Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-02 / 78. szám, hétfő
Folytatás a 3. oldalról) pül biztosítani az állóalapok megfelelő szintű újratermelését — a rekonstrukciót, a korszerűsítést, illetve a szükséges új üzemek építését. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma kidolgozta az élelmiszeripar fejlesztésének és feladatainak 1990-ig szóló koncepcióját, amely egyértelműen azt mutatja, hogy a közép-szlovákiai kerületben túlterheltek az állóalapok. A húsfeldolgozó iparban 198ü-fian az állóalapok túlterheltsége kerületi átlagban eléri a 17 százalékot, és en nek mértéke 1985-ig mindössze 2 százalékkal csökken. A tejfeldolgozó iparban a napi túlterhelés — csúcsidőben — 1980-ban 296 ezer liter tej lesz, és ez 1985-ig mindössze 170 ezer literre csökken, hogy 1990-ig újból 375 ezer literre emelkedjék. A sütő- és cukoriparban is hasonló a helyzet. A koncepció rámutat, hogy a kenyérgyárak 1980-ban 24 490 tonna, 1985-ben 12 800 tonna, 1990-ben pedig 3040 tonna kapacitáshiánnyal számolnak. A helyzet ilyen javulása, persze, csaik akkor következik be, ha a hetedik és a nyolcadik ötéves tervidőszakban az ágazatban az összes tervezett beruházási akciót végrehajtják. A sütő- és cukoripar fejlettségét és kapacitását tekintve a közép-szlovák iái kerület mélyen a szlovákiai színvonal és a CSSZSZK színvonala alatt áll, A kenyér- és péksüteménygyártásban 1990-ig az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által javasolt akciók megvalósításával sem tudjuk a problémákat hiánytalanul megoldani. Különösen kedvezőtlen a helyzet az alkoholmentes italok gyártása és a piaci igények ezekből való kielégítése terén. A kerületben elfogyasztott alkoholmentes ital zömét más kerületekből hozzuk be. Az ellátás rendszertelen, mégpedig mind a mennyiséget, mind pedig a választékot tekintve. É ténnyel függ össze, hogy az SZSZK ban a mi kerületünkben a legalacsonyabb az egy lakosra eső alkoholmentesitalfogyasztás, 1978-ban ez 30,12 litert tett ki, tehát kevesebb volt mint 1977-ben A helyzet megoldása komoly feladat, hiszen az SZSZK idegenforgalmának több mint 50 százaléka közép-szlová- kiai kerületben realizálódik. A kerületben az élelmiszeripari beruházások végrehajtásában is komoly fogyatékosságok vannak. Már említettem, hogy a húsfeldolgozó ipari kapa citás túlterheltséggel küzd. Viszont a ruzomberoki és a prievidzai húskombinát építői nem teljesítik a tervet, és az akciók befejezését húzzák-halaszt- ják. A jövőben úgy akarjuk kedvezőbbre fordítani a helyzetet, hogy nagyobb súlyt helyezünk az építési akciók előkészítésére, a beruházók és a tervezők, va la mint a kivitelezők tevékenységének összehangolására. Megköveteljük, hogy a kivitelezés során a beruházók, a tervezők, a vállalati és vezér- igazgatóságok, valamint a reszortok és a kivitelezőik legyeinek következetesebbek, hogy ennek eredményeként teljes mértékben érvényesüljön a határidők megtartásáért való közvetlen felelősség. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari vállalatok, illetve üzemek tevékenységében egyre fontosabbá válik az ökológiai beruházások megvalósítása. Az ilyen jellegű feladatok végrehajtásának elhanyagolásával romlana a vizek és a légkör tisztaságáról való gondoskodás színvonala, az érintett vállalatok és üzennek pedig vontatottabban valósítanák meg a szükséges akciókat. A közép-szlovákiai kerületben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az az egyedüli helyes megoldás, ha a termelési kapacitás létrehozásával egy időben az ökológiai beruházások megvalósítására is sort kerítenek. A beruházások így hatékonyabbakká válnak, és meggyorsulnak a környezetfejlesztési és -védelmi akciók. Napjainkban, amikor bonyolulttá vált a tüzelőanyag- és energiaellátási helyzet, a népgazdaság állandóan fokozódó igényeit csak a rendelkezésre álló tüzelőanyag és energia gazdaságos fel- használásával lehet kielégíteni. Az észszerű eszköz-kihasználás egyik formája a különböző technológiai folyamatok keretében keletkezett hulladékhő hasznosítása. Kerületünkben erre pl. a Veľký Krtíš-i járásban nyílik lehetőség. A Veiké Zlievce-i gázvezeték-kompresszor működése közben ugyanis jelentős mennyiségű hulladékhő keletkezik. Az ilyen energia kihasználásának, mezőgazdaságban való értékesítésének szükségességét a CSKP KB 13. ülésén Janik e'lvtárs, az SZLKP KB titkára és Pölhös elvtárs, a CSKP KB póttagja is hangsúlyozta. Mi is támogatjuk azt a követelményt, hogy — miután az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a Szlovák Tervbizottsággal együttműködve gyorsított ütemben megoldotta az alapvető kérdéseket — már 1980-ban meg kell kezdeni a kompresszorállomás melletti üvegházak építését. E létesítmény megvalósításával ugyanis jelentősen javulna a közép-szlovákiai kerület zöldségellálása. A kompresszorállomás teljes kiépítése után és a mostani hőcserélők rekonstrukcióját követően 1990-ben már óránként 99 gigakalória hőt nyerhetnénk a létesítményből. Az üveg házrend szer teljes kiépítése után a fennmaradó hő segítségével még kb. 5400 lakás fűtését is biztosíthatjuk. Az ez év elejém szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy minden területen takarékoskodnunk kell az energiával. Kerületünkben ez év januárjában — ener- jgiahiány miatt — 1 milliárd korona értékű termeléskiesés keletkezett. Annak köszönhetően, hogy dolgozóink kezdeményezése az SZNF 35. évfordulója tiszteletére hatalmasan fokozódott, a pártszervezőtek vezetésével olyan intézkedéseket foganatosítottunk, amelyek megvalósításával már az év első felében pótoljuk a termeléskiesést. Viera Očmvevá, az SZLKP KB póttagja, a Buzitkai Efsz üzemgazdásza: Az 1979-es terv a növénytermesztés kiemelt fejlesztését irányozza elő a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egyensúly megteremtése céljából a tömegtakarmányok és az abrak- takarmányok termelésében és fogyasztásában. Ezért a járásban nagy súlyt helyezünk a gabonaprogram teljesítésére, főleg a hektárhozamok növelése által. A termelés növelésével együtt az állami alapokba irányuló árutermelés is növekszik, éspedig a burgonyánál 43, a cukorrépánál 43, a hüvelyeseknél 82, az olajos magvaknál és a zöldségféléknél 9,5 százalékban. Nem kevésbé igényesek az állattenyésztés területén előirányzott feladatok. Az említett igényes feladatok teljesítése érdekében meg kell oldani a földalap rendezésének és javításának, az állattenyésztési kapacitások és más építkezések fejlesztésének problémáit, a komplex gépesítés technológiai gépsorainak bevezetését, s javítani kell a mezőgazdasági szolgáltatások színvonalát. A járás hegyvidéki körzeteiben megvalósított, csaknem 12 000 hektárra kiterjedő szocializálással olyan területek is átmentek a mezőgazdasági vállalatok birtokába, amelyek nagyon lejtősek, és a gépekkel való megközelíthetetlenség miatt alkalmatlanok a mezőgazdasági termelésre. Eze,ten a területeken a talajeróziót nem lehet talajjavítási beavatkozásokkal megakadályozni, ezért nagy különbségek vannak a nyilvántartott és a vatóban megművelt területek között. Ez a különbség 2182 hektár mezőgazdasági és 1138 hektár szántóterületet tesz ki a járásban, ami jelentős termelési problémákat okoz. A nyilvántartott és parlagon heverő 1138 hektár szántóterület 30 foknál meredekebb lejtőkön fekszik, amit nagyüzemi leg nem lehet megművelni. . A talajjavítás és a földalappal való hatékony gazdálkodás szempontjából komoly problémát jelent az Ipoly szabályozásának befejezetlensége, amely évente 14—16 ezer hektárt áraszt el, a legtermékenyebb mezőgazdasági földterületet. Mindeddig nem került sor a gátak építésére és a meder szabályozására az említett folyón a Kalinovo—Pinciná szakaszon, s a Kalonda— Tőrincs (Trenč) szakaszon sem kezdődtek el az építési munkák. Sürgős feladat továbbá szivattyúállomások építése a felszíni víz elvezetésére, valamint a víztároló megépíte Brezniökán, amitől egy 12000 hektár területű öntözőrendszer megépítése függ. A földalap beruházási jellegű javításánál az Állami Meliorációs Igazgatóság részéről operatívabb intézkedésekre van szükség, a műszaki terveket idejében kell elkészíteni, s nagyobb igé-- nyességgel kell fellépni a kivitelező szervezetekkel szemben, hogy jobb minősé,?!" munkát végezzenek, s azokat a tervezett határidőben fejezzék be. A földalap jobb kihasználásában, főleg a hegyvidéki körzetekben, nagy szerepe van a nem beruházási jellegű talaiiavítcisnaik, valamint a gépekkel való megközelíthetőség biztosításának. Habár az utóbbi 6 év alatt több mint 15 ezer hektár mezőgazdasági talajon végeztünk talajjavítási munkákat, a továbbiakban még további 14 ezer hektárt kell rekultiválni. Az állami alapokból tehát további szubvencióra van szükség a nem beruházási jellegű talajjavítás elvégzéséhez, főleg a szocializálás által nyert új területeken. Járásunkban az állattenyésztés, főleg a szarvasmarha-tenyésztés érdekében halaszthatatlanul meg kell oldani a takarmányalap kérdését. Az idei terveinkben a tömegtakarmányok mérlegében hiányzik 9,5 ezer tonna széna. Ezt a hiányt nem oldhatjuk meg az állomány csökkentése által, hanem csak a gyepterületek hozamának a növelésével. Ebben nagy tartalékot jelentenek éppen a hegyvidéki rétek, ahol nincs megoldva a betakarítás gépesítése. Az állattenyésztés igényes feladatainak teljesítése érdekéljen gyors ütemben meg kell oldani a termelési szakosítás és a koncentráció problémáit az állattenyésztési termelés fokozatos iparosítása céljából. Ezért gondoskodni kell a szükséges kapacitások megépítéséről a gazdasági állatok tervezett állománya számára. Bár a járásban az utóbbi 6 év alatt 460 millió koronát fordítottunk ezekre a beruházásokra, még mindig hiányzanak a kapacitások. Az istállókon kívül gyorsszárító üzemet és 2 pogácsázó gépsort kell megépítenünk, s jelentős feladataink vannak még egyéb objektumok építése és a közművesítés területén. E feladatok teljesítése során nagy problémákkal kell megbirkóznunk a beruházási keret szűkössége és a kivitelező szervezetek fogyatékosságai miatt. Komoly problémát jelentenek a pénzügyi források. A mezőgazdasági vállalatok többsége maximális mértékben meríti ki a hiteleket, s a beruházási hitelek megtérülésének elégtelen biztosítása miatt a bank továbbiakat nem tud folyósítani. Az is hiba, hogy a pártszerveik intézkedései ellenére nem lett olcsóbb a beruházás. A férőhelyre számított építkezési költségek megszabott kereteit gyakran úgy tartják be, hogy a tervező kihagy egyes tartozékokat, például a közművesítést, a szociális berendezést, a külső vízvezetéket stb., s ezzel nagy problémák elé állítja a mezőgazdasági vállalatokat, amelyek ezeket utólagosan építik meg, nehezen találva hozzá pénzügyi forrást. Minden probléma ellenére, amelyekkel a járásunkban meg kell birkóznunk, gondoskodunk az idei terv igényes feladatainak teljesítéséről, hogy megvalósítsuk az ötéves terv döntő feladatait. A kongresszus előtti vita, amelyre az 1979-es állami terv lebontása idején került sor, az efsz-ek évzáró taggyűlései és a járási konferencia egyaránt azt bizonyították, hogy a szövetkezeti tagok és a mezőgazdaság többi dolgozója nagy aktivitást fejtenek ki a feladatok teljesítéséért. A helyi problémák megoldására irányuló hozzászólások és javaslatok több mint 80 százaléka azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói nem néznek közömbösen a problémákra és a fogyatékosságokra, s hogy mint jő gazdáknak, nekik is érdekükben áll, hogy jó eredményeket: érjenek el a munkahelyeiken. Karói Straka elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Trstená! Efsz elnöke: A Dolný Kubín-i járás mezőgazdasági dolgozói, összhangban a szarvas- marha- és jutenyészlés növekvő feladataival, arra törekednek, hogy a lehető leghatékonyabban használják ki a járás természeti feltételeit a mezőgazdasági termelés növelésére. Igyekszünk sokkal több és jobb minőségű tömegtakarmányt termeszteni, hogy a jövőben nagyobb mértékben járulhassunk hozzá a CSKP KB 1975. évi októberi és a CSKP XV. kongresszusán kitűzött fő célok eléréséhez: „Gabonából fokozatosain el kell érnünk az önellátást, és az élelmiszerek termelésében is fokoznunk kell az önellátást.“ A tömegtakarmány-termesztés feladatait és a feladatok teljesítését a mezőgazdasági termelés döntő tényezőjének tartjuk, mivel járásunkban a mezőgazdasági földterület 70 százalékát képezik a rétek és legelők, s az összes takarmány félék vetésterülete 82 százalékot foglal el mezőgazdasági földterületünkből. E tényből kiindulva helyezzük az állattenyésztés súlypontját járásunkban a szarvasmarha- és juhtenyésztés re, ami egyúttal tej, hús, juhsajt és gyapjú termelését is jelenti. A jő minőségű tömegtakarmányok termesztése azonban igényes feladat, mivel járásunkban a szocialista mező- gazdasági vállalatok kétharmada az utóbbi években alakult meg. Természetesen ezek a vállalatok még nem rendelkeznek megfelelő gazdasági épületekkel és a tömegtakarmányok gyors és jő minőségű betakarításához szükséges gépekkel. A rétek és legelők nagy részét rekultiválni kell, továbbá ezeken a részeken el kell végezni a lecsapolást, kiadósabb műtrágyázásra van szükség stb. A rétek és legelők jelentős része, amely azelőtt az egyénileg gazdálkodóik tulajdonában volt, leromlott állagú, és a gépi gondozás és betakarítás számára hozzáférhetetlen. Ez az állapot okozza, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatok nagyon eltérő hektárhozamokról adhatnak számot. Például a Párnicai Efsz egy hektár rétről átlagosan 75 métermázsa takarmányt nyert, a Suchá Hora-i Efsz viszont csupán 23 mázsa szénát takarított be egy hektárról. Hasonló a helyzet a legelőkön és a szántóföldi évelő takarmányok termesztésében is. E különbözetek kiegyenlítése az útja a mezőgazdasági termelés növelésének járásunk viszonylatában, és ez ad lehetőséget a tömegtakarmányok termesztésében mutatkozó lemaradások felszámolására is. És az is tény, hogy ez az útja az állattenyésztési termékek olcsóbb előállításának azáltal, hogy a szemes takarmányokat jó minőségű tö- me g ta k a r mán y ok ka 1 pótoljuk. Tavaly a takarmányok érése és betakarítása idején uralkodó kedvezőlten időjárás okozta azt. hogy tömegtakar- mánykészleteink minősége nem megfelelő. A munkák összetorlódtak, s lényegében egy időben gyűjtöttük be a szénát, arattunk és takarítottuk be a burgonyát, de a többi őszi mezőgazda- sági munkát is ebben az időben kellett elvégezni. Ez volt az oka annak, hogy a második kaszálást már nem tudtuk idejében elvégezni. Néhány földművesszövelkezetben még novemberben is arattuk a gabonát, s jelentős területekről zöld állapotban kellett betakarítani! k, mivel nem érett be. Meg kell viszont mondanunk, hogy a nehéz esztendő ellenére kiemelkedő sikereket értünk el némely szakaszon. Továbbra is fékező erő számunkra viszont a nem megfelelő anyagi-műszaki alap, főleg az, hogy nincs elegendő takarmánybetakarító gépünk. Az a véleményünk, hogy ezeknek a kérdéseiknek a jövőben több figyelmet kell szentelnünk, ahogy arra a CSKP KB 13. ülése is rámutatott. Ezeket a problémákat és fogyatékosságokat fokozottabb politikai-szervező munkával akarjuk felszámolni. A járási és kerületi párt-, állami és gazdasági szervek, a gazdasági vezetésben és a társadalmi szervezetekben működő kommunisták igyekezete, amelyet e problémák megoldása céljából fejtenek ki, meghozza a pozitív eredményt. A tömeglakarmány-termesztés növelésének irányát és módjait azok a mezőgazdasági vállalatok mutatják meg számunkra, amelyek a „hatvanasok“ mozgalmának indítványozói voltak. Ebbe a versenymozgalomba járá- runk 9 mezőgazdasági vállalata kapcsolódott be. Az idén ismét megszervezzük a hatvanasok mozgalmát, és a versenybe további mezőgazdasági vállalatokat is szeretnénk bevonni. Célunk a IV. és V. intenzitású állandó fűfélékből hektáronként legkevesebb 65 métermázsa széna betakarítása, és szénában számolva egy szarvasmarha- egységre 28 métermázsa tömegtakarmányról gondoskodunk. A Dolný Kubín-i járás növénytermesztési feladatainak teljesítésével kapcsolatban néhány szót szeretnék szólni a közép-szlovákiai kerület egyik nagy problémájáról, a földalap problémájáról is. Az utóbbi években a mezőgazdaság szocializálási folyamatának befejezésekor kerületünk legszélsőségesebb feltételek közepette gazdálkodó járásaiban, a Dolný Kubín-i, a Liptovský Mi- kuláš-i, a Banská Bystrica-i, a Považská Bystrica-i, és a zvoleni, sőt még a luceneci járásban sem sorolták be pontosan a réteket és legelőket, hanem szántóföldként tartották nyilván. Az egyénileg gazdálkodók nem jelentették, hogy a rendelkezésükre álló földterületen más jellegű növényeket kezdtek termeszteni. Az is igaz viszont, hogy a szocializálás során nyert szántóföld jelentős része nem művelhető meg nagyüzemi módon, mivel lejtős területeken fekszenek. Az efsz, vagy az állami gazdaság, a szocializálás során úgy vehette át a földet, ahogyan azt a Földméréstani és Térképészeti Intézet tartja nyilván, ami viszont fel<?Ptőc«*n pit^r fi valóságtól. (Folytatás az 5. oldalon) 1979 IV. 2.
