Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-14 / 111. szám, hétfő
Atomenergia" programijuk szilárd alapja ÚJ szó 1979 V. 14Az egész világra nehezedő energiaválság a gyors ütemű gazdasági és műszaki fejlődés szűk sé g szer ű k ö ve tk ezmén y e, s megoldásához rendkívüli erő feszítésekre, a tudományos kutatás és a gyakorlat szoros együttműködésére van szükség. Az ene rg Lae 1 Iá tás távlati biztosításának a kérdése az emberiség jövőjének kulcsfontosságú problémája. A szocialista országok a Szovjetunió iia (almas tudományos-kutatási alapjára, a szocialista gazdasági integráció növekvő eredére és lehetőségeire támaszkodva ösz- szehangolt lépéseket tesznek a tudományos kutatásban, a gazdasági és a műszaki fejlesztés területein, s az elért eredményekből arra köve t koz te t li e t ü nk, hogy az energiaellátás problémái a legközelebbi évtizedekben és végtelenbe nyúló távlatokban lépcsőszerűen megoldhatók, éspedig teljes összhangban az energiafogyasztás tervezett és feltételessed növekedési ütemével. Az a tomrnag ban rejlő energia békés célú, ipari jellegű hasznosításáról, Albert Einstein, Ottó Ha lin, Enrico Fermi, a Curie házaspár, Joffe és Kurcsátov akadémikusok, valamint a többi neves fi ziikus korszakalkotó felfedezéseinek, munkásságának gyakorlati kihasználásáról van szó, az Urán 235-ben végbemenő láncreakciótól kezdve egészen az irányított magfúzió megvalósításáig. AZ ÚTKERESÉS ÉVTIZEDEI A Szovjetunióban, a Moszkva melletti Obnyinszikban 1954-ben helyezték üzembe a világ első atomerőművét. Az itt szerzett tapasztalatok egyértelműen bebizonyították, hogy az emberiség a szabályozott maghasadás révén az uránban olyan új energiaforráshoz jutott, amely nagy távlatokban is pótolhatja a kifogyóban levő hagyományos tüzelőanyagokat. Ezt követően világszerte meggyorsult az atomenergetikai kutatás. A Szovjetunióban tovább folytatták a kísérleteket a termikus reaktorok különböző típusaival Belojarszkban, Novovoronyezsben, Lenin- grádban, az északi sarkkörön túli Kola-félszigeten, a csukot- kai Bilibinoban és máshol, s ezzel párhuzamosan haladt a gyorsreaktorok fejlesztése is Dimitrovgrádban, a Belojarszki Atomerőmű harmadik blokkjában, valamint a Kaspi-tenger melletti Sevcsenkóban. Az utóbbit részben villamosenergiatermelésre, részben pedig a tengervíz sótalanítására használják. A több irányú fejlesztés és kutatási munka lehetővé tette az egyes reaktortípusok (gra- fitmoderá toros, forraló vizes, nyomottvizes] gazdasági-műszaki paramétereinek, üzembiztonságának összehasonlítását, s a szériagyártás számára legjobban megfelelő típus kiválasztását. Emellett még azt is figyelembe kellett venni, hogy az egyes részegységek, a reaktort is beleértve, alkalmasak legyenek a vasúti szállításra, ami a nemzetközi kooperáció fejlesztésének egyik alapvető feltétele. így esett a választás a legjobban bevált VVER-440- es, novovoronyezsi nyomottvizes reaktortípusra, melynek teljesítménye kielégítő, üzemeltetése a hagyományos erőművekhez hasonlítva is gazdaságos, a szerkezeti elemekkel szemben támasztott igénye összhangban van az ipari kivitelezés napiainkban elérhető színvonalával. A NYOMOTT VIZES REAKTOROK CSALÁDJA A VVER 440-es reaktor két 220 MW-os energetikai egységet üzemeltet. A szovjet atomenergetikai szakemberek azonban kifejlesztették ennek a wmmmmm. Csehszlovákiában az atomerőművi berendezések egyes tartozékait a Vitkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár dolgozói készítik. Különösen fontos feladat az atomerőmű primer körének ellenőrzése, amelyhez a héliumos módszert alkalmazzák. Ľ megbízható, jwntos és rövid időt igénylő ellenőrzésre speciális munkahelyet létesí- tettek. A felvételen Miroslav Bajnak és Petr Adámek technikusok az egyik műszert ké szítik elő a gőzgenerátor ausztenitikus csöveinek ellenőrzésére (A ČSTK felvétele) reaktortípusnak egy nagyobb teljesítményű változatát is, a VVER 1000 es reaktort, amely két 500 MW-os egységgel működik. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a VVER 440^es reaktorok építését tervezzük a legközelebbi jövőben is, amikor már adva van a nagyobb teljesítményű VVER 1000-es is. Nos, a VVER 1000-es reaktorok gyors elterjedését többek között az a körülmény is fékezi, hogy az ilyen nagy teljesítményű erőművek átmeneti kikapcsolása tüzelőanyagcsere esetén komoly problémákat okoz az energiarendszer működésében. Építésük tehát csak ott indokolt, ahol magas a fogyasztás színvonala, s ezt a nagy teljesítményű erőművek sűrű hálózata biztosítja. Mivel az egyes területek fejlődése ilyen irányú, ez azt jelenti, hogy a VVER 1000-es atomerőművek építése számára is kialakulnak a szükséges gazdasági és szervezési feltételek. A szovjet szakemberek azonban erre az átmeneti időszakra, illetve a kisebb energia- igényű területek szükségleteire is gondoltak, ezért a VVER 500-as reaktort is kifejlesztették, amely az előbbi teljesítményének csupán a felét éri el, két 500 MW-os blokk helyett ugyanis csak egyet üzemeltet. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a VVER 1000-es reaktor nagyobb teljesítményét nem a reaktortartály térfogatának növelésével érték el, hiszen ez itt is csak 11 méter hosszú és 4,5 méter széles, vasúton tehát szintén szállítható, hanem az egész technológiai folyamat módosításával, főleg a g ő zgene r á to r teljesít mé n yének a növelésével — a VVER 440- es reaktor gőzgenerátorának teljesítménye 452 t/ó, a VVER 1000-es reaktoré pedig 1469 t/ó. A BIZTONSÁGOS ÜZEMELÉS FELTÉTELEI Az elmondottakból is kitűnik, hogy a VVER atomerőművek említett típusainál már a szabványosítás és az egységesítés szempontjai is érvényesülnek. Ez rendkívül nagy jelentőségű mind a nemzetközi kooperációban történő gyártás, mind a biztonságos üzemeltetés szempontjából. A VVER atomerőművek ennek ellenére csupán átmenetet képeznek az a tom ane rg e t i ka i beren dezé sek fojlesztését>en, helyüket fokozatosan elfoglalják majd a gyorsneutronokkal működő szaporító reaktorok, amelyek akár évszázadokra is megold ják az energiaellátás problémáit, miközben megvalósulhat az energetikai kutatók vágyálma, az irányított magfúzió, a termonukleáris erőmű. Az atomenergia békés célú ha sz nosí t á sá va 1 ö sszeí üggésbe n nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a Hiro simára és Na gu szakira ledobott atombomba szomorú eun léke még elevenen él a köz- tudatban, s a fegyverkezési hajsza is némi idegenkedést vált ki az emberekből az a to me rom ű ve kike 1 sz e m ben. Közismert, hogy egyes tőkésországokban ezt a helyzetet különböző politikai célok el érésére is felhasználják a gazdasági érdekszféráik közötti versengés folyamán. Az Egyesült Államokban bekövetkezett legutóhbi események, az egyik a t o m e r őm ű h ű t ő ren d sze ré ben bekövetkezett veszélyes üzemzavar, valamint számos további atomerőmű leállítása a földrengésveszély, esetleg inás műszaki fogyatékosságok miatt, tovább növelte az atomerőművekkel szemben érzett bizalmatlanságot. Az emberiség jövőjével, s az a tomenergetika problémájává 1 foglalkozó tudósok azonban ismételten hangsúlyozzák, hogy nincs más választás. Csak az a t om en e rge t i ka fe j l e sz te sé ve I lehet elkerülni az energiaválság katasztrofális méretű elmélyülését. Az atomerőművek üzemeltetése alapjában véve kétféle veszélyt rejt magában. Az egyik az, bogy a nagyobb erejű földrengések kárt tehetnek a berendezésben, a másik pedig az, hogy váratlan üzemzavar keletkezik a szabályozó vagy a hűtőrendszerben, s a fennálló sugárzásveszély rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé. Megfelelő intézkedésekkel mindkét veszély megelőzhető, illetve a valószínűsége minimálisra csökkenthető. A Szovjetunió a hagyományos tüzelőanyagokból, különösen szénből hosszú időre elegendő készletekkel rendelkezik, ezért az atomenergetikai kutatást, illetve az atomerőművek építését ez a körülmény nem sürgeti olyan mértékben, hogy ez növelné a kockázatot. A fejlesztés számára tehát minden szempontból optimálisak a feltételek, az idő, az anyagi eszközök és a tudományosam ű szaki feltételek egyaránt rendelkezésre állnak a biztonságos reaktortípusok és ren d sze re k lé t r e hozásá h oz. A tőkésországoikban sem annyira fenyegető a helyzet, hogy ez kockázatvállalásokhoz vezessen. Az atomerőművi berendezéseket gyártó cégekre azonban szükségszerűen hatnak a tőkés világra jellemző gazdasági verseny feltételei. Az atomerőművi berendezések gyártása perspektív kohászati és gépipari ágazat, s csak az tudja magának a piacokat megszerezni, aki rövid időn belül és olcsón szállít. A fejlesztési és a gyártási idő lerövidítése, valamint a gyártási költségek csökkentése azonban szükségszerűen növeli a kockázatot, ami az atomerőművi berendezések esetében rendkívüli veszélyekkel járhat. Ezeket a körülményeket szin tén szem előtt kell tartani annak a megítélésében, hogy helyes úton járunk-e az atomenergetika fejlesztésében, nap jaink egyik legnagyobb problémájának a megoldásában. Az elért fejlesztési eredmények, s a szovjet atomenergetikai ipar tapasztalatai ázt bizonyítják, hogy igen. Ezért a csehszlovák tudományos-műszaki alap, valamint kohászatunk és gépiparunk is átfogóan bekapcsolódott ebbe a nagy jelentőségű programba, ami nemcsak energetikai problémáink távlati megoldását jelenti, hanem ipari termelésünknek is rangot ad. MAKRAI MIKLÚS Jó talajba kerüli a korai burgonya Az 1700 hektáron i gazdálkodó vajáni (Vojany) fövő Efsz bési részlegéinek határában Titka István csoijortvezetővel közeli- tünk a 34 hektáros Tábla dűlő felé, ahol Kristóf Sándor és Bodnár Sándor traktorja vontatta a két ültetőgépeL A dűlő közepet álján dolgoztak. A csoportvezetővel egy időben léptem a fellazított talajra. Néhány lépés után félcipőm megtelt földdel. — Érdemes a talaijnak megadni, ami jár, mert akkor jó termést ad — jegyezte meg kísérőm. — A korai burgonya is megkívánja a jól előkészített talajt. Amikor a gépekhez értünk, néhány percre leállt a munka. Megismerkedtünk az ültetőgépeken ülő asszonyokkal. Laka- tos Béláné, Hak Lajosné, Isza Imréné, Tóth Istvánné Kovács Mihályné, Sipos Sándorné, Gyiire Lászlóné, Hudák Gyula- né már évek óta foglalkozik burgonyaültetéssel. Arcuk napbarnított. ami azt bizonyítja, hogy már régebben hozzáláttak a mezei munkákhoz. — A deregnyői határban is ők ültették el 120 hektáron a konaii burgonyát — mondta Titka István. Közben csírázott burgonyával teli ládák kerültek az ültetőgép padkájára. Nem 'tartottuk fel tovább a helyükre ülő asszonyokat. Elindultak a gépek, és fürge toezek rakták a burgonyát a kiárkolt, porhanyós 'talajba, mi pedig visszaindultunk Vajánba. Útközben Popej István, a szövetkezet növényvédelmi felelőse eldicsekedte, hogy a deregnyői határban egy 12 hektáros dűlőben már kikelt a burgonya, s megkezdhették a gyomirtást is. Az irodához érve Rezes Sándor, a vajáni Jövő efsz elnöke bízik abban, hogy az idén mind a 150 hektáron jó termést takarítanak be korai burgonyából is. (kulik) Figyelmes szemek, szorgos asszonyi kezek irányítják a földbe az ültetőanyagot (Felvétel: J. OnofrejJ Kuba tavalyi rekordja a tengeri halászatban A közép-amerikai szigetország tavaly rekordmennyiségű, mintegy 213 ezer tonna tengeri halat, kagylót, rákot stb. fogott ki a kubai vizekből, 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Húsz évvel ezelőtt még csak ennek egy- tizede került a halászhálókba. Az idei évre közel 18 százalékos növekedést irányoztak elő. A tavalyi mennyiségből a kubai tonhalászflottára 6700 tonna jutott, az ország legnagyobb halászegfségére, a kubai halászflottára pedig több, mint 130 800 tonna. Ez utóbbi egység 28 százalékkal többet fogott ki, mint az előző évben. A halászati minisztérium alá tartozó 35 vállalat tavalyi termelési értéke megközelítette a 145 millió pesót, 11 százalékkal haladva meg az egy évvel korábbit (1 dollár = 0,72 kubai peso). A kifogott mennyiségnek több mint a felét, 109 ezer tonnát belföldön használták fel. Kubában a halfogyasztás tavaly egy főre számítva 11,2 kilogrammot ért el. Az exportálható termékek között nagy népszerűségnek örvend a languszta nevű tengeri rákfajta. Ebből 1978 ban mintegy 10 500 tonnát szállítottak külföldre. A hajóépítés sem marad el a halászat mögött. Az ágazat termelési értéke tavaly 15,4 millió peso volt, 5 százalékkal több, mint az előző évben. A hajógyárakban 1978-ban összesen 1439 halászhajót szereltek össze, ebből 17 acél-, 153 fer- rocement, 1269 pedig műanyag alapanyagból készült. Ezek jelentős részét exportálják. A kubai flotta több mint 700 halászhajóból áll. wmaanutM' Kovács Mihályné és Isza Imréné ültetőanyagot rak a gép padkájára
