Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-09 / 134. szám, szombat
A termesztés inmrebb, mint az eladás ZÖLDSÉGÉRTÉKESÍTÉS PROBLÉMÁKKAL Zöldségüzleteink áruellátása sajnos nem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy a termelés es a felvásárlás között nincs meg a kellő összhang, s bármennyi zöldség terem is, nincs rá biztosíték, hogy eljut a fogyasztóhoz. Nagy kár, hogy nincs megoldva a zöldségfelvásárlás problémája, mert nagy akadályt gördít az ésszerű táplál kozás térhódítása elé. A trenčíni járásban is a fentebb elmondottakhoz hasonló a helyzet. Az itteni zöldségelíá- tásról sem mondható semmi jó. Az efsz-ek járási konferenciáján többen is szóvá tették ezt a hiányosságot és sürgették mielőbbi kiküszöbölését. Zuza na Kusovú elvtársnő, az Opa- tóvá nad Váhora-i zöldségtermesztő társulás dolgozója is rámutatott arra a fogyatékosságra, amely a termés értékesítése terén évek óta fennáll „Miközben az üzletek polcain nincs elegendő friss zöldség, addig nekünk nyakunkon marad a sok sárgarépa, káposzta“ — mondotta. Eme tapasztalatok alapjón kerestük fel a járási mezőgaz dasági igazgatóságot. Karol Figura igazgató úgy tájékozta tott bennünket, hogy a járásban 390 hektáron tenyésztenek zöldséget. Erről a területről m idén hatezer tonnát szeretnének betakarítani. — Ez a sok-sok zöldség vajon eljut-e a piacra? kér deztük az igazgatót. — Minden bizonnyal eljulna, ha csak rajtunk múlna. Viszont mezőgazdasági üzemeinknek a termelés a feladata, a felvá sárlásbun a Zelenina es a fed nota az illetékes. Velük pedig nem a legjobbak a tapasztala taink. — Az öntözéses gazdálkodás bevezetése óta nagy hektarho- zamokat érnek el zöldségfélékből, Néhány év óta mindenből több terem a tervezettnél.., — Ez így van, viszont a nagy hektárhozamok eddig nekünk nem örömet, hanem fej» fájásf okoz, mert a termés egy részét nem tudjuk értákesíte ni. Az Opatnvá nad Váhom-i Győzelmes Február Efsz, mint általában a város mellék) gazdaságok, tej- és zöldségtermesztésre szakosodik. A termőföld hét százalékán, vagyis 65 hektáron termesztenek zöldséget. — A zöldségtermesztésnek nálunk már hagyománya van — mondotta Zdeno Rajec, a szövetkezet üzemgazdásza. — Ezt a tevékenységet Trenčianska Teplá határában összpontosítottuk. Azért éppen itt, mert cukorgyár van a közelben és kihasználhatjuk hőerőművének a melegét. E lehetőségnek a kihasználása céljából jött létre 1976-ban a zöldségtermesztő társulás. A társulást a szövetkezet kezdeményezte. További tagjai a Trenčíni és Trenčianska Teplá-i Közszolgáltató Vállalat és a már említett cukorgyár A Zelenina és a Jednota sajnos, még nem találtak rá a hozzánk vezető útra. A társulást egy hosszú távú terv kidolgozása előzte meg Ebben rögzítettük termelési fel adatainkat, s azt, hogyan teremtjük meg teljesítésük anyagi-műszaki feltételeit. A távlati tervek szerint 1985-ben már két és fél hektár fűthető és 13 hektár nem fűthető területen folytatunk fóliagazdálkodást. Addigra szeretnénk felépíteni a mintegy 150 vagon zöldség beVirágtermesztö nők között fogadására alkalmas légkondicionált raktárt is. Ez utóbbi tervünk azonban csak akkor valósítható meg, ha a Zelenina is tagja lesz a társulásnak. Ök pedig egyre halogatják a belépést. Pedig az ő érdekeik is azt kívánnák, hogy olyan raktár álljon a rendelkezésükre, mint amilyenről az előbbiekben szó volt. Akkor sokkal több zöldséget vásárolhatnának fel, mert lenne hol tárolniuk. E létesítmény nélkül bizony soksok érték tönkremegy. Bizonyítható ez a mi példánkkal is. A kertészetben tavaly a tervezett 955 tonna zöldség helyett 1206 tonna termett. A Zelenina ennek csak a felét vásárolta fel. A másik felére ők maguk kerestek vevőt. De még így is öt vagon sárgarépa és négy vagon káposzta megromlott. • Ottjártunkkor az egyes termelési részlegeket is megtekintettük. Mindenütt nagy volt a sürgés-forgás, az-emberek intenzíven dolgoztak az üvegházakban, a fóliósátrak alatt, kinn, a földeken, s az új berendezések építésén. Megcsodáltuk a korszerű, négyhajós üvegházakat, a fóliasátrakat. Itt találkoztunk Josef Foltynnal, a zöldségtermesztő központ vezetőjével. Vele is elbeszélgettünk a zöldség értékesítésének problémájáról. Sajnálattal közölte, hogy az 1134 tonnányi zöldség egy hányadára még nem találtak vevőt. A Zelenina 530, a Jednota 409 tonna felvásárlására kötött velük szerződést. Elmondotta, hogy nem ülnek ölbe tett kézzel, s nem várjak, hogy valaki jelentkezzék az áruért, hanem ők maguk keresik a kapcsolatot konzervgyárakkal és olyan mező- gazdasági üzemekkel, amelyek legalább takarmányozás céljára megveszik a zöldséget. Előreláthatólag annyi íttmarad belőle, hogy saját állományuk nem győzi elfogyasztani. Ha a tervet teljesítik, ez csak növeli eladási gondjaikat, mert sajnos az a gyakorlat, hogy sokkal könnyebb a zöldséget megtermeszteni, mint értékesíteni. JOZEF SLUKA Szénaillat az út mentén Elővették o kaszákat Forrón tűznek a nap sugarai. A hőmérő higanyszála harminckét fokot mutat. Bizony jő lenne most meghúzódni a fák árnyékában, vagy megmártózni a lomhán hömpölygő Ipoly hüs hullámaiban. A munka azonban nem tűr halasztást. Kaszák pengése hallatszik az utak mentén. Nyugdíjasok, ipari üzemek és más intézmények dolgozói kaszálják az árokpartokon a füvet Ipolyságtól (Šahy) Százdig (Sazdice). Jól jönne egy kis eső. akkor jobban vágna a kasza, de nem lehet várni, mert a fű egy része már igy is megvénült. Kaszálják a fitvet a Pereszlényi (Presefanyj útszakaszon is. A háromszöget alkotó ipolyviski (Vyškovce nad Ipľom J útkereszteződésben erőteljes fiatalember, Gergely János, a kisállattenyésztők helyi szervezetének elnöke verejtékezve dolgozik. Homlokát törülgetve mondja: — Gyakran kell fenni a kaszat, nehéz idén a munka, pedig elég ritka a fű. Vág néhányat a kaszával, és tovább folytatja: — Elfogadtuk a Kisállattenyésztők Szövetségi lévai járási . bizottságának felhívását. Bartal Károly elvtárssal, az Ipolyviski Helyi Nemzeti Bizottság elnökével részletesen megbeszéltük a teendőket. Elhatároztuk, hogy nemcsak az árokpartokról, hanem a vasúti töltésekről, az Ipoly partjai mentéről is lekaszáljuk a füvet. Becslésem szerint elég sok takarmányt gyűjtünk össze, egy részét megtartjuk háziállatainknak, más részét eladjuk az efsz-nek. Az elnök szomszédságában Mikulási László és felesége már boglyákba rakta a jól megszáradt, illatos szénát. Hazaszállításához készülődnek. A helyi szervezet elnöke elégedetten szemléli az összegyűjtött takarmányt. Megállapítja, lesz mit etetni a háziállatokkal. Megfeni a kaszát, és máris fürgén vágja a rendet a szinte kibírhatatlan hőségben. A százdi út mentén Terézia Gatialová fagereblyével gyűjti a szénát. Férje, a Deméndi (De- mandice) Efsz zootecíinikusa szabad idejében kaszálta le a füvet. Felesége, amikor ráér, összeszedegeti. — Minden évben vállalunk kaszálást — mondja a fiatal- asszony —, mert kell a széna a háziállatoknak, a fölösleget pedig eladjuk a szövetkezetnek. Kár lenne lekaszálatlanul hagyni a füvet. Dél felé jár az idő, a nap egyre magasabbra hág az égbolton. Emelkedik a hőmérséklet. Az utak mentén azonban fürgén dolgoznak az emberek. Frissen gyűjtött széna illatát érezni az utak mentén. BALLA JÓZSEF HOBBI A DISZKÓ Mondanom sem kell, hogy a fenti címmel nem arra szán dékozom felhívni az olvasó figyelmét, hogy napjainkban az ifjúságnak a lemezklubok látogatása az egyik fő kedvtelése, hanem arra, hogy mind több és több idegen szót írunk magyarosan, kiejtés szerint. Az idegen szavak szótárában még angolosan, ipszilonnal van irva a hobby címszó; az 1973-as bővített kiadásban viszont már i betűt találunk a végén, annak bizonyságául, hogy e játékos, bizalmas hangulatú, a kedvtelés től jelentésében is elkülönülő szavunk mindinkább közkedveltté, szinte magyarrá válik. A talán a francia discotheque (lemeztár) kifejezésből rövidült disco szónak egyelőre ingadozik a helyesírása: a pia kátokon még jobbára így, s-sel, c-vel és rövid o-val látjuk, de olyan folyamatos szövegben már mind sűrűbben talál kozhatunk a magyar kiejtés szerinti diszkó formával is. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a népes összetett szó-család, amely a közelmúltban, szinte viharra gyorsasággal sarjadt ki belőle. Ezekben az összetételekben már csaknem kivétel nélkül magyarosan írjuk a diszkó előtagot: diszkóklub, dikszózene, diszkóstílus, diszkóruha, sőt diszkómajmok (az egyik hetilap riportalanya nevezte így a minap egy ifjúsági klub piperkőc törzsvendégeit). E kettőn kívül is sok példát idézhetnénk arra, hogy a gyakran liasznált idegen szavaknak előbb-utóbb meg- magyarosodik az írásmódjuk. A jam szinte a szemünk láttára alakult át dzsem-mé. Példáját jó néhány angol eredetű idegen szó követte. Ha felütjük az értelmező kéziszótárt a dzs betűnél, ilyen címszókon akad meg a szemünk: dzsentri, dzsessz, dzsip, dzsúsz (az utolsó még „harcban áll“ a juice formával, de szemlátomást terjed). A camion- ból egykettőre kamion lett, a rallye-t viszont csak most kezdi felváltani a magyarosan írt rali. Az idegen szók helyesírásáról manapság két ellentétes nézet van elterjedve. Az egyik szerint voltaképpen minden idegen szót kiejtés szerint kellene leírni, már csak azért is, hogy terjesszük a helyes ejtésformát. Egy sokszor vitatott írású és ejtésű idegen szót véve példának: ennek a felfogásnak a hívei a citrom és a narancs jó tulajdonságait egyesítő déligyümölcs nevét a legszívesebben grépf rut vagy még inkább grépfrút alakban írnák le. A másik tábornak ezzel szemben az a véleménye: ne írjuk magyarosan az idegen szókat, mert ezzel csak segítjük méggyö- kerezésüket. Ne változtassunk tehát az eredeti irásképen, írjunk grape-fruit-ot vagy legfeljebb grapefriut-ot, s ha magyarítani akarjuk, ne a helyesírását módosítsuk, hanem keressünk helyette valamilyen jó magyar megfelelőt (pl citrancs). De ha nincs ilyen, és csinálni sem tudunk? A magyaros írásmód egyébként sem oka a meghonosodásnak, hanem inkább következménye. Arról tanúskodik, hogy az illető idegen szót már befogadta, széles körben ismeri és használja a nyelvközösség. Ezért ami már meghonosodott, azt írjuk is magyarosan! Különösen akkor indokolt ez, ha egy fogalom jelölésére nem tudunk megfelelő magyart ajánlani (rádió, televízió, politika, konzerv, keksz stb.), vagy az idegen szó jelentésámyalatbeli vagy hangulati többletet tartalmaz magyar szinonimáihoz képest (gramofon — lemezjátszó; sofőr — gépkocsivezető; náció — nemzet; kreatúra — teremtvény). KEMÉNY gabor SZÁMOLGATUNK Világszerte becsült népzenekutatóink 1953-ban jelentették meg Csokonai pártfogójának, Pálóczi Horváth Ádám költőnek 1813-ban összeállított hatalmas magyar népdalgyűjteményét, az Ötödfélszáz Énekeket. Mennyi is az ötödjélszáz? Kétszázötven? Ötszázötven? A helyes válasz: négy és fél száz, vagyis négyszázötven. Hosonló kifejezések a másfél (egy és fél), harmadfél (két és fél), negyedfél (három és fél). Az ötridfél tehát: négy és fél. Mindezek egy ősi számolásmód emlékét őrzik. Őseink ugyanis a másfél, harmadfél stb. felező számneveket a számolás ősi, muto- gatásos módján fejezték ki. Az egész egységeket a kézpár, a fél fogalmát pedig a félkéz felmutatásával érzékeltették. A harmadfélben van két egész és a harmadik egésznek a fele. Tehát kétszer két kéz, és egyszer egy kéz. De vigyázzunk! Ne keressünk ott is ilyen rendszert, ahol nincs! Az ötnegyed órás vita ugyanis nem négy és fél óra, hanem egy és negyed órás, mert ötször negyed órányi volt. De nemcsak a kis számokkal vannak bajok. Néha az ezresek is elcsúszhatnak. Sok vita volt például arról: melyik a harmadik évezred első éve 2000 vagy 2001? Mivel ezer esztendő tesz ki egy évezredet, a harmadik ezred első évébe 2001-ben lépünk, nem 2000-ben. „Hányadik születésnapod van ma?“ — kérdezik a huszadik életévét aznap betöltő fiataltól. „Huszadik“ — hangzik a természetes válasz. „Huszonegyedik“ — okoskodik a tréfás kedvű kötődő —, hiszen a születésed napja volt az első születésnapod!" Az okoskodónak a logika szempontjából igaza van, de nyelvileg csöppet sem. A szavak jelentését ugyanis az szabja meg, hogy a társadalomban milyen jelentésük alakult ki. LADÚ JÄNOS :0 C :0 1979. VI. 9. Jozef Foltýn szívvel lélekkel kertész (A szerző felvételei) Szépen fejlődnek a növények a fóliasátrak alatt
