Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-24 / 199. szám, péntek

Nyolc hasznos nap

Jegyzetek a 1

És újra benépesült az őrsúj- falusi (Nová Stráž) autókemping. Fiatal munkások, mezőgazdászok, egyetemisták, mérnökök, orvosok, pedagógusok, népművelők és más foglalkozásbeliek jöttek el Szlovákia minden magyarlakta vidékéről, hogy a szocialista életstílus értékrendszere alapján hasznosan és aktívan töltsék el nyári szabadságuk jelentős részét. Ebben az esztendőben több mint háromszázan fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig a

III. Nyári Művelődési Táborban, tehát a korábbi évekhez képest most jóval többen voltunk. Ez a viszonylag nagy érdeklődés egyrészt e rendezvény népszerűségét és életképességét igazolja, továbbá azt is, hogy fiataljaink az olykor még fel-felbukkanó előítéletek ellenére egyre inkább és mind többen érdeklődnek társadalmi, kulturális és nemzetiségi életünk időszerű kérdései iránt.

Ez a növekvő aktivitás, érdeklődés nagy érték, amellyel okosan kell sáfárkodni. Nagy a felelőssége a szervezőknek — ebben az esetben a CSEMADOK Központi Bizottságának

,— de minden egyes előadó-- nak, sőt felszólalónak is, hiszen egy kialakuló tudatot,

életszemléletet formálnak, számos esetben ösztönös érdeklődést nemesíthetnek tudatos

életformává, cselekvéssé pártunk kulturális politikáján nak szellemében.

Tíz nap alatt sokszor kisütött a nap, ám felhők is tornyosultak a kempingtábor fölé. Mintha ez a változó időjárás az idei rendezvény színvonalát Is jelképezte volna, mert a tíz nap során ilyen értelemben is derűs és borús napokat éltünk át. Három év még nem nevezhető hagyománynak, minden-< esetre olyan tapasztalatokat már szereztünk, hogy a túlságosan elvont, akadémikus elő-» adások, de a szellemeskedő, valójában azonban a felkészületlenséget kedélyeskedéssel palástoló vitaindítók sem aratj tak — nem is arathattak —< sikert. Az Idén sem. A legnagyobb érdeklődés a lényegre törő, nem közhelyekbe burkolózó vitaindítókat kísérte, ame-> lyek vitára, véleménycserére sarkallták a jelenlevőket és így közösen, egymást tájékoz-* tatva és művelve járhattak be egy-egy problémakört. Nem véletlen, hogy élénk és gyümölcsöző vita alakult ki nép- művészeti hagyományainkról, folklórkincsünkről, könyvkiadásunkról, tömegtájékoztatási esz- iözeinkről, a kollektivizálás

lil. Nyári Művelődési Táborról

kezdeteiről és amatőr művészeti mozgalmunkról. Sok érdekes észrevétel és javaslat hangzott el. Pedagógusok gyakorlati példákkal igazolták, hogy tankönyveink nem jelentéktelen része elmarad a tantervektől, még inkább a követelményektől. Javaslat hangzott el, hogy a pedagógusok munkáját segítendő, jelentessenek meg szlovák—magyar szakterminológiai gyűjteményt. Az elismerő szavak mellett sokan bírálták a lapok kulturális rovatainak munkáját, újságírásunk színvonalát, etikáját. Bosszantó hibákat soroltak föl, amelyek jórészt felelőtlenségből, közömbösségből és más szubjektív hibákból adódtak. Termékeny vita alakult ki a szlovák és a magyar műfordítás kérdéseiről, egymás kultúrájának, életének alaposabb megismerésének fontosságáról. Tanulságos volt a mezőgazdaság kollektivizálásáról és a CSEMADOK megalakulásáról tartott vitadélelőtt is, amely nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy fiataljaink többet tudjanak, helyes véleményt alkossanak ezekről a mozgalmas évekről.

örvendetes jelenségnek tartjuk azt is, hogy ebben az esz-! tendőben a keretműsorok szin-> tén hazai magyar tájainkhoz kapcsolódtak. A táncházban csallóközi és gömöri lépésekkel, motívumokkal — apáik, nagyapáik táncaival — ismerkedtek a fiatalok. A talpalá-- valót sem külföldiek, hanem a bratislavai és a féli (Tomášov) fiatalokból verbuválódott folklórzenekar, valamint az ipoly- sági (Saliy) Kincskeresők együttese húzta. Különösen az előbbiek arattak nagy sikert, de az utóbbiak is igazolták, hogy tehetségesek, fejlődésképesek. Bízunk abban, hogy ez a mostani táncház nem szalma- lángszerű fellobbanás, hanem a folklórkincsünket népszerűsítő, céltudatos munka kezdete volt. Dicséret illeti a CSE-- MADOK komáromi (Komárno) helyi szervezetét is, amely forradalmi hagyományainkból és napjaink politikai és kulturális életének tárgyköréből állította össze a nagy visszhangot kiváltó vetélkedő kérdéseit, így ez a foglalkozás is a művelődés egyik forrása lett.

Ebben az esztendőben sem sikerült minden úgy, ahogy azt a szervezők és főleg a résztvevők elvárták volna. Sajnos, több meghirdetett előadás elmaradt, nem tudni, kinek a hibájából. Különösen az első na-- pokban bosszankodtunk az elmaradt foglalkozások és elő-- adások miatt.

A másik negatívumra sem csupán az idén figyeltünk föl. Nyilvánvaló, hogy a vitában feltett kérdés a kérdező tájékozottságáról, szándékairól is sok mindent elárul. Mit gondolhat az ember olyan fiatalról, aki például eleve elítél, sőt megbélyegez egy kiadványt (a Mindenes Gyűjteményt, és hogy értelmes kezdeményezést, holott a kéziratot nem is ismeri, vagy arról a magabiztos egyénről, aki teljes komolysággal kijelenti a hall-- gatóság előtt, hogy az ő fel-; készültségéhez, olvasottságához a Jókai-napok bíráló bizottságának egyik tagja sem ér, föl, s ezért rendelkezésükre bocsátja könyvtárát... Néhá- nyan különböző mendemondák alapján vélekedtek emberekről, intézményekről. Nem voltak gyakoriak ezek a felelőtlen megnyilvánulások, de néha rossz irányba, a személyeske-* dések felé terelték az ígérej tesen kibontakozó vitát.

Félreértés ne essék: nem a viták uniformizálásáért kardosa kódunk, hiszen minden részt-> vevőnek jogában áll bármit kérdezni. A vita azonban csak akkor lehet termékeny, ha a kérdező átgondolja, amit kér-< dez, és amennyiben minősít, akkor ezt tények, összefüggések ismeretében tegye. Az idei táborozás során sokszor taj pasztaltuk, hogy milyen parázs és gyümölcsöző lehet olyan vita, melynek során nem személyi számlákat egyenlítgetünk és nem légből kapott híresztelések szerint ítélkezünk, ha-* nem jó ügy érdekében, az épt-* tő kritika elvei szerint fogalmazzuk mondandónkat.

Az idei művelődési tábor az említett és egyéb fogyatékosságok ellenére elérte célját: a fiatalok jól érezték magukat, s nemcsak élményekkel gazdagodtak, hanem tudással is. Többet tudnak kulturális éle-: tünkről, időszerű tennivalóinkról, a különböző intézmények munkájáról. A viták és a be* szélgetések során minden bi-’ zonnyal sok ötletet, ösztönzést kaptak ahhoz, hogy miképp le-í hét lakóhelyükön még pezs-) gőbb klubéletet szervezni, ho-» gyan lehet megszervezni a szabad idő értelmes eltöltését. Ez is fontos eredmény.

A szervezők tarsolya is va-* lószínűen megtelt tapasztalatokkal, észrevételekkel. Biztosra vesszük, hogy okulnak belőlük, s ezeket hasznosítják is annak érdekében, hogy a következő művelődési tábor még nagyobb szerepet töltsön be közművelődésünkben, kul« turális életünkben.

SZILVÄSSY JÓZSEF

Ä béke zászlója

Nemzetközi gyermektalálkozó Bulgáriában

Világszerte nagy figyelmet fordítanak az esztétikai nevelésre, a személyiség harmonikus fejlődésére. Ez a figyelem szorosan kapcsolódik a Helsinki záróokmányban foglalt elvekhez, a nemzetközi kulturális cseréhez és megteremti a feltételeket egy szorosabb együttműködésre az emberi tevékenység minden területén.

Nem kell különösebben bizonygatni, hogy éppen a széles kulturális csere szolgálja leghatékonyabban az emberiség nemes céljait: a kölcsönös bizalom megerősítését, az országok közötti viszonyok javulását, a béke és a biztonság megőrzését.

1979-et az ENSZ a gyerekek évének nyilvánította. Világszerte napirendre került a gyerekek esztétikai nevelésének a kérdése. Ez a témája sok rendezvénynek, szimpóziumnak és konferenciának. A legkimagaslóbb közülük a Béke zászlója nemzetközi gyermektalálkozó, amely holnap ér véget. Célja elősegíteni: a művészi adottságok feltárását, a harmonikus fejlődést, valamint az ember tökéletesítését. A találkozón olyan neves alkotók vannak jelen, mint Carmen Romano de

Lopez Portillo Mexikóból, Dmitrij Koblevszkij és Szergej Mi- halkov a Szovjetunióból, Giani Rodari Olaszországból, Carmelo Gonsalez Kubából, Ervin Basin Franciaországból és mások.

Szófiában és Blugária más városaiban gyermekek találkoznak egymással, rajzolnak, verseket írnak, énekelnek, játszanak, ismerkednek Bulgáriával. Ezernél több gyerek és 195 kísérő van jelen. A Bulgáriába érkezett gyerekalkotások száma 4130 körül van. A rajzok száma 3290, az Irodalmi alkotásoké 849, a zenei kompozícióké 65 (!) Legtöbb a zenész, utánuk a festők és az irodalmárok következnek. Csehszlovákiából 10 gyerek — 2 festő, 6 zenész és 2 irodalmár — jött el. Ezenkívül még hatvanan érkeztek Prágából és Bratislavából.

Miután a gyermekek megmutatják a bolgár közönségnek saját művészetüket, az ifjú alkotók kirándulni mennek, találkozhatnak kis barátaikkal, részt vesznek különböző játékokban és karneválokon. A tengerparton versenyeket rendeznek.

A találkozóval egyidőben Szófia a színhelye egy másik

fontos rendezvénynek — a nemzetközi tudományos szimpóziumnak, amelynek a témája: az ember sokoldalú, harmonikus fejlődésének a problémái, a művészet és a kultúra szerepe a gyermek nevelésében. A szimpóziumon részt vesz Estaplxina Áldana Lyn — a nemzetközi gyermekévért felelős ENSZ- képviselő.

„Bízunk abban, hogy az iskolai lapból készített fecske az űrhajónál nagyobb magasságot érhet el, hogy az általunk rajzolt nap az egész földnek fényt adhat, hogy dalunk, az összes országokat érintve elolvasztja a közömbösség jegét“ — így szóltak a bolgár gyerekek barátaikhoz intézett felhívásukban. A gyerekalkotások, a nagy érdeklődés és részvétel arról tanúskodik, hogy a felhívás utat talált földünk gyermekei szívéhez. Bízunk abban, hogy a Béke zászlója nemzetközi gyermektalálkozó, nemcsak teljesíti a kitűzött célokat, hanem hagyománnyá is válik. így a gyerekek művészetét ösztönző tényezővé is válhat és jelentősége, az emberiség jövőjére nézve, felbecsülhetetlen lesz.

SZRETENOV BOTJO

Sikerek és problémák

Népi táncmozgalmunk időszerű kérdéseiről

Népi együtteseink számára tulajdonképpen soha sincs uborkaszezon, hiszen számos csoport a nyári hónapokban is különböző szabadtéri rendezvényeken szerepel. Mégis ezek a nyári hónapok a legalkalmasabbak arra, hogy értékeljük hazai magyar népi táncmozgalmunk jelenlegi helyzetét, eredményeit és problémáit.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy amatőr művészeti mozgalmunknak ez az ágazata különösen az utóbbi években sokat fejlődött. Jelentős pozitívumként tarthatjuk számon azt, hogy nagy mértékben javult az együttesek műsorpoli- tikája. Csoportjaink repertoárjában ma már meghatározó szerepet töltenek be a szlovákiai tájegységek szokásait és táncait felelevenítő kompozíciók. Ez a minőségi javulás megnyilvánul a táncanyag pontosabb ismeretében, a zenekari feldolgozások színvonalában s nem utolsósorban a tudományos alapokra épített kutató-gyűjtőmunka fejlődésében.

Élegyütteseink közül, ami a színvonalas műsorpolitikát illeti, tudatos munkát végez a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Bodrogköz, a nagyidat (Veľká Ida) Ilosvay, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömör, valamint a somorjai (Samorín) Csalló. Ezek az együttesek műsoruknak több mint a felét szűkebb pátriájuk, tájegységük folklórkincseiből, népi hagyományaiból állították össze. A többi élenjáró csoport közül főleg a diószegi (Sládkovičovo) Oj Hajtásnak, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközinek, a fiilekpiispöki (Fiľakovské Biskupice) Palócnak és a szepsi (Moldava nad Bodvou) Bódvának van még tennivalója, hiszen tájegységükön is bőven akad feldolgozásra és előadásra váró nép- művészeti érték.

örülünk annak is, hogy a lévai (Levice) Garam menti Táncegyüttes Halász Gyula vezetésével elhagyta a műmagyaros műsorszámait s egyre inkább a tiszta forrásból, lakóhelyük és környékük folklórkincseiből merít.

Népi táncmozgalmunkban már éreztetik jótékony hatásukat a Népművelési Intézet által szervezett koreográfusi tanfolyamok. Több tehetséges koreográfus látott alkotó munkához, s végez rendszeres gyűjtéseket is. A jövőben arra lesz szükségük, hogy még önállóbb és eredetibb művészi munkát végezzenek, tehát elsősorban saját tájegységük népi hagyományaiból merítsenek.

Az elmúlt évad további pozitívuma volt, hogy több, megalakulását tekintve fiatal népi együttes — Csalló, Oj Hajtás — felzárkózott az élvonalhoz.

Nem tudunk viszont belenyugodni abba, hogy az utóbbi időben egyre kevesebbet, sőt semmit sem hallunk az érsekújvári (Nové Zámky) Napsugár és a kassai (Košice) Űj Nemzedék táncegyüttesről. Élvonalbeli csoportjaink közé tartoztak, művészi munkájukkal nagy sikert arattak, s ezért különösen fontos lenne megtudni, mi történt ezekkel a csoportokkal, s ami még fontosabb: mit kellene tenni munkájuk folytatása érdekében?

Az elmúlt évadnak volt egy kellemetlen eseménye is. Népi táncmozgalmunk számára a zselízi (Želiezovce) országos népművészeti fesztivál a „csúcsot“ jelenti, olyan rendezvényt, amelyen megtisztelő feladat és egyúttal elismerés is a részvétel.

Sajnos, ebben az esztendőben anyagi okok, vagy a műsoridő csökkenése miatt két élenjáró csoportunk — a Bodrogköz és a Bódva — nem kapott meghívást. Távolmaradásukat megsínylette a rendezvény színvonala, de a tény egészen bizonyosan lehangolta a két csoport tagjait is. Kétségtelen, hogy kulturális vonalon is takarékoskodni és racionalizálni kell, de itt is ésszerűen, de sohasem úgy, hogy a nem egészen átgondolt intézkedések fékezzék egy-egy csoport, sőt az egész mozgalom további fejlődését.

Anyagi problémáról ebben az esztendőben is sokat beszéltek az együttesek vezetői és táncosai. Gondot okoz a megfelelő kosztümök megtervezése és megvarratása, s főleg ezek kifizetése. Több élenjáró együttesünk kénytelen régebbi, a kompozíció jellegétől távol álló, ruhákban — melyek többször nem is korhűek — táncolni.

Kell-e hangsúlyozni, e hiányos öltözet mennyivel csökkenti egy-egy műsor színvonalát?

Az elmúlt évadban is többször tapasztaltuk, hogy nincs kellő összhang a táncosok és a zenekar között. Tudom, hiszen jónéhányszor a saját bőrömön tapasztaltam, milyen káros lélektani hatást vált -ki a táncosoknál a zenekar bizonytalansága. Bizony, ma sem ritkaság az, amikor a színfalak mögül kell dirigálni a zenekart, mutogatni, hogy mi következik.

Ez a probléma is anyagiakkal függ össze. Köztudott, hogy a zenekarok ma már a próbákon sem hajlandók ingyen részt venni. A zenészek gázsija egy-egy próbáért fejenként 50 és 150 korona között ingadozik. Együtteseink jelenlegi szűkös keretükből legfeljebb csak azt engedhetik meg, hogy az utolsó két próbára és aztán a fellépésre szerződtetik a zenekart, s ez nagyon kevés.

Sikeres, ám nem probléma- mentes évadot zártunk. Célunk az, hogy a fejlődés tovább folytatódjék, s ezért tartjuk fontosnak, hogy a csoportok anyagi problémáit — az állami szervek hathatósabb közreműködésé- g|{{ vei — mielőbb megoldják. Népi tánccsoportjaink csak így lesz- jg7g nek képesek arra, hogy még színvonalasabban végezzék tár- vili. sadalmi szempontból sem jelentéktelen művészi munkáju- m kát.

VARGA ERVIN w

A diószegi Űj Hajtás Táncegyüttes ebben az évadban is sikerrel szerepel az országos rendezvényeken (Gyökeres György felvételeJ