Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-20 / 169. szám, péntek

R T - v i t a d megszállt arab területekről AZ IZRAELI POLITIKA MELLŐZI A NEMZETKÖZI JOGGYAKORLATOT (CSTK) — lAz ENSZ Bizton­sági Tanácsa, amely szerdai ülésén felújította tárgyalásait a megszállt arab területeken fennálló helyzetről, egyértel­műen elítélte Izrael politikáját. A Biztonsági Tanács a meg­szállt arab területeken uralko­dó helyzetről a Portugália, Bu lívia és Zambia képviselőjéből álló bizottság javaslatára kezd­te meg tárgyalásait. A három­tagú bizottság május 20-a — jú­nius 1-je között járt Jordániá­ban, Szíriában, Libanonban és Egyiptomban. Az izraeli ható­ságok nem engedélyezték a bi zottság látogatását a megszállt arab területeken. A- bizottság munkájáról Leó nard Mathias elnök számolt be a BT-ban. A jelentés megálla­pítja, hogy Izrael politikája el­lentétben áll a nemzetközi jog­gal, s eljárása a palesztin me­nekültekkel szemben megsérti a 4. genfi konvenciót. A bizott­ság jelentése továbbá megálla­pítja, hogy Izrael ez ideig 113 települést létesített a megszállt arab területeken, ebből 17-et Jeruzsálem térségében, (32-őt a Jordán folyó nyugati partján, 29-et a Go la n fennsíkon és 25-öt a Gázai övezetben és a Sínai- fél szigeten. Közel-keleti hírek KIÉLEZŐDÖTT A HELYZET DÉL-LIBANONBAN Az izraeli nehéztüzérség több települést vett tűz alá Arafat—Erskine és Arafat—Asszad találkozó (ČSTK) — Izraeli ágyúna­szádok barbár támadása az Adlun körzetében levő állító­lagos palesztin tengerészbázis ellen újra kiélezte a dél-liba­noni helyzetet. Az izraeli ne­héztüzérség szerda óta inten­zíven lövi a térség több tele­pülését, s repülőgépei gyakran sértik meg Libanon légiterét. A legsúlyosabb összecsapások a palesztin erők és a jobbol- dali milícia között Arnun, Mad- zsujun, Nabatija és Szaida kör­zetében folynak. A Szaida ki­kötője ellen intézett támadást a palesztin és a haladó erők partvédelmi egységei sikeresen visszaverték. A térségben kialakult ko­moly helyzetről tárgyalt Bej­rútban Emanuel Erskine vezér­őrnagy, a Dél-Libanonban ide­iglenesen állomásozó ENSZ- csapatok parancsnoka Jasszer Arafattal, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnökével és a pa­lesztin ellenállási mozgalom más magas rangú képviselőjé­vel. Arafat kijelentette, hogy a nehézségek, amelyekbe az ENSZ-csapatok feladatuk meg­oldásakor ütköznek, Izrael ag- ressziós politikájából erednek. Ezt a véleményt osztotta Ers­kine is. Nadzsíf Havatnia, a Palesz­tin Népi Demokratikus Front vezető képviselője egy bejrúti baloldali lapnak adott interjú­jában nem zárta ki a Libanon, Szíria és Jordánia elleni újabb széles körű izraeli agresszió lehetőségét. A dél-lihanoni helyzet veszé­lyes fejlődése feszültséget kelt Bejrutban is. A jobboldali mi­lícia és az arab biztonsági erők közti összecsapások egyre gyakoribbak. * • t Asszad szíriai elnök szerdán Damaszkuszban megbeszélése két folytatott a PFSZ VB elnö­kével, Jasszer Arpfattal. Tár­gyalásuk témája mindenekelőtt a palesztin kérdés és az arab országok együttműködésének problémái voltak. Az iraki forradalom 11. év­fordulója alkalmával Bagdad­ban rendezett nagygyűlésen Szaddan Husszein államfő ki­jelentette, hogy az elnökcsere természetes módon, az ország alkotmányával összhangban ment végbe. Husszein nagyra értékelte Al-Bakr volt elnök érdemeit, s elmondotta, hogy tevékenységével az arab nép és az állam egységének érde­keit fogja szolgálni. 1977 szeptemberé­ben Yukohama ja­pán város fölött egy amerikai ka­tonai repülőgép egy családi házra zuhant. Hajasi Ka- zue asszony két gyermeke életét vesztette, s ő pe­dig súlyos égési sebeket szenve­dett. Az elmúlt napokban, az ese­mény után 630 nappal, végre el­bocsátották a kór­házból, de egyedül még nem tud jár­ni. Sem a japán, sem az amerikai kormány mind ez ideig nem világí­tott rá, kit terhel a felelősség az amerikai katonai repülőgép kataszt­rófájáért. Az bizo­nyos, bogy Hajasi asszony és két gyermeke nem az első, de nem is az utnlsó áldozata a Japánban állomásozó amerikai csapatoknak. Felvételünkön Hajasi asszony látható ferje és apja kíséretében, amint elhagyja a kórházat. (CSTK-felvétele) (ČSTK) — Carter amerikai elnök szerdán Hamilton Jor­dánt, egyik legközelebbi mun­katársát nevezte ki a Fehér Ház személyzeti főnökévé, és ezzel széles jogkörrel ruházta fel. Úgy tűnik, hogy a 34 éves Jordan a nem hivatalos minisz­terelnöki funkciót fogja betöl­teni, és így felszabadítja az el nököt a mindennapos kor­mánymunka elől. Jody Powell, az elnök sajtó titkára megjegyezte, hogy a Fehér Ház apparátusa széles körű tevékenységének irányí­tásán kívül Jordan a kormány napi munkáját is irányítani fogja. Az elnökhöz csak ,,a mi­WASHINGTON VIETNAM-ELLENES TERVE (ČSTKI — Az amerikai kép­viselőház Washingtonban meg­szavazta a Nemzetközi Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank (Világ­bank) által nyújtott bármilyen amerikai pénzügyi eszközök ti­lalmát a Vietnami Szocialista Köztársaság számára. Az USA ezzel egyidőben négymillió dollárral csökken­tette hozzájárulását az Ázsiai Fejlesztési Banknak, azzal in­dokolva, hogy ez a bank 1975 óta már 2Ü millió dollár köl­csönt nyújtott Vietnamnak. Washington figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az USA-t terheli a legnagyobb fe­lelősség Vietnam problémáiért. Ez az akció nem egyedülál­ló. Az Egyesült Államok pénz­ügyi és politikai befolyása ál­tal szüntelenül nyomást gyako­rol ezekre a nemzetközi intéz­ményekre és más ázsiai, illet­ve afrikai országokra. niszterek közti komoly ellenté­tek esetében“ kell fordulnia. Az amerikai kormány fel ajánlott lemondását követően a Fehér Ház mély hallgatásba burkolózik a kormány újjá­szervezését illetően. A hírügy nökségek kételkednek abban, hogy a hét végéig konkrét lé­pések történnek ez irányban, s rámutatnak arra, hogy még az sem biztos, hogy az elnök elfogadja e a lemondásukat, s kérdéses, hogy ki marad a kormányban. Washingtoni jól értesült kö­rök úgy vélik, hogy a változá sok elsősorban a gazdasági tárcákat fogják érinteni. Az „átdozat“ állítólag James Schlesinger energiaügyi mi­niszter és más személyiségek lesznek. Az ellenzéki republikánus párt képviselői bírálják a mi­niszterek és az elnök tanács­adóinak lemondását. John Co- nally szerint, aki az elnöki tisztre pályázik, • Carter ezzel a politikai manőverrel a fele­lősséget saját sikertelenségei miatt másra szeretné hárítani. Hasonlóan értékeli ezt a lépést George Bush. a CIA volt igaz­gatója is. Kommentárunk 1979 VH. 20. V ajon mi érdeke fűződhet Kínának és az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy hosz- szabb ideje rágalomhadjáratot folytat az indokínai, elsősorban a vietnami „menekültek“ ürü­gyén a VSZK ellen? Csakis az, hogy mérgezzék a délkelet- ázs.iai politikai légikört, gyanú­sítások és bizalmatlanság elhin- tésével fékezzek Indokína szo­cialista országai és más álla­mai közötti együttműködést — és így gátolják Vietnam, Laosz és Kambodzsa forradalmi átala­kulását. iA kampány szervezői azonban elhallgatják és kifor­gatják a tényeket. Az tény, hogy vietnami állam­polgárok ezrei hagyják el az országot, — ezt a VSZK nem is tagadja — hanem inkább a nagyarányú emigráció okaira mutat rá. Mint azt Hoang Bith Son külügyminiszter-helyettes hangoztatta, Dél-Vletnam ko­rábban az amerikai szállítások­ból élt, s nem kis szerepet ját­szott Kína támogatása Észak- Vietnamnak. Az ország egyesí­tése után és a (kínai segítség beszüntetését követően az or­szág nagy nehézségekbe ütkö­zött. Az elmúlt két év termé­szeti katasztrófái, a gyakori ha­tármenti összetűzések az azóta megdöntött kambodzsai Pol Pot- rendszerrel, továbbá a kínai agresszorok elleni háború még inkább gyengítette a vietnami népgazdaságot. Ezért csökkent a lakosság életszínvonala, és ki­éleződtek az anyagi problémák. Ez az egyik oka annak, hogy ezrek távoznak az országból. Mások azért emigrálnak, mert nem értenek egyet az 50 000 milliós vietnami nép parla­mentje és kormánya által létre­hozott rendszerrel. Nem kicsi azoknak a száma sem, akik a hosszú indokínai háborúban szertehullott családjukat szeret­nék egyesíteni. A legnagyobb dig Peking az USA-val karölt­ve nehezíti a helyzetet, és fe­lelős azért, hogy a „menekül­tek“ nagy része katasztrofális körülmények közé kerül. Ezek a hidegháború stílusában tett lépések a világ közvéleményé­nek megtévesztését, az USA és Kína vietnami agresszióját, a kambodzsai népirtást szeretnék száimban azonban a megtévesz­tett boák, a VSZK-ban élő kí­nai nemzetiségű polgárok „me­nekülnek“ — Peking körükben végzett felforgató tevékenysé­ge következtében. A vietnami kormány többször kijelentette: nem engedheti meg, hogy az emigráció ellen­őrzés nélkül, szervezetlenül és illegálisan menjen végbe. Le­gális keretek közt, humánus szempontokat figyelembe véve engedélyezi a kivándorlást — bár nagy szüksége van a mun­kaerőre az ország normális éle­tének felújításában. A VSZK határozottan elutasítja azokat a rágalmakat, hogy kiűzi az or­szágból a boákat. Míg Vietnam arra törekszik, hogy az emberek biztonságos módon távozzanak — s ennek érdekében együttműködik az ENSZ menekültügyi főbizottsá­gával, a Nemzetközi Vöröske­reszttel és a környező orszá­gokkal —, ami határozottan a VSZK jószándékát tanúsítja, ad­feledtetni. így nem véletlen, hogy épp Peking és Washing­ton — a két vesztes a hangadó­ja a Vietnam ellenes rág a lom- kampány nak. Az USA azonban újabb tisz­tességtelen lépéseket tett. Fel­szólította a Vietnamnak segít­séget nyújtó országokat és'nem- zetközi szervezeteket, hogy szüntessék be, vagy vizsgálják felül vietnami segélyprogram­jaikat. Pedig Vietnamnak nagy szüksége van a külföldi támo­gatásra. Mi több, épp a nép­gazdaság fejlesztésével, s a la­kosság életének normalizálásá­val szüntethetők meg az emig­ráció okai, s azzal, hogy ha az USA és Kína felhagy felforga­tó tevékenységével. Még A. Joung, az USA ENSZ-képviselő- je is elismerte, hogy a mene­kültprobléma a vietnami hábo­rúban gyökerezik, s Washing­tonnak nincs erkölcsi alapja bí­rálnia Vietnamot. A szocialista és a tőkés or­szágok, a nemzetközi szerveze­tek Vietnamnak nyújtott támo­gatása mélyen humánus, és a népek szolidaritását fejezi ki a vietnami nép igazságos ügyével. Meghiúsítani ezt a segítséget, k o m o 1 y ta la n m e sterkedé sekike 1 a VSZK befeketítésére és lejá­ratására törekedni viszont a legnagyobb igazságtalanság, amelyet el kell, hogy ítéljen a világ közvéleménye, s a ma kezdődő genfi nemzetközi kon­ferencia is, amely az indokínai „menekültek“ ügyével fog fog­lalkozni. Hanoi álláspontja a genfi konferenciával kapcsolatban az, hogy csak akkor lehet si­keres, ha nem politikai kérdé­seknek, hanem a menekültügy kizárólag humánus megoldásá­nak szenteli figyelmét. Nem szabad a konferenciát Vietnam, Laosz és Kambodzsa belügyei­be való beavatkozásra felhasz­nálni, mert az messze menő kö­vetkezményekkel járhatna. Csak azon országok és szervezetek jelenlétére van szükség, ame­lyek befogadják a „menekülte­ket“, ill. segítik Vietnam újjá­születését. Vietnam határozott, konstruk­tív álláspontját, a „menekül­tek“ ügyének humánus szel­lemben történő megoldását cél­zó erőfeszítéseit nagyra értéke­li a világ haladó közvéleménye. A Szovjetunió és a testvéri szo­cialista országok támogatásuk­ról biztosítják Vietnamot, és el­ítélik a VSZK ellen kibontako­zott propagandakampányt. PAPUCSEK GERGELY INDIA JESVANTRAO CSÁVÁN alakít kormányt (CSTK) — Jesvantrami Csá­va,nt, az Indiai Nemzeti Kong­resszus és a parlamenti ellen­zék vezetőjét bízta ineg kor­mányalakítási tá rg ya Iá sóikká í Szandzsiva Keddi indiai köztár­sasági elnök. Az indiai hírügynökség köz­leménye szerint Csavannalk há­rom-négy nap áll rendelkezéséi re, hogy kipuhatolja: tud-e mű­köd őképes kormányt alakítani. Csáván kijelentette, hogy eny- nyi idő elegendő lesz a többsé­gi kormány 'megalakításához. A szovjet küldöttség i Genfben (ČSTK) — Az indokínai me-1 nekültek és áttelepültek problé­májával foglalkozó nemzetközi konferenciára Genf be érkezett a Szovjetunió küldöttsége, amelyet Nyikolaj Firjubin kül­ügyminiszter-helyettes. vezet, „Az a véleményünk, hogy ax indokínai menekültek problé­máját a konferencián csak hu­manisztikus szempontból kell megítélni. A konferencián nem lehet helye semmiféle más szempontnak“ — jelentette ki a szovjet miniszterhelyettes, majd hangsúlyozta: „Abból in­dulunk ki, hogy a genfi kon­ferencia nem politikai vita színhelye. A szovjet küldöttség arra fog törekedni, hogy a konferencia sikeresen fejezze b« munkáját“. A kanadai kommunisták a demokratikus erők i összefogását sürgetik ' A független gazdasági fejlődésért, 1 a természeti kincsek 1 hazai kihasználásáért (ČSTK) — Harcot kell foly- tat ni az ellen, hogy az Egyesült Államok a saját érdekeinek rendeli alá Kanadát és az or­szágban növekszik a szepara­tizmus. Ennek érdekében a Ka-! nadai KP KB Központi Végre­hajtó Bizottsága szerdán felhí­vással fordult a politikai és társadalmi szervezetekhez, hogy alakítsák ki a demokratikus erők széles frontját. A felhívás hangsúlyozza, hogy a konzervatív párt hata­lomra jutása óta erősödött a , ,ko n t i nen ta 1 izmus“ híveinek nyomása, akik az Egyesült Ál­lamokkal történő gazdasági in­tegrációt szorgalmazzák. Ezek a törekvések veszélyeztetik az ország gazdasági függetlensé­gét és politikai szuverenitását. Az új kormány tartósan el-* utasító álláspontra helyezke­dett Quebec önrendelkezésre vonatkozó követeléseivel szem­ben, ami e frankofón tarto­mányban elősegíti a szeparatis­ta irányzatok erősödését. A Ka­nadai Kommunista Párt úgy vé-i li, hogy ilyen helyzetben elke­rülhetetlenül szükséges a de« mokratikas erők egyesítése egy*t részt a Quebec tartomány ön-! rendelkezési jogának elismeré-i séért, másrészt a Kanada szu­verenitásának megszilárdításá­ért vívott harcban. A nemzeti­ségi kérdést illetően Kanada fel­osztása gyengítené a kanadai munkásosztálynak a nemzetkö­zi monopóliumok ellen vívott harcát, és a szorosabb kötődés az USA-hoz Kandát az Egyesült Államok „nyersanyagbányájá- vá“ változtatná, ami tovább nö­velné a munkanélküliséget és csökkentené a dolgozók élet- színvonalát. A párt Kanada független gaz­dasági fejlődése mellett száll síkra, az ország gazdag termé­szeti kincseinek kihasználása alapján és a hazai ipar szük­ségleteinek megfelelően. Szük­ség van továbbá a kereskede­lem fejlesztésére minden or­szággal, valamint a békés egy­más mellett élés politikájának érvényesítésére, a feszültség enyhülésére és a leszerelésre. E célok elérése érdekében a Kanadai KP minden szervezet­tel hajlandó együttműködni, —< hagsúlyoz2.a a nyilatkozat. Az ellenzék bírálja Carter politikai sakkhúzását TITKOLÓZÁS A KORMÁNY ÚJJÁSZERVEZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN Hamilton Jordan a nem hivatalos miniszterelnök tisztségében Vtekm* tasiFuiív MsponlG

Next

/
Oldalképek
Tartalom