Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-11 / 109. szám, péntek
BOHUSLAV CHŇOUPEK BEFEJEZTE ZAMBIAI TÁRGYALÁSAIT A iMpcartHH tcjtesafoftrt kedvező távtóai Közös közlemény külügyminiszterünk látogatásáról (ČSTK) — Huhuslav Chöimp«k. hazánk küliigyminisxtera sntrdán befejezte a Zambiai Kőztársaságba» tett négynapos hi- vatakis munkalátogatását. A látogatásról Lusakaban közös közleményt adtak ki, amely többek között megállapítja: Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter Wilson M.t (Cliakulya külügyminiszter meg hívására május 6-a és 9-e között hivatalos látogatást tett a Zambiai Köztársaságban. Bo huslav Chňoupeket fogadta dr. Kenneth Kanada, a Zambiai Köztársaság elnöke, D. M. Lisu- Hn miniszterelnök, valamint M. lisu, az UNIP Párt politikai és jogi bizottságának alelnöke. A külügyminiszterek tárgyalásai a ikét ország közötti hagyományos megértés és barátság szívélyes légkörében folytak le. A Ok-ét miniszter kölcsönösen behatóan tájékoztatta egymást a kétoldalú együttműködés fejlődéséről, és áttekintették a (kulcsfontosságú nemzetközi (kérdéseket. A két fél ugyancsak eszmecserét folytatott az európai és az afrikai helyzetről, és tájékoztatta egymást országa belpolitikai helyzetéről és fejlődéséről. Megelégedéssel állapították meg a kétoldalú együttműködés sikeres fejlődését és az e téren elért pozitív eredményeiket. Azonos álláspontra helyez kednek a fontos nemzetközi kérdéseikben, valamint a két ország belső fejlődése kérdéseiről való kölcsönös tájékoztatás kérdésében is. A két miniszter megállapította, hogy e döntő időszakban Afrika jelenlegi helyzetét az afrikai államok és az AESZ közös törekvése jellemzi a politikai és gazdasági egyenjogúság kivívásáért, valamint a gyarmati rendszer maradványainak végleges felszámolásáért. A két miniszter különös figyelmet szentelt a dél-afrikai fejleményeknek. A két fél megerősítette, hogy teljes mértékben támogatják a dél-afrikai nemzetek harcát a többség kormányának azonnali megteremtéséért, Zimbabwe és Namíbia tényleges függetlenségéért és a faji elkülönítés felszámolásáért a Dél-Afrikai Köztársaságban. Ezzel összefüggésben a csehszlovák külügyminiszter nagyra értékelte azt a hatékony támogatást, amelyben a Zambiai Köztársaság Kaunda elnök vezetésével a nemzeti felszabadító mozgalmat részesíti. A két fél kifejtette azt a nézetét, hogy jelenleg a nemzetközi kapcsolatok meghatározó irányzata a feszültségenyhülés, amelynek nincs semmilyen észszerű alternatívája. Kifejezték meggyőződésüket, hogy ezt az irányzatot ki kell terjeszteni a világ valamennyi részére, és meg vá 1 to ztatha t a t la nná kell tenni. / Mindkét fél rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a fegy verkezési hajsza megállapításának és a leszerelés eléréséneik A két miniszter továbbá megállapította, hogy a gyarmati rend szer utolsó maradványai kiküszöbölése folyamatának lelassulása az afrikai földrészen komolyan veszélyezteti e térség és a világ békéjét és biztonságát. A közel-keleti helyzet áttekintése során a két miniszter megerősítette, hogy országaik e térség viszonyainak komplex, békés és tartós rendezését óhajtják, az izraeli csapatok távozását valamennyi megszállt területről és Palesztina arab népe saját állam alakítására való törvényes jogainak elismerését, továbbá valamennyi közel-keleti állam függetlenségének, szuverenitásának, területi sérthetetlenségének és biztonságának biztosítását. A két miniszter nagyra becsülte az el nem kötelezett országok mozgalmának hozzájárulását a békéért, a biztonságért és a nemzetközi együttműködésért vívott harchoz, és kiemelte az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői Havannában tartandó közelgő hatodik konferenciájának jelentőségét. A két miniszter megerősítette, hogy minden országnak joga van, hogy maga rendelkezzék természeti kincseivel. Kifejezték országaik elhatározását, hogy aktívan elősegítsék a nemzetközi gazdasági ikapcsolatoik igazságos és egyenjogú alapokon való átépítését. A felek kifejezték meggyőződésüket, hogy az ENSZ tevékenysége az alapokmány elvei szellemében a világbékéért és biztonságért vívott harc egyik jelentős eszköze. Bohuslav Chňoupek őszinte köszönetét fejezte ki a zambiai szívélyes fogadtatásért, és* meghívta Csehszlovákiába a zambiai külügyminisztert. A meghívást köszönettel elfogadták. * f9§ > j.í «' íllflr ' ' gP* HhISI % ľuNy A német nép fasizmus alóli felszabadításának 34. évfordulója alkalmából Berlinben május S an ünnepi ülést tartott az NSZEP KS, ax NŐK Államtanácsa és Minisztertanácsa. Az ünnepi ülésen részt vett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NŐK Államtanácsának elnöke és az NDK további párt- és állami vesetőí. ("elvételünkön az ünnepi ülés elnöksége látható (Telefoto — ČSTK) l\ libanoni kormány a BT Összehívását kén Fokozott izraeli provokációk (ČSTK) — Zahdi Labib Tarzi, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet állandó ENSZ-megfi- gyelője tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál az izraeli hadsereg fokozódó akciói ellen. A BT elnökéhez intézett levelében Tarzi hangsúlyozta, hogy a megújuló izraeli támadások ismét kiélezik a helyzetet az egész - Közel-Keleten, és veszélyeztetik a világbékét. Rámutatott, hogy a Libanon elleni támadásokon kívül Izrael provokációkat hajt végre a Dél- Libanonban állomásozó ENSZ- egységek (UNIFIL) ellen is. A Libanon ellen intézett szerdai támadás után, amely a legsúlyosabb volt az izraeli hadsereg tavaly márciusi agresz- sziója óta, az izraeli katonák csak az UNIFIL parancsnokságának erőteljes tiltakozása és az ENSZ-főtitkár helyettesének demarsa után vonultak vissza. Izraelből érkezett jelentések szerint Emanuel Erskine vezérőrnagy, az UNIFIL parancsnoka figyelmeztette az izraeli hadsereg parancsnokságát, hogy az ENSZ-egységek állásain való minden erőszakos áthatolásért Izraelt terheli a felelősség. A libanoni kormány az ENSZ Biztonsági Tanácsának mielőbbi összehívását kérte, hogy az megtárgyalja a Dél-Libanon elleni legutóbbi izraeli agresszió következményeit, és tisztázza az UNIFIL tevékenységét e térségben. A CSEHSZLOVÁK KULTÚRA NAPJAI HAVANNÁBAN Küldöttségünket Matej Lúčan vezeti (CSTK) — Matej Lúčant, a a CSSZSZK kormányának alel- nökét, aki küldöttség élén tartózkodik Havannában a csehszlovák kultúra napjain, szerdán fogadta Armando Hart, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kubai Köztársaság Államtaná-’ csának tagja, kulturális miniszter. Matej Lúčan szerdán találkozott Antonio Perezzel, a Kubai KP KB Titkárságának tagjával is. Jósé Ramon Fernandez, a Kubai Köztársaság Minisztertanácsának alelnöke ünnepi ebédet adott a csehszlovák kormány alelnöke tiszteletére. Matej Lúčan találkozóit a kubai vezetőkkel a baráti, szívélyes légkör jellemezte éppúgy, mint a két ország kommunista pártjának, kormányának és népének kapcsolatait. A Julio Antonio Meltiről elnevezett havannai színházban szerda este gálakoncerttel kezdődtek meg a csehszlovák kultúra napjai Kubában. A CSSZSZK és a Kubai Köztársaság állami himnusza után Matej Lúčan és Armando Hart beszédeikben kifejezték meggyőződésüket, hogy a csehszlovák kultúra napjai Kubában hozzájárulnak a csehszlovák és a kubai nép barátságának további megszilárdításához. margójára „HETVENHETEK” Ez a kifejezés 1964 óta vált ismertté, amikor az ENSZ-nek i világkereskedelem fejlesztés séről szóló konferenciáját ösz-^ szehívták. Ezen az ülésen még hetvenhét fejlődő ország vett részt, s ekkor jött létre az ENSZ új nemzetközi szervezete, az UNCTAD. Persze, ma már sokkal többen vannak: 116 or-* szag és a Palesztinái Felsza* badítási Szervezet tartozik a csoportba. A szocialista országok közül Kuba, a Vietnami Szocialista Köztársaság, Romá* nia, Jugoszlávia, Laosz és a KNDK vesz részt aktívan munkájában. Az ENSZ V. kereskedelmi és fejlesztési konferenciája het- tőn nyílt meg a Fülöp-szigetek7 fővárosában, Manilában. Ezt megelőzően a szervezet három évvel ezelőtt Nigériában, Nai* robiban tanácskozott. Mi jel-* lemzi a két ülésszak között el* telt időszakot, s mi az, amit a mostanitól várni lehet? A fejlett kapitalista államok gyors gazdasági fejlődése már a múlté. Szembetűnőek a ha« nyatlás jelei, az infláció meg* állítására tett kísérletek siker* telenek. Növekszik tehát a fej*? lődő országokra gyakorolt tőkés nyomás, ugyanis a piac és a nyersanyagok szempontjából még mindig rendelkeznek tar* talékokkal. A nemzetközi gaz* daságí kapcsolatok jelenlegi rendszere hátrányos és igazságtalan a fejlődő országokra nézve. E kapcsolatok megvál* toztatását tűzték ki célul a „hét* venhetek“. Akcióik már a hét* venes évek elején túllépték az UNCTAD kereteit, 1974-ben és 1976-ban az ENSZ rendkívüli közgyűlésein többek között az új nemzetközi gazdasági rend alapelveiről szóló határozató* kát is elfogadtak. Ez év februárjában a tanzániai Arushában tartották az UNCTAD miniszteri értekezletét azzal a céllal, hogy a mostani ülésszakra közös tárgyalási stratégiát dolgozzanak ki. Erre nagy szükség is van, hiszen a tagországok összetétele elég heterogén — nagyok közöttük a politikai és gazdasági különbségek. Ezért sok esetben merőben eltérő nézeteket vallanak a csoport tagjai. Csak egységes alapállással érhető el, hogy a tőkés világ fejlett országai ne tudják könnnyen a fejlődő országokra kényszeríteni akaratukat. „Ellenkező eset-s ben — írja a havannai Pano-; rama Economico Latinoameri* cano — minden marad a régi* ben. Nem elég tehát igényes célokat hangoztatni, hanem konkrét lépéseket kell tenni.“ (nák) LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK 1979 V. 11. A z angol választások előtti napokban valószínűleg Szokatlanul sokszor szerepelt az angol sajtóban és a választási kampányban kimagasló szerepet játszó televízióadásokban a „sorsdöntő“, „Anglia egész jövőjét mégha tározó“ megfogalmazás. Hosszú heteken át minden közvéleményku- tatás a konzervatív párt győzelmét jósolta, éppen csak a szavazás napját megelőző 36 órában jelentettek ugyanezek a közvéleménykutató intézetek bizonyos — szinte mérhetetlenül szerény — előnyt a Munkáspárt javára. Végül is a Konzervatív Párt jelentős győzelme után (43 szavazatnyi többsége van a parlamentben) Thatcher asszony megalakíthatta kormányát, amely londoni politikai körök óvatosan megfogalmazott véleménye szerint „még az eddigi konzervatív jobboldalnál is jobboldalibb“ politikát folytat majd. Mindenki tudja, hogy a kormányban a legfontosabb szerepe, legdöntőbb szava annak a sir Keith Joseph iparügyi miniszternek lesz, aki a tőkések adójának csökkentésiét, a középipar lehetőségeinek bővítését és a szakszervezetek elleni nagyon kemény fellépést tekinti az új konzervatív vezetés legfontosabb belpolitikai feladatának. Ami a külpolitikát illeti, két kérdésben is világos ikép alakulhat 'ki az első napokban. A külpolitikában az első lépéseket az új irányba a külügyminiszter lord Carrington (egykori hadügyminiszter) emberei teszik majd meg. A konzervatívok a rhodesiai Smith-féle választásokra megfigyelő csoportot küldtek ki lord Boyd of Merton vezetésékai brit politikával kapcsolatos megfogalmazásait is a szovjet- ellenesség hatja át... Thatcher asszony Rhodesiával és Dél-Af- rikával kapcsolatban is éles kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen, amely — így magya- rázgatta az amerikai újságíró Nőst a mindennapok harca következik vei. Szinte a brit választási eredmények nyilvánosságra hozatalával egyidőben tartották szükségesnek közölni: Thatcher asszony már a múlt héten megkapta a csoport jelentésiét és annak ez a lényege: „éppen a munkáspárti kormányzat irreális Rhodesia-politikájával ellentétes vonalat kell kidolgozni.“ Maga Thatcher asszony az amerikai Time című hetilapban már kijelentette: Nagy-Britannia növelni kívánja katonai kiadásait, mivel azok „nem érik el a szükséges szintet“. Az új konzervatív kormányfő ebben a nyilatkozatában — akárcsak a választási kampány jő néhány gyűlésén — újra emlegette a „szovjet fenyegetés“ jobboldali érveit és kijelentette: „A Szovjetunió változatlan célja az, hogy kommunista rendszereket segítsen uralomra az egísv: világon“. Érdekes, hogy ebben az Interjúban az afrielőtt a brit miniszterelnök-asz- s.zony — „el akarja vágni a Nyugatot a nyersanyagforrásaitól és ezért támogatja a felforgató mozgalmakat Afrikában“. Thatcher asszony persze a szabadságharcos csoportokat, például a Rhodesiai Hazafias Front harcosait tartja „felforgatóknak“ ... Itt egyszerűen nem a Konzervatív Párt győzelméről, hanem mindenekelőtt a Munkáspárt vereségéről van szó — annak a Munkáspártnak a vereségéről, amelynek az elmúlt időszakban egyszerűen nem volt bátorsága a maga által is szükségesnek ítélt reformok megvalósítására. Az angol gazdaság súlyosan beteg, lemaradt a nyugat-európai partnereik mögött. A gyógymód kérdése volt a választás témája — mégpedig úgy, hogy a két egymással szembenálló nagy párt egyike sem tudta megnevezni az orvosságot. A választóik azért szavaztak többségükben a konzervatívokra, mert a Munkáspárt az elmúlt esztendőkben — különösen télen, a sztrájkhullám idején — nemcsak tehetetlennek bizonyult, hanem lényegében megtagadta elveit is. Az elmúlt hetekben, amikor a szakszervezetek jogait fenyegető konzervatív kijelentések egész légiója hangzott el, a munkáspárti vezetésben csak néhány személyiség merte kimondani, hogy osztályharcról van szó. Ennek egyike Tony Benn — akkor éppen energiagazdálkodási miniszter volt — azt fejtegette, hogy a konzervatívak, azaz a nagytőke és a bankárok pártja a dolgozóikat egymás ellen akarja kijátszani és a létért való küzdelmükben meg akarja fosztani őket a szakszervezetek védelmétől is. A szakszervezeti vezetőik jórésze élesen és határozottan felelt a konzervatívoknak, megígérve: nem teszik könnyűvé Thatcher asszony számára a kormányzást. Őszre, kora télre az angol belpolitika legjobb ismerői még a tavalyinál is erőteljesebb sztrájkhullámra számítanak. A kormány persze megkísérli majd különböző intézkedésekkel meggátolni a sztrájkok terjedését. Ám az előre látható munkanélkülisí’g- növekedés közepette ennek a lehetőségei Is korlátozottak. Nemrég Terry Duffy, a vasasszakszervezet elnöke azt jósolta a Thatcher-győzelem esetére: „Csata lesz, de mozgósítani fogjuk az egész munkásosztályt. Máskülönben két nemzetté válunk szét, s az egyiknek lesz, a másiknak nem lesz munkája.“ Jellemző, hogy a konzervatív Daily Telegraph, amely aztán igazán a miniszterelnök-aszszony sikeréért harcolt, a győzelem után két nappal vezércikkében ezt a mondatot is leírta: „Szurkolunk, hogy legyen százszor jobb, mint amilyennek most látszik.“ Ebben a mondatban az is benne van, hogy Thatcher személyes népszerűsége messze elmarad a bukott miniszterelnök, Callaghan vagy akár a kis Liberális Párt vezetője, David Steel népszerűsége mögött. A kommunista Morning Star persze nem a személyről, hanem a politikáról írva ezt szögezi le: „A Munkáspárt ahelyett, hogy szembeszállt volna a nagytőkével, együttműködött vele a profitok növelésében. Ideje, hogy levonjuk a tanulságot, meg kell törni a jobboldal uralmát a munkásmozgalomban. Az egész baloldalt mozgósítani kell a legszélesebb tömegmozgalomra a toryk és az ország érdekeivel ellentétes terveik ellen. A választási csatát tehát megnyerték a konzervatívok, most a mindennapok harca következik.“ GARDOS MIKLÓS
