Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-14 / 138. szám, csütörtök

raiai 1979. VI. 14. 5 A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG hagyatékához hűen H atvan évvel ezelőtt, 1919. június 16-án Kiáltották ki ťrešovon a Szlovák Tanács­köztársaságot. Fontos történel­mi eseménye ez a szlovákok nemzeti történetének. Az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom következteben mélyre­ható változások következtek be Európa politikai térképén. A proletariátus győzelme Oroszor­szágban gyökeres fordulatot je­lent a munkásmozgalom és az emberiség történetében. Ösz- tömést adott a világméretű kommunista mozgalom kiala­kulásához, és a történelem fo­lyamán első ízben szétszakí­totta az imperialista államok addig szoros láncát. Megkezdő dött az imperializmus felbom­lásának és bukásának, a szocia­lista és nemzeti felszabadító forradalmaknak, a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenetnek a korszaka. A Nagy Október óriási hatással volt a munkás­ságra és a széles néptö­megekre az egész vilá­gon, és egész népeket ébresztett politikai akti­vitásra. 1919 februárjának vé­gén Csehszlovákiában is bekövetkezett a forradal­mi mozgás. Egyre gyak­rabban tüntettek a drá­gaság ellen. Üj forradal­mi helyzet alakult ki, de a munkásosztálynak nem volt megfelelő élcsapata, irányítása. A szociálde­mokrácia vezérei, akik a munkásosztály képvise­lőinek adták k> magukat, támogatták a burzsoázia uralmát, sőt, rendkívüli erőfeszítéseket tettek avégett, hogy megakadá­lyozzák a proletár töme­gek forradalmi akcióit. 1919. március 21-én ki­hirdették a Magyar Ta­nácsköztársaságot mint a pro­letariátus diktatúrájának első államát Közép-Európában. Tud­juk, hogy a fiatal köztársaság­nak nem sok ideje volt a bé­kés munkára. Tekintettel a sú­lyos külső és belső körülmé­nyekre nem tudott kellőkép­pen megerősödni, sem pedig megbirkózni egy sereg fontos problémával, amelyek a forra­dalmi változások következtében merültek fel. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltása élénk lelkese­dést váltott ki a proletariátus soraiban Európában. A forrada­lom tovább terjedt Nyugat fe­lé, és ez erősítette a forradal­mi erők reményét, hogy már nem kell soká várni és a kom­munizmus győz az egész vilá­gon. A magyar kommunisták a szocialista építés útjára léptek, ez összhangban volt a világ­méretű proletár forradalom megvalósítására vonatkozó el­képzelésekkel. Feltételezhető volt, hogy a magyarországi proletárhatalom példájának erejével objektíve továbbterjed, és megteremti a feltételeket a forradalmi változások megva­lósításához a szomszédos or­szágokban. Mert a proletár­forradalmat a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalomban mindig úgy értelmezték, mint valamennyi nép proletariátusá­nak ügyét a világméretű uur- zsoáziával szemben, aminek ki­fejezése volt a „Világ proletár­jai egyesüljetek!“ jelszó. A csehszlovák baloldal ál­lásfoglalását a Magyar Ta­nácsköztársaság megalakításá­val kapcsolatban a legvilágo­sabban az a cikk jellemzi, amely lapjában, a Právo 11- duban jelent meg: „A világfor­radalom közepette a kommu­nizmus hulláma egyszerre egé­szen a Dunáig hőmpölygött, és az, ami a múlt héten távolinak látszott, egyszerre érinti álla­munknak közvetlenül Bratisla- ván túli határát. Most, amikor Budapest rádióösszeküttetés- hen van Moszkvával, nálunk is érezni kezdjük Lenin nagysá­gát.“ Az imperialista országok mindent elkövettek, hogy fel­számolják a Magyar Tanács­köztársaságot. Az antanthatal­mak nem voltak hajlandók el­ismerni, gazdasági blokádot rendeltek el ellene, és külföldi intervencióra készültek. A ma­gyar proletárkormány valóság volt, amely nyugtalanította Ro­mániát, Jugoszláviát, Francia- országot, Olaszországot és a csehszlovák burzsoáziát. Egyre mélyültek aggályai, hogy mit hoznak a további fejlemények. Csehszlovákia és Magyarország között a határt még nem álla­pította meg békekonferencia. Az ideiglenes demarkációs vo­nal nem felelt meg a cseh­szlovák burzsoázia imperialista elképzeléseinek és ebből kö­vetkezően a Magyarországgal szembeni területi követeléseik­nek. Az antant védnökségével támadás készült máidén irány­ból az új forradalmi munkás- kormány ellen. A csehszlovák csapatok 19Í.9. április 27-én meg­kezdték előrenyomulásukat dél felé, amit nem lehet másként minősíteni,, mint hogy interven­ció és ellenforradalmi támadás volt a Magyar Tanácsköztársa­ság ellen. A magyar proleta­riátusnak és kormányának vé­delmére szocialisták, más nem­zetiségűek ezrei keltek fel, akik nem haboztak harcba vet­ni erejüket és életüket a vi­lágméretű szocialista forrada­lomért és proletárdiktatúráért. A magyar Vörös Hadsereg visszaverte az intervenciós csa­patok kezdeti támadását, má­jus közepén pedig ellentáma­dásba lendüli, és elfoglalta Ke- leí-Szíovákiát. Június első tíz napjában a magyar Vörös Had­sereg a mai Szlovákia terüle­tének nagyjából egyharmadát tartotta ellenőrzése alatt. Már május 30-án felszabadította Lo­soncot lLučenec), június 3-án Ipolyságot (Šahy), június 6-án bevonult Kassára (Košice), jú­nius 7-én Zvolenba és június 8 án Prešovra, június 10-én Bratislavába és június 11-én el­érte a lengyel határt. Ezen a területen alakult meg a Szlovák Tanácsköztársaság, amelyet az 1919. június 16-i emlékezetes prešovi népgyülé- sen hirdettek ki. A Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi kormányzó tanácsá­nak élére a Magyarországi Szo­cialista Párt csen és szlovák szekciójának vezetői kerültek. Elflüke Antonín Janoušek, a kiemelkedő cseh kommunista lett. A Szlovák 'JCanácsköztársa- ság megalakulása nyílt rokonszenvvel találkozott Szovjet—Oroszországban. A Kommunista Intemacionálé Végrehajtó Bizottsága a Szlo­vák Tanácsköztársaság forra­dalmi kormányzó tanácsának táviratot küldött, melyben egyebek között megállapítja: „A Kommunista Intemacionálé örömmel üdvözli a tanácsköz­társaság megalakulását Szlo­vákiában. Meggyőződésünk, hogy a világon semmiféle erő sem képes lefékezni a törté­nelmet. A néphatalom két­ségtelenül győz egész Európá­ban és végül az egész világon. Önöknek mint az újonnan megalakult tanácsköztársaság előharcosainak kommunista üd­vözletünket küldjük". A Szlovák Tanácsköztársa­ság, bár hatalma csak arány­lag kis területre terjedt ki, azonnal hozzálátott a sürgős össztársadalmi problémák meg­oldásához. Meghirdette a több mint 20 alkalmazottat foglal- koztató üzemek államosítását, a bérek emelését, a nők egyen- jogúsítását, intézkedéseket ho­zott a műveltség növeléséről az oktatásügy és a kultúra fej­lesztéséről. Élőtörölte a parasz­tok adóit és tartozásait, és el­őhozta a száz holdnál na­gyobb földbirtokokat, amelyek állami tulajdonba kerültek, no­ha ez nem elégítette ki a föld­osztást követelő parasztokat. A Szlovák Tanácsköztársaság nagy figyelmet szentelt a Vö­rös Hadsereg, mint a proletár hatalom és diktatúra védelme döntő eszköze kiépítésének. Hangsúlyozta az állam kultu­rális — népnevelési funkcióját, hozzákezdett a pedagógusok átképzéséhez, a régi történelmi könyvek bevonásához és a tár­sadalom fejlődésének marxista felfogásán alapuló új tanköny­vek megírásához. Számos brosúrában és röp­lapon magyarázta a proletár- diktatúra lényegét és előnyeit, felvázolva a jövő élet távlatait, harcot kezdett az elmaradott­ság ellen. A lakosságnak al­kalma volt megismerkedni a marxizmus—leninizmus klasszi­kusainak müveivel is. Eisőízben jutottak el Szlovákiába Lenin művei: Állam és forradalom, A szovjet hatalom legközelebbi feladatai és mások. Kezdtek megjelenni proletárújságok. A tanácsköztársaság direktóriu­mai nagy figyelmet fordítottak a dolgozók életkörülményeinek megjavítására és a világháború k öv et k ez m é n y ei n ek fel szá mo 1 á - sára. A burzsoázia és a reformis­ták azzal vádolták a Szlovák Tanácsköztársaságot, hogy el­árulta a „nemzeti érdekeket“, noha amint azt a későbbi ese­mények alakulása bizonyította, éppen a burzsoázia képviselői voltak azok, akik elárulták a nemzeti érdekeket, ami a gyá­szos emlékű 1938-as müncheni kapitulációban tetőzött. A baloldali erők és a kom­munisták erre egyértelmű vá­laszt adtak: „Nem félünk, hogy a világ proletariátusának fel­szabadítása veszélyeztethetné nemzetünk önállóságát és füg­getlenségét, ellenkezőleg, meg­győződésünk, hogy ezt sokkal jobban és tarlósabban biztosí­tani tudja, mint a mai kapita­lista-imperialista rendszer A Szlovák Tanácsköztársa­ságnak a szlovák és a cseh baloldal forradalmi képviselői­nek felfogásában kiindulási alapul kellett volna szolgálnia a forradalomnak egész Cseh­szlovákia területére való ki­terjedéséhez, a cseh és a szlo­vák szocialista állam létreho­zásához, amelyek szövetségi rendszert alkottak volna a már akkor létezett proletárál­lamokkal. A legönudatosabb szocialisták ugyanis ki akar­ták fejezni a magyar—szlovák kapcsolatok új kvalitását, amit magasra kell értékelni. A cseh és a szlovák szekció a proletárhatalom uralomra juttatására készült a szlovákok és a csehek által lakott vala­mennyi területen, fis ezért a Szlovák Tanácsköztársaságnak a csehszlovák proletárállam létrehozására való lehetőségeit értékelve nemcsak a tényleges helyzetből, hanem a meg nem valósított szándékokból és ter­vekből is ki kell indulni. A Szlovák Tanácsköztársa­ság megalakulását, tevé­kenységét, sikereit és problé­máit, létének értelmét és je­lentőségét a világméretű forra­dalmi folyamat feladataival va­ló szélesebb összefüggésekben kell felfogni. A Szlovák Ta­nácsköztársaság forradalmi kormányzó tanácsa, ennek kül­politikai népbiztosa külpoliti­kai kérdésekben is kezdett te­vékenységet kifejteni. Felvette a kapcsolatokat az akkor léte­zett szocialista köztársaságok vezetőivel. A kormányzó tanács hivatalba lépésének az első napján üdvözletei küldött Le­ninnek, amelyben megállapít­ja: Örömmel közöljük Önnel, tisztelt Elvtárs, hogy R szlo­vák proletariátus kihirdette a Szlovák Tanácskóztársaságoť. A Szlovák Tanácsköztársaság valamennyi intézkedését a pro­letár internacionalizmus hatot­ta át, igyekezett felvenni a legszorosabb kapcsolatokat a testvéri szocialista köztársasá­gokkal és oldalukon harcolni a világméretű imperializmus el­len és a szocialista eszmények megvalósításáért. Megalakulása számos nép forradalmárainak új erőt adott a szociálisan és nemzetiségileg igazságos vilá­gér folytatott harchoz. A kilá­tástalan helyzet ellenére, amelybe az antant nyomására került, forradalmasító momen­tuma volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal el­kezdődött küzdelemnek. A tanácsköztársaság kormá­nya hozzákezdett a társadalom szocialista átépítéséhez, társa- dalmasítotía a termelést és a vállalatokat, biztosította az ag­rárreform lefolytatását, szociál­politikát folytatott, megnyerte a maga szamára a néptömege- ket, és ezzel felejthetetlen be­nyomást hagyott maga után. A szocializmus szellemében ne­velte a népet, különös tekin tettel a munkafegyelemre és a 111. Intemacionálé céljaira. Kü­lönös figyelmet fordított a gyermekekre és a fiatalokra. A proletárhatalom a legnagyobb reményeit a fiatalokhoz fűzte. A forradalmi kormányzó ta­nács 1919. június 28-án rende­letet adott ki az inasok tanul­mányi és munkakörülményei­ről. Programján szerepelt a kö­telező iskolalátogatás bevezeté­se. Elrendelte, hogy senkinek sem szabad inasokat elbocsáta­nia, testi fenyítésben részesíte­nie, tandíjat követelni tőlük és házi munkákra alkalmazni őket. Hasonló Intézkedések a proletárfiatalok számára a München előtti Csehszlovák Köztársaság egész fennállása idején teljesítetlen álmok ma­radtak. A Szlovák Tanácsköztársaság közvetlenül a Magyar Tanács- köztársaság sikereitől és ku­darcaitól függött. Az antant be­avatkozása következtében mindkét tanácsköztársaság nemzetközi helyzete kilátásta­lanná vált. Az antantnak az a követelése, hogy a magyar Vö­rös Hadsereg vonuljon ki Szlo­vákia területéről, a végét je­lentette a Szlovák Tanácsköz­társaságnak s nem sokkal ké­sőbb a Magyar Tanácsköztár­saságnak is. A szocializmus eszméi azon­ban továbbra is aktív követők­re találtak nálunk. A szocialis­ta állam sikeres kialakításáig azonban még igen hosszú és bonyolult út vezetett, amelyen a csehszlovák munkásosztály­nak nemegyszer a saját bőrén kellett tapasztalnia, kik az igazi tanácsadói, milyen uta­kon, módon és eszközökkel kell harcolni a szocializmu­sért. I *’’ gy kapcsolódik a Szlovák Tanácsköztársaság ha­gyatéka a mához. A küzdelem, amelyet elindított, sok harcot, lemondást és áldozatot kívánt. Az 1948-as Februári Győzelem után, amikor a szocialista épí­tés útjára léptünk, életünk a felismerhetetlenségig megválto­zott, növekszik a nép kulturá­lis és életszínvonala. A Szlovák Tanácsköztársaság életrehívői új világért harcol­lak. Harcuk akkor nem járt sikerrel, de egyértelműen bebi­zonyították, hogy a proletár- diktatúra nemcsak Oroszország sajátossága, ahogy azt a re­formisták állították. Segítettek Szovjet-Oroszországnak az el­len forradalom és az interven­ció elleni harcában. És végül megemlítjük, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulá­sa elősegítette a baloldali erők tömörülését és Csehszlovákia Kommunista Pártjának megala­kulását, amely győzelmes har­cot folytatott a dolgozók nem­zeti és szociális jogaiért, fel­szabadításukért és a szocialista társadalom felépítéséért. Dr. MÍCHAL PARAD/1 kandidátus, a Prešovi Jnb elni'k*­ÜJ LAKÁSOK ÉPÜLNEK A Kassai (Košice) Magasépítő vállalat dolgozói májusban 680 új lakást adtak át a kassai Dargovi hősök lakótelepen. 1985-ig több mint 9000 új lakás épül itt, amelyekben 35 000 ember kap otthont (Felvétel: St. Puškáš — ČSTK) A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásai megelőző napokban Kun BéJa szólott a munkásokhoz a kassai (Košice) Béke man if esztáeion (Archívumi felvétel) •..íasKKiisuras

Next

/
Oldalképek
Tartalom