Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-23 / 70. szám, péntek

A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról Folytatás a 4. oldalról) hatniuk, hogy rendszeresen tartsanak termelési értekezleteket, az ismereteket felhasználják és összehasonlító elem­zéseket készítsenek. A vállalatvezető- ségekkel közösen szüntelenül fejlesz­teni kell a szocialista munkaversenyt, értékelni és népszerűsítem! kell ered ményeit, s meg kell 'követelni a dol­gozókról való gondoskodás komplex Ekvtársaik, a mezőgazdaság fejlesztésének jelen- légi szakaszában is, amelyet a tudo­mányos-műszaki haladás érvényesülése, a termelés ipari jellegűvé tétele, a kon­centráció, a szakosítás és a fizikai munka gépi munkával való helyettesí­tése jellemez, döntő tényező az ember, politikai fejlettsége, a szocializmus iránti odaadása, szakképzettsége és kezdeményezése. Ez teljes mértékben vonatkozik az élelmiszeriparra is. Ezért az emberekkel való munkára, az em­berek nevelésére, az egyre igényesebb feladatokra való felkészítésre nagy gondot kell fordítaniuk politikai szer­vező és nevelő munkájuk során a párt­ós társadalmi szervezeteknek, az utób­biak közül főként a szakszervezetek­nek és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének. E követelménynek szük­ségszerűen érvényesülnie kell minden illetékes szerv irányító munkájában. A mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­nisztériumok az oktatásüggyel közösein kötelesek kiépíteni a műszaiki-gazdasá- gi dolgozók továbbképzésének szilárd rendszerét, és szüntelen figyelmet szen­telni az összes dolgozó szakképzettsége megszerzésének és bővítésének. Az ok­tatás rendszerét szemináriumokkal, a vezető dolgozók, a szakemberek, a gé- pesítők, az állatgondozók és más dol­gozók számára rendezett továbbképző tanfolyamokkal, bemutató rendezvényeik megszervezésével és tapasztalatcseré­vel kell kiegészíteni. Széleskörűen be kell vonni ebbe a munkába a tudomá­nyos kutatóintézetekben, a felsőoktatási intézményekben dolgozó szakembereket, valamint a különleges szolgáltatásokat nyújtó üzemek és a mezőgazdasági vál­lalatok vezetőit. Ennek az eljárásnak a helyességét bizonyítja a breclavi já­rási Hustopečei Gép- és Traktorállomás példája, ahol Honig elvtárs, a CSKP KB tagja, a Szocialista Munka Hőse cím­mel kitüntetett kombájnos irányításával számos kiváló gépesítőt képeztek ki. Nagy figyelmet követe] a felnövekvő nemzedék nevelése és szakképzése. 1985-ig a mezőgazdaságban a főiskolai és középiskolai végzettségű dolgozók számának a mostani 110 000-ről 160 000- re, az élelmiszeriparban pedig a jelen­legi 23 000-ről 33 000-re kell növeked­nie. A munkásszakmákbam dolgozó szakképzett munkaerők számaránya egyidejűleg a mostani nem egészen 40 százalékról 50 százalékra, az élelmi­szeriparban pedig 37-ről 45 százalékra nő. A technika és a technológia vál­tozásai olyan szakképzett munkások foglalkoztatását teszik szükségessé, akik alkalmazkodni tudnak a tudomá­nyos-műszaki fejlődéshez. Az új oktató­nevelő rendszer bevezetésével össze­függésben négyéves, érettségivel vég­ződő szakmunkásképző iskolákat léte­sítenek. Ezek kapacitását fokozatosan egyre bővítik. Az oktatási minisztériumoknak a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszté­riumokkal együttműködve törődniük kell azzal, hogy ezen iskolák végzett­jeinek szakmai összetétele, valamint az oktatás irányzata megfeleljen a mező- gazdasági nagyüzemi termelés és az élelmiszeripar elvtársainak, hogy el­érje a jelenlegi ismeretek szintjét. A középiskolákban, de főként a felső- oktatási intézményekben fokozatosan úgy kell módosítani a tananyagot, hogy ezen iskolák végzettjei egyre jobban ismerjék a termelés szervezésének el­veit, a korszerű irányítási módszere­ket, és jobban felkészüljenek az embe­rekkel való munkára. Nem kevésbé fontos a politikai kép­zés. A dolgozóknak nemcsak saját fel­adataikat kell ismerniük, hanem meg Elvtársak, április 9-e és lie között kerül sor a földművesszövetkezetek IX. országos kongresszusára. A kongresszusi előké­születek során minden szövetkezetben és a többi mszőgazdasági vállalatnál széles körű v>ta bontakozott ki. Ennek keretében a szövetkezeti földművesek és a mezőgazdasági dolgozók tízezrei szól­pregram ja inaik következetes teljesítését, E kérdések rendezését összhangba kell hozni az állami gazdaságok irá­nyításának javításával. A vezető dol­gozók és a többi dolgozó figyelmét a belső tartalékok mozgósítására kell összpontosítani, el kell mélyíteni a terv teljesítésének, az erőforrások és az eszközök felhasználásának ellenőrzését, s fel kell lépni a gazdaságosság hiá­nyával a felelőtlenséggel szemben. ikell érteniük e feladatok fontosságát pártunk agrárpolitikájának megvalósí­tása szempontjából, hogy még öntuda- tosabban törekedjenek feladataik telje­sítésére. Ennek előfeltétele a tervtel­jesítés előzetes megvitatása és igényes érlékelése, valamint intézkedések téte­le a tervteljesítésért a munkakollek- tívák részéről, valamint az, hogy rend­szeresen gondoskodjanak a munkakez­deményezés fejlesztéséről. A mezőgazdaságban ugyanúgy, mint az élelmiszeriparban a szocialista mun­kaverseny számos formája bontakozott ki, például a hatvanasok mozgalma, a náchodi és jičín-prostejovi felhívás, a szaratovi mozgalom, a vörösszegfű-ver- seny; mindezek hathatósan hozzájá­rulnak a feladatok sikeres teljesítésé­hez, valamint a fogyatékosságok és a nehézségek felszámolásához. Az utóbbi időben sikeresen fellendült az ipatovi mozgalom, amely az aratási munkák idején a gépeik hatékony kihasználását célozza.. Segítségével a tavalyi aratás során jó eredményeket ért el a Prága- nyugati járás. Nagy gondot kell fordí­tani e kezdeményezés terjesztésére. Különösen nagy fontosságot tulajdo­nítunk a szocialista brigádmozgalom to­vábbfejlesztésének, amely mozgalom a gazdasági eredmények javításán kívül szilárdítja és neveli a munkakollektí­vákat. Emellett a mezőgazdasági ter­melésben és az élelmiszeriparban egyre fontosabb helyet foglalnak el a komp­lex racionaiizációs brigádok, növek­szik vállalati és népgazdasági fontossá­guk. E brigádok nagy előnye az, hogy célszerűen egyesítik a gyakorlatban és a tudományos kutatásban dolgozók erőit. Főként ott érnek el jó eredménye­ket a kollektívák, ahol a munkaver­senyt nem formálisan szervezik meg. Ezt bizonyítják a pouchovi (Hradec Králové-i járás) Május 1. Efsz HOzá- iková vezette állatgondozó csoportjának, a Brnói Állami Gazdaság Nováková ve­zette szocialista munkabrigádjának, a Nitrai Cukorgyár Hruboň elvtárs ve­zette gépkarbantartó csoportjának és a voderadyi (trnavai járás) Szovjet Hadsereg Efsz gépesítőiből álló komp­lex racionaiizációs brigádnak eredmé­nyei. Számos további példát sorolhat­nánk fel. Nagyra értékeljük a munkakezdemé­nyezés fejlődését, valamint a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar dolgozói­nak részvételét a szocialista munkaver­senyben. Másrészt azonban tudatosíta­nunk kell, hogy az eredmények nem mindenütt felelnek meg a munkaver­seny tömegjellegének, és a munkaver­senyben még mindig sok a formalizmus. A siker fő záloga a munkaverseny he­lyes orientálása, az, hogy a verseny a termelési eredmények javítását, a munka minőségének javítását és haté­konyságának növelését, a nyersanyagok, az energia és az állóalapok tökélete­sebb hasznosítását, a veszteségek és a termelési költségek csökkentését céloz­za. A szocialista munkaverseny sikeres fejlődése szükségessé teszi, hogy a fel­ajánlások kidolgozása során támasz­kodjunk az emberek körében végzett szervező munkára. Megengedhetetlen, hogy a felajánlásokat a dolgozók te­vékeny részvétele nélkül, csak az üze­mek és a vállalatok vezetőségeinek szintjén dolgozzák ki. A vállalatok és az irányító szervek felelős dolgozóinak, a szakszervezetek és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége tisztségviselői­nek és nem utolsósorban a pártszerve­zetek tisztségviselőinek nagy gondot kell fordítaniuk a szocialista munka­verseny ellenőrzésére és értékelésére, a felajánlások teljesítésére. hattak hozzá a kormány, által kiadott kongresszusi dokumentumhoz — amely­nek tartalmát nagyra értékelték —, földművesszövetkezeteink és irányító szerveink munkájához és eredményei­hez, valamint a mezőgazdaság fejleszté­sének távlataihoz. A nagy érdeklődést bizonyítja az a körülmény, hogy a kongresszusi doku­mentumokról megtartott vitákon a föld­művesszövetkezetek és a többi mező­gazdasági vállalat dolgozóinak 90 szá­zaléka vett részt, s csaknem 54 000 javaslatot és észrevételt terjesztettek elő. A legtöbb vitafelszólaló azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek megoldása a földművesszövetkezetek­nek és a mezőgazdasági vállalatok­nak módjában áll, rámutattak to­vábbá a tartalékokra, a földalap célszerűbb és hatékonyabb hasznosí­tására, a gépek és más eszközök jobb kihasználására, a takarmány- gazdálkodás javítására, a vesztesé­gek csökkentésére, a munka minő­ségének javítására és a gazdaságosság növelésére. Ezzel összefüggésben fel­hívták a figyelmet az irányító és a szer­vező munkában tapasztalható tartalé­kokra, a vállalaton belüli szervezés és irányítás javításának és a vállalaton belüli tervezés elmélyítésének szüksé­gességére. Egyúttal a járási és a ke­rületi mezőgazdasági igazgatóságok és a mezőgazdasági szolgáltató üzemek irányító munkájának javítását, vala­mint a problémák következetesebb meg­oldását kívánták a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok részéről. Számos észrevétel foglalkozott a terv­szerű irányítás rendszerének tökélete­sítésével, főleg a gazdasági eszközök módosításával azzal a céllal, hogy na­gyobb mértékben segítsék elő a szar­vasmarha-tenyésztés fejlesztését. Számos észrevétel hangzott el a ki­vitelező ágazatok munkájával kapcso­latban, a legtöbbet a gépekkel való ellátásról beszéltek. Felhívták a figyel­met arra, hogy kevés a teherautó, a rakodógép, a pótkocsi és a vontató, s eddig nem oldották meg a növény- termesztés gépesítését a hegyvidéke­ken. Ismét élesen bírálták a pótalkat­rész-ellátás és -elosztás helyzetét, amely spekulációktól sem mentes. A vegyipar dolgozóit arra kérték, hogy jobb minőségű műtrágyákat szállítsa­nak, és gondoskodjanak megfelelő mennyiségű növényvédő szerről. Szin­tén sok észrevétel hangzott el a mun­kavédelmi eszközök hiányáról. A vita során sokan foglalkoztak a dolgozókról való gondoskodás, a neve­lés és a szakképzés, a munkavédelem kérdéseivel, a munkakörülmények ja­vításával és a falvak életének fejlesz­tésével. ötleteket terjesztettek elő a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége munkájának javításával kapcsolatban, főleg a földművesszövetkezetekben kifejtett tevékenység intenzívebbé té­teléről. Egészében véve ezek a gon­dolatok és ötletek nagymértékben segítik az irányító szervek, a föld­mű vesszővel kezetek, az egész mező­gazdaság és kivitelezői további mun­káját. A vita során számos értékes felajánlás született a szövetkezetesí­tés megkezdésének 30. évfordulója és a földművesszövetkezetek IX. or­szágos kongresszusa tiszteletére a ha­todik ötéves tervidőszak hátralevő két esztendeje feladatainak teljesítése céljá­ból. A földmüvesszövetkezetek legtöbb járási konferenciájának résztvevői já­rási kötelezettségeket vállaltak. A kong­resszust megelőző vita így fontos po­litikai esemény volt, ebben is megnyil­vánult a szocialista demokrácia, a me­zőgazdasági dolgozók részvétele vál­lalataik irányításában és az agrárpoli­tika formálásában. Fontos, hogy a szövetkezetek, a me­zőgazdasági igazgatóságok, a miniszté­riumok, a Szövetkezeti Földművesek Szövet^ge és más mezőgazdasági szer­vezetek tisztségviselői és vezető dol­gozói, úgyszintén a pártszervek és -szer­vezetek gondoskodjanak a vitában el­hangzott megjegyzések gyakorlati ér­vényesítéséről. Azokat pedig, akik a megjegyzéseket tették, tájékoztassák elintézésükről. A vitában elhangzott elvi jelentőségű megjegyzéseket és in­dítványokat felhasználtuk mai ülésünk előkészítéséhez, és fontos alapanyagul szolgálnak majd az efsz-ek IX. kong­resszusának tárgyalásaihoz és határo­zataihoz is. Az indítványok megoldá­sával az Illetékes minisztériumoknak is foglalkozniuk kell. Az efsz-ek IX. kongresszusának nagy politikai jelentőséget tulajdonítunk. Abban az időszakban ülésezik, amikor mezőgazdaságunkban végbemegy a kon­centráció és a szakosítás, a termelés fokozatos iparosításának folyamata. A szövetkezetek megnagyobbodása, erő­södése és termelési alapúk korszerűsí­tése nemcsak a termelés, hanem az egységes földművesszövetkezetek éle­tének új szervezését is megkívánja. Az űj feltételek olyan intézkedéseket tesz­nek szükségessé, hogy ne gyöngüljön meg a szövetkezeti demokrácia, s az anyagi érdekeltség olyan módszereit érvényesítsék, amelyek lehetővé teszik minden egyes szövetkezeti dolgozó ér­dekeinek és munkaeredményeinek, va­lamint az egész szövetkezet gazdálko­dása eredményeinek összehangolását. A fenti követelmények érvényesítésé­nek alapfeltételét megteremtette a me­zőgazdasági szövetkezetekről szóló tör­vény és az efsz-ek ezzel kapcsolatban kiadott minta-alapszabályzata. Két év után megállapíthatjuk, hogy az új jogi rendezés bevált. Érvényesítésükkel kap­csolatban szükséges, hogy a szövetke­zetekben megszilárdítsák a választott szerveik helyzetét és erősítsék szerepü­ket, ugyanakkor növeljék a szövetke­zeti tagok részvételét az irányításban, valamint az egész szövetkezet, vala­mennyi szövetkezeti dolgozót érintő kérdések megoldásában. Ezért nem ke­rüli) sor a taggyűlések jelentőségének gyengülésére. Biztosítani kell a képvi­selők testületének tevékeny munkáját, rendszeresen össze kell hívni a munka- közösségek termelési értekezleteit és az ott elhangzott javaslatokat ki kell használni a vezetésben. Az új feltételek fokozott követelmé­nyeket támasztanak az efsz-ek ellenőr­ző bizottságainak munkájával szemben. E bizottságok tevékenysége még nem elég színvonalas. Munkájukat fokozot­tabb mértékben kell összpontosítani az alapszabályzat megtartására, a szocia­lista vagyon védelmére, a szövetkeze­tek gazdálkodásának javítására, a vesz­teségek megakadályozására, a munka minőségének javítására és hatékonysá­gának fokozására. A szövetkezetek töb­bi bizottságának is az eddiginél rend­szeresebb és céltudatosabb munkát kell végeznie. Az egységes földművesszövetkeze lek­ben már néhány éve széleskörűen fe­lülvizsgálják a munka jutalmazásának egységes rendszerét, melv összhangban áll a népgazdaságban a munka és a bérrendszerek racio-r rínak alap­elveivel. Arra számítu i%. sogy a IX. kongresszus foglalkozik a felülvizsgá­lás eredményeivel és határozatot boa a munka jutalmazása egységes rend­szerének általános bevezetéséről A földművesszövetkezetek és a fal­vakon a szövetkezeti dolgozok életének fejlesztésében fontos szerep hárul a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­re. A szövetség a VIII. kongresszus óta számos eredményt ért el, elsősorban szociális téren. A munkafeltételek javí­tására és az üzemi* étkeztetés bővíté­sére, valamint a falvakon a társadalmi és a kulturális élet fejlesztésére for­dított figyelmen kívül a szövetség éven­te több mint 100 ezer szövetkezeti dol­gozó és családtagjaik üdültetését és kiegészítő fürdői gyógykezelését szer­vezi. Szükséges azonban, hogy ezeket a lehetőségeket elsősorban azok hasz­nálják ki, akik munkájukkal leginkább hozzájárultak az eredmények elérésé­hez, beleszámítva a szövetkezeti nyug­díjasokat is. Mai ülésünkön indokoltan értékeltük nagyra az efsz-ek alapítói­nak és építőinek áldozatos munkáját. Sokan közülük nyugdíjaskorban is részt vesznek a mezőgazdasági mun­kákban, mások megérdemelt pihenésü­ket élvezik. Megérdemlik, bogy a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége és az efsz-ek vezetősége az eddiginél még jobban gondoskodjon róluk, s ha azt szociális körülményeik megkívánják, akkor segítse őket a szociális, vala­mint a kulturális alapokból. Mivel a mezőgazdaságban még mindig gyakori a baleset, rendkívül nagy gondot kell fordítanunk a munkabiztonsággal kap­csolatos kérdésekre. A CSKP KB Elnöksége tavaly július­ban megtárgyalta a szövetkezeti föld­művesek tevékenysége további elmé­lyítésének feladatait. Szükséges, hogy a szövetkezeti dolgozókra fordított gon­doskodással egyidejűleg elmélyítsék a szövetség részvételét a párt gazdaság- politikájának megvalósításában, főleg a politikai és a szervező, valamint a ne­velőmunka fejlesztésében. E munka eredményeinek a szövetkezeti dolgozók elkötelezettségének fokozódásában kel­lene megnyilvánulnia. A Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége eszmei-nevelő és népművelő te­vékenysége általában a szövetkezeti munkaiskolákban nyilvánul meg. A szö­vetkezeti munkaiskolákban jelenleg mintegy 300 ezer szövetkezeti dolgozó tanul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nevelésnek ezt a formáját és tárgykörét az eddiginél nagyobb mér­tékben kell összekapcsolni a szövetke­zetek mindennapi munkájával és fel­adataival. Egyúttal ki kellene használni az emberek szocialista nevelésének egyéb lehetőségeit és formáit is A szö­vetség fokozott mértékben vesz részt a szövetkezeti dolgozók kezdeményezé­sének fejlesztésében, a szocialista mun- 'kaverseny magasabb formáinak terjesz­tésében, a szocialista munkabrigádok és a komplex racionaiizációs brigádok megalakításában és tevékenységük ki­bontakoztatásában. Ezen a téren azon­ban le kell küzdenünk a munka formá­lis vonásait, s nem szabad megelégedni csupán a kötelezettségek vállalásával, hanem ezek teljesítését, valamint a ver­lFolytatás a 6. oldalonf 7. A dolgozók képzése és kezdeményezésének fejlesztés? a feladatok teljesítésének fontos feltétele 8. A fofdmíivesszövetkezetek továbbfejlesztéséért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom