Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-05 / 130. szám, kedd
JÓKEDVŰNK NYAK Jegyzetek o kisszínpadok seregszemléjéről Nagy a kisszínpadi műsorok vonzereje és vonzásköre! A fesztivál városában és a környező falvakban mintha előre tudnák az emberek, hogy biztosan lesz két-három olyan bemutató, amelyet érdemes megtekinteni. Nem tudhatom, hogy az idén hi milyen ,,program“ helyett választotta a sereg szemlét, azt viszont lépten - nyomon tapasztaltam, hogy * közönség nagy része nőm bánta meg döntését -- főként azok nem, akik mindhárom estéin minden verseny- és versenyen kívüli műsort láttak. Meri most, a korábbi évekhez is, jóval több volt az élvezhető, mondanivalóban gazdag, gond dad megmunkált amatőr mii vészeti tettből, sőt, némely esetben annyival több, hogy az amatőr, mint miinősítő (minő ség~?) jelző elhalványodott, eű-eltűnt jelzettje elől. Sokszínű volt tehát a seregszemle, véletlenül, vagy tudatos szerkesztéssel: a vidám hangvételű műsorok végié arányban voltak a komolyakkal; mintha szélesebi) körben elterjedt volna a régi fölismerés: nem csupán az az alkotás érték (kultúra, művészet), ami fájdalmakkal, súlyos sor sk érdesekkel terhes, megrázó, könnyeket fakasztva eszmélle- tő és cselekvésre indító, hanem az is, ami fölüdítő, nevettető és közben célirányos, job bitó üzeneteknek sincs híján, tehát nem talajt a lan, öncélú humor. Jómagam, és hiszem, a közönség is, legalább olyan örömmel fogadta ezeket a produkciókat, mint az előbbi kategóriába sorolhatókat. És ha már nekem jutott a feladat, hogy a kisszínpadok seregszemléjéről számoljak be, hadd kívánjam: maradjon tartós a derű, természetes jókedvünk, ne csupán a mesterségesem keltett. Szükségünk van rá, társadalom- és nemzetiségépítő, felelős és egészséges hozzáállást követelő munkánkhoz. Jellemző és pozitív vonásként emelhetem ki: hogy szánté valamennyi kisszínpadi együttes össztársadalmi, és ezen belül nemzetiségi valóságunkhoz kötötte műsorát, vagy úgy, hogy belőle merített, vagy úgy, hogy alapanyagát hozzája igazította-szerkesztette, >!köte lezett magatartásával. Kövei közősképpen: a közönségnek, a közösségért dolgoztak, azzal a rendíthetetlen hittel Is, hogy képesek meggondolkoztaín.i, rádöbbenteni, aktivizálni, művelni, gyógyítani, segíteni, szórakoztatni, százezrek helyett szólni, százezrek vágyát, örömét, gondját kimondani — önmagukat adván lázas szívvel. Fiatalok mondták a saját és mind annyiunk életét. Erőteljesebben és tisztábban, mint a korábbi esztendőkben, ha az egészet tekintjük. A formák is változatosak voltak, eltűnőben vadnak a múltban gyakran sok hibával, léleknyomorító és lehangoló sémákkal bemutatott óra tori kus jellegű előadások, több a céltudatos, kifejező eleven mozgás, látványos, ugyanakkor jelentéssel telt kép, több a játék, gyarapodott az együttesek eszköz- fáira. kitűnő egyéni fszínészi) ala k ításo k na k t a ps o liia t tűi i k. Magasabb fokon kezdenek az új kisszínpadok, és ez nem csupán a szándékban, a váitat- kozás nagyságáiban nyilvánult meg, hanem magában a leije sítményben és a kifejezési esz közök, kellékek megválasztása ban is. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy hibátlan, zavartalan élményt nyújtó műsorokat láttunk, kisebb-nagyobb számban valamiilyen fogyatékosság — olcsó vagy frázisul ego ldá s, szerkesztésben túlkapás, aránytévesztés (a fény és a zene alkalmazásában) vagy beszédhiba — mindegyikben előfordult. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mozgalmunk még nincs olyan színvonalon, amilyenre másfél évtized alatt juthatott volna — átgondoltabb szervezett és szervezési, tehetségkutató és -képző munkával, ha a szocialista amatőr művészeti mozgalom e szmén y éh ez j ó v a I méltóbb, kedvezőbb feltételeket tudnak teremteni az alkotók számára. Van magas országos, sőt, nem zetközi mércével mérhető, evek óta tudatosan dolgozó együttesünk, a Szép Szó Ifjúsági Színpad, amely kiugrik a mezőny bői, újabb két teljesítménye a mozgalom csúcspontját jelenti, de félrevezetne bennünket, ha ezekből következtetnénk az általános színvonalra, amelyen azonban, ezt se hallgassuk el, sokat emelt ez a mostani szemle, hangsúlyozom, a korábbi évek viszonylatában. A fentebbi sorokból talán kiérezhető lelkesedésem’ ennek szólt. A fejlődés ívének emelkedé sébem nem csekély szerepel játszottak az új, nálunk legalábbis újnak számító és továbbfejleszthető törekvések, amelyeket a forma és tartalom egyaránt tükrözött és ezeken belül a hangvétel, a szemlél©'., a merészen kísérletező széliem munkájának számos eredménye, valamint az alaposabb színházi ismeretekről árulkodó megjelenítési módok. A felsorakozott kisszínpadokról örömmel jegy zem le, hogy: nyílt, őszinte es bátor alkotó közösségek. Szókimondók voltak, bármi volt a témájuk. Tornai járói (Šafárikovo) nemrégiben alakult együttes jölt Hernádi Gyula Vörös rekviem című regényéből összeállított műsorral, melyet a Magyar Tanácsköztársaság évfordulójának tiszteletére Varga Róbprt rendezett színpadra, néhány hatásos, többnyire azonban szokványos megoldásokkal létrehozott — így jobbára áldrámát, áMeszültséget eredményező — képben. A 1/ág kisszínpad Galántáról ugyan Az Ipolynyéki (Vinica) Alapiskolában Cservócs Sándor pedagógus tölti be a pályaválasztási felelős tisztjét. Jó néhány éve igyekszik minden tanuló számára megtalálni azt a pályát, amely egyéniségének, érdeklődési körének, adottságai nak a leginkább megfelel. Ez az előfeltétele annak, hogy a választott munkaterületen ered menyesen tudja majd végezni a reá bízott feladatot. Ezer: a pályaválasztási felelős az osztályfőnökkel és az iskola igazgatójával az egyén és a társadalom igényeinek egyaránt megfelelő pályára igyekszik irányítani a fiatalt. Ezt a célt szolgálta az iskola 8. és 9. osztályos tanulóinak tanulmányi kirándulása is. Egy üzemet és két szakmunkásképző iskolát látogattak meg. Először a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bányát keresték fel, ahol Eugen Káder és Július Beransktj kíséretében (akik a fiatalok toborzásával és nevelésével foglalkoznak.) megtekintették a szénbánya felszíni üzemeit, majd a m űh el y e k e t, j a v í t órés z le g ek et, ahol a fiatatok szakmai gyakorlatot tartanak. A következő állomás Losonc (Lučenec) volt. Itt a Magasépítő Vállalat tanulóközpontját keresték fel. Az iskola igazgatója megmutatta a tanulóknak az intézményhez tartozó létesítményeket, többek közt a tor- natermet, melyet maguk a tanulók építettek. Az utolsó állomás a Bűzlikai Mezőgazdasági Szakiskola volt. Herényi József szakoktató kész ségesen ismertette a gépek munkáját, az itt tanuló fiatalok napirendjét, szórakozási lehetőségeit. Elmondta azt is, hogy a 2. és a 3. évfolyamban 1—1 osztály van, az elsőben viszont kettő nyílt az idén. Hasznos volt a tanulmányi kirándulás, legalábbis erre lehetett következtetni Losoncon és Buzitkán is, ahol a tanulók volt iskolatársaiktól, vagy új ismerőseiktől így köszöntek el: Viszontlátásra, jövőre! Itt, nálatok! BÖJTÖS JÁNOS csak először szerepelt a Jókai- napokon, mozdulatokból, gesztusokból, fénnyel ós zenévei, jó térformáló készséggel megkomponált képekben, amelyeket örök jelkép, egy szünleie- nül forgatott kerek uralt, ina is létező negatív emberi vonásokról, jelenségekről — egyebek között a kapzsiságról, erőszakról, hatalomvágyról — mondtak véleményt anélkül, hogy egyetlen szó Is elhangzott volna a színpadon, és bár a Szabó Frigyes rendezte előadás értékéből levon, hogy egyik-másik képben több volt a közheiyes megformálás, mint az újszerű, a produkció nem kis tehetségről, továbbá kor szerű látásmódról, kísérletező kedvről vall. Az eddigi legjobb teljesítményt láttam a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi színpadától, Hašek Švejkjéből mutattak l>e néhány jelenetet Gáspár Tibor rendezésében, sok szép lány. látványos táncával, énekével, jól megrajzolt és alkalmazott paoírfigu- rákkal, és inkább csak a szórakoztatás szándékával. Nemzetiségi életünk görbetükörben, Ady-, Fábry-, Sütőszövegek groteszk, szatirikus, iróniában és öniróniában bővelkedő, szellemes ötletekkel dúsított szövegösszefüggésekben és színpadi helyzetekben — ezzel je* lemezhetném röviden a somor jai (Samorín) Üzenet Emberke küzdj, avagy utazás Szatíriába című — a szemlén kissé laza, lendületes ritmusából olykorolykor kieső előadásban látott, do ennek dacára jelentős — műsorát, amelyet ZCdabai Zsig- mond szerkesztett Zs. Nagy Lajos írásaiból, a keretjátékot szerezte és az egészet rendezte, díszletek, kellékek nélkül, Szilvássy József. Hat év után üdvözlhettünk ismét bodrogközi kisszínpadot a Jókai-napo- kon, a királyhelmeci. (Kráľ. Chlmec) Vox humana Játsszunk Európát címmel mutatta be sokféle elemet tartalmazó, több, szép pillanatot szerző, de tiszta egységet nem alkotó műsorát a nemzetközi gyermekév. alkalmából, Molnár László összeállításában és rendezésében, mely a szereplők teljesítményével együtt íratja le, hogy a csoportban sokkal több van, mint amennyit s.ső- re produkáltak. Feldúlt törvényeink címmel mértéktartó, megkapón visszafogott, hangulatában is tartalmat hordozó, precízen megépített dokumentum-játékot fogalmazott pódiumra Latinovits Zoltán életéről, szenvedélyes egyéniségéről Havasi Péter, a kassai (Košice) Pinceszínpad rendezője, aki nem csupán a nagy művészről akart és tudott beszélni, hanem rajta keresztül általános emberi kérdésekről, helyzetekről is. Meglepő jó színvonalon parodizáltak, kari- kíroztak és sütötték el a frappáns poénokat a csailóközara- nyosi (Zlatná na Ostrove) fiatalok, akik Kiss Péntek József rendezésében, pergő kabaréjelenetekre emlékeztetően mutatták be a Megvédjük az iskoiát című összeállítást. Különböző, egy másik írást érdemlő okok miatt az idén versenyein kívül lépett fel a kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad, bámulatos fegyelemmel és erővel, pontosan megválogatott és megmunkált eszközökkel, Gágyor Péter — nálunk eddig soha nem látott — érzékletes rendezésében mutatta be a nem csekély feladatot jelentő Gilgamest és a Brecht—Gágyor Koldsujáték és a Koldusoperából című darabot. Ha nem számítom a budapesti Peremszínpad két fellépését, már csak egy műsor van hátra. A már említett Vág kisszínpad mutatta be, úgyszintén versenyen kívül, a Szak- szevrezetek Háza előtt, nagyokat nevető embergyűrűben. Mert Kis Kolozs és Nagy Ko- lozs fordulatos történetén, úgy ahogy azt a galántai fiatalok előadták, kacagnunk kellett és így a végén velük együtt mi is emelhettünk valamicskéi a fesztivál számtalanszor íei- panaszolt hangulatán. BODNAR gyula- ÚJ FILMEK KENTAUROK (szovjet) A chilei drámát idézi emlékezetünkbe ez a szovjet—magyar—csehszlovák koprodukcióban készült film. Bar a Cselekmény helyszíne „egy délamerikai ország“ s a főszereplőt csak „elnök“ néven emlegeti a film, a főszerepet alakító színész vonásaiból nem nehéz ráismerni Allendére, az események rajzából pedig a chilei politikai drámára. Mivel azonban az alkotásban nem hangzik el Chile neve, a történetet fiktívnek kei! tekintenünk, még ha a történelmi valóság elevenedik is meg élőt tünk. nők azonban óvakodik bármit tenni, ami provokálhatna az összeesküvőket, hiszen ezek csak arra várnak, hogy támadásukat védekezésnek tüntethessék fel. A történet a Mo- ueda-palota ostromával végződik, Látjuk az elnököt fegyverrel a kezében s látjuk Pinochet manipulációit. A Kentaurok (Vítautasz Zsa- lakjavicsusz litván író-rendező munkája) pazar kiállítású, szí nes film. Hatásosságát ugyan csökkenti az a kettősség, amely a kétfajta műfaj (a hiteles történelmi rekonstrukció, valamint az elnök bizalmi em Jelenet a chilei filmből; középen Donatasz Bamonisz, a főszereplő A puccs előtti utolsó napok eseményeit, s a végső küzdelem óráit mutatja be a film. A Kentaurok központi figurája egy magas rangú biztonsági tiszt; az ő „világából“ szemlélve követjük nyomon a Pino- chet-féle puccsot megelőző utolsó napok zaklatott történetét, amelyben az elkerülhetetlenül kialakult kellős hatalom bonyolult játékszabályai érvényesülnek. A titkosszolgálat vezetőjének tevékenysége révén a né ző az események mélyére pillanthat. A rendőrfőnök az az egyén, aki erélyesebb magatartást javasol az elnöknek, mondván: erőszakra erőszakkal kell felelni. A népi uralmat megdöntő sztrájk ugyanis már tart, s kétségtelen, hogy a hadsereg megelégeli a zűrzavart és rendet csinál. Az elA B B A herének magánéleti és szerelmi szálakkol átszőtt drámája) vegyítéséből adódik. A történetet vagy a dokumentum vagy a fikció irányában kellett volna elmozdítani, a kétféle megközelítés ugyanis nem a legszerencsésebb. A történelmi és politikai háttér hiteles rekonstruálása azonban így is emlékezetes marad a néző számára. Donatasz Banionisz litván színész alakítja az elnököt, meggyőzően; maszkja bravúros hitelességgel utánozza Aileiuln arcvonásait. Feleségét Lukács Margit játssza, kulturáltan, méltósággal. A titkosszolgálat vezetőjét Regimantasz Adomaj- tisz litván színész formálja meg. A többi szerepben Bonkő Gyulát, Sütő Irént, Jevgenyij Lebegyevet, Jelena ivocskinát láthatjuk. (svéd) Vajon van-e, fóleg a fiatalok között, aki ne ismerné e négy bűvös betű jelentését? Annifrid Lingstad, Benny Andersson, Björn Ulvaeus és Agnetha Fáltskog — vagyis e négy rokonszenves svéd fiatalból álló együttest, s az előnevük kezdőbetűjéből keletkezett ABBA szót? Napjaink egyik legnépszerűbb, világszerte ismert és azt, milyen nehéz egy újságírónak a neves együttes közelébe férkőznie, hogy interjút készítsen vele. A film alkotói az ABBA 1977. évi ausztráliai vendégszereplését követik nyomon, bemutatva az együttes rajongóinak népes táborát, a hangversenyeiket kísérő viharos tombolást, az abbamániá- nak nevezett lázt. Az ABBA-együttes tagjai egy pikniken elismert együttesét nem kell bemutatnunk olvasóinknak, s zenéjük sem szorul külön reklámra. Pedig a róluk készült film mintha e célt szolgálná. I.asse Hallström alkotása ugyanis nem más, mint az együttes nagysikerű ausztráliai turnéjának bemutatása, pontosabban celluloid szalagra rögzítése. A több mint kilencven perces filmnek nincs cselekménye, ha csak nem nevezzük annak az egyes számok szünetében történteket, illetve A film egyébként rendkívül látványos, pazar kivitelezésű, az alkotók nem takarékoskodtak a hang-, fény- és színef- feklusokkal, költséges trükkfelvételeket is bőven alkalmaztak. Az együttest látni (legalább filmen) és énekelni hallani nagy élmény. Aki kedveli az Abbát, az megelégszik az elhangzó huszonkét ének-számmal, s az sem zavarja, hogy a film túlságosan statikus, aki viszont nem rajong az együt tesért, az bizonyára jegyet sem vált rá. •— ym — Mii] 1979. VI. 5. Eriiül!®! leniiisifí kirándulás
