Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-14 / 138. szám, csütörtök

rendezést sikerült vásárolniuk. Tíz darab már megérkezett, kettőre még várnak. Igyekszenek a legrövidebb idő alatt üzembe helyezni őket, hogy még idejében vizet juttathassanak velük a szomjazó növényeknek.

A határban szinte mindenfelé vízsugarakat latunk. A lucernaföldön bukósisakos motor- kerékpáros közeledik felénk. Ladislav Mrnka mérnök, a szövetkezet főagronómusa ugrik le a járműről. Épp az öntözőcsoport munkáját ellenőrizte. Elégedetten szemléli a szépen zöldellő, gyorsan növő lucernát. Már korábban is öntöztek, és ezért az első termés száraz állapotban negyvenhárom mázsa volt hektáronként. Ügy számítja, hogy ha nem öntöznék a lucernát, akkor csak ötven mázsa teremne hektáronként, ha viszont elegendő vizet juttatnak a parcellákra, akkor legalább nyolcvan mázsát tamények között és milyen eredménnyel folyik a takarmánybegyűjtés. Az alkatrészellátás is sajnos nyitott kérdés. Milyen gazdálkodás az, ha egy 200 korona értékű alkatrész beszerzési költsége átlagosan 800 korona körül mozog? Végre is meg kellene már bízni egy megfelelő intézményt, amely járási viszonylatban levenné a mezőgazdasági üzemek válláról az alkatrészek beszerzési gondját.

Az állami gazdaság három védnökségi üzem dolgozóival kötött szerződést az árkok és olyan területek lekaszálására, ahol a gép nem dolgozhat.' Ilyen módon 1000—1200 mázsa szénához jutnak.

A járás vezetői elismerik a Királyhelmeci Állami Gazdaság dolgozóinak igyekezetét, nagyra értékelik lelkes munkájukat, Reméljük, hogy intézkedéseikkel könnyítenek majd a gondok, problémák rendezésében is, (kulik)

új öntözőberendezések, meri ezeket könnyen át lehet telepíteni egyik parcelláról a másikra. Egy öntözéskor a lucer* nára ötven milliméter, a répán# harminc milliméter, a hagymá* ra húsz milliméter vizet juttat, nak, a növények felvevőképes* sége és szükséglete szerint. Öntözik a silókukoricát is, úgyszólván minden növényt. Mérlegeli, milyenek a lehetőségek a terv teljesítésére. Gabo* nából már nem érik el a tervezett hektárhozamot, az árpa egyelőre még jól fejlődik, de ha tovább tart az aszály, akkor a kényszerérés állapotába kerül, úgy, mint a búza. A hiányt a lehető legtöbb tömegtakar- mány, kapásnüvény termesztésével Igyekeznek pótolni.

— Szerintem még teljesíthet- nénk a tervet — fejtegeti az agronómus —, ha a szerencse mellénk szegődne. Örökké talán nem tart ez az aszály ...

Porfelhőt kavarva érkezik a határúton Stefan Matejs traktorával. Štefan Antalec ráakasztja a traktorra az öntözőberendezéseket, és máris tovább húzatják. Elmondják, hogy éjfélig öntöznek, aztán jön a váltás, így megy ez napról napra. Kihasználják a lehetőséget, hogy minél több vizet juttathassanak a szomjazó növényeknek.

Az agronómus újra fejére teszi a bukósisakot. Indul, hogy a többi parcellán is megtekinthesse, hogyan működnek az öntözőberendezések. Elmenőben még visszakiált.

— Este kilenc óra tájban, és még később is visszajövök egy kis ellenőrzésre. Ebben a kánikulában igazán önfeláldozóan dolgoznak az öntözőcsoportok tagjai. Napközben is, éjjel is meglátogatom őket, hogy nincs-e valamilyen problémájuk. A tizennégy emberrel állandóan kapcsolatot tartok.

Kisvártatva mér a szomszédos parcellán látni őt. Beszélget az emberekkel, intézkedik, közösen átvizsgálják a szivaty- tyúkat, szívófejeket.

BALÍ.A [ÖZSEF

1979.

VI. 14.

ELŐTÉRBEN

a t/umbmAnvbegyOjiés

Bodrogközben, különösen « Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaság birtokain már évek óta szervezetten és sikeresen végzik a lakar- mánybegyüjtést.

Szombaton találkoztunk Le/- kovics Józseffel, az állami gazdaság igazgatójával és Belan József főgépesítővei, hogy míg a korábbi években átlagosan 43 ezer mázsa szénát, 28 ezer mázsa szenázst és 187 vagonra való silótakarmányt készítettek, addig az idén a gazdaságban 1300 hektáron termesztett takarmányokból közel 25 százalékkal kevesebbet takarítanak be, mint az utóbbi években. A 424 hektárnyi legelőn is elsatnyult, kiégett a fű, és igy a 4500 szarvasmarha részéro az évelő takarmányból kell biztosítani a zöldtakarmányt.

A takarmánybegyűjtést május utolsó napjaiban kezdtük meg gazdaságunkban — tájékoztatott Leíkovics József — és a

tervbe vett terület közel 60 százalékán már el is végeztük a munkát. A korábbi évekhez hasonlóan gépekkel, és szervezetten végzik a begyűjtést. Szombatot és vasárnapot is beleértve naponta reggel 4-től este 9-ig dolgoznak az emberek. Feltehetően 10 nap alatt az 1300 hektáron befejezzük a zöldaratást, ha ...

És azután a „ha" szócska után következett mindaz, ami valóban sok bosszantó gondot okoz. Az igazgató jogos felháborodással sorolta fel a munkájukat gátló, megnehezítő és elítélendő tényeket.

— Ebben a nagy melegben O Jednota nem gondoskodott elegendő ásványvízről, üdítőitalról. Szombaton a fóagronómu» sehol sem tudott vásárolni, még egy üveggel sem ... A meleg ételt négy konyhában készítik a dolgozók számára, de milyen körülmények között! Gáz nélkül főznek. Három tehergépkocsi üresen tért vissza a Kassa (Košice) melletti Ha- niskáról, illetve Michalovcéről és Bodrogszerdahelyről. Sehol sem kaptam gázpalackot. Be kellett állítani a régi tűzhelyeket. Ezekben fával kell tüzelni ebben a nagy melegben, hogy a főzés le ne álljon... A telefon is úgy működik, hogy ebben az idénymunkában gépkocsikkal kell összegyűjteni az egyes gazdasági udvarokból a jelentéshez szükséges adatokat.

Azt hiszem, senki előtt sem lehet közömbös, milyen körülO 03 ~

3 'o

<3 n co 13 *3 'S

>v c

c :o

d!

S; íji; ^ a m

S

O ír H ■55 £ qJ

SS 8

Rendszeres öntözés - nagyobb hozamok

Éjjel is látogatják a munkacsoportokat

Aszálymérleg aggodalmakkal

Nagy a sürgés-forgás a Deáki (Diakovce) Efsz gépesítő brigádjának üdvarán. Égbe magasodó autódaruval emelik le a teherautókról a forgódobos öntözőberendezéseket. Traktorosok, gépjavítók vigyáznak, hogy a lerakodáskor ne keletkezzen kár. Václav István traktoros vontatja a szemben lévő gazdasági udvarba a leemelt berendezéseket, ahol még átvizsgálják, ellenőrzik, hogy jól működnek-e a szivattyúk vagy más berendezések. Pavel Tuška gépesítő újságolja, hogy újabb 12 darab forgódobos öntözőbekarítanak be minden hektár: ról.

— Érdemes öntözni — mondja —, habár eléggé drágák az öntözőberendezések. Kénytelenek vagyunk mesterséges módon juttatni a vizet a földre, mert száraz „zónában“ terül el szövetkezetünk határa — folytatja tovább. — Földjeinket a legtöbb esetben elkerülik az esőt hozó felhők. Termelni viszont kell, akkor is, ha nem a legjobbak a feltételek.

Számba veszi, melyik parcellán mennyit öntöznek a határban. örül, hogy megjöttek az

SOK TÖBBLETMUNKÁT AD A SZOKATLANUL MELEG ÉS SZÁRAZ IDŐJÁRÁS

Autódaruval emelik le az annyira jontos öntözőberendezéseket

(A szerző felvételei)

Nagyon szűkmarkú volt Me- dórd, és ha igaz a mondás, az elkövetkező napokban aligha örvendezteti meg a földműveseket egy hosszantartó eső. Pedig nagyon kellene. Ha nem is negyven napig tartó, de egyhetes mindenképpen.

— Kiadós, csendes eső —, ahogy Molnár József mérnök, a Marcelházi (Marcelova) Egységes Földművesszövetkezet főagronómusa mondta az elmúlt hét végén, miközben a vadászlak! dombról az alattunk elterülő és nagy foltokban őszülő búzatáblákat nézegettük. — Június végén, július elején szokott ennyire száraz lenni, persze az érés jeleként és szemmel telt kalászokkal. Most viszont még csak a szemképződés időszakában van a gabona. Nincs víz, amely felvinné a tápanyagot a kalászba, ezért szárad idő előtt.

— Soká bírja még eső nélkül?

— Homokos terület, öntözni nem tudjuk, maximum még négy-öt napig.

Persze addig sem nézzük tétlenül. Bizottság figyeli, értékeli a szem teltsé- gét, és a kalász

teljességét.

Amelyik területen a növény elérte a kritiPontot, <iS Hosszabbított többe nincs re- Jó { é

meny, hogy ' '

megfelelő termést ad, ott félzölden levágjuk, szalmazúzóval megtörjük és a takarmánypogácsa összetevőjeként megetetjük a tehenekkel. A területet ezt követően késedelem nélkül felszántjuk, és még az ősszel kaszálható takarmánykeverékkel vet* jük be.

Még hosszú percekig szótlanul nézegettük a napfényben fürdő gabonát, majd a jobb ki* látás kedvéért letöröltük az autó ablakára rakódott porréteget, és indultunk tovább.

— Amit láttunk, az a legrosszabb. Az aszály minden növényt érintett, de ahol öntözni tudunk, olt a száraz meleg kevésbé viselte meg a növényeket. Ugyanez érvényes azokon a helyeken is, ahol nehezebb a talaj. Sokat tett az is, hogy a gabonát lombtrágyával kétszer megpermeteztük, s ezzel az aszály káros hatását mintegy tíz nappal kitoltuk.

Homokos területen, kukorica- tábla mellett vitt el utunk. Kísérőm felhívta figyelmemet az összezsugorodott levelekre, hogy kilométerekkel tovább többet mondó legyen a hasonlítást alap.

— Ezt a kukoricát már megöntöztük — mutatott a tűző napfényben is élénkzöld növényre. — Ha végeztünk a szomszédos táblával, itt folytatjuk Nappal és éjszaka telies erővel öntözünk, akit csak lehetett, mindenkit átcsoportosítottunk erre a munkára.

Percekkel később Danis Pál es Marcinko Zoltán már igazolta a mondottakat. Esztergagépük árván áll a műhelyben, reggel hattól este tízig a határban vannak, öntöznek.

— Gondolnak-e a gépiikre?

— De mennyire! Főleg amikor a csöveket hordjuk át, és verejtékünkkel még utánaön- lözzük a földet. Hű de jó lenne a műhely, árnyékában ... — ezt persze, csak elméletben gondoljuk.

— így a helyes — vette át a szót Danis Pál, elismerő boműszak a tűző napon. Molnár (balrólJ és Valek Vendel

lintással jutalmazva kollégájának szavait. — A gyakorlat ugyanis azt kívánja, hogy Itt legyünk.

Lucerna és intenzíven termesztett fű táblái következtek. Ott is ezüstösen csillogó vízsugarakban tört meg a naplény, majd egyszerre elmaradt a víz.

— Pedig ezen a részen is van teljesen kész, beépített öntözőrendszer. Nyolcvan hektáron, csak éppen nem használhatjuk. A kivitelezők ugyanis nem vették figyelembe a laza altalajt és a megengedettnél

gyorsabban takarták be a csöveket. aminek következtében azok megsüllyedtek.

A közeli hatalmas lucernatáblán két elárvult vízsugár öntött némi életreményt az ösz- szeesés előtt álló lucernába.

— Nem sok, de több a semminél — mondta az agronómus a vízsugarakra mutatva. — összeszedtünk minden csövet, és a beépített csőrendszer szélső hidránsától háromszáz-négyszáz méterre is elvezetjük a vizet. Ott keresztvezetékkel két szárnyat képezünk ki, és azokra egy-egy sávos öntöző berendezést kapcsolunk. így sok, egyébként nem öntözhető hektárra juttatjuk el a vizet.

— Hányán dolgoznak a határban?

— Pontosan nehéz lenne megmondani, de sokkal többen, mint más években ilyenkor. A száraz meleg éltetője a gombabetegségeknek és a kártevőknek, így az öntözés mellett az ezek elleni védekezés is több munkát ad. A gyomok is gyorsan nőnek, jelenleg például a. kukorica sorközi művelése az egyik legégetőbb munka.

Aznapra ilyen feladatot kapott többek között Valek Vendel traktoros is. Vele beszélgettünk az árnyékmentes határban szorgoskodók munkájáról.

— A munka nagyon nehéz és mind sürgős, igy bírni kell a napi tíz-tizenkét órás műszakot, hiszen ez mindannyiunk érdeke.

— Hazamegy ebédre?

— Négy kilométerre vagyok a falutól. Még aszfaltúton, rendes sebességgel is sokat veszítenék, nem ezen a rossz határi úton, amelyen traktorral nagyon lassan halad az ember.

— Sőt még autóval is..., és persze ugye az üzemanyag. De akkor mit eszik, iszik napközben?

— Hazulról hozott, napmelegítette konzervet, még melegebb vízzel leöblítve.

— Kihozott meleg étel, hűtött frissítő, ahogyan aratáskor van, bizonyára jobban esne.

Mosoly futott át az arcán, nem mondott igent, de nem is tagadta. Tudta, érezte, hogy az utóbbival a szövetkezetben és sok más mezőgazdasági üzejn- ben, hasonló feltételek között dolgozó munkatársát hazudtolta volna meg.

EGRI FERENC

Az esztergagép helyett az öntözőberendezés mellett. Danis Pál és Marcinko Zoltán (A szerző felvételei)