Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-16 / 192. szám, csütörtök

Gazdasági fejlődésünk szilán! alapi Beszélgetés o kőolajról, a földgázról, a kereskedelemről de leginkább a barátságról A tőkésállamokban az ener­giaválság kérdése az utóbbi he­tekben újból a legfontosabb központi témává lépett elő. Nyomasztó hatása alatt kártya­várként omlottak össze a bur­zsoá közgazdászok legkevésbé optimista előrejelzései is. Az energiaválság súlya megingat­ta a kapitalizmus politikai alapjait, valamint a nyugati életstílusba vetett bizalmat, még azoknál is, akik eddig ki­tartóan dicsőítették. A nemzetközi munkamegosz­tás természetesen a mi szocia­lista köztársaságunkat is össze­köti bizonyos szálakkal a ka­pitalista világgal, melynek megrázkódtatásait néha gyen­gébben, néha erősebben érez­zük. A Szövetségi Statisztikai Hivatal félévi jelentése a terv teljesítéséről azonban azt bi­zonyította, hogy gazdaságunk egyenletesen fejlődik. Köztársaságunk állandó és Ütemes fejlődésének legfonto­sabb álapja a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk. Életünk számára rendkívül fontosak a szovjet tüzelő­anyag*, energia- és nyersanyag­szállítások. Talán soha koráb­ban nem volt mindegyikünk számára annyira világos, hogy tüzelőanyag-energetikai mérle­günkben milyen nagy, döntő jelentőségű tételt jelent a szov­jet kőolaj, földgáz és villany­áram, mint most, az energia­válság újabb kiéleződése ide­jén. Pontosabb adatokat akartunk szerezni arról, hogy milyen szerepet játszik népgazdasá­gunkban a szovjet kőolaj, föld­gáz, szén és villamos energia, ezért baráti beszélgetésre jöt­tünk össze egy olyan szakem­berrel ,i akinek részletes átte­kintése van a kereskedelmi, szerződésekről, jól ismeri a tényeket és a számokat, s a csehszlovák—szovjet gazdásági együttműködés további fejlődé­sét is fel tudja vázolni: Emil Mišovský követ, kereskedelmi tanácsos, Csehszlovákia moszk­vai kereskedelmi képviseleté­nek vezetője volt beszélgetési partnerünk. Nemcsak kereskedelem „Képzeljék csak el egyetlen pillanatra, hogy ma hol len nénk, ha a kőolajat és a föld gázt a tőkésállamokban kellene vásárolnunk“ — kezdte a be­szélgetést Mišovský elvtárs. Nos, ehhez valóban nincs szükség túl nagy fantáziára. Szerencsére azonban teljes földgázszükségletünket s kő­olajszükségletünknek csaknem száz százalékát a Szovjetunió­ból fedezzük. Igen, kezdjük el a beszélge­tést a kőolajjal és a gázzal: kereskedelmi tanácsosunk irat­tárában fellapozható e kiváló tüzelőanyagok és főleg vegy­ipari nyersanyagok szállításá­nak három évtizedes történe­te. Csehszlovákia 1948-tól 1978- ig több mint 187 millió tonna kőolajat szállított a Szovjet­unióból. Kezdetben, közvetle­nül a háború utáni években aránylag lassú ütemben növe­kedett a szállítás, a döntő for­dulat az „évszázad felfedezé­se“, a nyugat-szibériai kőolaj­mező feltárása után követke­zett be, vagyis gyakorlatilag a Barátság kőolajvezeték építé­sének 1962-ben történt befeje­zése után, amely 16 év alatt 167 millió tonna kőolajat szál­lított hazánkba! Népgazdaságunk az idén 18 300 000 tonna, jövőre pedig 18 800 000 tonna szovjet kő­olajat vehet át. A jelenlegi öt­éves tervidőszakban a kőolaj­szállítás évi átlagos növekedé­se félmillió tonna. Ezeket az alapvető mennyiségeket egy hosszú lejáratú kereskedelmi szerződésben és két rendkívüli hitelszerződésben rögzítettük. „Ilyenek tehát a számok a kőolajbehozatal mennyiségi nö­vekedéséről“ — folytatja Mi­šovský elvtárs. — „Ezekből a számokból azonban nem lehet kiolvasni azt a tényt, aminek számunkra különösen nagy je­lentősége van ... Egy tonna kőolaj világpiaci ára jelenleg 174 dollár körül mozog, ami 113 rubelnek felel meg. Mi azonban az idén a világpiaci árnak csupán hatvan százalé­kát fizetjük a szovjet kőolaj­érti Emellett a hiteltörlesztés­ként szállított nagyobb mennyi­ségeket az 1966-os árszinten számoljuk el. A Szovjetunióból mindig sokkal olcsóbban vásá- roltuk u kőolajat, mint ahogy a világpiaci ár diktálta volna. Könnyen kiszámíthatnánk, hogy köztársaságunk mennyit takarított meg ezzel, hány mil­liárd koronával többet fordít­hattunk a népgazdaság fejlesz­tésére. Emellett senki sem ró- hatná fel a Szovjetuniónak, ha a szocialista országoknak is világpiaci áron adná él a kő­olajat: ez megfelelne a világ­viszonylatban tapasztalt hely­zetnek és irányzatoknak. Önök láthattták, hogy miként terme­lik ki a kőolajat Nyugat-Szibé- riában. Itt sem pazarolhatják, hiszen állandóan növekednek a jövesztési költségek, a szovjet elvtársak azonban a világpiaci árnál lényegesen olcsóbban ad­ják, ebben is megnyilvánul a szocialista országoknak nyúj­tott közvetlen, testvéri, inter­nacionalista segítségük, amit soha sem szabad szem elöl té­vesztenünk." Hasonlóan világos tényekkel bizonyíthatjuk a földgáz elő­nyös behozatalát. Az 1967— 1.978-as években, tehát 12 év alatt összesen 30 milliárd köb­métert kaptunk, ebben az öt­éves tervidőszakban ennél va­lamivel többet veszünk át öt év alatt, az 1980—1985-ös évekre előirányzott mennyiség pedig megközelíti a 42 milliárd köb­métert. A földgázt úgyszintén nagyon előnyös feltételek mel­lett vásároljuk. A Szovjetunió­nak rendkívül nagy földgáztar­taléka van. melynek hasznosí­tására mi is számíthatunk. A Csehszlovákiába irányuló földgázszállítás gyors növeke­désében jelentős szerepet ját­szanak a Szövetség gázvezeték és a tranzit gázvezeték építé­sére fordított befektetéseink: ezek a pénzügyi befektetések és anyagráfordítások több mil­liárd köbméter földgáz formá­jában gyorsan és hatékonyan térülnek meg, amely kiváló tü­zelőanyag, s a vegyiparnak is nélkülözhetetlen nyersanyaga. A szállított mennyiségeket, árakat, határidőket természete­sen szerződésekben, jegyző­könyvekben rögzítették, ame­lyeket egyszerű, realisztikus, vagyis kereskedői stílusban fogalmazták meg. Ezekből a dokumentumokból azonban az is kiolvasható, hogy a szerző­dő felek szem előtt tartják a szocialista építés, a szocialista ország népének érdekeit. Olyan nemzetközi kereskede­lem ez, ahogy annak hagyomá­nyos formája az évszázadok folyamán kialakult? Igen, ez is kereskedelem, jegyezte meg kereskedelmi tanácsosunk, de a mi, szocialista, internaciona­lista kereskedelmünk; a tőké­sek ezt sohasem fogadnák el, és nem is érthetik meg. A ' Néhány szó TYumenröl Érthető, hogy beszélgeté­sünkben szóba került Nyugat- Szibéria, főleg annak nagy ki­terjedésű tyumeni területe. Az évszázad felfedezésének tar­tott itteni kőolajmező a Szov- jetunniót világviszonylatban is a legnagyobb kőolajtermelők közé emelte, s a szovjet kőolaj­ipar szilárd alapját képezi, több tízezer tó országában fekszik, ahol a mínusz ötven fokos tél­ben átfagyott föld mélyebb ré­tegei a rövid nyár alatt nem olvadnak ki, a mocsarak fölött azonban szúnyogok milliárdjai rajzanak. Többnyire lakatlan területek ezek, merre a szem ellát, sehol egy falu, sehol egy tanya. Ezek a természeti felté­telek szinte embertelenül ne­hézzé tették a geológiai kuta­tást, a fúrótornyok építőinek munkáját. Nem is beszélve ar­ról, hogy milyen bonyolult és költséges feladatot jelentett az új lakótelepek, városok, utak és vasutak építése ... A tyumeni kőolajmező ki­használásának első szakaszában a jövesztés főleg a települések környékére, könnyebben hozzá­férhető helyekre összpontosult, az állandóan növekvő szükség­let azonban a geológusokat és a bányászokat arra kényszerí­ti, hogy tovább nyomuljanak a pusztaságba, keressék az újabb kőolaj- és földgázforrá­sokat, főleg északi irányban haladva, ahol már a sarkkörön túli területekre is eljutottak. Amíg ebben a körzetben az előirányzott jövesztési terv tel­jesítéséhez 1975 ben 2,8 millió méter kutat kellett fúrni, az idén már hétmillió méterre lesz szükség, jövőre pedig 10 mil­lió méterre kell növelni a ku­tak fúrását. Közben a szállí­tási távolság is állandóan nö­vekszik. Elkerülhetetlenül fon­tos feladat a korszerű váro­sok, települések építése a taj- gában, a tundra vidékén. Mind­ez hatalmas mértékben növeli a kőolaj kitermelési költsé­geit. Megemlíthetjük például, hogy évente több mint félmil­lió négyzetméternyi lakásterü­let épül itt, szélsőségesen ne­héz éghajlati feltételek mel­lett. A kőolaj ára nem maradhat állandóan azonos szinten — ezzel számolnunk kell. A szovjet elvtársak azonban to­vábbra is lényegesen előnyö­sebb feltételek mellett szállít­ják a kőolajat a szocialista or­szágoknak, mint amilyeneket a . a világpiac diktálna. Közismert, hogy a szovjet kő­olajért és földgázért főleg gép­ipari termékek kivitelével fi­zetünk. Ezek választéka nagyon széles, egyaránt szerepelnek közöttük beruházási komplexu­mok, hajók, dieselelektromos mozdonyok, teherautók, szer­számgépek, orvosi műszerek és egyéb berendezések. Ezeken kívül acélcsöveket és különbö­ző könnyűipari termékeket is szállítunk a Szovjetunióba. Sokoldalúan előnyös kivitel­ről van szó. Azokért a termé­kekért, ahol elérjük a világ- színvonalat, a Szovjetunió a szokványos világpiaci áron fi­zet, gyakran még ennél is elő­nyösebben számoljuk el termé­keinket. A legutóbb szállított hengerművi berendezésért pél­dául a Szovjetunió 167 millió rubellel többet fizetett, mint azért, amelyet néhány évvel korábban szállítottunk, habár azonos tömegű berendezésről volt szó. Ez szintén egyik bizonyítéka annak, hogy ahol a szovjet piac igényei szerint szakosítjuk a termelésünket, ott korlátlan lehetőségek nyílnak az ipari termelés fejlesztéséhez. S ha esetleg az ilyen szakosítás új beruházásokat igényel, a beru­házási költségek is kiváló ha­tékonysággal térülnek meg. Beszélgetésünk témájában szinte kizárólag csak a kőolaj és a földgáz szerepelt. Meg­említettük többek között e lét- fontosságú nyersanyagok beho­zatalának távlati lehetőségeit is. Az országunk területén át­haladó tranzit gázvezeték épí­tésében szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy olyan ka­pacitásokkal rendelkezünk, amelyek a Szovjetunió terüle­tén épülő kőolaj- és gázveze­tékek építésénél is hatékonyan érvényesülhetnének: ez nemcsak a szovjet termékvezetékek épí­tési programjának teljesítését segítené elő, hanem a Csehszlo­vákiába szállított kőolaj és földgáz mennyiségét is növel­hetné. A szovjet szervek kész­ségesen fogadják részvételünk kiszélesítését a kőolaj és a földgáz jövesztési és szállítási feltételeinek megteremtésében, az energetikai objektumok, a petrolkémiai kombinátok, s ha­sonló jellegű más kapacitások építésében, amelyeknek nagy szerepük van a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szo­cialista ország energetikai mér­legében. A tőkés világ energetikai vál­ságban vergődik. A szocialista közösségnek, az internaciona­lista együttműködés közösségé­nek azonban szilárdak és táv­latilag biztosítottak a fejlődési feltételei. E közösség megbíz­ható támasza a Szovjetunió. STANISLAV OBORSKÝ, RUDOLF NITTMANN, a Rudé právo és a Pravda moszkvai tudósítói A Zdár nad Sázavou-i Gépgyár és Öntöde, dolgozói uz idén több fontos hazai és külföldi megrendelést teljesítenek. Ök szállítják pl. a kunöicei Klement Gottwald Ojkohó épülő hengerdéjének több műszaki berendezését. Ezek egyike az 500-os számú kombinált hengersor. A képen: Ivó Sochor egy vertikális hajtóműszekrény jögaskereinek pontosságát ellenőrzi (Felvétel: J. Sourek — Ctk] Ne feledkezzünk meg az újítások jutalmazásáról A mezőgazdasági dolgozók­nak rendik ívül igényes felada­tokat kell teljesíteniük ebben az évben. Ehhez szükség van a jó ötletekre, a lehető legha­tékonyabb megoldá sóikra. Neon kevés eset bizonyítja, hogy a gépesít ők, a karbantartók, a trak torosok, vagy a különböző gépi felszereléseik kezelőinek kezdeményezése alapján gyak­ran még a pótalkatrészek hiá­nyával Összefüggő problémákat is sikerült megoldani. Az ész- szerűsítések az idén is döntő mértékben segítették elő az aratási muinikák folyamatossá­gát, csökkentették a vesztesé­geket. Számos, gyakorlatban már alkalmazott ésszerűsítés köny­velhető el újítási javaslatként. Ezek születése közben azonban sokszor nincs idő azon tanács­kozni, hogy újítási javaslatról van-e szó, s csúcsmunkák ide­jén arra sem jut idő, hogy az illetékesek -kitöltsék az újítási javaslatra vonatkozó hivatalos nyomtatványt. Számos mezőgaz­dasági dolgozó természetesnek tartja a ikezdetméinyezö, alkotó munkát, s miközben tetemes hasznot hoz a társadalomnak, nem is gondol arra, hogy va­lójában újítási javaslatot dol­gozott iki, s ezért kü'lön jutal­mat érdemel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munka köz­ben eszközölt újszerű megoldá­sokat nem lehet újítási javas­latként kezelni. Az 1972/84 Zb. számú tör­vény azokat a szerzőikét is vé­di, a,kik a megvalósítás előtt nem jelentetté'k be az újítást. A törvény 59. számú paragra­fusa lehetővé teszi számunk­ra, hogy az újítás bevezetésé­Alma, körte, őszibarack hul­lott a fákról. A zöldségfélék, akárcsak a kukoricatáblák fö­lött ismét a vihar győzött. Egyedül a napraforgó állta ki az erős szelet. Aranysáéra tá­nyérja is napfényre vár. — A legnagyobb kárt az idő­járás a fóliasátrakban és a ku- korícaföldeken okozta — mond­ja Rigó Benedek, a Csicsól [ Ci- čov Egységes Földművesszö­vetkezet üzemgazdásza. — Hat sátor teljesen összedőlt, így harminc áron alacsonyabb pap- rikahozamrn számíthatunk. Pe­dig a zöldségfélékkel így is ko­moly gondjaink voltak. Szövet­kezetünk nyolc hektár terüle­ten beíőzni való uborkát ter­mel, s voltak olyan napok, ami­kor egyetlen ládát sem kap­tunk a szállításhoz. Közben az uborka megvastagodott, s az ilyet aligha lehet konzerválni. Tudom, hasonló nehézségeink lesznek a kukoricaszállítással is. Négyezer hektárral több van belőle a járásban, mint tavaly volt. És ha nem csal a látszat, a hektárhozam is magasabb lesz az idén. — Ami az aratási eredmé­nyeket illeti, úgy tudom, a csi- csői szövetkezet második lett a járásban. tői számított három hónapon belü'i utólag is bejelein tehessék az újítási javaslatukat. Ezt a három hónapos határidőt azon­ban nem szabad túllépni, mert ezen túl a legjobb megoldás is elveszíti újítási javaslat jelle­gét. Elsősorban a szervezetek fel­adata, hogy nyilvántartsanak minden új megoldást, s ha ezek újítási javaslatokként kezelhe­tők, gondoskodjanak a bejelen­tésükről. A szerző nem szen­vedhet hátrányt azért, mert nem ismeri az előírásokat, vagy nem tudja megírni a bejelen­tést. Az 1972/105 számú hirdeti meny 3. paragrafusa ugyanis a szervezeteik feladatául adja, hogy nyújtsanak segítséget a szerzőnek az újítási javaslat megfogalmazásához és. beter­jesztéséhez. Az említett hirdet­mény értelmében a szervezetek az olyan újításokat, amelyeik más szervezetekben is felhasz­nálhatók, kötelesek az első al­kalmazástól számított három* hónapon belül bejelenteni .fel­sőbb szervüknek további ter­jesztés céljából. A hirdet­mény számos további utasítást is tartannaz, amelyeket nem ár. tana felidézni az aratási mun­kák után az egyes mezőgazda- sági üzemekben. Az aratás értekelése sorára tehát azokra is gondolni kell, akik ötleteikkel, alkotó munká­jukkal segítették elő a gabona siikeres betakarítását. Egyetlen ötlet, egyeťiem hasznosított ja­vaslat se maradjon jutalmazás né'lkül, mert a kezdeményező dologzóik a szocialista munka­díjazás szellemében ezt meg­érdemlik. LADISLAV FIALA — Az 50,2 mázsád átlagos hektárhozammal nem vagyok túlságosan megelégedve. Bár tavaly az ötödikek voltunk, lé­nyegesen jobb eredményt ér­tünk el, hiszen a terméshozam hektáronként 60 mázsa volt. Búzából 695, tavaszi árpából 191, őszi árpából pedig 15 hek­tárt vetettünk; a téli fagyok miatt azonban 135 hektár bú­zát kiszántottunk, a helyére ár­pa, kukorica került. Nehéz aratás volt az idei. Lassan ment a munka, mert a gyom magasra nőtt a gabona­táblákban. A prerovi járás két szövetkezetéljen tíz kombájno* sa dolgozott nálunk, és a se­gítséget éppen ezekben a na­pokban viszonozzuk. Július 24- én fejeztük be az aratást; né­hány nappal • később a szalma- betakarítással és a tarlószán­tással is végeztünk. Most már a kendert kellene vágni, de a vihar ezt is megakadályozta. Várnunk kell néhány napot... Napraforgóból száz hektárt ültettünk, de ha nem sietünk a permetezéssel, ellepik a mada­rak. Sajnos, nincs semmi ve­gyianyagunk. ígéretet kaptunk már, csakhát... Pedig napra­forgóból is szép termés ígérke­zik. —gszl— ARATÁS UTÁN, BETAKARÍTÁS ELŐTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom