y ér tel m űbb portré-so­rozatának. Előnyére vált ennek a vallomásos írásnak, hogy Gál Sándor nem sajnálta próza írói tudását az anyagtól. Sajnos, a műfaj buktatóját Ut sem tudta kikerülni. Szándékát nem vitle el a célig. Ezt nem menti az az érv sem, amivel félbehagyja az osztály tablót: „A teljesség azt kívánta volna, hogy mindenkit kpressek fel, hogy mindenki­ről írjak. Nem sikerült. Kifu­tottam az időből." Mindezek után nem marad más hátra, mint tudomásul venni a kötet hibáit, erényeit. Elviselni a néhol már bosszan­tó didaktikusságát. Megszívlel­ni a tárgyait módszer által közvetített üzenetét forradalmi h a g y omán ya i nkr ól, népm ű vé- szetünkről, emberi, erkölcsi ér­tékeink megőrzéséről — szocia­lista társadalmunkban. DUSZA ISTVÁN Lipcsei) György: Öregember napraforgóval (Kanovits György felvétele) Ä riporter felelőssége Gól Sándor: Liliomos kürtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom