Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-02 / 78. szám, hétfő
Ján Janovic elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere: 1979. ív. 2. Az a nagy- politikai aktivitás, amely az efsz-ek 'IX. kongresszusa előtt kibontakozott, meggyőzően bizonyítja, hegy az SZLKP Központi Bizottsága céltudatosan szervezi a CSKP XV. kongresszusán, valamimt az SZLKP kongresszusán a mezőgazdaság és az élel- mezésügy^ területére kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcot. A minisztériumon és a minisztérium alá tartozó szervekben mi is elvégeztük az eddigi eredményeik mély elemzését, azzal a céllal, hogy a lehető Legjobban elősegítsük Csehszlovákiában az élelmiszerekből való önellátás mértékének növelését. A mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban magas színvonalat érünk el, mint például a sűrűn vetett gabonafélék termelésében, ahol túlszárnyaljuk a 6. ötéves tervidőszak feladatait, figyelemre méltó az olajos magvak termelésében elért növekedés, s az utóbbi időben a zöldségfélék árutermelésében is növekvő eredményeket tapasztalhattunk. Más ágazatokban azonban alacsony a termelés színvonala, s ami a legrosszabb, már hosszabb ideje stagnál. így van ez főleg a kukorica, a burgonya, a cukorrépa, a tömeg takar- mányok, a hüvelyesek és a gyümölcsfélék esetében. A részletesebb elemzés rávilágított, hogy e különbségek fő okát azokban az eltérésekben kell keresnünk, amelyek az egyes termelési á gaz a tóikban a nagyüzemi termelésre való felkészültségünk terén mutatkoznak. A sűrűn vetett gabonafélék termesztéséhez olyan vetőmagfajtákkal rendelkezünk, amelyek európai viszonylatban is az élvonalba tartoznak, elegendő tápanyagot adagolunk alájuk más növényeik rovására, a termesztés és a betakarítás komplex gépesítéséhez nagy teljesítményű gépeink vannak, a termés betakarítás utáni kezelését is beszámítva. A zöldségtermesztésre az a tény hatott kedvezően, hogy az utóbbi években sikerült beszereznünk néhány nagy teljesítményű gépet. Mezőgazdaságunk gépparkjában jelenleg sóik még a fogyatékosság. A gépesítés számos esetbein nem eléggé komplex jellegű. Számos gépen gyakori a meghibásodás, ezért aránylag nagy veszteségekkel dolgoznak (megemlítem például a kukorica-, a burgonya- és a cukorrépa-betakarítás gépeit). A növénytermesztés több ágazata számára, mint például a takarmánynövények betakarításához lejtős területeken, több ipari növény termesztéséhez, a gyümölcstermesztéshez, egyes zöldségfélék termesztéséhez, a kötött talajok megműveléséhez, valamint a kedvezőtlenebb éghajlati feltételek között végzett munkákhoz egyáltalán nincsenek gépesítési eszközeink, vagy csak az első lépéseknél tartunk a gépesítésben. A mezőgazdaság gépesítési esziközök- ikel való ellátásának megoldásában már az 1979—1980-as években az egyik legszükségesebb intézkedést látjuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének biztosításához ebben az időszakban. A mezőgazdasági termelés növekvő hatékonyságának és intenzitásának potenciális forrásait vizsgálva Szlovákiában olyan fontos kérdésre is rá kell mutatnunk, amilyen a talajjavítás, általában véve a földalap rendezése és gyarapítása. Az utóbbi időszakban e téren sok munkát végeztümk, de még több munka van előttünk. A legutóbbi felmérések szerint Szlovákiában távlatilag körülbelül 600 ezer hektárt kell öntözni, 180 ezer hektárt kell lecsapolni, továbbá agrobiológiai talajjavítást kell elvégezni 1 millió hektár területen. A legutóbbi évek tapasztalatai szerint a talajjavítás állandó jelleggel 15 —30 százalékkal növeli a növénytermesztés eredményességét. Ezek az intézkedések különösen azért nagy jelentőségűek, mert általuik a többi inten- zifikációs tényező hatásfoka is megnövekszik. Arra is rá kell mutatni, hogy a talajjavítás anyagi eszközei hazai forrásokból származnak, s a hozamokban tapasztalható ingadozás csökkentése enyhíti a nem tervezett behozataltól való függőségünket. Ezért teljes mértékben támogatjuk a CSKP KB Elnökségének beszámolójában kifejtett irányzatot, mely szerint létre kell hozni a szükséges feltételeket az öntöző- rendszerek nagyobb arányú építéséhez, valamint az anyagi-műszaki feltételeket a kevésbé igényes lecsapólási munkákhoz. A mi feltételeink között nagy jelentősége van továbbá a nem beruházási jellegű agrobiológiai talajjavításnak. Az állattenyésztésben körülbelül 1974-ig aránylag gyorsan növekedett az állatok termelőképessége. Az említett időpont után a tehenek tejtermelése, valamint a hízómarha és a sertés súlygyarapodása stagnálni kezdett. Az elemzésből arra lehet következtetni, hogy a termelőképesség növekedése bizonyíthatóan összefügg a fehérje- komponens-források fejlődésével. Arra törekszünk, hogy javítsuk a tömegtakarmányok minőségét, többszörösére növeljük a takarmányhüvelyesek termelését. A CSKP KB ülésének dokumentumai sürgős feladatként jelölik meg a takarmányfehérjék problémájának komplex megoldását, éspedig a takarmányélesztők gyártásának gyors ütemű növelése által is nem hagyományos nyersanyagokból, valamint a lizim gyártása útján. Reális lehetőségek mutatkoznak arra is, hogy kibontakozzon a takarmányfehérjék gyártása a szalma és a fahulladék hidrolízise által. Szlovákiában az állattenyésztés növelésének nagy potenciális tartaléka a szarvasmarha-állomány sűrűségének és termelőképességének a növelése, főleg a nagy gyepterületek kihasználásával összefüggésben. Arra kell összontosí- tani a figyelmet, hogy javuljon az állatállomány újratermelése a szocialista szektorban, ahol elég sok még a tartalék, egyes körzetekben azonban rendkívüli utakon is növelhetjük a területi sűrűséget. Ezzel összefüggésben örömmel fogadjuk a CSKP KB Elnöksége beszámolójában említett alapél- vet, mely szerint szélesebb méretekben és intenzívebben kell fejleszteni a területek közötti kooperációt a szarvasmarha-tenyésztésben, valamint a tenyészállatok területek között tervezett átcsoportosítását. A dinamika lelassulásában a mező- gazdasági igazgatási szervek munkájában tapasztalt fogyatékosságok is szerepet játszottak minden szintéin, valamint az a körülmény is, hogy a mezőgazdasági vállalatok vezető dolgozói nem voltak elég következetesek a technológiai fegyelem megtartásában és a belső tartalékok kihasználásában. Erre utal az is, hogy még mindig jelentős különbségek vannak az azonos feltételek között gazdálkodó vállalatok színvonalában. Az embereket nem mindig készítették fel eléggé és kellő időben az új, igényesebb gépek, technológiai berendezések és vegyszerek alkalmazására. Részletes kimutatásunk van minden lemaradozó szövetkezetről és állami gazdaságról. Ha miin den mezőgazdasági vállalat úgy gazdálkodna, mint az adott terület fejlett vállalatainak a csoportjai, olyan növekedési forrást nyerhetnénk, melynek eléréséhez az ötéves terv szerint 2—3 évre van szükség. Ezek elsősorban szubjektív jellegű tartalékok, ezért ezek következetes kihasználására törekszünk. Igyekezetünk a mezőgazdasági igazgatóságok, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok révén elsősorban a belső tartalékok mozgósítására, valamint a rendelkezésre álló termelőeszközök jobb kihasználására irányul. Már ezekben az években kifejezettebb haladást akarunk elérni a biológiai anyagban, a vetőmagvakban, az ültetőburgonyában, a takarmánynövények vetőmag-ellátásában, a sertések törzsállományában és az üszőnevelésben. Fejlesztjük a szénatárolók, a siló- és a szenázstornyok, az ültetőburgo- nya-raktáraik építését. Gyorsabb haladást szeretnénk elérni az agrokémiai vállalatok, a zöldség- és gyümölcstermesztő központok építésében is, csökkenteni akarjuk a sertéshizlaldák túlterheltségét. Bízunk benne, hogy javul a helyzet a mezőgazdasági gépekkel való ellátásban. Erre az évre és jövőre az az alapvető irányvonalunk, hogy minél jobban teljesítsük a 6. ötéves tervet. Rossz tél van mögöttünk. Más évekhez viszonyítva több őszi vetést kell kiszántanunk. Minden intézkedést megteszünk azonban annak érdekében, hogy megtartsuk a szemesek tervezett vetésterületét, s külön gondot fordítunk arra, hogy a kellő szinten megszilárduljon a kukorica hektárhozama. Az őszi növények kiszántott területeit árpával, kukoricával és hüvelyesekkel vetjük be. A kiszántott őszi repce helyére napraforgót, mákot és mustárt vetünk, a hereféléket pedig egyéves takarmánynövényekkel pótoljuk. 1 Az állami alapokban a kedvezőtlen évjárat ellenére elegendő vetőmagot biztosítottunk a tervezett és a pótló vetésekhez. A saját termesztésű kukorica-vetőmag hiányzó mennyiségét behozatallal kellett pótolnunk szocialista és tőkésországokból. Ebből elegendő áll a rendelkezésre, éspedig a megelőző éveknél jobb hibridösszetételben. Már az ötéves tervidőszak utolsó éveiben kifejezettebb haladást akarunk elérni a tömegtakarmányok termelésében. A fő súlyt a begyűjtési és a kezelési veszteségek csökkentésére kell helyeznünk, s elsősorban a minőséget kell javítanunk. Nagy és mozgósítható tartalékot látunk a burgonyatermesztés színvonalának emelésében, a cukorrépa betakarításában a veszteségek csökkentésében, a gyümölcsszüret jobb szervezésében, valamint az ipari növények vetésterületeinek fegyelmezettebb megtartásában. Az élelmiszeriparban arra törekszünk, hogy minél következetesebben valósítsuk meg azokat a fejlesztési irányzatokat, amelyeket a legutóbbi években már elindítottunk. A termelési-gazdasági egységeket és a vállalatokat arra vezetjük, hogy szüntessék meg az élelmiszerpiac ellátásában mutatkozó hézagokat, s hogy folyamatosabb legyen az élelmiszerek kereskedelmi szállítása az egyes területeken és az egész évben. Arra van szükség, hogy a vállalatok jobban hasznosítsák a nyersanyagokat az élelmiszeripari végtermékekben, érvényesítsék az új szempontokat a választék fejlesztésében és a minőség javításában, főleg a napi szükségleti cikkeknél. Teljes mértékben egyetértünk azokkal az új feladatokkal, amelyeket a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein elhangzott jelentések jelöltek meg az élelmiszeripar számára. Teljesen világos, hogy abban az időszakban, amikor fizikai értelemben telítetté vált a lakosság élelmiszer-ellátása, a kereskedelmi. élelmiszeralapok értékét ún. mem anyagi úton is nagyobb mértékben Lehet növelni. Vagyis gyártmány- fejlesztéssel, ami az élelmiszeripari termékek fokozottabb mértékű előkészítettségét jelenti, valamint a speciális és különleges áruválaszték bővítésével. Élelmiszeriparunk azonban anyagi-műszaki szempontból nem készült fel eléggé erre az új fejlődési szakaszra. Ezért sürgetően előtérbe kerül az élelmiszeripar további kiépítésének és rekonstrukciójának a szükségessége, elsősorban a komplex gépi és technológiai felszerelés által, ahol a legnagyobb szállítási problémákkal találkozunk mind a saját iparunkból, mind pedig behozatalból. A trenčíni járás nem kimondottan mezőgazdasági jellegű, az azonban, hogy mezőgazdasági össztermelésének értéke eléri az évi 650 millió koronát, nem elhanyagolható tényező. A nehéz termelési viszonyok között mezőgazdaságunk dolgozói jó eredményeket érnek el a gabonatermesztésben, és az állati termékek termelése is jól fejlődik. A múlt évben egy hektárról átlagosan több mint 51 métermázsa gabonát takarítottunk be, és az egy fejőstehénre számított tejhozam 3436 liter volt. A 6. ötéves tervidőszak első három évében 64 százalékra teljesítettük az ötéves terv mezőgazdasági termelési feladatait. Tartalékok vannak azonban az élelmiszer-termelés további növelése területén, s a pártszervek és -szervezetek mindent'megtesznek annak érdekében, hogy a termelés a következő években is dinamikusan fejlődjék. Itt azonban az élelmiszeripar problémáival szeretnék foglalkozni; az élelmiszeripar a konzervdobozok, valamint a mosószerek gyártásával együtt járási viszonylatban több mint két és fél milliárd korona értékben termel. Meg kell mondani, hogy vállalatunk egészben véve tavaly nem teljesí ette a tervfeladatokat, de ezt nem a járásunkban működő üzemek okozták. A járás valamennyi élelmiszeripari vállalata és üzeme becsülettel teljesítette a tavalyi tervfeladatokat, sőt a Vágvöl- gyi Cukorgyár termelési tervét 100,5 százalékra teljesítette annak ellenére, hogy a rossz termés miatt aránylag kevés cukorrépát vásároltak fel. Már évek óta arra törekszünk, hogy felvásároljuk és feldolgozzuk a termelők által felajánlott teljes gyümölcsmennyiséget. Eddig azonban évről évre nagy mennyiségű gyümölcs megy tönkre azért, mert a Slovlik üzem nem rendelkezik elegendő termelési és raktározási kapacitással. Pedig tudjuk, hogy később aztán sok gyümölcsöt vagy gyümölcskészítményt kell behozni. Üzemeink műszaki ellátottsága elavult, a gépek gyakran meghibásodnak. E tekintetben nem Lehetünk elégedettek. Ezért több intézkedést hoztunk a jelenlegi nem kielégítő helyzet megjavítására. A legsúlyosabb problémák az Obal vállalatnál mutatkoznak, amely bádogdobozokat gyárt főként a hús- és tartósító ipar részére. Az üzemben ugyan importból származó új gépsorokat is felszereltek, ezek azonban gyakran meghibásodnak. Azonkívül kötve vannak a lemezimporthoz. A vállalat 1977- ben a tervezettnél 1278 tonnával, tavaly pedig 3400 tonnával kevesebbet kapott. A vállalat ennek ellenére a dobozok gyártását évente hozzávetőlegesen 3 százalékkal növeli, ami azonban tekintettel az élelmiszeripar dinamikus fejlődésére nem elegendő, s azzal a következménnyel jár, hogy olykor bizonyos termékfajtákban az élelmiszeripar nem tudja teljesíteni árutermelését. Véleményünk szerint az ily módon* egymástól függő termelési problémákat határozottabban és főként pontosabban kellene megoldani, hogy ne okozzanak veszteségeket a népgazdaságnak. A pártszervezetek, a párttagok és vezetésükkel a többi dolgozó felajánlásokat tesznek, szocialista verseny* ben vannak, szabad idejükből is sokat áldoznak arra, hogy teljesítsék a feladatokat. Ezért bírálják a vállalatok kölcsönös kapcsolataiban mutatkozó fogya tékosságoka t. E tekintetben hasonló a helyzet a húsipari vállalat üzemében is, ahol a hűtőipari kapacitások nem felelnek meg a szükségleteknek, és így gyakran fenyeget annak veszélye, hogy a hús megromlik. Itt azonban már folyik a problémák megoldása, és elimeréssel kell szólnunk a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának intézkedéséről, hogy gondoskodik egy húsipari kombinát építéséről a járás területén. A tejtermelés emelkedő tendenciát mutat, s jelenleg a járásijain kétszer annyi tejet vásárolunk fel, mint 1965- ben, s ami szintén fontos, az utóbbi időben lényegesen javult a tej minősége. Gondjaink vannak azonban a tej feldolgozásával főként a nyári hónapokban; ezen a felettes szervek úgy kívánnak segíteni, hogy korszerű tejipari üzem létesítését tervezik. Nem vagyunk azonban elégedettek a beruházás ütemével: a kivitelező vállalat, a Stavo- industria nem teljesíti az ütemtervet, és már ma szó van arról, hogy az átadás egy-két éves határidő-eltolódással valósul meg. Ezt a vállalat azzal indo* kolja, hogy állítólag kiemelt beruházás sokon kell építőipari munkákat elvégeznie. Véleményünk szerint ha a tér* vükben azt a feladatot kapták, hogy meghatározott határidőre fel kell építeniük a tejipari üzemet járásunkban, akkor ezt a feladatot teljesíteniük is kell. Szeretnék még itt szólni a kenyér* és péksüteménnyel való ellátás problé-: máiról is. A Nové Mesto nad Váhom-i Kenyérgyár felépítésével, miután sikerült kiküszöbölni a kezdeti nehézségeket (sok volt a meghibásodás, az emberek csak nehezen sajátították el az új technológiát), javult az ellátási helyzet a járásban. Ez a kenyérgyár azonban kapacitásával nem tudja fedezni a szükségleteket, a trenčíni péküzem viszont már elavult, ezért a jövőben nem tudja biztosítani a városnak és környékének kenyérrel és péksüteménnyel való ellátását. így a jövőben számolni kell egy kenyérgyár építésével Trenčínben vagy környékén. Tudjuk, hogy járásunk élelmiszer- ipari üzemeiben sok a szubjektív tényező is, amelyek negatívan hatnak az eredményekre. A pártszervezetek a járási pártbizottság vezetésével, az élelmiszeriparban dolgozó kommunisták, a szakszervezeti és SZISZ-tagokkal. valamint a többi társadalmi szervezet tagjaival együtt mindent megtesznek azért, hogy kiegyensúlyozottan teljesítsék a feladatokat, hogy növekedjék a termékek minősége és a termelés hatékonysága. Bizonyítja ezt az a tény, hogy fokozatosan sikerül kiegyenlíteni a januári termeléskiesést, és megvannak a feltételei, hogy az első félév folyamán valamennyi élelmiszeripari üzem megbirkózik tervfeladataival. Ján Fikula elvtárs, a Közép-szlovákiai Knb elnöke: Az SZLKP KB mai ülésén megfelelő alkalom kínálkozik arra, hogy önbírá- lóan rámutassunk a népgazdaság egyes ágazataiban megnyilvánuló fogyatékosságokra, arra, hogy helyenként még az extenzív fejlesztést részesítik előnyben, és a kapacitás bővítésére törekednek, noha a meglevő állóalapokat sem aknázzák ki megfelelően. Másrészt olyan ágazatok is vannak — egyebek között az élelmiszeripar is —, ahol nem sike- (Folytatás a 4. oldalon) Éva Benková elvtársim, az SZLKP KB póttagja, a Nové Mesto nad Váhom-i Palma üzem dolgozója:
