Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-23 / 95. szám, hétfő
KICSIRE MEM ADUNK? Ami olcsó, ami jó A szakosított állattenyésztés útján 1979 IV. 23. Ma már egyre több mezőgazdasági üzemben közelítik meg az egy tehénre eső négyezer literes átlagos tejhoza- mot. Párt- és kormányrendelet mondja ki, hogy Szlovákiában 1985-ig az átlagos tejhozamot 3300 literre kell növelni. Tehát a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetőinek ehhez kell igazítaniuk a szarvasmarha-tenyésztés és a takarmánytermesztés programját. A magas tejhozam eléréséhez viszont a régi tehénállományt feltétlenül a jó tejelő szlovák-tarka és a Horstein Iriz kereszteződéséből származó fajtákra kell kicserélni. Néhány gazdaság már megtette ezt a lépést. Persze, a magas tejhozam elérésében nemcsak a fajta a meghatározó, hanem az új, korszerű istállók építése, a jő minőségű és mennyiségű takarmányalap biztosítása, valamint a gondozók és fejők szakértelme, a szakma sze- retete is. Csak ott várható a kormányrendelet betűinek és szellemének betartása, ahol a legfontosabb feltételek adottak, mint például a búcsi (Búč) és a nemesócsai (Ze- mianská Olča) földművesszö- vetkezetben. Az utóbbiban jártam a minap, ahol Csémi József mér- nökkel, a szövetkezet elnökével, Sukola István mérnök főállattenyésztővel és Kovács Ferenc üzemgazdásszal beszélgettünk e kérdésekről. Az elnök egyebek között arról is tájékoztatott, hogy jelenleg a szarvasmarha-állományuk 2966, ebből 1030 a fejőstehén. Ennek 51 százaléka szlovák-tarka, 49 százaléka pedig Horstein fríz keresztezésű. Az évi átlagos tejhozamuk 4060 liter. — Mikor kezdték a szarvasmarha-állomány átcsoportosítását? — Szövetkezetünk vezetősége már 1973-ban alaposan elemezte az állattenyésztésben a gazdaságosságot és a hatékonyságot. Ekkor hoztunk olyan határozatot, hogy megkezdjük a régi tehénállomány kicserélését és rátérünk a szakosított szarvasmarha-tenyésztésre. Ezekben az években még ml Is alig értük el a 3200 literes átlagos tejhozamot. S ma már a tejtermelésben a 1árás- ban a legjobbak vagyunk — mondja az elnök. — De az idevezető út nem volt zökkenőmentes Jegyzi meg a főállattenyésztő. — Az igaz, de amit akartunk, azt elértük — válaszol az elnök. — Ami elmúlt, azon már nem rágódunk. Levontuk a kellő tanulságot, és most csak előre tekintünk, természetesen mindie magasabbra emeljük a mércét. — Időzzünk még el egy néhány mondat ereiéig a jelennél. — Attól függ, mire gondol — szól közbe az elnök. dHHHMV • — Például a tej előállításának a költségére. — Erről talán az üzemgazdász tud pontos adatokat mondani. — Azzal kezdem, hogy az állattenyésztésünk már évek óta nyereséges. Tavaly a szövetkezetünk bruttó pénzbevétele 84 millió 108 ezer korona volt. Ebből 36 millió 918 ezer korona az állattenyésztésből származik. Húsból 38 vagonnal adtunk el, az idei eladási tervünk 42 vagon hús. Megjegyzem, hogy 80 szarvasmarha esik száz hektárra, ez országos viszonylatban is magas. — Győzik-e takarmánnyal? — A búza átlagos hektárhozama tavaly 63 mázsa volt, így az abraktakarmány-gondunk megoldott. Önelllátók vagyunk a szálas és egyéb tömegtakarmányból is. Minden hasznosítható növényt értékesítsünk. E célból építettünk egy pogácsá- zó üzemet, amelyben naponta 120 mázsa granulált-takarmányt állítunk elő, s ez fedezi is a napi szükségletet. Abrak-, illetve erőtakarmányból egy tehén napi adagja 0,29 kilogramm, ez 6 dekagrammal kevesebb a tervezettnél. — És mibe kerül egy liter tej előállítása? — Már éve>k óta 2,73 korona. — Mennyit kapnak egy liter tejért? — Két korona 97 fillért. Naponta 12 ezer liter tejet adunk el, tehát évente csak tejből több mint egy millió korona a tiszta bevételünk. Hadd tegyem hozzá azt is, hogy nálunk a tej minősége Is jó. A napi eladott tejnek csak 47 százaléka másodosztályú, a többi első. A másodosztályú minősítés is csak azért van, mert nincs hűtőnk, de már az is épül. — Ha szabad közbe szólnom — mondja a főállattenyésztő — mi nagyon ügyelünk arra, hogy a tej minősége jó legyen, hiszen ehhez fűződik saját érdekünk is, mert a jobb minőségűért többet kínunk. Végső soron a takarmány összetétele nemcsak a végtermékek aromáját, hanem annak tápértékét is befolyásolja. így a takarmány energia- és fehérjetartalmától nagy mértékben függ a végtermék, a tej. minősége és zsírossága. Ha felépül az új hűtőnk, ml csak elsőosztályú tejet adunk majd el. — Roppant összetett feladat az állattenyésztés szakosítása, korszerűsítése, mert sok pénz kell hozzá — fogalmazza meg az elnök tömören a lényegét. Igen: a pénz. Nemesőcsán 1978-ban is 7 millió koronát fordítottak az állattenyésztés korszerűsítésére. Itt van például a szabadetetésű üszőnevelés. Ebben az istállóban minden gépesített, négy etető gondozza a 900 üszőt. Gép szórja a vályúkba az élelmet, a trágyát is gép tolja ki, amit azonnal kivisznek a trágyagyűjtő telepre. így nemcsak az istállóban, hanem a telepen Is példás tisztaság van. A fényes szőrű, tiszta állatok szép látványt is nyújtanak. E szövetkezetnek gazdag a jelene, de a jövője még biztatóbb. Ezt jelzi a már épülő két 250 férőhelyes minden igényt kielégítő tehénistálló. Itt épül a korszerű fejőház is, amelyben egyszerre 15 tehenet fejhetnek, a fejés pedig teljesen automatikusan történik. Ezekben az istállókban a munka termelékenységét négyszeresére kívánják növelni. A gondozók két műszakban dolgoznak majd. Ha e két istálló felépül, akkor kezdenek a másik kettő építéséhez. — A szakosított állattenyésztés kialakítása óta eltelt idő bizonyítja, hogy a korszerűséget alapvetően a gazdaságosság határozza meg. Célunk az olcsóbb termelési környezett biztosítása és a termelési színvonal emelése. Mi mindent saját erőnkből építünk. Amit mi csinálunk, abban nincs semmi ördöngösség, ez csupán hozzáértést, gondolkodást, jó ötleteket, akaratot igényel vezetőktől, dolgozóktól egyaránt — mondja az elnök. Ehhez kapcsolódva jegyzi meg a főállattenyésztő: — A termelés munkakörülményeinek olyannak kell lennie, ami nemcsak ma, hanem hosszú távon is biztosítja az emberhez méltó munkafeltételeket. Ha ezekről gondoskodtunk csak akkor kérhetünk mennyiségileg és minőségileg is többet a gondozóktól. — Az önköltség csökkentéséről is szó esett. Jelenleg harmincezer koronába kerül egy tehén férőhelyének a felépítése. Lehet-e ezt csökkenteni? — Lehet, sőt kell is, hogy minél gazdaságosabb legyen a tej- és a hústermelés. Az eddigi számításaink szerint ebben a nagyon korszerű istállóban az egy tehénre eső 25 négyzetméternyi hely felépítését 20—23 ezer koronából kihozzuk. — A korszerűsítésnek célja a hozamok növelése is, ez esetben a tejtermelésé. — Igen, a céljaink egyike ez is. A még jobb minőségű takarmányalap biztosításával és a tehenek genetikai alapjának a feljavításával néhány éven belül szeretnénk elérni a 4300 literes átlagos tejhozamot. De humánus része is van a dolognak. Ma már követelmény, hogy a takarmányozás. Itatás és a trágya kihordása ne igényeljen sok emberi erőt. mert ez a munka igen nehéz s erre már alig van vállalkozó. A kép, ami itt elénk tárul, mutatja, hogy ml az olcsó a szövetkezetnek és mi a jó a dolgozóknak. TÖRÖK ELEMÉR Már csaknem elfeledtük az idei télnek azt az időszakát, amikor a télikabát feltűrt gallérja mögül is dideregve kémleltük a világot, és otthon, meg a munkahelyen bizony gyakran tapogattuk reménykedve a fűtőtestet, hátha hamarosan „megkönyörül“ rajtunk. Mi tagadás, nem kevésszer hiába reménykedtünk. Aztán egyre inkább merészkedtünk az utcára felöltő nélkül is, a télen szinte állandóan zárt ablakok meg egyre bátrabban tárultak szélesre, sőt sok helyen úgy is maradtak a nap nagy részében. Persze, nem pusztán a napmeleg jótékony hatásának eredményeként, hanem mert a télen gyakran hideg radiátorok ezúttal már bőségesen árasztották a meleget, fogyasztva ezáltal ugyancsak bőségesen szenet, gázt, fűtőolajat — szóval energiát. Feltehetően nem én vagyok az egyedüli, aki az iménti pocsékolást nem teljesen értette, hiszen csak a minap volt a leggyakrabban hangoztatott igény a takarékosság ... Valahogy könnyen felejtünk! Persze, a takarékosság nemcsak az energiával kapcsolatban lehet vagy kellene, hogy legyen állandó követelmény, és jóval több ,,arca" van, mint azt az első pillanatra gondolnánk. Nézzünk körül például egy épülő lakótelepen: ami itt azonnal szembetűnik, az az, hogy gyakran alvázat súroló sártengerré változott földúton szállítják a nem olcsó teherkocsik az anyagot. Pedig a lakótelepekre utak amúgy is kellenek. Ha előre készülnének el, gyorsabb lenne a szállítás és kevesebb jármű menne tönkre idő előtt. Ezt a tényt azonban a legtöbbször már eleve kihagyjuk a kalkulációból. Amarébb egy toronydaru — akárcsak egy „ösztövér kút- ágas, hórihorgas gémmel..." —, az énítkezés alatt is gyakran álldogál többet a kelleténél, nem beszélve arról, tiogy akkor is gyakran „ottfelejtkezik“, amikor már másutt nagyobb szükség lenne rá. Viszont csak a minap nyilatkozta az egyik építővállalat felelős beosztású dolgozója, hogy éppen az emelőberendezéseknek a hiánya az egyik okozója számos beruházás átadási határideje meg nem tartásának. Nem beszélve arról, hogy ez az állásidő mindannyiunk zsebére „megy“. Nem én voltam egyedüli szemtanúja az építkezésen órák hosszat álldogáló teherkocsinak, amint vezetője, a fuvarra várva, szundikált. De csak addig, amíg be nem futott a következő teherautó. Öt perc múlva felcsillanó szemmel kontrázta kollégája ultiját. Ettől ugyan még aligha lesz vékonyabb a boríték a hó elején! Az meg szinte természetes, hogy az ideiglenesen lefektetett kábelek, vízvezetékcsövek stb., ellenértékével sem nagyon kell elszámolni, ha átadják az épület kulcsát. De mi ez ahhoz képest — mondhatná valaki —, hogy például a munkásszállítás körülményeinek megoldatlansága csak egyetlen fővárosi építővállalat költségvetéséből több mint tízmillió koronát „szippant* el, amelynek jelentős részét meg lehetne takarítani... Szóval, hogy is vagyunk a takarékossággal?! Mindenesetre nem kapkodjuk el. Helyette megmagyarázzuk: miért tüzel a fűtő, ha nem kell; miért áll a toronydaru, amikor dolgozhatna is; miért mondhat piros ultit a gépkocsivezető munkaidőben; miért nem marad idő, hogy az építkezés befejeztével „begyűjtsük“ a még használható kábeleket, csöveket stb., stb... Pedig már végre inkább „zsebhezszóló“ megoldásokat kellene találnunk. Ügy legalább hamarább rászoknánk a takarékosságra! MÉSZÁROS JÁNOS A tudomány szerepe A Német Demokratikus Köztársaság tervszerűen, folyamatosan fejlesztette ki és bővíti tovább tudományos-technikai potenciálját. Az állam 1976 és 1980 között 35 milliárd márkát biztosít kutatásra, fejlesztésre, 10 milliárddal többet, mint az előző tervidőszakban. Ez az összeg a nemzeti jövedelem 4,2 százaléka. Ugyanebben az időszakban modernizálásra, bővítésre, a társadalmi alapok felújítására több mint 240 mil- liárdot szán az állam, annyit, amennyit 1951-től 1967-ig ösz- szesen beruházásokra költöttek. Az elmúlt tíz év alatt megkétszereződött az NDK-ban az egyetemi és főiskolai képesítéssel rendelkező dolgozók száma; ma már meghaladja az 1 milliót. A kutatásban és fejlesztésben tevékenykedők több mint 80 százaléka az iparban dolgozik. A további fejlődés távlatai is biztatóak: 1980-ig — a tervek szerint — 1000 dolgozóra 95 főiskolát és 65 egyetemet végzett szakember jut. Az ország 7 egyetemén és 46 főiskoláján százezrek tanulnak. Ez évben újabb 80 ezren csatlakoznak hozzájuk az első évfolyamokon. A tudomány és a termelés között szoros a kapcsolat. Az országban ma minden harmadik dolgozó újító. A tudományos munka középpontjában is olyan feladatok szerepelnek, mint az energetikai bázis fej* lesztése, a hazai nyersanyagok hasznosítása, a termelési ágak műszaki-gazdasági színvonalá-i nak folyamatos emelése, a la-! kásépítési program fejlesztése új technológiákkal, a növény- termesztés és az állattenyésztés új módszereinek kialakítás sa, a fogyasztási javak minőségének további javítása, az egészségügyi megelőzés módszereinek, eljárásainak kidől-* gozása. A tudományos munkának lé-- nyeges része az alapkutatások’ folytatása. Az NDK Tudományos Akadémiájának kutatási területei a termelést közvetlenül segítő tevékenység melletti a társadalomtudományok, a kibernetika, az atomkutatás, a kémia, a geológia, az űrkuta- tás, a molekuláris biológia stb. Az NDK-ban eddig elért je- lentős eredmények kulcsa a Szovjetunióval való aktív együttműködésben rejlik. Jelenleg több mint száz kor-* mányközi egyezmény és meg- állapodás szolgálja a kutatási és termelési együttműködést. Négyszáz NDK-beli kutatóintézet áll kapcsolatban 450 hasonló szovjet intézménnyel. Az alapkutatás 34 témáját mindkét ország kutatóiból álló 110 csoport közösen dolgozza fel. Rekordtermés citrusfélékből Kubában befejeződött a citrusfélék betakarítása. Az ország nagy gazdaságaiból olyan jelentések is érkeznek, hogy teljesítették a gyümölcsfélék szüretelésére és export szállítására vonatkozó terveket. A citrusfélék termelése a kubai mezőgazdaság egyik gyorsan fejlődő ága. Jelenleg mintegy 120 000 hektárt ültettek be ezekkel a növényekkel — tízszer annyit, mint 1959-ben. Húsz évvel ezelőtt a szigetországban mintegy 60 000 tonna citrusfélét szüreteltek, ez a mennyiség 1971-ben már elérte a 125 000 tonnát, 1978-ban pedig rekordtermés volt: több mint 280 000 tonna. Egyre több helyen nagy, szakosított gazdaságokat létesítenek, ahol narancsot és citro-* mot, illetve grape-fruitot ter- melnek. Úgyanakkor megfelez lő intézkedések történnek a talajművelés és a termés betakarítása fő folyamatainak gépesítésére, az agrotechnikai módszerek javítására is. Az ország tanintézeteiben citruster- melő agronómusokat képeznek. ~A~kc?ésai (KcŠíčéf KefíetszfováltlaC Vasmű 2. számú nagyolvasztójának generáljavításában fontos szakaszhoz értek. Az ostravai Kohószerelő Vállalat dolgozói megkezdték a nagyolvasztó páncélborításának szerelését. A felvételen a vítkooieei szerelők a fúvókák kupolájának szerelése közben (Felvétel: A. Haščák — CTK)
