Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-08 / 57. szám, csütörtök
Könyvesből! az ország szélén — Jó, elmegyek én is Kiscser- nőbe, arra az író—olvasó találkozóra — mondtam Gál Sándornak a Bodrogközben. Véletlenül futottam össze a költővel, vagy talán nem is, hiszen mindketten elég gyakran átkelünk a rakoncátlan Bodrogon, hogy lássuk és írjuk, miként alakul az élet a keleti végeiken. Nem volt nagy közönsége a költőnek, egy-két idősebb ember és néhány fiatal. De szívvel fogadták, a kezekben fölföltűnt Folyó című verseskötete, amelyből fölolvastak, kérdeztek. Kérdeztek másról is, a gyermekversekről. Meg arról, hogy az előrejelzett Madách- könyvek közül ez és ez megje- leniik-e az idén. Fölkaptam a fejem, ugyan ki lehet az, akit ilyen kérdés érdekel ebben a kicsiny faluban. Hamarosan kiderült: könyvesbolt-vezető Ág- csernőben (Čierna nad Tisou). Holnapután meglátogatom, mondtam a mosolygós fiatal- asszonynak Nem nagy könyvesbolt. De a szemnek tetsző. Látszik, rend- szerető a vezetője, Orosz Enikő,v aki a Bodrogközben született és a Csallóközben nevelkedett, ott '"rettségizett is, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) mezőgazdasági szakközépiskolában. Azt mondja, Schick Ká- rol/nak köszönheti, hogy megszerette a könyvet, az irodalmat. A mezőgazdaság sose érdekelte valami nagyon, és amikor a családi körülmények visz- szahoztáik a szülőföldjére, ahol rövid ideig egy mezőgazdasági felvásárló központban dolgozott, nem a cukrászdában várakozott a buszra, hanem a szemközti könyvesboltban. Férje mozdonyvezető; két lánya van, az egyik éppen itt, leporellót hajtogatva mellettem, a könyvtájékoztató füzetekkel egyszerűen, de ízlésesen „megterített“ asztalkánál. A mamának egyelőre nincs ideje, se rá, se a vendégre, sűrűn nyílik az ajtó, talán azért, mert ez a pénteki nap inár a könyvhónap második napja. Türelemmel magyaráz a vásárlóknak, kinek magyarul, kinek szlovákul; mindkét nyelvű irodalomnak egyformán kitűnő propagálója, legalábbis az első percek után ez e benyomásom. — A Fürge ujjaik megjött már? — Sajnos, még nem. A het- venhatosból van egy példány. Az idén még nem kaptunk magyarországi könyveiket, a naptáron kívül. Tessék később benézni.) űt-tíz percenként válthatunk szót. Egyedül dolgozik itt, nem zárhatja be a boltot miattam, csak azért, hogy zavartalanul beszélgethessünk. Egyébként ő rendezi a kirakatot is, ő takarít, ő csomagolja a könyveket, harmadik éve már, vagyis azóta, hogy létrehozták Ágcsernő- ben ezt a könyvesboltot. Orosz Enikő jól emlékszik az utolsó simításokra, az első könyveikre, amelyeket Zsukkal hoztak Kassáról (Košice). Nem hozták őket hiába, mint ahogy a következőket sem. Kellett ide, az ország keleti végébe, ez a könyvesbolt. Ágcsernőben rengeteg ember megfordul naponta; a környező falvakba is hamarabb eljut most már az olvasnivaló, nem kell Királyhelmec- re (Král. Chlmec) menni, legföljebb akkor, ha itt nem kapható egyik-másik könyv. — Azért lehetne nagyobb az érdeklődés. Ha nem szerveznék, a pultból nem tudnám teljesíteni a tervet, naponta négy-ötszáz korona értékben árusítok, csak karácsony előtt nagyobb a forgalom, akkor elérem a kétezer koronát. A könyvtárak innen nem vihetnek könyvet, csak Terebesről és Helmecről, onnan a szlovákot, Helmecről a magyart. Tehát szerveznem kell, havonta legalább két-három üzembe, iskolába küldőik könyvet, fölhasználva különböző alkalmakat. A nagytárkányi és a bélyi iskola vásárol a legtöbbet, elsősorban a két tanítónő. Fazekas Aranka és Kobáikné lelkes közreműködésével. Sokat megvesz a dobrai Silo és két vasúti üzem. (— Kellene valamilyen könyv Berkesitől vagy Szilvásitól. — Nincs, édesem. Erzsikének mondd meg, hogy megjött a Goya Feuchtwangertől.) Orosz Enikő tavaly 109 szá- zalékre teljesítette a tervet. Csak könyvekből, mert kaphatók itt lemezek meg különféle díszítő- és propagandaanyagok is, amelyekről sokan nem tudnak. Nem volt könnyű a terv teljesítése, csak a két ünnep között sikerült behozni azt a lemaradást, amelyet a betegsége okozott. Az elmúlt évben hat hétig zárva volt a könyvesbolt . .. — Szeretném, ha nemcsak az újsághirdetéseket böngésznék az emberek, és azok alapján rendelnének könyveket. Jönnének többen, személyesen megnézni, mi van. Sok olvasót megszólítok az utcán, ismerem őket, tudom, ki mit olvas a legszívesebben. Ö például detek- tívkönyveket — mutat egy fiatalemberre. Behívom az embereket, ha megérkezett a keresett könyv vagy valamelyik sorozat újabb darabja. Az új könyvekből azonnal kirakatot csinálok. Nagyon fontos a kirakat. Ezt, sok egyéb mellett, a kassai magyar könyvesboltban tanultam meg, ahol három évig dolgoztam. (—Milyen szlovák gyermek könyvek vannak? — Nem valami bő a választék, ezeket tudom ajánlani. — Aha, itt a gőgös gúnár meg a mosó masa — szólal meg ugyanaz a vásárló, a szomszé dós polcok előtt. — Kár, hogy ennek az újabb kiadásnak puha a fedele, a gyerekek hamar tönkreteszük.) — Tudtommal nincs magyar tanítási nyelvű iskola Csernőben. Azért, gondolom, magyarul is olvasnak a gyerekek? — Hogyne. Bár inkább a környező falvakban, ahol például a kötelező olvasmányok magyar könyvek is. — Látom, a könyvállomány háromnegyed része szlovák nyelvű, ami, legalábbis mennyiségben, bizonyára megfelel az olvasók érdeklődésének. Magyar könyvöket hány ezer korona értékben rendelhet évenként? — Tavaly harmincezerben, az idén már csak húszban. Pedig az előző szám sem tűnik túl magasnak, ha arra gondolunk, hogy egy-egy drágább és érdeklődésre számot tartó művészeti albumból vagy többkötetes könyvből nem rendelhet annyit, amennyit el tudna adni, mert akkor a megszabott keretet hamar kimerítené, és nem hozathatna meg — legalább egy-két példányt — más könyvekből. „Annyi gyönyörű könyv van ebben a tájékoztatóban.“ Biztosan eladná őket, és még jobb eredménnyel teljesíthené a tervet. Persze, nem a tervről van szó elsősorban, hanem az emberről, az ember műveléséről mind több értékes könyvvel itt is, szárazföldi kikötőnkben, ahol sok-sok főként magyar ajkú kétkezi munkás él, dolgozik. (— Csak gyertek vissza, gyerekek, én örölük, ha itt vagytok.) BODNÄR GYULA Minden f@gy elkelt? Szeretek színházba járni, s nem értek egyet azokkal, akik a színházi előadásokat a televízióval pőtolhatónak mondják. Most azonban nem az élő és a tévé sugározta adások közti különbséget akarom részletezni, hanem fővárosi színházaink látogatottságáról szólok. Az utóbbi időben gyakran elszomorít, hogy a nézőtér félig sem telik meg, annak ellenére, hogy nagyon jő darabot játszanak. Az üres székek láttán eszembe jut, hogy egyetemi hallgató koromban barátnőmmel együtt mennyire szerettünk volna egy-egy előadásra bejutni. Ritkán tudtunk jegyet szerezni. Soká nem tudtam mi az oka, hogy a nézőtér félig üres, pedig jegyet már nem lehetett kapni. Végül rájöttem: olyankor nincs teltház, amikor bérletes előadás van. S ezután már könnyen következtettem: a vállalatok, üzemek, szervezetek bérletekkel rendelkeznek, tehát dolgozóik számára elfoglalják a helyeket a színházban. És hol vannak ezek a dolgozók? A felkínált jegyeket elteszik emlékbe és este leülnek a tévékészülék elé? Vagy egyáltalán tudnak arról a lehetőségről, hogy ingyen mehetnek színházba? Vagy nincs érdeklődés az előadások iránt? Bevallom, nem tudok választ adni. A szakszervezeti bizottságok kultúrfelelősei bizonyára igen. De nemcsak válaszra van szükség, hanem megoldásra is. A megvásárolt bérleteket, jegyeket olyanoknak kell adni, akik el is mennek az előadásra. Azt hiszem a nagyobb propaganda sem ártana az érdeklődés felkeltése végett. Ha pedig ez sem használ, az üzemek, vállalatok, szervezetek adják visz- sza a bérletet, váltsák vissza (időben!) a megvásárolt jegyeket, hogy a színházrajongóik megtekinthessék a műsorokat. D. T. Kavicsok — Ha volna százegy koronám, százat anyunak adnék, egyet pedig meghagynék magamnak — mondta Zoli az apukáidnak. — Aztán mire volna neked az az egy korona? — Cukorkára. — Szereted? — Aha — bólintott a fiú. — Akkor miért nem hagynál magadnak többet? — Mert anyukát a cukorkánál is százszor jobban szeretem — felelte a fiú, és elmosolyodott. — Nekem már két anyukám van — újságolta el egyik reggel Anikó az óvodában. Csodálkozva néztek rá a gyerekek. — Az egyik új, a másik régi — folytatta a kislány közömbösen. — A régit nagymaminak hívják — jegyezte meg Jancsi oktató hangon. — Nem, nem! — tiltakozott Anikó. — Azért régi, mert apuka már nem őt szereti, hanem a másikat. — Elváltak? kérdezte Jancsi tárgyilagosan. — Nem tudom — húzta fel a vállát a kislány bizonytalanul. — És te melyiket szereted? — kérdezték többen is. — A régit — mondta Anikó halkan, s a szeme megtelt könnyel. SZENK SÁNDOR Mit olvassanak a nők ? Egy hasznos mozgalom helyzetéről és lehetőségeiről A társadalmi szervezetek egyik fontos feladata az is, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek tagjaiknak szabad idejük értelmes eltöltésére, ösztönözzék őket a művelődésre, az aktív kulturális munkára. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága négy évvel ezelőtt e feladatot teljesítendő szervezte meg a nők olvasó mozgalmát. A mozgalom eddigi eredményeiről, jelenlegi helyzetéről és további lehetőségeiről beszélgettünk EMÍLIA JALŠOVSKÁVAL, a Szlovákiai Nőszövetség központi Bizottsága munkatársával, aki a mozgalom szervezéséért felelős. 9 Kérem, először ismertesse olvasóinkkal a mozgalom cél ját. — Különböző felmérések és adatok igazolják, hogy a könyv napjainkban is fontos szerepet tölt be az emberek művelődésében és szórakozásában, jelentős mértékben hozzájárulhat szocialista tudatunk és életstílusunk formálásához. Társadalmunkban az embereknek egyre több a szabad ideje, így mind több lehetőségük kínálkozik a minél teljesebb önmegvalósításra, s ezen belül az olvasásra is. A mi olavsómozgalmunknak az a célja, hogy a jórészt ösztönös érdeklődést tudatossá alakítsuk át, segítsünk a megfelelő könyv kiválasztásában. Fontosnak tartjuk azt is, hogy módszertani és tudományos-népszerűsítő előadásokkal gazdagabbá tegyük az olvasók esztétikai élményét. • Hányán kapcsolódtak be az olvasómozgalomba? — Egy-egy sorozat két évig tart. Az 1975—76-os években 956 olvasókörünkben 13 090 tag kapcsolódott be a mozgalomba. Az elmúlt két esztendőben már 1917 olvasókörünk volt, több mint 30 ezer taggal. • Hogy néz ki a gyakorlatban az olvasókörök munkája? — Minden két évben úgynevezett kötelező sorozatot állapítunk meg és közöljük az ajánlott könyvek listáját is. Szövetségünk járási bizottságainak módszertani segítséget nyújtunk, ők pedig ezután a helyi szervezeteket segítik különböző előadásokkal, irodalmi estekkel, vetélkedőkkel. Miután az olvasókörökben elolvastak egy- egy könyvet, közös összejövetelen vitatják meg a könyv értékeit, tanulságait, örülünk annak, hogy ezek a vitaestek a legtöbb helyen nem formálisak, és formájukat tekintve is nagyon sokrétűek. Több szlovák faluban például a tollfosztás közben beszélgettek ezekről a könyvekről, más helyen pedig teadélutánokon szóltak az olvasóélményekről. Ezeknek az összejöveteleknek egy a célja: a könyv minél nagyobb mértékben járuljon hozzá az olvasókörök tagjai értelmi és érzelmi életének gazdagodásához. • A mozgalomban minden bizonnyal magyar és ukrán nemzetiségű nők is részt vesznek? — Igen, s ami a magyar nemzetiségű nőket illeti, egyre nagyobb számban. Felméréseink szerint különösen a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban működik viszonylag sok magyar nyelvű olvasókör. Más járásokban inkább egy-egy falu tűnik ki, mint például Nagymá- cséd. Bőven akadnak még úgynevezett fehér foltok is. Például a rozsnyói járásban mindössze 17 olvasókör működik, s ez országos viszonylatban Is nagyon kevés. Sajnos, az ukrán nemzetiségű nők körében nincs meg a kellő érdeklődés az anyanyelvükön megjelenő könyvek iránt. Tapasztalataink szerint ők inkább a szlovák könyveket olvassák. Mi a magunk részéről mindent megteszünk, hogy növeljük a nemzetiségi olvasókörök számát. Megalakítottuk a magyar olvasókörök tanácsadó szervét, melynek neves hazai magyar írók, kritikusok, és más közéleti személyiségek a tagjai Ük javasolják majd, Gyökeres György felvétele hogy a következő évben milyen könyvet olvassanak el magyar nemzetiségű olvasóink. Előreláthatólag május elején Duna* szerdahelyen országos szemináriumot szervezünk járási bizottságaink magyar nemzetiségű aktivistái számára, ahol több előadás hangzik el, és a Magyar Területi Színház művészei részleteket adnak elő az általunk választott könyvekből. Az előadásokat tanácskozás, vita követi. • Ebben az esztendőben milyen könyveket választottak ki a magyar nemzetiségű nők részére? — Az úgynevezett kötelező sorozatban szerepel Szabó Magda Abigél című regénye, amelynek tévéfeldolgozása nagy sikert aratott. Csingiz Ajtm ítov Fehér hajója és Elena Maró»hy- Šoltészová Gyermekeim című alkotását találjuk még az idei listán. Az ajánlott sorozatban Jozef Dunajovec Ember és a folyó című könyve, amely témájában Dél-Szlovákiához kötődik, továbbá Dénes Zsófia Zrínyi Ilona című történelmi regénye, valamint Csallóköztől Bodrogközig című antológia, amely magyar nemzetiségű polgártársaink szülőföldjéről, népszokásairól és mai életéről szól. • S végezetül talán a legfontosabb kérdés: az érdeklődők miképpen kapcsolódhatnak be az olvasómozgalomba? — Az olvasókörök a Nőszövetség helyi szervezeteiben alakulhatnak. Egyetlen feltétel az érdeklődés és a rendszeres tevékenység. A létszámot nem szabjuk meg, van, ahol mindössze nyolcan-tízen tagjai egy- egy olvasókörnek, máshol negy- venen-ötvenen. Az a fontos, hogy az olvasókör tagjai szeressék a könyvet, s kedveljék a társas összejöveteleket. SZILVÄSSY JÓZSEF Iff/M III. 8. Almási Róbert: Szivárvány (kombinált technika, 1977J
