Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-01 / 51. szám, csütörtök

Leváltották az iráni léglerS főparancsnokát

Fegyveres provokációk Teheránban Figyelmeztetés a nyugati olajtársaságoknak

AZ ATOMFEGYVEREK ELLENI HARC NAPJA

(ČSTKJ — Mehdi Bazargan

ideiglenes kormánya Sapur Azarbarzin tábornokot, az iráni nemzeti hadsereg légiereje eddigi főparancsnokát leváltotta, s helyébe Asgar Iinaj.au tábornokot nevezte iki. Habár Azar- barzin elbocsátásának okait nem tették közzé, általában úgy vélik, hogy távozását az iráni légierő haladó egységei (követelték, melyeik kifogásolták előző együttműködését a monarchista rezsimmel.

A kormány a 18 évnél idősebb nőkre is kiterjesztette a (kiutazási tilalmat, amely addig csak h férfiakat érintette. Az említett intézkedés célja, hogy megakadályozza a monarchista rezsim egykori vezetőinek elmenekülését, akik még a nemzeti demokratikus forradalom előtt jelentős pénzösszegeiket utaltak át külföldre. A forradalmi tanács adatai szerint a keresett személyek között van a volt iráni kormánynak 15 tagja. A keresett személyek jegyzékén, akikre letartóztatás vár, ott van Mohammed Reza Pahlavi sah és Sapur Baktiar volt kormányfő is.

Pakisztán kiadta az iráni ideiglenes kormánynak a SAVAK volt titkosrendőrség 28 munkatársát, akiket közvetlen felelősség terhel a nemzeti demokratikus mozgalom tagjai ellen elkövetett kegyetlenkedésért.

A teheráni Intercontinental

szálló közelében kedd este ösz- szecsapásra került sor az iráni hadsereg egységei és a rendbontók egy csoportja között, akik megpróbáltak támadást intézni a szálló ellen. Az éjszaka folyamán az iráni főváros több részén került sor lövöldözésre. A fegyveres incidenseket a feloszlatott titkosrendőrség ügynökei provokálják, akik megpróbálnak pánikot kelteni a lakosság között.

Hasszán Nazih, az Iráni Nemzeti Olajtársaság igazgatója teheráni sajtókonferenciáján tegnap kijelentette, hogy a nyugati kőolajtársaságoknak, melyek a múltban az iráni kőolaj túlnyomó részével kereskedtek, el kell hagyniuk Iránt. Politikai megfigyelők úgy vélik, hogy ez a kijelentés „közvetlen figyelmeztetés“ a brit, holland, francia és amerikai társaságoknak,

Nazih hangsúlyozta, hogy Irán a külföldi tanácsadók segítsége nélkül is képes lesz napi 6 millió barrel kőolajat kitermelni éppúgy, mint azelőtt. Kijelentette, hogy Irán gazdasága a jövőben nem csak a kőolajtól függ majd.

ANDREI GROMIKO szovjet külügyminiszter tegnap Moszkvában találkozott Oskar Fi- scherrel, az NDK külügyminiszterével, aki a szovjet kormány meghívására tartózkodik a Szovjetunióban.

BUDAPESTEN tegnap befejeződtek a magyar—kambodzsai hivatalos megbeszéléseik. A magyar küldöttséget Sarlós István, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a kambodzsai küldöttséget pedig Ros Samay, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságának főtitkára vezette. A tárgyalásokon a kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséről és néhány időszerű nemzetközi kérdésről volt szó.

BABKEN SZARKISZOV, a

Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének alelnöke tegnap a Kremlben fogadta a nemzetközi gyermekév tiszteletére rendezendő világkonferencia nemzetiközi előkészítő bizottságának tagjait.

Carter sajtóértekezlete

AZ AMERIKAI ELNÖK KITÉRŐ VÁLASZAI

(ČSTK) — James Carter amerikai elnök kedd este washingtoni sajtókonferenciáján közölte, hogy Menahem Begin izraeli miniszterelnököt „nyílt vitára“ hívta meg az Egyesült Államokba. Begin csütörtök este érkezne Washingtonba, és a tárgyalások célja az egyiptomi—izraeli „békeszerződésről“ folyó tárgyalásokon felmerült nehézségek áthidalása lenne.

Carter feltételezi, hogy később a tárgyalásokhoz csatlakozna valamelyik egyiptomi vezető is — Szadat elnök, vagy Musztafa Khalil miniszterelnök. Az amerikai elnök a sajtókonferencián visszautasította a választ minden további kérdésre, amely a különtárgyalásokat érintette.

Arra a kérdésre, miért utazott Pekingbe Michael Blumenthal amerikai pénzügyminiszter azt követően, hogy Kína megtámadta Vietnamot, Carter azt válaszolta, hogy Kína

és az USA között „nincs bilaterális diszharmónia“. A Vietnam elleni kínai agresszióról csak mint „a vietnami határok átlépéséről“ beszélt. Elmondotta, hogy az Egyesült Államok kormánya „nem értett egyet“ ezzel az akcióval, az amerikai „semlegességi“ politika szellemében azonban nyomban bírálta az állítólagos „vietnami agressziót“ Kambodzsában.

Carter közölte, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában katonákat küldeni a Közel-Keletre, vagy ott amerikai katonai támaszpontokat építeni, hangsúlyozta azonban az Egyesült Államok „létérdekét“ e térségben, amely az USA fő kőolajszállítója. Egyáltalán nem cáfolta Harold Brown hadügyminiszter és James Schlesinger energiaügyi miniszter nyilatkozatát, akik az Egyesült Államok katonai beavatkozását követelik a Közel-Keleten a kőolajszállítás veszélyeztetése esetén.

Az atom- és hidrogén*egyverek betiltásával foglalkozó nemzetközi konferencia résztvevői Hirosimában 1977 augusztusában március elsejét az atomfegyverek elleni harc nemzetközi napjává nyilvánították. A világ közvéleménye ez alkalomból évente fokozza akcióit az atomfegyverek ellen, mivel jelenleg is folynak kísérleti atomrobbantások, s nem tiltották még meg az atomfegyverek alkalmazását. Nem véletlenül esett március elsejére a választás. 1954-ben ezen a napon a csendes-óceáni Bikini szigetén az Egyesült Államok három kísérleti hidrogénbomba-robbantássorozatot kezdett. Termonukleáris fegyverrel kísérletet először az USA 1952 novemberében hajtott végre. Első alkalommal 1954-ben került közvetlen veszélybe az ember. Az első robbanás radioaktív hamuja ellepte a Fukurju Maru japán halászhajó legénységét. A hajó 170 kilométerre volt a robbanás epicentrumától és 31 kilométerre a veszélyesnek nyilvánított terület határától. A legénység valamennyi tagját radioaktív sugárzás érte, az egyik közülük életét vesztette. Bikini szigetét (képünkön) a Pentagon már 1947-ben katonai lőtérre változtatta, és 1958-ig az amerikai kor- mány itt számos kísérletet hajtatott végre hidrogénbombával és más atomfegyverrel. (ČSTK-felvétel)

Támadás Bejrutban

Feszültség az izraeli—libanoni határon

(ČSTK) — A libanoni jobboldali pártok fegyveres egységei tegnapra virradóra Bejrútban megtámadták az arabközi biztonsági egységek állásait. A reggelig tartó tűzpárbaj során a legutolsó jelentések szerint három személy életét vesztette, tíz pedig megsebesült.

Kedd este Bejrutba érkezett a Dél-Libanonban állomásozó ideiglenes ENSZ-alakulatok (UNI- FIL) holland kontingensének első része. Március közepéig 700 holland katona érkezik Libanonba, hogy felváltsa a francia kontingenst. A francia kormány még tavaly közölte, hogy kivonja egységeit Dél-Libanon-* ból.

Az izraeli—libanoni határon tovább tart a feszültség. Az izraeli katonai parancsnokság több kulcsfontosságú pozíción újabb katonai járműveiket helyezett el. Az említett akció és az izraeli katonai repülőgépeik dél-libanoni terület fölé való gyakori berepülései következtében Bejrútban attól tartanak, hogy Izrael újabb támadást készít elő Dél-Libanon ellen.

1979.

III. 1.

norunalizálja a helyzetet a kambodzsai határon, fagyos elutasításba ütközött. Kína arra törekedett, ho,gy Vietnam kénytelen legyen egyszerre két fronton harcolni és így harapófogóba szorítsa őt.

A kambodzsai nép győzelme megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy Kambodzsa rendezze '‘Icapcsolatait a szomszédaival, ami keresztülhúzta Peking terveit. A Sziámi öbölben sem sikerült az áttörés, s csődöt mondott Vietnam bekerítésének terve is. És éppen ez vadította meg Pekinget. Ez tehát az igazi összefüggés a kambodzsai események és a között, amit Peking követett el Vietnam ellen.

A burzsoá propaganda egyáltalán nem szégyenlős, amikor egy bizonyos politika érdekében a hajuknál fogva rángatja elő az érveket, de Kambodzsa esetében minden eddigi rekordot megdöntött.

A leggyűlöletesebb és legemberte- lencbb rezsim a világon — így nevezték a Pol Pót klikket egy évvel, félévvel, néhány hónappal ezelőtt a nyugati fővárosokban. És hirtelen, ugyanazok a nyugatiak, szeretetteljesen kitárják karjukat a Pol Pót rezsim előtt és azt állítják, hogy továbbra is létezik.

A Nyugaton nagyon scuk ember szívesen figyelmen kívül hagyná, hogy a pekingi vezetés nyílt ígéretet tett a Kambodzsa belügyeibe való beavatkozás és a provokációk folytatására, ügynököket és fegyvereiket küld az országba, s minderre felhasználja Délkelet-Ázsia szomszédos országait, figyelmen kívül hagyva ezen államok szuverenitását.

Peking hiú reményeket táplál akkor, amikor azt reméli, hogy Kambodzsában ismét sikerül kiépítenie a maoista vezetést támogató elővédet.

Jellemző, hogy a Vietnam ellenes kínai agresszió során egyre inkább az előtérbe kerülnek a területi követelések — ezek egyébként a pekingi expanzió leglényegesebb motívumai. Több vietnami területet úgy tartanak számon, amelyek „vitán felül Kínához tartoznak“, vagy pedig „még tárgyalni kell róluk“. Kína „biztonságos határairól“ hangoztatnak jelszavakat, s hogy ez mit

is jelent, azt a közel-keleti országok tudnák megmondani a legjobban, ahol Izrael ugyanezen jelszó alatt már évtizetek óta tart megszállás alatt arab területeket.

Az agresszió nagyon népszerűtlen fogalom és ezért nem meglepő a pekingi vezetés igyekezete, hogy megszépítse tettéi. Hiszen más agresszorok is, többek között a hitleristák, minden támadásukat és bűntettüket kikényszerített- nek és ellenintézkedésnek minősítették, — az igazság és a rend őreinek tüntetve fel magukat. Azok a módszerek sem ismeretlenek, melyeket Kína az ideiglenesen elfoglalt területeken alkalmaz, neih különböznek a fasiszta agresszióból és megszálló háborúkból jól ismert példáktól: kínozzák a lakosságot, rombolják az épületeket, gyárakat, lakóházakat. Számos kapitalista országban ezt nem akarják meglátni'.

Több hírmagyarázó figyelmeztetett arra, hogy az amerikai kormány reagálása a kínai agresszió hírére, nagyon hasonlít ha nem is a jóváhagyáshoz, de a hallgatólagos ösztönzéshez mindenesetre. A hivatalos washingtoni álláspont igyekezett tompítani azokat a nézeteket, amelyek a nyilvánosság körében elterjedtek arról, hogy az agresz- szió és Teng Hsziao-ping közelmúltba- ni amerikai látogatása között közvetlen összefüggés van. Tagadhatatlan, hogy az a kétféle hozzáállás, amelyet az USA vezetői tanúsítottak, amikor a kínai vezető nyíltan fenyegette Vietnamot, lényegében hozzájárult ahhoz, hogy Peking a háború útjára lépett.

A kínai vezetés Teng Hsziao-ping hazatérése után azonnal döntött a támadás megkezdéséről, természetesen figyelembe véve a washingtoni tárgyalások eredményeit. A Vietnam ellen bevetett katonaság nagy része azelőtt a vietnami határoktól távol, Tajvannal szemben állomásozott. Az Egyesült Államok és Kína között a diplomáciai kapcsolatok felvétele után, — amikoris megegyezés született közöttük a tajvani kérdésről — ezeket a csapatokat azonnal a vietnami határok felé irányították. Pekingben nem titkolják az összefüggést a támadás időpontjának megválasztása, a kínai—japán szerződés

megkötése és az amerikai—kínai kapcsolatok normalizálása között.

Mint ismeretes, az USA kormánya formálisan leszögezte, hogy nem ért egyet Peking akciójával. Emellett nagyon ügyelt arra, nehogy ártson nyilatkozata az amerikai—kínai kapcsolatok további fejlesztésének. Arról beszélt ugyanis, hogy „a kínai katonák átlépték a vietnami határt“. Tehát nem említett háborút, agressziót, nem említett támadást, csupán egyszerűen határátlépésről van szó szerinte, amelyet „Vietnam Kambodzsába való betörése“ indokol.

Végső soron az amerikai hírközlő szervek is — amelyek lényegében támogatják a Carter kormány külpolitikáját — megállapítják: Blumenthal

amerikai pénzügyminiszter mostani Kínában tett látogatása feljogosít arra, liogy a kínai agressziónak nyújtott amerikai támogatásról beszéljünk.

Nyugaton nem titkolják azt sem: az USA melegen ajánlotta szövetségeseinek, hogy a hivatalos nyilatkozatok alkalmával ehhez az irányvonalhoz tartsák magukat, tehát az ENSZ-ben folyó vitákban is.

Jogosan merül fel a kérdés: mire

számítanak azok a kormányok, melyek egyrészt kijelentik, hogy látják a helyzet veszélyességét, hogy aggódnak a következményeik miatt, amelyek hatással lehetnek az egész világra és a nemzetközi helyzetre, másrészt viszont „megértésükről“ biztosítják Pekinget és egyenlőségjelet tesznek az agresszor, valamint áldozata közé.

Minden objektív elfogulatlan ember számára világos, hogy Peking a valóságban expanzív politikájának véres szakaszába lépett, amelyet nem ma és nem tegnap hirdetett meg, hiszen ez a kínai nagyhatalmi politika agresszív, gyűlölködő lényegéből fakad.

Úgyszintén nyilvánvaló: ha az ag- resszort nem kényszerítik arra, hogy azonnal vonja vissza csapatait, a háború tiize elharapódzhat. És az, aki ma í-mellett a tűz mellett melegedni szeretne, meggondolatlanul kockáztat, hiszen hnlnan az expanzionista kalandor- politika áldozatává válhat.

Elevenítsük csak fel, hogy hogyan indult a harmincas években a militarista Japán háborúja Kína ellen, a náci Németországé és fasiszta Olaszországé, Spanyolország ellen. Akkor szintén nem kévé.-, kormány és politikus remélte, hogy kivárják „a mások torzsalkodását“, meghirdették a be nem avatkozást, a tartózkodást, a semlegességet* Akkor is akadtak emberek, akik haj-: lanciók voltak az agresszorofcat finan-s színezni, stratégiai anyagokat és fegyvereket szállítani nekik azzal, hogy ne „szigeteljék el“ őket a nemzetiközi társadalomtól. Nagyon kínos volt e politikusok kijózanodása, de a legrosszabb volt az, hogy mindezért a népek fizettek. Az ilyen leckékről pedig nem szabad megfeledkezni.

Kína agresszív, hegemonista politikája próbakövének tekinti Vietnamot. Minden nép érdeke elérni azt, hogy a pekingi kalandoroknak elmenjen az étvágyuk az idegen területektől és jogoktól.

A VSZK elleni támadás egy olyan nép ellen elkövetett agresszió, amely becsületesen és hősiesen kiállta a hosz- szú évek próbáját, a szabadságért és függetlenségért vívott harcában. Most is képes arra, hogy megvédje magát. A szocialista Vietnam a szocialista közösség baráti országainak szilárd támogatására támaszkodhat.

Ami a Szovjetuniót illeti, hű marad internacionalista kötelességéhez, szilárdan őrködik a világbéke felett, és amint a szovjet kormány nyilatkozatában is hangsúlyt nyert: teljesíti kötelezettségeit, melyeket a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződésben vállalt magára

E napokban minden nép és nemzet felháborodva ítéli el a pekingi expan- ziontsták Vietnam elleni rablótámadását és követelik az intervenció azonnali megállítását.

A szovjet emberek a világ összes népével együtt határozottan követelik, hogy Peking vessen véget az agresz- sziónak és a kínai katonákat azonnal hívja vissza a vietnami területokről.

El a kezekkel a szocialista Vietnamtól! (ftSTK)

Kínait felemeli olajárait

(ČSTK) — Kuvait 9 százalékkal, hordónként 1,2 dollárral emeli a nyersolaj értékesítési árát, jelentette be Azbi Al-Sza- bah olajipari miniszter. Az áremelést — mint nyilatkozta — az iráni olajexport leállítását követő olajpiaci bizonytalanságok tették indokolttá. Egy héten belül Katar, az Egyesült Arab Emirátusok, Líbia és Venezuela is emelte a nyersolajárakat.