Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-09 / 186. szám, csütörtök

Ösztönzést és útľľUttMsf A SZÁMÍTÁSTECHNIKA és az iskolai matematikaoktatás A tudományos-technikai forradalom egyik jellem­zője a számítógépek el­terjedése az élet minden terü­letén. Számítógép segíti a nép­gazdaság tervezőinek és irányí­tóinak munkáját, jelentős segí­tője a kutatóknak és más tu­dományos dolgozóknak. De ott van a közvetlen termelésben is; irányítja a rendkívül pon­tos alkatrészek megmunkálásá­ra szolgáló gépsorokat, kimu­tatást vezet egy üzem raktári készletéről, segít az optimális gyártmányszerkezet kialakítá­sánál éppúgy, mint a bérek el­számolásánál. Számítógép ál­lítja ki a villany-, víz- és tele­fonszámlákat. Egyszóval jelen van életünk minden területén, még akkor is, ha nem akar­juk, vagy éppenséggel nem tudjuk ész"9venni. Mivel már régen nem élünk a polihisztorok korában, a szá­mítástechnikai specialistától nem várható el, hogy jártas le­gyen akárcsak egy további szakterületen is. Ezért a nem specialisták (alkalmazók) szá­mítástechnikai kulturáltsága sem elhanyagolható. Ez tulaj­donképpen azt Is jelenti, hogy korunk megköveteli az alap- és középiskolai matematikaok­tatástól (de nem csak tőle), hogy már itt kezdődjék meg az általános számítástechnikai képzés alapozása. Már ezekben az iskolatípusokban kell elkez­deni az összes majdani alkal­mazó és szakember felkészíté­sét arra, hogy a saját szakte­rületükön felmerülő problémá­kat komputer-centrikusán ke­zeljék, hogy képesek legyenek saját szakterületükön a felada­tok olyan megfogalmazására, amely azokat alkalmassá teszi számítógéppel való megoldás­ra, illetve a szakembereket ar­ra, hogy az így megfogalma­zott feladatokat a gép számára megoldhatóvá tegyék. Ez a követelmény az iskolai matematikaoktatással szemben már tükröződik a legtöbb új alap- illetve középiskolai ma­tematikatantervben is. A mi új matematikatervünkben helyet kapott már az alapiskola he­tedik osztályától a számítás- technikai ismeretek alapjainak a lerakása. A hetedik osztály ezzel kapcsolatos tananyagá­nak célját a tanterv így jelöli meg- „A tanulók megtanulnak dolgozni olyan segédeszközök­kel, amelyek meggyorsítják és gazdaságosabbá teszik munká­jukat a számításoknál... Meg­tanulják a képlet szerinti szá­mítás algoritmusának a megfo­galmazását és az egy szerű zsebszámológépeken való szá­mítást.“ M int ismeretes, az új mate­matikatanterv már gon­dol a matematika és fi­zika iránt érdeklődő tanulók képességeinek a továbbfejlesz­tésére is, mert a hetedik osz­tálytól kezdve matematikai és fizikai gyakorlatok néven sze­replő választható tantárgy ke­retén belül lesz módjuk a ma­tematika és fizika órákon szer­zett ismereteik kiszélesítésére és elmélyítésére. Az új mate­matikatanterv idevonatkozó ré­sze hangsúlyozza: „E tantárgy feladatai közül az egyik, to­vábbfejleszteni a tanulók gra­fikus megnyilvánulási kultúráját és numerikus számítókészségük fejlesztését, pontosabban szá­mításaik megszervezését, a ti­zedes számokkal való számo­lást a tíz hatványainak alkal­mazását, *■valamint számítási eszközök, mint pl. a táblázatok, monogramok, zsebszámológé­pek alkalmazását A tanulók megismerkednek az elektroni­kus számítógépek működési el­vével és megértik ezek jelen­tőségét a szocialista társada­lom építésében “ A számítástechnikai alapis­meretek közkinccsé tétele nyil­ván nem érhető el csak azon a néhány tíz órán amelyeken a tanterv előírja a számítástech­nikai ismeretekkel való ismer­kedést. A cél csak akkor való­sítható meg, ha már az alap­iskola alsó tagozatán a „min­denkori tananyag tárgyalása­kor a feladalok komputer-cent­rikus szemléletét, a megoldási módszerek köuetkezetes kidol­gozását és megfogalmazását ta­nítjuk meg “ Ez elérhető a tan- anyag tartalmának a megvál­toztatása nélkül, csupáíi helyes módszerbeli orientációval. Eh­hez szükséges azonban, hogy a tanítók ösztönzést és útmutu tást is kapjanak. Nálunk ez ideig erre, nem került sor. \ A számítástechnika a közel­múltban közvetlenül vagy köz vetve érintette az iskolai okta­tást is. Frappáns példa erre a programozott oktatás, amely nehezen születhetett volna meg a számítógépekre történő prog­ramozás lehetősége és techni­kájának kialakulása nélkül. Közvetve a különböző oktató­gépek által került a számítás- technika az iskolába. Az utóbbi években a hazai és külföldi matematika-didaktiku- sokat a zsebszámológépeknek (az elektronikus számológépek hardware-je fejlődésének mel­lékterméke) az iskolai matema­tikaoktatásban való alkalmazá­sa foglalkoztatja. Véleményük sokban Igen különbözik. Egy­ben azonban megegyeznek; és­pedig. hogy az 1980-ban for­galomban levő mintegy 1 mil­liárd zsebszámológép nagyrésze a tanulóifjúság kezébe kerül, ezért jelenlétükkel számítani kell minden fokon. Több ország matematika-didaktikusa is ál­lást foglalt a zsebszámológé­peknek az iskolai matematika- oktatásban való alkalmazásával kapcsolatban. Az állásfoglalások többsége még nincs alátámaszt­va megbízható kutatási ered­ményekkel, ezért nem tekint­hető véglegesnek. 1 _ NSZK egyes tartományai- AT nak iskolai szervei enge- HJL délyezték, mások pedig tiltják a zsebszámológépek használatát. Az USA-beli Ma­ryland állam iskolai szervei be­tiltották a zsebszámológépek használatát attól tartva, hogy a tanulók nem sajátítják el az írásbeli számolás algoritmusait. A belga G. Papy professzor sze­rint a zsebszámológépek alkal­mazása az iskolai oktatásban forradalmasítja a matematika- oktatást. Az angol M. Girling szerint is: „az alapszámolási készséget a négyműveletes elektronikus zsebszámológép helyes használata jelenti.“ A közelmúltban a szovjet Li- tyeraturnaja Gazeta című iro­dalmi folyóirat hasábjain folyt vita a zsebszámológépek isko­lai használatának módszertani kérdéseiről. A legtöbb hozzá­szóló véleménye: „A tanulónak a zsebszámológéppel való meg­ismertetése attól a pillanattól szükséges, amikor már az egy­hangú számítások fékezik őt az alkotó gondolkodásban. Min­denesetre korábban, mint a kö­zépiskolában.“ Hazai szakembereink többsé­gének a véleménye megegyezik az előző állásfoglalással. A gya­korlati kutatások sürgető fel­adatává válik meghatározni az oktatásban azt az optimális időpontot, amikor a zsebszámo­lógépek mentesíthetik a tanu­lót a numerikus számításoktól anélkül, hogy ez kihatással volna számításkultúrájának fej­lettségére. A szülőket jelenleg, a zseb- számológépek általános beve­zetése előtt, több kérdés is ér­dekelheti. így például az, hogy adjanak-e gyermekük kezébe odahaza zsebszámológépet, s ha igen, hogyan irányítsák őt a zsebszámológép használatakor? A válasz egyértelmű: oda kell adni a gyermeknek a zsebszá­mológépet, s még az sem le­het kifogás, hogy elrontja, mi­vel ennek szerkezeti felépítése olyan, hogy kicsi a meghibáso­dás veszélye. A gyermek — de a felnőtt is —, ha először kap kézhez számológépet, nem igényel szinte semmilyen ma­gyarázatot, mert csak játszani fog vele. Később igénye támad — függetlenül a korától — megismerkedni a számológép működési elvével, korához mért fokon. Az alapiskola 1—4. osz­tályait látogató gyermeket fe­lesleges megismertetni a négy alapműveleten — összeadás, ki­vonás, szorzás, osztás — kívül más művelet végzésének mód­jával a számológépen. Leghe­lyesebb, ha a gyermek a szá­mológépet csak a számolási készsége ellenőrzésére használ­ja. így például az elsős vagy másodikos gyermek „kikérdez­heti“ magát az összeadás! és kivonási alapszámviszonyok is­meretéből, a harmadikos, negye­dikés tanuló a szorzási és osz­tási alapszámviszonyok ismere­téből. Használhatják a zseb- számológépet szöveges felada­tok numerikus részénél alkal­mazott műveletek elvégzése he­lyességének az ellenőrzésére is. Felmerülhet még az is, hogy vigye-e a gyermek a zsebszámo­lógépet az iskolába, és ha el­vitte, mi lesz a számológép sorsa? A zsebszámológép nem je­lenthet a gyermek számára az osztályban sem kiváltságot, sem előnyt a többi tanulóval szemben. Ha a gyermek elviszi a számológépet az iskolába, ki­zárólag a tanító szabhatja meg, mikor és hogyan használja. Ha ezzel nem értünk egyet, ne en­gedjük, hogy gyermekünk ma­gával vigye zsebszámológépét. Több hazai iskolában az a gyakorlat, hogy az osztály né­hány tanulója rendelkezik zseb- számológéppel. Kezelésével a tanító egy-két tanóra alatt (ta­nításon kívüli időben vagy he­lyettesítés alkalmával) megis­merteti az osztályt és megfe­lelő témaköröknél alkalmas időpontban használja az egész osztály a néhány kalkulátort. Szinte semmit sem kockázta­tunk akkor, ha kijelentjük, hogy a következő évtizedben a számítástechnika újabb teret hódít az iskolában. A zsebszá­mológép rövidesen ugyanúgy az iskolatáskába fog tartozni, mint a tolltartó vagy a tan­könyv. Szülőnek és pedagógus­nak úgy kell ezt fogadni, mint korunk olyan realitását, amely hatékonyan hozzájárulhat ma­tematikaoktatásunk színvonalá­nak további emeléséhez. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus Reijo Hukkanen: A favágó Száz alkotás az ezer tó országából Finn képzőművészek tárlata Bratislavában A Dosztojevszkij sori kiálli- tóterembön megnyílt tárlat ab­lakot nyit az ezer tó országa népének gondoskodás- és ér­zésvilágára, realista művésze­tére. A három csoportra réte­geződé anyag huszonöt alko­tónak mintegy száz képével, grafikájával és szobrával tájé­koztat bennünket. A művészek zöme a Firan Képzőművészeti Akadémiát, vagy az Iparművé­szeti Iskolát látogatta. Sokan vesznek részt az építészethez közeli monumentális díszítő művek létrehozásában. A hazai tárlatokon kívül csoportkiállí- tásokoin szrepeltek Leningrád- tól Kubáig. Budapesttől Kínáig, Párizstól Észak- és Dél-Ameori- káig. Témakörükbe tartozik a ter­mészet, a társadalomban élő ember munkája, öröme és gondja. Tero Laaksonen harmo­nikus szín keveréssel jeleníti meg a tájat, e«v erkélyt, raj­ta a tárgyakat Matisse-ra emlé­keztető díszt'tanén yeiző felfo­gásban. írja Puhakka-Myller a tavasz zöldjének dús összhang­ját érzékelteti. Olavi Pafulahta kiilön,l>öző árnyalatokkal, fé nyekkel, erőteljes színekkel, erélyes ecsetvonásokkál tünte­ti fel a tavakat, folyókat, fákat. Az elkötelezett művészet ér­tékes teljesítményei a hetvenes évekből valók. Mauri Heinonen szenvedélyes expresszivitású Meggyötört-je az Ellenállási mozgalom Salvador Allendéről elnevezett nemzetközi képtár­ban kapott helyet. A munkás- osztály erőfeszítéseit tompa színekkel érzékelteti, (Hajó­sok). Zászlók című kompozíció ja drámai erejével ragad meg. Per Olov Hjortelli a firenzei, később a len in grád i Képzőmű­vészeti Akadémia növendéke. A nyugati finn partokon együtt él a halászokkal. Azonosul fá­radságos, áldozatos munkájuk­kal (Vihar előtt. Kemény a ha­lász kenyere). Mar jukka Pau- nila nem halmozza túl a színe­ket. Lírai realizmussal, eleven színekkel festi csendéleteit. A naív művészet és a szür­realista művészet híve: Ake llelnian. A belső látvány kife­jezésére veszi kölcsön, és hű­ségesen ábrázolja a világ kü­lönféle formaelemeit. Salja I.eskinen felszabadult örömmel látja a természet szépségeit. Ra­gyogó színekben tobzódva, bu­ja, szinte tropikus zöldben, fel­nagyítva érzékelteti a pillangót, a virágokat. Reyo Kukkonen fegyelmezett kompozíciójában az ember és természet egyen­súlya fejeződik ki. (A favágó). Művészi igényű grafikák Margareete Luljablad érzékeny előadású linómetszetei. Helge Riskula az általánosítás művé­szi hőfokán alkotott linóit az emberség melege hatja át, (Város.) Szépen szólnak a mai ember­ről a plasztikák. Kiválnak kö­zülük a műfaj nesztora, a vi­lághírű Wöiö Aaltonen tanítvá­nyának Ben Renvalanak művei. Leiekbe látó érzékenységgel jelenít meg anyákat és gyer­mekeket, humorral és megér­téssel ábrázolja a parasztokat. Kaisa Sakkonen tömör plaszti­kai nyelven, bensőséggel ala­kítja mélyértelmű műveit: az őserejű Földanyát, s a világot kíváncsi szemmel felfedező kis­lányt. Leila Ilietala magával sodró ritmikus felülethatású bronzplasztikái: a dinamikus Támadás, a Fekete Éva, és a merész helytállásról tanúskodó Izadóra. Marjatta Palesto Pá­rizsban gazdagodott művészeté­vel sajátos témát választott. Bronzban jeleníti meg az em­bert s az őt követő árnyékot. Gunnar Uotila fába faragta tiszta érzelemvllágú figuráit. A nőt, különböző helyzetekben, az özvegy anyánál oltalmat ke­reső gyerekeket és a lömbszerű Reggelt, az álom és ébredés határán még kábult asszonyt. A tartalmak és érzelmek gaz­dag skáláját meeszólaltató finn alkotások maradandó élményt adnak. BÄRKÄNY JENONÉ Az elmúlt vasárnap este érdekes beszélgetést láttunk a bratislavai televízióban. Miroslav Válek, szlovák kul­turális miniszter és Dr. Ján Števček egyetemi tanár ele­mezte a szlovákiai színját­szás jelenlegi helyzetét. — Enyhén elégedetlenek és nyugtalanok vagyunk — hangsúlyozta a beszélgetés elején Miroslav Válek. Nem ok nélkül, hiszen például az elmúlt évadban a szlo­vák színházak mindössze négy ősbemutató tartottak ebből három darab meg­bukott és Ján Solovič új színművével kapcsolatban a szlovák színházi kritika ki­emelte ugyan a téma idő­szerűségét és érdekességét, ám kifogásolta a darab kompozíciós hibáit, nem egy esetben pedig felszínessé­gét. Ján Števček elsősorban arról beszélt hogy az utóbbi évek szlovák drámaírását háromféle irányzat jellemzi: lélektani-kamara jellegű, to­vábbá realista, dokumentum- jelleeü valamint filozofikus igényű A szlovák kulturális Színházról — a televízióban Egy érdekes beszélgetés margórája miniszter egyet értett ezzel a felosztással, ugyanakkor azonban annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy mind a három irányzatot a felszínesség jellemzi, a szerzőknek nem sikerült még mélyebbre ásniuk egy- egy probléma ábrázolásában, emberi dilemmák, jellemek megjelenítésében. így lát­szólag ugyan más-más hely­zetek, ám végül is sztereotí­piák, sémák jelennek meg csupán a színpadon. Sok bírálat érte a színhá­zak dramaturgiai munkáját is. Színházainkban kevés a felfedezés erejével ható színmű. A színházak vezetői jórészt megelégednek a már sokszor játszott, jól bevált hazai és külföldi szerzőkkel. Megtörtént például. hogy egv szerzőnek ugyanazt a művét egy évadban négy öt szlovák színház is játszotta. Elmarasztalták a rendező­ket is, hiszen a jelenlegi középszerű előadásokban ők különösen ludasak. A ripor­ternek arra a kérdésére, hogy a színházban van-e lét- jogosultsága a kísérletezés­nek, Ján Števček kiemelte, hogy különbséget kell ten­ni az öncélú kísérletezés, valamint az értelmes, tehát a mondanivalót újszerűen, eredetien ábrázolni akaró próbálkozások között. Az utóbbinak, habár nem min­dig hoz sikert, nyilvánvaló­an nemcsak létjogosultsága, hanem pótolhatatlan funk­ciója is van. A szlovák kul­turális miniszter joggal mu­tatott rá, hogy tulajdonkép­pen minden művészi alkotás kísérletezés, hiszen az igazi művész nem konfekciós ter­méket, hanem egyedi al­kotásokat hoz létre. Ezért kívánatos a szlovák szín­házakban is a jóval nagyobb egyéni ambíció, művészi fe­lelősség és elhivatottság. Az ismert egyetemi tanár a dramaturgiai munkával kapcsolatban elmondta, hogy a környező szocialista orszá­gokban jelenleg sokkal szín­vonalasabb a színjátszás és főleg a drámaírás, ezért több szovjet, bolgár, NDK- beli, lengyel és magyar da­rabot kellene bemutatni színházainkban. A rövidesen kezdődő új évadról Ján Števček el­mondta, hogy ugrásszerű ja­vulást természetesen nem várhatunk, de reméljük, hogy több felfigyeltető, a nézők értelmére és érzelmé­re ható előadást láthatunk majd. Miroslav Válek hangsú­lyozta: A közönség bízik a színházakban. Nem elégszik meg relatív anyagi jólétével, szeretne minél tartalmasabb, szocialista emberhez méltó életet élni. Ehhez vár segít­séget, ösztönző erőt, szocia­lista művészetünktől, s ezen belül színházainktól is. El­gondolkoztató szavak, ame­lyek — reméljük — vala­mennyi szlovákiai színházi illetékest tettekre, színvona­lasabb művészi munkára serkentenek.-y. f 1979 VIII. 9 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom