Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-18 / 91. szám, szerda

DÖNTŐ FORDULAT Irta; Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Tíz év telt el Csehszlovákja Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak 1969 áprilisi ülés© óta, amely a párt élére Gustáv Husák elvtársit választotta meg. Ezzel megnyílt <12 út a CSKP marxista—leninista veze­tőségének kialakításához, ahhoz, hogy kivezessük a pártot és a társa dalmat abból a mély válságból, amelybe a jobboldali opportunista és antiszooialista erők juttatták. Az elmúlt évek elég lehetőséget adnak ahhoz, hogv teljés felelősség gél levonjuk a következtetést: a CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi ülése pártunk történetének egyik legfontosabb mérföldköve. E fontos esemény a CSKP V, kong- reszusának előkészületeivel hasonlít­ható össze, amikor a párt élére Kle>- ment Gottwald került. A két időszak­nak sok a közös vonása. Mindkét esetben -r- ha nagyon eltérő belső és nemzetközi körülmények között is és ha egészen mások voltak is a felada­tok — határozott és kompromisszum nélküli küzdelmet keliett vívni a jobboldali opportunizmussal és revi- zionizmussal a párt forradalmi jel­legéért, azért, hogy teljesíteni tudja forradalmi küldetését. Akkor, ötven évvel ezelőtt a helyes út megtalálá sában segített pártunknak a Kom­munista Internacionálé. 1968-ban, amikor a jobboldali opportunisták és a szocia listáéi lenes erők Csehszlová­kiában magának a szocializmusnak a létét veszélyeztették, amikor a leg­több fontos pozíció a kezükben volt, nem maradt más hátra, segítséget kellett kérni a szocialista országok testvérpártjaitól a szocialista vívmá­nyok megmentéséhez. Az idejében jött internacionalista segítség meg­akadályozta a polgárháborút, gátat vetett a nemzetközi és a belső reak­ció felforgató tevékenységének, de nem tudta megoldani a párt és a társadalom válságát. Ezt a feladatot teljes felelősséggel a marxista—leni­nista erőknek, az igazi hazaiiaknak és az internacionalistáknak keilett vállalniuk.* Nehéz és bonyolult folyamát volt e-a. Elég megemlíteni, hogy a párt ereje a jobboldali opportunista ve­zetőség tevékenysége miatt felbom­lott. A kormányban az állami appa­rátusban, a Nemzetgyűlésben, a Nem zeti Front szervezeteiben és más in­tézményekben továbbra is azok töl­tötték be a kulcsfontosságú tisztsé­geket, akik a csehszlovákiai társa dalmat a szakadék szélére vitték. A politikai rendszer bomlásnak Indult, és a népgazdaság súlyos károkat szenvedett. A sajtó, a rádió és a te­levízió vezetőségében a tisztségek többsége a jobboldaliak kezén ma­radt, akik szándékosan bizonytalan­ságot és feszültséget okoztak. A nép nagyon nehezen tudhatta meg az igazságot az akkori helyzetről. A jobboldal pozícióinak leépítésé­ben és mindazon becsületes kommu­nisták és állampolgárok megnyerésé­ben, akik átmenetileg ingadoztak, fontos szerepet kellett betöltenie a marxista—leninista erők politikai szervező munkájának. A CSKP Köz­ponti Bizottságától kezdve egészen az alapszervezetekig ezek az erők bonyolult küzdelembe kezdtek a jobboldali opportunizmussal és revi- zionizmussal. A leninista kommunisták elvhű, határozott és fáradhatatlan harca kezdte meghozni gyümölcsét. A CSKP KB 1968 novemberi ülésén a jobbol­dal képviselőivel' folytatott éles poli­tikai vitában sikerült elfogadtatni azt a nyilatkozatot, amely szerint a pártban a legfőbb veszély a jobbol­dali opportunizmus. Énnek nagy je­lentősége volt a válság leküzdéséhez vezető úton. A marxista—leninista erők a jobboldallal vívott további küzdelmük során a novemberi nyi­latkozat határozataira, tehát a párt Központi Bizottságának kötelező ér­vényű határozatára támaszkodhattak, s ezzel felgyorsíthatták a politikai differenciálódás folyamatát a párton belül. A jobboldal képviselői érezni kezdték, hogy egyre szűkülnek ma­nőverezési lehetőségeik. Minden ere­jükkel igyekeztek gyengíteni a mar­xista— leninista erők előrenyomulá­sát és ezzel elodázni csődjüket és teljes vereségüket. Semmi sem volt számukra szent és sérthetetlen. Azt az elvet követték, hogy minél na­gyobb a baj, annál jobb. Olyan köl­csönvett értékekkel, mint a szabad­ság, demokrácia, szuverenitás igye­keztek leplezni valójában önző és szocialistaellenes érdekeiket. A de­mokratikus centralizmus minden el­vével ellentétben jártak el. Ahogy a határozat elfogadását ■ igyekeztek megakadályozni a novemberi illésen — még azt is javasolták, hogv azt előbb a felsőoktatási intézmények­ben vitassák meg —, ugyanúgy nem tartották a maguk számára kötelező nek a már jóváhagyott határozatot, s állandóan szabotálták teljesítését. Az volt a céljuk, hogy szüntelenül bomlasszák a szocialista rendszert, elmélyítsék- a káoszt a gazdasági életben, egymás után idézzenek elő politikai válságokat, és kifárasszák a tömegeket, hogy minél könnyebben be lehessen őket csapni, s feszültté tegyék szövetségeseinkkel való kapcsolatainkat. Ez a hazárdjáték azonban már nem vezethetett sikerre. Az emberek egyre sürgetőbben követelték, hogy olyan utat kövessünk, amely bizto­sítja a szocializmus alapvető érté­keinek megőrzését. És amikor 1969 márciusának végén Prága és több más város utcáin az ellenforradalmi elemek újabb provokációkat követ­tek el, a becsületes kommunistákban és a lakosság széles rétegeiben meg­érett az a meggyőződés, hogy eljött az a perc. amikor határozott csapást kell mérni a jobboldalra, és meg kell szüntetni nép-, nemzet- és szocialis- taellenes politikáját. A helyzetet nem lehetett megolda­ni anélkül, hogy új vezetőt nevezze­nek ki a pórt élére, ahol eddig Ale­xander Dubček állt. Kevés politikus­nak volt lehetősége tudatosítani fele­lősségét és jóvátenni az általa elkö­vetett tragikus hibákat és tévedése­ket, mint neki. Csakhogy — amint <¥2 bebizonyosodott, — nem tudta és meg sem próbálta magát kivonni a jobboldal hatása alól, így továbbra is akadályozta a konszolidálás fo­lyamatát. Védelmébe vette a felfor- galókat és a szocialistaellenes ele­meket, rágalmazta a marxista—leni­nista erőket, minden eszközzel igye­kezett lehetetlenné tenni és megaka­dályozni, hogy terjesszék a párt és az ország igazi helyzetével kapcsola­tos igazságot. A CSKP Központi Bizottságának 1969 április 17-ére eredetileg más céllal összehívott ülése kénytelen volt megváltoztatni a tanácskozás napirendjét: felmentette tisztségéből az addigi e'lső titkárt, és a párt élére Gustáv Husák elvtársat válasz­totta meg. Egyidejűleg megszüntette a CSKP KB Végrehajtó Bizottságát és újjászervezte Elnökségét, ezzel megkezdődött a jobboldal képvise­lőinek kizárása a párt vezető szer­veiből. A jobboldali opportunisták a Központi Bizottságban így a marxis­ta—-leninista erőkkel való döntő po­litikai összecsapásban vereségei szenvedtek. Husák elvtárs megválasztása nem volt véletlen. Személyében a párt legmagasabb tisztségébe politikailag és elméletileg felkészült és tapasz­talt marxista került, aki sok nehéz helyzetben bizonyította kommunista elszántságát és meggyőződéséi, nagy erkölcsi erejét. Annak ellenére, hogy a múltban igazságtalanul bántak ve­le, megőrizte őszinte viszonyát a kommunista párthoz és a szocializ­mushoz. Husák elvtárs megválasztá­sával a párt azt a politikust nevezte ki újra élére, aki ismeri a társadal­mi fejlődés törvényszerűségeit, és a dolgozó nép akaratával összhangban cselekszik, fenntartás nélkül odaadó a marxizmus—leninizmus és a Szov­jetunióval való barátság eszméi iránt, s aki egyúttal hű hazafi és internacionalista. Egész pártunk mozgató erejévé váltak Husák elvtársnak a CSKP KB áprilisi ülésén elmondott szavai: „Nem adjuk fel marxista pozícióin­kat, egy tapodtat sem engedünk az e nemzetek életében döntő kérdések megoldásában. Nem fogunk meghát­rálni semmilyen ellenséges erő, a szocialistaellenes erők, a jobboldali elemek elől“. Fő feladatként ezt je­lölte meg: „El kell vezetnünk né­pünket, köztársaságunkat a nyugal­mas napokhoz, a nyugalmas élet­hez“. Azzal, hogy Husák elvtárs a CSKP vezető tisztségébe került, megkezdő­dött a párt marxista—leninista veze­tésének kialakulása, amely vezetés támadásba ment át a jobboldal ha­talmi pozíciói ellen, és egyidejűleg lerakta a párt és a társadalom egészséges fejlődésének alapjait. Az új feladatok teljesítése ugyanis meg követelte, hogy a CSKP foglalkozzon az 1968—69-es válsággal, rámutasson az ebben az időszakban végbement folyamatokra, és levonja a tanulsá­gokat a jövőre nézve. Ezt a követe­lést nemcsak a CSKP tagjai támasz­tották, hanem egész népünk, ez volt a kötelességünk a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalommal szemben. Pártunk ezt a feladatát a A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban bekövet­kezett válság tanulságai című doku­mentum kidolgozásával teljesítette. A legfontosabb feladat a párt marxista—leninista jellegének, egy­ségének és akcióképességének hely­reállítása volt. A pártnak meg kellett tisztulnia azoktól, akik elárulták, ku­darcot vallottak, nem állták meg a helyüket, és azoktól, akik passzívak maradtak. Nagyon határozottan visszaadta a CSKP vezetősége a szocialista de­mokrácia és a proletár internacio­nalizmus fogalom helyes tartalmát. A válság leküzdése során bebizonyo­sodott, hogy nem lehet demokrácia szocializmus nélkül, és csak a nép- liatalom megszilárdításával lehet az igazi demokráciát fejleszteni. A jobb­oldaltól eltérően, amely a csehszlo­vák külpolitika saját irányvonalának jelszavával valójában el akart sza­kadni a testvéri szocialista országok­tól, a CSKP 1969 áprilisa után hely­reállította és megszilárdította a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és együtt­működés internacionalista szálait. Csehszlovákia ismét a szocialista kö­zösség szilárd láncszeme lett. Pár­tunk számáfa idegen a szuverenitás és a függetlenség hamis, az osztály­szempontokat figyelmen kívül hagyó magyarázata. A CSKP nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítja, hogy tiszteletben tartja az ország szuvere­nitását és függetlenségét. A testvéri szocialista országokkal való egység­ben, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal való szolidari­tásban látja pártunk és egész né­pünk nemzeti szabadságunk szilárd biztosítékát. Az antikommunisták és szövetsé­geseik, a reális szocializmus ellenfe­lei nem bocsátják meg, hogy elég erőt találtunk ahhoz, hogy leküzdjük a mély válságot, és helyreállítsuk szocialista társadalmi rendszerünk alapvető értékeit. Az imperialista reakció ezért pártunkat és hazánkat gyűlölködő támadások céltáblájává tette. • Az akkori helyzet mélyebb objek­tív értékelése nélkül, a múlt és a jelen elfogulatlan összehasonlítása nélkül nehéz megérteni, mennyire bonyolult, áldozatokkal teli, de sike­res küzdelmet vívott pártunk 1969 áprilisa óta. Csehszlovákia Kommu­nista Párija senkitől sem követeli meg, hogy megváltoztassa az 1968— 1969-es válságról vallott véleményét. Nézetünk szerint azonban mindenki, aki véleményt akar mondani az ak­kori csehszlovákiai válságról és meg­oldásának módjáról, igyekeznie kell a valódi objektív igazságot megis­merni. A múlthoz csak azért térünk visz- sza, hogy tanulságokat vonjunk le. Fő erőfeszítésünk a jelen és a jövő alapvető feladatainak teljesítésére összpontosul. Elsőrendű nemzeti és internacionalista kötelességünknek tartjuk a fejlett szocialista társada­lom további sikeres építését, azt, hogy az emberek életét még jobbá és gazdagabbá tegyük, hogy még meggyőzőbben kifejezésre jusson a reális szocializmus minden vívmá­nya. A szocializmus fejlesztésének megbízható útmutatója pártunk prog­ramja, amelyet a CSKP XV. kong­resszusa hagyott jóvá, ez az egész nép programjává vált, és sikeresen valósul meg. „Erőnket, biztonságér­zetünket és derűlátásunkat népünk magatartásából, a pártba helyezett bizalmából és politikánk aktív támo­gatásából merítjük, ezért hisszük, hogy a következő években is sikere­sen teljesítjük a ránk váró feladato­kat“, jelentette ki Husák elvtárs 1978 márciusában, a CSKP KB 11. ülésén. Nemzeti, szociális és állami bizton­ságunk szilárd támasza a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval való szövetség, barátság és szo­ros együttműködés. E barátság fejlesz­tése és erősítése megfelel nemzeteink létérdekeinek. A népünk és a szov­jet nép közti testvéri együttműkö dés fejlesztésének és elmélyítésének új ösztönző erőt adott a Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, népünk nagy barátja vezette szovjet párt- és kormányküldöttség tavalyi csehszlo­vákiai látogatása. Büszkék vagyunk arra, hogy a sokoldalú csehszlovák —szovjet kapcsolatok a szocialista internacionalizmus gyakorlati érvé­nyesítését példázzák. Igyekszünk minél hatékonyabban hozzájárulni a Varsói Szerződés tag­államai külpolitikájának egyre szo­rosabb és termékenyebb egybehan­golásához. A CSKP KB és a kormány egyhangúlag jóváhagyta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes- tiiiete tavaly Moszkvában megtartott létfontosságú határozatait, mert össz­hangban állnak nemzeteink érdekei­vel. E határozatokat konkrét csele­kedetekkel valósítjuk meg. Osztjuk a testvéri szocialista or­szágoknak azt a nézetét, hogy a kí­nai vezetők kalandorpolitikájá rend­kívül veszélyes. E politika lényegé­nek magyarázatával már régen bizo­nyítjuk, hogy aki a szovjetellenesség és a szocialistaellenesség útjára tér, aki elárulja az imperialistaellenes harcot, az a legsötétebb reakcióval kerül egyre jobban szövetségbe. Kí­nának a szocialista Vietnam ellen indított fegyveres agressziója újra bebizonyította, hogy a pekingi veze­tésnek semmi köze a szocializmus­hoz Ez nem volt ugyanis két szocia­lista ország fegyveres konfliktusa, hanem a kínai maoista vezetők, akik elárulták a szocializmust, hitszegő támadása a szocializmust a marxiz­mus— leninizmus elvei alapján építő vietnami nép ellen. Nem fogjuk saj­nálni erőinket arra, hogy leleplezzük a kínai vezetés hitszegő agresszív politikáját, mert ez a politika komo­lyan veszélyezteti a szocializmust, a világbékét és a haladást. A haladás és a reakció erőinek nemzetközi küzdelme még távolról sem ért véget. Az imperializmus egy­re jobban visszaszorul, de nem adja fel könnyen azt a törekvését, hogy megállítsa a történelem kerekét. A bonyolult nemzetközi helyzet ezért megköveteli, hogy a szocialista or­szágok, a nemzeti felszabadító moz­galmak, a kommunista pártok és az összes haladó és demokratikus erők intenzívebbé tegyék imperialistaelle^ nes harcukat ős az imperializmus újdonsült kínai szövetségesei elleni küzdelmüket. „Célunk a tartós béke és biztonság“ — jelentette ki Leo­nyid Iljics Brezsnyev nemrég vá­lasztási beszédében,“ a tartós béke és a világ minden országának békés együttműködése. E cél eléréséért fá­radhatatlanul harcolni fogunk, nem sajnáljuk erőnket és energiánkat.“ Brezsnyev elvtárs beszédét mély böl­csesség és humanizmus, a nemzet­közi helyzet pontos elemzése és a békés élet megszilárdítására irányuló több új kezdeményező javaslat jel­lemezte, s ez mély benyomást tett Csehszlovákia népére ugyanúgy, mint a világ minden országának népére. A CSKP KB 1969 áprilisában meg­tartott ülése óta eltelt tíz esztendő megszilárdította bennünk azt a hitet, hogy az akkor megkezdett út helyes. Erről tanúskodik harmonikus gazda­sági fejlődésünk és a lakosság élet színvonalának emelkedése. Mindez Csehszlovákia Kommunista Pártja he­lyes politikájának és népünk nagyfo­kú elkötelezettségének eredménye. Erről tanúskodnak azok a sikerek, amelyeket szocialista rendszerünk megszilárdításában, a dolgozó nép hatalmának kiszélesítésében, nemze­teink és nemzetiségeink egységének és a széles körű szocialista demok­ráciának elmélyítésében, a kommu­nista eszmék pozícióinak és befolyá­sának erősítésében értünk el. Nem utolsósorban erről tanúskodik Cseh­szlovákia szilárd nemzetközi helyze­te, amelyet a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szö­vetségnek köszönhetően értünk el. Az 1969 áprilisa óta eltelt időszakot joggal sorolhatjuk a szocialista or­szágépítés történetének legsikere­sebb időszakai közé. Ezen az úton, a leninizmus útján haladunk továbbra Is népünk javára, a szocializmus és a béke javára. (Megjelent a moszkvai Pravdának, az SZKP KB központi lapjának ápri­lis 17-i számában)

Next

/
Oldalképek
Tartalom