Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-14 / 138. szám, csütörtök

ÉRTÉKES MŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYEK MŰKINCSEK A PRÁGAI ÓVÁROSHÁZA KIÁLLÍTÓ TERMÉBEN A szakszervezetek megalaku­lásuk óta támogatják a haladó művészetet, gondoskodnak a dolgozók kulturális és esztéti­kai neveléséről. 1945-ben Antonín Zápotocký, a Szakszervezetek Központi Tanácsának akkori elnöke — a cseh és szlovák munkásmoz­galommal és a szocialista épí­téssel összeforrt jelentős kép­zőművészeti alkotások megvá­sárlásával — megalapozta a szakszervezetek képzőművésze­ti gyűjteményét. A ma már né­hány száz műalkotást tartalma­zó gyűjtemény legnagyobb ré­szét a szakszervezetek kultu­rális és üdülőközpontjaiban helyezték el, hogy művészi él­ményt nyújtsanak a dolgozók százezreinek. A Szakszervezetek Központi Tanácsának festészeti és szob rászati gyűjteményéből a na­pokban kiállítás nyílt a prága1 Ó vár őshaza kiállító termében. A kiállításon a modern képző­művészet kiemelkedő cseh és szlovák alkotóinak műveivel találkozunk. Láthatjuk például Josef Brožnak a Februári Győ­zelem ihlette ismert művét, Vilém Nowak Marx Károlyt és Klement Goltwaldot megörökí­tő posztimpresszionista portré­it, František Jiroudek, vagy a napokban elhunyt Vincenc Be­rieš néhány kiváló alkotását. A szlovákiai művészek közül például Janko Alexy, Vincent Hložník és Mária Medvecká műveivel találkozunk. A kiállítás szép példája an­nak a gondoskodásnak, ame­lyet a több milliós szakszerve­zeti tagság kulturális életé­nek gazdagítására, növekvő kulturális igényeik kielégítésé­re fordítanak. A CSEH TERÜLETI GALÉRIÁK BEMUTATKOZÁSA Szocialista művelődéspoliti­kánk eredményeként huszonöt évvel ezelőtt alakultak a cseh­országi területi galériák. Ma a GSSZK-ban 25 területi galéria működik, ezekben összesen 22 000 festményt. 800 szobrá­szati és mintegy 130 000 rajz­művészeti alkotást őriznek. A területi galériák állandó tárla­taikon kívül évente mintegy 350 időszaki és 1600 vándorki­állítással is igyekeznek a tu­lajdonukban levő képzőművé­szeti alkotásokat eljuttatni a legszélesebb néprétegekhez. A területi galériák közös vo­nása, hogy gyűjteményeik kö­zéppontjában a 20. századi cseh képzőművészet áll. Ne­gyedszázados fennállásuk fo­lyamán egy olyan gyűjtemény kialakítására és állandó bőví­Jubilálok Két csehszlovákiai ukrán folklórcsoportról A csehszlovákiai uikrán dol­gozók folklórfesztiváljának tör­ténelmét huszonöt évvel eze­lőtt kezdték írni. Az első fesz­tivált Medzilaborcén rendezték meg, a másodikat, és azóta va­lamennyit, Svidníkben, a Dukla alatti városban. Az elmúlt ne­gyedszázadban, Kelet-Szlovákia számos községéből és városá­ból, sok-sok amatőr népművé­szeti csoport mutatkozott be ezen a seregszemlén. Az állandó résztvevőik egyike a kamienkai Barvinok, a Stará Ľuboviía-i járásból. Ez a cso­port most együtt jubilál a fesz­tivállal, sőt, nem csupán meg­alakulásának 25. évfordulóját ünnepli, hanem azt is, hogy huszonötödször lesz jelen az ukrán dolgozók eme nagysza­bású kulturális ünnepségén. Talán egyetlen uikrán amatőr művészeti csoport sem dicse­kedhet olyan sikereikkel, egyiik sem olyan népszerű, mint a Barvinok, amelynek a megala­pítója és első vezetője Štefan Bitner tanító volt. Az ő irányí­tásával nemcsak a saját (közös­ségük előtt szerepelték sitker- rel, hanem másutt is az or­szágban, és ikülföldön is. Több száz föllépésük volt eddig, is­merik a csoportot Prágában, Bratislavában, Kolínban, Frý- dek-Místekben, Kassán (Koši­ce), továbbá Jugoszláviában, Kárpát-Ukrajnában és Lengyel- országban. A Barvinoknak ötven állandó tagja van, ifjak és felnőttek a községből, diákok Preáovról, Kassáról, Stará Ľubovňáról, in­nen még munkások is a csavar­gyárból. Vannak aztán a cso­portban építőik, szövetkezeti és (közlekedési dolgozók, értelmi­ségiek. Vezetőjük most Ivan Sroka, aki az alakulás idején a legfiatalabbak közé tartozott. A főként felnőttekből álló Barvi­Anna Vančíková a Barvinoknak is tagja (A szerző felvételei) noikon ikívül van még egy cso­port Kamienikán, az iskolásoké, Radosť névvel. Vezetője Anna VanCíková tanítónő. A Radosť az egyik legjobb gyermekegyüt­tes a járásban és a kerületben, számos versenyt megnyertek, és ugyancsak rendszeresen föllép­nek a fesztiválon. Nemrégiben is győztek a gyermek-folklór­csoportok járási versenyében, a kerületi szemlén a legjobb öt között végeztek, ami egyúttal azt jelentette a számukra, hogy részt vehetnek az országos szemlén, melyet az Idén nyá­ron, Prešovon rendeznek meg. Elsősorban a szimpatikus An­na Vančiková érdeme, hogy si­keresen és magas színvonalon dolgozik a csoport, melynek ti­zenhárom éve vezetője a taní­tónő. Ő is régi tagja a Barvi­noknak, mi több, a táncosok ve­zetője ebben az együttesben. Ö is huszonötödször lesz jelen a jubiláló rendezvényen, termé­szetesen együtt táncosaival, énekeseivel. JOZEF MULtK lésére törekednek, amely teljes képet nyújt századunk cseh k ép zöm ű vészeiéi’ő 1, fej 1 édesé­nek szakaszairól, legjelentősebb képviselőiről. A területi galé­riáknak a 20. századi cseh kép­zőművészeti gyűjteményen kí­vül van még egy sajátos — például a régi cseh vagy kül­földi mesterek műveiből, vagy iparművészeti alkotásokból összeállított — tárlata is. Több területi galéria büszkél­kedhet egy bizonyos tájegység­re vonatkozó képzőművészeti gyűjteménnyel, vagy a tájegy­ségükben ina élő és alkotó művészek életművét bemutató tárlattal'. A prágai Nemzeti Galéria és a csehországi területi galériák gyűjteményeiből a prágai Vár Lovardájában nemrég megnyílt 20. századi cseh festészeti ki­állítás' keresztmetszetét nyújtja a területi galériák kulturális és oszmei értékeinek. A kiállítá­son megtekinthetjük a modern cseh festészetnek — a cseh- és morvaországi területi galé­riák tulajdonában levő — leg­kiválóbb alkotásait. A század- forduló festészetét Antonín Sláviček, fan Preisler, Miloš Jiránek, Jindrich Prucha alko­tásai képviselik. Emil Pilla, Antonín Procházka, Bohumil Kubista és Vincenc Beneš egyes festményei érzékeltetik a kiállításon az „Osma“ (Nyol­cak) és a „Skupina výtvarných umélcű“ (Képzőművész-cso­port) néven ismert művészkö­rök törekvéseit. Olyan neves művészek, mint Václav Rabas, Vojtéch Sedláček, Václav Spa­la, Jan Zrzavý, Miloslav Ho­ly, liudolf Kremlička képvise­lik a század első felének kép­zőművészeti irányait — az „Umelecká beseda“ (Művész­kör) „Tvrdošijní“ (Makacsok) — és más csoportokat. A ki­állításon láthatók Josef Sima, Jindrich Štyrsky, František Ji­roudek és más kiváló művé­szek alkotásai Is. A kiállítás, azonkívül hogy Iwtekintést nyújt századunk cseh festészetének fejlődésébe és irányzataiba, bizonyítja a területi galériák gazdagságát ós kulturális jelentőségét is. MOLNÁR ANGÉLA ÉVADZÁRÓ BEMUTATÓ A MATESZ Hiúm Színpadán Borisz Vasziljeo Csende­sek a hajnalok című műve nem csupán az idei cseh­szlovákiai magyar színházi évad záródarabja, de egy­ben a társulat tisztelgése az SZNI*’ 35. évfordulója előtt. A színjáték a Nagy Honvédő Háború egy epizódját tárja elénk művészi megfogalma­zásban Borisz Vasziljev Vaszkov törzsőrmester éle­tének bemutatásával a lát­szólag értelmetlenül meg­halt öt leányt búcsúztatja, akik a második világhábo­rú hőseivé váltak, s bennük a Szovjetunió jövendő anyáinak elvesztését fájlal­ja: „Mit felelek, ha majd megkérdezik: hogy lehet az, hogy ti férfiak nem tudtá­tok megvédeni anyáinkat? Hogy lehet az, hogy a ha­lállal házasítanátok össze őket, és közben ti épen ma­radtatok?“ — szakadt ki a súlyos mondanivaló Vasz- kovból. Borisz Vasziljev őrmestere s a légvédelmi üteg lányai nem mondanak nagy szava­kat a szocializmusról, a ha­za védelméről, a szocialista erkölcsről. Egyszerűen „csu­pán“ ennek szellemél»en él­nek, dolgoznak, védik a ha­zát, s ha úgy adódik, jajsző nélkül meghalnak. Ez az egyszerűség Borisz Vaszil* jev írói sikerének titka. Mennyiben és miben kü­lönbözik ez a darab az ed­digiektől? Elsősorban ab­ban, hogy besorolása a klasszikus színművek közé szinte lehetetlen. Minősíté­sére legtalálóbb a Saád Ka­talin által használt „rek- quiom“ szó. A szerző, aki tizennyolc évesen végigjárta a háború minden poklát, bi­zonyára tudott volna ettől az „opizód“-tól borzalma­sabb, áttételesebb történetet is szerkeszteni, de nem élt ezzel a lehetőséggel. Nem élt, mert nem a valóságot, hanem az igazat írta. Má­sodsorban abban kell látni az előadás különbözőségét, hogy fel kell vennie a ver­senyt a mozikban és a té­vében már bemutatott nagy­sikerű filmkompozícióval, s nem utolsósorban abban, hogy a társulat olyan szín­padi elemek alkalmazásával él, amelyek eddig idegenek voltak a Thália Színpadtól. A bemutató előadást ma tartják Kassán (Košice), a Thália Színházban, este hét órakor. —gyl— Sokoldalúan egy témáról ' Spanner Edit kiállítása Spanner Edit érdemes mű­vész festői termésének az utol­só négy évben alkotott olajké. pei ékesítik a bratislavai Laco Novomeský kiállítási helyiség falait. Tűnt időik mesterei, a gótika s az olasz korai reneszánsz bensőséges lírizmusa a sugal- mazója halk színvilágú lírai piktúrájának. Egyéni világlá­tással, érzelmi oldaláról köze­líti meg a témát: a nőt. A gyermeket, a fiatal lányt, az asszonyt, az anyát érzelmű ál­lapotúik felvillantásával, a te­hetség átlényegítő erejével va. rázsoljia vászonra. Művei leg bensőbb énjébő l Szeptember elejétől: Új tanterv a magyar tanítási nyelvű óvodákban is Számos versenyt megnyertek A Szlovák Szocialista Köz­társaság Oktatási Minisztériu­ma rendeletének értelmében a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű óvodákban 1979. szep­tember 1-én bevezetik A neve­lőmunka programja a bölcső­dékben és az óvodákban című új tan tervet, melyet magyar nyelven 1020 példányszámban, 1978-ban jelentetett meg a Szlovák Pedagógiai Kiadóválla­lat. Felhívjuk az óvónők figyel­mét, hogy haladéktalanul sze­rezzék be ezt az alapvető és rendkívül fontos dokumentu­mot (abban az esetben, ha nincs még meg), hogy az át­képzéskor, melyre valószínűleg 1979 augusztusában és szeptem­berében kerül sor szeminárium formájában, időveszteség nélkül és az ügynek megfelelően ma­gas színvonalon tárgyalhassa­nak a lektorok az óvónőkkel. Tudatjuk továbbá az óvónők­kel, hogy megalakult a cseh­szlovákiai magyar óvónők köz­ponti lektorátusa, mely a kö­vetkező négy fő specifikus „tantárggyal“ foglalkozik majd: anyanyelvi nevelés, irodalmi nevelés, szlovák nyelvű artiku­lációs bázis kialakítása és ze­nei nevelés. A központi lektorátus tagjai részt vesznek az előkészítő munkálatokban, a központilag megszervezett árképzésen fel­készítik a kerületek és a já­rások lektorait, akik továbbít­ják az utasításokat, eljárásokat az óvónőkhöz. A bratislavai magyar tanítási nyelvű óvodák nevelőit a központi lektorkép­zéskor fogjuk felkészíteni az új program bevezetésére. A nyugat-szlovákiai, valamint a kelet-szlovákiai kerületből már visszajelezték a járása lek­torok létszámát, de a közép - szlovákiai kerületet, sajnos, senki sem képviselte az 1979. június 8-án megtartott értekez­leten, melyet a tanítók Köz­ponti Továbbképző Intézete (ÜŰVU) hívott össze. Ezért kérjük az illetékeseket (tanfel­ügyelőiket. óvónőket stb.), hogy a legrövidebb időn belül juttas­sák el adataikat a központi továbbképzőbe. Kérjük az óvónőket, hogy az átképzésre tanulmányozzák át a program 163—186. old., a 249—270. otld., a 290—306. olda­lán található anyagot, valamint az 1977-ben kiadott „Metodic­ký sprievodca“ című kiad­ványt, amely a szlovák nyelv artikulációs módszertani kézi­könyve. Az ügy fontosságára és az idő rendkívüli rövidségére való tekintettel folyamodtunk ehhez a megoldáshoz. Amíg nem ol­dódik meg a csehszlovákiai magyar óvónők és óvodák köz­ponti irányítása (megbízott személy kinevezése), addig e sorok írója részben vállalta az óvónők módszertani felké­szítésének ügyét is. Kérjük a kartársnőket, hogy aktívan, alkotó módotn készül­jenek az átképzésre, munka­tervükbe vegyék be augusztus második felétől az átképzésre való felkészülést és az átkép­zést is a már említett négy „tantárgyból“. A többi tantárgy- gyal most nem foglalkozunk, mert azokra párhuzamosan a szlovák óvónőkkel már felké­szítették a magyar óvónőkéit is. SCHNIERERNÉ WÜRSTER ILONA, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa fakadó közlendők, a belső va­lóság megnyilatkozásai. Töré­keny alkatú, gyöngéd kezű, sötét szemű nő alakjai nem arcmások, nem egyének, hanem m eg á lmod o 11, m agakí a la k í to t ta típust képviselnek. A puszta látványnál mélyebb emberi vo­natkozások kifejezői. S mivel művész és mű nem választható* külön az élettől s a társadalomtól, Spanner Edit áttetsző könnyetlségű figurái is többszólamúan, de egyértel-í műén tükrözik a mai életér­zést. Nem csupán álmodozók, sem légies csipkefátyolba búr* kolt jelenségek, hanem szim- bó kim h o r do zó k. Gyermekük boldogságát, biz­tonságát óvó, védő gyöngéd jó anyák. S a gyemnek képezi a legszívósabb köteléket szülői között. Ebből a gyermekből ugyan boldog ember lesz, aki szívvel, lepkével, virággal, ló­herével ékes, tarka lebegő lég­gömbjében gyönyörködik. Majd fele 1 őssé g t u d at ta 1 ren de lkező, töprengő leánnyá növekszik Spanner Edit vásznain, A kifinomult színkultúrájú, költői fogalmazású asszonyok­nak vannak súlyos — nemcsak érzelmi — problémáik is. Ezek. ről is vallanak az alkotások. A prešovi származású Span­ner Edit a budapesti Iparművé­szeti Iskolán szerzett okleve­let. Alkotásainak magas szín­vonalát bel- és külföldi kitün­tetések és díjak fémjelzik. Mű­vei a hazai képzőművészet be­cses, egyéni hangú, sajátos értékel. BÄRKÄNY JENÖNÉ Az oktatoberendezásek szerepe Lengyel neveléstudósok ele­mezték az oktatóberendezé­sek, eszközök, helyiségek és a szakmai képzés hatékonysága közötti összefüggést. Először a jelenlegi iskolaépületeiket vizs­gálták, és megállapították, hogy célszerű lenne a jövőben többfunkciós, különböző célok, ra felhasználható épületeket tervezni. Az adott infrastruktú­ra egyúttal bizonyos oktatási formát is meghatároz. A szerzők a hagyományos oktatástól az oktatás több mint felét gépeik­kel végző tanításig öt didakti­kai fokozatot különböztettek meg, s arra a következtetésre jutottak, hogy általában a ta­nítási idő tíz-tizenkét százalé­kában hatékony igazán az ok­tatóberendezések használata. Kérdőíves felmérések alapján megállapították, hogy a tanulók harminchat százalékának könv- nyíti meg a tanulást az oktató- berendezések gyakori haszná­lata, a többiek ugyanúgy se­gítséget igényelnek, mint ko­rábban. yj Bkt4lJ 1979. VI. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom