Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-02 / 78. szám, hétfő

/Folytatás a 4. oldalról)

Az SZSZK kormányának 1977. évi 9. számú kormányrendelete leszögezte, hogy minden hektárnyi, más célra felhasznált szántóföld helyett a járás, illetve a kerület területéin új területek fel szántásával kell megfelelő minőségű mezőgazdasági földterületet nyerni. Mivel a kerületben ezeket a lehetőségeket az elmúlt években már lényegében kimerítettük, ezért az eseteik többségében — különösen az újonnan megalakított efsz-ek ban — ezt a kormányhatározatot a gya'korlatban nem érvényesíthetjük.

A központi tervek készítésekor természetesen a Földméréstani és Térképészeti Intézet által nyilvántartott földterületekből indulnak ki, aminek az a következménye, hogy a közép- szlovákiai kerület földművesszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban a legnagyobb arányú a sűrűvetésű ga- bena vetésterülete szlovákiai, sőt országos viszonylatban is.

A košice-vidéki járásban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének fő feladata a sűrűn vetett gabonafélék termelésének a növelése. Az elmúlt, rendkívüli nehéz évben ezt a feladatot száz százalékra teljesítettük. A kedvezőtlen időjárással felvettük a harcot, és az eredmények azt bizonyították, hogy lelkiismeretes munkával jelentős mértékben csökkenthető az időjárási kilengések kedvezőtlen hatása. Sajnos, ez a lelkiismeretesség nem nyilvánult meg mindenhol. Ezt bizonyítják az azonos feltételek között gazdálkodó vállalatok közötti különbségek. Amíg például a Hraničná pri Hornáde i Efsz- ben 53 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, a Caüai Efsz-ben 44, a Vala- likyi Állami Gazdaságban 44, a Períni Efsz-ben 42 mázsa gabonát takarítottak be, s kilenc mezőgazdasági vállalat a múlt évben nem teljesítette a sűrűn vetett gabonafélék termelési tervét.

Az élenjáró gabonatermesztők több éves eredményei megmutatták, hogy a gabonaprogram következetes és komplex megoldásával, az agrotechnikai alapelvek megtartásával a mi feltételeink közölt is állandósítani lehet a nagy hektárhozamokat, ha olykor kedvezőtlenek is az időjárási feltételek. Ezt bizonyítják az elért 60 mázsás csúcshozamok.

A hektárhozamok növelésében nagy tartalékaink vannak a földalap rende zetlenségében. A járásban több mint tízezer hektár még a vizenyős talaj, ebből 5 ezer hektár van a Bódva völgyében. Talajuk termékenységét a nagy arányú savanyúság is befolyásolja. Területeink több mint 65 százaléka ilyen jellegű.

Talajainknak általában csekély a humusztartalma. Növelésének nagy és állandó figyelmet szentelünk, hogy az évente rendszeresen növekvő műtrágyaadagok hatékonyabban érvényesüljelek. Tavaly a járásban egy kilogramm felhasznált tiszta tápanyag átlagosan 14 kg árpát eredményezett, de olyan vállalatok is vannak, amelyek 22 kilogrammot termeltek. A különbségek nagy tartalékokról tanúskodnak.

A sűrűn vetett gabonafélék idei termelési feladatainak teljesítéséhez már az elmúlt év őszén leraktuk az alapokat. Az őszi gabonafélék vetési tervét 10 százalékkal túlteljesítettük. A vetésterületek ellenőrzése alapján megállapítható, hogy bár kedvezőtlen volt a tél, nagyok voltak a hőmérsékleti ingadozások, csak kivételes esetekben van szükség a vetés kiszántáA szocialista mezőgazdaság három évtizedes fejlesztésének tapasztalatai arról győznek meg bennünket, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitásának és a munkatermelékenység növekedése, valamint a rentabilitás szüntelen fokozódása a termelőerők átfogó fejlődésének, a tudományos alapon történő felhalmozódásnak, a társadalmi termelés fellendülésének, az integrációnak és a kooperációnak az eredménye, mert ezek a termelőerők gyors fejlődését lehetővé tevő koncentráció és szakosítás előfeltételei.

A szocialista mezőgazdaság átalakításának és fejlesztésének első évei annyira bonyolultak és nehezek voltak, hogy a mai helyzetből kiindulva ezt már alig tudjuk elképzelni. Mindaz,

Ez a helyzet az efsz-ek és az állami gazdaságok, s valamennyi irányítási szint terveinek készítésekor számos problémát von maga után. Tekintettel arra, hogy a földet az idézett kormányrendelet alapján nem tudjuk leírni, a helyzetet eddig még nem oldottuk meg. Ennek következtében a gabona vetésterületének részaránya 58,2 százalékra növekedett, a szántóföldön termesztett takarmányok vetésterülete pedig 22,8 százalékra csökkent. A ga- bo-na neműek nagy vetésterülete kedvezőtlenül befolyásolja a hüvelyesek termesztését, mive! ezt a kerület északi járásaiba helyezik át. A szélsőséges viszonyok közt termesztett hüvelyesek pedig csak a-kivételes esztendőkben érnek be.

Szükséges, hogy azokon a területeken, amelyeken most fejeződik be a szocializálás! folyamat, a kormány oldja fel a kerületet az említett határozat teljesítése alól, mert a határozat nincs összhangban sem a valósággal, sem az élettel.

sára. Ez a jó minőségű őszi munka eredménye.

Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a tavaszi mezőgazdasági munka jó minőségű elvégzésének. A téli kampány folyamán szakmai aktívaértekezletekre került sor a kooperációs körzetekben, főleg pedig a lemaradozó vállalatokban, ahol a növénytermesztés dolgozói részletesen elemezték a feladatok elmúlt évi hiányos teljesítésének okait, s konkrét intézkedéseket fogadtak el a növénytermesztés színvonalának emelésére.

A sűrűn vetett gabonafélék termelési tervét teljesítettük ugyan, a szemes kukorica termesztésében azonban nem teljesítettük a tervet. A 6. ötéves tervidőszak első három évében összesen 32 ezer tonna szemes kukoricával maradtunk adósak. A növényzet szép fejlődése azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági vállalatok elsajátították a kukoricatermesztés agrotechnikáját, a termés azonban nehezen érik be az erős korai fagyok miatt.

A 6. ötéves tervidőszak hátralevő két évének feladatai, valamint a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok megkövetelik, hogy még intenzívebben gondoskodjunk a földalap javításáról.

Az idén és lövőre 1800 hektár lecsa- polása a feladat, a 7. ötéves tervidőszakban további 4 ezer hektár lecsapo- lására kerül sor. A lecsapolási munkákat a Bódva völgyére, valamint a Kecerovói-Olšavai völgyre összpontosítjuk, ahol a földalap kihasználásában a legnagyobb tartalékaink vannak. A meliorációs munkák elvégzése után a nem beruházási jellegű talajjavításnak is maximális figyelmet szentelünk. A talaj termékenységének növelésére szolgáló építési munkákhoz évente legalább 35 millió koronára lesz szükség.

A talajjavítási munkák keretében évente 15 ezor hektár mezőgazdasági területen kerül sor meszezésre, s a szántóterület 25 százalékára juttatunk szerves trágyákat.

A Bódva völgyében a lecsapolási munkák elvégzése után járásunk legtermékenyebb területeit ebben a körzetben öntözni akarjuk. Ez a terület azonban vízben szegény. Az öntözés megvalósításához víztárolót kell építeni Páűovce község mellett, ahonnan 4 ezer hektár termékeny terület öntözése válik lehetővé. Mivel város melletti feltételek között gazdálkodunk, növelnünk kell a zöldségtermesztés területét. Habár ezen a téren is problémát jelent az öntözés biztosítása, ezt a feladatot mielőbb teljesíteni akarjuk.

amit elértünk, büszkeséggel tölt el bennünket, mert az elmúlt harminc évben többet tettünk, mint korábban évszázadok alatt.

Ennek ellenére az a bíráló elemzés, amelyet a CSKP KB Elnöksége készített mezőgazdaságunk fejlődéséről, rámutat azokra a tartalékokra, amelyek felhasználása lehetővé teszi a XV. pártkongresszus határozatainak következetes teljesítését.

Először is engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek magáról a földről, a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszközéről. Bár az általunk megvalósított forradalmi folyamat ebből a tőkések által tönkretett termelőeszközből nagyon hatékony termelő- eszközt varázsolt — eredményeinket

elsősorban ennek köszönhetjük —, nem túl pozitív jelenség, hogy a földalap nagysága egyre csökken, és pontatlanul tartják nyilván a földeket.

Bár a földterület csökkenése elkerülhetetlen, mégsem minden esetben indokolt. Hiszen 1966 óta a szántóföld nagysága megközelítőleg 160 000 hektárral csökkent. Persze ezt a csökkenést részben meg lehetett indokolni. Ha azonban tudatosítjuk, mekkora nehézségek árán hozták létre anyáink és apáink ezt a földalapot, ha tekintetbe vesszük a szovjet elvtársak fáradozásait a szűzföldek feltörése során, és a közélelmezés helyzetét nemzetközi viszonylatban, akkor megértjük, hogy a pártunk által a földalap védelmére és jobb hasznosítására tett intézkedéseik szükségszernek voltak. Nehéz megindokolni azt, miért maradnak gyakran kihasználatlanul a beruházási célokra kijelölt földterületek. Ugyanígy a föld- művesszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, a gép- és traktorállomásokon, valamint a mezőgazdasági és az iparvállalatok más objektumaiban több ezer hektár föld hever kihasználatlanul, amely gyümölcs- és zöldségtermesztésre, vagy fakitermelésre szolgálhatna. A földalap nyilvántartásának fogyatékosságai nem teszik lehetővé a növénytermelés reális tervezését és elosztását, valamint az eredmények objektív értékelését. Ez is azt bizonyítja, hogy gyakran elhanyagoljuk a földet, ezr a fontos termelőeszközt.

Ha a földet létfontosságú termelőeszköznek és élő szervezetnek, nem ásványhalmaznak, hanem olyan munkaeszköznek tekintjük, amelynek termékenységét az elvetett magvakkal az ember biztosítja, akkor rájövünk, hogy minden tényezőt átfogóan kell figyelembe venni. Mivel elég gyaikori eset, hogy ez az átfogó hozzáállás hiányzik, nemegyszer csökken a földek termőképessége. A meglevő földalap termékenységét az is csökkenti, hogy nem sikerül a természeti viszonyokkal szigorúan összhangban álló vetési eljárásokat összeállítanunk, s a vetési programokban nem kapnak megfelelő helyet a lucerna és a hüvelyesek, amelyek termelésében nagy a lemaradás, amint ezt a jelentés is megái lapította. Emellett 1978-ban a hüvelyes növények ezer tonna vetőmagja maradt elvetet- lenül.

A földek termékenységét gyakran tovább csökkenti a vegyszerek, a növényvédő szerek helytelen használata. Nézzük csak meg, hogy sok ezer hektár olyan terület van, ahol felhalmozó- dik a műtrágya és a növényvédő szer, főleg a táblák szélén, s ezek tönkreteszik a termést. Könnyű erre azt mon. dani, hogy ez csak a tábla széle, de mi lesz, ha a táblaszéleket összeadjuk? Vagy ehhez hozzászámítjuk a nehézgépiek célszerűtlen beavatkozásait, amelyek több évre is tönkretehetik a földek szerkezetét. Megállapíthatjuk, hogy több ezer hektár föld van olyan, amelyet ugyan megművelünk, de csak haszontalanul dolgozunk rajta. Nagy ám a különbség a dnlgozgatás és a hatékony termelés között. A mi gyakorlatunkban is fellelhetők a termelés olyan progresszívnak tűnő elemei, mint a szántás nélküli vetés vagy a csak műtrágyákon alapuló talajtáplálás.

Hangsúlyozni akarjuk, hogy a föld azonkívül, hogy alapvető termelőeszköz, a vetőmag elvetése után egyúttal már munkaeszköz, sőt munkatárgy is, amely a termelés folyamatában elhasználódik. Ezért felújítása, főként a termékenységet meghatározó szerves

anyagok pótlása objektív szükségszerűség.

Nézzük csak meg, hogyan bánunk a szerves anyagokkal és az istállótrágyával! Valóban trágyaként kezeljük őket, nem pedig olyan anyagokként, amelyek lehetővé teszik, hogy a föld termőereje növekedjen. Senkit sem akarok oktatni. Tekintetbe véve azonban az eddigi tapasztalatokat, az istállótrágya és a komposzttermelés — bár ezt apáink évszázadokon át primitív módon csinálták — továbbra is tudományos hozzáértést és egy kis józan észt igényel. Hogy megértsenek engem, ez ugyanolyan fontos eljárás, mint a salai Duslo vállalat műtrágyagyártása.

Szeretnék azonban még beszélni további két problémáról, amelyeket ellenőrző munkánk során mélyebben elemeztünk. A népi ellenőrző szerveik által a koncentráció és a szakosítás terén végrehajtott elemzés azt mutatja, hogy ez nagyon bonyolult és objeiktí- van szükségszerű folyamat, amelyet nem lehet visszatartani, de adminisztrációs intézkedésekkel meggyorsítani sem.

Mindaz, amit a koncentráció segítségével elértünk, megteremti a lehetőségeket a termelés intenzitásának növeléséhez és az önköltségek csökkentéséhez. Hogy ezek a lehetőségek valóra váljanak, tevékenyebben kell megoldani e folyamat tartalmi kérdéseit. A legfontosabb mozzanat e téren a káderek stabilizálása és az - emberek meggyőződése. Ezt nagymértékben elősegítheti a tudományos vezetési eljárások érvényesítése. Egyre nagyobb figyelmet kell szentelni a szakosítás és a koncentráció szervezési formái mag- választásának a kooperáció útján.’ Nem mindegy, milyen a kooperáció, vagy milyen egyesüléseket hozunk létre. Nem hoznak sok hasznot azok az egyesülések, amelyeket adminisztratívan hoztunk létre. Olyan kooperációra és egyesülésekre van szükségünk, amelyek a termelés egész folyamatát magasabb szintre emelik, amelyek munkájukat a tudományos és a műszaki ismeretek alapján végzik, felhasználják a legújabb eljárásokat és olcsón sokat termelnek.

További súlyos fogyatékosság a vállalaton belüli szolgáltatások szüntelen elburjánzása. A mezőgazdaság iparosítása törvényszerűen maga után vonja a társadalmi munkamegosztás elmélyítését, s ennek a külső szolgáltatások gyors fejlődésében kell megnyilvánulnia. Nálunk azonban fordított a helyzet, mert a mezőgazdasággal együttműködő ágazatokban, a kommunális szférában és a helyi iparban a szolgáltások fejlődése messze elmarad a mezőgazdasági vállalatok szükségletei mögött. Ma az a helyzet, hogy a legtöbb földművesszövetkezet saját szükségleteinek kielégítése céljából kénytelen az ipari dolgozóik egész hadseregét foglalkoztatni ahelyett, hogy szolgáltatásokkal foglalkozó szakvállalatok jó és olcsó szolgáltatásait vehetnék igénybe. E szolgáltatásokat a mezőgazdasági vállalatokon belül önerőből, manufakturális és egyáltalán nem hatékony módszerekkel drágán és gyakran rosz- szul nyújtják. E tevékenységeiket a bevett módszer szerint nem számítják bele a teljesítménybe, ezért a vállalatoknak erre nincs bérkeretük, nem is beszélve arról, hogy a vállalaton belüli szolgáltatásokban dolgozó egyre több ipari munkás, tevékenységével negatívan befolyásolja a munkatermelékenységnek és a mezőgazdasági termelés többi mutatójának alakulását.

Az utolsó kérdés, amellyel még foglalkozni akarok, a vetési eljárások helyes elosztása és formálása, ami lehetővé teszi a földalap optimális kihasználását. Azt hiszem, e téren azon kell fáradoznunk, hogy minél gyorsabban önellátókká váljunk gabonane- műekből és fehérjékből. A felemás és gyakran nem tudományos hozzáállás komoly károkat okoz a társadalomnak ezen a területen. Ezért a növénytermelés helyes elosztását az irányításnak gazdasági ösztönzőkkel támogatnia kell. Nincs semmi értelme arra kényszeríteni a földet, ami az adott körülmények között nem segíti elő a párt stratégiai irányvonalának megvalósítását. Nem akarom ezt konkrét példákkal alátámasztani, pedig ellenőrzéseinkből és elemzéseinkből eleget tudnék felsorolni. A mezőgazdaság eredményei az egész társadalom eredményei. A mezőgazdaság különféle szükségletei ellenére — például a harmadik nemzedékhez tartozó g ;pek ekéi, gabona ve tőgépek, istállótrágya- szórók és más gépek, amelyekre a mezőgazdaság céljainak eléréséhez szükség van — látni kell, hogy nem mindenütt használják ki eléggé a biológia, a kémia, a technika és a beruházások adta lehetőségeket. Ezek kihasználása maguktól a mezőgazdasági dolgozóktól függ. Hiszen a földművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban több mint 32 000 műszaki-gazdasági erő dolgozik, további 20 000 pedig az irányításban, a mezőgazdasági szolgáltatásokban és a kutatásban. Tehát az élelmiszeripart leszámítva a mezőgazdaság több mint 52 000 műszaki-gazdasági dolgozót foglalkoztat. Elhelyezésüktől, nevelésüktől függ a mezőgazdasági termelés további növelése. A sok ezer agronómus, zootechnik us, gépesítő és más mezőgazdasági szakember pártunk és államunk legértékesebb erőforrása a mezőgazdaság szocialista forradalmának megvalósításában. Igényességüktől, bíráló magatartásuktól ‘ s forradalmi elszántságuktól függ a 6. ötéves terv céljainak elérése.

Hogy a szocialista elvek alapján milyen emberi kapcsolatok jönnek létre, hogyan alakul az emberek életmódja — ez pedig a politikai munka sikerén múlik, amely nem kizárólag a pártszervek és -szervezetek monopóliuma. E munkáért felelősek az irányítási szervek, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek és a társadalom egészére hatással levő más szervek is.

Csáfi István elvtárs, az SZLKP IB tagja, a Csécsi (Čečejovee) Eísz-bäí:

Štefan Ferenrei elvtárs, az SZLKP KB tagja, miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnöke: