Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-05 / 156. szám, csütörtök

EGYIK FELTÉTEL A GYORSASÁG TÁMOGATÁSRA, SEGÍTSÉGRE LESZ SZÜKSÉG Aratásra készen­Két járásban Jártam határ szemlén. Amikor elindultam, azon tűnődtem: vajon kiknek lesz igazuk az idei termést illetően,' a borúlátóknak, vagy a derülátóknak? Hiszen a téli fagyok, majd a negyven napig tartó kánikula nagyon megviselte a: ga- : bonaféléket is. Elöljáróban csupán annyit: a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járásban á ter­més általában jónak ígérkezik. Aratunk már? — kérdezték az utóbbi napokban többen, hiszen újságokban, rádióban, tévében rövid hírek arról szá­molnak be, hogy Szlovákia déli részén néhány mezőgazdasági üzem elindította kombájnjait. Ennek alapján így igennel is válaszolhatnánk, de tulajdon­képpen ez még nem volt az igazi. Több éves kihagyás után déli járásainkban az elmúlt év­ben ismét vetettek őszi árpát, efct kezdték vágni, Öt-tíz nap­pal korábban, mint eredetileg tervezték. A májusi szárazság, hőség következménye ez, s persze, nemcsak az őszi árpa, hanem valamennyi sűrűn vetett kalá­szos előbb érik a szokásosnál, így pár nap és Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben mű-: ködésbe lép a gabonabetakarí­tás hatalmas gépezete; kezdem tét veszi az év immár hagyó-* mányosan legnagyobb figye­lemnek örvendő mezőgazdasági munkája, az aratás. % vetéstől a betakarításig Annyi már most bizonyos, hogy az aratás — végső ered­ményével — a korábbi évekhez viszonyítva valamivel kisebb örömet szerez a földművesek^ nak. Annak ellenére, hogy any* nyi munkát talán még egyszer sem fektettek a kalászosokba, mint ezúttal. Gondoljunk csak az őszi nehéz talajművelésre, és a lassú kelés okozta gon-* dókra. A téli fagyok következ­tében tavasszal az őszi repcéd nek 57,7, a búzának 19,6, a rozsnak pedig 2,9 százalékát kellett leszántani. Ez összesen közel 92 ezer hektárt jelentett, amit tavaszi gabonával, szemes kukoricával, illetve tavaszi ola­josokkal vetettek be. További ötvenezer hektár búzaterületen áí’pa-rávetéssel pótolták a ki- fagyott növényt, így végered­ményben az ősszel elvetett 431,8 hektár búzából a kifa­gyott és az árpával pótolt te­rületeket leszámítva tisztán mintegy 300 ezer hektár ma­radt meg. A kellemetlenségek sora saj­nos még ezzel sem ért véget, hiszen következett a májusi aszály, s ezt — a sűrűn ve­tett gabonák szempontjából —• már öt perccel tizenkettő után váltotta fel az eső. Akkor, amikor a búza és árpa már túl volt a virágzáson. így az előző évhez viszonyítva keve­sebb a kalász, és elsősorban az árpa kalászaiban található szemek száma is kevesebb. Az eső ugyanakkor pozitívan be­folyásolta a szemek növekedé­sét, tehát a hektoliter súlyt, ami a hozam alakulásának lé­nyeges alakítója. Gyorsan, de nem elsietve Tény és bizonyos, hogy a ka­lászok és bennük a szemek száma már véglegesen adott. Két dolog viszont annál jobban változó. Az egyik, hogy a ka­lászban levő szemekből mennyi kerül a magtárakba, illetve hogy ezeknek milyen lesz a hektoliter súlyuk. S ez első­sorban már nem a természet­től, hanem az arató emberek­től függ. A jó munka egyik feltétele a gyorsaság. Az aratóknak kö­vetniük kell az érést, hogy 8— 10 munkanap alatt végezhesse­nek az adott területen a gabo­na betakarításával. Köztudomá­sú ugyanis, hogy egy-egy fajta legkedvezőbb aratási ideje még akkor is csak 4—5 nap, ha vágását a teljes érés legelején kezdik. Nem véletlen, hogy. á próbavágás alatt általában 5 mázsával is nagyobb a hektár­hozam, mint 4—5 nappal ké­sőbb. A gyorsasággal egyenrangú követelmény a minőség. Első­sorban a cséplés minősége, amelynek elsődleges mutatója az a mennyiség, amelyet a kombájnok szórnak el. Az idei, a szokásosnál alacsonyabb és ritkább gabonák kimondottan ösztönözni fogják a kombájno- sokat a learatott hektárok hal­mozására. Ezért valamennyi mezőgazdasági üzemben nagyon kell ügyelni arra, hogy a ga­bonatáblát a versenypályával összetévesztő kombájnvezetőket még idejében szólítsák le a nyeregből. És ugyanez vonatkor zik azokra a veszteségellen-! őrökre is, akik munkájukat csak formálisan végzik. Fele­lőtlenül mutatnak ki tizednyi veszteségeket, s azokat, még felelőtlenebből, a mezőgazda- sági üzemek vezetői elfogad- ják. A szemveszteség veszélyeit persze ezzel még nem merítet­tük ki, Itt kell megemlíteni például a szállítókocsik béile* .* lését is. Sehol és senki se adjon ' rá alkalmat, hogy valaki seprő- • vei „arathasson", persze nem w gabonaföldön, hanem az utak • szélén, amerre a gabona,szőllí-; tók járnak, A gyors és jó munka még az elmondottaknál is összetettebb kérdés, s úgy igaz, hogy a veszteségek nagyságát azok is befolyásolják, akik csak köz­vetve részesei az aratásnak. Gondoljunk csak az aratás üte­mét, s így a veszteség nagysá­gát is meghatározó folyamatos munkára. A nagy teljesítményű gépeknél már az is sokat je­lent, ha percekig kell várniuk a magelhordó autókra, ha nem rugalmas a javító szolgálat, de az is rossz hatással van az em­berekre és munkájukra, ha nem rendszeres az ellátás, ké­sőn kapják az ebédet, vagy az üdítőt. Sokrétűek az időszerű feladatok Sokan talán meglepetéssel ta­pasztalják majd, hogy az idén kevesebb szó esik a közvetlen aratásról, minden korábbinál nagyobb figyelmet kapnak vi­szont a gabona betakarítását követő, illetve az aratással egy­beeső munkák. Törvényszerűen, hiszen a gondos aratás mellett minden lehetőséget ki kell használni az időjárás kedve­zőtlen hatásainak csökkentésé­re. ilyen vonatkozásban elenged­hetetlen követelmény a szalag- szerű aratás. A tervek szerint 70 ezer hektárt kell bevetni másodnövényekkel, a lehető legrövidebb időn belül, ezért fontos és szükséges, hogy leg­később a cséplést követő hete­Szlovákia hegyvidéki körze­teit kivéve a mezőgazdasági üzemek már végeztek a szán­tók és rétek pillangós virágú takarmánynövényeinek első ka­szálásával. Az elkövetkező na­pokban a legtöbb gondot min­denképpen a gabona aratása adja majd, hetek múltán pedig időszerűvé lesz a talajművelés- sel, trágyázással, és az őszi vetések előkészítésével járó munka, de párhuzamosan el kell végezni a szántóföldeken és a réteken termő szálas ta­karmánynövények második ka­szálását is. Az idei első kaszálás ered­ményeit mérlegelve elmondhat­juk, hogy bár a májusi és a június elejei szárazságot a ta­dik napon már kazalba rakják a szalmát. Azért Js, mivel en­nek mennyisége alig fele lesz a tavalyinak, és elsősorban ta­karmányozási célokat fog szol­gálni. A június második felében le­hullott csapadék jót tett az évelő takarmányoknak, így az aratással egyenrangú munka­ként napirenden marad a lu­cerna második kaszálása, és a figyelem központjában lesz­nek a takarmányszárítók is. A feladatot, miszerint 300 ezer tonna takarmánylisztet kell ké­szíteni, mindenképpen teljesí­teni kell. Még akkor is, ha ta­valy ilyenkor — kisebb éves feladat mellett — már több volt a takarmányliszt. Az állattenyésztésben dolgo­zóknak az aratás idején első­sorban a nem mezőgazdasági területeken termő fű lekaszá­lására és begyűjtésére kell összpontosítaniuk a figyelmü­ket. Ahol ez megoldható, ott a füvet legeltetéssel ajánlatos • hasznosítani. Időszerű feladat marad a kapásnövények sorkö­zi művelése, az öntözés, és a zöldségkertészetekben sem ér­nek rá unatkozni, mivel a Ki­esések ellensúlyozására Szlová­kiában 220 hektár uborkát és 370 hektár zöldbabot kell má- sodveteményként termeszteni. Nem vitás, ennyi munka, feladat elvégzésére a földműve­sek erejéből aligha futja. A tervek szerint a néphadsereg egyes alakulatai tehergépko csikkal és katonákkal, köztük 1058 a traktorvezetésre is jo­gosulttal, sietnek a földművé sek megsegítésére. Fontos és szükséges, hogy hasonlóan cse­lekedjenek a patronáló ipari üzemek egyes kollektívái, va­lamint a helyi lakosság, köz­tük a szünidejüket odahaza töltő és egy két hétre munkát vállalni tudó közép-, valamint főiskolások is. Közvetve, pél­dául az elhasználódott alkat­részek felújításával, illetve közvetlenül, a szalma kazalba rakásában, az öntözésben tár- . sadalmi jelentőségű segítséget nyújthatnak. EGRí FERENC karmánynövények is megsíny­lették, a termés nem volt a legrosszabb, és abból a betaka­rításra kedvező időben jó mi­nőségű szénát, szenázst sike­rült készíteni. E tény a szarvasmarha-állo­mány szempontjából nagyon lé­nyeges dolog. Nem kétséges, hogy a tej és hústermelés meny- nyiségi és minőségi növelésé­hez elengedhetetlenül fontos a jó tömegtakarmányalap, amely a nélkülözhetetlen fehérje könnyen hozzáférhető forrása. A fehérje szerepét nem vélet­lenül emlegeti a szakirodalom az első helyen. Az állati test fő tömege belőle ered, s mivel az állatok, szervezetük nitro- génmentes szerves anyagaiból Morva József mérnök, a Nagymegyeri (Calovo) Egysé­ges Földművesszövetkezet fő- agronómusa éppen ottjürtamkor fejezte be a búza és az árpa ellenőrzését. — Bár az idén májusban ml sem kaptunk egy szemet sem az aranyat érő májusi esőből, de az 520 hektár búza és a 250 hektár árpa így is nagyon szép. A szemek duzzadtak, fej­lettek, igaz, még egy kicsit te­jesek. Ha aratásig nem jön valamilyen rendkívüli hőség, aminek következtében besülhet a szem, akkor elérjük a terve­zett hektárhozamokat. — És az mennyi? — Árpából 52 mázsa, búzából pedig 60 mázsa. — Tavaly mennyi volt? — Búzából átlagosan hatvan­két mázsás hektárhozamot ér­tünk el. Tudni kell azt is, hogy a mi határunk többnyire kötött talajú, így jól tartja a nedves­séget. Az esőt pedig éppen búzavirágzás előtt kaptuk, te­hát a legjobbkor. Az azóta hul­lott csapadékot pedig főleg a kukorica hálálja meg. Eddig az is szépen fejlődik, reméljük, hogy az idén kukoricából re­kordtermést takarítunk be, — Az aratáshoz szükséges gépek üzemképesek? — Igen, valamennyi készen várja az aratást. Tizenhárom kombájnnal kezdjük a 12 napra tervezett gabonabetakarítást. Egyébként az aratással az idén két okból is igyekeznünk kell, elsősorban, hogy a hirtelen megérett kalászokból ki ne pe­regjen a szem, de másrészt sür­geti a betakarítást a másodnö­vények vetése is. Ez pedig kü­lönösen fontos az állattenyész­tés szempontjából. # # # Szemerkélő eső áztatja a du- naradványi (Radvaň nad Duna­jom ) határt. — Ez is aranyat ér — mond­ja Takács András mérnök, az itteni földművesszövetkezet el­nöke. Az őszi búzatáblák sárga­zöld színárnyalatban tarkáll- nak. A téli fagy és a májusi kánikula itt jobban látszanak. A homokos területeken már ka­sza alá érett a termény. ' Az őszi árpa már raktárban van. A laposabb, kötött talajú dűlők­ben még haragoszöld a szár, de a kalász már szőkiil. — Hány hektár búza vár az. idén aratásra? — A fagy következtében ta­vasszal több mint száz hektár búzát kiszántottunk, így 692 hektárt kell learatnunk. — Milyen termés ígérkezik? — Erre még nehéz válaszol­ni. Mindenesetre a tavalyinál kisebb hektárhozamra számí­tunk. Persze, még sok függ az éréstől. Megvallom, a májusi verőfényben igen elkomorod- tunk. Azt hittük, hogy még a húsz mázsát sem érjük el hek­táronként. Az eső sok mindent helyrehozott. Kivált a laposabb területeken tért egészen magá­hoz a búza. Igaz, mi sem ül­tünk tétlenül a száraz, aszá­lyos napokon; ahol csak tud­tunk, öntöztünk, és öntözünk most is. Annyi bizonyos, hogy ma már derűlátóbbak vagyunk, mint pár héttel ezelőtt. Nőm nem képesek fehérjét termelni, a sejtek helyreállításához el­sősorban a takarmányban levő fehérjék adják az alapot. Lényeges, hogy a szálas és más tömegtakarmányokban a lehető legtöbb fehérje legyen. Ennek egyik feltétele az'idejé­ben történő kaszálás, amit, mint fontos munkát már jó elő­re társadalmi dolgozókkal kell biztosítani. Fontos megjegyez­ni, hogy jó szervezéssel és gon­dos munkával még sokat lehet javítani a takarmánymérlegen. Persze, kellő szaktudással és munkakedvvel, amelyek lénye­ges feltételei a végső sikernek. KMOSKŰ LÁSZLÖ agrármérnök akarok felelőtlenül szamokkal dobálózni, de negyven mázsánál biztos... többet takarítunk be hektáronként. — Mikojr kezdik a búza ara- l tását? . ,;r íj ; — Július ötödikére tervezzük. i Éppen ezekben a napokban került sor egy újabb közös meg- ? beszélésre az aratás további . menetéről. Hogy időben és gyorsan folyjon a kalászosok betakarítása, három kölcsön- kombájnt is beállítunk, így ki­lenc kombájn vágja majd a ter­ményt. Tíz napra terveztük az aratást. — A szalmafelszedők? — E téren most igazán nem lesz gondunk, rövid a búza szára, kevés a szalma, egyéb­ként is elegendő préselő és szalmafelszedő áll rendelkezé­sünkre. Gondoskodtunk a mun­ka- és tűzvédelemről is. És ter­mészetesen hagyományainkhoz híven gondoskodunk az aratók ellátásáról is. A Marcelházi (Marcelová J Efsz gépparkjának udvarán ka­tonás sorrendben állnak a kom­bájnok, készen az aratásra. Az eredeti terv szerint itt is július ötödikén kezdik a 650 hektár búza aratását. Zsidek Géza műhelyvezető-helyettes kíséretében tartjuk a gépszena- lét. Megállunk egy E-512 es kombájn mellett. Két szerelő, Gál István és Varga István mo­torpróbát tart. — Talán valamilyen komo­lyabb hiba van? — Dehogy, csak rutinszerű ellenőrzést tartunk. — Ök aratnak majd ezzel a kombájnnal — siet segítségem­re Zsidek Géza. — Volt-e a javításhoz elegen­dő alkatrész? — Ezekhez a kombájnokhoz sajnos nem. De azért mindig összeszedtünk annyit, amennyi kell. Ezt a kombájnt egyébként mi javítottuk. A dobot az idén szűkebbre állítottuk, mert ap­róbb a búzaszem, ezzel is ke­vesebb szem vész kárba. — Mennyi a tervezett szem­veszteség az idén? — Másfél százalék, de mi en­nél is kevesebbet akarunk el­érni. Ez a szocialista munka­brigádunk vállalása. Ezt már Varga Vilmos, a bri­gád vezetője mondotta. — Mióta van együtt a bri­gád? — Nyolc éve aratunk együtt. Már háromszor elnyertük a já­rás aratási vándorzászlaját. Je­lenleg is a mi birtokunkban van. Szeretnénk megtartani. — Hányán vannak? — Hét kombájnhoz 14-en. Mind fiatal, én vagyok a leg­idősebb. — Mikor kezdte? — Tizenhét éve. — Emlékszik-e hasonló szá­raz májusra? — Ilyen május még sohasem volt, de arattunk már rosszabb termést is. Az idei búza nem is a legrosszabb. — Látta-e már a határban a búzát? — Természetesen. Mi minden aratás előtt szemlét tartunk a határban, hogy saját szemünk­kel győződjünk meg, hol milyen a talaj és a termény. Ez feltét­lenül szükséges ahhoz, hogy pontos, jó munkát végezhes síink. —- Hány napra tervezték az Idei aratást? — Ott kezdem, hogy a kom­bájnjaink jók, a brigád tagjai nagyon lelkiismeretes kombáj- nosok, így ezekkel a gépekkel határidőre, sőt a tervezett tíz napnál hamarabb kell végez­nünk az aratással. Annál is in­kább, mart az idén nincsen dőlt termény, a szár is alacsony. Ha végzünk, készen áliunk arra is, hogy más járások szövetkeze­teinek segítsünk az aratásban. Tehát a két járás három szö­vetkezetében a látottak és hal­lottak alapján a kép megnyug­tató. S minden feltétel adott ahhoz, hogy e rendkívüli gon­dokkal terhes mezőgazdasági évben az aratás eredményesen záruljon. TŐRÜK ELEMÉR A púchovi (Považská Bystrica-i járás) Május 9. Efsz tag/ai az el­múlt hét végén a takarmány betakarításán fáradoztak. A szénát eddig 1150 hektárról, az évelő takarmányokat pedig 229 hektárról gyűjtötték be (Képtávírón érkezett: V. Gabčo — CSTK) MÉG JAVÍTHATÓ A TAICARMÁNYMÉRLEG

Next

/
Oldalképek
Tartalom