Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-24 / 199. szám, péntek

Emlékterem a Szlovák Nemzeti Felkelésről Tanúságtétel a jelennek és a jövőnek „A múlt, múltunk nem vész el soha. Sem a községé, sem a Szlovák Nemzeti Felkelés győzelméért küzdőké. Őrizzük, éljük és visszük magunkkal, a mienk." ... Ennyit mondott Lá­nyi János elvtárs, a hnb elnö­ke, amikor a Barsi Múzeum munkatársaitól átvette a Be- rencsfaluban (Devicany) létesí­tett emlékterem, a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékterme kulcsát. Az ünneplőbe öltözött férfi­ak, mintha visszanéznének, be­lenéznének a múltba, némán maguk elé tekintettek. Néhány idősebb asszony könnyet törölt ki a szeméből. A pionírok lap soltak. Kattant a zár, nyitott a kulcs, s azután szélesre tárták a te­rem üvegajtaját... 'k Néhány hónappal ezelőtt tör tént ez, s azóta mindenki szá­mára ajtót nyitnak, ha a láto­gató tudni akarja, látni kívánja, hogy milyen emlékeket Őriz ez az alig ezer lakosú község. A lévai (Levice) járás északi beeben ebben a térségben nyolc akciói szervezett, majd a fasisz­ták gyűrűjéből kitörve jutott a községbe. Megpihenve innen vo­nult a front irányába, hogy csatlakozzék a felszabadító szovjet hadsereghez. ,.. Megpihent a községben a „Sólyom" partizáncsoport - is, mely a bányák közötti utakon úgy vezette Selmecbánya felé a szovjet alakulatokat, hogy azok a hitleristák háta mögé kerültek, roncstemetővé változ­tatták a németek raktárait. . . Néhány hét múlva ide, a községbe vonult Gennadij Aode jev Szmirnov vezetésével a nyitrai (Nitra) partizánbrigád, miután átkelt a "Garamon, s maga val hozta a Gestapo bra­tislavai alakulata elől, a kerüle­ti bíróságról megszökött, két, neves, kommunista politikust. Az emlékterembetn sok sok fénykép látható. Eredetvek, il­letve az eredeti felvételek hite­les másolatai, mert hiszen az eredetieket a múzeumban őr­A szervező és irányító erő­A kommunista párt vezető szerepe az SZNF-ben NEM FELEJTÜNK 1979.-Vili. 24. csücskében, a Szitnya hegység tövében fekvő községet 1245- ben említi egy oklevél, amikor IV. Béla király Prinz comesnek egy pusztán maradt földet ado­mányozott itt, és megvetette az alapját a községnek. Neve, gaz­dája több is volt azóta. Nevez­ték Prinzdorf, Prandorf, Prencs- falu, majd Beremcsfalu névvel a mai DeviCany községet. Népe azonban szinte sohasem volt a maga gazdája, hiszen még a századunk elején megjelente­tett Hont vármegye monográ­fiája is ilyen tényeket említ; „... a falu népe sokat szenve­dett báró Koháry István földes- urasága idejében... az ittent evangélikus papot is a pozso- nyi vésztörvényszék elé állított iák... a birtok a herczeg Co- burg.Koháry család tulajdona.* Olyan tényeket, melyek az urak történelmének adatai, s csak utalnak a nép nyomorú­ságára. Mit őrizzen ebből a múltból a község? Népének saját törté­nelme akkor kezdődött, amikor legjobb fiai fegyvert ragadtak az elnyomók ellen a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Aki ellátogat az emlékterem­be, láthatja: kegyelettel őrzi a község népe saját történelmé­nek emlékeit. ☆ Néhány adat: a felkelési meg­előző ellenállási mozgalom ide­jén a község 26 lakosa tevé­kenykedett illegális szervező­ként, a felkelés közvetlen részt­vevője 32 lakos volt, a parti­zánbrigádokban 12 lakos fegy­veres harcosként küzdött. Ez persze csak néhány adat, de aki megtekinti az emlékter- met, ott figyelmesen körülnéz, többet is megtudhat, mert a lá­tottak alapján felelevenedik a múlt. ... Már működött Ladislav Ex- nár, a párt Selmecbányái (Bans­ká Štiavnica) szervezőjének ve­zetésével a „Szitnya11 partizán- csoport, amikor 1943 tavaszán ünnepre készültek a ludákok. Csakhogy a március 13-ról 14- re virradó hajnalon a város fe­lé három irányból vezető vil­lanyvezetékeket elvágták a cso­port tagjai. Még a bányákban is leállt a jövesztés, a ludákok ünnepe meghiúsult. Az akció­ból, természetesen, az itteniek is kivették a maguk részét. ... Elfogták a partizáncso­port vezetőjét, később Mauthau- senbe hurcolták, ott tüdőgyul­ladást kapott, meghalt, de a cso­port tagjai csatlakoztak a Ján Nálepka partizánbrigádhoz, har­coltak tovább. ... Amikor a felkelők rádió­ja meghirdette a mozgósítást, a „Nyárfa“ fedőnevű gyalogos zászlóalj katonája lett a község csaknem mindegyik fegyvervi­selésre alkalmas lakosa. Ez a zászlóalj tartóztatta fel a déli irányból érkező német harci alakulatokat. ... A felkelő hadsereg visz- szavonult, de megérkezett a „Szitnya" partizáncsoport 70 harcossal. Októberben, novem­zik Nem hiányoznak a fény­képek közül azok sem, melyek az egykori harcok színhelyét, a partizánok búvóhelyeit, föld­kunyhóit, a zemljankákat örökí­tik meg, valamint az erdei par­tizánsírokat. Sok-sok arckép, csoportkép tanúsítja, hogy kik voltak a harcosok, az elesett hősök, győzelmet megélt szervezők, katonák, partizánok, de nem hiányoznak a tárgyi emlékek, egykori fegyverek, és más, ak­kor használatos eszközök sem. — Nem felejtünk — mondja a hnb elnöke, — őrizzük emlé­keinket, hogy jelennek, jövő* nek egyaránt tanulságul szol­gáljanak. És rámutat az emlékkönyvre. * Hatszáztizenkét bejegyzés ta­núsítja, hogy a nemrégiben megnyitott emlékteremben a község lakosain kívül már so­kan jártak. Nem ritka, hogy egy bejegyzés alatt 20—25 név sorakozik, hiszen leginkább cso­portosan érkeznek a látogatók. Július 23-án Szaratovból hoz­zánk látogató szovjet fiatalok egy csoportja járt itt. Néhány nap múlva az érsekújvári (No­vé Zámky) ELEKTROSVIT üzemből üdülésre utazók. Ké­sőbb a párkányi (Štúrovo) pio­nírok írták be nevüket az em­lékkönyvbe. Napról napra több a bejegy­zés. „A Szlovák Nemzeti Fel­kelés nyomában“ akció részt­vevői, az idelátogatók szintén azt vallják, amit az emlékteirem megnyitásakor a hnb elnöke mondott. őrzik a felkelés emlékét, vi­szik magukkal parancsát, és élik célját, küldetését. HAIDÜ ANDRÁS H armincöt év telt el azó­Kommunista Pártja vezette szlovák nép, a Vörös Hadsereg győzelmein felbuzdulva fegy­vert fogott a gyűlölt fasizmus, a nácista megszállók és hazai kiszolgálóik ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján Szlovákia dolgozó népének hő­si és honvédő harcáról emlé­kezünk meg, a hazai ellenállá­si mozgalomnak arról a legna gyobb fegyveres akciójáról, amely Csehszlovákiában a nem­zeti és demokratikus forrada­lom kezdetét jelentette. Az élet és a gyakorlat bebi­zonyította azoknak az eszmék­nek tisztaságát, nagyságát és életképességét, amelyekért a szlovák nép a felkelésbe indult és harcolt. Szocialista jelenünk, szociális és nemzeti életünk jelenlegi foka, Szlovákia arcu­lata, valamennyiünk élete iga­zolja, milyen hatalmas művet alkottunk ezen eszmék szelle­mében. Ma és a jövőben is el­sőrendű feladatunk, hogy tet­tekre váltsuk az SZNF hagya­tékát a fejlett szocialista tár­sadalom építésében, azoknak a feladatoknak a megvalósításá­ban, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa tűzött ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés a kommunista párt eszmei-po­litikai és szervező munkájának és a szlovák nép sokéves nem­zeti felszabadító küzdelmének logikus klcsúcsosodása volt. A szlovák nép megvetette a kle- rofasiszta rendszert, és fasisz- taellenes harcba kezdett. Eb­ben a nehéz és bonyolult küz­delmében szilárd támaszra és vezető erőre talált Szlovákia Kommunista Pártjában, amely évekig egyetlen szervezett és aktív szerve volt az ellenállás­nak az országban. A cseh or­szágrészekben és a szlovákiai eltérő helyzetre való tekintet­tel a Kommunista Internacio- nálé már 1938. szeptember 29- én határozatot fogadott el: az újonnan kialakult feltételek következtében Csehszlovákia Kommunista Pártjának szerve­zeti összetétele is megválto­zott. Hogy a szlovák kommu­nisták politikai, eszmei, szer­vezeti és agitációs tevékenysé­gének még nagyobb teret biz­tosítsanak, 1939 márciusában létrejött Szlovákia Kommunis­ta Pártja, mint a CSKP szerves része. Szlovákia Kommunista Párt­jának tekintélye és befolyása gyorsan nőtt. Illegális szerve­zetei a szlovákiai ellenállási mozgalom magvává lettek. A kommunisták leleplezték a szlovák állam népellenes, fa­siszta és vazallusi jellegét, a hitleri Németország barbár cél­jait, és harcba szólították a dolgozókat. A burzsoá Csehszlovákia szét­hullása után a cseh és a szlo­vák nép több mint hat évig élt külön, más-más gazdasági és politikai feltételek közepette. Ez a helyzet hatással volt a cseh és a szlovák nemzet anti­fasiszta harcára, a küzdelem különböző formáira. Viszont a tartalom mindig egy és ugyan­az volt: . olyan köztársaság felújítása, ahol a dolgozó népé lesz a döntő • szó, amelyben egyenrangúak lesz­nek a nemzetek és a nemzeti­ségek, s külpolitikájában ez a népi demokratikus köztársaság a Szovjetunióra támaszkodik majd. A munkások, a parasz­tok, a dolgozó értelmiség osz­tályérdekei teljesen ellenkez­tek a kollaboráns szlovák bur­zsoázia érdekeivel. Ezért a szlovák klerikális fasiszta kor­mány támadásait főleg az SZLKP — mint a munkásosz­tály eszmei és politikai veze­tője — ellen irányította. A párt négy központi bizottságá­nak tagjait börtönbe vetette, és sokat közülük' kivégeztetett. A párt ennek ellenére tovább szervezte az antifasiszta ellen­állást, s növelte sorait. 1941 júniusában a hitleri Né­metország megtámadta a Szov­jetuniót, megalakult a fasiszta­ellenes koalíció, s Európa le- igázott nemzetei megkezdték nemzeti felszabadító harcukat, így volt ez Szlovákiában is. Az SZLKP vezetősége a CSKP moszkvai vezetősége irányvona­lának szellemében antifasiszta nemzeti frontot szervezett, amely a széles tömegeket egye­sítette a közös ellenség elleni harcban. Nagy szerepet játszot­tak a harc fegyveres formái, főleg a partizánmozgalom. Az SZLKP az 1941 júliusi illegális Hlas luduban közleményt tett közzé: „Szlovákia dolgozó né­pe minden erejével harcolni fog az egész emberiség e sors­döntő elárulása ellen. Elítéli a testvéri szovjet nemzetek, a szocializmus hazája elleni bű­nös háborút.* Az SZLKP vala­mennyi dolgozót mozgósította a fasizmus elleni harcra. „Nem várunk másokra! Jánošík mód­jára magunk is harcba indu­lunk! Partizánegységeket szer­vezünk!" A szlovákiai antifa­siszta ellenállók sorai egyre nőttek, főleg a Vörös Hadse­reg sorozatos győzelmei után. A párt illegális központi bizott­sága a partizánmozgalmat a fegyveres felkelés döntő részé­nek tekintette. nemzeti felszabadító mozgalom további fej­lesztése szempontjából nagy jelentőségűek voltak a CSKP moszkvai vezetőségének az utasításai, amelyeket a Kom­munista Internaciúuáié Végre­hajtó Tanácsa Titkárságának alapelvei szerint dolgozott ki. Ennek az alapelvnek az isme­retében, valamint Juraj Dimit­rov és Klement Gottivald uta­sításaival érkezett 1943 augusz­tusában Szlovákiába Karol Smidke, aki Gustáv Husák és Laco Novomeský bevonásával megalakította az SZLKP ötödik illegális központi bizottságát. Az új KB azon igyekezett, hogy felújítsa és kibővítse a párt sorait, növelje a pártszerveze­tek számát. A Kommunista In- ternacionálé és a CSKP moszk­vai vezetősége utasításaival összhangban hozzálátott a leg­főbb forradalmi cél megvalósí­tásához: egyesítette Szlovákiá­ban a fasisztaellenes és de­mokratikus erőket, vezette őket, megszervezte a nép nemzeti fegyveres felkelését. Az illegális pártvezetőség néhány hónapos kitartó mun­kájának eredményeképpen si­került a perzekúció által szét­vert illegális pártszervezetek hálózatát kiépíteni, egyben új szervezeteket létrehozni s meg­alkotni egy szilárd, szlovákiai méretű és egységes pártfelépí­tést. A Szlovákiában létező va­lamennyi ellenállási csoport­tal folytatott tárgyalások alap­ján 1943 decemberében lehető­vé vált az antifasiszta ellenál­lás egységes szervének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a A létrehozása, amely az SZLKP vezetésével a szlovák ellenál­lás legfelsőbb irányító szervévé vált. Az SZNT politikai prog­ramját a Karácsonyi egyez­mény tartalmazta. A program a közös csehszlovák állam fel­újítására törekedett az egyen­lőség elve alapján, népi demok­ratikus jelleggel, külpolitikai­lag a Szovjetunióhoz irányul­va. E ténnyel — mint az egyik legdöntőbbel — számoltak a fegyveres felkelés előkészítő­ben is, s ezért a kommunista párt vezetősége alapos politi­kai munkát végzett a szlovák hadseregben. E munka első nagy eredménye egy katonai központ létrehozása volt, élén Ján Golian alezredessel, akinek fő feladata az volt, hogy az SZNT vezetésével felkészítse a hadsereget a nácizmus és a hazai fasizmus elleni fegyve­res felkelésre. A CSKP moszk­vai vezetősége jóváhagyta Szlovákia Kommunista Pártja koncepcióját, támogatta azt, s azt érvényre juttatta a szov­jet vezetőségnél s a csehszlo­vák emigráció vezetőségénél. 1944. augusztus 29-én a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a nem­zeti bizottságok átvették a ha­talmat s megkezdődött a Szlo­vák Nemzeti Felkelés. Fő po­litikai ereje, az SZLKP volt, amely a felkelés megkezdése után kilépett az illegalitásból. „Első célunk — mondja az SZLKP jelentése —, hogy a közös harcban legyőzzük a hitleri Németországot, és kiirt­sunk minden fasiszta elemet, hogy a dolgozó nép maga ha­tározhassa meg életformáját és •módját... Üdvözöljük a cseh­országi harcosokat, és őszinte óhajunkat fejezzük ki, hogy a szlovák és a cseh nemzet egyet­értésben, közös államban meg­teremtse egy jobb és boldo- gabb társadalom alapjait." Az SZLKP a felkelés során jelentősen kiszélesítette sorait, megnyerte a dolgozó nép bizal­mát. Egyedüli szervezett poli­tikai erővé vált, amelynek dön­tő pozícói voltak a nemzeti bi­zottságokban, az üzemi bizott­ságokban és az SZNT-ben. Az SZLKP-nak a felkelés idején sikerült egyesítenie az egész szlovák munkásosztályt. 1944. szeptember 17-én Banská Byst- ricán zajlott le az SZLKP és a szociáldemokrata párt egye­sítő kongresszusa, amelyen Szlovákia 46 járását, 57 üze­mét, 12 partizánegységet kép­viselő 700 küldött fogadta el a két párt egyesítését a mar­xizmus—leninizmus elvei alap­ján s az elnevezést — Szlová­kia Kommunista Pártját. Az egyesítés tovább folyt helyi és járási méretben. Nagy veszteségek árán ugyan, de a fasiszta egységek­nek sikerült a partizánokat visszaszorítaniuk a hegyekbe. Ott folytatódott a partizánhá­ború a Vörös Hadsereg győzel­met hozó megérkeztéig. Szlovák Nemzeti Felke- lés, annak valamennyi dicső fejezete szorosan egybe­kapcsolódik a kommunista párttal, annak moszkvai veze­tőségével. A párt tömörítetté a munkásosztályt és a dolgozó nép széles tömegeit, lett szer­vezője, ihletője és vezető ereje a nemzeti és állami független­ségért vívott hősi harcnak. 1948 februárjában a párt vezet­te munkásosztály végleges győ­zelmet aratott a burzsoázia fe­lett, és kezébe vette a politi­kai hatalmat. A szocialista for­radalom győzelmével hazánk­ban és Kelet-Európa többi ál­lamaiban is siker koronázta a dolgozó népnek a nemzeti, ál­lami és szociális szabadságért vívott sokéves küzdelmét. JÚLIUS BOLFÍK A A jubileum köszöntésére A Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére berendezett be- rencsfalusi (Devičany) emlékszoba egyik részlege. A felvé­telen: Lányi János, a hnb elnöke (Hajdú András felvétele) (CSTK) — Sikeresen teljesí­tik Ostrava lakosai hazánk fel- szabadulásának 34., és a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 35. év­fordulója tiszteletére vállalt kötelezettségüket. Felajánlották például, hogy a Z-akció beruházási részének keretében az idén 75 millió ko­rona értéket hoznak létre. Eddig 45 millió 181000 korona értéket alkottak és 388 288 tár­sadalmi munkaórát dolgoztak. A nem beruházásos akciók ter­vét 100,6 százalékra teljesítet­ték. Minden ostravai városke­rület túlteljesíti felajánlásait. A polgári bizottságok a Nemze­ti Front szervezeteivel együtt­működve 784 hektár zöldövezet karbantartásáról gondoskod­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom