Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-29 / 101. szám, vasárnap

Elkötelezett alkotó munkával szocialista tudatunk megszilárdításáért Evriíi évre visszatérő nemes hagyomány, hogy a munka iinnepén a legjobb munkásokkal, fiildinűvesszövetkezeti tagokkal, vezetőkkel együtt azokat a művészeket is kitüntetik, akik alkotásaikkal szocialista tudatunk, életszemléletünk és életstílusunk formálásáért, megszilárdításáért fáradoznak. Ezek a kitüntetések is igazolják, liogy társadalmunk becsüli és nagyra értékeli művészeink alkotó munkáját, elkötelezettségét pártunk és kormányunk politikája iránt. Az alábbiakban az újdonsült nemzeti és érdemes művészek közül hármat mutatunk be. Kitérő nélkül Konrád József érdemes művész A széppróza lírikusa VINCEIMT SIKULA ÉRDEMES MŰVÉSZ Vincent Sikula tizenöt esztendeje van jelen a szlovák prózairodalomban. Azóta számos olyan kis- és nagyepikai művet alkotott, amelyek méltán emelték öt a jelenkori szlovák próza élvonalába. Sikula 1936-ban született a Bratislava melletti Dubovában. A konzervatórium elvégzése után egy ideig zenetanárként működött, majd áttért az irodalmi pályára. Eleinte a Romboid című irodalmi folyóirat munkatársa volt, jelenleg a Slovensk^ spisovatef könyvkiadó szerkesztője. Prózaíróként már az 1964ben megjelent — katonai környezetből merítő — első könyvével {Na koncertoch sa netlieska — A hangversenyeken nem tapsolnak) figyelmet keltett. Ugyanabban az évben egy másik kötete is megjelent, melynek az egzotikusan ható Lehet, hogy bungalót építek (MoZno si postavím bungalov) címet adta. Már e két induló művének fő jellemzője az eredetiség. Sikulának e könyveiben főként a különböző helyzetekben fel-felbukkanó kisemberek alakját sikerült plasztikusan, mély együttérzéssel megrajzolnia. Első kisregénye, a magyarul is megjelent Rozárka (1966), jelentős továbblépés e sajátos hangú elbeszélőművész pályáján. Nem véletlenül kapta meg a Pen-klub nemzetközi irodalmi pályázatán az első díjat. A Vladimír MináC és más írók képviselte robusztus építkezésű prózával szemben Sikula kamara jellegű, lírai hangütésű kisregénnyel próbál az olvasók bizalmába férkőzni. A kritika is méltányolta kísérletező kedvét, s elégedett művészi teljesítményével. Ján StevSek A szlovák próza Ural arculata című könyvében így ír róla: A tizennyolc éves, mentálisan elmaradt Rozárka a bátyjával akar aludni, mint egykor édesanyjával, aki már halott. „Rozárka az ártatlanság megtestesítője, mely szétzúzódik a világ kemény törvényszerűségein. A fiútestvér, aki szereti húgát, végül is kénytelen őt beadni a lelkibetegek intézetébe. Olvassunk e látszatra egyszerű történet jelképeiben! Rozárka a gyermekiesség és a harmónia a világ diszharmóniájában, az egyszerűség a bonyolultságban." A vidéki környezethez és a hétköznapi emberhez Sikula más műveiben is vissza-visszatér. Ilyen művei pl. az 1966ban kiadott Nebyva na kazdom vrSku hostinec {magyarul Koldusok címmel jelent meg a Rozárkával egy kötetben, 1968ban) és a Povetrie című elbeszéléskötete. Írásainak főbb jellemzői a balladisztikus hangvétel, az őszinteség, a tisztaságvágy, a belső emberi értékek keresése és felmutatása, s nem' utolsósorban a zenei komponáltság. Vincent Sikula írói műhelyének egyik jellegzetessége az az erős intenzitás, amellyel saját élményeit és tapasztalatait költészettel és bájjal teli eleven és reális művészi képpé tudja transzponálni. Az írót e képessége egyenesen predesztinálja arra, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalomnak is figyelemre méltó művelője legyen. Eddig két ifjúsági művet írt, melyek fordulatos cselekményük, jó humorérzékkel megalkotott élő figuráik révén nemcsak az ifjú, hanem a felnőtt olvasók körében is nagy sikernek örvendenek. Egyik ifjúsági regényéről {Prázdníny so strijökom Rafaelom, 1960 — Vakáció Rafael bácsival) nemcsak a szlovák, hanem a cseh kritika is elismeréssel írt. 1972-ben Sikula S Rozárkou a iné prózy (Rozárka és más prózai írások) címmel öt legsikeresebb kisregényét adja közre. A szlovák prózairodalom derékhadához tartozó író eddigi legnagyobb szabású vállalkozása a Majstri (Mesterek — 1975) és a Muskát (Muskátli — 1977) című regénye. Különösen a Mesterek kavart nagy vitát, megmozgatta az egész szlovák irodalmi közvéleményt. Vincent Sabík a bratislavai Pravdában Mesteri regény a mesterekről címmel írt róla szuggesztív erejű méltatást. Vladimír Mínác viszont a Slovenské pohlady 1977 novemberi számában megkérdőjelezte Sikula regényszerkesztő módszerét és a mű eszmei-művészi értékeit. „Egyes kritikusok elegánsan, mások kevésbé elegánsan megkerülik Sikula regényének neuralgikus pontját' — állapítja meg Mináö. Ivan Sulik viszont így ír a regényről: összehasonlítjuk például az idősebb írók epikai kísérleteit Vincent Sikulának a Mesterek című regényében megnyilvánuló jinom, plasztiNincs könnyű dolga a kritikusnak vagy az újságírónak, amikor egy rendező eddigi életpályáját, művészetének fejlődési évét, irányát akarja fölvázolni. Az író alkotását bármikor kezünkbe vehetjük, a szobrász és a festő művét többször is megszemlélhetjük, de a színházi rendező és a színész művészi munkájának egy része a semmibe tűnik, illetve csak közvetve él tovább a függöny legördülése után. Az ő elgondolásaik, szavaik, gesztusaik a néző érzelmi és értelmi világában, a lapokban megjelent kritikákban és a pályatársak emlékezéseiben élnek tovább. Ha már a sajátosságoknál tartunk, ide kívánkozik az a nem mindennapi érdekesség is, hogy Konrád József immár több mint negyed évszázada ugyanannál a színháznál tevékenykedik, a vendégrendezéseken kívül sikerei a Magyar Területi Színházhoz kötődnek. Ennek a Komáromban eltöltött két és fél évtizednek nyilvánvalóan nyomós objektív okai is vannak, de nem jelentéktelenek a szubjektívek sem: Konrád József minden bizonnyal ebben a társulatban tudta leginkább kibontakoztatni tehetségét itt nyílt a legtöbb alkalma az önmegvalósításra. Színészként kezdte, s nagy sikert aratott azon az emlékezetes forró hangulatú, zimankós januári estén, amikor megszületett Szlovákia hivatásos magyar színháza. Ahhoz a maroknyi, de lelkes csoporthoz tartozott, amely az ötvenes évek elején dacolva faggyal, széllel, sárral, néha fűtetlen helyiségben tartotta magasra a szocialista kultúra fáklyáját. A tehetséges, ám részben ösztönös színészből permanens művelődéssel, kitartó munkával egyre tudatosabb, elméleti szempontból, is mind felkészültebb rendező fejlődött ki. Konrád Józsefet mindig a szenvedélyes emberek érdekelték, azok, akik valami nagy dologra tették föl az életüket, s ezért harcolni, lobogni, ha kellett szenvedni is tudtak. Játékában, később rendezéseiben elsősorban az erkölcs felől közelített a dilemmákhoz és a konfliktusokhoz. Szenvedélyesen érdekelte, újra és újra megpróbálta, mérlegelte, hogy — Tamási Áronnal szólva — „legyőzi-e a jó a rosszat". Ne hallgassuk el, akadtak rendezései, amikor szentimentális, romantikus allűröket sem nélkülöző képet festett, melybe több-kevesebb didaktikus ízt is kevert. De voltak szép számmal — s ez a lényeges, mert Termekenyíto kölcsönhatás JlRÍ PAUER NEMZETI MŰVÉSZ /ifi fauer a kortárs cseh zenének kétségkívül egyik legjelentősebb alakja. A zeneszerző Jifí Pauer alkotó munkássága mellett a cseh zenei élet jelentős szervezője is. Hosszú évekig a Cseh Zeneszerzők Szövetségének főtitkári titsztségét töltötte be, 1958-tól a a cseh zenekultúra egyik kimagasló reprezentánsának, a Cseh Filharmóniának munkáfát Irányítja. 1979. január 1tő! pedig a prágai Nemzeti Színház Igazgatói posztjával összefüggő, nagy felelősséget Igénylő teendőket látja el Zeneszerzői munkásságának fontos területe az opera és a balett. E téren nagy figyelmet szentel a gyermekek világának. Kis és nagyobb gyermekeknek szánta a Fecsegő medúza című első operáját (1959), amelyet sikerrel játszott a hazai és külföldi színházak egész sora. Egy évvel később 1960-ban első ízben Olomoucban mutatták be Piroska című operáját, amely azóta meghódította Csehszlovákia közönségét. Legutóbb, néhány hónappal ezelőtt a liberód F. X. Salda Színház tűzte azt az operát műsorra. A Prágai Nemzeti Színház a nemzetközi gyermekév alkalmából ismét felújította Pauernek a Hangya Peti című közkedvelt gyermekmesére, komponált balettművét, (ifi Pauer leggyakrabban játszott, legnépszerűbb operája a Zuzana, amellyel elnyerte a Nemzeti Színház megnyitásának 75. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatot. Azt, hogy Pauernek ez az operája gazdagította a nagy hagyományokra visszatekintő cseh operairodalmat, mi sem bizonyítja Joliban, mint az, hogy az 1959. évi bemutatása után hat teljes színházi évadon át szerepelt a nemzeti színház műsorán. Az opera sikerét tanúsítja az is, hogy a párgai bemutató után rövidesen műsorra tűzte a bratislavai, libereci, az olomouci és számos más hazai operatársulat is. Operál mellett idehaza és külföldön egyaránt ismerték Jifí Pauer szimfónikus szerezményei, kantátái és kamaraművel is. Jifí Pauer munkássága saját meghatározása szerint is három egyenlő részből áll: alkotó zeneszerzői tevékenysége, művelődéspolitikai és szervező munkássága, valamint a prágai Zeneművészeti Főiskola tanáraként betöltött pedagógiai tevékenysége. Pauernek sikerült összhangot teremteni alkotó munkája és kulturális szervező tevékenysége között. Maga Pauer mondotta ezzel kapcsolatban. hogy amilyen mértékben a művész '^yekszik hatni a társadalomra, a társadalom is hasonló mértékben visszahat munkátára. — A Cseh Filharmóniában éveken át végzett munkám szinte összeforrott a zenemű életértékével, a játékkal. Ez termékenyítő hatással volt alkotó zeneszerzői munk^ssáyomra. Hasonlóképpen a Nemzett Színhár oneratársvlatának T)P7ntűeo l'oHnovP, fjnfrilljfisl OJfakorolt opera és baleltszerzebennük, az utókorban ez él tovább — megrázó erejű, megdöbbentő, magával ragadó rendezései is, amikor a művész etikai tartásával, felelősségérzetének teljes súlyával, a politikumot és az esztétikumot kellőképpen- ötvözve tette föl a Tamási Áron-i kérdést. Bennünket, nézőket megdöbbentett, megtisztított és gondolkodásra ösztönzött. Rendezéseinek e szakaszában a konfliktusok érzelmi rétegére összpontosított. Ennek a felfogásnak leginkább a klasszikusok alkotásai felelnek meg. Nem véletlen tehát, hogy a hatvanas évek elején Konrád József a legtöbb sikert a klasszikusok színpadraállításával érte el. Ezekben a rendezésekben eredményesen kamatoztatta a látványos renményeimre. Abban a szerencsében van részem, hogy alkotó és kulturális-szervező munkásságom olyan neves művészekhez kapcsolódik, mint a Cseh Filharmónia és a Nemzeti Színház művészegyüttese — mondta. A Munkaérdemrend és a Klem-ent Gottwald állami díj tulajdonosa. A Cseh Filharmónia és a Prágai Nemzeti Színház Igazgatásával megbízott Jifí Pauer érdemes művész alkotó tehetségét, teljes tudását, szervezőkészségéi arra összpontosítja, hogy a nagy művészi és kultúra társadalmi hagyományokra visszatekintő Nemzeti Színház az ő vezetése alatt is kimagasló eredményeket érjen el. Sokrétű munkássága mellett állandó figyelmet szentel az új tehetségek keresésének. Szocialista társadalmunk megbecsüli azokat az alkotóművészeket, akik tehetségükkel és tudásukkal gazdagítják kultúránkat. szebbé teszik néjiünk életét. Ez az elismerés lut kifejezésre most Is. amikor Jifí Pauer cseh zeneszerző nevét a nemzeti művész címmel kitüntetettek közt olvashatlak MOLNÁR ANGÉLA Kontár Gyula felvétele dezések iránti fogékonyságát. Az előadások akkor voltak sikeresek, amikor ezek a vizuális elemek nem formálisak voltak, hanem a rendezői koncepcióból adódtak. A számos siker közül említsük meg Móricz Ori muriját, továbbá Jókai A kőszívű ember fiai című művét, a Kismadárt, bár más hangvételű, de mégis ide sorolható Holy-vígjátékot, a Furfangos diákokat. Már ezekben a rendezéseiben is föllelhető két olyan fonál, amely -már a inába, a hetvenes évekbe vezet. Egyrészt Konrád sohasem rendezett elavultan klasszikus darabokat. Ö mindig a máról a mának akart szólni, ha közvetett módon is, de a mi örömeinkről és bánatainkról, gondjainkról vallott. A már említett erkölcsi kérdések mindinkább árnyaltabbá váltak, az érzelmi réteg megtartása mellett fokozatosan intellektualizálódtak. Ez mutatható ki nagyhatású rendezéseiben, A salemi boszorkányokban és a Pillantás a hídról című darabok komáromi színrevitelénél. A hetvenes években Konrád József egyre határozottabban fordul a kortárs darabok felé, habár a múltban sem volt egészen mostoha hozzájuk, hiszen számos csehszlovákiai magyar ősbemutatót {Egri, Dávid, Lovicsek) ő rendezett. Az elmúlt esztendőkben Konrád rendezői tárháza tovább gazdagodott, korszerűsödött, több vonatkozásban meg is újult. Ez igazolja Illyés' Gyula Dupla vagy semmi-je, a Svejk érdekes értelmezése, nem utolsósorban Solovié Meridiánjának rendezése. Konrád József fordítóként is jelentős munkát végzett. Szívügyének tekintette, hogy a mai szlovák és cseh szerzőket a hazai magyar közönség is ismerje. Életpályája részletesebb elemzésre, értékelésre vár. Azt azonban értékelői is minden bizonnyal kiemelik, hogy elkötelezett művészként, a színjátszás sajátos eszközeivel sokat tett a szocialista eszmék és értékek térhódításáért, dolgozóink szocialista életszemléletének formálásáért. Mindig hű maradt kommunista meggyőződéséhez. Több mint két évtizede Komáromban él és mégsem tévedt a provincializmus útvesztőjébe. Kitérők és meghasonulások nélküli életének egyik legszebb elismerése. hogy Konrád József a Szlovák Szocialista Köztársaság érdemes mfivésze lett. SZÍLVASSY JÖZSEF • kus, szellemes elbeszélő művészetével, világosan látjuk, hogy joggal minősítették ezt a művet »mesterekvö\ szóló mesteri regénynek«, mégpedig éppen ŰZ. irodalmi kulturáltság magas fokáért, az írónak azért a bátorságáért, hogy mert párbeszédet kezdeni nemcsak az adott korszakkal, hanem — és nem kevésbé — saját magával is. Síkula könyvéből valósággal sugárzik az igazi népi bölcsesség, irányregény ez a mű a szó legigazibb értelmében, amelyben végig megnyilvánul az író eszmei stratégiája, általában tompított éllel, de a megjelelő helyeken, sürgetőn és eszméitető erővel." Vincent Slkula (az idén magyarul is megjelenő) Mesterek című regénye — melynek hősei Guldán ácsmester ős fiai s domináló motívuma a szerelem — bonyolult szerkezetű alkotás. Tematikailag a regény visszanyúl a második világháborúig, ám filozófiailag meszsze túllépi ezt a keretet. A Muskátliról, mely szervesen kötődik a Mesterekhez, így vallott a szerző: „A Mesterekhez hasonlóan a Muskátli is az otthon regénye. Minden, amit írtam, az otthonról szól. Ez az én jő, egyetlen és legkedvesebb témám. Más témára nincs szükségem, számomra minden hozzá kötődik és minden vele jügg össze. Ez a muskátli az én szememben öröktől jogva az otthont jelképezte. (...) A Muskátli nem egyetlen emberről szól, hanem általában az emberről. Rólam, rólunk. Itt természetesen nem mondhattam el mindent, mert minden egy könyvbe bele se jér. Ezért ennek a regénynek is lesz folytatása .. KÖVESDI JÁNOS