Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-27 / 99. szám, péntek
A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek ülése Biztonsági Tanácshoz intézett levelében^ rámutat, hogy az országban igen súlyos helyzet állt elő az izraeli akciók következtében, amelyek lehetetlenné teszik a libanoni állam szuverenitásának helyreállítását az ország egész területén. A dél-libanoni palesztinai menekülttáborok elleni izraeli fegyveres akciók felerősödéséről tárgyalt szerdán az esti órákban rendkívüli ülésén a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Tanácsa elnökének, Jasszer Arafat vezetésével. A WAFA palesztinai sajtó- ügynökség jelentése szerint a Végrehajtó Tanács több intézkedést hagyott jóvá, amelyeknek célja, hogy megakadályozzák a további izraeli agresz- sziókat libanoni települések és palesztinai menekülttáborok ellen. Jasszer Arafat Izrael legutóbbi libanoni akcióival kapcsolatban memorandumot inté-- zett Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkárhoz. Ebben rámutat, hogy Izrael a libanoni és a palesztin nép ellen folytatott irté- háborújában egyebek között olyan fegyvereket is használ, amelyeket nemzetközi konvenciók tiltanak. Nem hivatalos jelentések szerint Izraelnek a Dél-Libanon- ban levő palesztinaiak ellen folytatott ötnapos háborúja eddig 47 halálos áldozatot követelt, a sebesültek számát 80- ra becsülik. Uganda Operatív hadmozdulatok Libonsn a Biztonsági Tanács összehívását kérte Arafat memoranduma az ENSZ-fötitkárhoz (ČSTK) — Hasszan Tuani, Libanon állandó ENSZ-képviselője kormányának megbízásából tegnap kérte, hogy a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésen tárgyalja meg a Libanon plieni állandó izraeli támadásokat. A libanoni kormány a (ČSTK) — Varsóban tart íilést a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa. Ebből az alkalomból a lengyel fővárosban tartózkodó Viktor Kulikovot, a Szovjetunió mar- sáliját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát szerdán fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. A találkozón jelen voltak a katonai tanács ülésén részt vevő küldöttségek vezetői, valamint Piotr Jaroszewicz miniszterelnök. Kulikov tájékoztatta Giere- ket a katonai tanács üléséről, és hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített fegyveres erői sikeresen oldják meg fő feladataikat, biztosítják a szocialista közösség államainak békés fejlődé*; sét. Nur Muhammad Taraki afgán államelnök április 22-én az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Paktija tartománybeli tisztségviselőihez intézett beszédében azt mondotta, hogy más országok a felelősek az afganisztáni zavargásokért. Hangsúlyozta, hogy ax országban nincsenek „belső ellenségek“, hanem imperialista ügynökök hatoltok be Afganisztánba. — Felvételünk arról a kabuli tüntetésről készült, amelyen az afgán dolgozók támogatásukról biztosították a kormányt az imperialisták intrikáival szemben (Képtávírón érkezett: ČSTK) Szovjet—jugoszláv tárgyolások (ČSTK) — Milos Minieš, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének tagja és Andref Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvában tegnap befejezték kétnapos tanácskozásaikat a szovjet—jugoszláv kapcsolatok fejlesztéséről és egyes kulcs- fontosságú nemzetközi kérdésekről. A forradalmi erők előrenyomulása (ČSTK) — Kompong Tliom és Svayrieng tartományokban a kambodzsai forradalmi erők sikeresen előrenyomulnak, s eddig a megdöntött Pol Pót— lieng Sary-klikk hadseregének 6000 katonáját ejtették foglyul, jelentette tegnap az SPK kambodzsai hírügynökség. Az egykori rezsim katonái közül nagyon sokan átadták a forradalmi erőknek azokat az élelmiszer- és lőszerkészleteket, amelyeket Pol Poték elrejtettek. Befejeződött a NATO-hadügyminiszterek floridai tanácskozása Szembehelyezkedés a béke és a leszerelés érdekeivel (ČSTK) — A floridai Homestead amerikai katonai légitámaszponton tegnapelőtt befejeződött a NATO úgynevezett nukleáris tervezőcsoportjának tanácskozása. A teljes titoktartás közepette1 megtartott tanácskozáson elsősorban a NATO nyugat-európai nukleáris fegyvereinek és rakétarendszereinek fejlesztéséről volt szó. Joseph Luns, a NATO főtitkára az ülés végén felolvasta a sajtó képviselői előtt a záróközleményt, amelyet teletűzdeltek „a szovjet katonai veszélyről“ szóló frázisokkal — így akarván megindokolni, hogy miért fokozzák a lázas fegyverkezést. Az UPI hírügynökség jól tájékozott körökre hivatkozva arról számol be, hogy a résztvevők a jövőben a NATO európai erőit új típusú amerikai rakétákkal akarják ellátni. A New York Times szerint e rakéták atomfejjel is elláthatók, s Nyugat-Európából „a Szovjetunió területein levő célpontokat is el lehet találni.“ A közlemény csak annyit árul el, hogy „a tárgyalások jelenlegi szakaszában még semmiről sem döntöttek“. A Reuter hírügynökség szerint az új atom- és rakétaprogramot minden valószínűség szerint „magas szinten“ hagyják majd jóvá, a NATO-Tanács decemberben sorra kerülő ülésszakán. Harold Brown amerikai hadügyminiszter a sajtótájékoztatón a szovjet—amerikai új SALT megállapodás mellett foglalt állást, és felszólította az amerikai szenátust e jelentős dokumentum ratifikálására. Egyébként csak a fegyverke- zésről beszélt, s a különböző szovjet-ellenes kijelentésektől sem tartózkodott, úgyhogy a SALT-II-t támogató szaval nem hangzottak túl meggyőzőeknek. AZ AMERIKAI NÉP TÖBBSÉGE ELISMERI A SALT-II. SZÜKSÉGESSÉGÉT ÉLETBE LÉPETT A KÜLŰNBÉKE SZERZŐDÉS Weizman hadügyminiszter Kairóban tárgyal ^ Izrael és Egyiptom 4,8 milliárd dollár rendkívüli segélyt kap az USA-tól (ČSTK) — Kampalából érképét hírek szerint a tanzániai csapatok által támogatott ugandai felszabadító erők három oszlopban nyomulnak előre keleti és északi irányban. Az egyik oszlop az ugandai— zaire-i határ mentén, a második a nekasongolói katonai repülőtér felé, a harmadik pedig keleti irányban, hogy felszabadítsa az Ugandát a kenyai Mombasa kikötővel összekötő utat. A Standard és a Daily Nation kenyai lapok hírei szerint a megdöntött Amin-rendsz,er több száz katonája lelte halálát azokon az aknamezőkön, amelyeket nyilván maguk az Amin-féle fegyveres erők létesítettek, hogy feltartóztassák az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front hadseregének előrenyomulását. (ČSTK) — Helyi idő szerint szerda délután kétórás késéssel a sinai Omm Koseiba-i amerikai megfigyelő állomáson kicserélték az izraeli—egyiptomi békeszerződés ratifikációs okmányait. A szerződés ezzel érvénybe lépett, ami egyben azt is jelenti, hogy 33 év után megszűnt a hadiállapot a két ország között. Az okmányok kicserélésére 75 tagú izraeli és 80 tagú egyiptomi küldöttség érkezett a helyszínre. Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter szerdán háromnapos látogatásra Kairóba érkezett, hogy egyiptomi kollégájával, Kamal Hasszan Ali hadügyi és hadipari miniszterrel megtárgyalja az izraeli— egyiptomi békeszerződés végrehajtásának katonai kérdéseit. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága szerda este meglepő gyorsasággal jóváhagyta az összesen 4,8 milliárd dolláros rendkívüli segélyt Izraelnek és Egyiptomnak. A javaslatot ezután megvitatásra a szenátus plénuma elé terjesztették. A rendkívüli segély keretében Izrael „ajándékként“ 800 millió dollárt kap, Egyiptom „ajándéka“ kisebb: 300 millió dollárnyi gazdasági segély. • * # Az Al Kabasz kuvaiti lap közölte, Szadat elnök úgy döntött, hogy az Ománi Szultán- ságban 15 000 re emeli az egyiptomi katonák számát, akik az új iráni kormány által hazarendelt iráni egységeket helyettesítik. (ČSTK) — Carter elnök az amerikai Lapkiadók Szövetségében szerdán elmondott beszédében kijelentette: „Csaknem bizonyos, hogy az elkövetkező hónapokban választás elé kerülünk: elfogadjuk-e, vagy elutasítjuk a stratégiai fegyverkezést korlátozó egyezményt.“ Az elnök szavai szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában „a kölcsönös megsemmisítés lehetősége mindkét fél számára , a béke stratégiáját emeli az egyetlen ésszerű választás rangjára“. Carter bejelentette, hogy a kongresszusban mindkét párt támogatását kéri majd a SALTII. egyezmény elfogadásához. Az elnök beszédében részletesen válaszolt a SALT-II. amerikai ellenfeleinek eddigi érveire. Kifejtette, hogy a két társadalom közti versengés megköveteli, hogy ellenőrzés alá vonják a versengés legveszedelmesebb elemét, a nukleáris fegyverkezést. A SALT —• fűzte hozzá az elnök — segít megőrizni viszonylagos erőnket a Szovjetunióhoz képest, és megkímél a rakéták és bombázók költséges, kockázatos és értelmetlen felhalmozásától, aminek eredményeként mindkét fél biztonsága csak károsodnék. A Carter-beszéd — amely eddig a legjelentősebb állásfoglalása az amerikai kormányzatnak a SALT kongresszusi elfogadásáért indított kampányban — a korábbiakhoz képest bizonyos új elemeket vitt az országos vitába. Az elnök az Egyesült Államok szövetségeseire. elsősorban Franciaország, Nagy-Britannia, az NSZK és Kanada, valamint más országok álláspontjára hivatkozott, amelyek támogatják a készülő egyezményt. Utalt arra is, hogy ezek az államok stabil kelet—nyugati kapcsolatokat óhajtanak Az amerikai nép döntő többsége elismeri a SALT-II. szíi'<s^ességét — Jelentette ki Carter. dályozza a választások megtartását, amelyek után a hadsereg átadná a hatalmat egy polgári kormánynak. December végén olyan összeesküvést lepleztek le, amelynek célja volt az alkotmányos államforma visszaállításának megakadályozása Bolíviában. Az összeesküvést a Magánvállalkozók Szövetségéhez és Cochabamba megye ún. polgárt bizottságához tartozó reakciós erők szervezték. Január elején egy további csoportot lepleztek le, amely erőszakos módon akarta megállítani a demokratizálódási folyamatot. Igen erős kormány- ellenes aktivitást fejtenek ki a Hugo Banzer tábornok, volt elnököt támogató jobboldali tisztek is. A bolíviai kommunisták, szembehelyezkedve a veszély- lyel, egységre szólítják fel a demokratikus erőket. A Bolíviai Kommunista Párt úgy döntött, hogy a júliusi elnökválasztáson Hernán Siles Suazót, a Demokratikus és Népi Egységfront jelöltjét támogatja. A kommunisták szerint a front győztesként kerülhet ki a választásokból. A következő hónapok rendkívül jelentősek lesznek Bolívia számára. Ekkor dől el, hogy a fejlődés valóban demokratikus úton halad-e előre, vagy pedig a reakciós erőknek sikerül visszaállítaniuk a tavalyi novemberi viszonyokat. iau nr a mcvv Az új bolíviai katonai kormány, amely 1978. november 24-én került hatalomra, kormányprogramjában ígéretet tett szociális reformokra és demokratikus választások megtartására. Az új elnök, David Padilla Arancibia tábornok törvényerejű rendeletet adott ki, amely az általános választások időpontját 1979. június 1-ére tűzte ki. Ugyancsak bejelentette, hogy a választásokon a hadsereg nem állít hivatalos elnökjelöltet, hanem a politikai pártokra és a szakszervetekre bízza ezt. Úgy látszik, hogy az új kormány, amelynek tagjai túlnyomórészt középrétegekből kerültek ki, pozitív fejlődésre törekszik az országban. A fejlődés azonban távolról sem egyenes irányú, s a demokratikus erők kénytelenek politikai harcot folytatni a szélsőséges jobboldallal, amely hosszú éveken át kormányozta az országot. 1971 augusztusa óta, amikor Banzer tábornok véres pucs- csal megdöntötte Juan Jósé Torres tábornok haladó és hazafias kormányát, a hatalomra jutott rendszer fokozatosan felszámolta a demokratikus jogokat. Banzer uralma idején demokratikus gondolkodású személyek ezreinek kellett elhagyni az országot, s további ezreket vetettek börtönbe. Bolívia, ez a 4,7 millió lakosú ország állandóan gazdasági válsággal küzdött. A lakosság évi átlagos jövedelme tavaly a 300 dollárt sem érte el, s a halandóság 1,9 százalékkal a legmagasabbak közé tartozik Latin-Amerikában. 1977 második felében a lakosság ellenállása annyira megnövekedett Banzer katonai diktatúrájával talos választási eredmények szerint Pereda Asbún kapta a legtöbb szavazatot. Az ellenzék rámutatott, hogy a két jelöltre állítólag leadott szavazatok száma meghaladja a jegyzékbe vett választók számát, és új választások kiírását követelte. Július 19-én az országos váPoütioi küldetem Bofivlfibon szemben, hogy a diktátor kénytelen volt ígéretet tenni a demokratizálásra. 1977 novemberében bejelentette, hogy 1978. július 9-én általános választásokat tartanak. A Demokratikus és Népi Egységfront, amely a centrumpártokat és a baloldali erőket, köztük a kommunista pártot is tömöríti, saját elnökjelöltet állított, éspedig Hernán Siles Suazót, a Baloldali Nemzeti Forradalmi Mozgalom tagját, aki 1956-tól 1960-ig ellátta az elnöki tisztet, és igyekezett bizonyos demokratikus reformokat megvalósítani. Banzer tábornok a kormány részéről egyik hívét, Pereda Asbún repülőtábornokot jelölte abban a reményben, hogy megválasztják és így fennmarad az addigi rendszer. Az elnökválasztás teljesen szabálytalanul folyt le. Noha a demokratikus és baloldali erők jelöltjére szavazott a választók többsége, a hivalasztási bíróság hatálytalanította a választások eredményeit, és Banzer tábornok azonnal bejelentette, hogy augusztus 6- án átadja az elnöki hatalmat a hadseregnek. Pereda tábornoknak nem volt ínyére a dolgok ilyetén alakulása. Július 21-én puccsot hajtott végre és mint elnök átvette a hatalmat. Azzal fenyegetőzött, hogy bom- báztatni fogja a fővárost és az elnöki palotát, ha Banzer tábornok nem mond azonnal le. Pereda Asbún tábornok ily módon felváltotta Banzer diktátort, de fenntartotta a népellenes, diktatórikus rendszert. Éppen ez volt az oka, hogy magas rangú tisztek egy csoportja a szárazföldi erők fő- parancsnokának vezetésével újabb puccsal megdöntötte a hatalmát. A bolíviai reakció azonban most igyekszik megakadályozni a demokratikus átalakulásokat az országban, és mindent elkövet azért, hogy megaka-