Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-10 / 187. szám, péntek
„Tizennép éves voltam akkor..." A podbrezovái Őverma Vasmű vállalati villany erőmű-tel epén tíz tizenöt lépésnyi távolságból már a teli torokkal kiáltott szót sem érti meg az ember. Az ennél jóval erősebb hangokat is elnyomja, túldübörgi a hegytetőről lezúduló víz, és az éppen teljes fordulatszámra állított soktonnás turbinák ru baja. . — Csúcsfogyasztás van a gyárban — magyarázza a csarnokból kiérve az ügyeletes mű- szakvezető, ]ozef Meüoed elv- társ. — Mindjárt csapolni fogják a kemencéket. Most kell a legjobban az áram. Pótolhatatlan értéket jelent minden kilowattóra teljesítményünk. Ilyenkor mi is csak az irodában, vagy itt kint az udvaron szók tűk megbeszélni az esetleg szükséges tennivalókat — fűzi aztán a magyarázathoz, mielőtt hellyel kínál a magasba nyúló fenyőfák árnyékában. A Lomnistái völgy legközelebb eső községében, a löbb mint ezerkétszáz lakosú Jase- nieben, már sok mindent elmondtak róla. Ott is tudják., hogy hosszú évek óta kommunista példamutatással végzi munkáját a vasmű villanyeró- művében, és gyakran részesül nyilvános dicséretben. Bizonyára sok érdekeset mesélhetne az erőműről, amelyet ötvenöt évvel ezelőtt egy különösen ügyes kezű helybeli ezermester ötlete és tervvázlata alapján kezdtek építeni a völgyben. Viszont az sem lenne kevés, amit a maga munkájáról mondhatna el a negyvenkilenc éves kommunista, a Jaseniei Helyi Nemzeti Bizottság egyik legaktívabb képviselője. A legutóbbi választások idején már harmadszor tüntették ki bizalmukkal a község polgárai. Most mégis másról faggatom A faluban többen megemlítették, hogy Jozef Medved már a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörését megelőzően, gyerekfejjel is hasznos segítőtársa volt a partizánoknak. — Nem én voltam az egyetlen — szabadkozik, amikor ezt hozom szóba. — Nálunk akkor ugyanazt csinálta szinte valamennyi magamkorabeli íiú. A Lomnistái és a szomszédos Jaseniei völgyben harmincöt évvel ezelőtt nagyon gyakran visszhangzott fegyverropogástól az erdő. Ezen a vidéken Alexej Szemjonovics Jegorov bátor partizánjai tartották rettegésben a fasisztákat. A tavasz folyamán, a későbbi harcokra készülve, több helyen létesítettek fegyver- és lőszerraktárat a szovjet repülőgépeken érkezett szállítmányokból. Jegorovék itt építették ki téli táborukat is. amely a felkelés elnyomása után a Partizúnmoz- galom főparancsnokságának székhelye lett. Az ellenállókhoz az itteni bunkerekből jutott el a Pravda több száma és a röpiratok százai. 1944 novemberében erre vezetett a fájó emlékű erőltetett menet útja. Üldözött partizánok, otthonukat vesztett ártatlan emberek menekültek a hegyeken át a fasiszták bosszúja elől. A november tizedikéi szokatlan erővel tomboló hóviharban, mintegy száz partizántársával együtt, itt vesztette életét Ján Sverma, a CSSZSZK hőse. —• Községünkben hamar suttogni kezdték az emberek, hogy partizánok érkeztek a környékre — kezdi az emlékezést. — Ahogy múltak a hetek. egyre többet hallottunk róluk. Nemcsak a véletlen szemtanúk beszámolóiból, hanem a merész akciók nyomán is. Az egyik este azzal jött hozzánk valaki, hogy élelmiszer kell a hegyekbe. Amíg anyám a batyut készítette a kamrában, megbeszéltük, hogy hajnalban majd én megyek a megadott helyre, az első bunkerig. Jól ismertem itt minden ösvényt, meg aztán így kevésbé volt feltűnő. A felnőtt embert hamar kérdezgetni kezdték, ha ki kijárt a taluból. Jasenieből rendszeresen hordták az élelmet a hegyekbe. Közben vitték, hozták a híreket is. Jozef Medveď néhány nap múlva másodmagával surrant ki az udvarból. — Ján Havran már akkor is jó pajtásom volt. A legtöbbször kettesben jártunk mindenhová. Az egyik téli reggelen hátizsákkal felszerelve síléceken igyekeztünk a partizánokhoz. Friss hő hullott az éjjel, csendes volt az erdő. Biztosra vettük, hogy a bunkerekig nem is látunk aznap élő lelket a völgyben. De nem így történt. Jó másfél órányira lehettünk a falutól, amikor hirtelen három német tank kezdett dübörögni mögöttünk. Alig tudtuk leoldani a síléceket. Pillanatokon belül lőni kezdték a. hegyoldalt. A magas hóban ORVOSI TANÁCSADÓ VAKÁCIÓ VESZEDELMEKKEL Ä nyárnak két nagy örömforrása van: a nap és a víz. Ugyanakkor mind a nap, mind a víz veszedelmet is rejt magában. A gyermekek bőre érzékenyebb, mint a felnőtteké, ezért meg kell tanulni a napozás szabályait. A napozást óvatosan kell elkezdeni. Először csak 10 percig tegyük ki a testet a napfény hatásának, és a következő napokon fokozatosan növeljük a napozás idejét. így elkerülhetjük azt, hogy égési sebeket kapjunk, és néhány álmatlan éjszakát szerezzünk magunknak. Különösen vigyázni kell a vízparton, mert a víz felszínéről visszaverődő sugarak is hatnak a szervezetre. A tavak és a folyók mellett sokkal gyakoribb a napszúrás. Itt kétszeresen is gondolni kell arra, hogy — különösen a déli órákban — a fejet vászonsapkával, szalmakalappal vagy vizes zsebkendővel védjük a nap tűző sugarai ellen. A napszúrás tünetei: bágyadtság, fejfájás, émelygés stb. Ml a teendő ilyenkor? A beteget vigyük árnyékos, szellős helyre félig ülő helyzetben. Fejére tegyünk vizes borogatást, és itassunk vele kortyonként hideg vizet. Évente mintegy száz gyermek fullad a vízbe. Ez a szomorú szám növekedik, mert a fürdőzés szabályait nem tartják meg. Mik ezek a szabályok? Első és legfontosabb, hogy csak fürdésre kijelölt helyen fürödjünk. Ha egyedül vagyunk, ne mfipjünk a vízbe, mert baj esetén nincs aki segítsen rajtunk. Felhevült testtel tilos vízbe menni, valamint nem ajánlatos fejest ugrani olyan vízbe, amelynek mélységét nem ismerjük. A gumimatracnak is megvannak minden évben az áldozatai. A filrdőző elalszik, közben a víz befelé sodorja a matracot a mélyebb részek felé. Ha itt beleesik a vízbe, ez végzetes lehet különösen annak, aki nem tud úszni. Gyanútlanul álldogáló társunkat ne taszítsuk váratlanul a vízbe, mert ez szomorú következményekkel járhat számára. Új ellenség jelent meg a látóhatáron: a kullancs, amely leggyakrabban bokros, bozótos terepen, erdőben található. Ma már kiderült, hogy közvetítője lehet emberi és állati betegségeknek. Ha kullancsot fedezünk fel magunkon, nem szabad kitépni, mert a bőrbe szakadt fej elgennyesedhet. Petróleummal, vazelinnel, vagy zsírral kenjük be a kullancsot, a- mitől légzőszervei eldugulnak, és magától leesik. A nyári táborok már megnyitották kapuikat. A nagyobb közösségekben az egészségügyi szabályokat fokozott mértékben meg kell tartani. Ez főleg a tisztálkodásra vonatkozik. Gyakran mossunk kezet és lefekvés előtt lábat. Fagylaltot csak megbízható helyről vásároljunk, mert a fagylaltmérgezés veszélyes. Még egy veszedelemre kell felhívni a figyelmet, és ez a gombamérgezés. Ne higgyük magunkról, hogy gombaszakértők vagyunk. A kirándulásokon szedett gombát fogyasztás előtt leghelyesebb gombaszakértövei ellenőriztetni. Dr. MARÉK ANTAL kúszva jutottunk el egy mélyedésig. Maradni nem volt mer* szünk, mert egyre közelebbről hallottuk a géppuskákat. Megvárva egy-egy sorozat végét négy öt méterrel jutottunk előbbre a következő bokorig, fáig. — Hogyan végződött az a reggel? — Már közel voltunk a partizánokhoz. A téli táborból leereszkedett az egyik csoport. Viszonozták a tüzet, de közben minket is célba vettek. Amint később kiderült, német felderí- tóknek hittek bennünket. Szerencsére csak a fejünk fölött fütyültek a golyók, s az ijedtségen kívül nem esett semmi bajunk A két fiú csak másnap merészkedett vissza a faluba, ahol megint közvetlen életveszélybe kerültek. — Alig egy óra múltán német őrjárat kutatta végig a házakat. Hozzánk érve tojás- rántottára támadt kedvük a katonáknak. Hiába mondtuk, hogy nincs tojás, ketten felforgatták a tyúkólat. Bekövetkezett, amitől féltünk. Korábban ugyanis aknákat és két láda kézigránátot rejtettek a trágya alá a partizánok. Felhúzott géppisztolyokkal állították sorba az egész családot.. — Édesanyám nyelvtudása mentette meg ötünk életét. Korábban egy német családnál szolgált. El tudta hitetni a dühtől és az ijedtségtől egyszerre reszkető parancsnokkal, hogy mi, gyerekek voltunk azok. akik csínytevésból, kalandvágyból szedtük össze és dugdostuk el az aknákat, meg a gránátokat. De az is sokat jelenthetett, hogy akkor már keletről gyorsan közeledett a front v , Űjabb cigarettát húz elő az észrevétlenül összegyűrt dobozból. A műszerfalról éppen szirénaszó jelzi, hogy a gyárban véget ért a csapolás. r.AU) karoly Kommentáljuk Jogos elégedetlenség Az új lakással, költözéssel járó öröm sajnos sok esetben nem felhollen. Frissen átadott lakónegyedeink lakosai bosszankodva tapasztalják, hogy az utcák és a köz világi tás még nem készült el, nem adták át az óvodát és az iskolát, az egészségügyi központ és az üzlet építését még meg sem kezdték. Ma már természetes igény, hogy a lakások közelségében gyermekintézményeik, kereskedelmi, egészségügyi és kulturális létesítmények — vagy ahogyan a szakemberek nevezik őket — kapcsolódó létesítmények is épüljenek, hiszen ezek nélkül elképzelhetetlen a tágabb értelemben vett összkomfort. A lakásépítésben jelentős sikereket értünk el. Szlovákiában 1 flOtl lakosra számítva évente mintegy 9,50 új lakás épül, ami nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó eredmény. Míg azonban a lakásépítés korszerű szinten valósul meg, több munkafolyamat nem zárkózott fel ehhez — így a kapcsolódó létesítmények építése sem. Továbbra is felemás, a korszerűt a hagyományossal vegyítő techno lógiával, sok élőmunkával drágán épülnek, nem is beszélve arról a szemléletről, amely magasabb rangot, nagyobb fontosságot tulajdonít a lakásépítésnek mint a kapcsolódó beruházásoknak. így aztán országszerte bosszankodnak az új negyedek lakosai. Bratislavában például az erre az évre tervezett 39 létesítmény közül az első félévben csak négyet adtak át, Kassán (Kosice) a Magasépítő Vállalat az évi feladatnak csak 27 százalékát teljesítette. A kassai Dargói hősök lakótelepen már 15 000 en laknak, de az építők eddig csak két óvodát és bölcsödét meg egy üzletet adtak át. Ugyancsak Kassán még az idén sem sikerül befejezni az 1968 óta épülő távközlő központot. A kelet-szlovákiai kerületben az építőipar adóssága még nagyobb, mint tavaly a járási építőipari vállalatok a kapcsolódó létesítmények építésében évi feladataiknak nem egész 15 százalékát teljesítették eddig. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a többi városban és kerületben sem, ami természetesen jogos bírálatot vált ki a lakosság részéről. Párt és állami szerveink rendszeresen foglalkoznak ezekkel a problémákkal, a kongresszusi határozatok és az azóta megtartott központi bizottsági ülések határozatai is arra kötelezik az építőipart, hogy valóban komplex lakótelepeket építsen. A központi bizottság 1976-han leszögezte, hogy a lakótelepek járulékos ellátottságában tapasztalható lemaradás nagymértékben csökkenti építőiparunk sikereit és ezért fontos politikai feladat a kapcsolódó létesítmények problémájának megoldása. Döntő fordulatot azonban eddig nem sikerült elérni. Kétségtelen, a legtöbb teendő az építőipari szervezetekre hárul, de a bajok csakis az irányító szervek, a tervező intézetek, az építőipar és a nemzeti bizottságok egyesített erőfeszítésével orvosolhatók. Valamennyiünk érdeke, hogy a kapcsolódó létesítmények építése szervezettebb, egyenletesebb legyen és ne maradjon le a lakásépítés üteme mögött. CSIZMÁR ESZTER Nyári gondok Rugalmasabb, gyorsabb megoldást Az utóbbi éveikben a Felső- Nyitra vidék idege nf o rgal ma jelentősen felélénkült. A turistáikat főleg a vidék szépsége, a begyek — a Kis-Magura, a Vtáčnik stb. — nyújtotta kirándulási lehetőségek, s újabban a Nitrianské R ud.no* i víztároló is vonzza. Nem is szólva Bojai'icéről, a radioaktív fürdővizéről, világhírű állatikertjéről ismert fürdővárosról. Évente százezrekre tehető a vidék látogatóinaik a száma. Ennyi ember ellátásáról gondoskodni bizony nem csekélység. A prievidzai Reštaurácie vállalat — mint Ján Halenár, a válla kit igazgatóhelyettese elmondta — 49 egységet üzemeltet a járásban. A vendéglátó- ipari helyek száma 4662, a szállodai férőhelyeiké 391. Sok ez vagy kevés? — Ahogy vesszük. Télen elég, a nyári főidénybem nagyon kevés, annak ellenére, hogy Prie- vidzán és Bojnicén a Jednota fogyasztási szövetkezet is nyújt a miénkhez hasonló szolgáltatásokat. A nyári idényre igyekszünk mindig kellően felkészülni. Sajnos, az áruellátás hiányosságait, zökkenőit mi is érzékeljük, ez főleg üzemegységeink étel- és italkínálatán mutatkozik meg. Szállítóinkat azonban nem vagyunk képesek rábírni, hogy megrendeléseinket pontosan teljesítsék. A prievidzai Jednota Fogyasztási Szövetkezet már évek óta a járás legaktívabb társadalmi szervezetei közé tartozik. Csaknem 1100 dolgozója 199 üzletben és vemdéglátóipari létesítményben gondoskodik a lakosság és a turisták ellátásáról. — Tudatosítjuk, hogy milyen feladat hárul ránk az Idegen- forgalom lebonyolítását Illetően — mondja Ján Pekár, a szövetkezet alelnöke. — 103 ven d é p 1 á t ó i n a ri tt z eme p y s é g ii nk van, közülük sok az ideeenfor- palmi kö/nontokban. A Nitrian- ské Rudno-i víztároló mellett például tfthb büfét és epv éttermet, a főútvonalak mentéin néhány motoresztet és éttermet üzemeltetünk, Bojnioén és Prie- vidzáin szintén vannak büféink és eszpresszóink. A fogyasztási szövetkezet, mint minden évben, az idén is felkészült a nyári turistaidény- re, s az aratók élelemmel és üdítőitallal való ellátására. Ásványvízből, tartós üdítőkből, gyümölcsszörpökből, hús- és ét elkomzer veikből a nyári készletet idejében tartalékolták — a turisták, a lakosság igényeit mégsem tudják hiánytalanul kielégíteni. — Szállítóink, sajnos, gyakran nem teljesítik kötelezettségeiket. Mindegyikkel pooitos szerződést kötöttünk, hogy a nyári hónapokban előnyben részesítsenek bennünket az áruellátásban — folytatja Ján Pekár. — Nyáron ugyanis mi gondoskodunk néhány mezőgazdasági üzem dolgozóinak az ellátásáról is. Legtöbb gondunk a sö>r. a márkás üdítőitalok, a tartós hentesáru, a tejtermékek és a zöldség beszerzésével van. A problémákat szinte naponta igyekszünk megoldani. Egyszer a nagyraktárral, máskor a termelőkkel tárgyalunk, gyakran más járásokból magunk szállítjuk az árut, de tartós eredményeket nem sikerül elérnünk. A hallottak után kopogtattunk be a járási nemzeti bizottság kereskedelmi és idegenforgalmi osztályára. Ida Gálová osztályvezetőtől kérdeztük meg, mit tesznek a járás illetékes vezetői az ellátás javítása érdekében — Járásunkban más komoly problémával is meg kell küzde- nünk — az ivóvízhiánnyal. Nyáron tartálykocsikkal szállítjuk az ivóvizet oda, ahol nincs elegendő. Ami a húst és a hentesárukat illeti, az ellátás jobb lesz, ha a prievidzai húsüzem megkezdi a termelést. Addig a zvoleni járásból szállítjuk a húsárut. Persze, el kell ismerni, hogy ez kevés. A sör okozza talán számunkra a legtöbb gondot, pedig a sörgyár egy kőbajítáanyira van tőlünk. A topolčanyi sörgyár azonban nem tudja fedezť. a növekvő szükségleteket. A márkás üdítőitalok hiányát a járáson be" lül nem tudjuk orvosolni. Limonádét a járásban is gyártunk, de ez a nagy meleglieií gyorsan romlik. — A tejterméikí-k és a sajtok nem régi bem még nem szerepeltek a hiánycikkek listáján. Amióta azonban a tejipari üw? mek termelését specializálták, s a prievidzai tejüzem nem gyárt sajtokat és más speciá lis tejtermékeket, romlott a helyzet. A vezérigazgatósághoz fordultunk segítségért, de félő, hogy ígéretük, miszerint más feldolgozó üzemek bői biz tosítanak számunkra elegendő tejterméket, nem a legmegfelelőbb és állandó megoldás. — Ugvamcsak nagy gond a járás zöldségellátása, annak ellenére, hogy kormány határozat született a járás kiemelt ellátásáról. Szlovákia több járásából kapjuk a zöldséget. A szerződéses szállításokon kívül egy kamion rendszeresen szállítja járásunkba a zöldséget a komáromi és az érsekúivári járásból. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az illetékesek az ellátás kérdését nem kezelik mostoha- gyerekként. Csakhogy minden lépés, meily a javuláshoz veeet, hosszú ideig tart. Az emberek türelme pedig véges. A megoldás tehát a rugalmasságban és a gyorsaságban keresendő. JOZEF SLUKA Uborkaszezon A szó igazi értelmében uborkaszezon van a Közép-szlovákiai Konzerv- és Szeszgyár losonci f Lučenec) üzemében. A dolgozók közé beálltak a köz- gazdasági szakközépiskola tanulói is. Három műszakban folyik a munka. A járás földmfi- vesszövetkezeteiben mintegy négy és fél ezer tonna uborka termett, s ezt ikell feldolgozni. A közkedvelt savanyúságból több mint ezer tonna jut ex portra is. Kanizsa István 1979. VIII. 10.
