Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-16 / 192. szám, csütörtök

A Rysyn — zuhogó esőben Edzett ifjúság fi Gazdag élmény mindenkinek 0 Jövőre megismételjük T átralomnicoo négy napig táboroztak a Rysy túra résztvevői. Az ez idei rendez­vény iránt ismét nagy érdek­lődés nyilvánult meg. És nem csak nálunk, Csehszlovákiában, hanem a többi szocialista or szágban is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az immár huszonharmadiik alkalommal megtartott nagy nemzetközi ifjúsági találkozón hat szocialista országból ő^sze- «en ötezerháromszázan verteik részt. A többséget a csehszlovákiai íiataloik képezték. Jöttek ide az ország minden részéből. Neme lyilk kerületből több százan is. A sátortáborba már a talál­kozó ünnepélyes megnyitását megelőző napon (augusztus 7-én] hosszú sorokban érkeztek napon vett dk részt a t.úrán» heggel ötkor Indultaik, és déle­lőtt tíz leié már « csúcson vol- iáik. Számúikra kedvezett a sze­rencse. Szép időt fogtak ki. Nemcsak menet ik őzben sze ni- lélheték a gyönyörű tájat, ha­nem messze elláttak a csúcs­ról is. Mi a túra második napján, csütörtökön (augusztus 10 én) a komáromi járás fiataljaival in dúltunk útna^. Autóbuszunk a lomnici tá­borból az elsők között, néhány perccel reggel öt óra után gör­dült ki. Mosolyogva integettünk az utánunk jövőknek, és re­ményteljesen kémleltük az ég­boltot. A tornyosuló esőfelhőik nem sok jóval biztattak. De azért vi­dáman utaztunk. Egy-egy csat­A Rysy-túra résztvevői 1979, augusztus 9 én (J. Kolenčik — ČSTK felvétele) a lányok és a fiúk. Egyesek ta­nácstalanul érdeklődtek: — Hol találjuk meg a kijelölt helyet? A bizonytalansíig nem tartott soká. A rendezők pillanatok alatt útbaigazították a vendége­ket. A táborban kerületek, illetve járások szerint jelölték ki a he­lyet. A fiatalok gyorsan — ren­dezett sorokat alkotva — húz­ták fel sátraikat. Közben jelsza­vas tábláikat és faliújságokat készítettek. Az előbbire egy-egy kifejező jelszót, valamint kerü­letük, járásuk vagy városuk ne­vét írták fel. Az utóbbi életűik­ről, szervezetük munkájáról, a táborozás alkalmából sorra ke>- rülő rendezvényekről adott hírt. A négy nap bővelkedett, ese­ményben. Már a megnyitó is maradandó élményt szerzett mindenkinek. A fiatalokat magas szintű párt- és állami küldöttség köszöntöt­te. Aztán a különféle rendez­vények: a kulturális és sportbe­mutatók szereztek sok látványt, ürmét. A politikai előadások és a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel tartott beszélgeté­sek napjaink legidőszerűbb kér­déseiről nyújtottak tájékozta­tást. A tábor hangulatát a nap minden órájában a vidámság, a fiatalos jókedv és az elégedett­ség jellemezte. A legnagyobb eseménynek mindenki a Rysy-csúcs megmá­szását tekintette. Azok, akik az előző években már részt vettek a túrán, szíve­sen mondták el élményeiket, tapasztalataikat. Azok viszont, akik első ízben készültek a több órás útra, tanácstalanul kér­dezgették: — Mi lesz, ha beborul az ég, és megered az eső? Minden nap mintegy 1700— 1800 fiatal vállalkozott arra, hogy megmássza a 2499 -méter magas Rysy-csúcsot. A dunaszerdahelyi (Dun. Slreda) járás fiataljai az első taiiós vicc is elhangzott. A jó­kedv akkor hagyott alább, ami- ikor Ö-Tátrafüred (Starý Smo- kovec) környékén megeredt az eső. — Most mi lesz? — kérdez­ték többen is. — Semmi vész — válaszolták határozottan a bátrabbak, a ta­pasztaltak. — Folytatjuk az utat. Egy kis eső senkinek sem árt meg. Mire autóbuszunk a poprádi- tólioz ért, ahonnan a csúcsra vezető utat gyalog kellett meg­tenni, a* eső már zuhogott. — Megyünk? — kérdezte egy bátortalan hang. — Miért ne mennénk ...? — mondták többen is. Az autóbusz megállt, vala­mennyién kiszálltunk és elin­dultunk... Jöttek a többi autó­busz utasai is. Zuhogó esőben, gyorsított menet ten, remény­teljesen róttuk a köves, sziklás utat. Az, aki nem ismeri a Tátira szeszélyes időjárását, és hiá­nyos öltözékkel vágott neki az útnak, perceken belül csurom vizies lett. De a zuhogó eső azokat sam nagyon kímélte, akik esők a bő tót is hoztak ma­gukkal. Ök térden alul áztak meg. Bizakodtunk, hogy az eső majd csak eláll, kisüt a nap, és az oda-vissza nyolp kilenc őrá ra tervezett utat nem kell. majd végig vizes ruhátlan megten­nünk. Az idő azonban órák múltán sem javult. Csupán annyit vál­tozott, bogyezer-ezerótszáz mé­ter magasságban a meleg eső helyett havas eső áztatott... Kitartóan, szünet nélkül. Ennek ellenére mi is kitartóan, meg­állás nélkül meneteltünk. A zord idő a csúcson sem nyújtott gyönyörködtető lát­ványt. A tájat sűrű köd borítot­ta. Örömet az jelentett, amikor megkaptuk a Rysy-csúcs meg­mászását igazoló jelvényt. — Ezért — jegyezte meg a jelvény átvételekor az egyik prágai lány — alaposan meg­dolgoztunk. Számunkra különö­sen emlékezetes lesz a mostani túra. A menedékházban csak rövid pihenőt tartottunk. A vizes öl­tözék az ülést is kellemetlenné tette. Sűrűn hulló esőben tettük meg a visszafelé vezető utat is. A Csorba-tónál várakozó autó­buszhoz délután két óra felé érkeztünk. Az autóbusz vezetője azzal fogadott, hogy egész délelőtt nem hagyta el a motort. Arra számított, hogy a rossz idő mi­att visszatérünk. Ám senki sem tért vissza. — Érdemes volt felmenni? — kérdezte. — Érdemes! — hangzott a többség határozott véleménye. — Jövőre ismét eljövünk, és megmásszuk a csúcsot. Remél­jük, hogy az idő kedvezőbb lesz ... De ha nem, akkor is ... A rossz időjárás ellenére a Rysy-túrán augusztus 10- én is több mint ezer fiatal vett részt, és szerezte meg a csúcs megmászásáért járó becses jel­vényt. A fiatalok nemcsak erőnlé­tükről, hanem kitartásukról is bizonyságot tetteik, jelesre vizs­gáztak. BALÁZS BÉLA Kommentáljuk MEGGYŐZŐDÉSBŐL FAKADJON Már több pártelnökkel beszélgettem a tagkönyvcseréről, *> a pártáiét, pártmunka ezzel összefüggd időszerű kérdé­seiről. Többször szóba került a kommunisták személyisé­gének problémája, a személyes példamutatás szükséges­sége is. Egyöntetű volt a vélemény abban, hogy a meg­győzésnek, az agitációnak ez a formája az utóbbi időben valahogy háttérbe szorult. A személyes agitáció pedig semmiféle tömegtájékoztató eszközzel — sajtóval, rádióval, televízióval — nem helyet­tesíthető. A közvélemény alakításában, formálásában a sze­mélyes meggyőzésnek, politikai nyelven: az agitátori mun­kának ma is meghatározó szerepe van. S ott, ahol ezt al­kalmazzák, a munkafegyelem és a gazdasági eredmény is sokkal jobb. Erről megint, csak tapasztalataim győztek meg. Például a csícsói, (Čiéov), s csallóküzarauyosi (Zlatnő na Ostrove), a szímôi (Zemné) és a vásárúti (Trhové Mý­to) földmű vesszővel kezetek pártszervezeteiben élnek a személyes agitáció lehetőségével is. Ctjaim során jó érzés­sel állapítottam meg azt is, hogy e pártszervezetek mun­kája teljesen összhangban áll a gazdaság irányításával. Nem véletlen tehát, hogy az említett szövetkezetek gazdál­kodása nyereséges. Vásárútim például 1978-ban 33 millió korona volt a nyereség, s az idén is 30 millió koronán leliili nyereségre számítanak. A személyes agitáció fontosságát egyébként pártunk ál­lásfoglalásai, határozatai is kiemelik. Ehhez a gondolat­körhöz kapcsolódik az úgynevezett véleményirányítás is. Ezt a szerepet kisebb vagy nagyobb közösségekben szin­tén a párt tagjainak kell betölteniük. Ám betöltik-e min­dig? S ha igen, hogyan és milyen formában? A tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseken erről is elvszerűen, nyíltan, kommunista őszinteséggel kell be­szélnünk. Annál is inkább, mert a párttagok esetében eh­hez minden feltétel adott. Hiszen a pártban döntő több­séggel olyan emberek vannak, aikik munkájukkal, életük­kel, emberi magatartásukkal már eddig is tekintélyt, bizal­mat szereztek maguknak munkátársaik, ismerőseik köré­ben. A legtöbb párttagjelölt is, mielőtt a párt soraiba fel­vennék. különböző tömegszrervezeteikben, társadalmi meg­mozdulásokban már bizonyította a párt politikája iránti elkötelezettségét. ' A kommunistáknak mindennapos természetes kötelességük a párt politikájának védelme és népszerűsítése. Ilyen szelj lemben kell a pártszervezeteknek tudatosan erősíteniük a kommunistákban az agitációs, közvéleményt irányító haj­lamot. Ehhez persze szükséges, hogy a párttagok felké­szültek, tájékozottak legyenek a lakóhelyi és munkahelyi gazdasági, társadalmi kérdésekben. így érhetik el, hogy a közvélemény az általuk elmondottak alapján formálódjék, és a napi gazdasági, politikai kérdésekben az ő szavuk legyen a meghatározó. Mindez nem zárja ki a pártonkívü­liek véleményének meghallgatását és ilyen vagy olyan döntésekben figyelembe vételét. Sőt, szükséges is, hogy párbeszéd formájában sok oldalról hangozzanak el véle­mények, így több probléma kerülhet felszínre, Sokszor eltűnődtem már a fiatal párttagjelöltek és a párttagok lehetőségein, akik azért léptek a pártba, mert úgy érezték: ott többet tehetnek a társadalomért, hiszen tele vannak energiával, cselekvő alkotókedvvel. S elvár­ják, hogy olyan feladatokkal bízzák meg őket, amelyekkel a társadalmi célokat szolgálva megvalósíthatják elképze­léseiket, gazdagíthatják, fejleszthetik személyiségüket. Szimőn például a párttagjelöltek többsége a szocialista munkabrigádokból került ki. Megjegyzem, hogy a 12 szo­cialista munkabrigád hetven százaléka párttag. Kilenc bri­gád már az arany, három pedig az ezüst fokozatért verse' nyez. Ez azt is jelzi, hogy ott valóban párosul a gyakor­latban is a munkafegyelem a pártfegyelemmel. Az idősebb párttagok elmondták, hogy a fegyelmezettséget elsősorban példamutatással és türelmes nevelőmunkával, meggyőzéssel érik el. Régi igazság, hogy csak a meggyőződésből fakadó szó­nak, példamutatásnak, személyes agitációnak van igazán meggyőző ereje, aranyfedezete. Ez adja meg a kommu­nistáik szavának ma és holnap is rangját, súlyát és hitelét. TÖRÖK ELEMÉR MÉRETRE SZABOTT KORSZERŰ SZAKTAN INTÉZET ÉPÜLT A A MUNKÁSOSZTÁLY UTÁNPÓTLÁSA „Márvány lesz a padlózat. Mindegyik tanterem mellé szertárat is építenek. Tornate­rem, szauna is lesz ott. így lesz igazán méretre szabott Akkor jegyeztem fel ezeket a mondatokat, amikor a Szlo­vák Kőipari Vállalat igazgató­ságán még csak a tervrajzok alapján beszéltek arról, hogy milyen is lesz a lévai (Levice) szaktanintézet és az ipari ta­nulók internátusa. Nem is ré­gen volt, alig két évvel ez­előtt. Közben felépítették az ötemeletes szaktanintézetet és a diákotthont, melyben szep­temberben már 200 ipari tanu­lót helyezhetnek el. Most Vojtech Petruška elv­társsal, az intézet leendő igaz­gatójával az épület előtt be­szélgetünk. Nem lepődik meg, mikor idézem feljegyzett mon­datait. Sőt, megismétli és meg­erősíti régebbi állítását: — Nézze meg! Olyan is. Mé­retre szabott. Eddig 23,6 millió koronát' költöttek a felépítésére. A szakemberek megállapítása sze­rint sem Szlovákiában, sem az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságban nincs mása. Sem méret, sem építészeti jel­leg szempontjából. Márványoszlopos az épület körüli kerítés, s az oszlopok között 120 kőből faragott vi­rágtartót helyezlek el. A már­ványból és élő virágokból „szőtt“ kerítés sajátosan új, rendkívül szép. Az épület kívülről nézve is azt szimbolizálja, hogy itt az örök építőanyag, a kő a leg­fontosabb. Mind a hét tanterem mellé szertárat, kabinetet építettek, s külön helyiséget a büfé, s ugyancsak külön termet a ki­állítások számára, melyet a Barsi Múzeum munkatársai fognak berendezni. Természe­tesen, az intézet küldetésének megfelelően kőzetgyűjteményt, kőipari történetet bemutató anyagot is helyeztek el a te­remben. Oj megoldású a szobák, a termek megvilágítása, de még az a hűtőpult is, melyet a konyha melletti, szokatlanul nagyméretű élelmiszereket tá­roló raktárba szereltek be a bratislavai STAVING vállalat tervezőinek elképzelése és a KGST által megadott szabvá­nyok alapján. Sajnos, az épület nem men­tes a hibáktól sem. Petruška elvtárs megmutatja, hogy né­hány falon egyenletlen, nem sima a vakolat, és más eszté­tikai hibákat is elkövettek az Építőipari Vállalat nitrai üze­mének dolgozói. Bizony, jó néhány munkaműveletet két­szer kellett elvégezni, mert úgy kívánta a jó ízlés, de az építők becsületének megvédé­se is. Most már csak a rendezési munkálatokat kell befejezni, augusztus 24-én egészen bizo­nyos kimondják az építők az utolsó szót: kész. A Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségei idején pedig átadják az épü­letet rendeltetésének. — Méretre szabott a tantes­tület is. — mondta. — A pe­dagógusok már megkezdték a felkészülést. Munkájuk, feladatuk lesz bőven, hiszen 200 kőfaragó ipari tanuló szakmai képzésé­vel, nevelésével foglalkoznak majd. Az előre meghatározott terv szerint pedig, ugyancsak ebben a szaktanintézetben, az első három tanévijén 250 vil­lanyszerelőt, gépészt, lakatost kell kiképezni, kellő szakmai és politikai tudással felvértez­ni,' hogy innen kikerülve a Szlovák Kőipari Vállalat üze­meiben vagy a testvérvállala- tok üzemeiben szakmunkások, technikusok lehessenek. — Mit jelent az, hogy mé­retre szabott az épület, a tan­testület? — kérdem. — Ürülök, hogy észrevette azt, ami a legfontosabb — hangzik a válasza —, mert társadalmi, politikai jelentősé­ge van a kifejezésnek. Ami­kor hozzákezdtünk az építés­hez, a szaktanintézet megszer­vezéséhez, sokan megkérdezték tőlünk, hogy szükséges-e, kell-e ilyen modern épületet, ilyen korszerű intézetet adni az ipari tanulóknak. Kell, mondtuk, mert itt képezzük, neveljük a munkásosztály kö» vetkező nemzedékét, utánpótlá­sát. Nem maradhat csak köz­hely az, hogy a mi társadal­munkban uralkodó a munkás- osztály. Küldetésének, rangjá­nak megfelelő épületben, inté­zetben kell a nevelésével fog­lalkozni. Ez a mérce, melyhez megszabtuk a méreteket, ten- nivalóinkatt mind az építéskor, mind a tantestület megszerve­zésekor. Néhány évvel ezelőtt még csak a tervrajzok alapján kép­zelhettük el, hogy milyen lesz a szaktanlntézet és az ipari tanulók internátusa. Már fel­épült. Néhány hét, s birtokuk­ba veszik az ipari tanulók, a munkásosztály következő nem­zedéke. Bárki meggyőződhet arról, hogy olyan, mint ami­lyennek lennie kell: méretre szabott. Munkásosztá'vunk mér céje szerinti. BENYÄK JOZSEť 1979 Vili. 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom