Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-09 / 186. szám, csütörtök
SZIKWCE PARTI KER1ÔIEI SIKERES ÉVEK MÉLTÓ FOLYTATÁSA Az elmúlt három évtized alatt sokszor találkoztam Duba Jánossal, a fegyverneki (Zbroj- níky) Május 9. Efsz főkertészével, különböző tanácskozásokon, kiállításokon. Az 1959-es évben Bratislavában a levelezők szerkesztőségi találkozóján bejelentette, hogy versenyre hívja Nyustin Józsefet, az ipoly- viski (Vyškovce nad Ipľom) Vörös Lobogó Efsz főkertészét. Akkoriban ez a felhívás egész Szlovákiában nagy visszhangra fényképeket szed elő. Olvasom a felhívást, és az első .eredményekről szóló cikkeket. Szinte minden évben hírt adtak róluk, mert mindig az élen jártak. A kertész azonban megjegyzi: — Ám ne higgye senki, hogy nekünk könnyű volt. Habár fel használtuk a korábban szerzett tapasztalatokat, tanultunk is. Felidézi a legsikeresebb éveket, amikor annyi zöldségük volt, hogy alig tudták betakaA kertészet most is nagy bevételt biztosít a szövetkezetnek — állítja Bartos Lajos főkönyvelő jbalról/ és Cibula Zoltán mérnök, üzemgazdász 1979. VIII. 9. talált, sokat beszéltek róla a kertészeti csoportok dolgozói. A versenyt a fegyvernekiek nyerték meg. A Szikince-parti kertészt nem találtam munkahelyén. A szövetkezet irodájában Barlos Lajos főkönyvelő — akivel valamikor a kertész együtt indult a szövetkezeti úton — sajnálkozva újságolta: — Sajnos, Duba elvtárs otthon van. Gyengélkedik... Kényszerpihenőre ítélte az orvos. Cibula Zoltán mérnökkel, a szövetkezet üzemgazdászával visszalapoznak a könyvelésben. Az adatok elárulják, hogy annak idején — amíg a szövetkezet nem egyesült a szomszédos Füzesgyarmati (Vrbica) Efsz-szel — a kertészet dolgozói a közös bevételének egynegyedét teremtették elő. Nekik köszönhető, hogy a szövetkezetnek most is jelentősek a pénztartalékai és minden feltétele megvan a fejlődéshez. Otthonában fogad a Mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel kitüntetett kertész. Fiatalon ismerkedett meg a zöldségtermesztéssel. A zsellér fia elszegődött kertésznek egy nagygazdához. Nem volt akkoriban könnyű mesterség a kertészkedés. Az öntözéshez szükséges vizet merőlapátos kerekek emelték ki a Szikince és Perec patakból. Amikor meghallotta az első híreket a szövetkezetek alakulásáról, Kovács József dohánykertésszel és Paciga György földmunkással szintén tanakodni kezdtek ... Felsőfaluban már megalakult az efsz, ők pedig a Dantelovič-féle gazdaság földjein kezdték meg a munkát. Úgyszólván semmijük sem volt. Funnda Rudolf, a Tőrei (Turá) Efsz elnöke segített rajtuk. Három traktort, üzemanyagot, műtrágyát adott nekik. A kertésztől meg palántákat kaptak. Amikor a két szövetkezet sok huzavona után egyesült, Duba Jánost behívták a vezetőségi gyűlésre, s javasolták, vállalja el a kertészet vezetését. Igent mondott' — így lettem nagyüzemi kertész 1951 szeptemberében — mondja visszaemlékezve. Nagy területen folytattam a mesterséget a Törökölő dűlőben. Szünetet tart, gondolatait rendezgeti, aztán újra folytatja: — Hej, azok voltak a szép időkl A hetven főnyi munkacsoport minden tagja harminc évnél fiatalabb volt. Fürge asz- szonyok ültették a palántákat, szedték a termést. Csak hat férfi dolgozott köztük. A nap első sugarai már a parcellákon találták őket. Mi meg Trnavský Lászlóval — akit később elnökké választottunk — éjfélkor már indultunk a zöldséggel, hogy idejében a piacra szállíthassuk. Sárguló újságokat lapozgat, rítani, elszállítani. Paprikából ötszázötven, uborkából nyolcszáz, paradicsomból hatszáz, zöldborsóból kétszáztíz és káposztából ezer mázsát termeltek hektáronként. Minden kiállításon részt vettek. Volt olyan év, hogy három aranyérmet is hoztak haza. Ojabb szünet után az értékesítési nehézségekről beszél: — Akkoriban még nehezebben adhattuk el a zöldséget, mint manapság. Banská Bystri- cára és Sliacra szállítottuk. Tizenhat üzemi konyhát és egy kórházat láttunk el zöldséggel. Később üzletekbe is szállítottuk. Léván pedig boltot nyitottunk. Majd a jövőről beszél: — Ma már új módszerekkel kell termelnünk, mert kevés a munkaerő. Nincs elég fiatal a kertészetben. Ezért az elkövetkezendő években a paradicsomot, fűszerpaprikát, karalábét, kelkáposztát, géppel vetjük. Fűtjük a fóliasátrakat, és megkezdjük a zöldség feldolgozását. A káposztát itthon savanyítjuk, hogy télen is munkát adhassunk a csoport tagjainak. Még hosszasan elbeszélgetnénk, de a főkertész javasolja, hogy a kertészeti csoport többi tagjával is váltsak szót. Amikor a Törökölő dűlőbe érek, a bronzérmes szocialista munkabrigád tagjai már hazafelé készülődnek. Vége a munkanapnak. Néhányan azért ottmaradnak, hogy közösen visszapergessük a kezdeti éveket, majd a folytatást. Elsőnek a hetvenhárom éves Belányi Istvánná szólal meg. — Megmondom őszintén, nem nagyon akartunk belépni a szövetkezetbe. Most meg már nem tudnék otthon maradni... Molnár Zoltán kertész feleségének is hasonló a véleménye. — Innen megyünk már nyugdíjba ... — Honnan is mennénk ... — feleli a férje. — Itt kezdtük, a kertészet a második otthonunk. A kertésszel megtekintjük a fóliasátrakat. Mutatja a Bonszed fajta paradicsomot, amely egészen a fóliasátor tetejéig nyúlik fel. Nagyon jó termést ígér. Az üvegházba is benézünk, amelyben a jövőben salátát, paprikát termesztenek és palántákat nevelnek. A korszerű kertészetből szemlélem a patakot, amely fölött annak idején merőlapátos kerekek forogtak. Ma már géppel hajtott szivattyúk nyomják a vizet, amely széles sugárban hull a szomjazó zöldségekre. BALLA JÓZSEF <■ _v ....... Du ba János csak a zöldségkertben érzi jól magát v f Ä szerző felvitelei) BIZTATÓ EREDMÉNYEK AZ ELSŐ FÉLÉVBEN Növekedett az állatállomány termelékenysége Az Udvarnoki (Veľké Dvorní- ky) Efsz a dunaszerdahelyi járás közepes eredményekkel gazdálkodó mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Tervfeladataikat azonban következetesen teljesítik. Az év első hat hónapjában például a tervezetthez, valamint a megelőző évben elért színvonalhoz viszonyítva tovább növelték az állatállomány termelékenységét. A sertéseknél és a szarvasmarháknál egyaránt kedvezően alakult a szaporulat. Szevella Béla, a szövetkezet üzemgazdásza elmondta, hogy az állattenyésztés gazdasági mutatóit az év első felében csaknem valamennyi szakaszon teljesítették, vagy túlteljesítették. Tovább fokozódott az állat- tenyésztés belterjessége, amit a jobb születési aránnyal, valamint vásárlásokkal értek el. A tervezettnél 16 darabbal több borjút és 21 darabbal több malacot választottak el. Az üzemgazdász kedvezően mérlegelte a tejtermelés eredményeit. A tervezett 11 literes napi fejési átlaggal szemben az év első hat hónapjában 11,59 litert fejtek tehenenként, ami azóta tovább növekedett. így az 507 ezer literes tejtermelési tervüket 567 ezer literre teljesítették, s ennek eredményeként 47 ezer literrel több tejet értékesítettek a tervben előirányzott mennyiségnél. Ez pénzben kifejezve 186 ezer korona többletbevélt jelentett a szövetkezetnek. Hústermelési tervüket szintén teljesítették. Marhahúsból 918 mázsa helyett 979 mázsát termeltek, sertéshúsból pedig 154 mázsával termeltek többet, mint a megelőző év hasonló időszakában. Az elért eredmények is bizonyítják, hogy a szövetkezetben az elmúlt félévben körültekintően gazdálkodtak, s következetesen végrehajtották a takarékossági intézkedéseket. Üzemanyagból 14 ezer korona értékű mennyiséget takarítottak meg. A hús és a tej termelési költségei a tervezett előírásokon belül maradtak. Tehát minden előfeltételük adva van ahhoz, hogy az állattenyésztés területén, valamint a takarékosság szakaszán az évi tervüket maradéktalanul teljesítsék. KRASCSENICS GÉZA FÖLDMŰVESEKA ŠUMAVA ALJÁN Kazalrakás gyorsan és olcsón A nagy kiterjedésű Sumava vidéke a kirándulók, üdülni, pihenni vágyók paradicsoma. A tűlevelű erdőkkel borított hegyek alját elsősorban rétek es legelők töltik ki. A megművelhető mezőgazdasági terület kevés, a Sumava hosszában sem több nyolcvanezer hektárnál, és ezt egyetlen mezőgazdasági nagyüzem, a Sumava Állami Gazdaság egyesíti. A vállalat központja Český Krumlovban van, és a mezőgazdasági konszern egyik üzeme a 10 258 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó Kájovi Állami Gazdaság. A gazdasággal a havonként megjelenő nyolcoldalas üzemi újság, a Tudósító segítségével kezdtük az ismerkedést. A lap az aratás ellenére is kiemelt helyen foglalkozott a takarmánybetakarítással, ami a helyi feltételeket tekintve szinte törvényszerű. Az 500—800 méteres tengerszint feletti magasságban elterülő földeken 3560 hektáron termesztenek gabonát, 120 hektárt foglal el a burgonya, a fennmaradó mintegy 6,5 ezernyi hektárt pedig szántóföldön termesztett takarmánynövények teszik ki. A 'takarmányprogramhoz kiegészítést Vladimír Brablec mérnök, a gazdaság igazgatója fűzött. — Gazdálkodásunk alapja az állattenyésztés, s az ágazat keretében az első helyen a szarvasmarha tenyésztése van. Állományunk nyolcezer darabos, ebből 2 700 a tehén. Elegendő és jó minőségű tömegtakarmány nélkül nem boldogulnánk, ezért nálunk minden együtt van, ami az intenzív takarmánytermesztés része. A tápanyagellátást a növények anorganikus elemzése alapján végezzük. A rétek és legelők felújításához saját készítésű kombinált talajmegmunkálő eszközeink vannak, olyanok, amelyek a mi nehéz talajainkon is kitűnően beválnak. Takarmánykészítő üzemünk része egy BS-18 típusú szárító és egy korszerű takarmány pogá- csáző, ahol — mint a takarmány részét — a szárított baromfitrágyát is hasznosítjuk. Mindez állatgondozóink igyekezetével párosulva alapja, feltétele sikereinknek. Az üzemi újság említett száma természetesen a sikerekről is beszámol. A hetedik oldalon a „Kájovi tizenkettes“ cím alatt a szerző elnézést kér a sörivóktól, hogy nem kedves italukról lesz szó, hárem a tejről. Időszerű a téma, ugyanis a gazdaság történetében először túllépték a napi tizenkét literes fejési átlagot. Ez valóban figyelemre méltó, de egyben azt is megjegyzi a sorok írója, bogy a „tejfőzőben“ tartósítani kell az elért szintet, mert a továbbiak folyamán csak így lehetséges a tizennégyesre összpontosítani. Az előrelépéshez feltétlenül szükséges az állattenyésztésben jelenleg még fellelhető hiányosságok gyors eltávolítása — hangsúlyozza egy másik szerző az előző oldalak egyikét kitöltő írásában. Sorai messzemenően konkrétak, telepek, istállók, munkacsoportok, sőt egyének szerint elemzi az eredményeket. A bizonyítvány legrosz- szabb jegyét az aránytalanul nagy elhullásért a szopós borjak gondozói kapták, így a tények elemzésére Jaroslav Zá- meöník mérnököt, a gazdaság zootechnikusát kértük fel. — A borjak 10—21 napos korban a központi borjúneveidébe kerülnek, ahol héthónapos korukig gondozzák őket. Az ottani elhullási aránnyal és az állatok súlygyarapodásának nagyságával az ország első három, legjobb eredményt elérő borjúneveldéje közé tartozunk. A nevelde két éve van üzemben, és a nagy beruházás, az ott dolgozók kiképzése, a munka beindítása, valamint az eredmények javítására való törekvés mellett kissé megfeledkeztünk — no meg talán időnk, erőnk sem maradt elég — az ellés feltételeinek javításáról és a párnapos borjakat gondozók továbbképzéséről. Ebben az évben már éppen ez utóbbi területet vettük nagyítólencse alá. Az eredmények javuló irányt mutatnak, tény viszont, hogy még mindig nem teszünk eleget a kívánalmaknak. A lap további oldalain beszámol szovjet vendégek látogatásáról, a Német Demokratikus Köztársaság wachdifi földmű- vesszövetkezetének sportolóival vívott erőmérésről, gratulál a kitüntetett dolgozóknak, foglalkozik az üzemi étkeztetéssel és a kirándulásokkal, s többek között az utóbbi hónapokban nyugdíjba vonult tagok köszöntéséről sem feledkezik meg. A fennmaradó, mintegy másfél oldalnyi rész az újító mozgalomé és a feltalálóké. — Ez olyan terület, amelyre jogosan büszkék vagyunk, s nem véletlen, hogy újságunkban is rendszeresen, s terjedelmes helyet kap a téma — mondta Jan Nejedlý mérnök, főagronómus, aki egyben a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság üzemi csoportjának az elnöke. — A mozgalom 1976 óta szélesedett ki jelentős mértékben, miután megalakítottuk a tudományosműszaki társaság üzemi csoportját. Jelenleg 76 tagunk tn, akik három — növénytermesztő, állattenyésztő, valamint gé pesítő — szakcsoportban dolgoznak. E tevékenységnek nem kis része van abban, hogy tavaly gazdaságunkban 18 újítást nyújtottak be és ezekből tizenhetet még tavaly bevezettünk a termelési gyakorlatba. Az idei beadványokból eddig kilenc újítást fogadtunk el, s ezekből hatot már alkalmazunk. A főagronómussal, majd Anton Simával, a szolgáltató üzemág vezetőjével rövid számvetést készítettünk a legújabb újításokról. A borjúneveidében egy saját készítésű takarmányadagoló kocsival könnyítik a munkát, és a szénarendek forgatására is készítettek egy gépet, hogy egyenletesebb legyen a száradás. A növénytermesztésben a takarékos tápanyagfelhasználás kérdéseivel foglalkoznak, a takarmánypogácsa készítésénél pedig tejipari mellékterméket is felhasználnak az egyik újító javaslata alapján, s ezzel jelentős mennyiségű takarmánysót takarítanak meg. Nagy találékonyságra vall az átalakított rakterületű teher gépkocsi, amelyre villás hidraulikus kart is szereltek, és így a bálázott szalma behordá- sálioz mindössze egy ember, a gépkocsi vezetője is elegendő. Még ennél is figyelemre méltóbb a lengyel gyártmányú L-31-es gépre szerelt hatalmas, hidraulikus kazlazókar. Ivan Farkaš traktoros készségesen bemutatta, hogy mit tud. A kar csúcsa felemelve tizenhárom méter magasba nyúlik, és öt óra alatt hetven hektárról képes kazalba rakni a szalmát. A gép nagy teljesítményét bizonyítja, hogy csak akkor érdemes vele munkához látni, amikor már legkevesebb húsz kocsi szalma van együtt, és ezt követően is legkevesebb nyolc rendfelszedő kocsi kell ahhoz, hogy kazalrakás közben győzzék hordani a szalmát EGRI FERENC A kazlazó szerkezet (A szerző felvételei)
