Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-08 / 57. szám, csütörtök

A LEGJOBBAK KÖZÖTT

A bratislavai és a prágai vár ünnepélyesen feldíszített termeiben párt és állami vezetőink a nemzetközi nőnap alkalmából minden évben nőket látnak vendégül. Munkásokat, orvosokat, szövetkezeti tagokat, tudományos dolgozókat, tanítónőket — asszonyokat, anyákat, lányokat, akik munkahelyi és közéleti helytállásukkal, a dolgozó nő kettős feladatának példás teljesítésével érdemelték ki ezt a nagy megtiszteltetést. A több millió csehszlovák asszony és lány

képviseletében Ők fogadják a nőnapi jókíván* Ságokat, a hálq és az elismerés szavait azért uz áldozatos munkáért, amelyet egész társadalmunkért, családjaikért, gyermekeikért fejtenek ki. Az itt bemutatott négy nő is ott van ma az ünnepi fogadáson. Számukra ez a nap bizonyára felejthetetlen emlék marad és újabb ösztönzést ad nem könnyű feladataik még jobb teljesítéséhez.

A béke a legfontosabb

A gép- és traktorállomás egykori épületében varrógépek zakatolnak. A partizánskéi cipőgyár nemesócsai (Zemianska Olča) részlegén cipőfelsőrészeket és a Szovjetunió számára női cipőket készítenek. Az egyik gép mögött ül Hercz Zsuzsa, üt évve! ezelőtt került az üzembe. Először vászon, jelenleg pedig bőr cipőfelsőrészt varr.

A gimnázium elvégzése után a párkányi papírkombinátban laboránsként dolgoztam két és fél évig — mondja, miközben tekintetét egy percre sem veszi le gépéről. — A sors úgy hozta, hogy Bátorkesziről ide jöttem lakni. Egyedül nevelem hétéves kislányomat. Az üzem vezetősége lehetővé tette szá inomra, hogy reggel egy órával később járjak munkába.

Az előző műhelyben, ahol dolgozott, a szocialista munka- brigád címért versenyző kollektíva naplóját vezette, a faliújságot szerkesztette. A műhely bizalmi-helyettes feladatkörét látta el közmegelégedésre. Mindezek után nem csoda, hogy « közelmúltban beválasztották az üzemi szakszervezeti bizottságba és a Szlovákiai Nőszövetség járási plénumába. Amikor a részleg kapuját először lépte át, minderre gondolni sem mert. Munkahelyén szerénységével érdemelte ki, hogy társai megbíznak benne, róle várják a kezdeményezést,

— Az év elejei termelési ki esést ezekben a hetekben igyekszünk pótolni — folytatja. — Hetente kétszer túlórázunk, és szombatonként is

dolgozunk. S hogy el ne felejtsem, itt, az uj munkahelyemen nagyon jól érzem magam. A 45 tagú kollektíva a szociálisra munkabrigád címért ver senyiez. Azt hiszem, sikerült beilleszkednem.

Reggel munkába menet a napközi otthonba viszi a kislányát, munka után pedig siet haza. Hogy azután mit csinál? Főz, vasal, majd segít kislányának a házi feladat elkészítésében. Ha marad egy kis ideje, olvas. Szereti az irodalmat, erről a legékesebben az a tény beszél, hogy a nőszövetség szlovákiai versmondő versenyén az első helyen végzett Simon István versével.

— A közelmúltban albérletből háromszobás állami lakásba költöztünk. Itt már nagyobb a kényelem. Lassan már megszokom az ú] lakóhelyemet, bár még gyakran eszembe jut a szülőfalum — jegyzi meg két munkaművelet között, majd hozzáteszi: — Azt hiszem, hogy már végleg itt maradok.

Tervei, vágyai felől érdeklődöm. Sokáig tart, amíg kíváncsiságomat kielégíti.

— Terveim? Jól dolgozni, még jobban, mint eddig. Talán, ha majd minden rendbejön az életemben, jut majd idő a továbbtanulásra is. Számomra a legfontosabb jelenleg, hogy a kislányom jó körülmények között nevelkedjen. Ehhez sok más egyéb mellett békére van szükség.

A bratislavai várban, ahová az idei nőnap alkalmából meghívták, még nem járt.

— Nagy megtiszteltetés ez a számomra — mondja megíl- letődve. — Ha hazajövök, lesz majd miről beszélnem társaimnak.

A varrógépek zakatolása elnyeli utolsó szavait, de mosolya elárulja, hogy mit érez. Karcsú alakja a gép fölé hajol, keze lürgén jár. Igyekszik, hogy a műszak végére behozza a beszélgetés miatt keletkezett lemaradást.

NÉMETH JÄNOS

KEDVES ISMERŐS

Sokak számára ismerős lesz az arc és a név. A Dunaszer- dahely—Bratislava közötti au tóbuszjárat rendszeres utasait csaknem naponta köszönti Matica Ilona kalauznő mosolya.

— Lassan 28 éve autóbuszo- zom, 17 éve a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat duna- szerdahelyi üzemének dolgozójaként — mondja, miközben befelé tessékel a dióspatonyi (Orechová Potôň) családi ház egyik szobájába. — Tegnap este, illetve éjszaka fejeztük be a szolgálatot, most két nap szabadunk van. Különben nehezen találtak volna meg, mert jóformán egész nap úton vagyunk.

Többes számban mondja bólogató férjére mosolyogva. Hosszú évek óta ugyanis együtt dolgoznak: Matica Ede az autóbuszt vezeti, felesége pedig gondoskodik róla, hogy az autóbuszban, az utasokkal minden rendben legyen.

— Tizennyolc évesen választottam ezt a szakmát. Választottam?! — Az egyik rokonunk vetette fel, aki kalauznő volt, hogy miért nem próbálom meg én is. Özvegy édesanyám egyedül nevelt bennünket a testvéremmel, kellett a pénz. A falunkban nem nagyon akadt munka, hát kaptam a szón, jelentkeztem Galántán. Régen volt. Azóta az autóbuszközlekedés is „kinőtte a gyermekcipőt".

— Hát bizony, akkoriban olyan volt a legjobb autóbusz, mint amilyet ma már kivonnak

a forgalomból — mondja a férje.

— Még jól emlékszem, az is előfordult nem egyszer, hogy teherautóra szedtük 'fel az utasokat, mert a busz elromlott és másik nem volt helyette, 1965-ig fűtés sem volt a buszokban, sokat fagyoskodtunk — fűzi tovább a szót Ilona asszony, aki a nehézségek ellenére sem futamodott meg, kitartott a szakmájában. Mint viccelődve mondta, ennek köszönheti a férjét, s a két gyermekét is hozzászoktatta az utazáshoz még születésük előtt.

— Már nem is tudnék meglenni az autóbusz nélkül. Nem bírom ki ám sokáig egy helyben. Dolgoztam egy ideig bent az üzemben irodában, de azt a munkát nem nekem találták ki. Nemcsak az utazgatás, az emberek is hiányoztak.

Az utazgatás napi 450 kilométert jelent. Hajnali negyedötkor indulnak útnak és éjfélkor fejezik be a napi túrát.

— A kétnapi szolgálat után aztán a két szabadnapon elvégzem a ház körüli teendőket. Most már könnyebb, mert megnőttek a gyerekek. Amíg kicsik voltak, édesanyám gondozta őket, amikor mi úton voltunk. Különben nem tudtam volna vállalni ezt a munkát.

Mert amit vállal, azt becsülettel igyekszik teljesíteni. Olyan ember — mondta róla Alexander Košičar, az üzem igazgatója —, aki helyett a munkája beszél. Tagja annak a négytagú kollektívának, amelyik a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemben elsőként versenyez a szaratovi munkamódszer alkalmazásával. Önellenőrzéssel ugyanolyan példásan dolgoznak, mint amikor még a felettesek is gyakrabban felülbírálták munkájukat.

Hiányoznának az emberek, mondta Matica Ilona. Az utasok is hiányolják, ha a kalauznő megszokott arca nem köszönti őket. Ezt a férje is tanúsíthatja, akitől naponta sokszor megkérdezték, amikor Ilona asszony nemrégiben hosszabb ideig betegeskedett, mi van vele, mikor jön már. E héten pár napig ismét nem találkoznak vele ismerősei. Ezúttal azonban nem betegség, hanem egy megtisztelő kitüntetés szólítja el munkájától: szorgalma, sokéves becsületes munkája elismeréséül részt vesz a nemzetközi nőnap alkalmából a prágai várban a köztársasági elnök fogadásán

FLÓRIAN MÄRTA

Borecký Margit abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a nagykürtöst (Vefký Krtíš) járás asszonyait képvi seli a szlovákiai párt- és állami vezetők nőnapi fogadásán.

Nem véletlenül javasolta ép pen őt a Szlovákiai Nőszövet ség és az SZLKP járási bizottsága. Szülőfalujában, Kiszellő ben (Maié Zlievce) az ötvenes évek elején részt vett a szövetkezet megalapításában. Éve ken keresztül csoportvezető volt. Ha erre az időre gondol, ma már szinte hihetetlennek tűnik számára, hogyan bírta a sok munkát. Akkoriban a szer vezés nem volt könnyű feladat. Későbli, amikor az állattenyésztésben kellettek a szorgos kezek, fejőnőként, majd sertés- gondozóként dolgozott.

A faluban már abban az időben működött a nőszövetség szervezete. 0 volt az elnöke. Örömmel emlékszik vissza, hogy a környéken az elsők kö zött sikerült óvodát létesíteniük. A régi kastélyt alakították át, s természetesen a férfiakat is bevonták a munkába. Igaz, az étkeztetést nem sikerült megoldaniuk, de így is sokat segítettek a dolgozó anyáknak.

— Egy idő óta újra nincs óvodája a falunak, pedig nagy szükség volna rá — magyarázta. — Elsősorban a nőszövetség javaslatára a földművesszövetkezet vezetősége rövidesen meglepi a lakosságot: a mi falunkban is szövetkezeti óvoda lesz.

Olyan lelkesedéssel mondja mindezt, mintha őt is közvetlenül érintené, hogy van-e a községben óvoda, vagy nincs. A gyermekeket különösen szereti. A velük együtt élő fiának négy gyermekén kívül elhunyt fia két kiskorú gyermekéről is példásan gondoskodik.

Jelenleg a nőszövetség falusi szervezetének alelnöke. El* mondta, hogy rendszeresen látogatják a stránskéi gyermek* otthont! ilyen alkalmakkor ki- sebb-nagyobb ajándékokat, ruhát, gyümölcsöt is visznek az ott élő gyermekeknek.

Nagy lelkesedéssel beszélt a falu asszonyainak munkájáról. Látszott, hogy szívügyének tartja * a közösségi munkát Örömmel újságolta, hogy milyen akciókat szerveztek. Emlékezetes volt például a kézimunka-kiállítás és készségesen vettek részt a társadalmi munkában, a falu szépítésében is. Munkája és otthoni elfoglaltsága ellenére ő egy rendezvényről sem hiányzik.

Párttag, a pártszervezetben is jó munkát fejt ki. Gyermekeit következetesen kommunista szellemben nevelte, hiszen édesapja a falu legidősebb párttagja, és szinte természetes, hogy férje és fia is kommunista.

A megtiszteltetés jóleső érzése tölti el Borecký Margitot. Megérdemli társadalmunk megbecsülését, hisz nyugdíjas kora ellenére még ma is aktívan dolgozik a szövetkezetben és a közéletben is. DEÁK TERIEZ

Révbejutás

Lázár Katalin életének ed digi három évtizede nem bővelkedett rendkívüli eseményekben. Három leány- és egy fiútestvérével együtt édesanyja egyedül nevelte emberré. Gyér mekeiért élt, igyekezett is mindent megadni nekik. Kata lint a gimnázium elvégzése után abban sem gátolta, hogy főiskolára jelentkezzen.

— Nyolcadikos voltam, amikor nagyon megszerettem a kémiát. Már akkor megerősödött bennem az elhatározás, hogy kémikus leszek. Érettségi után fel is vet*ok a bratislavai egyetem természettudományi karára, matematika- kémia szakra. Hozzáláttam a tanuláshoz, nem is ment rosz- szul, de a negyedik szemeszter után kételyeim támadtak, hogy jó leszek-e vegyésznek, lesz-e türelmem a méricskélé- sekhez, a laboratóriumi munkához? Az egyik napon aztán — szobatársnőim legnagyobb meglepetésére — összeszedtem a holmimat és hazajöttem Ki- rályhelmecre. Tudtam, hogy itthon nehéz lesz munkahelyet találnom, de ez akkor nem érdekelt.

Hogy Lázár Katalin helyesen cselekedett-e vagy sem, ezt egyértelműen ma sem lehet megválaszolni, s ez a tényeken végső soron nem is változtatna. Katalinnak a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Szlovák Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskolában sikerült állást találnia. Matematikát tanított három évig, de aztán nem hosszabbították meg a munka- szerződést, mivel nem volt képesítése, és az egyetemről új erők jöttek.

— Tudtam, hogy ez valamikor bekövetkezik, a döntés mégis meglepett. Szerettem tanítani, és nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg kell válnom a gyerekektől. Szemrehányással persze csak magamnak tartózhatom. Felvettek a királyhelmeci kórház gazdasági osztályára könyvelőnek. Hat éve dolgozom itt, és úgy érzem, hogy révbe jutottam. Szeretnek, és jó érzés, hogy a munkámmal én is hozzájárulhatok a kórház jó hírnevének öregbítéséhez.

Lázár Katalinnak az 1974-es esztendő még két szempontból volt jelentős. Egy szimpatikus fiatalember személyében jó férjre talált, és ebben az évben járt le a párttagjelöltségi időszaka és Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lett.

— Van egy négyéves kislányunk és örömmel mondhatom, hogy békés, kiegyensúlyozott családi életet élünk. Ezt csak azért mondom el, mert tapasztalatom szerint a munkahelye? ken, de a társadalmi életben is. csak azok az emberek tudják a maximumot adni, akik nyugodt családi körben élnek.

Elgondolkoztatóak ezek a szavak, noha azt Lázár Katalin sem vitatja, hogy a családok, a dolgozó nők helyzete az utóbbi években sokat javult.

— Nagyon fontos dolog az, hogy a nők is dolgozhassanak. Királyhelmecen ezen a téren tényleg sokat javult a helyzet. Itt, a kórházunkban például több mint háromszáz nő talált munkalehetőséget. Elég sok nőt foglalkoztat a bratislavai Kablo királyhelmeci üzeme, no és a bútorgyár- is befejezéséhez közeledik. Ilyen szempontból tehát a nehézségek megszűnnek, viszont a szolgáltatások javítása terén nálunk még sok a tennivaló. Nagyon hiányzik például egy olyan üzlet, ahol félkészárut kaphatnánk. Probléma továbbá, hogy nálunk hosszú éveken keresztül nem építettek bölcsődéket, óvodákat. Az idén ugyan két üzemi óvoda építését elkezdték, de ez még nem sokat javít a helyzeten. De nem panaszkodom tovább, ezeket a problémákat nekünk közösen kell megoldanunk. A királyhelmeci asszonyok pedig már eddig is kitettek magukért. A város vezetői egyébként értékelik és nagyra becsülik kezdeményezéseinket, helytállásunkat, s ezért én remélem, hogy a jövőben sok olyan létesítménnyel leszünk gazdagabbak, amelyek a családok helyzetén is javítanak. SZASZÄK GYÖRGY

Megérdemli a megbecsülést

fMolnár János felvételej