Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-10 / 108. szám, csütörtök

Már a serdülőkorban A csalod és o környezet szerepe a nevelésben A gyermek, az ifjú életében a család jelenti az első közös­seget. Olyan kollektívát, amely egyben a legállandóbb is; amelyhez nemcsak gyermek és ifjúkorban, hanem felnőtt* ként is ezer szállal kötődik. A család a kisgyermek számára természetes közösség, vérségi kötelék fűzi hozzá, biológiai alapon adott. Olyan kollektíva, amelyben felnőttek és gyerme­kek, érettek és fiatalkorúak, férfi és nő, fiú- és leánytest- vérek élnek egy fedél alatt. A gyermek életére, fejlődé­sére tehát a szülők, a szülők teremtette család, mint a leg­közvetlenebb társadalmi kör­nyezet, döntő hatású. Itt vá Itk a gyermek szociális lény- nyé, itt tanulja meg az emberi életformát, a viselkedésmódo­kat, szokásokat, a tevékenysé­get, a beszédet* Ez a folyamat részben aka­ratlanul, természetes családi hatások által megy végbe, olyan tényezők révén, mint a társadalmi helyzet, az élet­mód. az apa és az anya egy­máshoz való viszonya, a szü­lők viszonya a gyermekekhez, a testvérek kapcsolata, a köte­lességek kialakulása a család­ban, a szabad idő eltöltésének módjai, a családban uralkodó értékrendszer, életelvek, világ­nézet stb. A spontán családi hatások mellett azonban érvé­nyesül egy tudatos, szándékos, személyiségformálást célzó ne­velés is: a viselkedési szabá­lyokat belenevelik a gyermek­be, ezek meghatározzák bizo­nyos helyzetekben a magatar­tási módot, az engedelmessé­get. A család a tudatos sze­mélyiségformálás során ellen­őrzi és értékeli, hogy a gyer­mek magatartása vajon meny­nyire felel meg a családban elfogadott magatartásmintá­nak, erkölcsi elveknek. A he­lyesen viselkedő gyermek pél­da a testvérek előtt, „jő gyer­meknek“ számít, a helytelenül visel k ed ő t s z emr eh á n y ás o k k a 1, esetleg büntetésekkel akarják „jó útra“ téríteni. Vitathatatlan hogy ma a gyermek számára már ebben a korai életszakaszban, amikor a nevelés alapozása történik, nem a családi hatás az egyet­len alakító tényező. Már ekkor oly keveset is beszélnek a szü­lők otthon a munkájukról, munkatársaikról, a gyermek mégis sok érdekeset tud meg estekről. Minden családban megfordulnak más felnőttek, rokonok, ismerősök, nem be­szélve á hasonló korú gyerme­kekről — a gyermek tehát igen bonyolult hatásrendszer ben él, még ha történetesen nem is jár óvodába. A világot azonban ekkor még a szülők szemüvegén keresztül nézi, fenntartás nélkül elfogadja megállapításaikat az életről, a dolgokról. A gyermek látás­módja, normarendszere egé­szen a serdülőkorig egyértel­műen családcentrikusnak mondható. A gyermek önállósodása a serdülőkorban kezdődik, majd folytatódik az ifjúkorban. Mindez azt jelenti, hogy a csa­lád és az iskola mellett a kör­nyezet, a baráti társaság egy­re nagyobb szerepet kap, s mindezzel párhuzamosan a fia­tal önirányítása, önnevelése is erősödik. Ez óhatatlanul a szü­lői nevelés, a családi légkör hatásának relatív csökkenését jelenti. A szülőket ez sok eset­ben váratlanul éri, különösen akkor, ha addig nem igyekez­tek fokozatosan önállósítani, a részleges önállóságot gyako­roltatni gyermekeikkel. Sok szülő teljesen elbizonytalano­dik, úgy érzi, minden eddigi nevelésük, fáradozásuk kárba veszett, mert a gyermek szem­be fordult velük, elfordult mindattól, amit neveléssel igyekeztek kialakítani benne. Nem szabad elfeledni, hogy a serdülőkorral a felnőtté válás természetes folyamatának egy szokványos szakaszába érke­zett a család is, a gyermek is. A szülő feladata idejében tu­datosítani, meinnyire fontos, hogy a serdülőkor előtt lerak­juk azokat a nevelési alapo­kat, amelyek később is megha­tározóan irányítják a gyermeki személyiség fejlődését. Csak akkor tarthatja meg a szülő a szükséges önállósítás mellett gyermekét a család vonzáskö­rében, ha követeléseiben, se­gítségben egyaránt megtalálja a helyes mértéket. Óvakodni kell mindennemű szélsőségtől, túlzástól, a felnőtt ne akarjon mindenáron uralkodni a fiata­lokon; a parancsoló Önkény, az elhanyagolás a serdülő elzár­kózását eredményezi. Ugyan­így óvakodni kell a túlzott en­gedékenységtől, a szabados­ságtól, a kényeztetéstől és a túlzott támogatástól. A családban élő felnőttek és az ott nevelkedő fiatalok együttes tevékenységének a tartalma beszűkült: kevés he­lyet kap. benne a gyermek életkorának megfelelő játék, az alkotó jellegű kulturális és esztétikai tevékenység, a csa­lád közösségi életének együt­tes formálását célzó közös sé­ta, beszélgetés, terveztetés, sportolás. Ezzel szemben sok családban egyeduralkodóvá vá­lik a gyermek tanulmányi munkájának ellenőrzése, segít- tése, valamint a közös tévézés, amelyet ritkán kísér a látottak megvitatása. A kiegyensúlyozott szülői­nevelői magatartás azt jelenti, hogy a szülő önmagát is vál­toztatja, alkalmassá teszi a kamasszal és az ifjúval való együttműködésre. A lényeges témákról folytatott beszélgetés közben a szülő önmagából is sokat ad gyermekének: köze­lebb kerülnek egymáshoz, csök­kennek a konfliktusok és meg. javulnak az ifjú fejlődésének a feltételei. DR. SZEBERÉNYI JUDIT NEGYEDÉV ... NÉGY TÄK,A7 A DUNAMENTI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSAIRÓL Azzal a megnyugtató érzés­sel szólok az 1979-es esztendő első negyedévének képzőművé­szeti tárlatairól, hogy rendsze­resen megjelenő tájékoztató írásaink és népszerűsítő elő­adásaink jóvoltából ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb áttekintésük van látogatóink­nak a művészetről, mint amikor először látogattak el a Duna­menti Múzeumba. Az elmúlt tíz esztendőben gazdag dokumen­tációs anyaggal, kulturált mű­vészeti irányzatokkal, stílusok, iskolák bemutatásával, régebbi és újabb technikák és eleven kísérletezések ismertetésével járultunk hozzá a képzőművé­szeti kultúra elmélyítéséhez. A rajztanárokat népszerűsí­tő tárlatsorozatban, februárban nyílt meg a Naszvadon (Ne­svady} élő Fekete Zoltán első önálló kiállítása. Fekete Zol­tán képein kerüli a zavaró, nyugtalanító, lehangoló hely­zeteket. Nem akarja meghök­kenteni a nézőt, de a figyel­met sem akarja elterelni rajz­technikai hiányosságairól, ame­lyeket nagyobb odafigyeléssel könnyen elkerülhetne. A Zselizen (Želiezovce) szü­letett S^űcs László expresszio- nizmusa művészi erejét, mes­terségbeli tudását is kifejezi. Képeivel nemcsak stílust, de egyéni értelmezést is közvetít. A Garam menti táj és szülővá­rosának szeretete, Lévához (Levice) való ragaszkodása biz­tatják alkotásra. Rajztechniká­jának mívessége, kitűnő szín­érzéke ecsetkezelése, motívu­mainak vizualitása erősítik kedvét az érző és átélő kom­ponáláshoz. Tájképei mellett jelentős helyet foglal el mun­kásságában az emberábrázolás. Hol klasszikusan zárt formá­ban, hol lendületesen, már-már szenvedélyes mozgásban ábrá­zolja alakjait. A nemzetközi gyermekévet gazdagította az a tárlat is, amelyet márciusban nyitottunk meg „Az anya és gyermeke“ címmel, a Nyitral (Nitra) Ke­rületi Képtár igazgatójának, Štefan Valentn&k válogatásá­ban. Zuzana Marciňová-Het min­ská plasztikái a modell és az anyag művészi játékai. Inten­zíven érzi a jelent, s így köz­vetlen kapcsolatot tud terem­teni a modell érzelmeivel. Szobrászatéban a lírai érzé­kenység a legsajátosabb tu­lajdonság. Kerámiái * inkább iparművészeti munkák, tele di­namikával, kitűnő színhatások­kal. Legszívesebben az embert mintázza: az anyát gyermeké­vel, női alakokat, gyermek­portrékat. S ha útkeresésében olykor még engedményeket tesz a formaötleteknek, több­nyire megteremti a gondolat és a technikai tudás egyensú­lyát. Milan Marciňa szobrásza- ta, főleg a faplasztikái, szinte egyforma invencióval tolmá­csolják a létezés valóságos és elvont mozzanatait. Alkotásai­ban a humánus tartalom jut előtérbe. Népi ihletésű forma- kultúrája és gondolkodásmód­ja tele van tettvággyal. Dom­borművei erőteljesek, optimis­ta hatású dokumentumok. Terézia Žiliková-Sládeková olajképei és szövött kárpitjai, gobelinjei is nagy tetszést arattak. Témái tetszősek, figu­rális kompozícióiban falusi motívumokat alkalmaz. Egy régi igazság szerint a művészi kifejezéshez kétféle út vezet: az egyik, amely a témákat a maguk valóságában mutatja be, a másik, amely artisztiku- san kelti életre azokat. Ezzel tisztában van Zilíková is. A nyitrai csoport negyedik tagja, Marián Zilík festőmű­vész, aki mintegy huszonöt na­gyobb méretű képpel mutatko­zott be. Olajfestményeinek fe­szültségét főként a színek és a térhatások érzékeltetik. Forma­nyelve bátran alkalmazza a piktúrák indulati elemeit, de ha mondanivalói megkívánják, jócskán merít a realisztikus valóságlátás újabb irányzatai­ból is. Témáiban főleg a falu életét mutatja be, nem hamisít és nem nosztalgikus. Az első negyedév kiállításai­nak sorát Gwerk Ödön zárja Képanyagát a Nemzeti Galéria, a Közép-szlovákiai Képtár és magángyűjtők anyagából válo­gatták. Ez a márciusi tárlat al­kalmat nyújtott arra, hogy megismerjük Gwerk Ödön munkásságát, még akkor is, ha ezen a kiállításon több ismert festményét, korszakot váltó rajzát nem láthattuk. Szóval azokat az alkotásokat, ame­lyek teljesebb egységbe fog­lalhatták volna hagyatékát. Gwerk Ödön megragadó erővel ábrázolta a természetet. Kitű­nő portréi, figurális festményei kordokumentumok, társadalmi igazságtalanságok bátor ki­mondását igazolják. Később a finom és pontos vonalvezetést, valamint ecsetkezelést tömö­rebb és sajátosabb festési mód­ra változtatta: a Tára-alja lett kedvenc témája. „Gwerk képei a szlovenszkói tájvalóság egy darabjának súlyos sajátos és mély kifejezését adják. Megér­zi a földvalóság robusztus tör­vényeit. Ez alakította ki művé­szetének formáját.“ (Brogyáni K.) Részben ezt láttuk ezen a kiállításon, amelyet egyhóna­pos tartama alatt, mintegy há­romezren tekintettek meg. A Dunamenti Múzeum kiállí­tásait továbbra is figyelmébe ajánlom mindazoknak, akik szeretik a szépet és értékelni tudják a képzőművészetet. Per­sze, ehhez továbbra is az kell, hogy ez a képzőművészeti fó­rum valóban az értékes művé­szet központja maradion. SUCHY M. EMIL Hogyan értékelt az elmúlt évtizedet és mit tesz munka­helyén, illetve lakóhelyén a feladatok teljesítéséért? Fodor Zoltán, az SZSZK Oktatási Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője:' — Szocialista társadalmunk marxista—leninista elveken alá puló nemzetiségi politikája biztosítja a hazánkban élő valameny- nyi nemzetiségnek az anyanyelven való művelődést, ismeretszer­zést. Ugyanakkor azt is biztosítja, hogy fejlett szocialista társa­dalmunk igényeivel összhangban teljesen egyenrangú részt vál­laljanak a politikai, gazdasági és kulturális élet feladatainak teljesítésében. Az elmúlt években a nemzetiségi iskolákban is jeleni ős minő ségi fejlődés tapasztalható Egyértelműen pozitív eredményeket ! érnek el az iskolák a kommunista nevelés területén, különösen az egységes csehszlovák állampolgári tudat kialakításában és [ fejlesztésében, a szocialista bazafiságra és proletár nomzetközi­Í ségre nevelésben. Napjainkra kiépült és lényegében állandósun a nemzetiséig* ■ iskolák hálózata, beleértve az óvodákat, alap- és középiskolákat. Az 1978/79-es iskolai évben 341 óvoda 593 osztályában folyik a gyermekek nevelése magyar nyelven. Jelenleg 132 tejesen f szervezett (1—9. osztály) és 207 nem teljesen szervezett í 1 — 4. osztály) alapiskolában tanulnak anyanyelvükön a magyar nem­zetiségű tanulók. Az utóbbi években a körzetesítés (integráció) következtében csökkent a kisiskolák száma. Ezekben az isko­lákban ugyanis a tanítás összevont osztályokban folyik, gyakran egyetlen tanteremben két-három osztály kisdiákjai tanulnak í együtt. 'Az Ilyen gátló körülmények nem mindig teszik lehetővé, ' hogy az összevont osztályok tanulói a többi iskola fiataljaival i egyenértékű ismereteket szerezzenek. A középiskolák közül legjobban kiépített a gimnáziumok ha­ji lózata; 21 gimnázium 149 osztályában tanulnak a magyar nem- [ zetiségű tanulók anyanyelvükön. A szakközépiskolákban 144, a szakmunkásképző iskolákban 178 magyar tanítási nyelvű osz- í tály van. A nemzetiségi iskolák feladata olyan szakmai és nyelvi isme­retekkel vértezni fel a tanulókat, hogy szocialista hazánk építésének bármely területén érvényesülhessenek, képességeiket hiánytalanul hasznosíthassák fejlett szocialista társadalmunk i javára. A szakmai ellenőrzések, felmérések egyértelműen igazol- ! ták, hogy a nemzetiségi iskolák az egységesen érvényes tan­s' tervi követelmények betartása mellett ugyanolyan ismeretekkel, tárgyi tudással ruházzák fel a tanulókat, mint a szlovák tanítási nyelvű iskolák. Az utóbbi években átfogó pedagógiai-szervezési intézkedésekkel azt a célt követtük, hogy a magyar nemzetiségű tanulók szlovák nyelvtudását optimális szintre emeljük. Ezért a szlovák nyelvet a régitől eltérő felfogásban tanítjuk a nem­zetiségi iskolákban. Szakítottunk a megfelelő eredményt nem biztosító nyelvtanközpontúsággal, és helyette a nyelv kommu­nikatív funkcióját részesítjük előnyben. E szemléletváltás ered­ményességét új, hatékony didaktikai módszerek alkalmazásával segítjük elő. A régi gyakorlattól eltérően lehetővé vált, hogy a magyar gyerekek már az óvoda utolsó évében — 5 éves korban — a szlovák nyelv artikulációs bázisának kialakítása során játékos módszerek alkalmazásával ismerkedjenek a szlovák nyelv né­hány fogalmával a tízperces nyelvgyakorlatokon. Az alapiskolák első osztályában megosztott óraegységekben (osztott órákon) történik a tanulók beszédképességének fejlesztése, a felsőbb osz­tályokban a szakkifejezéseket elsajátítják magyar és szlovák nyelven egyaránt. Az alapiskola utolsó két osztályában az egyes ■természettudományi tantárgyak tanítása során a pedagógusok összefoglaló szlovák nyelvű gyakorlatok beiktatásával emelik a tanulók szlovák nyelvű beszédkészségét a jártasságok szintjére. A középiskolákban a természettudományi tantárgyakban beveze­tett szlovák nyelvű társalgás (szakkonverzáció) célja a tanulók főiskolai továbbtanulásra való hatékony és eredményes felké­szítése. Ezekkel az intézkedésekkel azt akarjuk elérni, hogy a nemzetiségi iskolák tanulói az anyanyelvűk tökéletes ismeret® mellett egyre jobb szlovák nyelvtudással rendelkezzenek. Az el­lenőrzések egyértelműen igazolják, hogy jó úton járunk Ez meg­nyilvánul abban is, hogy végzős növendékeink a nemzetiségi iskolákban szerzett ismereteket eredményesen kamatoztatják hazánk főiskoláin és egyetemein. A nemzetiségi iskolák a csehszlovák oktatási rendszer szerves részét alkotják. Az előttük álló feladatok, célok teljes mérték­ben összhangban vannak a csehszlovák iskolarendszer feladatai­val és céljaival. Következetesen igyekeznek valóra váltani a párt XV. kongresszusának oktatáspolitikai határozatait, a CSKP KB Elnöksége által 197G. június 4-én jóváhagyott tervezetet, melynek célja a csehszlovák oktatási rendszer további fejlesztése. Az 1976 óta eltelt időszak meggyőzően tanúsítja, hogy a nemzetiségi iskolák pedagógusai képesek hiánytalanul teljesíteni a közok- tatásfejlesztés dokumentumaiból rájuk s a nemzetiségi iskolákra váró feladatokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom