Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-29 / 101. szám, vasárnap

KÖSZÖNTJÜK A SZOCIALISTA MUNKA HŐSEIT! AZ ÉLET SŰRŰJÉBEN Az előzmények — lázas napok. Nemrég tudta meg a nem akármilyen hírt: az egyik legrangosabb kitüntetés, a Szocialista Munka Hőse várományosából előlép viselői sorába. Sok most az intéznivaló. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaságnak a bratislavai Vigadóban elhelyezett irodája felé tartunk. Jegyet foglaltatott az április 28-i prágai járatra, hogy még aznap a köztársasági elnök kezéből átvegye a kitüntetést és az azzal járó oklevelet. S menet közben, visszafojtott hangon, egyszerű szavakkal vall magáról, munkájáról, arról, ami ezekben az órákban foglalkoztatja. — Furcsa érzés. Felemelő és amolyan lámpalázra is emlékeztető. Hiszen jól tudom, életemben, mindabban, amit teszek majd, ez a kitüntetés az eddiginél még hatványozottabban kötelez. Stefan Harmat, az Energovod konszernvállalat vezető szerelője, a galántaf járásbeli Soporiía lakosa, munkáscsaládból lépett ki az életbe. Szinte siheder korától, immár huszonhét éve tagja a vállalat törzsgárdájának. — 'Sokat köszönhetek a szakmában nemcsak a szakmunkásképző iskolának, hanem Jozef Slovinecnek, az Energovod jelenlegi termelési vezetőjének is, akinek a keze alatt évekig dolgoztam. Hol is? Sokhelyütt. Ilyen a szerelők sorsa. De a fontosabb állomáshelyek közé mégis idehaza a vajáni (Vojany) kettes erőmű építkezése tartozott, ahol már 140-en hallgattak útmutató, elismerő és korholó szavára, majd — jelenleg is — a Novákyi 'IV. erőmű építkezése. Kitűnő szakember. Ezzel magyarázható, hogy vezető szerelői minőségben az ország határain túlra is eljutott. A hatvanas évek második felében négy esztendőt töltött le szorgos, becsületes, a fejlett csehszlovákiai munkásosztály hagyományaihoz méltó munkában — társaival együtt — Egyiptomban, a Thalka erőmű építkezésén, majd 1971—1974-ig a szíriai Homsban, egy azóta az izraeli légierő bombáitól súlyos károkat elszenvedett, de romjaiból ismét felépülőben levő erőmű csehszlovák szakemberi kolóniájában. —Hogy hol volt a legnehezebb? Nos, külföldön. Tudja, ismerkednem kellet a nyelvvel, hiszen az nemcsak az építkezésen volt nélkülözhetetlen számunkra, hanem azért is. hogy az ottani dolgozókat betanítsuk az üzemeltetésre. Megtanultam arabul és angolul is jól megértetem magamat... S nem voltak könnyűek a munkajeladatok sem, annál is inkább, mert következetesen és eredményesen ügyeltünk a határidők megtartására. No meg aztán az éghajlati jeltételek sem voltak számunkrg_megszokottak... Munkatársai, felettesei úgy beszéltek róla, hogy nem ijedős ember. Ezért is irányítják oda, ahol helytállni kell és bizonyítani lehet. És ő bizonyított is. Nem egyszer. Nemcsak jó szakember, hanem szervezőként sem vall szégyent. — A szocialista munkaversenyből kezdeményezően kiveszi a részét — mondta róla például FrantiSek Popluhár, akinek gondjába tartoznak a versennyel kapcsolatos teendők. — Blén állt egy bronzérmes, jelenleg pedig egy ezüstérmes szocialista munkabrigádnak. És az emberek elismerik, hallgatnak rá. Hogy miért? Erről ő maga ezt mondja: — Az első dolog, hogy a mester megismerje munkakollektiváját. Az emberek képességeit, tudását, készségüket a jeladatok vállalására és nemkülönben jellemvonásaikat is. A következetességet, az igényességet össze kell ötvözni a körültekintő helyzetjelméréssel és az emberek megbecsülésével. S akkor ezután nincs hiba. Ő maga és csoportja igen nehéz helyzetekben sem vált tanácstalanná. Ebben bizonyára szerepe van annak, hogy HarAranvielvénvcs brigád vezeti* Stejan Harmat (CSTK felvétel) mat nem „szakbarbár", nem összpontosít szemellenzősen csak a szakmai tennivalókra. Pártunk soraiba 1961-ben lépett és tulajdonképpen évtizedek óta tevékenyen részt vállalt a politikai munkából is. Tagja a vállalati pártbizottságnak és a Szakszervezetek Központi Tanácsának, hogy csak legfontosabb tisztségeit említsem meg. De időt szakít az újításokra is. És ami különösképpen elismerést érdemel, felelősségtudattal foglalkozik a párt fiatal tagjelöltjeivel ls. Amire tanítja őket, az elsősorban a hivatásszeretet, a szívósság, a kötelességismeret, a becsületes embert, a jő kommunistát jellemző megannyi vonás. Őszinte, nyílt és szerény, igyekszik példával elöljárni és ezzel is tekintélyt vívott ki magának munkatársai körében. Ezért is kedvelik a közösségben. Harmat elvtárs sok más munkatársához hasonlóan ma is az ingázók közé tartozik. Csak a hétvégeken látogat haza, sőt, munkája néha még ezt sem engedi meg. S most, amikor már a Vigadó előtt állunk, hazagondol: — Három gyermekünket nevelő jeleségem megértésének is része van abban, hogy a prágai Várba szól a meghívóm . .. GALY IVAN GONDOK ÉS ÖRÖMÖK Nővé Mesto nad Váhom, 1950. október 3." A Hydrostav egyik irodahelyiségében magas, edzett fiatalember alszik az asztalra görnyedve. Néhány nappal ezelőtt még katonai szolgálatöt teljesített, most pedig munkahelyén köszönt rá az éjszaka. Hogy paplan helyett a köpenyével takarózik? Nem számít. Fontos, hogy dolgozik. Azt, amihez kedve van. És pár nap múlva már lesz hol laknia ... — A bratislavai Közgazdasági Főiskola elvégzése után kerültem a vállalathoz — mondja Bedfich Sutéra. — Nővé Mesto nad Váhomban találtam meg az első munkahelyem, később Horná Stredán dolgoztam, 1958-tól pedig Bratislavában élek. Hogy miért jegyeztem meg az évet? Fontos határköve volt az életemnek. Bratislavában ugyanis olyan munkahelyi környezet várt rám, amilyenről az ember csak álmodozni szokott. Munkatársaim tárt karokkal fogadtak, és mindig számíthattam a segítségükre, ha gondjaim, nehézségeim voltak. Termékeny, ugyanakkor rendhagyó módon igényes évek voltak ezek. Abban az időben változott meg a vállalat termelési programja, akkor építettük át a gépparkot, közben dolgozóink ott voltak a Keletszlovákiai Vasműben, a vágsellyei (Sala) Duslóban, a Barátság kőolajvezeték építésén és a Slovnaftban. Bedfich Sutéra öt évig volt a Hydrostav igazgatóhelyettese. 1963-ban igazgató lett. — Ogy hiszem, nem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy munkám a párt- és gazdasági szervekben betöltött tisztségekhez is kötődik. Néha bizony azt -sem tudom, -mihez fogjak előbb. Szüntelenül érzem, hogy szorít az idő. Ha nem kell ülésre vagy értekezletre mennem, munkások és szakemberek várnak rám. Persze, a vállalaton kívüli tevé(CSTK felvétele) kenységemnek is megvan az előnye: olyan információkról szerzek tudomást, amelyek nélkül a vállalat irányítása egyszerűen elképzelhetetlen lenne. Mert a legnagyobb örömet számomra ma is a munkahelyen elért eredmények jelentik. Az idejében teljesített terv, a jó minőségű munka és az építkezés átadásának pillanata. A munkahelyi gondokról még családja körében sem tud megfeledkezni. A vállalat kollektívájának emlékezetes napjait is gyakran felidézi otthon. Három felnőtt fia, s felesége megértéssel, érdeklődéssel hallgatják. Kellemetlen, hajborzoló szél fújt, a jolsvai (Jelsava) magnezitüzem közismerten szenynyezett levegőjét is alaposan „átszűrte". A Mikova Bánya tágas előcsarnokába húzódtunk, ott várakoztunk a műszak után ján Kret elvtársra. Nem kellett sokáig várnunk. A bánya bejáratában megjelent az aranyjelvényes brigád vezetője és néhány tagja. Véget ért a műszak. — Hogy ment a munka? — érdeklődtem. — Elégedettek lehetünk, elértük a nyersmagnezitjejtés tervezeit mennyiségét — válaszolta Kret elvtárs. — Igaz, alaposan elfáradtunk, mert az éjjeli műszak, — habár már megszoktuk — több energiát igényel, mint a nappali. Elbúcsúztunk a haza igyekvő bányászoktól. A brigádvezetővel, Ján Kret elvtárssal az öltöző melletti irodában találkoztunk újra. — Rólam ne írjanak, — tiltakozott — nem az én érdemem, hogy brigádunk jó eredményeket ér el, hanem mindannyiunké. Ha meg is kapom — amint közölték — a Szocialista Munka Hőse címet, ez az egész brigádot illeti. Közös munkánk eredményeiről szívesen szólok. Nem tudtam meggyőzni, hogy önmagáról beszéljen, Ondrej Furman, a jolsvai bányaüzem vezetője és Alberty Tibor, a Mikova Bánya vezetője azonban eleget elmondott róla, ahhoz, hogy bemutassuk a Szlovák Magnezitművek jolsvai üzemében dolgozó aranyjelvé— Mindannyian tudják, hogy a felelősségteljes munka odaadást és egész embert követel. Boldogok, ha látják, hogy rendben, jó eredménnyel végzem a munkámat, s ilyenkor még azt is megbocsátják, hogy azt az időt, amelyet a' csali fii körben kellett volna eltöltenem, a munkahelyi feladataimra fordítottam. Emlékezetes napok? ... Annak számít a tranzit gázvezeték építésének megkezdése, a Slovnaft és a Duslo legfontosabb termelési részlegének üzembe helyezése, és a Győzelmes Február Érdemrend átadása a vállalatnak 1976-ban. — Gyakran elgondolkozom azon, hogy az olyan hatalmas méretű építkezések, mint például a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű vagy a dunai vízlépcsőrendszer terve tulajdonképpen meg sem születhetett volna, ha nem kötnének bennünket baráti szálak és testvéri kapcsolalok a Szovjetunió szakembereihez. Itt szeretném megemlíteni A. Sz. Szorokin miniszterhelyettes nevét, aki egyszemélyben tanítóm és példaképem, s arról is meg vagyok győződve, hogy vállalatunk sokat köszönhet az ő szakmai tudásának. Prága, 1977. május 1'. Bedfich Sutéra, a Hydrostav nemzeti vállalat igazgatója Gustáv Husáktól és Lubomír Strougaltól Munkaérdemrendet vett át. Amikor először kerestem, értekezletet tartott. Két nappal később üzenetet hagyott: „Gabőíkovóra utaztam. A Duna-parton biztosan megtalál." G. SZABÓ LASZLÖ ján Kret brigádvezm« - balról — Michal Fizikkel munka közben (CSTK felvétel) nyes szocialista munkabrigád vezetőjét. A negyvenhét esztendős Ján Kret 1953-ban tanulta ki a bányászmesterséget és Sirken kezdett dolgozni a vasércbányában. Már abban az időben felfigyeltek lelkiismeretességére, munkaszeretetére. Jelenlegi munkahelyére 1964ben került. Akkor kezdődött a Mikova Bánya építése. Itt helytállásával kiérdemelte a csoportvezetői beosztást. Nem csalódtak benne sem vezetői, sem munkatársai. Az ő általa vezetett szocialista munkabrigád az üzem büszkesége, példás kollektívája. A brigád tevékenységét az eltelt másfél évtized alatt valóban sikerek fémjelzik. A Kret-brigád 1969. május 1. tiszteletére terven felül tízezer tonna nyersmagnezit jövesztését vállalta, valóságban ennek kétszeresét érte el. 1972—73-ban a jolsvai üzemben problémák merültek fel a termelésben. Kret elvtárs kezdeményezésére brigádjának tagjai a legnehezebb szakaszon, a 4519-es tárnában önként vállalták a munkát és bebizonyították, hogy azon a munkahelyen is teljesíthető, sőt túlszárnyalható a terv. A brigádvezető, kiváló szervező munkájának elismeréséül elnyerte a Szocialista munka úttörője kitüntetést. Büszkeséggel említik az üzem vezetői, hogy a Kret-brigád tagjai az SZSZK-ban elsőként válaszoltak Lumír Sakmar bányászkollektívájának kezdeményező felhívására s a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére vállalt 4000 tonnna nyersmagnezit helyett — 15 élmunkás hét alatt — hetenként 4376 tonna nyersmagnezltot jövesztettek. A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásukat 36 nappal a vállalt határidő előtt teljesítették, 110 ezer tonna nyersmagnezitot — terven felül 4500 tonnát — jövesztettek. Tavaly, a Győzelmes Február 30. évfordulója tiszteletére Ján Kret brigádja kötelezte magát, hogy 30 hét alatt 105 ezer tonna, — terven felül 18,9 eze»tonna — nyersmagnezitot jöveszt. A valóságban 124,4 százalékra teljesítette tervét s több mint 20 ezer tonna magnezitot jövesztett. A Kret-brigád 1973-ban nyerte el a szocialista munkabrigád bronzfokozatát, két évvel később az ezüstöt s 1977. november 7. óta tagjai az, aranyjelvény tulajdonosai. Az aranyjelvényes brigácl vezetőjének személyes érdemeiről tanúskodnak kitüntetései: Az áldozatkész munkáért, a Munka Vörös Csillag Érdemrend, a Szocialista munka úttörője, Az építésben szerzett érdemekért, a Munka Vörös Zászló Érdemrend. A brigád, — hagyományaihoz híven — az idén is merész kötelezettségvállalást tett az SZNF 35. évfordulója tiszteletére, melynek értéke megközelíti a 411 ezer koronát. Ezzel kapcsolatban Ján Kret brigádvezető elmondta: — A 6. ötéves tervidőszak negyedik évében brigádunk igyekezete arra irányul, hogy a január 2-től augusztus 31-ig 'ártó időszakban, — 35 élmunkás hét alatt — 168 000 'onna nyersmagnezitot jöveszthessünk. Természetesen °gész éven át :s jól akarunk iolgozni s a ta>aly elért 210 izer tonna he'yett, az idén 7A0 ezer tonna nyersmagnezitot adunk a népgazdaságnak. Kret elvtárs elővette brigádnaplóját s így folytatta: — Szeretném azt is elmondani, hogy brigádunk az első negyedévben a vállalt 63 ezer tonna helyett 71285 tonna nyersmagnezitot jövesztett. Ezáltal kollektívánk minden tagja januárban 104, februárban 108,8 és márciusban 110,6 százalékra teljesítette egyéni termelési tervét. Hasonló eredményekkel dolgoztunk áprilisban is. Sikereink titka? Brigádunk minden egyes tagja egyet akar: egyre jobb eredményeket elérni. Már tizenöt esztendeje közös elhatározással, egymást kölcsönösen megértve és támogatva, ezen fáradozunk. — Jut idő a családra is? — Megmondom őszintén, nem sok. Feleségem is dolgozik. Négy gyermekem közül Jankó fiam a legidősebb, ő az első unokám apja, — mondta örömtől sugárzó arccal Kret elvtárs. — A kis Martina éppen az idei nemzetközi nőnapon született. Kret elvtárs azt nem is említette, hogy 1967 óta a bánya munkavédelmi felügyelője, 1971-től a Revúcai Vnb tanácsának tagja. Kétségtelen, kiváló munkájával példát mutat, társait is egyre jobb eredmények elérésére serkenti. S ezért mindenki joggal nagyra becsüli őt. KULIK GELLERT