Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-31 / 126. szám, csütörtök

A Mázasokról a beruházónál tenl. Ezért Észak-Morvaország- ban 1981-ben körülbelül 250 milliós beruházással építünk egy üzemet, amelyben majd el­készülnek a szükséges hídele­mek. — Az elmondottakból közvet­ve az következik, hogy a PRE- FABRIKÄCIA „kiszolgálja“ az építőipar valamennyi szakága­zatát — Valóban. Üzemeinkben ké­szül a teljes hazai építőipar által igényelt előregyártott ele­mek 50 százaléka. Mindezt azt is jelenti, hogy az építőipar munkaigényességének csökken­tésében jelentős feladat hárul ránk, mégpedig olyanformán, hogy a munkaigényesség „be­költözik“ üzemeinkbe. Ez kis­sé furcsán hangzik, de igaz, hiszen azáltal, hogy pl. az il­lető építkezésre — legyen az gyár, vagy akár lakóház — kül­ső vakolattal, behelyezett abla­kokkal, belső vezetékekkel el­látott elemeket szállítunk, je­lentősen csökken az épülete­ken a munkaigényesség, s ez által az épületen dolgozó szak­embergárda összetétele is egé­szen másként alakul, mint ko­rábban. — Amikor azt mondjuk, hogy a beruházások körül nincs minden rendben, akkor a kí­vülálló elsősorban az átadás késedelmeire gondol. Mi a hely­zet e téren a PREFABKIKÁCIA vállalatban? — Esetünkben egy beruhá­zás kivitelezése különbözik az olyan termelési-gazdasági egy­ségek beruházásaitól, amelyek önmaguk lehetnek beruházá­saik kivitelezői is. Nekünk ez a lehetőségünk nincs meg, a mi beruházásaink kivitelezői más termelési-gazdasági egy­ségbe tartozó vállalatok, így épületeink átadási határidejie, az ott elvégzett munka minő­sége nem tőlünk függ elsősor­ban. így aztán gyakran fordul­nak elő nehézségek, de nem­csak néhány, számunkra ki­emelkedően fontos technoló­giai berendezés szállításával kapcsolatban. Az ugyanis ter­mészetes, hogy a társadalom megszabja, melyek számára a legfontosabb nagyberuházások, amelyek építése elsődleges. A szállítói-megrendelői kapcsola­tok a jelenlegi gyakorlatban nem jelentenek számunkra biz­tosítékot, mert szállítóinknak a mi beruházásainkon vállalt kö­telezettségei az állami terv teljesítése szempontjából nem döntő jelentőségűek, holott a majdan ott készülő termékeket a kiemelt nagyberuházások igényelnék. így aztán nemcsak az építkezések kivitelezése, ha­nem a nagy teljesítményű eme­lőgépek, mérő- és regulációs berendezések, kazánok bizto­sítása is nehézségekbe ütközik. Ügy tűnhet, bagatellizálom a kérdést, ha azt mondom, hogy a szerződések aláírását meg­előző tárgyalásokba fektetett idő és energia távolról sincs összhangban az eredmények­kel. Sok esetben az is előfor­dul, hogy jelenlegi kivitele­zőink már előre közölték a jö­vőben, melyik évben, milyen volumenű gyártmányt igényel­nek azokból a beruházási egy­ségeinkből, amelyen kötelezett­ségeinknek a jelen időszakban csak 30—40 százalékban tesz­nek eleget. — Tehát az építőiparban je­lentkező nehézségek nem min­den esetben magában az építő­iparban gyökereznek. — A már bővebben ecsetelt problémákon kívül még részle­tezném a már futólag említett technológiai berendezések hiá­nyát, hiszen nem elég például egy panelgyárat időben felépí­teni, termelni csak akkor tud, ha a szükséges berendezések is idejében a rendelkezésére állnak. Például a különböző nagy teljesítményű emelődaruk, különösen a híddaruk, továbbá a betonkeverő egységek, mérő és regulációs berendezések, ka­zánok, hiánycikknek számíta­nak számos iparágban. így az­tán olyan üzemek átadási ha­tárideje is késik, amelyek ter­melése a népgazdaság egészét tekintve is halaszthatatlan len­ne már napjainkban is. Konk­rétan a húsztonnás futódaruk gyártását átvette a sninai Vi­horlat vállalat, amely így egye­düli gyártója lett ezeknek a daruknak. Mivel a gyártás-elő­készítés jóelőre nem történt meg, két-három évet is igény­be vehet, amíg a hiányt bepó­tolják, hiszen húsztonnás fu­tódarut nemcsak az építőipar használ. Hasonló a helyzet a nagy teljesítményű betonkeve­rő-egységekkel, amelyek újra­termelésének kérdése sem meg­oldott, nem szólva arról, hogy a növekvő igények kielégíté­séig szintén eltelik egy-két év, jó esetben is. Befejezésül még szeretném elmondani hogy az említetteket nem szántam eset­leges sikertelenségeink előze­tes magyarázatául, csak hang­súlyoznám: a meglévő hiányos­ságok csak úgy oldhatók meg, ha mindenütt tiszteletben tart­juk — és tartják partnereink is — egymás igényeit. — Köszönöm a beszélgetést. MÉSZÁROS JÁNOS Fáradhatatlan kertészek Rugalmasan átveszik a karalábét # Három gyorsvonat szállítja a friss zöldséget a cseh országrészekbe KÉT MÁJUSI ESŐ Az építőipar azon kevés ipar­ágak közé tartozik, amelynek eredményeit — ha nem is számszerűleg — nagyon sok kívülálló számon tarthatja, hi­szen az építési folyamatoknak tanúi lehetünk akkor is, ha az építkezés területére be sem lé­pünk. Különösen a beruházá­sokra figyelünk fel, amelyek sok gondot okoznak a népgaz­daságnak, elsősorban azzal, hogy gyakran indokolatlanul, de sokszor megmagyarázhatat­lanul is az átadási határidők módosítására van szükség. A PREFABR1KÄCIA termelési­gazdasági egység feladata az iparszerű építőipari termelés feltételeinek biztosítása, de az állandóan növekvő igények ar­ra késztetik, hogy önmaga is beruházzon. Ez a tény hogyan befolyásolja a vezérigazgatóság munkáját? — ez a kérdés volt az indítéka Ernest Siinunek mérnökkel a PREFABRIKÁCIA beruházási igazgatójával készí­tett interjúnknak: — A termelési-gazdasági egy­ségünkben folyó beruházási te­vékenység által részben mi biz­tosítjuk az egyes beruházások feltételeit társadalmunkban. Ennek megvannuk a maga po­zitívumai és hátrányos oldalai is, amelyek megmutatkoznak egyrészt az építőipar többi ága­zatában, másrészt közvetlenül a mi tevékenységünkben is. Az építőipar egészét tekintve kü­lönleges helyzetben vagyunk. Amíg az iparban általában a gyártmányok változtatják a he­lyüket, adják — veszik — szál­lítják őket, addig az építőipari végtermék — az épület — helyhez kötött és a termelő­erők költözködnek. Mindez azt is jelenti, hogy egy-egy nagy építkezés az alapkőletételtől az átadásig ugyanazokon a fo­lyamatokon megy keresztül, bár rendeltetése különböző. Nekünk elsősorban az a felada­tunk, hogy a két időpont kö­zött javítsuk a munka terme­lékenységét és hatékonyságát. — Ha már említette a hely- hezkötüttséget, mi dönt ax önök esetében egy-egy beruhá­zás helyszínéről? — A társadalmi érdekből ki­indulva számunkra az a döntő, hogy olyan helyen épüljenek üzemeink, ahol megfelelő köz­lekedési feltételek vannak ter­mékeink eljuttatására megren­delőinkhez, s üzemeink számá­ra az építőipari alapanyagok „beszerzéséhez“. Vagyis a ha­tékonyságra kell elsősorban tö­rekednünk. Például: az észak —déli autópálya megépítéséhez nagyon sok új hidat kell épí­Mi ér többet egy májusi eső­nél? Bölcs szövetkezeti tagok ezt a találós kérdést általában minden érettségi bizonyítvány­nyal, vagy friss diplomával munkába lépő fiatalnak felte­szik. Ha úgy felel rá, hogy „egy májusi esőnél két májusi eső ér többet“ — akkor a di­cséret sem marad el: „látszik fiam, hogy nem hiába jártál is­kolába ...“ A májusi eső valóban ara­nyat ér, még ma is, a korsze­rű mezőgazdasági termelési vi­szonyok közepette, holott az egységes földművesszövetkeze­tek, és állami gazdaságok je­lentős részéből nem hiányoz­nak az öntözőberendezések. Száraz májusokban nem kell kémlelniük a kék eget, — mint az egykori földműveseknek —, vajon megkönyörül-e a friss vetéseken, zsenge lucernán s megáztatja-e a szomjas föl­det...? Az idei május csapadékban szegény hónap volt. A Peredi (Tešedíkovo) F.jsz öntözési technikusa, Ján Malich elmon­dotta, hogy náluk május elejé­től 25-ig mindössze 24 millimé­ter eső esett. A növények fej­lődéséhez viszont ennek a többszörösére van szükség, ezért még május 11-én üzem­be helyezték az öntözőberende­zéseket. — 2150 hektárnyi terület ön­tözésére vagyunk berendezked­ve — mondotta. — 90 darab sávos, 26 készlet csöves öntö­zőberendezésünk van, s két év­vel ezelőtt megvásároltuk a Volzsanka típusú öntözőberen­dezést. A szóban forgó szövetkezet­ben ebekben a napokban az évelő takarmányokat, a búzát, a legelőket, a kukoricát, a ré­pát, a paprikát, a hagymát ön­tözik. Ezt a munkát mintegy 3fl—40 ember végzi, akiknek az a feladata, hogy miután kellő mennyiségű csapadékot kapott a föld, az öntözetlen területre szállítsák át a berendezéseket. A sávos öntözőberendezéseket traktorok vontatják, a csöveket pedig erős férfikarok viszik odább, szerelik össze, hogy mi­előbb kinyithassák a vízcsapot, s hulljon a földre az éltető víz. Az öntözésben dolgozók lét­számát a szivattyúállomások kezelői szaporítják, ök viszont nem a szövetkezetnek, hanem az Agrostavnak az alkalmazot­tai. A falutól mintegy négy kilo­méterre, bent a határ belsejé­ben van a hat szivattyúállomás egyike. Kacskaringós betonút vezet a nagy kiterjedésű földek között magányosan álldogáló épületig, melynek egyetlen gazdája Horváth Frigyes, a szivattyúállomás kezelője. — Nyolcszáz hektáros körze­tet lát el vízzel ez az állomás — tájékoztat bennünket. — Ha három műszakban működtetjük a szivattyúkat, akkor ezt a te­rületet ti—7 nap alatt öntözzük meg. Miközben a szivattyúállomás irodahelyiségében beszélge­tünk, az ablakon át látjuk, ho­gyan issza a föld a Volzsanka szórófejeiből hulló csapadékot. A Volzsanka olyan öntözőbe­rendezés, amilyennel csak a Peredi Efsz rendelkezik. Ehhez Amikor a nap első sugarait szórja az akácvirágok illatával teli Duna-parti falucskára, ker- tészkedői máris szedik a kara­lábét. Egyik kezükben a nagy­ságmérő, a másikban a metsző­olló. Gyorsan telnek a ládák. Ezeket kiskocsikra rakják, és sietnek az átvevőhelyekre. A felvásárló központokban alig győzik átvenni a karalábét. A munka rugalmasan halad, és teherautókon rövid idő alatt elszállítják a friss árut a leg­közelebbi vasútállomásra. — így megy ez minden va­sárnap délelőtt — mondja Mocskos Andrásné, a Zelenina átvevője, aki egyben a Kertba­rátok Szövetsége helyi szerve­zetének tagja is. — Nincs meg­állás, igyekszünk, hogy a vo­natok idejében indulhassanak. Az átvevő kilenc óra tájban fejezi be a felvásárlást. Össze­gezi az eredményt: negyven­ezer darab karalábét sikerült felvásárolnia, amelynek kilenc­venöt százaléka első osztályú. A Zelenina helyben fizet érte a tagoknak. A nagy munka közepette ér­kezik a helyszínre Takács And­rás, a Kertbarátok Szövetsége komáromi (Komárno) járási bi­zottsága elnökségének tagja, termelési bizottságának elnöke, aki egyben a dunamocsi (Mo- Ca) helyi szervezet elnöke is. — Nehéz vasárnap délelőt- tünk volt — mondja —, hisizen a járásból másfél millió darab karalábét szállítunk el. A pár­kányi (Štúrovo), hetényi (Cho- tín) és ógyallai vasútállomáso­kon raktuk hőszabályozó be­rendezésekkel ellátott vagonok­ba a karalábét. Ilyenkor bizony nem lehet „lazítani“, mert a gyors tehervonatok délelőtt ti­zenegy órakor már indulnak. Másnap a kora reggeli órákban érkeznek Brnóba, Prágába, Ost- ravára és más nagyobb váro­sokba. Amikor már elrobognak az utolsó teherautók is, az elnök­kel hosszú ideig beszélgetünk a sikerekről, nehézségekről, a távlatokról. Idén elég sok költ­séggel nevelték a karalábépa­lántákat, mert a hideg hajna­lokon fűteni kellett a kisebb- nagyobb üvegházakat. Ezért el­határozták, kérik felvételüket a Marcelházi (Marcelová) Koo­perációs Zöldségtermesztő Vál­lalatba, ahonnét a jövőben pa­lántákat kapnak a kertészke- dők. A kertészkedök állítják elő a járás zöldtermelésének negy­venöt százalékát, gyümölcster­hasonló, kereken gördülő be­rendezéseket azért másutt is látni, csak azok nem szovjet Volzsankák, hanem hazai gyárt­mányú Družbák. — Az egyik mezőgazdasági kutató intézet kérésére vásá­roltuk a Volzsankát — mondja Malich elvtárs, — amelynek munkatársai nálunk tanulmá­nyozzák, hogyan válik be a gyakorlatban? — S hogyan vált be? — Nagyon hálás berendezés, csak egy hátránya van, hogy olyan területen, ahol sok a vil­lanypózna, nem tudjuk használ­ni. Ha valahol az országút men­tén öntöznek vele, sokan meg­csodálják az érdekes öntöző- berendezést. Az az érdekessé­ge, hogy nagy átmérőjű kere­kek kötik össze az alumínium csöveket, amelyekben a víz áramlik. Ezeken a csöveken vannak a szórófejek, amelyek­ből sugarakban hull a földre a csapadék. A hatszáz méter hosszú berendezés két óra alatt öntöz meg egy hektárnyi terü­letet, s ez alatt mintegy 40 milliméternyi víz jut a talajba. Két óra eltelte után Barczi Ist­ván, a gépezet kezelője a „sze­relvény“ közepén levő motor segítségével előbbre gurítja a kerekeket s máris folytatódik az öntözés. A Peredi Efsz-ben egyelőre egy műszakban öntöznek, de ha a helyzet megkívánja, éj­jel-nappal szórják majd a vizet a növényekre, ha kell, szombat —vasárnap is. Ugyanis a föld­be juttatott csapadék mennyi­ségétől nagyban függ, hogy egyes növényekből mennyi ter­mést takaríthat be a szövetke­zet. KOVÁCS ELVIRA melésének pedig ötvenöt szá* zalékát. Persze, nem mindegy, hogy milyen fajta zöldséget termelnek. Járásunkban is túl sok fokhagymát rermesztettek, és emiatt értékesítési nehézsé­gek keletkeztek. Ezért a szö­vetség előadói meggyőzték a kertészkeöőket, hogy minél több karalábét, céklát, papri­kát, baklazsánt, uborkát, kel­káposztát, rózsakelt, karottát, borsót és babot termeljenek Kísérletezés után már megkez­dik fóliasátor alatt a dinnye termelését is. Kékre festett autóbusz áll meg a lombos fákkal övezett utcán. Szalai István, a ČSAD gépkocsivezetője ugrik le a kormány mellől. Nem vehetett részt a vasárnapi „hajrában“, de azért elégedett, mert ki- sebb-nagyobb zökkenőktől elte­kintve sikerült a felvásárlás. Ö is a távlatokról beszél. A jövő­ben még jobban összefogják a száznyolcvan tagú szervezetet. Rendszeresen tartanak társa­dalmi és szakmai jellegű elő­adásokat. Közös beruházásokat hajtanak végre. Korszerű fel­vásárló központot építenek. Ha a tervük sikerül, könnyebb lesz az átvétel és még rugalmasabb lesz a zöldség elszállítása is. A gyorsaságra pedig szükség van, mert a szervezet száz­nyolcvan tagja idén mintegy ki­lenc vagon paprikát, három va­gon paradicsompaprikát és másfél vagon fűszerpaprikát termel, illetve ad el. Megtekin­tünk néhány fóliasátrat. Az el­nök szemle közben elújságolja, hogy pár nap múlva már meg­kezdik a zöldpaprika szállítá­sát is. BAI.LA JÓZSEF Máktermesztőknek A sajtóban évről évre olva­sunk felhívásokat, amelyekben a száraz mákfejek gyűjtésére kérik fel a lakosságot. A rend­szeres propagálás dacára az eredmény vajmi kevés. A be­gyűjtött mennyiség nem ele­gendő még ahhoz sem, hogy lényeges devizát takaríthas­sunk meg. Felmerül a kérdés, mi az oka? Ismerjük-e a mák termesztésének alapkövetelmé­nyeit? írásom erre kíván rá­mutatni. A mák termesztésének ugyanis több döntő tényezője van. így pl. a megfelelő éghaj­lat és „talajnem“, a talaj mű­velése, tápanyaggal való ellá­tása, a fajta okszerű megvá­lasztása stb. Vetés után a jól beágyazott és jó csírázóképességű mák 14 nap alatt kikel. Első teendőnk ilyenkor a növény ápolása, amely itt kapálásból, majd ami­kor négy levele van a máknak, az ún. egyelésből áll. Az egye- lés alkalmával meghagyott tö­vek közötti talajt annyiszor kell kapálni, amíg a mák szárba nem hajt. A gyomokkal szemben a mák igen érzékeny. Ha például a beléndek, ennek mérges magja, a mák közé kerül, minőségét teljesen tönkreteheti. Szárba- hajtás után a mák a gyomokat már elnyomja. A mák Június— júliusban virágzik. Fontos ezt tudni, mert virágzás idején könnyű megállapítani, hogy nincs-e a termesztett mákfaj­tában idegen, pl. piros vagy li­lavirágú fajta keresztezés. A mák érésének jele, hogy leve­lei leszáradnak. A szára és a tokja sárgásbarna színű lesz. Akkor kell aratni, amikor a legfejlettebb tokjában a magja zöld, mert ha ezek túlérnek, akkor könnyen törik. Száraz időben kell aratni és kévékbe kötve lehet utánérlelni. Száraz időben aratása után 4—6 nap múlva csépelhető a legjobban. Cséplés után nagy gondot kell fordítani gondos rostálással, szelelővel, finom nyílású szi­tákkal arra, hogy a mák mag­jai közül eltávplítsuk a tisz- tátalanságokat. Tudni kell, hogy a nem eléggé száraz mag­ja könnyen romlik, a magtári kezelés folyamán erre különös gondot kell ofrdítani. KMOSKft LÄSZLÔ, agrármérnök A Volzsanka öntözőberendezéssel a lucernát locsoljak (Egri Ferenc felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom