Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-27 / 175. szám, péntek

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. július 27. PÉNTEK BRATISLAVA • XXXII. ÉVFOLYAM 175. szám Ara 50 fillér 1970 y ANYAGI ÉRDEKELTSÉG ÉS MINŐSÉG Ha az üzletben rossz minőségű árut adnak el nekünk, ak- ' kor jogosan felháborodunk. A vevő azonnal követeli a hibás termek kicserélését, punzének visszaadását, vagy legalább ár­eng-edmenyt kér. Ehhez joga van, s ezt a jogot a reklamá­ció előírásai és más jogi normák rögzítik. Bárcsak valameny­nyien ilyen igényesek lennénk akkor is, amikor nem fogyasz­tok, hanem termelek vagyunk. Ebben az esetben az elvnüség mar nem mindenkinek erős oldala. Mintha termelőként nem vonatkozna rájuk a minőség követelménye, a minöségrontás­ért megszabott bírságot büntetésnek, a jogszabályok megsze­gesének tartják. Különös logika! A minőség ionlosságának hangoztatása és a jobb minőségű munka igénylése nem uivatirányzat, vagy rövid időszakra ervéuyes jelszó. Hiszen — különösen az utóbbi időben — már nemegyszer magyaráztuk, hangsúlyoztuk, hogy a haté­konyság és miuúseg közvetlenül meghatározza az életszín­vonal mértékét. Már a ÜSKP XIV'. kongresszusa is leszögezte, hogy a minő­ség és mindaz, ami vele összefügg, alapvető követelmény, t a kongresszus a minőséget a part stratégiai irányvonalá­nak szilárd láncszemeve tette. Ezt követően a szövetségi kor­mány dokumentumot hagyott jóvá, amely szerint a minőség­szabályozás a termelésirányítás szerves része, továbbá, hogy a minőségszabályozásnak attogónak kell lennie, ki kell ter­jednie a teriacles minden szakaszára. Hangsúlyozta továbbá, hngy a minőség fő mutatója a termékek műszaki színvonala, kivitelezcse és gazdasági hatékonysága. Ezek az elvek ma is ervényesek. A jobb minőségre irányuló erőfeszítések politikai szempontjait a Központi Bizottság egyes ülései csaknem minden munkaterületre lebontották. Senki sem panaszkodhat tehát az ösztönző és irányt mutató szavak hiá­nyára, vagy arra, hogy nem volt elegendő gondolkodási ideje arra vonatkozóan, mit tesz a minőség javításáért saját mun­kakörében. A fogyasztók — növekvő jövedelmüknek megfe­lelően — mindenekelőtt jó minőségű árut kérnek pénzükért. S küll'öldöu ini a helyzet? Ott már csak a legkiválóbb termék állja a versenyt. Ha ilyen terméket kínáltunk a külföldnek eladásra, akkor könnyen és előnyösen értékesítettük. Viszont nagyon sok lehetőséget el is szalasztottunk. Csökkentenünk keneti az expurtárakat, azt is ki kellett vinnünk, amit saját szükségletünkre termeltünk, hogy a nagyobb mennyiséggel ellensúlyozzuk a gyengébb minőseget. Mintha az ablakon szór­nánk ki a pénzt! Az ilyen esetekben általában a bonyolult külgazdasági fel­tételekre, a növekvő világpiaci árakra hivatkozunk. Ez vi­szont nem igazolhatja a rossz minőséget. Éppen ezeknek a feltételeknek kell ösztönözniük a termelőket arra, hogy job­ban, olcsóbban termeljenek. A rossz minőségű termékekbe fektetett anyagi eszközök csak részben vagy egyáltalán nem térülnek meg a társadalomnak. El kell gondolkodnunk afö­lött, hogy a jelenlegi helyzet miért nem felel meg a szük­ségletek és a lehetőségek színvonalának, hogyan kellene ál­lást foglalnia a pártszerveknek és -szervezeteknek az egyes vállalatok és üzemek tevékenységének elemzésekor, s hogy a hatékonyságot és a minőséget mindenekelőtt a vezető gaz­dasági dolgozok anyagi érdekeltségével szoros összefüggés­ben kell vizsgálni. Mint már említettük, a minőség javítását szorgalmazó fel­hívásból nagyon sok volt. A minőség — amint azt az állami minőségellenőrző intézetek is bizonyítják — bizonyos mérték­ben javult, de nem olyannyira, hogy elégedettek lehetnénk. Mintha a jóakarat valahol a félúton megrekedt volna. Az ellenőrző szervek megvizsgálták, hogy ennek mi az oka, és megállapították; az egyes ágazatok es az alacsonyabb szintű irányítási szervek ugyan lebontották a minőség javítására vo­natkozó intézkedéseket, de megvalósításukra már nem ke­rült sor. A vállalatok megmaradtak az extenzív fejlődés idő­szakában bevált módszereknél. Ezért a kormány további hatá­rozatot hozott a minőség javítására vonatkozóan, amelynek értelmében már a minőségszabályozás állami rendszerének létrehozását szabja meg. A határozat számos cikkelyében — az előző határozatokkal szemben — már szó van arról is, hogy a rossz minőségű termékért a gyártó megbírságolható. Az anyagi bírságok eddig csupán 'úgyszólván jelképesek vol­tak, és éppen ezert fokozottabban kellett hatni a dolgozók politikai öntudatára, s ezzel ezután is érvelni fogunk. Az ér­velés viszont hatékonyabbá válik, mert az erkölcsi ösztönző­kön kívül az anyagi ösztönzők is sokat nyomnak majd a tat­ban. A rossz minőségű termék utáni bírság megszabása helyes és indokolt intézkedés. Érvényesítésekor viszont nagyon sok helyen ellentétek merülhetnek fel, mert a vállalati bérek és összetevőik elsősorban a teljesítményhez kötődnek, és ke­vésbé a minőséghez. S most pedig fordulatnak kell bekövet­keznie! Mindenütt hangsúlyozni kell, hogy aki jól dolgozik, az nyer, aki nem, az veszít — A rossz minőségű termék utáni bírságolást nagyon sokan büntetésnek tartják. Szerintük, aki rossz minőségű terméket gyárt, azt kétszeresen büntetik. Először azzal, hogy a jelen­leg érvényben levő statisztikai és egyéb előírások szerint ki­sebb teljesítményeket matathatnak fel, másodszor pedig a bírságot is meg kell fizetniük. Mondjuk meg nyíltan: ha to­vábbra is a régi módszer maradna érvényben, akkor semmi sem változna, az intézkedés csupán üres szavakat jelentene. Ugyanakkor az irányításnak is megvan a maga „matematiká­ja." Ha többet akarunk jnttatni a jobb minőségű munkát vég­zőknek, akkor a rossz munkát végzőktől el kell venni. A pártszerveknek el kell mélyedniük az új problémakör­ben, hogy felkészülten válaszolhassanak a felmerülő kérdé­sekre és az új módszerek szerint értékelhessék a vezető gaz­dasági dolgozók tevékenységét is. A kibeszéléseket és a „par­donokat" nem engedhetjük meg magunknak. (PRAVDAJ (ÖSTK és tudósítónktól) — Egyéves szünet után tegnap is­mét beindították azt az EC 10 30 típusú számítógépet, amely a Rrno-vidéki járás 24 mezőgaz­dasági vállalatában az aratási munkákat irányítja. A komputer a járási mező­gazdasági igazgatóság igazgató­jának és a járási aratási bizott­ság tagjainak naponta nyújt tá­jékoztatást a láncszerű aratás előrehaladásáról és a kombáj­nok kihasználásáról. A diszpé­cserek jelentése alapján lehető­vé válik a kombájnok munkájá­nak irányítása, egyszersmind az agrotechnikai feltételek meg nem tartása következtében ke­letkező veszteségek megelőzése. Az idén először a számítógép­be három új adatot tápláltak be, mégpedig az előző három napi gabonaérés adatait. Ennek segítségével a komputer továb­bi hat délnmorvaországi járás­ban is átveszi az aratás irányí­tásét. A progresszív módszert Jifí Hartmann mérnök, a Brnói Ál­/Folytatás a 2. oldalon) Államosítások NICARAGUÁBAN (íSTK) — A nicaraguai ide­iglenes kormány szerdán álla­mosította mind a 7 magánban­kot és bevezette az állami el­lenőrzést az országban működő külföldi bankok felett. A kor­mány rendelete továbbá rámu­tat, hogy Somoza volt diktátor külföldi bankokba átutalt pénz^ betéteit anuláljáik. Somoza bukását megelőzően igen hamar kirabolta a nica­raguai államkasszát és csak há­rom és fél millió dollárt ha­gyott benne, pedig két évvel ezelőtt 150 'millió dollárt tartal­mazott. Alfonso Robelo, az ideiglenes kormány tagja szerdai sajtó-, konferenciáján hangsúlyozta, hogy az államosított bankóik munkáját a közeli napokban felújítják, és hogy az állam ke­zeskedik a nicaraguai polgárok minden betétjéért. Dániel Or­tega, a kormány másiik tagja kijelentette, hogy Nicaragua teljesíti pénzügyi kötelezettsé­geit más országok iránt. Azon­ban figyelmeztetett arra, hogy nem fizeti vissza az ötmillió dolláros kölcsönt Argentínának és Izraelnek, amelyek ezért az összegért Somozának fegyvert szállítottak a lakosság .lemé­szárlására. A kormányhatározat továbbá hírül adja, hogy a közeljövő­ben államosítják a bányáikat, a fa- és a halfeldolgozó ipart, a fővárosi közlekedést. A nicara­guai bányákban az aranyat el­sősorban külföldi társaságok bányásszák, a halfeldolgozó iparban pedig a vállalatok és a liajók többsége Somoza tulaja donában volt. GAZDASÁGOSABB TERMELÉSRE, ÉSSZERŰBB BERUHÁZÁSOKRA VAN SZÜKSÉG A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk fejlődéséről és az 1979-es első félévi terv teljesítéséről Népgazdaságunk fejlődését az első félévben jelentősen meghatározta az év eleji kor­látozott tüzelőanyag- és ener­giaellátás, amelyet részben a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok, részben .pedig az okozott, hogy energiaellátás szempont­jából nem készültünk fel kel­lően a télre. Fejlődésünk üte­me éppen ezért kisebb volt a tervezettnél. A CSKP KB márciusban ho­zott határozata, amely népgaz­daságfejlesztésünk állami vég­rehajtási terve teljesítésére ösz­tönzött, C9akúgy mint a párt-, az állami és gazdasági szervek által elfogadott számos intéz­kedés, társulva a dolgozók fo­kozott szorgalmával lehetővé tette a januári termeléskiesé­sek fokozatos csökkentését az egyes- termelő ágazatokban. Néhány szakaszon, főleg a beruházások terén és a tudo­mányos-műszaki haladás vív­mányainak gazdasági alkalma­zásában továbbra is fennállnak a már tartósnak mondható fo­gyatékosságok. Nem értük el a kívánt mértékű fejlődést a ha­tékonyság növelésében és a .minőség javulásában. A munka­termelékenység és az átlagos bérek közötti arány ugyan­csak kedvezőtlenül alakult. A múlt év első feléhez vi­szonyítva az ipari termelés 2,6 százalékkal növekedett, az építőipari munkák terjedelme 2,9 százalékkal, a vágóállatok felvásárlása 2,3 százalékkal volt nagyobb az áruszállítás terjedelme pedig 1,2 százalék­kal csökkent. Az ipari ágazatok közül — összhangban a tervvel — a leggyorsabban a gépipar fejlő­dött, továbbá gyors ütemű volt a fejlődés a gumi és műanyag­feldolgozó iparban, a ruha- és textiliparban, s azokban a szak­ágazatokban, amelyek a fejlesz­tési program részét képezik. Az ipari termelés növekedése a tervezetthez viszonyítva 1,6 ponttal alacsonyabb volt. A múlt év első feléhez viszonyít­va a munkatermelékenység 1,9 százalékkal, az átlagbér .pedig 2,9 százalékkal növekedett. Az építőipari munkák terje­delmének növekedése 2,6 pont­tal lemaradt a tervszándékok­tól. A tervezett növekedési üte­met főleg a beruházások terén, elsősorban a komplex lakásépí­tés terén nem érték el. A mun­katermelékenység összehason­lítva az 1978-as év első felé­vel 2,4 százalékkal, az átlagbér pedig 2,0 százalékkal növeke­dett ebben az ágazatban. Az idei kedvezőtlen időjárási viszonyok károsan befolyásol­ták az őszi vetésű gabona fej­lődését, a repce és az évelő takarmány fejlődését. Éppen ezért a múlt évhez viszonyít­va sokkal nagyobb területen kellett ezeket leszáotani. A má­jusi szárazság számos további mezőgazdasági termény kellő fejlődését akadályozta meg. A vágóállatok és a tojás időará­nyos felvásárlási tervét telje­sítették, a tej felvásárlása vi­szont mem érte el a tervezett színvonalat. A népgazdasági beruházások és szállítások az 1978-as év eb ső feléhez képest 0,2 százalék' ikal nagyobbak voltak, s ebből a gépek és berendezések szál' lítása 1,7 százalékkal növeke­dett. Habár a kiemelt építkezé­seken az állami terv teljesftév sének üteme gyorsabb volt, mint a többi építkezésen, szá­mos fontos kapacitást nem he j lyeztek üzembe a tervezett ha­táridőben. A múlt év első feléhez vw szonyítva a külkereskedelmi forgalom 10,3 százalékkal nö­vekedett, ebből a szocialista országokba 6,9 százalékkal. Ez a növekedés részben a világ­piaci árak növekedésének tudható be. Továbbra is állan­dó feladat számunkra, hogy emeljük exportképes terméke­ink, elsősorban gépipari termé­keink színvonalát, amit az a tény is meghatároz, hogy to­vábbra is magasabbak lesznek a behozatali árak, mint a ki­viteliek. A tavalyi év első felével szemben a lakosság pénzbevé­telei 2,8 százalékkal növeked­tek, az átlagos nominálbér pe­dig' 2,7 százalékkal volt na­gyobb. A kiskereskedelmi for­galom növekedési üteme az el­múlt év első feléhez viszonyít­va lelassult, 100,1 százalékot ért el. (Folytatás a 3. oklalon) A tardoskeddi (i vrdosuvce, érsekuioari — Nővé Zámky — járás] Jövő Ejsz-ben az idén 2638 hektáron aratnak. A gabonát eddig a vetésterület több mint jeléről betakarították. A learatott terüle­tekről késedelem nélkül begyűjtik a szalmát. Ezt a munkát eddig több mint ezer hektáron végezték el. A képen: a szövetkezet tag­jai a szalmát kazlakba rakják [Felvétel: B. Palkovic — CSTK) Számítógép ai aratásban A Brno-vidéki járás 24 üzemében komputer irányítja a betakarítást ® Kelet-Szlovákiában az időjárás hátráltatja a munkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom