Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-29 / 101. szám, vasárnap

KÖSZÖNTJÜK A SZOCIALISTA MUNKA HŐSEIT! AZ ÉLET SŰRŰJÉBEN Az előzmények — lázas na­pok. Nemrég tudta meg a nem akármilyen hírt: az egyik leg­rangosabb kitüntetés, a Szocia­lista Munka Hőse várományosá­ból előlép viselői sorába. Sok most az intéznivaló. A Cseh­szlovák Légiforgalmi Társaság­nak a bratislavai Vigadóban el­helyezett irodája felé tartunk. Jegyet foglaltatott az április 28-i prágai járatra, hogy még aznap a köztársasági elnök ke­zéből átvegye a kitüntetést és az azzal járó oklevelet. S me­net közben, visszafojtott han­gon, egyszerű szavakkal vall magáról, munkájáról, arról, ami ezekben az órákban fog­lalkoztatja. — Furcsa érzés. Felemelő és amolyan lámpalázra is emlé­keztető. Hiszen jól tudom, éle­temben, mindabban, amit te­szek majd, ez a kitüntetés az eddiginél még hatványozottab­ban kötelez. Stefan Harmat, az Energo­vod konszernvállalat vezető szerelője, a galántaf járásbeli Soporiía lakosa, munkáscsalád­ból lépett ki az életbe. Szinte siheder korától, immár huszon­hét éve tagja a vállalat törzs­gárdájának. — 'Sokat köszönhetek a szak­mában nemcsak a szakmun­kásképző iskolának, hanem Jozef Slovinecnek, az Energo­vod jelenlegi termelési vezető­jének is, akinek a keze alatt évekig dolgoztam. Hol is? Sokhelyütt. Ilyen a szerelők sorsa. De a fontosabb állomás­helyek közé mégis idehaza a vajáni (Vojany) kettes erőmű építkezése tartozott, ahol már 140-en hallgattak útmutató, el­ismerő és korholó szavára, majd — jelenleg is — a Nová­kyi 'IV. erőmű építkezése. Ki­tűnő szakember. Ezzel magya­rázható, hogy vezető szerelői minőségben az ország határain túlra is eljutott. A hatvanas évek második felében négy esztendőt töltött le szorgos, be­csületes, a fejlett csehszlová­kiai munkásosztály hagyomá­nyaihoz méltó munkában — társaival együtt — Egyiptom­ban, a Thalka erőmű építke­zésén, majd 1971—1974-ig a szíriai Homsban, egy azóta az izraeli légierő bombáitól súlyos károkat elszenvedett, de rom­jaiból ismét felépülőben levő erőmű csehszlovák szakemberi kolóniájában. —Hogy hol volt a legne­hezebb? Nos, külföldön. Tudja, ismerkednem kellet a nyelvvel, hiszen az nemcsak az építke­zésen volt nélkülözhetetlen számunkra, hanem azért is. hogy az ottani dolgozókat be­tanítsuk az üzemeltetésre. Meg­tanultam arabul és angolul is jól megértetem magamat... S nem voltak könnyűek a mun­kajeladatok sem, annál is in­kább, mert következetesen és eredményesen ügyeltünk a ha­táridők megtartására. No meg aztán az éghajlati jeltételek sem voltak számunkrg_megszo­kottak... Munkatársai, felettesei úgy beszéltek róla, hogy nem ije­dős ember. Ezért is irányítják oda, ahol helytállni kell és bi­zonyítani lehet. És ő bizonyí­tott is. Nem egyszer. Nemcsak jó szakember, hanem szerve­zőként sem vall szégyent. — A szocialista munkaver­senyből kezdeményezően kive­szi a részét — mondta róla például FrantiSek Popluhár, akinek gondjába tartoznak a versennyel kapcsolatos teen­dők. — Blén állt egy bronzér­mes, jelenleg pedig egy ezüst­érmes szocialista munkabrigád­nak. És az emberek elismerik, hallgatnak rá. Hogy miért? Erről ő maga ezt mondja: — Az első dolog, hogy a mester megismerje munkakollektiváját. Az emberek képességeit, tudását, készségü­ket a jeladatok vállalására és nemkülönben jellemvonásaikat is. A következetességet, az igényességet össze kell ötvözni a körültekintő helyzetjelmérés­sel és az emberek megbecsü­lésével. S akkor ezután nincs hiba. Ő maga és csoportja igen ne­héz helyzetekben sem vált ta­nácstalanná. Ebben bizonyára szerepe van annak, hogy Har­Aranvielvénvcs brigád vezeti* Stejan Harmat (CSTK felvétel) mat nem „szakbarbár", nem összpontosít szemellenzősen csak a szakmai tennivalókra. Pártunk soraiba 1961-ben lé­pett és tulajdonképpen évtize­dek óta tevékenyen részt vál­lalt a politikai munkából is. Tagja a vállalati pártbizottság­nak és a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának, hogy csak legfontosabb tisztségeit említ­sem meg. De időt szakít az újításokra is. És ami különös­képpen elismerést érdemel, fe­lelősségtudattal foglalkozik a párt fiatal tagjelöltjeivel ls. Amire tanítja őket, az elsősor­ban a hivatásszeretet, a szívós­ság, a kötelességismeret, a be­csületes embert, a jő kommu­nistát jellemző megannyi vo­nás. Őszinte, nyílt és szerény, igyekszik példával elöljárni és ezzel is tekintélyt vívott ki magának munkatársai körében. Ezért is kedvelik a közösség­ben. Harmat elvtárs sok más mun­katársához hasonlóan ma is az ingázók közé tartozik. Csak a hétvégeken látogat haza, sőt, munkája néha még ezt sem engedi meg. S most, amikor már a Vigadó előtt állunk, ha­zagondol: — Három gyermekünket ne­velő jeleségem megértésének is része van abban, hogy a prágai Várba szól a meghí­vóm . .. GALY IVAN GONDOK ÉS ÖRÖMÖK Nővé Mesto nad Váhom, 1950. október 3." A Hydrostav egyik irodahe­lyiségében magas, edzett fia­talember alszik az asztalra görnyedve. Néhány nappal ez­előtt még katonai szolgálatöt teljesített, most pedig munka­helyén köszönt rá az éjszaka. Hogy paplan helyett a köpe­nyével takarózik? Nem szá­mít. Fontos, hogy dolgozik. Azt, amihez kedve van. És pár nap múlva már lesz hol laknia ... — A bratislavai Közgazda­sági Főiskola elvégzése után kerültem a vállalathoz — mondja Bedfich Sutéra. — Nő­vé Mesto nad Váhomban talál­tam meg az első munkahelyem, később Horná Stredán dolgoz­tam, 1958-tól pedig Bratislavá­ban élek. Hogy miért jegyez­tem meg az évet? Fontos ha­tárköve volt az életemnek. Bra­tislavában ugyanis olyan mun­kahelyi környezet várt rám, amilyenről az ember csak ál­modozni szokott. Munkatársaim tárt karokkal fogadtak, és min­dig számíthattam a segítségük­re, ha gondjaim, nehézségeim voltak. Termékeny, ugyanakkor rendhagyó módon igényes évek voltak ezek. Abban az időben változott meg a vállalat ter­melési programja, akkor épí­tettük át a gépparkot, közben dolgozóink ott voltak a Kelet­szlovákiai Vasműben, a vág­sellyei (Sala) Duslóban, a Ba­rátság kőolajvezeték építésén és a Slovnaftban. Bedfich Sutéra öt évig volt a Hydrostav igazgatóhelyette­se. 1963-ban igazgató lett. — Ogy hiszem, nem kell kü­lönösképpen hangsúlyoznom, hogy munkám a párt- és gaz­dasági szervekben betöltött tisztségekhez is kötődik. Né­ha bizony azt -sem tudom, -mi­hez fogjak előbb. Szüntelenül érzem, hogy szorít az idő. Ha nem kell ülésre vagy értekez­letre mennem, munkások és szakemberek várnak rám. Per­sze, a vállalaton kívüli tevé­(CSTK felvétele) kenységemnek is megvan az előnye: olyan információkról szerzek tudomást, amelyek nél­kül a vállalat irányítása egy­szerűen elképzelhetetlen lenne. Mert a legnagyobb örömet szá­momra ma is a munkahelyen elért eredmények jelentik. Az idejében teljesített terv, a jó minőségű munka és az építke­zés átadásának pillanata. A munkahelyi gondokról még családja körében sem tud meg­feledkezni. A vállalat kollektí­vájának emlékezetes napjait is gyakran felidézi otthon. Három felnőtt fia, s felesége megér­téssel, érdeklődéssel hallgatják. Kellemetlen, hajborzoló szél fújt, a jolsvai (Jelsava) mag­nezitüzem közismerten szeny­nyezett levegőjét is alaposan „átszűrte". A Mikova Bánya tágas előcsarnokába húzód­tunk, ott várakoztunk a mű­szak után ján Kret elvtársra. Nem kellett sokáig várnunk. A bánya bejáratában megje­lent az aranyjelvényes brigád vezetője és néhány tagja. Vé­get ért a műszak. — Hogy ment a munka? — érdeklődtem. — Elégedettek lehetünk, el­értük a nyersmagnezitjejtés tervezeit mennyiségét — vála­szolta Kret elvtárs. — Igaz, alaposan elfáradtunk, mert az éjjeli műszak, — habár már megszoktuk — több energiát igényel, mint a nappali. Elbúcsúztunk a haza igyek­vő bányászoktól. A brigádve­zetővel, Ján Kret elvtárssal az öltöző melletti irodában talál­koztunk újra. — Rólam ne ír­janak, — tiltakozott — nem az én érdemem, hogy brigá­dunk jó eredményeket ér el, hanem mindannyiunké. Ha meg is kapom — amint közölték — a Szocialista Munka Hőse cí­met, ez az egész brigádot ille­ti. Közös munkánk eredményei­ről szívesen szólok. Nem tudtam meggyőzni, hogy önmagáról beszéljen, Ondrej Furman, a jolsvai bányaüzem vezetője és Alberty Tibor, a Mikova Bánya vezetője azon­ban eleget elmondott róla, ah­hoz, hogy bemutassuk a Szlo­vák Magnezitművek jolsvai üzemében dolgozó aranyjelvé­— Mindannyian tudják, hogy a felelősségteljes munka oda­adást és egész embert követel. Boldogok, ha látják, hogy rend­ben, jó eredménnyel végzem a munkámat, s ilyenkor még azt is megbocsátják, hogy azt az időt, amelyet a' csali fii körben kellett volna eltöltenem, a munkahelyi feladataimra fordí­tottam. Emlékezetes napok? ... An­nak számít a tranzit gázveze­ték építésének megkezdése, a Slovnaft és a Duslo legfonto­sabb termelési részlegének üzembe helyezése, és a Győ­zelmes Február Érdemrend át­adása a vállalatnak 1976-ban. — Gyakran elgondolkozom azon, hogy az olyan hatalmas méretű építkezések, mint pél­dául a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű vagy a dunai víz­lépcsőrendszer terve tulajdon­képpen meg sem születhetett volna, ha nem kötnének ben­nünket baráti szálak és test­véri kapcsolalok a Szovjetunió szakembereihez. Itt szeretném megemlíteni A. Sz. Szorokin miniszterhelyettes nevét, aki egyszemélyben tanítóm és pél­daképem, s arról is meg va­gyok győződve, hogy vállala­tunk sokat köszönhet az ő szak­mai tudásának. Prága, 1977. május 1'. Bedfich Sutéra, a Hydrostav nemzeti vállalat igazgatója Gustáv Husáktól és Lubomír Strougaltól Munkaérdemrendet vett át. Amikor először kerestem, ér­tekezletet tartott. Két nappal később üzenetet hagyott: „Gab­őíkovóra utaztam. A Duna-par­ton biztosan megtalál." G. SZABÓ LASZLÖ ján Kret brigádvezm« - balról — Michal Fi­zikkel munka közben (CSTK felvétel) nyes szocialista munkabrigád vezetőjét. A negyvenhét esztendős Ján Kret 1953-ban tanulta ki a bá­nyászmesterséget és Sirken kezdett dolgozni a vasércbá­nyában. Már abban az időben felfigyeltek lelkiismeretességé­re, munkaszeretetére. Jelenlegi munkahelyére 1964­ben került. Akkor kezdődött a Mikova Bánya építése. Itt helyt­állásával kiérdemelte a cso­portvezetői beosztást. Nem csa­lódtak benne sem vezetői, sem munkatársai. Az ő általa veze­tett szocialista munkabrigád az üzem büszkesége, példás kol­lektívája. A brigád tevékenysé­gét az eltelt másfél évtized alatt valóban sikerek fémjel­zik. A Kret-brigád 1969. május 1. tiszteletére terven felül tízezer tonna nyersmagnezit jöveszté­sét vállalta, valóságban ennek kétszeresét érte el. 1972—73-ban a jolsvai üzem­ben problémák merültek fel a termelésben. Kret elvtárs kez­deményezésére brigádjának tagjai a legnehezebb szaka­szon, a 4519-es tárnában ön­ként vállalták a munkát és be­bizonyították, hogy azon a munkahelyen is teljesíthető, sőt túlszárnyalható a terv. A brigádvezető, kiváló szervező munkájának elismeréséül el­nyerte a Szocialista munka út­törője kitüntetést. Büszkeséggel említik az üzem vezetői, hogy a Kret-brigád tag­jai az SZSZK-ban elsőként vá­laszoltak Lumír Sakmar bá­nyászkollektívájának kezdemé­nyező felhívására s a CSKP XV. kongresszusának tisztele­tére vállalt 4000 tonnna nyers­magnezit helyett — 15 élmun­kás hét alatt — hetenként 4376 tonna nyersmagnezltot jövesz­tettek. A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásukat 36 nappal a vállalt határidő előtt teljesítették, 110 ezer ton­na nyersmagnezitot — terven felül 4500 tonnát — jövesztet­tek. Tavaly, a Győzelmes Február 30. évfordulója tiszteletére Ján Kret brigádja kötelezte magát, hogy 30 hét alatt 105 ezer tonna, — terven felül 18,9 eze»­tonna — nyersmagnezitot jö­veszt. A valóságban 124,4 szá­zalékra teljesítette tervét s több mint 20 ezer tonna mag­nezitot jövesztett. A Kret-brigád 1973-ban nyer­te el a szocialista munkabri­gád bronzfokozatát, két évvel később az ezüstöt s 1977. no­vember 7. óta tagjai az, arany­jelvény tulajdonosai. Az aranyjelvényes brigácl ve­zetőjének személyes érdemeiről tanúskodnak kitüntetései: Az áldozatkész munkáért, a Mun­ka Vörös Csillag Érdemrend, a Szocialista munka úttörője, Az építésben szerzett érdeme­kért, a Munka Vörös Zászló Érdemrend. A brigád, — hagyományaihoz híven — az idén is merész kötelezettségvállalást tett az SZNF 35. évfordulója tisztele­tére, mely­nek értéke megközelíti a 411 ezer koro­nát. Ezzel kap­csolatban Ján Kret brigádve­zető elmondta: — A 6. ötéves tervidőszak ne­gyedik évében brigádunk igye­kezete arra irá­nyul, hogy a január 2-től au­gusztus 31-ig 'ártó időszak­ban, — 35 él­munkás hét alatt — 168 000 'onna nyers­magnezitot jö­veszthessünk. Természetesen °gész éven át :s jól akarunk iolgozni s a ta­>aly elért 210 izer tonna he­'yett, az idén 7A0 ezer tonna nyersmagnezi­tot adunk a népgazdaságnak. Kret elvtárs elővette brigád­naplóját s így folytatta: — Sze­retném azt is elmondani, hogy brigádunk az első negyedévben a vállalt 63 ezer tonna helyett 71285 tonna nyersmagnezitot jövesztett. Ezáltal kollektívánk minden tagja januárban 104, februárban 108,8 és márciusban 110,6 százalékra teljesítette egyéni termelési tervét. Ha­sonló eredményekkel dolgoz­tunk áprilisban is. Sikereink titka? Brigádunk minden egyes tagja egyet akar: egyre jobb eredményeket elérni. Már ti­zenöt esztendeje közös elhatá­rozással, egymást kölcsönösen megértve és támogatva, ezen fáradozunk. — Jut idő a családra is? — Megmondom őszintén, nem sok. Feleségem is dolgo­zik. Négy gyermekem közül Jankó fiam a legidősebb, ő az első unokám apja, — mond­ta örömtől sugárzó arccal Kret elvtárs. — A kis Martina éppen az idei nemzetközi nőnapon született. Kret elvtárs azt nem is em­lítette, hogy 1967 óta a bánya munkavédelmi felügyelője, 1971-től a Revúcai Vnb taná­csának tagja. Kétségtelen, ki­váló munkájával példát mutat, társait is egyre jobb eredmé­nyek elérésére serkenti. S ezért mindenki joggal nagyra becsüli őt. KULIK GELLERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom